A nevem Wendy Hamilton, �s most kezdem hatodik �vemet a Roxfort Boszork�ny – �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�ban. �ppen legjobb bar�tn�m, Luna Lovegood t�rsas�g�ban utazom tanulm�nyaim sz�nhely�re. � a Reggeli Pr�f�t�t b�jja, m�g �n az ablakon bambulok kifel�. Egyszer csak megsz�l�t:
- Mi a baj, olyan lehangoltnak t�nsz! – k�rdezi, �s egyben �ll�tja, fel sem pillantva �js�g�b�l.
- Semmi bajom, csak f�radt vagyok. Eg�sz ny�ron tanultam, hogy a tanulm�nyi szintem messze fel�lm�lja Granger�t!
- T�l komolyan veszed. De most �szint�n, �rtott neked az a szeg�ny csaj?
- Igen… - kezdtem hat�rozottan, de Luna egyetlen pillant�s�val bel�m fojtotta a mondatot. – vagyis nem, de akkor is jobb akarok lenni n�la, �s Pottern�l is!
- Harryn�l m�r most jobb vagy – s�hajtotta lemond�an.
- Nem, ez nem igaz! Sim�n legy�zte Voldemortot, mikor az a tudat�ba akart f�rk�zni!
- Nos, rendben, te tudod.
�gy utaztunk tov�bb, m�g est�re meg�rkezt�nk Roxmortsa, ahol fi�kerekkel jutottunk el a kast�lyig. A nagyteremn�l m�ris ismer�s�kbe botlottunk, t�rt�netesen Malfoyba �s csatl�saiba.
- N�zz�tek, itt van L�ke Lovegood �s a kis bar�tn�je! – nevetett bele az arcunkba.
- A helyedbe most nagyon elhallgatn�k – suttogtam v�szj�sl�an.
- H�, de f�l�nk, igaz fi�k? – k�rdezte, mire a m�sik kett� but�n heher�szni kezdett.
- Hagyjad Wen, ezek t�k idi�t�k! K�r is r�juk az id�nket pazarolni.
- M�rt, tal�n eggyel kevesebb fokhagymaf�z�rt k�sz�thetsz? – g�nyol�dott tov�bb a sz�kes�g.
- Na, most m�r el�g! – Hirtelen olyan d�h�s lettem, hogy egyenesen a szembe l�v� fi�nak rontottam. Nem �rdekelt, hogy test�rei k�tszer akkor�k voltak, mint �n. Az �n bar�tn�met senki nem b�nthatja b�ntetlen�l. De most az egyszer, tal�n gondolkodhattam volna, miel�tt cselekszem, ugyanis se-perc alatt a f�ldre nyomtak, r�ad�sul m�g az orromat is bet�rt�k. A sz�ke h�lyegyereknek pedig csak addig volt j� kedve, m�g Dumbledore meg nem jelent a bej�rat el�tt. McGalagony is ekkor �rkezett az els�s�kkel, �s sz�rny�lk�dve n�zte a t�rt�nteket.
- Itt meg mi folyik?
- Igazgat�… bi csak… sajd�lob – hajtottam le fejem, de v�rz� orrom seg�ts�g�rt k�vetelt.
- J�l van, fel tudsz �llni?
- Megpr�b�lob! – Mikor fel akartam �llni, k�nnyez� szemmel visszacsuklottam. – Azt hiszeb a l�bab is elt�r�tt!
- Majd �n felk�s�rem az orvosiba – aj�nlotta fel Luna.
- K�sz�n�m, de ide er�sebb emberre van sz�ks�g – mosolygott az �reg, majd a tri�hoz fordult.
- Harry!
- �hm… igen igazgat�? – J�tt k�zelebb a sz�l�tott.
- Felk�s�rn� Miss. Hamiltont a gyeng�lked�re?
- Persze! – majd odal�pett hozz�m. – Gyere Wen!
- Deked csak Weddy! – sziszegtem, majd fel�v�lt�ttem f�jdalmamba.
- Rendbe fog j�nni, csak t�maszkodj r�m.
- Ok�. – Mire nagy nehezen feltorn�sztam magam, a t�bbiek is bementek m�r a terembe.
