M�g sok�ig n�ztem �s integettem any�nak a bez�r�d� ajt�b�l, majd nagy leveg�t v�ve elindultam Ron ut�n. M�ris hi�nyoznak, de legal�bb apa ott lesz. Kisebb keresg�l�s ut�n tal�ltunk is egy �res kup�t. Feldobtuk a cuccainkat a csomagtart�ra - az�rt Hedvig kalitk�j�t magam mellett tartottam -, majd elhelyezkedt�nk.
- V�rom m�r az iskol�t – mondta hirtelen Ron, m�g �n az ablakon b�multam kifel�.
- �n is! – v�laszoltam kicsit k�sve.
- H�, Harry, Ron! – Az ikrek l�ptek be az ajt�n. – Figyusz, el�remegy�nk megn�zni Lee Jordan �ri�s tarantul�j�t.
- Rendben! – sz�ltunk egyszerre, majd a csomagra esett a tekintetem, amit m�r f�l�r�ja szorongattam.
- Ja, ezt majdnem elfelejtettem! – ny�jtottam �t Ronnak az �v�t. – Anya k�ldi!
- K�sz! – vette �t.
- Azt mondta, csak a vonaton bonthatjuk ki, teh�t m�r szabad – mosolyodtam el. R�gt�n neki is est�nk a csomagol�snak. Egy hossz� dobozka �s egy r�vid lev�l volt benne. Egyb�l az �r�st kezdtem olvasni:

Dr�ga kisfiam!

Tudom, hogy nem szeretsz �rni, ez�rt arra gondoltam megleplek t�ged. De csak enged�llyel szabad haszn�lnod az �r�n, �s h�zi dolgozatokn�l. N�zd majd meg lefekv�skor a b�r�nd�d bels� zseb�t!

U.I: Vigy�zz ap�dra, �s nagyon szeretlek!

