4. fejezet: James d�n unokatestv�re

Harry k�nyelmetlen�l f�szkel�d�tt az asztal el� �ll�tott fotelben. Nem mintha nem lett volna pont olyan k�nyelmes, mint amihez „otthon” hozz�szokott, csak �pp az ismer�s, m�gis idegen iroda – �s besz�lget�partner -, az eg�sz nyavaly�s, nyakatekert helyzet rettenetesen fesz�lyezte.

- Befejezn�d? – Tom felpillantott az aznapi lev�lterm�s b�ng�sz�s�b�l. – Rosszabb vagy, mint egy… - Bevillant neki egy k�p k�t szemtelen�l vigyorg�, �s m�g v�letlen�l se megillet�d�tt vagy ideges k�ly�kr�l. – Mint n�mely els�s.

Harry lejjebb cs�szott �lt�ben, �s dacosan fonta �ssze a karj�t, de �sszess�g�ben az�rt eleget tett a k�r�snek. Tom v�g�l f�lretolta a r� v�rakoz�, tekint�lyes paksam�t�t. - Ha j�l �rtettem, az utols� �vedet ell�gtad.

- Ha �gy fogalmaz, nem �rtette j�l – v�gott vissza Harry. – Nem teljes�tettem marad�ktalanul, de megtanultam, amit fontosnak tartottam.

- Az iskolai oktat�s l�nyege �ppen az, hogy a n�lad felk�sz�ltebbek �s megfontoltabbak �ltal �ssze�ll�tott tananyagot saj�t�tsd el. Hogy tudn�d eld�nteni tizennyolc �ves fejjel, mire lehet sz�ks�ged – ak�r egy h�bor�ban is -, �s mire nem…

- Lesz�llna v�gre a koromr�l? – szak�totta f�lbe Harry. – K�l�nben is, mihez kezdhettem volna p�ld�ul akkor, ha azok a „felk�sz�ltebb �s megfontoltabb” szem�lyek, teszem azt, A defenz�v m�gia elm�let�b�l akarnak SVK-t tan�tani?

Tom g�nyosan felhorkant. – Azt a szemetet n�latok is r�g ki kellett volna vonni a forgalomb�l.

Harry felindultan f�jt egyet. – Am�gy se f�rt a programomba, hogy �r�kon �cs�r�gjek.

- H�t most belef�r – felelte Tom diadalittasan.

- Tess�k? – kapott a fi� leveg� ut�n.

Tom fel�llt, �s a mahag�ni-szekr�nyhez s�t�lt. – Ne is pr�b�lj vitatkozni! – figyelmeztette Harryt. – Ezt m�r az els� eszmecser�nk ut�n eld�nt�ttem. Id�be fog telni, hogy r�j�jjek, hogyan juttathatunk vissza a saj�t vil�godba. Addig p�tolhatod a lemarad�sod. Vagy m�s terveid voltak? L�bl�gat�s? – tippelt vigyorogva.

- J�l van, j�l van – morogta Harry. – Elfogadom az „aj�nlat�t”.

- Kedves gesztus, de �gysincs v�laszt�sod.

- Akkor most?

- Kell egy fed�t�rt�net. Azt�n beosztunk. Itt az irod�mban. De, persze, ha ragaszkodsz a nagyk�z�ns�ghez…

Harry megad�an emelte fel a kez�t. – K�sz, ink�bb nem k�rek bel�le. – R�vid hallgat�s ut�n - Tom id�k�zben ledobott valamit (a szekr�nyb�l el�vett t�rgyat) az asztal mell� tornyozott pergamenekre – r�k�rdezett: - Halljuk ki vagyok, �s honnan �rkeztem!

Az igazgat� egy �res k�pkerethez l�pett, �s r�koppintott a p�lc�j�val. – R�gt�n megtudjuk. – K�zelebb hajolt a fekete v�szonhoz, majd mintha az mikrofon lenne, besz�lni kezdett.

***

- Pof�tlans�g, ahogy Yan sz�n�szkedik – ingatta a fej�t Peter Pettigrew f�lig �r� vigyorral.

Mi�ta a harmad�vesek gy�gyn�v�nytani szerepl�s�nek „k�sz�nhet�en” a Griffend�l negyvenpontnyi el�nyt szerzett a Mardek�rral szemben, megint a h�t eleji eset volt ter�t�ken.

