A klubhelyis�gben m�g ropog� t�z �s besz�lget�s foszl�nyai hallatszottak. A hangok ismer�snek t�ntek. Egyszer csak Hermione �s Ron feje bukkant el� a kanap� t�ml�ja m�g�l.
- Sziasztok! – �ltem le a l�ny mell�. – Ti m�g f�nn vagytok?
- T�ged v�rtunk – vonta meg a v�ll�t Ron. – Milyen volt a b�ntet� Malfoyjal?
- Borzalmas! – Azzal elmes�ltem mindent. Kezdve a tr�featerem kitakar�t�s�t�l a h�romfej� kuty�ig. Mindketten h�ledezve hallgatt�k a mes�met.
- Ilyen kuty�t tartanak egy iskol�ban? – akadt ki Ron.
- Te is hallhattad… – ripakodott Hermione a v�r�s haj�ra. – Harry szerint �riz valamit! De vajon mit? – n�zett hunyorg� szemmel hol r�m, hol Ronra, mik�zben als� ajk�t harapd�lta. A szok�sos gondolkod� p�z. – Lehets�ges volna?
- Mi? – k�rdezt�k Ronnal szinte egyszerre.
- �h, ez lehetetlen. De mi van akkor, ha azt a bizonyos Gringottsb�l elhozott valamit �rzik itt. Lehet benne valami?
- Hermione, m�r megint kezded?
- Ne Ron v�rj – csit�tottam le. – Ne vess�k el azonnal az �tletet!
- De Harry, ez k�ptelens�g! Ha val�ban ennyire keresik, Dumbledore nem tenne ki minket ekkora vesz�lynek!
- M�rt volna az? Nagyapa egyszer azt mondta, ha valamit biztons�gba akarsz helyezni, a Gringottsn�l nincs jobb hely, vagy tal�n a Roxfort ann�l is jobb! – pr�b�ltam �rvelni.
- Rendben, t�telezz�k, fel, hogy igaz, de akkor sincs semmi �rtelme! – t�rta sz�t a karjait Ron. Hermione idegesen forgatta meg szemeit. – Ron Weasley, figyelsz te egy�ltal�n? �pp azt pr�b�ljuk elmagyar�zni Harryvel, hogy…
- Tudom, hogy mit akartok… - v�gott k�zbe. – k�pzeld, engem sem ejtettek a fejem l�gy�ra!
- T�nyleg?
- Gyerekek, �n ehhez f�radt vagyok, r�ad�sul holnap lesz egy sz�p kis besz�lget�sem ap�val! – �lltam fel, majd a h�l�k�rletek fel� indultam.
- Harry, v�rj meg engem is! – sz�lt ut�nam Ron.
- Rendben! – majd bev�rtam a l�pcs�kn�l. – J� �jt, Mione!
- Nektek is fi�k! – sz�lt vissza, majd � is feltrappolt a l�pcs�n. M�g mindig d�h�s lehetett Ronra az �rtetlens�ge miatt.

M�snap reggel nem nagyon akar�dztam felkelni, f�ltem apa el� �llni, hisz minden joga meg lesz r�, hogy le�v�ltse a hajam. Bizony�ra nem v�letlen�l z�rta r�nk a terem ajtaj�t. Nem akarta, hogy elk�sz�ljunk, de elk�sett, �s mi… vagyis �n elhagytam a helyis�get, vesz�lybe sodorva az �let�nket. Ak�r meg is halhattunk volna! Ut�ltam bevallani, de Malfoyjnak igaza volt, minden az �n hib�m.
A tervem m�r majdnem bev�lt, hogy eg�sz nap �gyban maradok, amikor kiny�lt a h�l�k�rlet ajtaja, �s valaki egy r�nt�ssal sz�th�zta a baldachint. A sz�vroham j�tt r�m, mikor felbukkant Hermione bozontos �st�ke.
- Harry, ideje f�lkelni, m�r 11 is elm�lt! – r�ngatta le r�lam a takar�t.
- Hemione… - kiab�ltam r�. – m�gis, mit k�pzelsz? Ez egy fi� szoba! – h�ztam vissza az anyagot. – �s egy�bk�nt is, m�g �lmos vagyok!
