Ahogy teltek a napok, �gy lettem egyre izgatottabb, b�r fogalmam sem volt hogy mi�rt, hiszen eddig is egy�tt �lt�nk, �s… v�g�l is… ez csak egy pap�r, vagy nem? K�ts�gek fogtak el, val�ban j�l teszem, amit teszek, t�nyleg ezt akarom? Boldogok lenn�nk �gy egy�tt, �s a legfontosabb… Te is ezt akarod?
Elmosolyodtam a buta gondolatra, mire a t�k�rb�l egy ismeretlen fiatal l�ny n�zett vissza r�m. Gy�ny�r�, h�feh�r esk�v�i ruh�ban �llt �s csak mosolygott, m�g a k�r�l�tte s�rg�l�d� asszony igazgatta. A l�tv�ny annyira boldog volt, olyan t�volinak hatott az eg�sz.

- Gy�ny�r� vagy, kicsim. Annyira b�szke vagyok r�d! – hat�dott meg a n�, �s meg�lelte a t�k�rn�l �ll� l�nyt.
- K�sz�n�m, anya! – v�laszolt a l�ny, majd szipogva elfordultak egym�st�l.
Egy v�r�s haj� n� ekkor l�pett be a szob�ba, mire mindketten t�r�lgetni kezdt�k a szem�ket.
- Ejnye… - kezdte a n� mosolyogva. – m�r mindenki r�tok v�r, ti meg itt s�rtok?
- Mollynak igaza van, ideje indulnunk! – s�hajtott a l�ny, majd az ajt� fel� l�pett. Elt�nt a t�k�rb�l, �s �n egyed�l maradtam a gondolataimmal. A k�t n� is ut�na eredt, v�g�l nekem sem volt marad�som.
L�ttam, amint a menyasszony odas�t�l apj�hoz �s meg�lelik egym�st, majd suttog valamit a f�l�be, mire elmosolyodik. �jabb mosoly, ez nem lehetek �n! Belekarol az apja karj�ba, mire elindul a hagyom�nyos esk�v�i indul�. A k�t n� ek�zben m�r elfoglalja hely�t a megh�vottak k�z�tt. Elindulnak a hossz� folyos�n. Mindenhova, ahova n�z, ismer�s arcok mosolyognak vissza r�. Rokonok, bar�tok, r�gi oszt�lyt�rsak… a csal�dja. A k�t csemet�je sz�vb�l mosolyog.
�n csup�n egyetlen arcot keresek a t�megben, �s � ott �ll el�l. Kezeit �sszekulcsolja maga el�tt, m�g arcizmai rezd�letlenek maradnak. Mikor megl�tja a k�zeled� ar�t, sz�les mosoly ter�l el az arc�n, de �n m�g mindig nem tudom elhinni. Azt sem t�nt f�l, Dumbledore mikor kezdett bele az esket�sbe. Csak v�rom azt a pillanatot, amely elhiteti velem, hogy amit l�tok az nem egy �lom. Igaz�b�l azt sem �rz�keltem, mikor mondj�k el a fogadalmukat, �s h�zz�k fel egym�s ujj�ra a gy�r�t. M�r azt hittem, sosem j�n el a perc, amikor…

- Cs�kolj�tok meg egym�st! – Ez volt az egyetlen mondat, amit val�j�ban felfogtam.
Fel� fordult�l, majd megcs�koltad. A k�z�s cs�kotok el�tt azonban m�g l�ttam a tekinteted. Ugyan olyan volt, mint eddig, �that�. A sz�vembe l�tt�l vele, a lelkembe. Valahogy k�pes volt�l tudatni velem, hogy amit tesz�nk, azt szerelemb�l tessz�k. Soha nem j�het olyan dolog, ami minket sz�tv�laszthatna, soha. Ez volt az arcodra �rva, melyt�l mintha sz�rnyra kapott volna a lelkem, �s egyes�lt imm�ron a feles�geddel, elmosolyodtam. A mosoly olyan, mint egy ablakban felgy�l� f�ny, amellyel a l�lek jelzi, hogy a sz�v otthon van. �s �n �jra otthon voltam, ett�l a pillanatt�l kezdve szemernyi k�ts�gem sem volt afel�l, hogy j�l d�nt�ttem.

