Szombat reggel a fi�k besz�lget�s�re �bredtem. Seamus �s Dean �pp a Griffend�l-Mardek�r hamarosan megrendezett tal�lkoz�j�t t�rgyalt�k. �pp csak p�r mondatot kaptam el:

- Oliver szerint, m�r r�g�ta nyert a Griffend�l, de ilyen fog�val majd, mint Harry!
- Szerintem is, Harry cs�cs szuper volt, ahogy elkapta Neville nefeleddg�mbj�t! – kontr�zott r� Dean is.
- Az�rt ne szaladjatok ennyire el�re! – szabadkoztam, de k�zben k�ptelen voltam az arcomr�l levakarni egy vigyort. – Csak most lesz az els� edz�sem! – pattantam ki az �gyb�l.
- Ugyan m�r, m�rt szer�nykedsz? – j�tt be a mosd�b�l v�r�s haj� bar�tom. – T�nyleg j� volt�l!
- Rendben, elfogadom �s k�sz�n�m, de most m�r hagyj�tok abba, k�l�nben elpirulok! – j�tszottam a szende sz�zet, de j�l eset az elismer�s�k. – Ideje reggelizn�nk, azt�n megkeresem ap�t. Azt mondta, megbesz�li Oliverrel, hogy d�lel�ttre rakja az edz�st! – magyar�ztam a h�rom p�r �rtetlen tekintet l�tt�n, majd belibbentem a mosd�ba.

Lent a nagyteremben Hermione m�r r�g reggelizett, mikor n�gyen le�lt�nk mell�.
- Sziasztok! – k�sz�nt, majd visszat�rt a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�m�hoz.
Mi is viszonoztuk a k�sz�n�st, majd m�ly besz�lget�sbe kezdt�nk, mi m�sr�l, term�szetesen a kviddicsr�l.
- Csak tudn�m, mi olyan �rdekeset lophattak el a Gringottsb�l? – tette fel a k�rd�st Hermione. Azonnal fel� fordultam. – Err�l olvastam a H�rver�ben is, a Reggeli Pr�f�t�ban, s�t, m�g a Szombati Boszork�ny c�m� lapban is, pedig ott �ltal�ban divatr�l �s a legfrissebb pletyk�kr�l - aminek a fele sem igaz - �rnak!
- �n is olvastam p�r sort r�la tegnap Hagridn�l! – sz�ltam hozz� a t�m�hoz. – Pont ann�l a cikkn�l volt nyitva.
- Nem tudom, hogy mi lehetett, de nagyon �gyesnek kellett lenni�k a tolvajoknak, ha siker�lt kij�tszani a bank biztons�gi rendszer�t!
- Egyet�rtek, de szerencs�re a sz�fet �pp aznap �r�tett�k ki! – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Ron. – �gyhogy nincs semmi g�z!
- Gondolod, hogy ilyen hamar feladj�k az elk�vet�k? – n�zett sz�r�s szemmel a fi�ra Hermione.
- Most mi bajod? – csattant fel Ron. – Nem tudsz r�la semmit, akkor mit okoskodsz?
- Ejnye gyerekek, 5 pont a Griffend�lt�l a hangoskod�s�rt! – l�pett hozz�nk a b�jitaltan�r.

- De apa, mi csak…
- �h Harry, �pp t�ged kereslek, hogy sz�ljak, besz�ltem Mr. Wooddal. Az edz�s egy �ra m�lva kezd�dik lent a p�ly�n.
- Rendben – b�lintottam, majd folytatta.
- Eb�d ut�n b�ntet�munka, ugye nem felejtetted el?
- Hogy lehet elfelejteni? – fordultam vissza a t�bbiekhez.
- T�l�led! – morogta, majd csak suhog� tal�rj�t lehetett hallani, ahogy t�vozik.

Az egy �ra hamar eltelt, majd leballagtam a p�ly�hoz. Egyik felem �r�lt, mert v�gre sepr�re �lhetek, m�g a m�sik felem szomor�, mert megb�ntottam ap�t. L�ttam a szem�ben a csal�dotts�got, amit �n okoztam egyetlen mondattal. Elt�k�lt sz�nd�kom volt, hogy norm�lis leszek Malfoyjal, ha �sszeszor�tott foggal is, de norm�lis. De el�tte m�g ki kviddicsezem magam!
