A t�lies id� hamar �tcsapott tavasziasba, �gy megkezd�dtek az els� kviddicsszezonok. Harry �s Ron m�r jav�ban edz�sekre j�rt a csapat�val, m�g �n, Mi�ne �s Cathrine a lel�t�kr�l figyelt�k �ket, vagy a k�nyvt�rban �lve besz�lgett�nk. Istenem, annyiszor szerettem volna �n is sepr�re pattanni a cikeszt hajkur�szva, de NEM! Bonnie… Silentnek van egy Harry Potterje, aki megtiltja az eff�le k�sza gondolatokat. M�g hogy kviddicsezzek, ki van z�rva! K�pes m�g az �tv�gyamnak is m�rt�ket szabni, de legal�bb nem kell cipelni a k�nyveimet, hehe! Egyszer bossz�b�l - a sok ideges�t� t�r�d�se miatt – kik�lcs�n�ztem a k�nyvt�rb�l a legnehezebb �s legvastagabb olvasm�nyokat, amiket csak tal�ltam. Legal�bb �t�t, hadd hurcolja, ha annyira akarja! Madam Cvikker olyan furcs�ll� szemekkel n�zett r�m, ugyanis mindegyik k�nyv m�s-m�s t�m�val foglalkozott, m�g csak egy kis �sszef�gg�s sem volt k�z�tt�k. A v�g�n csak leesett neki is, hogy m�rt viselkedett �gy a k�nyvt�ros n�, de addigra m�r a torony fel�ig eljutottunk. Sosem n�zett r�m m�g olyan cs�ny�n, mint akkor. Visszav�g�k�nt felcipelt Madam Pomfreyhez a szok�sos k�thetente lezajl� vizsg�latok miatt. �gy folyt k�z�tt�nk a k�zdelem, hol �n, hol � v�gtunk vissza a m�siknak. A t�bbiek �ltal�ban igyekeztek kimaradni bel�le, mert egyik�nk oldal�ra sem szerettek �llni. Szerint�k, mind a ketten elk�peszt�en gyerekesek vagyunk a folytonos kirohan�sainkkal. Osztom a v�lem�ny�ket, de k�ptelen vagyok kontrol�lni magam, ha elveszik a csoki b�k�mat!

M�rcius tizedike van, szombat, r�ad�sul kviddicsm�rk�z�s. Griffend�l-Mardek�r tal�lkoz�. Harry nagyon nyugodtan �s magabiztosan reggelizik. Semmi fesz�lts�g, semmi izgalom, mintha csak vir�got k�sz�lne szedni a f�ves gyepen. Esk�sz�m, fel tudn�m pofozni! Hogy viselkedhet valaki �gy? Mindenki tudja, hogy nem szabad az ellens�get lebecs�lni! T�ny, hogy Malfoy nem igaz�n versenyt�rs sz�m�ra, de akkor is! Most kb., olyan kret�n m�don viselkedik, mint � szokott. Mindegy, az � dolga, de � fogja m�g ezt b�nni! Hi�ba is besz�l vele az ember, nem hallgat r�. Komolyan, n�ha azt hiszem, � hordja ki a kisbab�nkat �s nem �n!

Meccs el�tti utols� p�r percben is pr�b�lok r� hatni:

- Indulnom kell �lt�zni. Rem�lem, nek�nk fogsz szurkolni! – vigyorog.

- Bocs, de mivel a h�zammal m�rk�zt�k meg, pr�b�lok p�rtatlan maradni – mondom egykedv�en. – R�ad�sul, most ellenem j�tszhatn�l!

- Ne szomorkodj, majd bep�toljuk ezt az �gyban!

- Hogy lehetsz ilyen, engem maga az, hogy nem j�tszhatok, ez az, ami elszomor�t, nem az, hogy veled nem! – akadok ki egy cs�ppet.

- �h, sz�val nem akarsz velem j�tszani, ak�r meg is s�rt�dhetn�k! – mosolyog, majd v�ratlanul mag�hoz �lel. – Tudom, hogy hi�nyzik a rep�l�s, de gondolj ink�bb a sz�letend� kisfi�nkra! � majd minden�rt k�rp�tol!

- Igazad van, ne haragudj, csak hi�nyolom ezt a kis pluszmozg�st! F�leg most, hogy folyton csak eszem!

