8. fejezet: Kapcsolatok

Harryt meglehet�sen k�nosan �rintette, hogy ami Voldemortnak meg a hal�lfal�k „falk�j�nak” minden er�fesz�t�s�k ellen�re sem siker�lt, azt n�gy felb�sz�lt griffend�les gond n�lk�l v�ghezvitte. Nevezetesen: sarokba szor�tott�k �t. Persze gyakorlottabb �s k�pzettebb volt n�luk, de nem sz�vesen k�ld�tt volna �tkot egyik�kre se. �gy pedig nem tehetett m�st, leengedett k�zzel �llt a fi�k gy�r�j�ben, �s v�rta, hogy beny�jts�k a sz�ml�t… Mi�rt is?

- Mi a francot mondt�l a mardek�rosoknak? – b�kte mellkason Sirius. A m�velet hat�s�t rontotta, hogy t�bb fejjel alacsonyabb volt Harryn�l.

- M�r Piton�kkal se lehet egy j�t balh�zni – morogta Peter. Meglep� panasz volt a r�sz�r�l, mivel Harry valah�nyszor l�tta – �tkez�sekn�l, a folyos�n s�t�lva – alig dugta el� az orr�t az aktu�lis olvasm�ny�b�l.

James hevesen b�logatott. (A szem�vege kis h�j�n lerep�lt az orr�r�l.) – Az el�bb �sszefutottunk vel�k, de ahelyett, hogy bel�nk k�t�ttek volna, egy hajsz�lon m�lt, hogy Piton a nyakamba ne ugorjon.

- Azt hinn�d, van benn�k tart�s, erre… - cs�v�lta a fej�t Sirius.

- Vagy legal�bb k�r�ltekint�ek – folytatta Peter. – Ha az �n�rzet cserben is hagy, m�g mindig ott lenne a j�zan�sz, ami megg�tolja, hogy teszem azt, egy mardek�ros griffend�leseket babusgasson a bej�rati csarnok k�zep�n.

- Piton visszas�llyedt egy amat�r szintj�re – ciccegett James. – Szomor�.

- �s itt vissza is kanyarodhatunk az eredeti t�m�nkhoz – jegyezte meg Sirius szigor�an.

Harry kiker�lte a gyanakodva figyel�, ugr�sra k�sz Remust, �s le�lt a l�pcs�re. – Gyertek k�zelebb!

Miut�n a fi�k tejes�tett�k a k�r�s�t, elmormolt egy Disaudi�t, �s suttogva belev�gott. (Hi�ba volt biztos benne, hogy az otthoni Piton b�b�ja megakad�lyozza, hogy a mondand�ja illet�ktelen f�lekbe jusson, err�l - �ppen vel�k - nem volt k�pes m�shogy besz�lni.)

***

- Ez… iszony� – �sszegezte Remus a v�lem�ny�t borzongva.

- R�miszt� – b�lintott James savany� arccal.

- Undor�t� – kontr�zott Sirius.

- Sz�v�s – tette hozz� Peter rezign�ltan.

Harrynek �tlete se volt, mit felelhetne erre, a n�gy gyerek azonban megk�m�lte att�l, hogy ezen kelljen t�prengenie.

- Rosszul vagyok.

- Sz�trobban a fejem.

- Megkeresem az unokates�imat.

- H�nynom kell.

Sirius p�nikszer�en h�z�dott arr�bb.

- �gy �rtettem – magyar�zta Peter f�radtan -, magamt�l, t�le… Mindegy, a l�nyeg, hogy csak k�pletesen.

Harry - kiss� esetlen�l - megszor�totta a fi� v�ll�t. – Ne r�g�dj ezen! – L�zasan kutatott olyasvalami ut�n, amivel ha csak csek�ly m�rt�kben is, de jav�that a n�gy fi�cska hangulat�n. – Ti nyafogtatok amiatt, milyen elviselhetetlen�l furcs�k a mardek�rosok. A nyomdokaikba akartok l�pni?

- Azt tal�n ink�bb m�gse – ingatta a fej�t Remus. – De azt hiszem, mindannyiunk nev�ben sz�lok, mikor azt mondom, m�lys�gesen egy�tt�rz�nk vel�k.

James a padl� k�veit rugdosta a cip�je orr�val. - Pl�ne, hogy mi vagyunk – illetve voltunk - a szenved� alanyai annak, amit �k m�veltek.

- Ez el�g morbid – szidta le Remus, azt�n fels�hajtott. – �n p�ld�ul �lek. Kitasz�tva, megb�lyegezve, tot�l egyed�l. De j� nekem.