A t�bbiek m�r v�rtak a p�ly�n, mikor meg�rkeztem.
- Szia! – k�sz�nt�tt Oliver, a csapatkapit�ny. – Vegy�l egy sepr�t a t�rol�b�l!
- Rendben! – M�r �pp indultam volna, hogy keressek magamnak egy megfelel� „j�rg�nyt”, amikor apa f�kezett le mellettem.
- Ezt haszn�ld! – ny�jtott �t egy vadonat�j sepr�t, melynek a nyel�n ez �llt: Nimbusz K�tezer.
- De apa… - ny�gtem csod�lkozva. Alig akartam elhinni, hogy egy ilyen csod�t tarthatok a kezemben. – hisz ez a leg�jabb versenysepr�! Meg�rdemlem �n ezt egy�ltal�n? – sand�tottam r� f�lszegen.
- M�r m�rt ne �rdemeln�d meg? – n�zett vissza r�m csod�lkozva.
- H�t csak mert… - kezdtem dadogva.
- Harry, a csal�di gondokat nem szabad �sszekeverni az iskolai �lettel, ezt te is tudod. Egy�bk�nt pedig, nem �rt, ha valaki helyre teszi a Mardek�rt – suttogta. – Mostan�ban kicsit elkan�szodtunk!
Ez a mondata �s hozz� az a pillant�sa mosolyt csalt az arcomra.
- Ok�, megizzasztom �ket egy kicsit!
- Ez a besz�d! De el�tte az�rt m�g gyakorolnod kell. – Egy pillanatra meg�lelt, majd csatlakozott a lel�t�n �l� Ronhoz �s Hermion�hoz, meg egy sz�ke l�nyhoz, akit nem tudtam beazonos�tani.

�n is felr�ppentem a t�bbiekhez az �j sepr�mmel, akik p�r perc erej�ig csak l�baim k�zt l�v� rep�l�alkalmatoss�gra bambultak.
- H�… nem tudtam, hogy ilyet is tartanak a t�rol�ban! – csod�lkozott George.
- �n is csak v�letlen�l akadtam r�! – nevettem. – De most j�tszan�nk v�gre?
- Pe… persze! – t�rt mag�hoz Oliver, majd a p�zn�k el� rep�lt.
A gyakorl�s abb�l �llt, hogy a 3 hajt� megpr�b�lt a karik�k valamelyik�be dobni a kvaffot, amit Olivernek ki kellett v�denie. A Fred-George p�ros k�zben a gurk�kat terelte, melyeket a 3 l�nynak kellett folyamatosan ker�lgetnie, m�g �n egy apr� s�rga goly�csk�t, az aranycikeszt p�szt�ztam tekintetemmel, k�zben term�szetesen a Weasley ikrekre �s gurk�jukra is �gyelnem kellett. A j�t�k teljes �sszhangban zajlott. Mindenki tudta a feladat�t �s t�bb�-kev�sb� j�l is tett�k azt. Nem csoda, hiszen gy�ny�r� napos id�nk volt szeptemberhez k�pest. A n�z�k�z�ns�g fel�l csak n�ha-n�ha lehetett szurkol�sokat hallani, am�gy fesz�lten figyelt�k a meccs alakul�s�t. �pp az j�rt a fejemben, hogy m�g meg sem k�sz�ntem ap�nak az aj�nd�kot, amikor megfogalmaz�dott bennem a nagy �tlet.
- Ha m�r nem tudtam megk�sz�nni, legal�bb b�szke hadd legyen r�m – gondoltam, majd brav�ros m�buk�sokkal �s bukfencekkel produk�ltam magam – amit meg is tapsoltak -, amikor megl�ttam p�r m�terre el�ttem lebegni a cikeszt. Gondolkod�s n�lk�l fel� sz�lltam, �szre sem v�ve a kb. h�romszor akkora fekete goly� k�zeled�s�t.
