Egy darabig b�multam a sietve t�voz� kedvesem ut�n. Elk�pzelni sem tudtam, mi olyan s�rg�s, hogy nem tud v�rni a k�z�s randinkig. Pedig m�r mindent sz�pen elrendeztem, hol lehet ez a l�ny? Idegesen besz�vtam a leveg�t, majd lassan kif�jtam. A nyugtat�s egyik legegyszer�bb m�dszere. P�rszor k�rbefordultam, hogy h�tha megl�tom, de semmi eredm�ny. Nos, ha m�r �gy �llunk, akkor esetleg m�gis csak bekukkantok a Weasley ikrekhez, h�tha feltal�ltak valami �jat! �gyis oda n�z be el�sz�r, ha keresne, elv�gre � k�ld�tt oda! Elindultam az �zlet fel�, ahol sz�les c�g�r hirdette: Weasley Var�zsvicc V�llalat

Mikor bel�ptem, halk csengetty�sz� jelezte j�tt�met. Azonnal fel is bukkant Fred Weasley v�r�s �st�ke a h�ts� szoba fel�l.

- Harry! – �dv�z�lt lelkesen. – Dr�ga szponzorunk, mi j�ratban erre? R�g volt�l m�r itt!

- Bizony, el�g r�g. Hogy megy az �zlet? L�tom, terjeszkedtek!

- Musz�j, rengetegen veszik a term�keinket! – l�pett be George is a boltba, egy m�retes kartondobozt cipelve.

- V�gre megj�ttek az �j hozz�val�k? – vette �t Fred ikertestv�re terheit.

- Ja, majd egy h�napot v�rtunk r�, de legal�bb elkezdhetj�k gy�rtani!

�pp k�rdezni akartam, hogy mif�le �j term�ken t�rik a fej�ket, amikor szinte berontott valaki az ajt�n.

- H��, t�ged nem tan�tottak illedelmesen ajt�t nyitni, Neville? – ripakodott George az �ppen betoppan� fi�ra, de az nem nagyon t�r�d�tt vele.

- Veled meg mi t�rt�nt? – k�rdeztem az oldal�t markol�sz� fi�t�l.

- Harry, de j�, hogy megtal�ltalak! – sietett oda hozz�m. – Bonnie…

- Mi van vele? – r�ztam meg a v�llain�l fogva.

- Lucius �s Bella, elvitt�k!

- Nem… - h�tr�ltam p�rat. – Az nem lehet. Eg�szen biztos, hogy �ket l�ttad? Ez nagyon fontos!

- Igen, �s ezt onnan tudom, mert Malfoy is k�zt�k volt.

- Malfoy is vel�k ment? – M�g soha nem �reztem ekkora haragot, mint most.

- Nem, csak �tadta nekik Bonnie-t, azt�n els�t�lt. Szerintem visszat�rt a kast�lyba!

- Remek, akkor most megkeresem, �s apr� darabokra cinc�lom, azt�n feladom bagolypost�n a kedves apj�nak! – v�gtattam ki a boltb�l.

- Harry v�rj, m�gis mi ez az eg�sz? – hallom Fred hangj�t, majd Neville-�t, ahogy v�laszol helyettem:

- Majd k�s�bb mindent elmondunk! – v�g�l becsukja az ajt�t. – Mit akarsz most tenni? – �r utol.

- Szerinted? – morgom. – Sz�pen kiszedem bel�le, amit tud, azt�n meg�l�m!

- Nem k�ne el�bb megnyugodnod, �gy nem mehetsz oda! – pr�b�l le�ll�tani.

- Te m�gis mit tenn�l a helyemben, ha Cathrine-t rabolt�k volna el? – szegeztem neki a k�rd�st.

- Igazad van, �n is veled megyek! – aj�nlotta fel a seg�ts�g�t.

- K�sz, de ezt egyed�l kell elint�znem. Ink�bb sz�lj a t�bbieknek, hogy ne v�rjanak minket a H�rom Sepr�ben, de a rabl�sr�l egy sz�t se! – figyelmeztettem.

- Akkor mit mondjak nekik, hol vagytok?

- Mit tudom �n, tal�lj ki valamit, a fant�zi�dra b�zom! – majd megfordultam, �s k�tszeres sebess�ggel igyekeztem a kast�ly fel�. F�l�ra m�lva m�r a hatalmas bej�rati ajt�t l�ktem be, �s egyenesen a pincehelyis�gek fel� vettem az ir�nyt. Se-perc alatt megtal�ltam a mardek�rosok klubhelyis�g�t, hiszen voltam m�r p�rszor ott, f�leg a l�nyok h�l�k�rlet�t ismerem j�l, �s term�szetesen a jelsz�t. A k�pnek m�g megk�rdezni sem volt ideje, m�r morogtam is: k�gy�mar�s!