- Rendben, nem akartam, de musz�j bevetnem a neh�zt�z�rs�get.
Nem hangzott t�l j�l, f�leg, mikor felt�ntek a Weasley ikrek �s Ron. M�r tudtam, mire sz�m�tsak, volt p�rszor r�szem hasonl� �breszt�sben. Nem lett volna el�g id�m kiugrani az �gyb�l, �gy nyeltem egyet �s v�rtam az elker�lhetetlent. Nem k�slekedtek. Az ikrek nekifut�sb�l r�vetett�k magukat az alv�alkalmatoss�gra, majd Fred satuba fogta a fejem �s �sszek�colta az am�gy is zil�lt hajam, m�g George �s Ron sz�tcsiklandoztak.
- �bren vagy m�r? – k�rdezte Fred.
- Igen! – ny�gtem k�t nevet�s k�z�tt, mik�zben kap�l�zva pr�b�ltam szabadulni. – Hagyj�tok abba! – k�ny�r�gtem.
- Nem b�jhatsz vissza! – ripakodott r�m George.
- Nem fogok, de t�nyleg! – a k�nnyeim is kezdtek folyni a nevet�st�l.
- Fi�k, hagyjuk abba! – engedett el Fred, mire fell�legeztem. V�gre lesz�lltak r�lam, �s �n magamra r�ntottam a takar�t. – Hazudtam!
A l�bamn�l fogva h�ztak le az �gyr�l.
- �h, seg�ts�g, emberk�nz�k! – kiab�ltam, mialatt veszett�l kapaszkodtam �gyam l�b�ba.
- Harry, most m�r hagyd abba! – f�rmedt r�m az egyetlen l�ny a szob�ban. – Perselus v�r r�d, besz�lni akar veled!
A szor�t�som gyeng�lni kezdet. �gy �reztem itt a v�g. Pont ezt akartam elker�lni. Menek�lni akartam, de p�r perces latolgat�s ut�n r�j�ttem, teljesen felesleges az ellen�ll�s. Fel�lltam, �s sz� n�lk�l elvonultam a mosd�ba.
- Hermione, ez hatott! – hallottam Ron elismer� hangj�t.
- M�g sz�p, Perselusszal mindig lehet hatni r�! – Igaz nem l�ttam, de hangj�b�l tiszt�n kicsengett, hogy vigyorog.
Remek, Mione megtal�lta a gyengepontomat, mondjuk nem lehetett neh�z kital�lni.

M�r vagy f�l�r�ja, hogy elindultam apa szob�j�hoz. Nem akartam elsietni. Ha lehet, a v�gletekig akartam h�zni az id�t. Eddig j� kedvel s�t�ltam v�gig ezeken a folyos�kon, de most… Vajon, hogy �rzi mag�t az el�t�lt kiv�gz�s el�tt? Na j�, az�rt nem olyan v�szes a helyzet, de k�zel�t hozz�.
F�lve kopogtam be hozz�.
Hosszas matat�s �s sz�szm�t�l�s ut�n kiny�lt az ajt�, �s mosolyogva betess�kelt. Nekem gyan�s ez a viselked�s!
- Szia, hallottam a t�bbiekt�l, hogy m�g nem reggelizt�l! – kezdte t�ls�gosan is bar�ts�gosan.
- Nem voltam �hes! – d�nny�gtem, majd pillant�som a megter�tett asztalra esett. A l�tv�nyra korogni kezdett a gyomrom, r�ad�sul j� hosszan, �rul�!
- Amint hallom, most m�r az vagy – tekintett le r�m, majd az asztalhoz s�t�lt �s kez�vel jelezte, hogy csatlakozzak.
- K�sz, de most sem vagyok az! – hazudtam. B�rmit is tervezel apa, nem d�l�k be.
- Rendben, de az�rt �lj csak le! – Hajlottam a k�r�sre, majd a m�sik asztalf�n�l foglaltam helyet, m�g apa falatozni kezdett. T�k�rtoj�s, szalonna, felv�gott, z�lds�gek �s pir�t�sok sorakoztak rajta, amiket mind mag�hoz h�zott �s l�tv�nyos �lvezettel majszolt. A ny�lam is elcs�ppent, m�g hasam �jabb korg�sba kezdett.