- M�r megbocs�ss – feleselt Peter -, de ott a feles�ged. Sirius unokah�ga… Voltak�ppen rokonok vagytok.

- Aha – motyogta Sirius. – Nem igaz�n ad�dott alkalmunk ki�lvezni. �rul�nak ki�ltottak ki, tizenk�t �vet h�ztam le az Azkabanban, bujk�ltam, ami csak a b�rt�n �jabb form�ja… azt�n Bella meg�lt. �s ki ne felejtsem: ut�ltam a csal�domat, �k meg megvetettek. – A falnak d�nt�tte a fej�t. – �rok anyunak. �nnep�lyesen meg�g�rem, hogy egy rivall�t se kell k�ldenie, minimum… h�rom h�tig.

James cs�ggedten babr�lta a tal�rja ujj�t. - Meghaltam nem sokkal azut�n, hogy megn�s�ltem �s megsz�letett a fiam. R�ad�sul meggyilkolt�k a feles�gemet is, r�d pedig – pillantott Harryre – tizenh�t �vnyi szenved�s v�rt. Jaj, Merlin! – Ny�sz�r�gve a felh�zott t�rdeire borult. – H�zass�g? Gyerekv�llal�s? Ennyi id�sen m�g eszembe se k�ne, hogy jusson.

- �n k�ldtelek a hal�lba – motyogta Peter keser�en -, miattam ker�lt Sirius a dementorok k�z�, �n viseltem k�gy�s-kopony�s tetov�l�st, �n v�gtam le a kezem, �s vettem el Harry v�r�t, hogy az a sz�rnyeteg �jra testet �lthessen… Sz�vesen cser�ln�k ak�rmelyik�t�kkel.

Remus k�zelebb cs�szott hozz�, �s megpaskolta a h�t�t. - Nem �rdemes emiatt gy�t�rni magad.

- Te m�s vagy. Az ottani Petert nem �rdekelte, milyen k�vetkezm�nyekkel j�r, amit m�vel – mondta Sirius, megnyugtat�nak sz�nt hangon.

- Szeretn�m azt hinni, hogy kicsit m�gis. Az azt jelenten�, hogy gyenge volt, nem a velej�ig romlott.

James meg�rezte, mire van sz�ks�ge a bar�tj�nak. – Tudjuk, hogy itt nem tenn�d meg – suttogta Peterh�z hajolva, szokatlanul meleg �s komoly hangon. – Az eg�sz t�rt�nelmet k�ne �tform�lni, hogy egy�ltal�n es�ly legyen r�.

Sirius buzg�n helyeselt. – �pp �gy, Bella se b�ntana engem. M�rmint nem rossz sz�nd�kkal – pontos�tott, mikor bevillant neki egy eml�k arr�l, hogy a l�ny v�gigkergeti a Grimmauld t�ri h�zon valami buta nyakl�nc miatt. – �s nem is tagadn�nak ki. Azt meg nem hagyn�m, hogy Regulus b�rmi h�lyes�get csin�ljon. Vigy�zok r�, m�g ha foggal-k�r�mmel tiltakozik is ellene, hogy elfogadja. – A v�g�re elhalt a hangja.

- Mes�ln�l valami vid�mabbat? – fordult Remus Harryhez f�l�nken.

***

Harry gondolatban h�l�t rebegett annak a seg�t� kedv�ben l�v� hatalomnak, aminek a j�volt�b�l v�gre nyitott ajt�ra bukkant. Bemenek�lt a terembe, majd a homlok�t a h�v�s t�lgyfalapnak t�masztva, kimer�lten f�jta ki mag�t, mik�zben a t�volod� l�ptek dobog�s�t hallgatta. A „Sr�c a m�sik vil�gbeli j�v�nkb�l” – �js�g fut�t�zet megsz�gyen�t� sebess�ggel terjedt el a Roxfortban. Aznap d�lut�n �pp Barty Kupor �ld�zte v�gig a f�l kast�lyon, az „�letrajz�t” k�vetelve, de ugyanezt megtette m�r Philippe Yaxley, Frank Longbottom �s Emmeline Vance is, s�t, Binns professzor – aki odahaza tudom�st se vett r�la, hogy Harry (vagy b�rmelyik di�k) a vil�gon van - kil�t�sba helyezett egy amolyan „t�rt�nelmi eszmecser�t”. Harry m�r b�nta, hogy nem k�rdezte meg Tomt�l, pontosan milyen esem�nyt�l v�rja, hogy eltereli r�la a figyelmet.