�lel: Anya

Mikor felpillantottam, l�ttam, hogy Ron is a saj�t level�t olvassa, amin m�g el is mosolyodott.
- Mit �rt? – k�rdeztem k�v�ncsian.
- Hogy ne vigy�k a s�rba Mr. Pitont!
- Igyeksz�nk! – adtam hangot v�lem�nyemnek, majd felnyitottam a dobozt. M�r sejtettem, mi lehet benne, �s nem is t�vedtem.
- Asztaaaaaaaaa! – Hallottam Ron hangj�t. – Egy pulicer penna. Mondtam m�r, hogy b�rom az anyuk�dat?
- Sokszor! – nevettem el magam bar�tom k�p�n. Gondosan visszahelyeztem a tokj�ba, �s sz�pen elraktam a lev�llel egy�tt. Alig v�rtam m�r, hogy megtudjam, mit rejt a b�r�nd bels� zsebe. � is eltette, majd besz�lgetni kezdt�nk az iskola kviddics csapat�r�l, a h�zakr�l, hogy hova szeretn�nk jutni.
- �n tutira, hogy a Griffend�lbe ker�l�k! – �ll�totta b�szk�n Ron.
- Mib�l gondolod, lehet, hogy te leszel az egyetlen Hugrabugos a csal�dban! – Erre Ron felh�borod�sa jel��l nekem v�gott egy Minden�z� Drazs�t, amit kb. f�l�r�ja szerv�ltunk be a b�f�s kocsit tol� h�lgyt�l.
- Naaaa! – nevettem. – Sz�val csat�zni akarsz? J�l van, de akkor ne s�rj�l, ha kikapsz! – figyelmeztettem, �s megt�madtam egy furcsa z�ldsz�n� darabbal.
- Ahogy akarja, Mr. Potter… - v�lt hivataloss� hangja. – akkor induljon a drazs� csata!
R�pk�dtek a furcs�bbn�l furcs�bb sz�n� darabok, majd hirtelen kopogtat�st hallottam �s kit�rult a kup� ajtaja.
- Szia Neville! – Ismert�k a fi�t, mert nagymam�j�val gyakran t�rt be a boltunkba.
- Sziasztok fi�k! – k�sz�nt � is, majd kiss� s�r�ss� v�lt hangja. – Nem l�ttatok egy varangyot?
Mikor a fej�nket r�ztuk, panaszosan folytatta:
- Elvesztettem! Mindig megsz�kik!
- Majd csak megker�l – vigasztaltam.
- Rem�lem – szipogott Neville. – Sz�val, ha l�tj�tok…
- Azonnal sz�lunk, ne agg�dj! – sz�lt k�zbe Ron is.
- K�sz! – Azzal t�vozott. M�g egy darabig n�zt�nk ut�na.
- Szeg�ny fi�… - s�hajtott Ron. – hogy b�r azzal a bany�val �lni?
- Tal�n �gy, hogy a nagyanyja!
- Na j�, �s szerinted te melyik h�zba ker�lsz? – v�ltott hirtelen t�m�t.
- Nem tudom, nekem b�rhol j�.
- M�g a Mardek�rban is? – h�ledezett.
- Jaj, Ron, hogy lehetsz ilyen! – h�borodtam f�l. – K�pzeld, apa is mardek�ros, m�g is j� ember!
- Csak egy kiv�tel, ami er�s�ti a szab�lyt!
M�r �ppen k�sz�ltem v�laszolni, amikor �jb�l kiny�lt a f�lkeajt�. Neville t�rt vissza, de ez�ttal egy bozontos, barna haj�, lap�tfog� l�ny is volt vele, aki vadonat�j roxfortos tal�rt viselt. Valahogy furcs�n ismer�snek t�nt.
- Nem l�ttatok egy varangyot? – k�rdezte sz�monk�r� hangon. – Neville elvesztett egyet.
Ahogy �jra v�gign�ztem rajta, egyb�l felismertem.
- Hermione? – k�rdeztem bizonytalanul. � r�m n�zett, �s nem gy�z�tt csod�lkozni.
- Harry! – ki�ltott fel, �s adott k�t puszit az arcomra.
- Alig ismertelek f�l tal�rban!
- H�t igen – mosolygott. – De te mit keresel itt? – Ekkor tekintete homlokomra v�ndorolt. – Sz�val te vagy a h�res nevezetes Harry Potter. Igaz, Mr. Piton? – tette cs�p�re kez�t.
- H���t az �gy volt… - h�ztam magam egyre kisebbre.
- Nem kell szabadkoznod, meg�rtelek – mosolygott. – �n se mondtam volna el a helyedbe. K�l�nben is, muglik m�dj�ra nyaraltatok! – V�gre, fell�legeztem szavait�l. – K�pzeld, olvastam r�lad a Modern m�giat�rt�netben, a Feketem�gia felvir�goz�sa �s buk�s�ban �s a Huszadik sz�zadi m�giat�rt�net c�m� k�nyvben is.
- Igen, azokba �n is belen�ztem – helyeseltem okos �br�zattal. A f�llent�s m�r nagyon megy. Akkor voltam bajban, mikor belek�rdezett, de dr�ga j� bar�tom kimentett:
- Velem ne is t�r�djetek! – legyintett. – Csak el�l�k itt, mint az iszap!
Mindketten fel� n�zt�nk, �s l�ttam, hogy �pp egy drazs�t vesz a sz�j�ba. Sz�lni akartam neki, hogy a hely�ben azt ink�bb letenn�m, de m�r k�s� volt.
- F�j…! – torzult el az arca. – Kelk�poszt�s.
- � Ron! – mutattam be a l�nynak, aki csak csod�lkoz� arccal biccentett egyet.
- Aha. Na j�, �n megyek, megkeresem Neville b�k�j�t.
- Rendben, majd m�g tal�lkozunk! – mondtam az �ppen kifel� tart� l�nynak �s fi�nak.
H�t igen, meg�rtem Hermion�t, hogy �gy n�zett Ronra. De majd megismeri, �s akkor m�s lesz r�la a v�lem�nye, rem�lem.
- Ki volt ez a l�ny, �s honnan ismered? – k�rdezte, miut�n elhagyt�k a kup�t.
- � Hermione Granger, �s az olaszorsz�gi nyaral�sunkkor ismert�k meg – v�laszoltam.
- Most sz�p lehet a r�lam alkotott k�pe, mondhatom – zs�rt�l�d�tt. – M�rt nem figyelmeztett�l?
- Bocs.
Innent�l nem esett t�bb sz� k�zt�nk a l�nyr�l. Ap�r�l besz�lgett�nk, �s arr�l, hogy milyen lesz majd az �r�j�n �lni.
- Biztos nem fog kiv�telezni vel�nk, de nem is baj – vontam meg a v�llam.
- Engem se zavar, az els� 2-3 �v anyag�t �gyis tudom, a t�bbit meg behozom – Erre felh�zott szem�ld�kkel r�n�ztem. – Egyszer.
Alig �lt�nk �gy h�sz percet, a kup� ajtaja ism�t kiny�lt, de szinte kicsap�dott. H�rom alak l�pett be rajta. Csak a k�z�pen �ll� sz�ke fi�t ismert�k mindketten, a m�sik kett� �gy �llt mellette, mint k�t test�r. Felk�sz�lt a kis anyaszomor�t�, gondoltam magamban.
- Az eg�sz vonaton mindenki arr�l besz�l, hogy itt �lsz, ebben a f�lk�ben.
- H�… most megtal�lt�l! – v�laszoltam flegm�n. – Azt hiszed, ha k�t ekkora mel�kkal j�ssz, azok majd megv�denek? – k�rdeztem villog� szemmel.
- Mit ugatsz, te kis lelenc? – Ron erre m�r ugrani k�sz�lt, de visszatartottam.
- Hagyd, az ilyenek csak sz�nalmat �rdemelnek. – Hangom cs�p�g�tt a mar� g�nyt�l.
- A helyedben vigy�zn�k, Potter – sziszegte lassan. – L�gy egy kicsit udvariasabb, k�l�nben ugyanolyan sorsra jutsz, mint a sz�leid. – Itt m�r kezdtem elvesz�teni a fejem, de az�rt m�g t�rt�ztettem magam. Malfoy pedig folytatta. – �k se tudt�k mi a j� nekik. Alaposan meg fogod b�nni, ha arra a Hagridra meg a Weasley-f�le aljan�pre pazarlod az id�det.

