La flor de la mer

  2007.10.14. 23:36

Dermedten �llok, gondolataimba mer�lve. A k�lvil�g nem l�tezik, csak �n �s a s�t�t gondolatok. Gomolyognak, azt�n le�lepednek, mint verem alj�ra a kosz. Igen, az �rzelmek verme. H�v�s, hideg �s felkavar�. Ha beleker�lsz, fojtogat. Most fuldoklom. Az �rzelmek �s eml�kek kavalk�dja gejz�rk�nt t�r utat mag�nak a lelkem m�ly�r�l. Eg�sz �vben m�lyre temetem, de - mint t�z �ve mindig - ezen a napon nem megy, kit�r. Merlinre! M�r t�z �ve, hogy meghalt�l, de olyan, mintha csak ebben a percben t�rt�nt volna. Bel�lr�l facsar a k�n. Szenvedek, de k�v�lr�l nem l�tszik rajtam semmilyen �rzelem. Arcom olyan, mint egy groteszk faragv�ny. Merev �s �rzelemmentes. Nem s�rok, nem �v�lt�k. Csak a beszorult leveg�t engedem ki t�d�mb�l. Lassan, halkan. Egy hangtalan s�haj csup�n. Ennyire futja.

Megborzongok, b�r ezt nem az �rzelmek teszik. Cs�p�s, tengeri sz�l szaggatja tal�romat. Hossz�, fekete hajam a szemembe csap, ak�r egy korb�cs. Ez magamhoz t�r�t k�bulatomb�l. S�s illat tolul az orromba, t�m�ny vir�gillattal vegy�lve.

Fejem felemelem, �s pillant�som k�zvetlen�l a ti�ddel tal�lkozik, de az nem sug�roz �rzelmet, hisz �res. K�b�l van, ak�r az eg�sz tested. �lettelen. Hossz� hajad selymes hull�mk�nt omlik v�llaidra. Nyugodtan, finoman, mint ahogy a tenger habjai nyaldoss�k a partot. J�tszan�k vele, mint annak idej�n mindig, de ez nem lehets�ges. Szinte hallom, ahogy susog a kezeim k�z�tt. Most is �rzem, cir�gatja az ujjaimat.

Jobban megn�zlek. Az arcod felh�tlen boldogs�got t�kr�z, mint ahogy a melletted �ll� k�t bar�tod� is. K�z�pen �llsz, �k pedig oldalr�l �tkarolnak. „A h�res tri�.” M�r csak ezen a n�ven emleget titeket mindenki. A tri�, aki fel�ldozta mag�t a vil�g�rt, m�sok boldogs�g��rt. Most itt �lltok el�ttem szobork�nt, egy el�tkozott part k�veib�l kifaragva. Egy kopott eml�km� az utols� csata eml�kek�nt.

A partot minden�tt Onosma Mare** bor�tja. Ez egy kis feh�r vir�g, mely a tengerben terem. Csak a v�r�ztatta f�ld�n �l meg, a hal�lon �l�sk�dve. E part homokj�ba is beiv�dott a v�r, �r�kre. Hamarosan e kis n�v�ny is megjelent a k�n �r�k h�rn�kek�nt, elbor�tva a valaha v�r�ztatta homokot �s szikl�kat.

A hajadon is n�tt egy kis t�nem�ny, m�g gy�ny�r�bb� t�ve var�zslatos l�nyedet. Csillog� feh�r szirmai �gy ragyognak, ahogy szemeid vil�g�tottak valaha l�ngol� �gk�k�nt. Meg�rintettem a vir�g szirmait, de azok elporladtak �rint�semt�l. Visszar�ntottam kezem, mintha t�z �getn�. Eszembe �tl�tt, hogy a kezemb�l �rad� �leter� e kis n�v�nynek a hal�lt jelenti, ahogy egykor neked a Nagy�r.

Eszembe jut a csata el�tti utols� mondatod: „Vele leszek a v�gs�kig…”

H�rm�tok szeretete k�pes volt legy�zni azt a s�t�ts�get, ami annak a sz�rnyetegnek a lelk�ben lakozott. Meg�lt�tek �t, de abban a pillanatban, ahogy teste elporladt, mindh�rman holtan estetek �ssze. Testedet elnyelt�k a var�zslat nyom�n felkavarodott tenger habjai. M�g csak el sem tudtam b�cs�zni t�led. Abban a percben gy�l�ltelek Potterrel egy�tt. Nem �rtettem, hogy lehet k�ztetek ilyen szoros k�tel�k. Mostanra minden vil�goss� v�lt, �s d�nt�sed tiszteletben tartom.

M�r t�z �ve fogva tart e vir�gos, k�nokkal teli part, de eml�ked b�kly�i meglazultak. Most m�r k�pes vagyok itt hagyni t�ged. Elengedlek �r�kre. Nem �rizlek tov�bb. A tenger vir�gai lesznek lelked �rz�i, s te lassan eggy� v�lsz vel�k. �r�kk� itt fogsz t�nd�k�lni a szabads�g elhoz�jak�nt.

M�g utolj�ra cs�kot hintek hideg k�ajkaidra, majd h�tat ford�tok neked, �s �r�kre elhagyom e k�nokkal teli partot. Ahogy t�volodom, f�lemben elhal a tenger moraja, �s lelkem is �jra k�v� kem�nyedik.

�r�kre.

* Jelent�se: A tenger vir�ga spanyol nyelven

** Jelent�se: tengeri v�rt�. A latin n�v�ny nevez�ktan szerint ez a n�v�ny nem l�tezik. Maga a v�rt� l�tez� n�v�ny (Onosma arenaria – homoki v�rt�), de tengeri fajt�ja nincs. Ezt csak �n k�peztem, Solena javaslatai alapj�n.