S�r� ny�gd�csel�sek k�zt haladtam, mik�zben Potter megpr�b�lt seg�teni.
- Deb b�rob! – Az orrom is s�polni kezdett a felgy�lemlett v�rt�l. Egy utols� ny�g�s k�s�ret�be lecsusszantam a fal t�v�be. A l�bam nagyon rosszul n�zett ki, rettenetesen f�ldagadt.
- K�tszer akkora, mint �ltal�ban – borzadt el Potter. – M�gis, mi �t�tt bel�d?
- De oktass ki, Potter! – f�rmedtem r�. – Te is dekib�sz addak a szeb�tdek, ha s�rtegeti a bar�taidat!
- Lehet, de ink�bb p�lc�t haszn�lok, �s nem az orromat!
- Deb vagy vicces!
- Nem viccnek sz�ntam. Gyere, mert a v�g�n lemaradok a vacsor�r�l!
- De tudlak sajd�ldi.
Fel sem t�nt, mikor kapott �lbe Potter, csak amikor kicsi lila egereket l�ttam szaladg�lni magam el�tt.
- Te �llat, deb vagy dorb�lis, ez f�j! – �v�lt�ttem, de �t nem �rdekelte.
- Tegy�l le!
- Nem, k�l�nben sosem �r�nk f�l! – majd az ajt�ban p�rszor kopogott, mire a javasasszony kinyitotta, �s a sebhelyes eg�szen az �gyig vitt.
- Harry, mi t�rt�nt? – k�rdezte ijedten a gy�gy�t�, l�tva az �llapotomat.
- Csak �sszeverekedetett Malfoyjal �s a band�j�val!
- Wendy, az�rt egy kicsivel t�bb eszed is lehetett volna! – pir�tott r�m az asszonys�g.
- De �k kezdt�k!
- Te meg folytattad!
- T�ged sedki seb k�rdezett! – vakkantottam vissza a fi�nak.
- Na j�, �n akkor vissza is megyek a t�bbiekhez.
M�r kifel� tartott, mikor Pomfrey ut�na sz�lt:
- M�g maradnod k�ne egy kicsit, mert kellene egy kis seg�ts�g.
- Rendben – s�hajtotta lemond�an. – Mit tegyek?
- Egyszer�, le k�ne fognod, am�g �n visszar�ntom a l�b�t!
- Tess�k? – k�rdezt�k egyszerre Potterrel.
- Igen, j�l hallott�tok, csak el�tte le�polom az orrod. – Majd egy v�rz�scs�kkent� b�jitalt �nt�tt le a torkomon. Iszony� keser� volt. Ut�na r�rakott egy egyszer� fed�k�t�st, v�g�l le�lt a l�bamhoz.
- J�l van, Harry, felk�sz�lt�l, er�sen tartod?
Csak b�lintott, majd beny�lt a h�nom al� �s mag�hoz szor�tott, de k�zben a kezeimet is lefogta, teljesen harck�ptelenn� tett.
- Mehet! – mondta, mire Pomfreynak m�r v�szesen k�zeledett a keze a l�bamhoz.
- Ez�rt b�g sz�boludk… - morogtam, de a v�ge hangos ki�lt�sba fulladt, melybe Potter hangja is belevegy�lt.
- Mit kiab�ltok, m�r v�ge – mosolygott az asszony.
- Ez f�jt! – nyafogtam, majd �reztem, hogy gyeng�l a szor�t�s.
- �n most… azt hiszem… el�julok! – majd hangos csattan�s jelezte, hogy Potter a f�ld�n landolt.
- Eddek beg, bi baja? – n�ztem �rtetlen�l a gy�gy�t�ra.
- Szerintem jobban �t�rezte, mint te magad! – magyar�zta, majd egy �rtalmatlannak t�n� poh�r tartalm�val nyakon �nt�tte. Mondanom sem kell, azonnal fel�lt.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte megillet�dve.
- Semmi, csak kicsit el�jult�l, m�r jobban vagy?
- Igen, de hogy ker�l�k ide?
- Csak felk�s�rt�l, bert elt�r�tt a l�bab. – Magyar�z�som k�zben r�m n�zett, �s hirtelen minden esz�be jutott.
- �rtem, �s hogy van a…
- A l�bab? K�sz j�l, b�r sokkal jobbad!