A nagy napot anyu�k udvar�ban tartottuk meg. Az esk�v� tov�bbi r�sz�ben eb�delt�nk, majd t�ncoltunk. Mindenki nagyon j�l �rezte mag�t. J� volt �jra l�tni a bar�tokat, rokonokat, hiszen nincs is szebb alkalom egy csal�di �sszej�vetelhez. Anya �s Molly kitettek maguk�rt a f�z�s ter�n, engem bezzeg nem vontak be, de meg tudom �rteni �ket. Ev�s ut�n a gyerekek j�tszottak az udvarban, a feln�ttek pedig besz�lgettek. Az udvar is hamarosan megtelt t�ncol� p�rokkal. �n �s Perselus is csatlakoztunk hozz�juk. �tkarolva egym�st lass�ztunk. Hirtelen nagy k�sztet�st �reztem, hogy bevalljak valamit neki. V�lladra hajoltam, �s �gy akartam a f�ledbe s�gni a titkomat, de mire belekezdhettem volna a sz�mnak v�ge lett �s egy gyorsabbra v�ltott. Szomor�an konstat�ltam, hogy ezt az alkalmat is elszalasztottam. Viszont fura volt t�led, hogy nem vonult�l vissza a dinamikus ritmus miatt, s�t, m�g te kezdted r�zni magad a dallamra. El�sz�r �gy n�ztem r�d, hogy „Ennek meg mi a baj?”, majd �n sem �llhattam t�tlen�l. Nosztalgikus mosoly �lt ki arcomra, majd mikor �szrevetted te is elmosolyodt�l. Ezek szerint eml�kszel. De nem volt id�nk megbesz�lni, mert felt�nt m�g�tt�nk Harry �s James.
- Ez az apa! – nevetett Harry, a t�ncolni pr�b�l� Perselust l�tva, majd be�llt k�z�nk �s megfogta a kez�nket. Mire �szbe kaptam, m�r n�gyesben roptuk a parketten, kisebb gy�r�t alkotva.

Ilyen j� hangulatba telt el az este, de sajnos hamarabb, mint szerett�k volna, ugyanis az id� nem nek�nk kedvezett. Hatalmas cseppekben esni kezdett az es�. A vend�gek hazahoppan�ltak, m�g a Weasley csal�d �s mi seg�tett�nk elmosogatni.
- Eml�kezetes nap volt! – s�hajtott anya. – Olyan sz�pek voltatok!
- Nem csak volt, az is marad! – sz�lt k�zbe Molly is, mik�zben egy p�lcasuhint�s�ra tiszt�tani kezdte mag�t az ed�ny.

M�g mi a konyh�t hoztuk rendbe, addig a fi�k a sz�keket �s az asztalokat navig�lt�k be a teraszra, hogy ne �zzanak el. V�g�l mindannyian hazat�rt�nk.

Otthon m�r csak ahhoz volt er�nk, hogy egyenesen az �gyba d�lj�nk. Az �ra �gy is most �t�tte el a hajnali kett�t. �t�lt�zt�nk, majd befek�dt�nk az �gyba. Igaz, hogy ez a hivatalos n�sz�jszak�nk, de nek�nk most nem testi kapcsolatra volt sz�ks�g�nk, hanem egym�s k�zels�g�re. V�gre cs�nd van �s nyugalom, most elmondhatom azt, amir�l m�r k�t hete be kellett volna sz�molnom. Nem tudom, hogy mit fog bel�led kiv�ltani a h�r: m�rges leszel, vagy �r�lni fogsz, m�gis rem�nykedve b�jok k�zelebb hozz�d. �tkarolsz, �s ez nekem t�bbet mond minden sz�n�l. B�tran a szemeidbe n�zek, te pedig v�rakozva tekintesz le r�m. Mintha tudn�d, valami fontosat szeretn�k mondani. Lassan kezdek bele:

