1. fejezet: L�togat�ban a Privet Drive-on

Nem sokkal eb�d ut�n Ginny Weasley hoppan�lt – „Hoppan�lt!” – konstat�lta Petunia felh�borodva – a h�ts� kertben.

A l�ny �prilis �ta gyakori vend�g volt a Dursley-h�zban. V�r�s hajjal, „�j” n�vvel �s var�zser�vel. Petuni�nak term�szetesen rosszul esett, hogy Ginny becsapta, tulajdonk�ppen t�bbsz�r is, kezdve azzal, hogy eltitkolta a „boszork�nys�g�t”, de mit tehetett volna, ha egyszer a furfangos csitri el�rte, hogy megkedvelje. Az �rz�s r�szben ugyan alapjait vesztette, mikor Zack bany�nak titul�lta a l�nyt, de m�gia ide vagy oda, Ginny j�lnevelt volt, kedves, �s ha m�r hi� �br�nd volt, hogy Harryt rendes, feddhetetlen emberek k�zt („Dursley-kl�nok” – morogta az unoka�ccse egyik vacsora alatt) l�ssa, messze � bizonyult a legide�lisabb v�laszt�snak.

Vernon eleinte jobban viszolygott a l�nyt�l, mint Harryt�l, m�gis megt�rte, mivel valamif�le paranoi�b�l �s egoizmusb�l fakad� logika alapj�n arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy egyr�szt nem dobhatja ki Harryt, mert azzal a var�zsl�t�rsadalom sz�rny�s�ges bossz�j�t id�zn� mag�ra – a mugli hat�s�gokr�l nem is besz�lve -, m�sr�szt ha a Privet Drive-on tartja, elker�lhetetlen, hogy a hibbant bag�zs valamelyik tagja ne j�rjon a nyakukra. „Nem �rdeklem �ket, fogd m�r fel!” – ism�telgette Harry, r�gebben inger�lten, manaps�g m�r ink�bb csak f�sultan.

Petuni�nak hajland� volt b�vebben is kifejteni a saj�t, sokkal racion�lisabb elm�let�t. �prilis �ta gyakrabban besz�lgettek egym�ssal – �ltal�ban az �jdons�g feletti sz�ntelen megd�bben�s �llapot�ban – persze sosem olyan �cs�rg�s-nassolgat�s form�ban, mint Harry szerint David vagy Zack a sz�leivel, �s mint a Dursley-h�zasp�r Dudley-val (m�r ha a fi�t r� lehetett venni ilyesmire).

A kapcsolatukban a „fogs�g” idej�n ny�lt �j fejezet, de a csat�t k�vet�en k�nnyed�n visszas�llyedhettek volna a kor�bbi dac �s ridegs�g egy n�mileg �tsz�nezett v�ltozat�ba.

Petunia akkor maga se tudta eld�nteni, melyik �t lenne ink�bb ellen�re. �gy gondolta, t�ls�gosan k�s� az�rt strap�lnia mag�t, hogy kiv�vja az unoka�ccse… „Mij�t is? Szeretet�t? Dehogy. – Petunia nagyon is tiszt�ban volt a viszonyuk korl�taival. – De az �rny�k�t, valamilyen halv�ny vonz�d�st.” �s ott volt az �r is, amit cser�be adnia kellett. Rengeteg seb, ki nem mondott – vagy ellenkez�leg, a kellet�n�l t�bbsz�r elhangzott – sz�, tizenhat �v… T�l sok f�rads�g. „�s vajon meg�ri-e? Nekem? Harrynek?”

A k�rd�st – tal�n �ntudatlanul – a fi� d�nt�tte el. Petunia �pp a szupermarketbe indult. A hossz� bez�rts�g ut�n m�g s�t�ted�s ut�n is sz�vesen v�llalt egy s�t�t (holott kor�bban borzad�llyal emlegette az ilyenkor az utc�n lebzsel�ket), �gy mikor Vernon szabadkozva bejelentette, hogy m�snapra eb�dre h�vta egy j�vend� �gyfel�t, kapott az alkalmon �s szinte vid�man l�pett ki az utc�ra, majd botlott Harrybe, k�t saroknyira a n�gyes sz�m� h�zt�l.

A fi�, t�le szokatlan m�don, felaj�nlotta, hogy elk�s�ri az �zletbe.

- Vagy ha az nem felel meg neked – tette hozz� kiss� tal�n f�lve -, elmegyek egyed�l.

- Ne but�skodj! Oda�rek… - �szrevette, hogy Harry felz�rk�zik mell�. – Oda�r�nk, miel�tt felsoroln�m, mire van sz�ks�gem.

Harry egy darabig n�m�n s�t�lt mellette. A l�ptei egybemos�dtak az �v�ivel, nem is hallotta �ket a cip�sarkak kopog�s�t�l.