- Rendben, akkor �n most megyek – t�p�szkodott f�l.
- Potter! – sz�ltam ut�na. – Sz�lsz Lud�dak, hogy j�jj�d fel?
- Sz�lok.
- Ja, �s k�sz bided�rt!
- Nincs mit!

Madam Pomfrey ez id� alatt v�gig a szomsz�dos szob�ban tart�zkodott, csak most l�pett ki hozz�m.
- Harry hova t�nt?
- Lebedt a dagyterebbe a t�bbiekhez!
- Rendben, most egy kicsit bekenem ezzel a ken�ccsel, ut�na r�rakok egy k�z�ns�ges mugli j�r�s�nt, �gy biztons�gosabb, de k�zben ebb�l a b�jitalb�l is innod kell!
Csak b�lintottam, mire tov�bb magyar�zott:
- Most pihenj, ezt az �jszak�t m�g itt t�lt�d!
- �s az orrobbal bi lesz?
- Majd elfelejtettem, ett�l a f�zett�l elm�lik a t�r�s. Tudod, azt sokkal k�nnyebben lehet kezelni, mint a ficamot!
- Deb tudtab!
- Most m�r igen, tess�k, idd meg!
- Ok�. – Felhajtottam a folyad�kot, �s v�rtam, hogy a keser� �z v�gigfolyjon a torkomon, de helyette van�lia �z� volt.
- Ez fidob volt!
- Raktam bele egy kis �z arom�t, hogy jobban cs�sszon.
- K�sz�d�b!
- Rendben, de most aludj�l!
- Ok�.
Nem tudom, mi lehetett m�g benne, de csak m�snap hajnalban t�rtem magamhoz. Fel�ltem az �gyba, �s a heves mozdulatt�l azonnal a l�bamhoz kaptam, majd azut�n az orromhoz. A fed�k�t�s elt�nt r�la, csak a csupasz b�r�met tapogattam.
Teh�t ott m�r nincs gond, nyugodtam meg, majd a sajg� fut�m�vemre n�ztem. M�r jelent�sen vesz�tett a dagad�sb�l, s�t, tal�n m�r akkora, mint a „baleset” el�tt. M�g ezen j�rt az agyam, egy ajt� nyikorg�sa zavart meg. M�r nem volt id�m visszafek�dni �s alv�st sz�nlelni.
- Magadhoz t�rt�l v�gre? – hallottam Luna fedd� hangj�t, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan. – Eszetlen liba vagy, tudtad?
- Tudtam! – v�laszoltam, fura volt, hogy m�r nem besz�lek orrb�l.
- Szerencse, hogy Pomfrey ilyen j� orvos, �s, hogy Harry felhozott t�ged. – Hangja norm�lis volt, de szemei mindent el�rultak.
- M�r megk�sz�ntem Potternek! – h�borodtam f�l.
- Mondta, hogy motyogt�l valami olyasmit!
- Hatalmas k�t�s volt az orromon, nem az �n hib�m!
- Persze, tudom �n.
- Ha csak piszk�lni j�tt�l, m�r mehetsz is! – s�rt�dtem meg, majd mellkasom el� fontam karjaimat.
- Igaz�b�l az�rt j�ttem, hogy elk�s�rjelek a d�lut�ni �r�kra!
- Te nem m�sz a d�lel�ttiekre?
- Szabadnapot kaptam Dumbledore-t�l.
- Az j�! – �r�ltem, hogy itt volt, valahogy nem volt kedvem egyed�l bemank�zni a t�bbiekhez. A javasasszony ekkor l�pett be a szob�ba egy t�lca ennival�val.
- Ezt edd meg, Wendy, tegnap este �ta nem ett�l.
- K�sz�n�m – vettem el. N�h�ny pir�t�s �s lekv�r volt a t�lc�n, meg egy poh�r t�kl�.
- Ut�na s�nbe rakom a l�badat.
- �rtem.
Mik�zben elfogyasztottam a t�lca tartalm�t, Luna besz�molt n�h�ny �rdekess�gr�l. T�bbek k�z�tt arr�l, hogy Malfoy sem �szta meg, ami annyit tesz, hogy mindketten b�ntet�munk�ra vagyunk �t�lve, amit meggy�gyul�som ut�n kell let�lteni. Egy h�ten kereszt�l Frics utas�t�sait kell k�vetn�nk, ez t�bb mint borzaszt�, gondoltam. El is ment r�gt�n az �tv�gyam.