- Eml�kszel, hogy mondani akartam neked valamit t�nc k�zben?
- Igen. – V�laszod t�m�r �s l�nyegre t�r�, de hangod b�ztat�. Felb�torodva folytatom, vagyis folytatn�m, ha nem szak�tott volna f�lbe egy halak kopog�s.
- Gyere be! – ki�ltottam ki, majd kis k�sleked�s ut�n Harry dugta be a fej�t a ny�l�son.
- F�l�nk a vihart�l, bej�het�nk? – motyogta, mire az eddig morcos tekintetem megenyh�lt.
- Gyertek csak! – Erre Harry �s Jamie vid�man fek�dtek be k�z�nk.
- Wolfy is bej�het? – k�rdezte Jamie, majd r� p�r percre a kutya sz�k�l�s�t lehetett hallani a hangos d�rg�s miatt. Ett�l Harry�k is a fej�kre h�zt�k a takar�t.
- Nyugodjatok meg. – Felnevettem a l�tv�nyt�l, pedig t�nyleg nem akartam. A gyerekek durc�san n�ztek r�m, amint leemelt�k fej�kr�l a leplet.
- Ez nem vicces! – m�rgel�d�tt Jamie.
- �s m�g � mondja mag�t az anyuk�nknak! – kontr�zott r� Harry.
- Jaj, gyerekek sajn�lom, nem �gy �rtettem! – v�dekeztem.
- K�r er�lk�dni! – folytatta Harry.
- J�l van, csak az�rt mondtam, mert ha ti f�ltek, akkor ki fogja megv�deni a kistestv�reteket?
A k�rd�s olyan gyorsan �s meggondolatlanul j�tt a sz�mra, hogy teljesen elv�r�s�dtem.
- Term�szetesen �n… - de csak id�ig jutott�l a mondatban, jelezve, hogy eljutott a tudatodig a mondat �rtelme. – tess�k? – merevedt�l le. Megsemmis�lve b�jtam egyre lejjebb, de s�t�t szemeid el�l nincs menekv�s. Gyorsan magamra r�ntottam a takar�t.
- Anya, tudtad, hogy strucchi�ny van az �llatkertben? – nevetett Harry, majd James is csatlakozott hozz�. M�r csak ez hi�nyzott, Harry saj�t szavaimat haszn�lja ellenem. Hi�ba, tanul a gyerek, a baj csak az, hogy Jamest is hasonl� f�b�l faragt�k. P�r �v, �s rosszabb lesz, mint a b�tyja, gondoltam mosolyogva. De �r�m�m nem tarthatott sok�ig, mert lassan leh�ztad r�lam az anyagot.
- K�s� van! – kezdtem zavartan. – Aludni k�ne, nem gondolj�tok?
- NEM! – v�gt�k r� egyszerre, majd mindh�rman megrov� tekintettel fixisz�roztak.
- Van esetleg valami mondanival�d a sz�munkra? – k�rdezted ellenkez�st nem t�r� hangon.
- H�t… nos… - Szokatlan �rz�s volt a m�sik oldalon lenni. – ami azt illeti, pont err�l szerettem volna besz�lni veletek.
- �h�m! – h�ztad fel f�l szem�ld�k�d. A gyerekek szint�n hitetlenkedve n�ztek r�m.
- �gy, sz�val nem hisztek nekem! Nem baj, nekem �gy is j�! – majd s�rt�d�tten elfordultam. – Egy�bk�nt, egy h�napos a pici – motyogtam bele p�rn�mba. – K�t hete szereztem r�la tudom�st, mikor elmentem a Szent Mung�ba. Nem tudom, de �reztem, hogy ism�t kisbab�t v�rok, az ilyeneket meg�rzi egy anya, f�leg ha m�r tapasztalt. Sajn�lom, �n el akartam mondani, csak v�rtam a megfelel� pillanatot.