- L�tod, erre val�k az apuk�k, hogy vigy�zzanak az anyuk�k esetleges s�lyfeleslegeire! – ad egy cs�kot. – Na j�, most m�r t�nyleg megyek, de el�tte k�rem ide azt a zacsk�nyi �dess�get, amit nassol�s – �s az esetleges izgalmakra hozt�l magaddal! – ny�jtotta fel�m a kez�t, m�g �n el�sz�r makacskodtam, majd megadva magam, �tadtam.

- Most �r�lsz? – Duzzog�som nem ismert hat�rokat.

- Nan�, m�r �gy is rengeteg mindent �sszeett�l, Madam Pomfrey csak a pocakod n�veked�s�t tudja elt�ntetni, az elh�z�st nem!

- Kac-kac, r�h�g a vakbelem! Ink�bb megyek, �s le�l�k Mi��k mell�. Term�szetesen, neked fogok drukkolni, de ezt tartsd titokban.
Megcs�koltam, de miel�tt elindultam volna, m�g a f�l�be s�gtam: - K�rlek, ne becs�ld al� Malfoy k�pess�geit, nem tudhatod, mennyit fejl�d�tt az ut�bbi id�kben.

- Jaj Bonnie, m�r megint kezded? Azt hittem…

- Nem, csak semmi, jaj Bonnie! Mindezt az�rt mondom, mert szeretlek, te nem norm�lis! Most sz�lok, hogy nem mondhasd azt, nem figyelmeztettelek el�re: Ne is ker�lj a szemem el�, ha valami bajod lesz a meccs alatt, vil�gos voltam? Nincs kedvem a gyeng�lked�re j�rni miattad, m�r �gy is her�tom van att�l a helyt�l! – Mindezt mosolyogva hallgatta v�gig. – Most meg mi olyan vicces?

- Semmi, csak ahogy agg�dsz. Nem lesz semmi bajom, de t�nyleg! V�gig j�tsszuk ezt a m�rk�z�st a Griffend�l gy�zelm�vel, �s akkor v�gre megnyugodhatsz! – �lelt meg, majd elindult az �lt�z�j�k fel�.

�n is le�ltem Mi�ne �s Cathrine k�z�, akik vigyorogva figyelt�k morcos arcomat.

- M�r megint �sszevesztetek Harryvel? – �rdekl�d�tt jobbomr�l a griffend�les l�ny.

- Szerinted? Nan�! Folyton neki kell, hogy igaza legyen, ez sz�rny�! – s�hajtok fel. – Pedig �ll�t�lag �n vagyok v�rand�s – s�gom a l�ny f�l�be, mire felnevet.

- Hi�ba, az oroszl�nok m�r csak ilyenek, de meg lehet szokni!

- Sziasztok! – �rkezett meg kis id� m�lva Neville is, majd elkezd�d�tt a meccs.

R�pk�dtek a kvaffok, egyik a m�sik ut�n. A Griffend�l m�r 30 perccel a tal�lkoz� kezdete ut�n behozhatatlan el�nyt szerzett. Seamus, az �j komment�tor pedig m�g Lee Jordant is fel�lm�lta priv�t megjegyz�seivel a Mardek�r szab�lytalankod�sait illet�en. M�g belefeledkezve hallgattam a komment�rt �s k�zben er�sen figyeltem a j�t�kot, �reztem, hogy Neville finoman, majd egyre er�seben b�kd�s. Egy id� ut�n elegem lett bel�le, �s mogorv�n a fi�hoz fordultam.

- Mi a bajod? A j�t�kra koncentr�lok, ha nem vetted volna �szre! – Kicsit agressz�vebb lett, mint szerettem volna.

- N�zd! – Ujja hegye valahova a p�lya f�l� mutatott. Pr�b�ltam kivenni, mire gondol, de semmi eredm�ny.

- Nem �rtem, mit akarsz mutatni?

- Harry �s Malfoy! – b�ki ki a l�nyeget. – Verekednek! – �s val�ban… Most veszem csak �szre, hogy val�s�gos k�zdelem folyik a k�t fog� k�z�tt, de m�r messze meghaladja a fair play j�t�kot. Ijedten sikkantok f�l, mikor l�tom, hogy Malfoy beh�z egyet az �ll�ba, mire lezuhan a sepr�r�l, �s m�r csak a nyel�be kapaszkodik.
Ekkor m�r Seamus is kapcsol, mire a lel�t�kon �l�k mind �ket figyelik. Ilyen nincs, ezt nem hiszem el! Mondtam, hogy ne becs�lje le Malfoyt! Seg�teni szeretn�k neki, de t�l messze van. Hallom Mi�ne s�p�toz�sait �s Cathrine hangj�t magam mell�l. Egyikre sem figyelek, csak felpattanok a sz�kr�l, �s rohanok a felbolydul� t�megen �t a p�ly�ra. Mondanom se kell, nem �rek le id�ben. Mire felfogom az esem�nyeket, Harry eszm�letlen�l fekszik a gyepen, Malfoy pedig nem messze t�le szint�n eszm�letlen.