- Azt hiszem, ennyi el�g is volt, m�g sok is. – Eltoltam magamt�l a t�lc�t.
- Ne agg�dj, nem lesz olyan v�szes – b�ztatott, de nem ment sokra vele.
- Persze, k�nny� mondani!
- Jaj, ne nyafogj, hanem v�llald tetteid�rt a k�vetkezm�nyt!
Nagyon megd�bbentem ett�l a megnyilv�nul�s�t�l.
- De �n t�ged v�dtelek!
- K�sz, de akkor sem kellett volna nekimenned, �s ezt te is tudod!
- Igen, de… �n csak… tudod mit, ink�bb hagyjuk, elegem van! – kiab�ltam. – Egyed�l is fel tudok menni!
- Rendben, ha �gy �llunk, akkor menj.
- M�g te vagy megs�rt�dve?
Nem v�laszolt, csak k�sz�nt az �rkez� Pomfreynak, majd t�vozott.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte agg�dva.
- Semmi k�l�n�s – v�laszoltam.
- Csak egy kis bar�tn�i vita, hamar kib�k�lt�k – mosolygott, ami egy cseppet irrit�lt.
- Ha rajtam m�lik, nem!
- Ahogy gondolod, de hadd n�zzem a l�bad! – Le�lt, majd vizsg�lni kezdte. – �h, ez m�r nem is v�szes. �gy l�tszik sokat haszn�lt a ken�cs. Egy h�t m�lva m�r le is veheted a s�nt, de a b�jitalt minden nap vacsora ut�n be kell venned. Ut�na nem szabad 1 �r�n kereszt�l sem enned, sem innod, �rted?
- Igen.
- J�l van, akkor most r�rakom. – Felhelyezte l�bamra az alum�niumot, ut�na bek�t�zte g�zzel. – Mostant�l egy h�tig, csak jobbl�bas cip�ket kell hordanod!
- Micsoda megk�nnyebb�l�s! – morogtam.
- Na, ne l�sd m�r olyan s�t�ten a vil�got. Tess�k, itt a ruha, amit Luna hozott neked! – majd �tny�jtotta az iskolai tal�romat.
- K�sz�n�m.
Hosszas k�nl�d�sok ut�n magamra torn�ztam, majd t�voz�s el�tt bek�sz�ntem m�g a Pomfreynak.
- �s a f�rd�sekn�l mi lesz?
- Nem szabad hogy v�z �rje, vigy�zz r� nagyon.
- Igyekszem – morogtam, majd elvettem az egy h�tig tart� fiol�kat.
- J�v� h�ten gyere vissza kontrolra!
- Rendben.

Mag�nyosan bicegtem a hossz� folyos�kon, h�nom alatt k�t mank�val, borzalmas �rz�s volt, olyan megsz�gyen�t�. Szerencse, hogy senki sem tart�zkodott kint, mindenki �r�n volt. A legrosszabb az eg�szben, hogy azt sem tudom, merre keressem Lun��kat, mert fogalmam sincs, mi az �rabeoszt�sunk. M�g �gy bicegtem, nem figyeltem, �s bele�tk�ztem valakibe.
- Eln�z�st – motyogtam, majd egy j�s�gos k�k szemp�r n�zett vissza r�m.
- �h, Wendy, l�tom, jobban vagy!
- Igen, igazgat� �r! – Zavaromban a f�ldet b�multam.
- M�rt vagy a folyos�n, m�g a gyeng�lked�n k�ne lenned! – mosolygott. – Na, de nem sz�mit, legal�bb nem kell od�ig gyalogolnom.
- Eln�z�st, csak el�bb kiengedtek.
- J�l van, akkor menj�nk az irod�mba, besz�lni szeretn�k veled!
- J�. – Lehajtott fejjel bicegtem, a frissen l�pdel�, �sz professzor ut�n, aki kor�hoz k�pest gyorsan mozgott. A f�nixszobor el�tt �rtem csak utol.