Itt telt be a poh�r. �n �s Ron egyszerre pattantunk fel, �s t�madtunk neki a h�rom h�vatlan vend�gnek. Miut�n az alacsonyabbik k�v�rk�s sr�cot a kez�n�l fogva a f�ldre tasz�tottam, Malfoynak estem. Tal�rj�n�l fogva az ablak�vegnek szor�tottam a gyenge apuci kedvenc�t.
- Mi bajod a sz�leimmel? – k�rdeztem vicsorogva. Sose �reztem m�g ekkora haragot senki ir�nt. Az �n sz�leimet senki nem b�nthatja, f�leg a halott sz�leimet.
- Mintha kicsit m�rges lenn�l! – pr�selte a szavakat.
- Most nincs itt senki, hogy megv�djen! – morogtam tov�bb, �s f�loldalt l�ttam, hogy Ron is elb�nt a m�sikkal.
- A nevel�ap�d nem nagyon �r�lne neki, ha meg�tn�l. R�ad�sul ki is csaphatnak.
- Ugyan, m�rt nem? – k�rdeztem �rtetlen�l.
- Oh, h�t nem mondta? � a keresztap�m. – Beletelt egy percbe, mire eljutott tudatomig a mondat �rtelme. Az nem lehet. Szor�t�som gyeng�lt, ezt kihaszn�lva a foglyom megsz�k�tt �s „bar�taival” egy�tt kereket oldottak. K�ptelen voltam felfogni, hogy igaz lehet. Ezt eddig m�rt nem mondta el? – k�rdeztem magamba, majd Ron bar�ti h�tba vereget�se t�r�tett magamhoz.
- Haver…
- Ezt m�g megbesz�lem vele! – morogtam, majd egy m�sodperccel k�s�bb Hermione t�nt fel az ajt�ban.
- Mi a csoda folyik itt? – k�rdezte a ramazuri l�tt�n.
- Seg�thet�nk valamiben? – fordult Ron a l�nyhoz.
- Siessetek az �t�lt�z�ssel. A mozdonyvezet� szerint hamarosan meg�rkez�nk. Ugye nem verekedtetek? M�g oda sem �rt�nk, �s m�r keresitek a bajt? – Int�zte fel�m a k�rd�st.
- �k kezdt�k, nem mi! – v�gtam r� m�g mindig kiss� d�h�sen. Hermione arca egy cs�pp felh�borod�sr�l �rulkodott, de most a legkev�sb� sem �rdekelt. Csak arra tudtam gondolni, hogy ap�val besz�ljek.
- Kimenn�l, am�g �t�lt�z�nk? – morogta Ron.
- Persze – felelte a l�ny s�rt�d�tten. – Jut eszembe: nem sz�lt m�g senki, hogy koszos az orrod?
Ron sz�r�s tekintettel n�zett a l�ny ut�n, m�g az orr�t d�rzs�lgette.
- �s �n m�g j� sz�nben akartam felt�nni el�tte! R�m�lom ez a csaj.
- Nem az, csak izgatott. A haj�s utaz�sunkkor is ilyen tud�l�kos volt, de meg lehet szokni.
Miel�tt Ron reag�lhatott volna, egy hang b�gott fel a vonat f�lk�j�ben:
- �t perc m�lva meg�rkez�nk Roxfortba. A poggy�sz�t k�rj�k a vonaton hagyni, azt k�l�n sz�ll�tjuk �t az iskol�ba.