- Mindj�rt el�red – biztattam magam. – M�r csak p�r centi!
- Vigy�zz! – ki�ltotta egy ismeretlen n�i hang, majd �les f�jdalom cik�zott v�gig karomban. K�nnyeim hirtelen utat t�rtek maguknak szemh�jam al�l, ahogy �sszeszor�tottam szemem, majd k�nyszeritettem magam, hogy �jra kinyissam. A cikesz m�g mindig ott lebegett k�t centire t�lem. Nem hagyhattam, hogy az els� edz�sem ilyen cs�fos kudarcba fulladjon. K�l�nben a v�g�n lev�ltanak �s Malfoynak minden oka meg lesz a g�nyol�d�sra. Na, azt m�r nem!
A t�r�tt karomat mozd�tani sem tudtam, az csak l�gott a testem mellett, m�g a m�sikkal elengedtem a sepr� nyel�t, �s lass� �vatoss�ggal ny�lni kezdtem a sz�rnyas labda fel�. A l�legzetem is visszafojtottam, �gy v�rtam a goly� reakci�j�t, de egyhelyben lebegett tov�bb, majd hirtelen mozdulattal ut�na kaptam. Ett�l a heves mozdulatt�l el�re lebucsk�ztam a sepr�r�l, �s m�r csak a zuhan�sra eszm�ltem f�l.
Ekkor a n�z�k fel�l meghallottam ugyanazt a hangot, amely a gurk� t�mad�s�n�l is figyelmeztetett:
- Vingardium leviosa! – ki�ltotta, mire testem es�se lelassult �s puh�n landoltam a p�lya gyep�n. Azonnal k�r�m gy�ltek. Megpr�b�ltam fel�lni, de nyomban vissza is hanyatlottam.
- Maradj veszteg! – sz�lt r�m apa. – L�tod, err�l besz�ltem! Fiatal vagy te m�g a kviddicshez.
- Ez nem igaz… – replik�ztam, de �les pillant�s�val bel�m fojtotta a sz�t, majd a sz�ke l�nyhoz fordult.
- Azt hittem a lebeg� b�b�jt k�s�bb veszik, Miss. Lovegood!
- Igen, de mivel Flitwick professzor a h�zvezet� tan�ra a holl�h�tasoknak, nek�nk el�bbre hozta! – v�laszolta k�nnyed hangs�llyal.
- Minden esetre k�sz�n�m a fiam nev�ben is! – n�zett �jra r�m, majd felkapott.
- H�, csak a karom t�r�tt el! Att�l j�rni m�g tudok! – morogtam fenyeget�en, b�r teljesen feleslegesen. Felvitt a gyeng�lked�re, ahol Madam Pomfrey gy�gy�t� kezeire b�zott. De miel�tt elhagyta volna a helyis�get, k�z�lte, hogy vacsora ut�nra rakja a b�ntet�met Drac�val.
Remek, most azt hiszi, az�rt tettem ezt az eg�szet, hogy ne kelljen b�ntet�re mennem. Mintha minden v�gyam az lenne, hogy itt fek�djek f�l napig!

A gy�gy�t� pillanatok alatt rendbe hozott, ennyit m�g apa is meg tudott volna tenni, mindenf�le cirkusz n�lk�l. Azt hittem, ezzel a p�lcasuhint�ssal minden k�sz, �s mehetek a dolgomra, de visszafogott. Madam Pomfrey szerint volt m�g n�h�ny bels� s�r�l�sem, amit egy lil�ssz�n� b�jital �s n�h�ny �ra alv�s helyre hoz. K�vettem a javasasszony unszol� szavait, majd felhajtottam a kotyval�kot �s v�gigfek�dtem az �gyon.
Mikor fel�bredtem, Ron �s Hermione m�r az �gyam melett l�v� sz�keken �ltek. Az �jjeliszekr�ny fel� ny�ltam, ahol legut�bb m�g a szem�vegem volt, de nem tal�ltam.
- N�zz�tek, fel�bredt! – Hallom Hermione hangj�t, valahol a k�zelb�l.