- Mi ez az eg�sz? – k�rdezn�m, de v�laszt nem fogok kapni. �n vagyok az els�, aki oda�r hozz�, de a m�g�ttem sorakoz� h�zt�rsai �s a tan�rok elsodornak t�le. Csak arra eszm�lek, hogy kezd k�d�ss� v�lni tekintetem, majd bar�taim gyeng�d �rint�seit v�llamon.

- Nem lesz semmi baj! – kezden�k a nyugtat�st, de egyetlen pillant�sommal bel�j�k fojtom a k�vetkez� mondatukat, ami valahogy �gy hangzana: „Nyugodj meg, hamar fel�p�l!”
Magam is tudom, hogy �gy lesz, csak ideges�t, hogy az �llapotom miatt most egy hiszt�rik�nak tart, aki csak enni �s kiab�lni tud, holott ez nem �gy van! R�ad�sul most itt van Malfoy is. Mi oka volt r�, hogy megt�madja Harryt? Elk�pzelni sem tudom, mi�rt tette! Tal�n t�nyleg igaza van, �s… Na nem, az kiz�rt! Malfoy senkit nem tud szeretni, csak MAG�T! Ez m�r szinte t�rv�ny! Mint p�ld�ul, hogy a v�z sz�z fokon forr, �s nulla fokon fagy meg. Sosem v�ltozik, mint ahogy az el�tte eml�tett t�ny sem. A Malfoyok m�r csak ilyenek. Ez�rt nem kell r�juk haragudni, a v�r�kben van. K�t v�laszt�sa van az embernek: vagy megszokj�k, vagy megsz�knek, �n ink�bb az ut�bbit v�lasztan�m.

A meccset azonnal lef�jt�k. A megism�tl�s�re m�g nem tudni, mikor ker�l sor, de a t�rt�ntek ut�n, azt hiszem, mindenki nev�ben kijelenthetem, nem ez a legfontosabb. Megv�rtuk, am�g Ron �t�lt�zik, majd visszament�nk a t�bbiekkel a griffend�lesek torny�ba, ugyanis Madam Pomfrey nem engedte, hogy megn�zz�k Harryt, hi�ba is d�r�mb�l�nk ott estig.

M�g a vacsor�b�l is szinte csipegettem, annyira agg�dtam �rte, �s ideges is voltam. Mintha a pocakomba fejl�d� apr�s�g is meg�rezte volna a fesz�lts�gemet, mert megf�jdult, de annyira, hogy p�r pillanatig alig kaptam leveg�t �s a k�nnyem is kicsordult. Szinte azonnal �sszeg�rnyedtem, �s automatikusan a hasamhoz kaptam.

- Bonnie! – ki�ltott fel Cathrine, aki hirtelen azt se tudta, mit tegyen.

- Cath – ny�gtem fel, mikor leveg�h�z jutottam �s a f�jdalom kiss� al�bb hagyott. – Ne kiab�lj, csa… - Alig telt el egy perc, �jabb f�jdalomg�rcs�k t�rtek r�m. Mi ez? M�r az is �tfutott az agyamon, hogy elvesz�thetem a kisbab�t, amikor er�s kezeket �reztem a v�llamon. Az arcomra ki�l� hirtelen d�bbenet a f�rfi l�tt�n �t is elbizonytalan�thatta, mert m�sodpercekig nem sz�lt, majd a k�vetkez� mozdulat�val kikapott az asztal mell�l, �s kivitt a nagyteremb�l. Te j� �g, ez meg mit csin�l? Mit cipel engem?