Bel�p�skor egyb�l megcsapott a hideg leveg� �s egy nem k�v�nt szem�ly l�tv�nya.

- Te mit keresel itt? – pattant fel a fotelb�l, addigra viszont m�r oda is �rtem, hogy egy hatalmasat bemossak neki. Ha nem lettem volna olyan kurv�ra ideges, most biztos elnevetem magam a l�tv�nyon, ahogy h�traesik az �t�st�l, majd szinte fejre �ll a b�r�l�s m�g�tt.

- Neked az a marad�k eszed is elment, Potter? – t�p�szkodott fel v�rz� orr�t t�r�lgetve.

- Mit tettetek Bonnie-val? Hov� vitt�tek? – k�rdeztem, mik�zben remeg� k�zzel a sz�v�nek szegeztem a p�lc�m. – Felelj, vagy esk�sz�m, �gy meg�tkozlak, hogy egy gyuf�s skatuly�ban is elveszel!

- Ugyan m�r, te akarsz meg�tkozni? Hiszen m�g egy vacak p�lc�t sem b�rsz tartani remeg�s n�lk�l!

- Ne agg�dj, t�ged lelkiismert-furdal�s n�lk�l kiny�rn�lak! – vicsorogtam. – �s most v�laszolj, hol van Bonnie?

- Nem tudom! – mormolta p�r perces hallgat�s ut�n.

- Mi az, hogy nem tudod? – h�borodtam fel. – Te szolg�ltatod ki nekik, �s nem mondj�k meg, hov� viszik?

- Igaz, hogy az �n feladatom volt elvinni �t hozz�juk, de eszem �g�ban sem volt kiszolg�ltatni nekik – magyar�zta. – Egyszer�en csak, elk�stem!

- Ne j�tszd meg az �llszentet Malfoy, mert nem �ll j�l!

- Nem akarom megj�tszani, ez az igazs�g – akadt ki. – �n is szeretem Bonnie-t, akkor is szerettem, amikor j�rtunk! – Elh�lve meredtem sz�rke szemeibe. M�r r�g�ta �reztem, hogy Malfoy nem hi�ba viselkedik �gy, f�lt�keny, most m�gis v�ratlanul �r ez a hirtelen �szintes�g.

- Akkor ez�rt nem k�rt�lted m�g vil�gg�, hogy gyermeket v�runk Bonnie-val? – k�rdeztem megillet�dve.

- R�szben – morogta. – Igaz�b�l k�tszer �rt a hidegzuhany. Egyszer, mikor � maga vallotta be Cathrine-nek �s Grangernek, �s �n ezt kihallgattam, de akkor Piton p�r napra r� m�dos�totta a mem�ri�mat. M�sodszorra pedig ap�mt�l.

- Luciust�l? – d�bbentem le, b�r jobban belegondolva fogalmam sincs mi�rt. – Gondolhattam volna, hogy apucinak azonnal elmondod a j� h�rt!

- T�vedsz, nem azonnal mondtam el neki, hogy pontos legyek, el�tte k�ldtem el bagolypost�n, hogy besz�ltem veled.

- Oh, most k�nnyekig meg vagyok hatva – g�nyol�dtam. – Ink�bb azt �ruld el, ha val�ban annyira szereted Bonnie-t, mint �ll�tod, akkor m�rt vitetted v�gig vele ezt a tort�r�t?

- Te is tudhatn�d r� a v�laszt, csup�n k�t sz�: csal�d �s sz�rmaz�s!

- Akkor engedd meg, hogy h�rom sz�ban v�laszoljak: Nem tud �rdekelni! K�ny�rg�m, emberek vagyunk! T�ged Dumbledore nem tan�tott semmire?

- Valahogy kimaradtam a list�j�r�l!

- Ne besz�lj r�la �gy! – ki�ltottam r�. – N�la nagyobb �s b�lcsebb m�gust m�g nem l�ttam!

- Akkor meglehet�sen sz�kl�t�k�r� vagy, Potter!

- Na ide figyelj! – ragadtam meg a tal�rj�n�l fogva. – Azt m�g eln�ztem, hogy eg�sz iskol�s id�szakunk alatt g�nyneveket ragasztott�l r�m, szab�lytalankodt�l kviddicsben, de ha Bonnie-nak vagy a sz�letend� gyermek�nknek b�rmi baja esik, �n megtal�llak �s meg�llek. Azkaban ide, vagy oda. P�r perc �lvezet�rt meg�ri! – villantak meg z�ld szemeim.

- J�l van, nyugi, nem �rtana mindkett�nknek lehiggadnia – csusszant ki szor�t�somb�l, majd megigaz�totta �sszegy�rt ingj�t.