�gy tervezte marad egy-k�t �r�t, �s �tolvassa az �tv�ltoztat�stan-k�nyv els� fejezeteit. Megfordult, hogy keressen egy sz�ket, �s megval�s�tsa a sz�nd�k�t – Tom, Hermione meg m�g j�n�h�ny tanul�s-im�d� ismer�se b�szke lett volna r� -, de amivel szembetal�lta mag�t egycsap�sra elt�r�lte minden szorgalomr�l �s k�telezetts�gtudatr�l sz�l� gondolat�t.

�ldotta a szerencs�j�t, hogy m�g mindig az ajt�ba kapaszkodik. Rem�lte – k�v�nta -, hogy ez a vil�g ne tartogasson sz�m�ra t�bb, nagy horderej� – k�vetkez�sk�pp mindent felbor�t� – meglepet�st, de mint �ltal�ban, a k�r�se nem tal�lt meghallgat�sra.

A terem nem hogy �res nem volt, m�r-m�r t�lzs�foltnak t�nt a benn tart�zkod�k szem�lye miatt. „Vagyis annak k�ne lennie. De… Mi �t�tt bel�j�k?” Piton �s James egy-egy padon �lve robbant�s snapszlit j�tszott, Sirius az egyik ablakm�lyed�sbe telepedve egy magazint forgatott, m�g Yan, Peter �s Remus �ri�si pergamen f�l� g�rnyedtek, azon a feladaton dolgozva, ami felett Yan el�z� �jjel gubbasztott. …

„Lehetetlen. Se egy inger�lt sz�, se egy �tok.” Harry ell�kte mag�t az ajt�t�l, �s fel�j�k indult. – Ti meg…

- Ez nem az, aminek l�tszik – sietett lesz�gezni Sirius, amint �szrevette a fi�t.

Perselus lust�n elvigyorodott. - Mi�rt, Sirius, mit gondolsz, szerinte minek l�tszik?

A griffend�les homlokr�ncolva t�togta el �jra a mondatot, igyekezve kibogozni az �rtelm�t.

- Nyilv�nval�, nem? - k�rdezte v�g�l, majd fontoskod� arcot v�gva folytatta: - �gy gondolom, szerinte ez egy a szerepl�kh�z k�pest t�ls�gosan idilli jelenet.

Perselus m�rlegelte a magyar�zatot. – Harry – s�hajtott lemond�an -, meg tudunk gy�zni, hogy csak k�pzel�dsz, �s val�j�ban nem is azt l�tod, amit l�tsz? – A megsz�l�tott elkerekedett szemekkel meredt r�. – Sejtettem.

James kih�zta a lapokat a mardek�ros kez�b�l – f�st�l�gve konstat�lta, hogy cs�ny�n kikapott volna -, �s elrakta a paklit. – Furcsa… Nem is, ink�bb s�rt�, hogy senki nem sz�lt neked.

Yan a pergamen �sszecsavar�s�val bajl�dott, de erre felkapta a fej�t, �s a k�zdelmet sz�neteltetve megjegyezte: - B�rhogy is f�j, nem te… - mikor Remus az oldal�ba k�ny�k�lt, vigyorogva korrig�lta - mi vagyunk az egyetlen besz�dt�ma.

- Ah, dics� m�lt! – �rintette a kez�t a homlok�hoz James sz�npadiasan. – Tavaly m�g heves gy�l�lk�d�s�nk h�r�t�l zengett a kast�ly, levont �kk�vek perg�se k�s�rte minden l�pt�nket, de m�ra levetett cip� lett�nk, elhaj�tott j�t�k, megunt kedvenc… - �thajolt a padok k�zti r�s felett, �s Piton v�ll�ra borult. – �lelj �t! – „zokogta”.

A fi� azonban vigasztal�s helyett lefejtette James ujjait a tal�rj�r�l. – Ripacs.

- Sz�vtelen d�g – szipogta a m�sik a szemeit t�r�lgetve.

- Javasoltam m�r, hogy l�pjetek fel ezzel? – „t�n�d�tt” Remus.

- Alig milli�szor.

- Sajnos a kreativit�s morzs�ja sincs meg benned – k�z�lte a diagn�zist Perselus.

Harry diszkr�ten k�hintett. (Egy�b hangad�sra – vagy ak�r intenz�vebbre – �gyse volt k�pes.)

- �h, Harry! – csapott a homlok�ra Peter. – R�lad teljesen…

- Felt�nt neki – fojtotta bel� a sz�t Remus. – Percek �ta arra v�r, hogy egyik�nk kimondja, amit m�r am�gy is tud. R�mesen f�raszt� lehet helyette „hat taknyos komolytalan vit�j�t” hallgatni.

- Ezt kik�rem magamnak – fortyant fel James. – Akkor is, ha Harry felt�telezhet� v�lem�nye.