- Az�rt j�rni m�g tudok! – pr�seltem ki magamb�l, de mikor pr�b�ra tett, azonnal �sszecsuklottam. Remek, sz�nalmas vagy Bonnie! Itt esetlenkedsz pont el�tte, olyan j�l tudok id�z�teni, de komolyan! Ism�t �lbe vett, �s �gy vitt be a szob�j�nak kititul�lt pincehelyis�gbe.
Csak �reztem, hogy letesz a sz�kre, ugyanis a szemeimet szorosan lehunytam. Egyszer�en nem akartam tudom�st venni a szob�ban jelenl�v� m�sik szem�lyr�l. A struccpolitika nekem mindig is j�l ment.
De mozdulataival �s jellegzetes j�r�s�val kiz�kkentett, �gy musz�j voltam �n is r�szt venni ebben a sors ir�ni�j�nak nevezett j�t�kban. Ut�lom beismerni, de jelen pillanatban csak � sz�ntetheti meg ezeket a szakaszosan r�m t�r� f�jdalmakat.

- Ezt idd meg! – ny�jt fel�m egy kisebb fiol�t, ami valami z�ld l�vel van tele. Kiss� od�zok, �s bizonytalanul n�zek bele a s�t�t szemekbe. – Ha att�l f�lsz, hogy m�reg…

- �s ha att�l? – v�gok k�zbe hirtelen. – Az itt t�lt�tt iskolai �vek alatt csak megal�ztat�st kaptam mag�t�l. Most meg elv�rja t�lem, hogy higgyek mag�nak?

- Ezek csak kisebb m�h�sszeh�z�d�sok, term�szetes ebben az id�szakban – feleli sz�ntelen hangon, mintha nem az im�nt v�gtam volna a fej�hez, hogy mennyire szem�t m�don b�nt velem ahhoz k�pest, hogy… M�g mindig nehezemre esik ak�r csak a puszta gondolat is.

- M�rt seg�t? – k�rdezem, miut�n elvettem az �vegcs�t, �s kiittam a keser� folyad�kot. P�r percig �rtetlen�l �ll az elhangzott szavak el�tt, majd v�laszra nyitn� sz�j�t, de �n megel�z�m. – Tudja mit? Ink�bb ne v�laszoljon. Tiszt�ban vagyok vele, hogy csak k�t v�laszt�si lehet�s�ge van:
Az egyik, hogy elkezd �rzelg�sk�dni, �s bizonygatni, hogy minden apa ezt tette volna, de k�tlem, hogy ilyen mondat elhangzana a sz�j�b�l. – Itt m�r k�zbe akart v�gni, de letorkoltam. – Vagy elmagyar�zn�, hogy ak�rmennyire is ki akart b�jni a felel�ss�g al�l, nem volt m�s, aki seg�thetne egy ilyen kis f�rgen, mint �n! – �jabb pr�b�lkoz�s, �jabb kudarc. – Szerintem az volna a legjobb, ha v�letlen�l se futn�nk �ssze, m�g a folyos�n se, nehogy v�letlen egy leveg�t kelljen sz�vnia velem!

- Na ebb�l el�g! – ki�ltott r�m, mire p�r pillanatra egy megszeppent kisl�nynak �reztem magam, akit rajta kaptak valami csintalans�gon. �s val�ban �gy is �reztem. Most tudatosult bennem, hogy t�l messzire mentem. Folyamatosan �t gyan�s�tottam a ker�l�s v�dj�val, holott �n t�rtem �t m�sik folyos�kra, ha megl�ttam k�zeledni. Azt hiszem, mindenki �gy viselkedne a helyembe. – M�gis, mit k�pzelsz magadr�l, kivel besz�lsz? – j�tt fel�m egy l�p�ssel.

- Az igazat mondjam, vagy hazudjak?

- Ne mer�szelj feleselni!

- K�l�nben mi lesz, tal�n elfenekel? Kin�ttem m�r abb�l a korb�l! – Meg�ll�thatatlanul t�rnek f�l bel�lem a g�nyos megjegyz�sek.