James ragadoz� mad�r tekintettel leste, mikor �r a fi� a m�teres pergamen v�g�re, hogy amint ez az �rvendetes esem�ny bek�vetkezik, k�sleked�s n�lk�l lecsaphasson a k�sz dolgozatra. – nem hiszem, hogy v�giggondolta, mit mond – motyogta. – Tulajdonk�ppen, burkoltan arra sz�l�totta fel Denemet, hogy nek�nk kedvezzen.

- Vagy arra c�lzott – vetette fel Sirius -, hogy m�g h�tr�nyb�l indulva is k�nnyed�n legy�znek minket.

- Vagy – Remus t�n�dve simogatta az �ll�t a penn�ja v�g�vel – megint t�lz�sba estek, �s h�lye elm�leteket gy�rtotok semmis�gek magyar�zat�ra.

- Lebecs�l�d a mardek�rosokat? – ciccegett James, tov�bbra is a sebesen gyarapod� essz�re tapadva.

- Nem is kell �ltal�nos�tani – jav�totta ki Sirius. – Nem ak�rkit v�dolsz „egyszer�s�ggel”, Remus. T�bb tiszteletet Mardek�r ut�dj�nak! – r�tta meg a bar�tj�t �lkomolyan.

A fi� – t�k�letesen figyelmen k�v�l hagyva a m�sik intelm�t – elnevette mag�t. – A v�n Malaz�r kitagadn�, ha a f�l�be jutna, mit m�vel.

- Szerintetek Denem m�g nem �rulkodott? – t�n�d�tt James. (Peter id�k�zben elfordult t�le, �gy most a fi� v�lla felett pr�b�lt kisilabiz�lni valamit az irom�nyb�l.)

A „pr�da” igyekezett arr�bb l�kd�sni �t, �s miut�n kis h�j�n orrba v�gta a v�ll�val, James v�gre visszavonul�t f�jt, hogy azt�n csal�dott s�hajjal kotorja el� a saj�t b�b�jtank�nyv�t.

- �pp�gy �lvezi, hogy bosszankodhat Yan miatt, mint �, hogy hergelheti – �rvelt Peter.

James m�r r�sz�nta volna mag�t, hogy a penn�j�t a tint�ba m�rtsa, de ism�t elod�zta a pillanatot, mivel ezt musz�j volt komment�lnia.

- Ez�rt is �rtek m�lys�gesen egyet az �s�mmel, Sir Herolddal…

- De… - d�bbent meg Sirius – � azt mondta, Mardek�r lesz�rmazottai undor�t�, �lhetetlen k�gy�k, akik a m�rg�kkel egym�st puszt�tj�k el.

- Hogy? – b�mult r� a m�sik. – Ja – csapott a homlok�ra, mikor felfogta a mondat �rtelm�t -, igen, de fiatalabb kor�ban nem volt ennyire radik�lis. K�s�bb is csak az�rt, mert Rosemary, a menyasszonya, elhagyta egy Mardek�r v�rvonal�b�l sz�rmaz� f�rfi�rt… Teh�t, � mondta, hogy az �sszes Mardek�r-ivad�k lobban�kony, kiismerhetetlen, nyakas �s teljesen l�k�tt…

- JAMES POTTER!

Beh�zta a nyak�t, �s ijedten pislogott k�rbe, a t�bbiek �szinte der�lts�g�re.

- AZONNAL GYERE AZ IROD�MBA!

Kif�jta a bennrekedt leveg�t, �s visszadob�lta a holmij�t a t�sk�j�ba. – Vajon mit akarhat?

- G�z�m sincs, de ha teheted, vonass le p�r pontot – javasolta Sirius. – R�mes, milyen str�ber harmad�veseink vannak.

***

Harry a fotelbe s�ppedve, f�l�nken sand�tott a tizenk�t �ves fi�ra. James el�z�leg nagy lend�lettel nyitott be az irod�ba, de a harmadik f�l jelenl�te v�ratlanul �rte, �s j�csk�n el is bizonytalan�totta. Nem n�zett se Tomra, se Harryre, helyette a r�gi igazgat�k �s igazgat�n�k portr�ival szemezett.

Harry sz�ve �r�lten d�b�rg�tt, ugyanakkor furcsa b�gyadts�g telepedett r�. Orm�tlannak, nevets�gesnek �s ostob�nak �rezte mag�t. Az apja karny�jt�snyira volt t�le. „Annyira, de annyira k�zel…” Elhessegette a furcsa, sz�r�-�get� gondolatfoszl�nyt. Nem, nem az apja. Csak egy gyerek, aki esetleg az apja lehet egy - v�lhet�en - boldogabb �letre sz�let� Harrynek.

