Mikor Harry fel�bredt m�g mindig a kanap�n fek�dt.

Akkor nem telhetett el olyan sok id� – gondolta.

Nem akarta kinyitni a szem�t. M�g nem volt r� k�pes. �pp most borult ki, a rettegett b�jitaltan�ra �s a b�lcs igazgat�ja szeme l�tt�ra. De t�nyleg ennyire zavarn�, hogy kik l�tt�k, vagy csup�n saj�t mag�t zavarja a kiborul�s t�nye?

�gy tett, mintha m�g mindig aludna, �s k�zben hallgatta k�t professzora besz�lget�s�t. Tudta, hogy Piton az egyik fotelben �l, Dumbledore pedig a kanap� egyik v�g�n… pont a fej�n�l.

- Mit gondolsz, Albus? – k�rdezte Perselus gondterhelt hangon.

- Egyet�rtek veled. Musz�j lesz valahogy kiengedni a m�gi�j�t, mert �gy saj�t mag�t fogja elpuszt�tani – v�laszolta ugyanolyan hangs�llyal.

Mik�zben besz�lt megsimogatta a mellette alv� feketehaj� fi� fej�t. Agg�dott �rte… nagyon is.

- Hisz az unok�mr�l van sz�. Ha majd fel�bred, akkor elmes�lem neki az eg�szet.

Harry majdnem �sszerezzent a gondoskod� k�z �rint�s�t�l, de j�l esett neki. K�v�ncsian f�lelt tov�bb, mik�zben kezdett �sszezavarodni.

Dumbeldore t�nyleg a nagyap�m? Mi az…

Eml�kezett mindenre, ami vele t�rt�nt, csak olyan neh�z felfognia. Nem tudta, mit �rezhetne ezek ut�n. Pr�b�lta felh�zni a v�delmet az elm�je k�r�, hogy lecsendesedjenek a gondolatai.

Mi�rt kell ilyen sok dolognak t�rt�nnie ilyen kev�s id� alatt? - k�rdezte keser�n mag�t�l.

- Van egy �tletem! – hallotta Piton hangj�t.

- Gondoltam, Perselus – mosolyodott el l�gyan az igazgat�. – Rem�lem, velem is megosztod.

- R�d is sz�ks�g lenne. Tulajdonk�ppen arr�l van sz�, hogy hagyjuk, a gyereket kitombolni. Csup�n egy nagyon er�s v�d�pajzsra lenne sz�ks�g k�r�l�tte, �s egy behat�rolt ter�leten.

- Ez kicsit vesz�lyes – reag�lt r� az id� m�gus, de enn�l jobbat � sem tudna kital�lni. – Ett�l f�ggetlen�l �gy hiszem, ez a legc�lszer�bb megold�s… mindenkire n�zve.


Egy kis csend �llt be a k�t m�gus k�z�tt, amit Albus agg�d� hangja t�rt meg.

- Agg�dom miatta. Olyan sok szenved�sen kellett �tmennie, �s a legnagyobb m�g h�tra van. Voldemort elpuszt�t�sa m�g a v�ll�n nyugszik, ami oly sok hal�llal fog j�rni. F�lek, �sszeroppan ezek alatt, �s �n nem fogok tudni seg�teni rajta. Mi�rt pont egy 16 �ves fi�nak kellett ezeket mag�ra v�llalnia? Mi�rt pont �? Az eg�sz �let�t a Hal�l hat�rozza meg, vagy a Sors? Melyik vesz�lyesebb r�n�zve?

Mintha csak mag�nak besz�lne, �s nem a fotelben �l� f�rfinak. Az igazgat� tudta, hogy a k�rd�seire soha nem fog v�laszt kapni.

- Seg�teni fogok neki. Valakinek m�r meg�g�rtem ezt. – egy f�lmosoly jelent meg a b�jitalmester arc�n. – Hidd el, ha lehet�s�g lenne r�, �n magam �ln�m meg azt a f�rget, de a sors nem ezt sz�nta nekem. Nekem a feladatom az, hogy be�lljak a fi� seg�t�inek t�bor�ba, �s kihozzak bel�le mindent, amit lehet.

- K�sz�n�m, mindkett�j�knek! – sz�lalt meg v�gre Harry is, feladva a hallgat�z�s ny�jtotta lehet�s�geket. – De ez, ahogy a professzor is mondta, az �n feladatom. Egyed�l kell megtennem. Maguk viszont t�nyleg a mestereim. Azt hiszem az �n�k kik�pz�se n�lk�l vesz�tene ez az oldal – mondta h�l�s hangon. Kicsit zaklatott volt a sok k�rd�s miatt, mely a lelk�ben lapult. �gy gondolta, ha most nem teszi fel �ket, sosem fogja tudni.

- Lehetne p�r k�rd�sem? – kezdett bele a “j�t�kba” a fi�, ahogy l�tta a k�t f�rfi b�lint�s�t.