Ezek a megb�nt szavak nem maradtak bocs�nat n�lk�l. Jamie �s Harry �tkarolt h�tulr�l, m�g te magatok fel� ford�tott�l. K�zelebb vont�l minket, �s egy csal�di �lelkez�s k�vetkezett. Hiszen, m�r t�nyleg val�di csal�d vagyunk.
- Szeretlek mind a n�gy�t�ket! – vallottad be �rzelg�sen, mire Wolfy felvakkantott. �rtetted a c�lz�st. – J�l van, mind az �t�t�ket! – Erre hangos nevet�sben t�rt�nk ki.

A napok, mint az �ltal�ban lenni szokott, gyorsan teltek. Szinte r�p�lt, �s a pocakom is rohamosan n�ni kezdett. Most �t�lheted azt, amir�l eddig lemaradt�l, gondoltam magamban. De ink�bb titokban tartom, ha tudom, milyen leszel. Egyszer�en borzalmas volt. B�rmibe is belekezdtem, folyton le�ll�tott:
- Jaj �desem, ne mosogass, t�l meger�ltet�! Ne j�rj be a boltba, majd Molly seg�t! Ne tegy�l ezt, ne tegy�l azt!
Komolyan, m�g a b�jitalf�z�sr�l is lemondtam, pedig az az egyik kedvenc elfoglalts�gom, de amikor a narancspr�st is kivette a kezemb�l, ott m�r az�rt kicsit bep�ccentem.
- K�ny�rg�m, ez nem betegs�g! – h�borodtam f�l. – Att�l m�g nem lesz baja a kicsinek, ha lepr�selek egy narancsot!
- Ne legy�l ideges, mert �rthatsz a bab�nknak! – nyugtatott, de cseppet sem �reztem magam nyugodtabbnak. Mindketten tudtuk, hogy m�r csak napok, esetleg egy h�t van h�tra a l�nyunk �rkez�s�ig
- �s ezt �ppen, melyik szakk�nyvben olvastad? – k�rdeztem g�nyosan. - A „Hogyan menj�nk terhes feles�g�nk idegeire?”
- Nos… - elgondolkodott. – ilyen c�m� k�nyv nincs is!
- T�nyleg, pedig azt hittem! – v�gtam r� egyb�l. A hirtelen j�tt hangulatv�ltoz�s miatt a hasamhoz kaptam. G�rcsbe r�ndult, �s vagy p�r percig �gy maradtam.
- J�l vagy? – k�rdezted agg�dva.
- �gy… n�zek… ki? – pr�seltem fogaim k�zt, majd fel�v�lt�ttem. A f�jdalom azonban hirtelen megsz�nt, mintha elv�gt�k volna, de m�g az�rt zsibbadt egy kicsit. Megk�nnyebb�lve egyenesedtem f�l. – �desem, szedd �ssze a gyerekeket, kint vannak a kertben!
- M�rt? - k�rdezted, de hangodb�l m�r tudtam, hogy sejted. – Csak nem…
- De igen, siess! – Hangom ism�t f�jdalmas ny�g�sbe torkolt, mire felocs�dt�l, �s azonnal a h�ts� kertbe szaladt�l. Nem sokkal k�s�bb mindh�rman berohantatok.
- Most mi legyen? – k�rdezted r�m�lten.
- Perselus Piton, azt hittem te vagy a f�rfi! – jegyeztem meg �lcesen, majd �jabb m�h�sszer�ndul�s k�vetkezett. M�r 10 perces sz�netekkel. – Csipked magad! – �v�lt�ttem. Neked se kellett t�bb.
- Rendben! Akkor megmondom, mit fogunk tenni.
- Perselus, most nem akarok mugli k�rh�zban sz�lni!
- J�l van, tudom! – sz�gezte le, majd a gyerekekhez fordult. – Tudj�tok a hopp-port egyed�l is haszn�lni?
- Igen, m�r van benne gyakorlatunk – v�laszolta Harry.
- Rendben, akkor ti a kandall�n kereszt�l j�tt�k, �n meg any�tokkal hoppan�lok!
A v�lasz csak egy b�lint�s volt, majd felkarolt, �s kivitt az udvar egy bizonyos r�sz�hez, a kocsi felj�r�nkhoz. Ez a hely a h�z egyetlen pontja, ahonnan hoppan�l�st lehet kezdeni.
- V�rj, �s a gyerekekkel mi lesz?
- Elj�v�k �rt�k, de el�sz�r t�ged helyezlek biztons�gba.
Alig hogy befejezte mondat�t, m�r a Szent Mung� bej�rata el�tt �lltunk. Azonnal bevitt a k�rh�zba, ahol meg is jelent a sz�l�szorvosom �s kezel�sbe vett. A dr�ga apuk�t pedig a v�r�ba tess�kelt�k.
Ez a sz�l�s sem volt f�jdalmasabb, kb. olyan, mint amikor a kis Jamest hoztam a vil�gra, de legal�bb annyira �r�mteli. Az els� pillant�s a cs�pp kis testre, sz�v�nek els� halk, de m�gis �lettel teli dobban�sa, ahogy a mellkasomra teszik. Egy any�nak fel�lm�lhatatlan pillanat.
- Be lehet j�nni! – Hallom az orvosom hangj�t, miut�n visszakapom a megmosdatott l�nyk�t egy p�ly�ban, majd megrohamoz a kedves csal�dom. Mindenki ott van, aki fontos a sz�momra. A sz�leim, a gyerekeim, a f�rjem �s a kis j�vev�ny. Hihetetlen, de m�gis ott tartom a kezemben. Azt�n le�lsz az �gyam sz�l�re, �s a kisl�nyunk�rt ny�lsz. Tekinteteddel enged�lyt k�rsz, �n pedig megadom. �vatosan felemeled az apr� testet, gyeng�den tartod. Nem mered er�sebben tartani, att�l f�lsz, �sszet�rn�d. Szemei k�ken villogtak, mint minden �jsz�l�ttnek, a feje tetej�n, pedig n�h�ny barna hajsz�l volt l�that�. L�legzetel�ll�t�an �des volt, m�g neked is kifolyt p�r k�nnycsepp a szemed sark�b�l, de ezeket nem t�r�lted le.
- Hogy h�vjuk? – Teszed fel a k�rd�st, amire m�r �gyis tudod a v�laszt.
- Elisabeth Pitonnak!
- Csodasz�p neved van! – hajol le anya kisl�nyhoz. – A harmadik unok�nk – suttogja ap�nak, majd s�r�sba fullad hangja.
Harry �s James is elb�v�lve n�zt�k a kicsit, majd Harry csak ennyit mondott, mindenki sz�j�b�l kiv�ve a mondatot:
- �dv�z�llek a csal�dban, h�gi!