- Teh�t… Vernon vend�geket v�r? Eb�d? Vacsora? Sz�lj �s elt�n�k – �g�rte a fi� vigyorogva.

- Elt�nsz, mi? – k�rdezett vissza Petunia keserny�s mosollyal. – Megint h�tk�znapi �rtelemben haszn�ljuk a kifejez�st?

Harry szapor�n b�logatott. – Teljesen szokv�nyos, abszol�t muglikra vonatkoz� jelent�s�rnyalatokkal – bizonygatta komolytalanul.

A nagyn�nje megtorpant, �s d�h�sen lepisszegte.

- Mi�rt ne mondhatn�m? Rajtunk k�v�l egy l�lek se j�r erre. �s ha m�gis… Azt hiszik, �j szleng-sz�. Mugli, mugli, MUGLI!

- Harry! – Azzal jobb �tlet h�j�n, befogta a fi� sz�j�t.

Harry elhallgatott, de nem az�rt, mert r�kiab�ltak, vagy mert Petunia szor�t�sa er�s lett volna. Ellenkez�leg. A nagyn�nje m�g soha nem �rintette meg ilyen gyeng�d – komikus – mozdulattal.

- Jav�thatatlan vagy – cs�v�lta a fej�t az asszony. – Gyere!

Harry sz�tlanul baktatott ut�na, cip�je orr�val a betont rugdosva.

- Ne csin�ld! – vetette h�tra Petunia. - T�nkreteszed.

- Dudley �gyis elkoptatott n�h�ny cip�t ebben a f�l�vben – jegyezte meg Harry kedvetlen�l. - J�niusban hazahozza �ket, majd hordom azokat.

- Szemreh�ny�s?

- T�nymeg�llap�t�s. – S�hajtott. – A bar�taim megszokt�k, hogy nem �lt�z�m „divatosan”, a szomsz�dok ujjonganak, ha ilyen cuccokban l�tnak, mert sz�mukra �gy kerek a vil�g, Ginnyt meg nem izgatja, mi van rajtam, mivel…

Petunia leveg� ut�n kapott.

-… � boszork�ny – fejezte be Harry nyomat�kosan. – R�ad�sul aranyv�r�. Azt hiszem, �gy mondj�k… Neki minden mugli holmi egyform�n fura.

�tv�gtak egy kisebb f�s t�rs�gen, ahova Petunia egyed�l a legszaftosabb pletyka �g�ret�re se tette volna be a l�b�t. Azon t�l m�r az �jszak�ra kivil�g�tott szupermarket csalogatta a v�s�rl�kat.

- Folyton azt hallom t�led, nem �rdekled a var�zsl�kat – t�n�d�tt Petunia. – Akkor mi a helyzet Ginny Weasleyvel?

Harry elfintorodott. – Bocs, de ha ezt akarom megbesz�lni, arra ott van Zack. A k�rd�s els� r�sze viszont… - Igyekezett �sszeszedni a gondolatait. – Nincs dolguk velem. Muglik k�zt n�ttem fel, �s ide is tartozom. Ha hat �ve elmehetek a Roxfortba, m�s volna, de �gy… A „Kis T�l�l�r�l” r�ges-r�g elfeledkeztek. Igaz, hogy seg�tettem elpuszt�tani Voldemortot, de nem harcoltam v�gig ellene a h�bor�t, ahogy a F�nix Rendje meg Weasley�k tett�k. �nnepelj�k csak �ket, �s ne egy mugli fi�t, aki nem �rtheti meg �ket, �s akit �k se �rtenek. – Megr�ntotta a v�ll�t. – K�l�nben… A h�tam k�zep�re se k�v�nom az ajn�roz�st.

Ezek ut�n Petunia nem egyszer�en parancsba adta Harrynek egy-egy h�zimunka elv�gz�s�t, hanem megk�rte, hogy csin�lja meg, s�t n�ha �gy int�zte, hogy a saj�t feladatain a fi� k�zel�ben dolgozzon. Ilyenkor �ltal�ban jelent�ktelen dolgokr�l fecsegtek, tapogat�zva, �vatosan pr�b�lva megismerni a m�sikat.

Ginny nagy lend�lettel t�rta ki a h�ts� ajt�t. - J� napot k�v�nok, Mrs. Dursley! – k�sz�nt vid�man. – Seg�thetek?

Petunia �pp �ri�si halom koszos ed�nnyel viaskodott, amik, �gy t�nt, �t�letnapig se fogynak el, de az aj�nlat hallat�n kir�ntotta a kez�t a forr� v�zsug�r al�l �s hevesen megr�zta, habot fr�csk�lve sz�t a helyis�gben.