- Maga t�nyleg az �n… nagyap�m? – Hajtotta le a fej�t. Kicsit sz�gyellte azt, amit hangosan is kimondott kiborul�sa k�zben.

- V�r szerint nem, de mikor kisbaba volt�l �gy tekintett�l r�m. Ez volt ez els� szavad. Any�d meg is haragudott r�m, de ut�na r�gt�n mondtad, hogy anya sz�val hamar elfelejtette a dolgod – mosolyogta meg az eml�ket az igazgat�. Maga is meghat�dott, hogy a kicsi Harry els�nek �t vette a sz�j�ra.

- Ezek szerint m�r kiskorom �ta ismer? – k�rdezte d�bbent hangon az �rintet. Nem gondolta volna, hogy az igazgat� kisbaba kora �ta ismerte, f�leg nem, hogy ilyen kapcsolatban voltak.

- H�t persze! Lilyvel sokat voltatok n�lam, f�leg mikor James �s Sirius bevet�sen volt, nekem pedig nem volt olyan sok dolgom.

A k�t id�sebb m�gus �sszemosolygott. Sz�vb�l j�tt ez a mosoly mindkett�j�k arc�ra. Ritka volt l�tni ezt az arc�t Perselusnak, de biztos volt benne, hogy sokszor aj�nd�kozt�k meg egym�st ezzel.

- Per… tan�r �r – Jav�totta ki gyorsan mag�t. M�g mindig az elm�lt �r�k hat�sa alatt volt. Viszont maga is meglep�d�tt milyen k�nnyen j�n a sz�j�ra tan�ra keresztneve. – K�sz�n�m, amit tett… amit az elm�mben tett.

- Nem hiszem, hogy ezt meg kellene k�sz�nn�d. – Pr�b�lta h�r�tani a h�l�lkod� szavakat.

Harry csak b�lintott egyet, hogy meg�rtette, majd tette is fel a k�vetkez�k�rd�s�t.

- Akkor mikor fogok tombolni? Tudja, legal�bb leadom a feles energi�kat…, ami nem is biztos, hogy olyan j� �tlet lenne, mert ez az energia meg�lhetn� Voldemortot. Akkor nem lenne egyszer�bb ott beiktatni ezt a tombol�st? – Gondolkozott hangosan.

- Nem hiszem, Harry, mert val�sz�n�leg te is belehaln�l – felelte Piton olyan hangs�llyal, mintha ez egy�rtelm� lenne.

- �s az olyan nagy baj lenne? Legal�bb Voldemort elpusztul, �s nincs t�bb gond vele – v�gta r� r�gt�n Harry. - Mi�rt mindig az �n �letem? Voldemort hal�la a l�nyeg nem az, hogy �n maradjak �letbe! Az a feladatom, hogy eltegyem l�b al�l, �s ha ehhez az kell, hogy meghaljak, akkor meghalok! – Nem �rdekelte, hogy kiab�l a k�t f�rfival. Egyszer�n mi�rt nem akarj�k meg�rteni?

Nem �rdekelte, hogy mennyire f�radt, felszaladt a l�pcs�, hogy szob�j�ba �rve v�gre egy kis mag�nyra leljen. Ism�t el�vette Ignis napl�j�t, �s az olvas�sra koncentr�lt ink�bb.

Hallgattam egy sz�mot, �s sz�zszor el�tkoztam magam, hogy megtettem. Eszembe jutotta milyen volt reggel felkelnem. Nem voltam ember akkor, nem voltam angyal, sem d�mon. Csak egy �rz�s, egy �rz�s melyben olyan ellent�tek v�vtak �d�z csat�t, hogy nem b�rtam felfogni a jelent�s�g�t. Csak fek�dtem, �s �tadtam magamat az ismeretlen er�nek, mely akkor bek�lt�z�tt a testembe. �reztem: lelkem harcol… sz�vem hevesen k�zd… megszakadok… t�l sok a teher… meghalok. Abban a percben t�nyleg �reztem, hogy meghalok, vagy hogy t�rt�nik velem valami, amire nincs magyar�zat. Intenz�v lett minden: sz�nek, �rnyak, �rz�sek..., s maga a vil�g.

