44. Szerek tart�sa

- Szerelmem, �breszt�...

Ny�gtem egyet, �s a hang ir�ny�ba ford�tottam a fejem. Vagyis megpr�b�ltam, de egy p�rna k�z�nk �llott.

- Kicsim, ideje lenne...

Most m�r teljesen �ber voltam, �s nem �rtettem, mik�pp lett magas hang� n�i suttog�s az �n Sevem szexisen m�ly hangj�b�l... Sophia volt az, az �gy�n t�rdelt �s Lisszabont sz�longatta. Miv� lett az �letem?!

- Sz�l�tott�l? – s�hajtotta a kisasszony, �s megrezzentek finom pill�i. �, hogy azt a kom�di�z�s selyemharisnya-r�z� fajt�j�t!

- Reggel van! – �llap�totta meg el�gedetten Tessie is. � a v�ltozatoss�g kedv��rt engem k�mlelt; der�sen mosolyogva, m�g f�lig az �lmoss�got pislogva tekintet�b�l. Legal�bbis rem�lem, hogy csak azt.

- Kedvesem, kelj fel, elj�tt a reggel... – folytatta �llhatatosan Sophia, szint�n Lissz�nak c�mezve.

- Hozz�tegyek �n is valamit? – morogtam. – Kaja, pia, szex. – Azzal a m�sik oldalamra fordultam, �s el�gedetten hallgattam a h�lgyek megnyekken�s�t.

A zuhanyz�ban m�r nem voltam ilyen f�l�nyben. – Ezt meg hogy k�pzelted? – r�ntotta meg a karom Sophia, ahogy bel�ptem a h�v�s kis zuhanycell�ba. – Erk�lcstelen kifejez�seket pufogtatsz Lisszabon el�tt!

- Hol itt az erk�lcstelens�g? – pislogtam m�g mindig �lmosan, �s tapogat�zni kezdtem a hideg v�z ir�ny�ba. – A kaja?

- Vagy a t�bbi. K�rv�n k�rlek, v�ltoztass a viselked�seden. Egyel�re ezt nem t�rhetj�k el – jelentette ki s�padtan – lefoszlott r�la a tegnapi smink -, �s indulatosan bel�pett a maga f�lk�j�be. Ezt nem eg�szen �rtettem, elv�gre emberi �gyekben ilyenkor reggel m�g nem vagyok kompetens. Lassan v�llat vontam, megd�rg�ltem a szemem, �s gondolatban Sev nyak�t cs�kolgatva mosakodni kezdtem. A k�pzeletbeli leped�gy�r�get�s mindig megnyugtat. Kisv�rtatva a t�bbiek is meg�rkeztek, �s �n feljegyeztem a csata-noteszomba, hogy ezent�l nem maradok kettesben Sophia-val. K�tes elem, mint minden m�sodik n�.

- Mi a mai program? – fordultam Tess fel�, mert � t�nt a legk�szs�gesebbnek azir�nt, hogy meghagyja az �letem.

�rtatlanul pislogott r�m. – �r�k – vont v�llat, �s leh�zta mag�r�l a tal�rt. Aha, most j�n ,,a l�nyok egy�tt f�rdenek” r�sz, azt�n cirka f�l�ra m�lva ,,a l�nyok egy�tt szenvednek”. Hogy is h�vj�k azt az iskolavezet� palit? Eugene... vagy valami m�s? Tedd-be-ne-apr�zd? �r? Edgar? Ag�r? �, megvan, milyen n�vvel �ldotta meg az �g. �s milyen sz�l�kkel. Edgar �, �gy Edgar, ahogy �n vagyok Susan, Marie �s Nemesis egyszerre! H�ny az angol igazs�g? M�g szereznem k�ne egy nevet, hadd menjen oda negyediknek.