- Eszedbe ne jusson! – ki�ltotta riadtan. – Bej�het Vernon vagy Dudley, szeg�nyk�m, ma utazott haza, nem is sejti, min ment�nk kereszt�l… �s… �s �n se akarok var�zslatot l�tni.

Ginny megnyugtat�sul el�reny�jtotta a tenyer�t. – P�lca sehol – jelentette ki mosolyogva. – A rendes, mugli m�dszerre gondoltam.

- �h! – Az asszony megnyomkodta a homlok�t a k�zfej�vel. – Persze. Bocs�ss meg! Kicsit fesz�lt vagyok. - „Ki ne volna az a helyemben?” – Harry a szob�j�ban van.

Ginny b�lintott, azt�n elb�cs�zott, �s az el�szob�n �t elindult az emelet fel�.

Petunia visszafordult a tem�rdek zs�ros, foltos l�bas �s t�ny�r fel�, de alig nyitotta meg a csapot, mikor Ginny d�h�s hangja �t�tte meg a f�l�t.

- Eressz m�r!

- Nem, am�g el nem �rulod, ki a fr�sz vagy, �s mit keresel n�lunk – k�z�lte Dudley makacsul, hasonl�an emelt t�nusban.

- R�g tudn�d, ha vetted volna a f�rads�got, hogy norm�lisan k�rdezd.

- Ne pimaszkodj, kis…

- Ne merd befejezni ezt a mondatot! – sik�totta Ginny, azt�n… csend.

Petunia inger�lten f�jt egyet, megt�r�lte a kez�t, �s kil�pett a folyos�ra, hogy ellen�rizze, hogy boldogul a l�ny Dudleyval. �szint�n rem�lte, hogy nem egy b�k�t, vagy valami cs�sz�m�sz�t tal�l odakinn a fia helyett.

Dudley – teljes (tekint�lyes) �s szerencs�re emberi val�j�ban – kiny�jtott karral t�maszkodott a falnak, el�llva Ginny �tj�t, �s �hes tekintettel m�ricsk�lte a l�nyt.

- Na, ki vele! Ki vagy te, cicusk�m? – duruzsolta. – L�tod, megy sz�pen is – f�zte hozz� �ntelten.

Ginny fens�bbs�ges pillant�st vetett r�. - Nincs jogod se bec�zgetni, se a tulajdonodnak nevezni.

A fi� bamb�n meredt r�. Miel�tt siker�l volna �rtelmeznie a l�ny szavait, Petunia elsz�nta mag�t a cselekv�sre. – Hagyd b�k�n, Dudley! � Harry bar�tn�je.

Dudley elt�totta a sz�j�t, a szemei elkerekedtek. („Egy h�ziman� megirigyelhetn�” – kuncogott Ginny.) Nyilv�n sokkolta a h�r, hogy a nyamvadt, semmirekell� – „�s idi�ta!” – unokatestv�re j�r valakivel – megint -, �s a l�ny – „Aki mellesleg val�di bomb�z�, hogy a fene esne Harrybe!” – beteheti a l�b�t az � otthon�ba.

- A mije? – k�rdezett vissza harcisan.

- A bar�tn�je – h�zta ki mag�t Ginny gonosz vigyorral.

Dudley ut�lkozva biggyesztette az ajk�t. – �s m�g b�szke is vagy r�?

- De mennyire! – v�gta r� a l�ny elt�lzott, gyerekes lelkesed�ssel. – Ha egyszer megpr�b�ln�d n�i szemmel n�zni…

Dudley megr�ndult, mintha �klendezne.

- Nem r�szletezem – nyugtatta meg a l�ny. – Ha k�v�ncsi vagy, faggasd anyuk�dat! – kacsintott, azt�n �tb�jt Dudley karja alatt, �s felszaladt a l�pcs�n.

A fi�nak a besz�lget�s egy bizonyos szakasz�t�l szil�rd meggy�z�d�se volt, hogy a csinos v�r�s megh�borodott, �s most hal�lra v�lt arccal p�rd�lt Petunia fel�.

- Anya, ugye nem… - Elcsuklott a hangja. – Nem babon�zott meg t�ged is? Mert �n esk�sz�m agyonverem…

- Jaj, Dudley! – legyintett a n� t�relmetlen�l. – Harry nem haszn�l m�gi�t, �s gondolod, ha m�r ahhoz folyamodna, az�rt tenn�, hogy engem megnyerjen? Ginny csak piszk�lni akart, megjegyzem hat�konyan �s okkal.

- De…

- �s nem szeretn�k egy monoklit, vagy z�z�d�st l�tni egyik�t�k�n se.

- Anya…

- Ideje feln�n�d – sz�lt vissza Petunia a konyhaajt�b�l. – Harry is �pp azon van.