Mindenki zsibongva t�dult ki a folyos�ra, v�g�l mi is csatlakoztunk. Mikor a vonat lass�tva meg�llt, a tanul�k libasorba kisz�lltak a j�rm�b�l. Megborzongtam az esti hidegben. Kisv�rtatva egy ismer�s hang �s l�mpaf�ny t�nt f�l a fej�nk felett.
- Els�s�k! Minden els�s j�jj�n ide! Hogy ityeg, sr�cok? – k�rdezett engem �s Ront. Hagrid, a Roxfort vad�re k�s�rt minket le egy hossz� �sv�nyen.
- Mindj�r’ r�pisloghattok a j� �reg Roxfortra – sz�lt h�tra Hagrid a v�lla f�l�tt. – Csak m�g egy kanyar.
A szem�nk el� egy nagy fekete t� t�rult. Ilyen sz�gb�l m�g nem is l�ttam az iskol�t, szinte csak bel�lr�l. Nagyival, �s n�ha ap�val ugyanis p�rszor m�r j�rtam itt.
Mindenki n�gyes�vel besz�llt egy-egy cs�nakba. �n Ronnal, Hermion�val �s Neville-lel haj�k�ztam �t a t�loldalra, mik�zben p�ran megb�multak. Mikor �t�rt�nk, Hagrid megtal�lta Neville varangy�t az egyik cs�nakban, majd felvezetett minket a bej�rathoz, ahol m�r egy fekete haj�, z�ldtal�ros boszork�ny v�rt r�nk, McGalagony.
- Az els��vesek, McGalagony professzor – jelentette Hagrid.
- K�sz�n�m, Hagrid. Most m�r �tveszem �ket.

A professzor k�s�ret�ben v�gigment�nk a folyos�n, majd egy kisebb szob�ba vezetett minket. Csak sz�k�sen f�rt�nk el a helyis�gben, �s sokan megillet�dve pislogtak k�r�l.
- K�sz�nt�k mindenkit a Roxfortban – sz�lalt meg hirtelen a n�. – Hamarosan megkezd�dik az �vnyit� bankett, de miel�tt elfoglalj�k a hely�ket a nagyteremben, beosztjuk magukat az egyes h�zakba. A beoszt�s igen fontos cerem�nia, mivel a Roxfortban t�lt�tt �vek alatt gyakorlatilag a h�z lesz a csal�djuk. Az iskol�ban n�gy h�z m�k�dik: a Griffend�l, a Hugrabug, a Holl�h�t �s a Mardek�r. Am�g a Roxfortban tanulnak, a sikereikkel a h�zuknak szereznek dics�s�gpontokat, ha pedig megszegnek valamilyen szab�lyt, a h�zukat s�jtja pontlevon�s. �v v�g�n a legt�bb pontot el�rt h�z kapja a h�zkup�t, ami igen nagy megtiszteltet�s. Rem�lem, hogy mindannyian h�zuk dics�s�g�re v�lnak majd.
- A beoszt�si cerem�nia hamarosan megkezd�dik, addig is kiss� szedj�k rendbe magukat – utalt Neville f�lrecs�szott tal�rj�ra, �s Ron m�g mindig piszkos orr�ra. Mikor r�m n�zett arca szigor� volt, de szemei mintha csillogtak volna.
- Ha k�szen �llunk a fogad�sukra, visszaj�v�k – fejezte be a professzor, majd kil�pett az ajt�n. A h�tt�rben halkan sugdol�ztak, hogy ne csapjanak zajt. �n nem nagyon t�rsalogtam senkivel, annyira izgultam. Eddig azt hittem, mindegy lesz hova ker�l�k, csak most kezdem �rezni mennyire nincs igazam.
T�bben is felsikkantottak, mikor p�r szellem �tsuhant a falon, de l�tsz�lag el voltak foglalva. A professzor ekkor t�rt vissza.
- Indulhatunk.