Furcsa hallani egy hangot, mely mag�hoz h�v, mely b�rt�nbe z�r, m�gis szabadd� tesz. De a furcsas�g �rz�s�t kil�ktem eszemb�l, sz�vemb�l. H�vott, csalogatott mag�hoz, �s �n k�rd�s n�lk�l meneteltem fel�. Sz�vembe hirtelen k�s mer�lt, de nem ord�tottam fel. J�les��rz�ssel fogadtam magamba az �les peng�t. Fels�hajtottam, hisz s�hajt�s az �let csup�n, egy s�hajt�s, �s v�ge lesz… egy s�hajt�s, �s a vil�g a tied. Igen az eny�m volt… eny�m volt minden. Szememben lobogtak az �rz�sek, f�nix sz�rnyalt velem a fellegekben, a t�z vadt�ncot j�rt k�r�l�ttem, de lent… lent az ellent�tek voltak jelen. H�bor�, b�ke. V�rtenger, �s makul�tlan tisztas�g. Gy�l�let �s harag, szeretet �s meg�rt�s. Szenved�ly, v�gy �s k�jes �r�m �llt szemben er�nnyel �s visszafogotts�ggal. Nem tudtam mit tenni ott fenn a fellegek k�z�tt. Csak s�rtam, sz�vemmel egy�tt zokogtam… a k�nnyeim a f�ldre hulltak. P�r emberre r� esett egy-egy k�nnycsepp, �s �k felemelt�k fej�ket. Szemembe n�ztek, �s megl�ttam..., s megl�ttam azt…

De fel�bredtem, �s eszem elfelejtette, mit l�ttam meg, de pillant�suk m�g mindig �getett. Bizsergeti b�r�m, hevesebben ver miattuk sz�vem.

Mit jelent ez az �lom? Egy�ltal�n jelent valamit?

Nem tudott sokat gondolkozni az olvasottakon, mert egy kopogtat�s az ajt�n megzavarta.

Az igazgat� l�pett be a szob�ba kicsit gondterhelt arccal. Lass� l�ptekkel ment oda a hatalmas francia�gyhoz, �s �lt le Harry mell�.

- Nem f�lsz a hal�lt�l. – Nem k�rdezte, hanem kijelentette. – De ne fuss ut�na, mert az esztelens�g lenne t�led. Vedd �szre, hogy fontos vagy nek�nk, �s nemcsak az�rt, mert te �lheted meg Voldemortot, hanem mert megismert�nk t�ged, �s tudjuk, milyen embert vesz�thet�nk veled.

Harry f�lszegen mosolygott az igazgat�ra. Pr�b�lta szavak n�lk�l elmondani azt, amit gondolt.

- Azt hiszem, hogy mostan�ban t�l sok lelki seg�lyt kellett nekem ny�jtani, de m�r rendbe j�ttem. Most m�r csak arra akarok koncentr�lni, hogy rendesen kik�pezzenek.

- �rtem. Nos, akkor holnap fel�ll�tjuk a pajzsokat, �s szabadj�ra engedheted a m�gi�d. Ut�na �gyis pihenned kell majd, de azt�n arra gondoltam, hogy a kardforgat�st is megtanulhatn�d.

- A kardforgat�st? – N�zett d�bbenten a f�rfira.

Dumbledore csak egy b�lint�ssal v�laszolt.

- Tudod mikor kicsi volt�l, sokat volt�l velem – kezdett bele az igazgat� egy “mes�be”, hogy megnyugtassa az el�tte �l� fi�t, �s hogy megmagyar�zzon egy-k�t dolgot. – Ap�d�k sokat voltak bevet�sen, Lilynnek b�jitalokat kellett f�znie, nekem meg ott volt a sok pap�r- �s kutat�munka, ami h�zhoz k�t�tt. P�r nappal azut�n, hogy elmondtam a j�slatot any�d�knak �tmentem hozz�juk. Megbesz�lt�k, hogy felk�sz�t�nk miden lehets�ges m�don, ebbe beletartozik a kardforgat�s is, �s most �gy gondolom, itt az ideje ennek.

F�j� szemekkel n�zett Harry szemeibe. Neki is hi�nyzott a Potter h�zasp�r. Oly r�g volt m�r mikor Harryvel j�tszott, vagy Lilyvel besz�lgetett.

- �s annak f�ny�ben, hogy a nagyap�d vagyok szeretn�m, ha minimum Albusnak sz�l�tan�l - folytatta huncut mosollyal az arc�n.

- Rendben igaz..., vagyis Albus! - Mosolygott a visszakapott nagyapj�ra.

Ezt m�g meg kell, hogy szokjam – gondolta.

- �s ki fog tan�tani, mert nem hiszem, hogy Piton professzor �rtene ehhez.

- Igazad van, nem �rt hozz�. �n Kingsleyre gondoltam, � el�g j�l b�nik a karddal. Azt hiszem az lenne a legjobb, ha minden m�sodik nap j�nne.

- Hm… nem hiszem, hogy nekem tehets�gem lenne ehhez, de az�rt mindent ki kell egyszer pr�b�lni nem de? - Pr�b�lt �gy �llni a dologhoz, hogy ne �rulja el mennyire nem �rez mag�ban tehets�get. - A bar�taim nem l�togathatn�nak meg? - k�rdezte meg v�gre azt, aminek a teljes�l�s�re m�r annyira v�gyott.

- Megl�tom, hogy mit tudok tenni. De most szerintem menj�nk le, mert nekem mennem kell, neked pedig �gy hiszem Perselusszal van okklumencia �r�d.