A v�rfarkas

 A falu, ahol t�rt�netem kezdet�t veszi, Londont�l nem messze, egy erd� mellett fek�dt. Az �regemberek nem mer�szkedtek az erd�be, mert �gy tartott�k vesz�lyes fenevadak – v�rfarkasok - lakj�k. A fiatalabbak persze m�r r�g nem t�r�dtek a babon�kkal. “Ugyan m�r, nincsenek is v�rfarkasok!” Volt errefel� ugyan n�h�ny var�zsl�-csal�d, de �k meg majd bolondok lettek volna ki�llni az utc�ra, �s vil�gg� ki�ltani a besti�k val�s mivolt�t. A baj nem is itt volt. Hanem, hogy nem csak a muglikat ( var�zstalan embereket ) nem figyelmeztett�k, de a frissen �rkez� m�gusokat sem. Ez lehetett az oka, hogy egy �t �ves kisfi� a v�rfarkas-k�r hordoz�ja lett.

****

Hideg t�li nap volt. A h� meg�ll�s n�lk�l esett, egyenletes, 30 cm-es takar�t k�pezve minden�tt. A gyerekek nagy �r�m�re, term�szetesen. Az �vod�sok - mint el�tte oly sokszor – ezen a napon is az erd� sz�l�hez mentek ki j�tszani. H�goly�ztak, sz�nk�ztak �s cs�szk�lgattak a letaposott j�gen. N�h�ny kisgyerek viszont a f�k k�z�tt kezdett el b�j�csk�zni.

- Megvagy Remus!- ki�ltotta egy kisfi� vid�man.- Te vagy a huny�!

- Ne m�r!- nyafogott az egyik kisl�ny.- Most tal�ljatok meg engem!

- H�szig sz�molj Remus!- kiab�lt�k a t�bbiek, �gyet sem vetve a kisl�nyra. Remus egy fat�rzs fel� fordult �s hangosan sz�molni kezdett.

- 1…2…3…6…12…4…- “sz�mol�s” k�zben nem vette �szre, hogy az �v�n� m�r elindult, visszafel�, �gy n�h�ny percen bel�l m�r senki sem volt a k�rny�ken - …0…18…20! Aki b�jt, aki nem megyek!- ki�ltotta boldogan, de amikor megfordult �s egy teremtett lelket nem l�tott, nem hallott maga k�r�l, egy pillanatra f�lelem fogta el.

- J�l elb�jtatok.- mondta a semmibe. �lldog�lt m�g egy darabig, azt�n elindult, h�tha megtal�l valakit. Ben�zett minden fa m�g�, megker�lt minden bokrot, de a t�bbieket nem tal�lta meg. Id� k�zben egyre beljebb jutott az erd�ben, m�gnem teljesen elt�vedt.

- �n m�r nem akarok j�tszani!- kiab�lta k�ts�gbeesetten, de egy l�gy sz�ll�k�sen k�v�l nem kapott m�s v�laszt. F�radt volt �s �hes. A nap m�r lemen�ben volt.

- Gyertek el�! Feladom!- az utols� sz�t m�r szinte suttogta majd t�rdre rogyott �s halkan s�rni kezdett.

- Mama! Mama, hol vagy?- szipogott reszketve a hidegt�l, de els� sorban a f�lelemt�l.

- Mama, f�lek! Haza akarok menni!- �r�k telhettek el �gy, s a kisfi�nak sejtelme sem volt arr�l, hogy mi�ta �szrevett�k hi�ny�t, a helyi var�zsl�k k�ts�gbeesetten kezdtek kutatni ut�na. Arr�l sem tudott, hogy a szomsz�dos bokrok egyike al�l egy v�rfarkas figyeli �t, mint leend� �ldozat�t �s fajt�rs�t. V�g�l az �llat megmozdult. N�h�ny l�p�sre volt m�r csak a gyerekt�l, amikor az �szrevette, s ijedten h�tr�lni kezdett. Azt�n egy harap�s,… a v�r �des �ze a sz�j�ban,… egy sikoly,… z�ld villan�s,… azt�n semmi.

Remus �jultan fek�dt, a karj�b�l �ml�tt a v�r, mellette a vad�llat hevert �lettelen�l.

-Kelj fel te gyerek!- l�pett a fi�csk�hoz egy var�zsl�. A hangja szigor�, f�lelmet kelt� volt. Mivel nem kapott v�lasz, er�sen megr�zta a kicsit, mit sem t�r�dve a seb�vel. A kisfi� f�jdalmasan jajdult fel. Meglep�dni sem volt azonban ideje, f�rfi felkapta �s m�r vitte is a falu fel�.

- Jaj, Remus!- sikkantott fel megk�nnyebb�lten a kisfi� �desanyja.

- Ha tudn�d, hogy agg�d… Te j� �g! Mit t�rt�nt veled?- fakadt ki �jb�l, ez�ttal k�ts�gbeesetten.

- Elkapta egy farkas. Egy v�rfarkas.- mondta a szigor�-hang� f�rfi. Szavait d�bbent csend k�vette, majd egy-k�t pillanat m�lva az �desanya keservesen felzokogott, a fi�cska apja pedig csak egy halk „az lehetetlen”-t tudott kipr�selni mag�b�l.

Mindek�zben Remus, aki nem sokat �rtett az eg�szb�l, halkan s�rdog�lni kezdett. A hangra v�gre �szbe kapott az egyik boszork�ny, lek�zd�tte a benne felt�madt viszolyg�st, gyorsan kikapta a gyereket a f�rfi kez�b�l, hogy ell�ssa a m�g mindig v�rz� sebet.

N�h�ny h�ttel a baleset ut�n iszony� sik�t�s t�rte meg a kis falu csendj�t. A Lupin-csal�d pinc�j�ben, a hold-f�ny Remus vonagl� test�re esett. � sik�tozott. Azt�n hirtelen csend lett. Csak a z�rt pinceajt� t�v�ben gubbaszt� n� s�r�sa t�rte meg. A kisgyerek csontjai sokhely�tt megny�ltak, vagy �sszezsugorodtak. Test�t puha bunda bor�totta, k�z- �s l�bk�rmei, ak�rcsak fogai, most a kuty�k�ra hasonl�tottak. Vil�gosbarna szeme borosty�n-s�rg�v� v�ltozott, keskenny� lett pupill�ja el�sz�r �sszesz�k�lt, majd kit�gult. �rz�kszervei ki�lesedtek.

K�lsej�t tekintve k�nnyen �sszekeverhet� lett volna egy �tlagos farkask�ly�kkel. Ugyanakkor a bensej�ben nyoma sem volt az �llatk�lyk�k �rtatlans�g�nak. Amikor az im�nti f�jdalom elm�lt, lecsillapodott. De szinte azonnal meg�rezte az ember k�zels�g�t. A v�r szag�t. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r ugrott is, egyenesen neki az ajt�nak. A t�loldalr�l �thallatsz�d� hangok arr�l �rulkodtak, hogy nem egy, hanem k�t ember is van oda.

Az ajt� azonban nem engedett, sem az els�, sem a m�sodik, harmadik, negyedik, s �t�dik nekicsap�d�snak sem. A  v�rfarkas v�g�l feladta. Visszah�z�dott a pince legs�t�tebb zug�ba, ott k�r�z�tt egy darabig, azt�n mivel nem volt semmi m�s, amivel csit�thatta volna �hs�g�t, �nmaga marcangol�s�ba kezdett, a harap�sok k�z�tt egy-egy f�jdalmas vony�t�ssal.