- Egyes oszlopba fejl�dj! – utas�tott minket, majd kisorakoztunk a kis helyis�gb�l. A csarnokon �tv�gva egy k�tsz�rny� ajt�n �t bevonultunk a nagyterembe. A hatalmas helyis�gben n�gy asztal helyezkedett el, egym�s mellett, k�l�nb�z� sz�n� ter�t�kkel. Itt foglaltak helyet a h�zak tanul�i, majd mer�legesen r� a tan�rok asztala volt l�that�. Egyb�l kisz�rtam ap�t, ahogy �gy �l ott, mint aki kar�t nyelt. Nevetnem kellett arc�n, de igyekeztem visszafogni magam. A h�tam m�g�tt meghallottam Hermione hangj�t, ahogy magyar�z valakinek:
- Elvar�zsolt�k, hogy �gy n�zzen ki, mint az �gbolt – suttogta. – A Roxfort t�rt�net�ben olvastam – elmosolyodtam. Egy k�t l�bon j�r� lexikon, m�g n�lam is rosszabb.

McGalagony kitett egy t�mlan�lk�li, h�roml�b� sz�ket a g�ly�k sora el�, melyre egy koszos, elny�tt s�veget helyezett. A s�vegen az egyik szakad�s kiny�lt �s dalra fakadt. R�mekbe szedve elmes�lte a n�gy alap�t� dics�s�ges tetteit, majd befejezte �nek�t.
McGalagony ekkor el�vett egy hossz� pergamentekercset, �s olvasni kezdte a neveket:
- Akinek a nev�t mondom, az idej�n, le�l a sz�kre, �n a feje f�l� helyezem a s�veget, amely majd beosztja �t egy h�zba – adta ki az utas�t�st. – Abbott, Hanna!
A sz�l�tott remegve j�tt ki a sorb�l, majd le�lt a sz�kre.
- HUGRABUG – ki�ltotta n�h�ny perc cs�ndes v�rakoz�s ut�n.
- Bones, Susan! – olvasta m�ris a k�vetkez� nevet.
- HUGRABUG! – ki�ltotta ism�t a s�veg, �s � is helyet foglalt asztal�n�l. Ez �gy ment tov�bb, de �n nem nagyon figyeltem. Azon gondolkodtam, vajon melyik h�zba ker�l�k. Szerettem volna any�nak is a kedv�ben j�rni, hogy az � h�z�ba ker�l�k, de ugyanakkor ap�nak is, meg ott van m�g az igazi ap�m is, aki griffend�les volt. Azt mondt�k, b�rhova is ker�l�k, b�szk�k lesznek r�m, nyugtattam magam. Ekkor egy n�v kiz�kkentett a gondolataimb�l.
- Malfoy, Draco!
A sz�ke fi� magabiztosan �lt le a sz�kre, �s a s�veg m�g a fej�hez sem �rt, m�r kiab�lta is:
- MARDEK�R!
- Ne haragudj, apa, de oda biztos nem akarok ker�lni! – gondoltam magamban, mik�zben az �nel�g�lt mosoly� fi�t n�ztem, ahogy oda�r asztal�hoz, �s helyet szor�tanak neki. A gondolatt�l is kir�zott a hideg, hogy ezzel egy h�zba legyek. M�g p�r nevet felsorolt, majd az eny�m is elhangzott:
- Potter, Harry!
A l�baim, mintha gy�keret vertek volna, nem b�rtam megmozdulni sem. Sz�ks�gem volt egy b�ztat� sz�ra vagy mosolyra, b�rmire. Ron egy kicsit megtolt, de ett�l sem indultak be a fut�m�veim. A tan�ri asztalhoz n�ztem, �s megl�ttam ap�t, ahogy s�t�t szemei halv�nyan elmosolyodnak �s biccent egyet. Ennyi elegend� is volt az indul�shoz. Vizslat� szemek k�s�ret�ben le�ltem a sz�kre, majd a professzor r�m helyezte a Teszlek S�veget. Egy hang besz�lni kezdett a fejemben:
- Hmm… neh�z �gy, neh�z �gy. Rengeteg tud�sod van, m�g sok is kezd� l�tedre. B�tors�gban sem vagy h�j�n, nem is besz�lve a ravaszs�godr�l. Hm, legjobb helyed m�gis a… - A n�h�ny percig tart� csendben m�g az �letem is lepergett. Nem mondom, r�vid volt, de arra �pp elegend�, m�g a s�veg �jra megsz�lalt. Ez�ttal hangosan ki�ltva ki d�nt�s�t:
- GRIFFEND�L! – A bennem tartott leveg�t egyszerre f�jtam ki.
Apa most biztos csal�dott lesz, gondoltam keser�en, de mikor le�ltem Percy �s az egyik iker k�z�, �s f�lve fel� pillantottam, arca egy�ltal�n nem volt szomor�, �tlagos. Ma �gyis besz�lek m�g vele! - Ezzel a gondolattal fordultam a t�bbiekhez. V�g�l Ront is a Griffend�lbe osztott�k be, majd mindenki gratul�lt neki �s le�lt mell�m.