- Biztos nem k�rsz? – aj�nlotta fel, mire megr�ztam a fejem. Kitartok az el�z� �ll�spontom mellett.

Mikor befejezte a reggeliz�st, letette a szalv�t�t �s a fotelra �lt egy poh�r te�val a kez�ben. �n is k�vettem, majd le�ltem vele szembe. Ivott egy kortyot az italb�l �s nagyot s�hajtott. Ebb�l m�r tudtam, nagy el�ad�sra k�sz�l, de nem is sz�m�tottam m�sra.
- Harry, m�rt nem v�rtatok meg tegnap?
- Nem mondtad, hogy meg kell! – t�madtam, hisz mindenki tudja, hogy a legjobb v�dekez�s.
- Ezt nem kell mondani, mag�t�l �rtet�dik!
- Rendben, sajn�lom, ennyi el�g?
- Nem, nem el�g, tudod, mi t�rt�nhetett volna, ha nem �rkezek id�ben?
- Nem, mi? – Tal�n �gy akaratlanul is kikotyog valamit. Rem�nyeim azonban apr� darabokra hullottak sz�t a k�vetkez� v�lasz�t�l:
- Sz�rny� vagy fiam, de komolyan, egy percre nem figyelek r�d, �s galib�t csin�lsz!
- Apa, m�r egy h�t telt el a sulib�l! Abb�l pedig nem k�vett�l minden napot figyelemmel!
- L�tod, m�r megint szemtelen vagy! Ennyire elnevelt�nk volna any�ddal?
- El�fordulhat! – mosolyogtam, mire apa is elh�zta egy kicsit a sz�j�t. �pp visszasz�lni k�sz�lt valamit, mikor hasam ism�t morgott egyet. Sz�gyenl�sen hajtottam le fejem.
- Harry, �hs�gsztr�jkba kezdt�l? Ind�ts enni valamit! – parancsolt r�m. Nem kellett k�tszer mondania. M�g rengeteg v�laszt�k maradt, �s �n nem gy�ztem v�logatni. Ettem egy kis toj�st felv�gottas pir�t�ssal. Apa felsz�k�tt szem�ld�kkel n�zett, bizony�ra most sem lehettem t�l kultur�lt.
- H�ny napig �heztettek? – k�rdezte egy bujk�l� mosollyal.
- Tegnap este ettem utolj�ra – v�laszoltam j� kisfi� m�dj�ra. – Ne n�zz �gy r�m, fejl�d� szervezet vagyok! – v�dekeztem a tekintete l�tt�n.
- Rendben „fejl�d� szervezet”, ugye nem felejtetted el?
- M�r megint mit? – s�hajtottam lemond�an a t�klevembe.
- Hogyhogy mit, a fogad�st! Te �s Ron sz�pen meg�rj�tok nekem az essz�t. Keddre, ha lehet, de aj�nlom, hogy m�r ma este kezdjetek hozz�, kicsit hossz�.
- Holnapra van egy csom� leck�m �s m�g bele sem szagoltam!
- Remek, akkor �pp itt az ideje, hogy hozz�kezdjetek!
- Tudod mi vagy te?
- Mi? – n�zett r�m �szinte k�v�ncsis�ggal a szem�ben.
- Az… az apuk�m!
- Ezt eddig is tudtam. Na igyekezz, le fogom ellen�rizni!
- Jaj, csak azt ne! – nyafogtam, majd az ajt� fel� indultam. K�sz�n�s ut�n a klubhelyis�g fel� vettem az ir�nyt. Utam k�zben a besz�lget�sen j�rt a fejem. Egy hajsz�l hi�nyzott, hogy el�rulja, mit �riz a kutya. Egy nagyon vastag hajsz�l! M�rt nem tud besz�desebb lenni?
Sokkal rosszabbra sz�m�tottam, le sem szidott igaz�n. Azt hittem, le�v�lti a fejem, erre m�g reggelivel is k�n�lt!
Harry, jobb lenne, ha magadba sz�lln�l! Hogy k�pzelted, hogy b�ntani fog, mikor sosem �t�tt m�g meg, s�t, a k�zel�ben sem volt soha, pedig tudok szemtelen lenni, ha akarok, sz�gyellhetn�d magad! Ilyet felt�telezni r�la!