- Azt aj�nlom…

- Maga csak ne aj�nlgasson nekem semmit! – sz�lok k�zbe. – B�rcsak el se mentem volna az ajtaja el�tt aznap este, akkor most szabadon gy�l�lhetn�m – szipogok kett�t. – El tudja k�pzelni, mit �reztem �t akkor, hogy akiket a csal�domnak hittem val�j�ban nem is a rokonaim? Hogy gy�szoljam �ket ezut�n? Egyetlen mondat�val mindet elvett t�lem! – A f�jdalom �s a d�h egyveleg�nek els� keser� k�nnyei folytak v�gig arcomon, s�rtam. M�r m�sodszorra fordul el�, hogy olyan ember el�tt teszem, aki kihaszn�lhatn�, de nem teszi. Val�sz�n�leg sokkol� hat�ssal lehet r� ez a l�tv�ny. – Most m�rt nem mond semmit? V�laszoljon, mit tenne a helyembe? Hogy k�ne viselkednem? �leljem a keblemre, �s �r�ljek, hogy m�gsem maradtam annyira egyed�l, vagy sz�l�tsam apucinak, esetleg k�pjem le? Nos, melyiket a h�rom k�z�l? – n�zek r� k�rd� tekintettel, de � m�g mindig letagl�zva �ll. – Sz�ljon m�r valamit, ak�rmit! – akadok ki egy kisebb hiszti roham sz�l�n �llva.

- M�rt pont Pottert�l v�rsz gyereket? – teszi fel olyan hangs�llyal, mintha a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne k�rd�re vonnia ilyen t�ren.

- Nos… - harapok bele als� ajkamba, m�g k�l�nb�z� v�logatott s�rt�sek �z�nlik el az agyamat. – Nem hinn�m, hogy b�rmi k�z�d lenne hozz� – v�laszolom sz�momra is meglep� nyugodts�ggal, r�ad�sul letegeztem. – Egyszer sem mutattad ki, hogy f�jna neked, ahogy b�nsz velem, s�t, meg mern�m kock�ztatni, m�g �r�lt�l is neki – t�rl�k ki egy k�nnycseppet szememb�l. – B�r tudom, hogy szerinted nem tartozol magyar�zattal, az�rt egyszer beavathatn�l, mi�rt tetted! Rem�lem, akkor norm�lisabban el tudunk majd besz�lgetni, �s v�gre �n is meg�rtem az ok�t. Sajn�lom, hogy most m�g nem megy – teszem hozz� szomor�an, majd az ajt�hoz s�t�lok. – Szerinted, el�fordulhat, hogy id�vel apak�nt tekintek majd r�d? – bukik ki bel�lem egy k�sza k�rd�s, de szinte azonnal megb�nom. – Persze, hogy nem, micsoda ostoba �tlet! – t�rek magamhoz, �s m�r kimenn�k az ajt�n, mikor meghallom m�ly baritonj�t.

- Igaz, hogy nem mutattam ki, de bel�l igenis f�jt! Egy�ltal�n nem �lveztem.

- �s ha nem hallom meg, akkor soha nem der�l ki? – esek neki, de egyetlen mondat�val falhoz �ll�t.

- A terhess�g nem p�rosul s�kets�ggel, vagy n�lad igen? – Most �jra felvette a szok�sos g�nyos hanglejt�s�t, amivel mindig is az �r�letbe tudott kergetni. – Ha j�l vettem ki a szavaidb�l, akkor egy besz�lget�st hallott�l, amit Minerv�val folytattam. A vil�g�rt sem akarok menteget�zni, nem az �n st�lusom, de eml�tettem, hogy sz�nd�komban �llt elmondani az igazs�got, de mint m�r te is felsoroltad, volt n�mi probl�ma vele. T�bbek k�z�tt, hogy hogyan reag�ln�l. �s azt hiszem, pontosan ett�l f�ltem – s�hajtott.

- Na nee – h�tr�ltam k�t l�p�st, mik�zben igyekeztem visszatartani a felt�rni k�sz�l� nevet�sem. – A v�g�n majd nekem kell sajn�lni t�ged? Azt felejtsd el! K�pzeld, Harryvel k�z�s gyerek�nk is a h�bor� kell�s k�zep�be fog sz�letni, �n m�gse hagyom majd el, �s Harry sem fogja! � nem olyan gy�va, mint te! – v�gom a fej�hez, mire elh�zza a sz�j�t. Szinte l�tszik rajta, hogy v�v�dik bel�l.

- Te ezt nem �rted!

- Akkor magyar�zd el! – k�rleltem.

- Most… nem lehet, m�g t�l…

- L�tod, err�l van sz�! Magyar�zol arr�l, hogy milyen neh�z neked, de nem besz�lsz r�la, akkor hogy v�rod el t�lem a meg�rt�st? Egyszer sem szolg�lt�l r� igaz�n – s�hajtok. – Az�rt k�sz�n�m a b�jitalt az unok�d nev�ben is – sim�tok v�gig dudorod� pocakomon, majd elhagyom a szob�j�t.