Mivel komplik�ci�mentesen ment v�gbe a sz�l�s, hamar kiengedtek a k�rh�zb�l, de figyelmeztett�k az apuk�t, hogy p�r napig szigor�an fek�dn�m kell. M�rt pont neki mondt�k ezt, sop�nkodtam a harmadik nap ut�n.
- Mondtam, hogy a terhess�g, nem betegs�g! – duzzogtam, de te hajthatatlan volt�l.
- Az orvosok azt mondt�k, pihenned kell!
- De ki fogja ell�tni Elish�t?
- Majd �n, te csak fek�dj �s pihenj!
- Aha, �s meg is szoptatod? – A k�rd�st�l enyhe arcp�r jelent meg rajtad. – �s k�l�nben is, vissza kell menned a Roxfortba, m�g csak �prilis van. Ki l�tja el a munk�d, am�g itt vagy?
- Aki �ppen r��r, kit �rdekel?
- Engem, nem venn�m a sz�vemre, ha a gyerek trollt kapn�nak miattam a R.A.V.A.S.Z. vizsg�jukon!
- Rendben, visszamegyek, de r�d �ll�tom Harryt, hogy figyeljen r�d! Nem szabad…
- Tudom, meger�ltetnem magam, �s vigy�zok magamra, de l�gyszi, hadd keljek f�l! – k�ny�r�gtem neked.
- Nem b�nom, menj�nk, �s n�zz�k meg Elish�t!