Ek�zben meg�rkeztem a toronyhoz, �s Ront is megtal�ltam. �pp Hermion�val tanulta az �tv�ltoztat�stant.
- Szia! – pillantottak fel egyszerre a tanulm�nyaikb�l. – Mi volt? L�tom, m�g egyben vagy!
- Igaz�b�l m�g csak nem is kiab�lt. Nem tudom, mit�l f�ltem annyira! – vallottam be.
- L�tod, �n megmondtam, hogy f�l�sleges izgulnod – sz�lt k�zbe Hermione is, aki dolgozat�nak utols� bet�it k�rm�lte a pergamenre.
- Tudom, �s igazatok volt – roskadtam le mell�j�k. – N�ha annyira makacs tudok lenni!
- H�t igen, de mi �gy szeret�nk! – vigyorgott Ron is, majd m�g egy mondattal b�v�tette a lapj�t.
- Ron, m�rt nem haszn�lsz purlicer penn�t? – n�ztem r� csod�lkozva.
- T�nyleg, teljesen megfeledkeztem r�la! – csapott a homlok�ra. – K�sz haver, agy� k�rm�l�s! – rikkantotta, majd felszaladt a szob�nkhoz.
Nevetve n�zt�nk a t�voz� fi� ut�n.

D�lut�n hat�ra k�r�l ment�nk a k�nyvt�rba, hogy hozz�kezdj�nk a v�rfarkas-harap�s elleni b�jital elk�sz�t�si m�dj�nak le�r�s�hoz. Addig �n is meg�rtam a b�jitaltan, �tv�ltoztat�stan �s b�b�jtan dolgozatom fel�t.
�sszeszedt�nk n�h�ny k�nyvet, ami ezzel foglalkozik, majd le�lt�nk egy f�lrees� asztalhoz. Nem akartunk nagyon szem el�tt lenni. Felcsaptam az egyiket, �s b�szen olvasni kezdtem. Ron is hasonl� vehemenci�val vetette bele mag�t a feladatba, de � se jutott tov�bb n�lam. Valahogy egyik�nknek sem �llt r� az agya. Nem is csod�lkozom, hiszen odakinn m�g s�t�tt n�h�ny sug�rban a lemen�be l�v� nap. Legsz�vesebben itt hagytam volna csapot-papot, �s kimentem volna kviddicsezni, v�g�l m�gis k�nyszer�tettem magam, hogy az olvasm�nyra figyeljek. Szerettem tanulni, de jobban �lveztem, ha valaki elmagyar�zza, �s nem a k�nyvb�l kell kiszednem a l�nyeget.
Elegem lett. �sszevont szem�ld�kkel koncentr�ltam a sz�vegre, �s l�sd csod�t, a v�g�n m�g �rtelme is lett. Mormolva dikt�lni kezdtem a penn�nak, mire sebes �r�sba kezdett. A velem szembe l�v� v�r�s haj� szint�n k�rm�ltetett a saj�tj�val. Egy �r�n bel�l meg is voltunk a t�netek felt�ntet�s�vel �s a hozz�val�k beszerz�si m�dj�val. Hehe, apa azt hitte, hogy t�bb ideig fog tartani! Tal�n elfelejtette, hogy kik voltak a tan�raink?

- A kis csal�k, ez nem �r! – hallottam a h�tam m�g�tt egy ismer�s l�ny hangj�t.
- Ez nem igaz, enged�llyel haszn�ljuk! – v�laszoltam a mosolyg�s Lun�nak.
- Hogy haladtok? – k�rdezte Mione is, aki le is �lt, belepillantva ezzel Ron �r�s�ba.
- Eg�sz j�l, m�r csak az elk�sz�t�s menete �s hat�sai vannak h�tra! – v�laszoltam, majd �jabb mondatot dikt�ltam a penn�nak. Luna ek�zben le�lt mell�m, �s � is belelapozott a k�nyvbe.
- Szerintem ez a r�sz kicsit hi�nyos! – Ez a besz�l�s ki�rdemelt egy sz�r�s pillant�st.