- Ezek szerint t�bben is vannak? – csod�lkoztam el magamban.
- Megkaphatn�m a szem�vegem? – �ltem fel m�g kiss� b�gyadtan.
- Upsz, bocs, csak musz�j volt valamit fognom – ny�jtotta fel�m valaki, majd felbiggyesztettem az orromra.
- Csod�s! Tele van �jlenyomatokkal az eg�sz! – T�nyleg alig l�ttam valamit.
- M�ris rendbe hozom! – aj�nlotta fel Hermione. – Suvickus! – intett p�lc�j�val, mire a lencse �ttetsz�en tiszta lett.
- K�sz! – motyogtam, majd feljebb torn�sztam magam. Most m�r alaposabban megtekinthettem l�togat�imat. Hermion�t, Ront �s az ikreket r�gt�n felismertem, de azt a l�nyt, akin�l a szem�vegem is volt, nem tudtam hov� tenni.
- Ne haragudj, ismerj�k egym�st? – n�ztem a der�kig �r� szalmasz�ke haj�, k�kszem� l�nyra.
- Harry, � Luna Lovegood! – sietett a bemutat�ssal g�nd�r haj� bar�tn�m. – � mentett meg a front�lis becsap�d�st�l. Csak k�v�ncsi volt r�, hogy vagy!
- T�nyleg, azt hiszem, ill� lenne megk�sz�nn�m… M�g ha �ssze is taperoltad a plusz szemeimet! – tettem hozz� viccesen. – Sz�val k�sz!
- Nincs mit, m�skor is! – mosolygott zavartan.
- Harry… – sz�lt k�zbe Fred, megzavarva ezzel a szemkontaktusomat az �j l�nnyal. – Perselusn�l van a sepr�d, �gy…
- Tudom, mit akartok mondani, de majd megpuh�tom!
- Az j� lenne, mert csakugyan remek fog� vagy! – mutatta f�l a cikeszt George, amit eg�sz eddig a kez�ben szorongatott. – Ezt tal�ltam ott ahol landolt�l! Elkaptad!
- Wood od�ig van, meg vissza, hogy egy ritka �stehets�g ker�lt a csapatba, erre Perselus ki akar vetetni – folyt bele a besz�lget�sbe Ron.
- Nem fog megt�rt�nni, �g�rem! - b�ztattam a t�bbieket, majd Madam Pomfrey t�nt fel egy t�lca �tellel. �letment� kaja, ide vele!
Fogalmam sincs, tal�n a b�jital, vagy az, hogy reggel �ta egy falatot sem ettem, de farkas �hes voltam. Ront is megsz�gyen�t� gyorsas�ggal, t�mtem magamba a t�lca tartalm�t. F�l f�llel hallottam, hogy Hermione odas�gja Lun�nak:
- Az�rt tud kultur�ltabban is enni! – Mire halkan felnevettek.

Miut�n kiengedtek a gyeng�lked�r�l �s siker�lt �t�lt�zn�m is egy k�nyelmesebb ruh�ba, azonnal a pincehelyis�gek fel� vettem az ir�nyt. Apa dolgoz�szob�j�hoz �rve m�rgesen benyitottam. � �ppen elm�l�zva �ld�g�lt az asztal�n�l, de a hangra fel�m kapta tekintet�t.
- �h… nem sz�m�tottam, hogy ilyen kor�n j�ssz, de akkor majd te felvil�gos�tod Drac�t a feladatr�l! – l�pett hozz�m k�zelebb. – Nekem �gyis sietnem kell!
- Csak nem besz�lni akarsz McGalagonnyal?
- De igen, sz�val a feladat…
- Apa k�rlek, csak egy apr� baleset volt!
- Nem vagyok hajland� vitatkozni! – csattant f�l.
- Nem vagyok hajland� kisz�llni! – makacskodtam. – M�r besz�ltem err�l any�val, �s � megengedte! Szerinte is fordulhatnak el� kisebb s�r�l�sek!
- De nem az �N fiammal, pl�ne ennyi id�sen!