- Mi�rt? – �rdekl�d�tt Remus �rtatlanul. – Kicsi vagy – �lvezettel figyelte, ahogy a m�sik kezei �k�lbe szorulnak -, �s egy�rtelm�, hogy egyetlen megnyilatkoz�sodat se lehet m�sk�nt felfogni, mint pocs�k viccnek.

- Szeretn�d, ha olyan…

- J� – v�gott k�zbe Harry bossz�san. Mindannyian fel�je fordultak, �s mintha �jfent meglep�dtek volna azon, hogy m�g mindig ott van. – Hacsak ez nem valami bizarr k�s�rlet…

Yan �s Sirius alig �szrevehet�en megr�zta a fej�t.

- … akkor ti…

- Bar�tok vagyunk – b�logatott Yan b�szke mosollyal.

Harry mag�hoz r�ngatta a legk�zelebbi sz�ket – a m�sik hat megborzongott az �les, csikordul� hangra -, �s lerogyott r�.

„Nem, nem, nem! Szerezni fogok egy �tmutat�t, valami „ki kicsoda” – gy�jtem�nyt ehhez a vil�ghoz. Elegem van.”

A fi�k elhelyezkedtek k�r�l�tte a padokon.

- Amilyen megh�kkent� neked, hogy �k nem az ellens�geim, ugyanolyan fura nek�nk, hogy a te vil�godban gy�l�lt�k egym�st – magyar�zta Perselus kedvesen. (Ha sz�ks�gesnek �rezte, viszonylag k�nnyed�n el�r�ngatta a szolid�ris �s meg�rt� �nj�t.)

- Elhiszed, hogy feleennyire se lett volna megr�z�, ha az els� pillanatban szembes�l�k vele? - Harry megsemmis�lten b�multa az ablakon �t az �g sz�rke szelet�t. - Illetve, az lett volna, de akkor a t�bbi �lm�ny legal�bb elnyomja a hat�st. K�l�nben is, folyamatosan szapult�tok �s t�madt�tok egym�st. �n nem szoktam meg�tkozni a bar�taimat.

- Te eg�szen m�s k�zegb�l �rkezt�l – vetette ellen Yan. – M�s m�lttal �s m�s k�t�tts�gekkel.

- �s mi a helyzet a DS-sel? – k�rdezte Remus.

- Az gyakorl�s volt – hangs�lyozta Harry.

- Ez is az – jelentette ki Sirius.

Az id�sebb fi� �sszer�ncolta a homlok�t. – M�r hogy volna…

- Nem akarok �rtani neki – kezdte sorolni Peter, p�ldak�nt Yan fel� intve, �s az ujj�n sz�molva a jellemz�ket -, ezzel � is tiszt�ban van, �s lehet�s�get kap mind kiv�deni, mind viszonozni. Nem haszn�lunk �r�n m�g nem tanult var�zslatokat… Mind�ssze annyi az elt�r�s, hogy nem z�rk�zunk a Sz�ks�g Szob�j�ba.

- �s megf�szerezz�k egy kis sz�csat�val – f�zte hozz� Remus.

Harry k�b�n n�zte �ket. „Tulajdonk�ppen voltak jelek” – ismerte el kelletlen�l. �r�lnie kellett volna, hogy Piton �s a griffend�lesek itt nem marj�k egym�st valami r�g feled�sbe mer�lt s�relem�rt, de � m�r azzal is el�gedett volt, hogy a dolog ebben a vil�gban val�sz�n�s�thet�en egyik f�lnek sem okoz visszaford�thatatlan k�rokat. Most viszont ism�t �gy �rezte, hogy ami k�r�lveszi az az igazi �lete megcs�fol�sa. „Vagy par�dia az �n n�z�pontomb�l, vagy ez a minta, �s a mi sorsunk r�mdr�ma.”

- Mi�rt? – ny�gte ki elkeseredetten.

Yan felhorkant, ahogy a tekintete �sszevillant Perselus�val. Gyorsan a sz�ja el� kapta m�g mindig tint�t�l maszatos kez�t.

James hozott mag�nak egy sz�ket, �s vigyorogva lehuppant Harry mell�. – A te eseted bizony�tja, hogy egy Alap�t�-lesz�rmazott ker�lhet m�shov� is, nem kiz�r�lag az �se h�z�ba. Mi is tervezgett�k, „mi lenne, ha”, de val�sz�n�nek t�nt, hogy hi�ba rim�nkodunk a S�vegnek a Mardek�r�rt vagy a Griffend�l�rt, a nek�nk j�r� helyet foglaljuk majd el.