- Cs�t�nycsokor! – mondta ki hat�rozottan, mire a szobor f�lreugrott, �s helyette egy l�pcs� jelent meg. Fell�pt�nk a legals� fok�ra, ami az ajt�ig vitt.
Bel�pt�nk, majd az �r�asztala m�g� s�t�lt �s hellyel k�n�lt. Le�ltem, �s mikor �test�nk a szok�sos udvarias k�rd�sein, r�gt�n a t�rgyra t�rt.
- Az a helyzet, Wendy…
- Tudod, mit akar mondani… - v�gtam a szav�ba, meglepve ezzel saj�t magamat. – �s sajn�lom. Nem tudom, mi �t�tt bel�m, csak egyszer�en…
- Nyugodj meg, �s mond el, hogy t�rt�nt. Drac�t�l m�r hallottam, most t�led szeretn�m.
- Rendben. Nos, besz�lgettem Lun�val, amikor az a h�rom ocsm�nys�g…
- Wendy! – figyelmeztetett.
- Eln�z�st. Teh�t �k megjelentek…
Elmes�ltem mindent, eg�szen addig, m�g � meg�rkezett McGalagony t�rsas�g�ban.
- J�l van, hiszek neked – mondta, �s l�ttam a szem�ben, hogy val�ban �gy is gondolja.
- De sajnos, a b�ntet�munka neked is j�r, nem tehetek m�st!
- Tudom, Flitwick professzor nagyon d�h�s r�m? – k�rdeztem megb�n�an.
- Nem repesett az �r�mt�l, de tudja, hogy nem ilyen vagy, hanem szorgalmas di�k. Nem hi�ba ker�lt�l a Holl�h�tba! – mosolygott kedvesen.
- K�sz�n�m. Lun�t�l �gy tudom, hogy a fel�p�l�sem ut�n kell let�lteni a b�ntet�st.
- Igen, akkor.
- Biztos, hogy Ficsnek kell megmondania, mit tegy�nk?
- Mr. Frics, ha szabad k�rnem, �s igen, ebben mindk�t h�zvezet� beleegyezett.
- Remek! – �gy �reztem, a napom egyre rosszabb �s rosszabb lesz.
- J�l van, most pedig menj le eb�delni, mert ut�na kezd�dnek a d�lut�ni �r�k.
- �rtem, �s mindent k�sz�n�k!
M�g elk�sz�ntem, majd a klubhelys�g�nk fel� vettem az ir�nyt, csak f�l�ton jutott eszembe, hogy nem tudom a jelsz�t.
- Nyugodj meg, Wendy, enn�l rosszabb m�r nem j�het! – nyugtattam magam, majd a falment�n lecs�sztam, �s �vatosan le�ltem a portr� el�. Ekkor l�p�sek hangjait verte vissza a k�padl�, valaki j�tt, m�ghozz� ide. Nagyon meg�r�ltem, mikor hossz�, sz�ke haj� l�nyt l�ttam kibontakozni a sziluettb�l.
- Szia Wen, h�t te? – k�rdezte meglep�dve.
- El�bb kiengedtek. Figyel… - kezdtem, mik�zben felh�ztam magam a mank�kkal. – sajn�lom, nem akartam veled �sszeveszni!
- Nem, ink�bb te ne haragudj r�m! Tudom, hogy v�deni akart�l, �n m�gis megsz�ltalak.
- Semmi baj, spongy�t r�! – A mank�k miatt esetlen�l meg�lelt�k egym�st.

Miut�n kimondta a jelsz�t �s felment�nk a h�l�k�rlet�nkbe, v�gigd�ltem az �gyamon. Mindenhol j�, de legk�nyelmesebb itt, gondoltam mosolyogva. A t�maszaim nagyot koppanva landoltak a padl�n, mire Luna kicsit megugrott.
- Bocs, csak leejtettem �ket!
- Semmi baj – morogta, majd le�lt mell�m. – Megy�nk enni?
- Nem vagyok �hes – motyogtam, majd belet�rtam sz�nfekete hajamba, eg�szen a v�g�ig, ahol m�r t�zv�r�s volt.
- Akkor, mit sz�ln�l, ha kimenn�nk a t�hoz s�t�lni? – aj�nlotta fel mosolyogva.