- Hogy higgadhatn�k le most? �ll�t�lag te is szereted �t, akkor m�rt nem teszel valamit? – Erre a k�rd�semre kiss� zavarba j�tt, majd tark�j�t vakarva elfordult.

- Nos, tal�n a b�v�helyre vitt�k, ez a legk�zenfekv�bb, de azt a helyet csak Piton ismeri j�l.

- Felejtsd el! – jelentettem ki.

- Csak � tud seg�teni! – er�sk�d�tt tov�bbra is.

- El�ruln�d, m�gis hogy k�rjem meg? Egy az, hogy Bonnie kiny�rna, ha t�le k�rn�k seg�ts�get, kett�, hogy nem igaz�n vagyok a sz�ve cs�cske!

- De Bonnie igen, hiszen a l�nya!

- Na, err�l meg honnan tudsz? – Hihetetlen, egyik meglepet�sb�l a m�sikba esek.

- Nos, besz�lhetn�tek n�ha halkabban is – mosolyodik el. – De ne agg�dj, err�l t�nyleg nem sz�ltam ap�mnak! – h�tr�l kett�t. Lehet, hogy t�l l�tv�nyosan vicsorogtam?

- Na j�, visszat�rve, mib�l gondold, hogy hinne nekem?

- Onnan, hogy � is volt szerelmes, �s tudja, milyen agg�dni a szeretett n��rt! – Ez m�r t�nyleg sok volt. Pitont meg a szerelmet egy lapon sem lehet eml�teni, mert ha igaz, akkor t�nyleg m�sfele forog a F�ld. S�t, az is elk�pzelhet�, hogy nem is a F�ld nev� bolyg�n vagyok, hanem valamelyik t�voli univerzumba, ahol Lucius cukork�kat osztogat a mugliknak, Piton szerelmet vall kedves�nek �s Voldemort szeret a l�gyan trill�z� madarak dal�ra �bredni. Brr, kir�z a hideg, ez rosszabb, mint a rideg val�s�g! Most veszem csak �szre, hogy Malfoy az ajt� fel� l�kd�s.

- Te meg mi a fen�t m�velsz? – t�rek magamhoz.

- Ha nem vetted volna �szre, s�rget az id�. Meg kell tal�lnunk Bonnie-t, �s ehhez sz�ks�g�nk van Pitonra is, ha tetszik, ha nem!

- Nem – el�geltem meg. – �s az sem tetszik, hogy �gy utas�tgatsz! M�gis, mi�ta lett�nk ilyen j�ban? – fordultam meg, hogy szembeker�ljek vele, mik�zben les�p�rtem magamr�l kezeit.

- Term�szetesen nem vagyunk j�ban – v�laszol flegm�n. – Soha nem vetemedn�k arra, hogy egy Potterral haverkodjak!

- Igaz�n? Akkor mi volt az a dolog els�ben? Szinte majd megevett a pulykam�reg, hogy ink�bb Ront v�lasztottam helyetted!

- Igaz, zavarta az eg�mat, de m�r nem �rdekel.

- Persze, nem �rdekel, akkor m�rt piszk�lsz folyamatosan? R�ad�sul mostan�ban Ginnyre is r�sz�llt�l!

- Ez nem igaz! – ki�ltotta t�ls�gosan is inger�lten, mint aki rejtegetni pr�b�l valamit.

- Malfoy? – kezdtem gyanakodva, majd lassan k�rbes�t�ltam, m�g � igyekezett mindig h�ttal �llni nekem.

- Szerintem indulnunk k�ne, vagy m�r nem is �rdekel Bonnie testi �ps�ge?

- Nagyon tereled a t�m�t, csak nem r�tapintottam valamire? – �jabb zavart tekintet, kezd ideges�teni. – Malfoy, utolj�ra k�rdezem, mi van k�ztetek Ginnyvel? – parancsoltam r�.

- Semmi k�z�d hozz�, Potter!

- �gy, sz�val j�rtok – vontam le a k�vetkeztet�st. – �s mi�ta?

- Nem j�runk, csak n�ha besz�lget�nk – v�dekezett, de k�telked�sr�l �rulkod� tekintetem vallom�sra k�sztette. – Egyszer cs�kol�ztunk is, de…

- Csak Ron meg ne tudja! – aj�nlottam a sz�kes�gnek, majd kil�ptem a folyos�ra. Nem kellett sokat s�t�lnunk, de azt is futva tett�k meg. A professzor szob�j�n�l �csorogva kiss� visszarettentem. Biztos ez a legjobb megold�s, hiszen egy r�m�lt apa k�pes a legostob�bb cselekedetekre is. B�r Piton a higgadts�g�r�l h�res, ki tudja, mit hoz ki bel�le ez a h�r?

- Tal�n a nagy Harry Potter beijedt a b�jitaltan tan�rj�t�l? – k�rdezte g�nyol�dva Malfoy.