- Bizony�ra rengeteg k�rd�sed van. – Tom az asztalon nyugtatva a kezeit, k�zelebb hajolt a megszeppent fi�csk�hoz.

James, most hogy v�gre sz�ltak hozz�, s�t, besz�dre �szt�k�lt�k, visszanyert valamennyit a magabiztoss�g�b�l. – Nem szeretn�k udvariatlan lenni, uram – v�gott bele, amit Tom szkeptikus, amolyan „Nocsak, mi �t�tt bel�d?” – pillant�ssal honor�lt. – De ki �? – mutatott Harryre. – �s mi�rt hasonl�t r�m ennyire?

- Remek, James – dics�rte az igazgat�. – Harry?

A fi� k�hintett, �s kih�zta mag�t. – Finoman k�z�ljem vele vagy…

- A mondand�d ismeret�ben, nem hiszem, hogy lenne �rtelme k�m�lni.

James haragosan m�regette Harryt. Nyilv�n nem volt �ny�re, hogy ilyen st�lusban emlegetik, �s a titokzatos var�zsl�t hib�ztatta �rte.

- A fiad vagyok – a gyerek elt�totta a sz�j�t –, egy m�sik vil�gban.

James arc�n a zavart �s t�preng�st reprezent�lni hivatott gesztusok sora vonult �t, gyors egym�sut�nban. – H�ha! – ny�gte v�g�l, �s �let�ben el�sz�r, seg�lyk�r�en meredt az igazgat�ra.

- � Harry James Potter – er�s�tette meg Tom. – Egy, a mi�nkkel p�rhuzamos dimenzi�b�l, 1998-b�l. Ne ragadj le enn�l! – tan�csolta. – Ism�telgetheted ak�rmeddig, akkor is ostob�n fog hangzani. Rejt�ly, hogyan ker�lt ide, �s az m�g ink�bb, mi m�don juthat haza. A t�ged �rint� r�sz…

- A Roxfortba fogok j�rni – vette �t a sz�t Harry. – De valamivel meg kell magyar�znunk a felbukkan�somat, ez�rt… - Itt megakadt, mivel az igazgat� elmulasztotta a r�szletekbe men� terv-ismertet�st.

- Hol �lnek rokonaid? – szegezte Tom Jamesnek a k�rd�st.

A fi� egyik ujj�val az ajk�n dobolva gondolkodott. – Mindenfel�… Franciaorsz�g, Izland, D�nia, Jap�n, a F�l�p-szigetek…

- El�g! – Tom Harryhez fordult, hogy �nnep�lyes f�hajt�ssal „�dv�z�lje”. – Isten hozta a Roxfort Boszork�ny �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�ban, Mr. Potter, D�ni�b�l. Hogy tetszik? – �rdekl�d�tt.

A fi� megr�ntotta a v�ll�t. - Megteszi. B�r, el�re sz�lok, semmit nem tudok arr�l az orsz�gr�l.

- Nem sz�m�t – legyintett Tom. – James, hajland� vagy elhitetni a t�bbiekkel, hogy Harry egy t�voli unokatestv�red?

Harry mag�ban konstat�lta, hogy a bar�ts�gos szavak leford�tva nagyj�b�l azt jelenthetik: „Potter, m�t�l k�teles vagy mindenki el�tt a kuzinodk�nt kezelni Harryt. Meg�rtetted?”

A gyerek lassan b�lintott. - Rendben, de… �gyis le fog bukni. Az aranyv�r� di�kok ut�nan�znek van-e Harry Potter nev� rokonuk. A mardek�rosok �szt�nb�l, a hugrabugosok „testv�ri” lelkesed�st�l f�tve, a holl�h�tasok tud�sm�ni�b�l, a griffend�lesek meg…

-… hogy nehogy valamib�l kimaradjanak – fejezte be Tom j�indulat�an. – R�ad�sul te se b�rsz sok�ig lakatot tenni a sz�dra.

- �gy van – helyeselt James. – N�h�ny napon bel�l kikotyogom.

Tom elismer�en csapta �ssze p�rszor a tenyer�t. - Tan�i lehett�nk a legkisebb Griffend�l egy �szinte megnyilatkoz�s�nak – jegyezte meg.

James sz�ja pimasz vigyorra h�z�dott. - B�knak vegyem vagy s�rt�snek?

- Szerinted melyiknek sz�ntam?

- Nem tudom, de legyen ink�bb b�k, �s akkor t�rgyalhatunk.