- Ugyan m�r. A pap�val is sokat j�tszottam. Szerinted ott nem t�rt�nt n�ha baleset?
- Lehet, de nem a szemem l�tt�ra!
- Ezent�l jobban fogok figyelni. K�rlek, csak m�g egy es�lyt! – k�rleltem k�ny�rg� szemekkel.
- J�l van! – adta be a derek�t, majd a fal mellett �ll� hatalmas szekr�nyhez s�t�lt, ahol a b�jital hozz�val�kat t�rolja. – Ha v�gezt�l a b�ntet�vel, itt v�r r�d ez! – mutatta fel a gardr�b oldal�nak t�masztott sepr�t.
- K�sz�n�m! – csillant fel szemem a t�rgy l�tt�n.
- Sz�vesen, most pedig v�rjuk meg Drac�t is.
- Mi lesz a feladat?
- M�ris mondom! – sz�lt, mikor kiny�lt az ajt� k�tszeri kopogtat�s ut�n. – A feladat teh�t a k�vetkez�. Kedves H�borc, a mi rosszindulat� kopog� szellem�nk sz�tsz�rt n�h�ny s�rk�nym�jat �s hasonl� finoms�got a tr�feateremben. Azt k�ne kitakar�tanotok var�zslat n�lk�l.
- Ugye most csak viccelsz? – akadtunk ki egyszerre Malfoyjal.
- �gy n�zek ki? – n�zett r�nk fagyos arccal. – J� lecke lesz ez nektek!
- De apa… - pr�b�lkoztam, de m�r a v�llainkn�l fogva vezetett is ki minket a szob�b�l.

Hossz� folyos�k �s l�pcs�sorok megt�tele ut�n a tr�feateremn�l lyukadtunk ki. Az �llapota rosszabb volt, mint gondoltam. A p�nc�lok a fal ment�n, a d�jjak �s c�merpajzsok cs�p�gtek a z�ld bels�s�gekt�l. Bele sem mertem gondolni, milyen �llatb�l sz�rmazhat m�g. Seg�lyk�r�en n�ztem ap�ra, de az eddig oly kedves lovag �tment k�sz�v�be.
- P�lc�kat k�rem! – tette ki a kez�t, mi pedig lemond� s�hajt�sok k�zepette �tadtuk. – Rendben, most van h�t�ra, f�ltizenegyig k�sz�ljetek el! – sz�lt, majd kisietett a szob�b�l �s r�nk z�rta az ajt�t.
Remek, �n is szeretlek apa!
Miut�n felsoroltam a sz�t�ramb�l ismert �sszes k�romkod�st �s cs�nya megjegyz�st, valami v�d�r�t �s rongyot kezdtem keresni. Nem is kellett sok�ig, az m�r ki volt k�sz�tve az egyik vitrin mell�. Magamhoz vettem az egyiket, majd kisebb undorral az arcomon mosni kezdtem. Malfoy m�r j� ideje n�zett, amint tev�kenykedem. Kezdett elegem lenni bel�le.
- Esetleg, te is megmozduln�l v�gre? Vagy egyed�l kell az eg�szet letakar�tanom?
- �n t�l nemes vagyok az ilyen feladathoz – ny�vogott. – Ha ezt az ap�m megtudja!
- Jaj, hogy oda ne rohanjak! K�pzeld, az �n pap�m is befoly�sos ember, m�gis tud gyoml�lni a kertben, ha a mama megk�ri!
- Igaz�n, �s mit dolgozott a te nagyra becs�lt pap�d? – k�rdezte g�nyosan.
- Semmi k�z�d hozz�, Malfoy, de ha m�r annyira �rdekel az aurorok parancsnoka volt. Akkor vonult vissza, mikor Voldemort meghalt.
Hirtelen r�d�bbentem, hogy t�l sokat mondtam ennek a ny�pic apuci kedvenc�nek.
- Most m�r dolgozhatn�l is! – f�rmedtem r�.
- Te csak ne mond meg, mit tegyek! – sz�jalt vissza, de az�rt � is megfogott egy rongyot, �s sik�lni kezdett, elmosolyodtam. – Csak az�rt, mert olyan lass� vagy, �s nem akarom az eg�sz �jszak�t itt t�lteni!