- Pofa be, Malfoy! – sz�ltam r�, majd bekopogtam. Kisv�rtatva megjelent az ajt�ban egy nem �ppen kedves Perselus Piton.

- Mit akarnak? Rem�lem fontos, nem �rek r�! – veti oda mindkett�nknek. Nem gy�z�k csod�lkozni. M�g Malfoyjal is ilyen arrog�ns, akivel annyira kiv�telezik?

- Biztos lehet benne, hogy nagyon fontos, professzor. A l�ny�r�l van sz�! – suttogom, mire am�gy is s�t�t tekintete m�g s�t�tebb� v�lik, majd karomn�l fogva ber�nt a szob�ba.

- Ki vele, Potter! Mit tudsz a l�nyomr�l? – pr�sel a falhoz. Komolyan mondom, ez egy �r�lt. Hi�ba pr�b�lom lefejteni magamr�l az ujjait, k�ptelens�g, olyan g�rcs�sen markolja ingemet.

- K�rem professzor, engedjen el!

- Nem, am�g el nem mondod, mit tudsz Bonnie-r�l! – ereszt el kiss�, majd �jra a falhoz v�g.

- Bella �s Lucius elrabolt�k! – ny�g�m ki f�jdalmas s�haj k�s�ret�ben.

- Az nem lehet. – L�tszik rajta, hogy t�nyleg megijed.

- Vigy�znom kellett volna r�! – kezdtem szabadkozni.

- Hogy t�rt�nt? – �rzem, hogy gyeng�l a szor�t�sa, majd leroskad a legk�zelebb �ll� fotelba. M�g sosem l�ttam ennyire f�radtnak �s cs�ggedtnek. Mintha az �sszes ereje egyszerre hagyta volna el. D�h�ngenie k�ne, � azonban csak a kezeibe temeti arc�t. Most �rtem meg igaz�n, hogy mennyire is szereti a l�ny�t, hiszen Bonnie �let��rt cser�be k�pes volt fel�ldozni a saj�t boldogs�g�t. �gy legal�bb neki szebb j�v�t biztos�thatott, m�g ha kiss� �nz� d�nt�snek is t�nik a r�sz�r�l. Hatalmas lelkiismeret-furdal�s vett er�t rajtam.

- Sajn�lom, ha nem viselkedtem volna olyan felt�n�en, akkor lehet, hogy…

- Potter! – l�pett be Malfoy, aki eddig az ajt� t�loldal�r�l hallgat�zott. – Nem kell magadra v�llalnod, ami az �n hib�m.

- Ezt hogy �rted? – pillantott fel Piton.

- Nos, miel�tt m�dos�tottad volna a mem�ri�mat, meg�rtam egy levelet ap�mnak, �s…

- Tess�k? Fiamk�nt szerettelek, te pedig, �gy el�rulsz? – Szinte nekirontott a f�lelemt�l ledermedt fi�nak.

- �n nem tudtam, hogy a l�nyod, �s k�l�nben sem akartam b�ntani, �pp ellenkez�leg!

- � nem, csup�n kiszolg�ltattad Voldemortnak, igaz?

- �n nem akartam, �s k�l�nben nem tudja, hogy � a l�nyod!

Sz� sz�t k�vetett, majd szinte od�ig fajult, hogy elk�ldt�k a m�sikat melegebb �ghajlatra. Itt l�ptem k�zbe, mert m�r nem b�rtam tov�bb.

- EL�G – ki�ltottam. – Ezzel nem megy�nk semmire. Senkinek sincs kisebb b�ne a m�sikn�l. �n is hib�s vagyok, ahogy Malfoy is �s a professzor is. De att�l, hogy egym�s fej�hez v�gjuk, m�g nem lesz jobb Bonnie-nak. Szeretem, �s ha kell, egyed�l fogom kiszabad�tani, mert ilyen seg�ts�gb�l k�sz�n�m, nem k�rek! – Mind a ketten elh�lve meredtek, hol r�m, hol egym�sra. – �s most, ha nem zavar, felmegyek McGalagonyhoz �s besz�molok a t�rt�ntekr�l. Ut�na, pedig �rtes�tj�k a Rendet. – M�r �ppen kifel� v�gtattam, amikor valaki visszar�ntott. Piton volt az, �s nagyon cs�ny�n n�zett r�m.

- Nem �rtes�tesz te semmilyen Rendet! – utas�tott. – Cs�ndben �s felt�n�smentesen kell elhoznunk �t, �rted? A Rend, pedig minden, csak nem az!

- De egyed�l nem fog menni! – pr�b�ltam �rvelni.

- Ki mondta, hogy egyed�l kell? – lep�d�tt meg. – Ott lesz�nk h�rman.

- N�gyen! – jelent meg az ajt�ban R�mus Lupin.