- Ugyan mir�l?

James kiss� el�red�lt, mintha bizalmas inform�ci�t k�sz�lne megosztani a f�rfival. – Maga is eml�tette a m�ltkor, professzor, mennyi b�ntet�munk�t gy�jt�tt�nk �ssze. Cser�be a seg�ts�gem�rt elint�zhetn�, hogy ez a h�tv�g�nk szabad legyen. Tudja…

- Potter – s�hajtott Tom f�radtan. – Tiszt�zzuk! Nem nekem teszel sz�vess�get, hanem Harrynek…

- Igen, de a maga k�r�s�re – sz�rta k�zbe James.

- Akkor felejtsd el az eg�szet! De figyelmeztetlek: csak az � gondjait szapor�tod vele.

A gyerek fancsali k�ppel dobta h�tra mag�t a fotelben.

- A b�ntet�s pedig nem v�lthat� ki ilyesmivel – oktatta ki Tom. - A l�nyege k�l�nben is a nevel�s, �s az j�csk�n r�d f�r.

Harry enyhe r�szv�ttel n�zte a duzzog� kisfi�t. Sajn�lta a t�nkretett h�tv�ge miatt, ugyanakkor bel�tta, hogy ha az itteni James Potter, magatart�s�t tekintve, kicsit is hasonl�t az � apj�ra – �gy t�nt, �gy van -, akkor k�nytelen az igazgat�nak igazat adni.

- Az utols� sim�t�s. - Tom kopott fejfed�t tolt el�. – Csak a formalit�s kedv��rt, hisz �gyis griffend�les leszel.

- Vagy mardek�ros – ny�lt a fi� a Teszlek S�veg ut�n.

- Kiz�rt – bukott ki Tomb�l.

- Az �n vil�gomban oda akart k�ldeni – bizonygatta Harry.

- Nevets�ges! – A f�rfi hesseget� mozdulatot tett a kez�vel. - Egy Griffend�l-lesz�rmazott – vagy b�rmely m�sik – csakis az �se h�z�ba ker�lhet.

- �n nem vagyok Griffend�l-lesz�rmazott – jelentette ki Harry.

- Az itteni Potterek azok, �s k�tlem, hogy a t�rt�nelm�nk ezen a ponton elt�rne.

- Dumbledore mondta volna – makacskodott Harry, mik�zben pr�b�lta kev�sb� ny�ltan �s megr�k�ny�dve b�mulni a meglep�en k�z�ny�s Jameset. „Persze, neki ez term�szetes.”

- Kiv�ve, ha nem volt tudom�sa r�la – mutatott r� Tom. – V�g�l is mell�kes. Ess�k t�l ezen, azt�n James mes�lhet neked a t�nd�kl� Griffend�l-kl�nr�l.

Harry a fej�be nyomta a S�veget. A f�l�t v�konyka, m�g az eml�kezet�ben �l�n�l is idegborzol�bb hang �t�tte meg.

- Nah�t, nah�t! Ilyennel se volt dolgom id�ig. Te azt�n furcsa szerzet vagy, fiacsk�m.

- Szerzet?

- Griffend�l v�re… �s az � lelke is ez k�ts�gtelen, de �sszefon�dva Mardek�r�val. Viszont egy�b tekintetben nem vagy Malaz�r. Hm, hm… Bonyolultabb, mint ha � is az �s�d volna. Ej, de nagyszer� fejt�r�! - ki�ltotta boldogan, Harry pedig megr�zk�dott a kellemetlen ingert�l.

- Igaz�n �r�l�k, hogy elnyerte a tetsz�sed, de az igazgat� kiss� t�relmetlen, �s…

- �, Tom! - sip�totta a S�veg. - Mindig furdalt a k�v�ncsis�g, mit l�pne egy ilyen d�nt�sre… De mind Yann�l, mind Jamesn�l t�l egy�rtelm� volt, t�l egy�rtelm�… - mondta szomor�an. Harry esk�dni mert volna r�, hogy ha k�pes lenne ilyesmire, a fej�t cs�v�ln�.

- Eln�z�st, de ha lehet…

- �zenem neki…

A fi� k�pzelet�ben �lesen rajzol�dott ki egy gonosz f�nnyel ragyog� szemp�r.

-… hogy csakaz�rtis.

Majd mintha az �t�let egyetlen c�lja val�ban az igazgat� �ll�t�s�nak megc�fol�sa volna, felki�ltott: - MARDEK�R!