A cerem�nia v�g�n, Dumbledore, az igazgat� k�sz�nt�tt minket, mire az asztalokon finomabbn�l finomabb s�ltek, k�retek jelentek meg. Az �tkez�s hamar eltelt, besz�lgett�nk, n�ha-n�ha apa fel� pillantottam. Egyik alkalommal pont egy olyan pillanatban kaptam el, amikor a t�ny�rj�ba mosolyog. Akkor biztos nem haragszik r�m, ha csak Flitwick professzor nem ismer olyan j� viccet, ami ennyire megnevettetn� aput! Miut�n mindenki j�llakott, elt�ntek a t�ny�rok, �s Dumbledore most ism�t sz�l�sra emelkedett.
Csillog� szemmel k�rbetekintett rajtunk f�lhold alak� szem�vege m�g�l, m�g magyar�zta, hogy az iskola melletti erd� tiltott ter�let minden di�knak – itt nem felejtett el elid�zni egy kicsit a Weasley ikreken. Besz�lt a kviddics csapatr�l, hogy hol lehet jelentkezni. Kit�rt arra is, hogy az �r�k k�z�tti sz�netben nem szabad var�zsolni, v�g�l, de nem utols� sorban:

- Ebben az �vben a harmadik emeleti folyos� jobb k�z fel�li szakasz�ra tilos a bel�p�s mindazok sz�m�ra, akik nem �hajtanak k�nok k�njai k�z�tt t�vozni az �l�k sor�b�l. – Ez volt az igazgat� utols� mondata. D�bbent cs�nd fogatta a h�rt, ak�r a l�gy z�mm�g�s�t is meg lehetett volna hallani. – �s most, miel�tt nyugalomra t�rn�nk, �nekelj�k el az iskola indul�j�t! – Dumbledore olyan vid�man �s nyugodtan mondta, mintha az el�bb csak azt a t�nyt k�z�lte volna, hogy l�tezik a H�sv�ti Ny�l, �s �ppen r�patort�ra v�rjuk �t. Az�rt igyekezt�nk �nekelni. Az dal v�g�n, a prefektus Percy k�s�ret�ben elindultunk a klubhelyis�g�nk fel�. J� n�h�ny l�pcs�t megm�szva el�rt�nk ahhoz a portr�hoz, mely a mi klubhelyis�g�nk bej�rat�t fedte. Ezen a k�pen egy roppant k�v�r d�ma volt l�that�, r�zsasz�n selyemruh�ban.
- Jelsz�? – k�rdezte a h�lgy.
- Caput draconis – felelte Percy, mire a h�lgy el�re lend�lt, felt�rva nek�nk a falon l�v� kerek ny�l�st. Mindannyian bem�sztunk, majd a klubhelyis�gben tal�ltuk magunkat, ami tele volt puha b�rsonyfotelekkel. Minden v�r�s-arany sz�nben pomp�zott, de legjobban a kandall� tetszett. Olyan meghitt� tette az eg�sz szob�t. K�pzeletben, m�r el�re l�ttam az �jszak�kba ny�l� besz�lget�seket a t�bbiekkel. J� lesz itt, gondoltam mosolyogva, m�r csak ap�val kellene besz�lnem, akkor lenne igaz�n teljes a nap.
Percy az egyik csigal�pcs� fel� mutatott, amely a fi�k h�l�k�rlet�be vezetett. K�vettem Ront felfel�, majd eszembe jutott anya levele, �s a b�r�nd�m bels� zsebe. Szememmel megkerestem az �gyamat, �s meg is tal�ltam a mellette hever� poggy�szomat. Egyb�l kutatni kezdtem benne �s meg is leltem. Egy j�val nagyobb doboz volt benne. Kibontva nagyon elcsod�lkoztam.