A gyermek a Jamest�l �r�k�lt kis�gy�ban aludt, t�nd�ri, egy csoda. M�g csak m�sf�l hetes, de m�r a csal�dunk egy nagyon fontos tagja.

�jabb h�napok teltek el, �s Harry meg Ron egyre izgatottabbak lettek, hiszen szeptembert�l m�r a Roxfortba fog j�rni. Belegondolni is sz�rny�, hogy egyik fiamat m�r nem l�tom mindennap.
Vas�rnap reggel van, de Harry m�r hajnalok hajnal�n k�pes ki�lni az ablakba a level�t v�rva.
�lmosan keltem ki az �gyb�l, hogy k�sz�tsek magamnak �s neked egy kis k�v�t, amikor Harry rontott be a konyh�ba �s legal�bb h�romszor rohanta k�rbe az asztalt �r�m�ben.
- J�l van, kicsim, nyugodj meg! – �ll�tottam le, de teljesen f�l�slegesen. Alighogy �tny�jtotta a levelet, m�ris �jra belekezdett. Gondosan kinyitottam a bor�t�kot �s sz�thajtottam a pap�rt.
Egy hivatalos lev�l volt a Roxfortt�l.
- Gratul�lok, kicsim! – Magamhoz h�ztam az �rvendez� fiamat. – B�szke vagyok r�d!
- Olyan boldog vagyok!
- El is hiszem! – mosolyogtam. – Ezt meg kell �nnepeln�nk!
- Finom volt a k�v�, amit kaptam! – j�tt a szemreh�ny� megjegyz�s r�szedr�l, majd megl�tt�l minket, amint meg�lelj�k egym�st.
- Mi t�rt�nt?
- Gratul�lhatsz a fiadnak, szeptembert�l a tan�tv�nyod lesz!
- T�nyleg? V�gre meg�rkezett az a fr�nya bagoly? – k�rdezted Herryt�l, aki hevesen b�logatott, majd felszaladt Jameshez a bor�t�kkal.
- Most meg sem �ll addig, m�g mindenkinek meg nem mutatta! – s�hajtottam mosolyogva.
- Hagyd csak, meg�rdemli! – v�laszoltad legyintve.
- Tudom, de f�lek, ugye vigy�zni fogsz r� Roxfortban? – k�rdeztem, mik�zben fel�d ny�jtottam a k�v�dat.
- Viccelsz? Hisz � az �n fiam is! – m�ltatlankodt�l.