- Nem vagyok r�la meggy�z�dve – mormolta Harry, aki m�r ismerte valamennyire az eml�tett fejfed� humor�rz�k�t.

Yan megr�ntotta a v�ll�t. – Mindegy. A beoszt�skor nem voltunk olyan �llapotban, hogy egyezkedni kezdj�nk. B�rmennyit tud is az ember a var�zsl�vil�gr�l, ott, azon az est�n nem tehet m�st, mint megillet�dve t�ri, hogy t�rt�njen vele, aminek kell – mes�lte �br�ndosan, az �ll�t az �kl�re t�masztva.

- Nos – vette �t a sz�t James -, �gy d�nt�tt�nk, ha m�r adott ez a Mardek�r-Griffend�l dolog, r�j�tszunk egy picit, ahelyett hogy kimutatn�nk, milyen nagyszer�en kij�v�nk egym�ssal.

- A m�sodik h�ten Denem az irod�j�ba h�vatta Yant �s engem – kuncogott Perselus. – Ugyanazt k�rdezte, mint te az el�bb.

- Nem f�rt a fej�be, mi�rt k�ldene valaki ront�st a bar�taira – tette hozz� Yan.

- N�la is az edz�sre hivatkoztatok?

- Dehogy. Az egy�bk�nt is csak m�z. Az igazi indok…

- … az elm�let�nk – folytatta Perselus -, miszerint…

- … ezer �ve az�rt g�rc�l mindenki, hogy pontokat gy�jts�n…

- … ami m�r unalmas.

- Ellenben elvesz�teni �ket…

- … po�n.

�rdekes elgondol�s volt, de Harry eddigi tapasztalatai alapj�n a t�bbi di�k nem osztotta Piton�k n�zet�t. - Azzal sz�rakoztok, hogy lenull�zz�tok a h�zatok pontjait? – pillantott k�rbe megr�k�ny�dve.

- H�, ne ilyen fitym�l�an! – pir�tott r� Sirius. - Ez k�rlek, nemes verseng�s.

- N�pszer�ek lehettek – mosolyodott el Harry fanyarul. – Teh�t… - Mag�ban v�gigfutott a besz�lget�s�k�n. - A Roxfort el�ttr�l ismert�tek egym�st – k�vetkezetett.

- James, Perselus, Remus meg �n, igen. - Yan az arcb�r�t d�rg�lte, hogy legal�bb elhalv�ny�tsa a tintafoltokat. Remus megsz�nta, �s n�h�ny ir�ny�tott Suvickusszal megoldotta a probl�m�j�t.

- Siriust is, l�t�sb�l – eg�sz�tette ki James.

Remus a munk�j�val el�gedetten m�szott vissza a padra, amin kor�bban �cs�rg�tt. - �n pedig Petert – jegyezte meg.

- Ki j�tt m�g r�, az igazgat�n k�v�l, hogy csak j�tszotok? – vallatta �ket tov�bb Harry.

- A rokonaim – vont v�llat Sirius. – El�g �rulkod� jel volt, mikor az �ll�t�lagos ellens�geim felbukkantak a k�sz�b�nk�n azzal, hogy t�ltsem vel�k a ny�ri sz�net k�vetkez� k�t het�t.

- Ne becs�ld le �ket! – tan�csolta Perselus. – Szerintem az se ker�lte a figyelm�ket, hogy kar�csonykor egyik este mi is n�latok vacsor�ztunk.

Harry igyekezett el�h�vni a fant�zi�j�b�l a k�pet, ahogy Piton, Sirius �s James egy�tt �lnek az �nnepi asztal k�r�l, j�kedv�en, b�k�ben, de nem ment. A gyerekek� helyett feln�tt m�suk arca jelent meg, a feld�sz�tett, f�ny�rban �sz� �tkez�t pedig kiszor�totta a hom�lyos, purit�n pincekonyha eml�ke.

- K�v�ncsi vagy r�, hogyan alakult ki. – James ink�bb kijelentette, mint k�rdezte.

- A nagyb�ty�mnak van mereng�je – kapott az �tleten Yan. – Neked, azt hiszem, meg is engedn�, hogy haszn�ld. – Belegy�m�sz�lte a pergament a t�sk�j�ba, �s mell� dob�lta a tint�s�veget meg a penn�kat.

Harry d�bbenten figyelte, hogy a m�sik �t is szedel�zk�dni kezd. - Most?

- Nincs m�s dolgunk – t�p�szkodott fel James izgatottan.

- Illetve nekem lenne, de r��r – legyintett Yan nagylelk�en. – L�togassuk meg a b�csik�mat! Od�ig lesz a gy�ny�r�s�gt�l…