M�g ha s�rtegetett is, de legal�bb m�r dolgozik, �s panaszkodik. Az elej�n m�g elt�rtem, de a v�g�re m�r �n is kifakadtam.
- Malfoy, cs�ndbe maradn�l, csak k�t percre, m�r zsong a fejem!
Erre f�lhorkantott, majd tov�bb s�rolta a c�merpajzsot. Rengeteg kit�ntet�st l�ttam a tisztogat�s alatt. Volt ott pl.: �nzetlen�l az iskol��rt k�l�nd�j, kviddics – �s h�zkup�k v�gell�thatatlan sora, �s sajnos azokat mind le kellett pucolnunk, m�g akkor is, ha nem �rte mocsok.
M�r a tizet is el�t�tte az �ra, mire nagyj�b�l befejezt�k. Ez az, m�r csak f�l�ra gy�trelem, �s v�ge!
- �n egyszer kiny�rom H�borcot! – ny�gte fel Malfoy. A t�relme v�g�t j�rhatja.
- Ki kell, hogy �br�nd�tsalak. Valaki m�r megel�z�tt! – El�sz�r gyilkos tekintettel n�zett r�m, majd ki tudja m�rt, elnevette mag�t. Ilyen po�nosat mondtam volna?
- Igazad van. Szellemet nehezen tudok kiny�rni.
- Pr�b�lkozni az�rt szabad! – morogtam, erre jobban fel�m fordult.
- Azt hittem, megkerg�lt�l, amikor beny�gted azt az egeres dolgot!
- De elhitte �s ez a l�nyeg! – K�tked� tekintet�t l�tva gyorsan hozz�tettem. – De t�nyleg!
- Na persze, ne is pr�b�ld bemes�lni!
- Akkor ne hidd el! De az�rt j�l kapcsolt�l!
- K�sz – �szint�n meglep�dtem rajta, de nem mutattam, ink�bb dolgoztam tov�bb. V�g�l, siker�l id�ben befejezni a pucol�st. Amint az �ra jelezte a f�lid�t, az ajt� z�rja kattant egyet �s mi kil�pt�nk a teremb�l. A v�dr�ket a rongyokkal visszaraktuk a hely�re, majd elindultunk apa laborj�hoz.
Mivel a tr�featerembe m�g sosem j�rtunk sem �n, sem Malfoy, nem tudtuk merre induljunk vissza. A folyos� m�g egybe torkollott �s m�r teljesen elt�vedt�nk.
- Mondtam, hogy meg kellett volna v�rnunk Perselust! – Hallom kiss� ijedt hangj�t a sz�kes�gnek.
- Azt hittem, te enn�l sokkal b�trabb vagy! – cukkoltam. Igaz, nem ismertem, de becsm�rl�ssel tot�l fel lehetett h�zni.
- �gy gondolod? J�l van ragy�sfej, akkor gyere ut�nam! – majd megszapor�zta l�pteit.
- Ragy�sfej? – �rtem utol. – M�g �gy sem h�vt�l. B�v�l a sz�kincsed Malfoy!
- Pofa be, Potter! – sz�lt r�m. L�pteket hallottunk. – Ki lehet az?
V�lasz gyan�nt megjelent Mrs. Norris, a gondnok sz�rke macsk�ja. Villog� s�rga szemeivel v�szj�sl�an meredt r�nk, majd ny�vogott egyet. Ekkor m�r hallani lehetett Frics k�zeled�s�t is.
- Mi a baj cicusk�m… - �rt a macska mell�. Addigra m�r elt�nt�nk egy titkos ajt� m�g�tt. – k�sz�l� di�kok?
Egy darabig m�g hallottuk, ahogy j�r�r�zik a folyos�n, majd elhalkultak l�ptei. �pp k�rdezni akartam, honnan van Malfoynak p�lc�ja, amikor morg�sra lett�nk figyelmesek. Egyszerre fordultunk meg.