A k�vetkez� napokban elmentek megv�s�rolni a k�nyveit �s a ruh�it az Abszol �ton. �n ink�bb otthon maradtam, Elisha m�g t�l pici lett volna a ny�zsg� forgataghoz. Csak k�s� d�lut�n �rtetek haza.
- Na v�gre, m�r �pp kezdt�nk agg�dni! – �lltam az ajt�ban, kezemben a kisl�nyunkkal.
- Anya, k�rlek, verj meg, ha m�g egyszer, ap�val akarn�k menni v�s�rolni! – ny�gte Harry, majd le�lt az egyik fotelbe.
- Nem is volt olyan sz�rny�! – pr�b�lkozott az apja.
- Hogy nem volt sz�rny�? Csak m�sf�l �r�t �lltunk az �st�ket �rul� bolt el�tt, mert nem tudta eld�nteni, hogy r�z vagy �n �st legyen, mikor a lev�lben �nosat �rnak. �s amikor eld�nt�tte v�gre, akkor alig l�pt�nk ki a boltb�l, le�llt fiol�kat n�zegetni, borzalmas! Bezzeg az Uklopsz Bagolyszalonb�l pillanatok alatt kizavart minket! – horkantott fel Harry, �s szemreh�ny�an n�zett apj�ra, aki folyton pr�b�lt volna a szav�ba v�gni, de nem engedte. – Szerencs�re, az�rt siker�lt egy gy�ny�r� h�baglyot kiv�lasztanom! – emelte f�l a kalitk�t.
- Ez nem igaz, �gy is 20 percet �csorogtunk a boltban! – v�dekezett Perselus.
- T�nyleg, v�g�l is az t�bb, mint 90 perc, nem igaz? – morgol�dott tov�bbra is.
- Igen is, a b�jital hozz�val�k megv�tel�hez id� kell – felelte nyugodtan.
- Na persze, ink�bb a porszemek len�z�s�hez a polcr�l.
- Be lehet fejezni a szemtelenked�st, fiatal�r! – f�rmedt�l r�, mire �n �s James ink�bb kisomford�ltunk a helyis�gb�l.

Szerencs�re nem vesztek nagyon �ssze, s�t, m�g nevettek is a v�g�n. Az id� kerekei azonban nem �lltak meg. Az egyik nap m�g a karodban tartod, a m�sik nap m�r el kell engedned.
Most rajtam volt a sor. Any��kt�l m�r tegnap este elk�sz�nt, ahogy 4 h�napos h�g�t�l. Csak �n �s James k�s�rt�k ki a King’s Cross p�lyaudvarra, ahol most a vonat s�psz�val jelzi, hogy indulni k�sz�l. Let�rdelek Harry el� �s meg�lelem. Nem s�rok, �gy is s�r helyettem James. Az �vek sor�n annyira �sszen�ttek, hogy f�j �ket �gy l�tnom. Gyeng�den eltolom magamt�l, �s a szem�be n�zek.
- Figyelj j�l az �r�kon, �s ne szemtelenkedj a tan�rokkal. – Huncut mosoly�t l�tva gyorsan hozz� tettem. – M�g az ap�ddal se!
- Rendben!
- �s ne hencegj a karate tud�soddal, csak akkor verekedj, ha elker�lhetetlen, ezt mond meg Ronnak is!
- �rtettem!
- J�l van, ezt a csomagot csak a vonaton bonts�tok ki! – ny�jtottam �t k�t dobozk�t. – Csak egy kis apr�s�g, a m�sik Ronald�.
- K�sz�nj�k, hi�nyozni fogtok! – �lelt meg mindkett�nket egyszerre.
- Te is nek�nk! �s ne feledd, b�rmelyik h�zba is ker�lsz, mi b�szk�k lesz�nk r�d!
- Tudom! – mosolygott, majd lehajolt szipog� �ccs�hez. – H�k�s, ne itasd az egereket, csak p�rat kell aludnod �s itt a Kar�csony! Akkor �jra l�tjuk egym�st, �s kik�rdezlek a m�sodikos anyagb�l! – fenyegette.
- Alig v�rom! – der�lt fel az � arca is.
- Na v�gre! – mosolygott Harry, majd a vonat m�g egyet s�polt. – Most m�r t�nyleg mennem kell! Szeretlek titeket, puszilok mindenkit! – majd heves integet�s k�zepette f�lsz�llt a vonatra, ahol m�r Ron �llt mellette. Az ajt�k v�g�l bez�rultak, �s elindult a kisfiammal egy nem annyira idegen vil�gba. Viszont megnyugtatott a tudat, hogy te vele vagy.
- Vigy�zz magadra, kicsim! – suttogtam, majd a h�mp�lyg� t�megben csatlakoztunk Molly�khoz, �s egy�tt indultunk vissza Londonba.

V�GE

Megjegyz�s: Ezzel a t�rt�net els� fele lez�rult. De ne agg�djatok, folytat�sa hamarosan k�vetkezik!