- Mib�l gondolod? M�g nem is tanultatok a v�rfarkasokr�l!
- Tudom, de akkor is kihagytad a gyakori el�fordul�si helyeiket!
- Az nem tartozik annyira a feladathoz! – morogtam.
- A kisasszonynak teljes m�rt�kben igaza van! – l�pett hozz�nk a t�ma mestere.
- Apa, most �n �rom vagy te?
- Term�szetesen te, de ez nagyon fontos r�sz!
- J�l van, akkor betegs�gek, j�rv�nyok sz�nhely�n! �gy megfelel? – k�rdeztem emelkedett �s kiss� frusztr�lt hangon.
- Mutasd csak! – kapta ki kezemb�l a pergament. – Aha… igen… ez j�… - mormolta, mik�zben n�ha-n�ha v�gigh�zta �j�t az egyes sorokon. – Nem tal�lok benne kivetni val�t, csak azt �rd m�g be �s a b�jital elk�sz�t�s�nek menet�t – majd visszaadta a dolgozatom. – J�, most a ti�det hadd n�zzem Ron!
Az �v�ben sem tal�lt hib�t. Az utols� f�l�r�nkat vacsora el�tt azzal t�lt�tt�k, hogy a felosztott r�szeket egybe le�rattuk a penn�mmal. Hamar v�gezt�nk, mert olyan gyorsan �rt, amilyen temp�ban dikt�ltuk neki. Ha �sszeraktuk az eg�szet volt vagy 120 cm az �n k�zepes nagys�g� bet�immel. A l�nyok �s apa v�gig ott maradtak a nyakunkon. Mondhatom, nagyon �r�ltem nekik.
- Nagyszer�, igaz�n k�sz�n�m fi�k! M�skor is j�tszhatn�nk fogad�sb�l! – mosolygott ravaszk�san.
- Perselus, a helyedben nem kekeckedn�k egy �hes Weasleyvel! – suttogta ap�nak Hermione Ron v�r�s fej�re utalva.
- Oh, igazad lehet, tal�n vacsora ut�nra hagyom! – helyeselte apa is, majd dolgozattal a kez�ben t�vozott.
- M�g, hogy �n vagyok sz�rny�! – zs�rt�l�dtem. – Akkor apa mi?
- Borzalmas! – v�gta r� helyettem Ron, majd startra k�szen �llt az asztaln�l. Egy�tt indultunk meg a kij�rat fel�.
- �s a k�nyveket ki pakolja vissza? – ki�ltotta ut�nunk Hermione.
- L�nyok – fordultam vissza. – megtenn�tek helyett�nk, l�gysz����������!
- Na nem! Tal�n, mi pakoltuk el� �ket? – replik�zott velem Mione, kb. 2 m�terr�l.
- Nem, de ti olyan aranyosak vagytok! – n�ztem r�juk boci szemekkel.
- Ok� – adta meg mag�t a l�ny. Hi�ba, k�ptelen ellen�llni a s�rmomnak! – de j�tt�k nek�nk eggyel!
- Ezt megbesz�lt�k! – sz�ltam, majd a kij�ratn�l �csorg� Ron ut�n mas�roztam. Ott m�g kaptam egy les�jt� pillant�st Madam Cvikkert�l, a k�nyvt�rost�l.

Teltek a hetek, majd a h�napok. M�r k�t h�napja, hogy a Roxfortba el�sz�r tettem be a l�bam, mint iskol�s. Az�ta sok minden t�rt�nt. A legizgalmasabb m�gis az els� hetem volt. Akkor j�ttem r�, hogy micsoda rettenetes l�ny �l a kast�ly falai k�z�tt �s, hogy val�sz�n�leg a Gringottsb�l elvitt dolgot �rizheti. De vajon mi lehet az? Nos, erre nem siker�lt m�g mindig r�j�nn�nk. De nincs semmi veszve, hiszen van r� h�t h�napunk, hogy kider�ts�k. Apa viszont nem igaz�n k�nny�ti meg a helyzet�nket. Eddig minden pr�b�lkoz�sunkat meghi�s�totta, ugyanis folyton ott bukkant fel, ahol �ppen kih�g�son kaphatott. Nem csoda, hogy j�csk�n megcsappantak a Griffend�l pontjai. Hi�ba vagyok a fia, mint tan�r, nem kiv�telezhet velem �s t�bbiekkel. De mint apa sem volt kedvesebb hozz�nk. Term�szetesen McGalagonyt�l is megkaptuk, ami j�rt. Ha nem is vont le �jabb pontokat, de ostoroz� tekintet�vel b�ven jutalmazott minket.