A l�tv�ny, ami a szem�nk el� t�rult, nem volt pisk�ta. Egy hatalmas, fekete kutya volt. A k�l�nbs�g pedig, hogy m�retei az elef�nt�val vetekedtek, m�g fejb�l legal�bb h�rom volt neki. H�rom p�r v�rben forg� szem, h�rom vicsorg� pofa. De mindezek ellen�re valami szemet sz�rt. Egy csap�ajt�n �llt, biztos nem v�letlen�l van itt, �riz valamit. Ezek a gondolatok fejemben egy m�sodperc t�rt r�sze alatt peregtek v�gig, m�g ord�tva igyekezt�nk kijutni a „kutyaszor�t�b�l”. Az ajt� v�g�l megadta mag�t, �s az utols� pillanatban siker�lt becsuknunk az �llat orra el�tt. Lihegve d�lt�nk neki a t�kolm�nynak.
- Mi a fene volt ez? – k�rdezte ijedt hangon Malfoy.
- Nekem kuty�nak t�nt, de nem mern�k r� esk�dni!
- Nem tudom, de ez mind a te hib�d! – t�madt nekem. – Az a valami majdnem meg�lt minket!
- Az �n hib�m? – h�borodtam f�l. – Na �lljon meg a menet, te vezett�l ide minket!
- Igen, m�rt nem tudt�l egyhelyben maradni? Megv�rhattuk volna Perselust!
- Beszari! – morogtam, majd �gyet sem vetve r�, v�gigtrappoltam a folyos�n. Megfogadtam, hogy norm�lis leszek vele, �s eddig ment is – m�g el is csod�lkoztam -, mennyire emberien elbesz�lget�nk, de ami sok, az sok. Engem hib�ztatni, mert a tiltott folyos�szakaszhoz vezetett, m�r s�rt�. – Egy�bk�nt is, honnan van neked p�lc�d? – fordultam a fi�hoz, aki �pp akkor �rt be. – Tudtommal apa elvette t�l�nk!
- Igen, de �n mindig tartok magamn�l egy tartal�k p�lc�t. Malfoy szok�s!
- Remek!
- Ti meg m�rt nem a tr�feateremben v�rtatok? – Apa �s Mr. Frics j�tt vel�nk szembe.
Nagyszer�, m�g ez is. Egy kviddicsbalesettel kezdem a napot, azt�n majdnem kirakat a csapatb�l, b�ntet� Malfoyjal, ut�na egy kis kutyakaland, most pedig j�n, hogy leszedje a fej�nket, �s a kez�nkbe adja. M�shogy be se tudn�m fejezni ezt a napot. Komolyan, j�v�re ezen a napon ink�bb fel sem kelek!
- �n mondtam neki, hogy v�rjuk meg a professzort a tr�feateremben! – kelt r�gt�n a maga v�delm�re Malfoy.
- Igaz ez, Mr. Potter! – n�zett r�m szigor�an.
- Igen! – �lltam a tekintet�t.
- Van r�la fogalmuk, hol vannak most �ppen?
- Nem igaz�n! – v�laszoltam �rtatlan szemekkel.
- A harmadik emelet tiltott folyos�szakasz�n! Ez�rt levonok 20 pontot a Griffend�lt�l!
Nem reag�ltam semmit, de legsz�vesebben bevertem volna Malfoy k�r�rvend� k�p�t.
- Term�szetesen a Mardek�rt�l is! – Erre lehervadt a mosolya.
- De professzor �r…
- Valami gondja van, Mr. Malfoy?
- Nincs.
- �n is �gy gondoltam. Most pedig menjetek a klubhelyis�getekbe!

Sz�tlanul s�t�ltunk v�gig az �res folyos�kon, csak a l�bunk vert visszhangot. Mikor a K�v�r D�ma portr�j�n�l meg�lltunk, �reztem, hogy figyelmeztet�leg megszor�tja a v�llam.
- Holnap szeretn�k veled besz�lni! – suttogja. Nekem csak egy b�lint�sra futja, majd Malfoyjal az oldal�n elindul lefel�.
- Diszn�orr! – motyogom a d�m�nak, azut�n bel�pek a felt�rul� portr�lyukon.