K�sleked�s n�lk�l elhagytam a klubhelyis�get, �s a pinc�k fel� vettem az utam, ap�t kerestem. L�ttam, hogy a szert�rban �g a villany, ez�rt bekopogtam.
- Ki az? – j�tt az ismer�s hang.
- �n vagyok az, Harry! – v�laszoltam, mire azonnal kit�rult a rakt�r ajtaja.
- Gyere beljebb! – invit�lt kedvesen, de el�tte meg�lelt. Akkor, biztos nem haragszik r�m annyira, rem�nykedtem. �s t�nyleg nem.
- B�szke vagyok r�d! – mondta k�nnyed hangon.
- Nem haragszol, ami�rt nem a Mardek�rba osztottak be? – k�rdeztem f�lve.
- Hogy haragudn�k r�d! – legyintett, mire felvidultam. – Akkor ez�rt v�gt�l olyan b�skomor k�pet?
B�lintottam.
- Jaj Harry, ne l�gy ostoba! – nevetett. – B�r, kiss� f�jt, de ez van.
- Most csak h�zni akarod az agyam, igaz? – k�rdeztem j�t�kos felh�borod�ssal.
- Lehet, hogy van benne valami! – Apa eg�sz l�ny�b�l �radt a j�kedv�s�g. Lehet, hogy m�gis Flitwick professzor mes�lt neki viccet?
- Mi az a kezedben? – mutatott a dobozra.
- Ja, hogy ez! Any�t�l kaptam, szerintem ez egy oda-vissza t�k�r.
- T�nyleg? – kapta ki kezemb�l, mire bezsebelhetett t�lem egy haragos pillant�st. Nem zavartatta mag�t, kivette a dobozb�l, �s egyb�l m�k�d�sbe is hozta.
- Honey! – mondta ki a nevet, majd megjelent benne anya arca.
- Sziasztok! – k�sz�nt, annyira hi�nyzik. – De j� titeket l�tni!
- Nek�nk is t�ged! – v�laszoltuk szinte egyszerre.
- Hova ker�lt�l? – j�tt a k�vetkez� k�rd�s.
- H����t… - haboztam.
- A Griffend�lbe! – mondta helyettem apa.
- De az, j�! – mosolyodott el. – M�rt vagy elken�dve?
- Nem vagyok, csak biztos a Holl�h�tba szerett�l volna l�tni!
- �n nagyon �r�l�k, hogy oda ker�lt�l! A s�veg sosem t�ved, ha oda osztott be, biztos volt is oka r�! – Ett�l teljesen megk�nnyebb�ltem.

M�g besz�lt�nk p�r percet, s�t, Jamie is k�sz�nt meg Elisha is, majd a kapcsolat megszakadt.
- �gy szeretem �ket – s�hajtottam. Apa morgott egyet, mire azonnal reag�ltam. – Meg t�ged is, term�szetesen!
- Tudom, �n is! – Megsimogatta fejemet, majd visszaadta a t�kr�t. – Vigy�zz r�. Most pedig menj aludni, mert holnap lesz 2 k�z�s �r�nk, �s nem leszek hajland� elt�rni, hogy elaludj rajta. De nem csak az eny�men, egyiken se! Ak�rmennyire is a fiam vagy!
- Rendben! – adtam meg magam, majd az ajt�b�l m�g visszasz�ltam.
- J� �jt, apa!
- J� �jt, fiam! – M�g egy mosolyt k�ld�tt fel�m, majd visszat�rt munk�j�hoz. „Fiam”, annyiszor mondta m�r ki ezt a sz�t, de mindannyiszor melegs�get �reztem t�le sz�vembe. M�g most is elk�pzelhetetlen, hogy van csal�dom, de ideje lenne lassan felfogni.

�lmosan ballagtam fel a klubhelys�gig, csak a portr�n�l jutott eszembe a Malfoyos �gy.
- Na mindegy, majd holnap – gondoltam magamba, �s bel�ptem a fi�k h�l�k�rlet�be.