Drac�val a kapcsolatom semmit sem v�ltozott. Ugyanolyan „kedvesek” voltunk egym�ssal. A tan�rok el�tt pr�b�ltunk uralkodni magunkon, de ha elmentek… Az�rt igyekezt�nk kisebb nyomokkal meg�szni a tal�lkoz�sokat.
Egysz�val minden stagn�lt, azzal a kiv�tellel, hogy Luna szem�ly�ben �j l�nnyal b�v�lt a csapat. Hermione �s a holl�h�tas l�ny ugyanis minden d�lut�n egy�tt �rt�k a h�ziikat, m�g az edz�seimre mindketten elj�rtak. A hozz�nk val� viszonya kiss� okoskod� volt. Igaz, hogy n�h�ny kiv�tellel mindig neki volt igaza, de k�z�lhette volna kev�sb� ironikusabban is.

P�ntek van, �s �ppen b�b�jtan �r�r�l j�tt�nk kifel�. Ronnal arr�l besz�lgett�nk, hogy Luna most biztos azt mondan�, hogy � m�r r�g tanulta, amikor valaki nekiment a v�llamnak. K�ztem �s Hermione k�z�tt v�gtatott �t a sz�ke l�ny.
- Most b�szke vagy magadra? – k�rdezte �lesen Mione.
- Igen – v�gtam r� gondolkod�s n�lk�l, �s figyeltem, ahogy a l�ny k�veti Lun�t.
- Szerinted is bunk� voltam? – fordultam Ronhoz. � csak elh�zta a sz�j�t �s felvonta a v�ll�t. Ez n�la annyit jelentett: Nem t’om!
Sokat seg�tett�l, gondoltam keser�en �s egy kis lelkiismeret-furdal�st �reztem, de ezt a k�vetkez� �r�k el is felejtett�k velem. Hermione egyik �r�n sem jelent meg, sem a vacsor�n�l. Hallottam n�h�ny sz�t a t�bbi l�nyt�l, hogy �ll�t�lag egy sz�ke csajt v�gasztal a l�nymosd�ban. Elsz�gyelltem magam, de a vacsora l�tv�nya ism�t kiverte a fejemb�l.
�pp v�gign�ztem a tan�rok asztal�n�l �s konstat�ltam, hogy csak M�gus hi�nyzik, mikor l�lekszakadva rontott be a nagyterembe. Meg�llt a terem k�zep�n, majd dadogva k�z�lte, hogy egy troll van a pinc�ben �s el�jult.
Mindenkin p�nik lett �rr�, amit Dumbledore m�ly baritonja vetett v�get.
- A prefektusok vezess�k vissza az els�s�ket a h�l�k�rleteikbe, �s ott fejezz�k be a vacsor�t!
Minden �rintett azonnal felpattant (Percy r�gt�n elem�ben �rezte mag�t), �s a kij�rat fel� terelt minket.
- Els�s�k, kettes sorba rendez�dni! – utas�tott minket. Mi a sor v�g�n maradtunk, majd halkan odas�gtam Ronnak:
- Mione �s Luna nem tudnak az iskola buta vend�g�r�l!
- T�nyleg, meg kell keresn�nk �ket! – esett le neki is, majd �szrev�tlen�l lev�ltunk a t�bbiekt�l �s a pinc�k fel� vett�k az ir�nyt.
Mindketten er�sen tartottuk a p�lc�t, v�rva, hogy a monstrum b�rmelyik pillanatban f�lbukkanhat. Nem is kellett sokat keresni. El�sz�r egy orrfacsar� b�z csapta meg szagl�szerv�nket. Ezt a szagot semmihez sem lehetett hasonl�tani, majd a kb. 4 m�ter magas hegyoml�s is l�that�v� v�lt. Olyan sz�rke sz�ne volt, mint egy elef�ntnak �s ostoba arca. Egy bunk�sbotot h�zott maga ut�n, ami a t�rd�ig �rt. Sz�val egy embert sim�n agyoncsaphat vele. Egy kifejlett hegyi troll-lal nem s�r�n tal�lkozik az ember. Fura volt, most �l�ben l�tni.
- Harry, most mit tegy�nk? – k�rdezte hal�lra v�lt arccal, mikor a sz�rny pont a l�nyv�c�t p�c�zte ki mag�nak.
- Nem szabad megengedn�nk, hogy b�ntsa a l�nyokat – v�laszoltam nyugodtan, de bel�l szemernyi �nbizalmam sem volt. Igaz, hogy rengeteg var�zsig�t ismertem, de m�g sosem pr�b�ltam ki azokat. Azt hiszem, �pp itt az ideje!
- B�tors�g Harry! – b�ztattam maga. – Meg tudod csin�lni!
A orm�tlan rondas�g Luna �s Hermione k�z�tt j�ratta tekintet�t, amikor meg�rkezt�nk.
Azon gondolkodtam, ha egy egyszer� begy�jt� b�b�jt alkalmazn�k, f�l� lenne, hogy a bunk� agyonnyom. Ez�rt m�s ige ut�n n�ztem a sz�t�romban, �s akkor megtal�ltam a legmegfelel�bbet. Felemeltem a p�lc�m, �s…
A troll �pp csap�st k�sz�lt m�rni Lun�ra, amikor kimondtam.
- Petrificus totalus! – a teremtm�ny azonnal mozdulatlann� dermedt.

- H�t itt meg mi folyik? – l�pett be apa, nyom�ban McGalagonnyal �s M�gussal. Az ut�bbi �sszeroskadt az egyik lecsukott v�c��l�k�n. L�ttam a szem�ben a d�bbenetet.
- Ki v�gezte el ezt a var�zslatot? – n�zett v�gig a trollon h�zvezet�nk.
- Azt hiszem, �n voltam! – hajtottam le fejem. Tudom, mi k�vetkezik ezut�n. H�zunk �jabb pontokkal lesz szeg�nyebb. De elk�peszt� dolog t�rt�nt.
- Tudj�k, hogy bele is halhattak volna ebbe a tal�lkoz�sba? – k�rdezte �lesen, majd hangja megl�gyult kiss�. – Most t�rjenek vissza a h�l�k�rleteikhez, nem vonok le pontokat Mr. Potter remek k�zrem�k�d�s�nek h�la, de k�vetkez� alkalommal nem leszek ilyen eln�z�! – Besz�d k�zben szemei mintha csillogtak volna. Kifel� menet ap�nak m�g elkaptam egy pillant�s�t. Kis harag �s elismer�s egyveleg�t l�ttam tekintet�ben. Nem tudn�m megmondani melyikb�l volt t�bb.
Hermione �s Ron el�l haladtak, mi p�r l�p�ssel lemaradva m�g�tt�k. Cs�ndben ballagtunk egym�s mellett, amikor Luna halkan megsz�lalt:
- K�sz, nagyon rendes volt t�led, hogy azok ut�n seg�tett�l!
- Nem tesz semmit, hiszen te is megtetted volna – v�laszoltam, �s szinte biztos is voltam benne. Lehet, hogy Luna n�ha m�g Mion�n�l is elviselhetetlenebb modor�, de k�r�s n�lk�l seg�tene, ha arr�l lenne sz�. V�g�l is, ilyen egy bar�t, nem?
- Luna, �n szeretn�k bocs�natot k�rni a d�lel�tt miatt. Nem gondoltam komolyan!
- Ne, teljesen igazad volt. N�ha t�l neh�z a term�szetem, de igyekszem v�ltozni!
- �r�ln�k neki, ha ebben a v�ltoz�sban mi is seg�thetn�nk! – �rtetlen arc�t l�tva hozz�tettem. – Bar�tok? – ny�jtottam fel� jobbomat, mire tal�n ma el�sz�r elmosolyodott.
- Bar�tok! – fogadta el.
V�g�l mi is csatlakoztunk az el�tt�nk besz�lget�kh�z.