- Az els� �r�juk Ibsen professzorral lesz – nyomott a kezembe egy r�hes lapot egy vadidegen feln�tt-egy�n. Ahogy jobban megn�ztem, idesavanyodott kasz�rnyaubork�nak t�nt, neve, neme ismeretlen. Nevethetn�kem t�madt. Mit fog tan�tani, A vadkacs�-t? A l�nyok m�r kev�sb� t�ntek vihorinak, val�sz�n�leg se l�v�s�k, se s�tnival�juk, se egy�b felszerel�s�k nem volt ahhoz, hogy bel�j�k, mit m�velt a sz�pirodalomban Henrik Ibsen. B�r legy�nk igazs�gosak: �n meg ahhoz nem tudn�k most hozz�ny�gni, mit m�velt eg�sz mostan�ig ez a m�sik Ibsen.

Megb�multam a r�hes pap�rlapot – mint kider�lt, st�lusosan bes�rg�tott pergamen, perverz sznobok r�sz�re -, �s megst�r�ltem a cs�t�rt�k�t. T�k j�, els� �ra m�giat�rt�net, ez nincs messze az irodalomt�rt�nett�l, a m�sodik sz�p�r�s, a harmadik... h�t az Isten is kegyes n�ha, b�jitaltan.

Mi a sz�sz, sz�szszerkeszt�s is szerepel az �tlapon? T�m�r gy�ny�r, hogy itt t�lthetem a nyarat. Rem�lhet�leg nem partik�pes kokt�lokat fogunk kotyvasztani, �s a keletkez� folyad�kkal megm�rgezhetem szobat�rsaim itt tart�zkod�s�nak idej�t.

- Kinek van egy tan�rlist�ja? – fordulok oda a szm�tyivel a kezemben egy koll�g�hoz. �rdekes, hogy az egy�ttalv�s milyen �p�t� jelleg� a kapcsolatokra n�zve; mindenki a szobat�rsaival vegy�l, m�g �n is vel�k �ld�g�lek.

- Kire vagy k�v�ncsi? – Lisszabon eg�sz seg�t�k�sznek bizonyult.

- �b�c�-sorrendben, k�rlek – vonok v�llat. – Ki mit tan�t, hobbija, lekenyerezhet�s�ge, csillagjegye... meg ami eszedbe jut.

Gondolkodik, jelezve, hogy mindj�rt jut. – Mr Ibsenben tisztelhetj�k a m�giat�rt�net professzort...

- Kellemes egy�ttl�t lehet – sz�rom k�zbe, de l�tva hom�lyos tekintet�t, eltekintek a homog�n �tletekt�l.

- Ut�na sz�p�r�s k�vetkezik. Nos, ez nem �lland� poszt, kedvesem, �venk�nt v�ltj�k. Ahogy a b�jitaltan, a lovagl�s, az udvari etikett, a j�sl�stan, a r�nab�ng�szet �s... a mugliismeret ter�n is, a Woodcroft a v�ltozatoss�gra t�rekszik.

- Csak a s�t�t m�v�szetek, a m�giat�ri, az �tv�ltoz�stan �s a b�jkever�s tan�rai �lland�k – jegyzi meg oldalt egy darab p�rn�p. Lisszabon cs�ny�n n�z r�, mint egy caesar a f�lig halott gladi�torra.

- B�jkever�s? – rendezem �t az arcform�m. – Az mi?

- Ne is figyelj r�, �desem – r�zza a fej�t Lisszabon. M�g egy len�z� pillant�s, �s a gladi�tor m�ris holtan esik �ssze. – A b�b�jtanra gondol.

- S�rv�r�, mi? – s�gom a f�lecsk�j�be, hogy szerezzek n�la egy j� pontot. � b�lint, �n virulok, �s el�gedetten elrakt�rozom az inform�ci�t. Zsarol�s, mardos�s, kohol�s – szolg�latotokra!

- Na �s az �tv�ltoztat�stant mi�rt h�vj�tok �gy? – folytatom �kecsess�ge puh�t�s�t. – Ez is �jabb gusztustalan szleng?

- Nem – tekint r�m mulatva -, ez a neve. �tv�ltoz�stan, nem �tv�ltoztat�stan. Mi v�ltozunk �t, nem a t�rgyak.

- Anim�gia? – k�rdem meg�t�dve.

- P�derez�s.

Meg�t�d�sem hatalmas csattan�ssal folytat�dik, �s ahogy Lissza’ – bocs a v�g�s�rt – r�m pillant, r�gt�n sz�ks�g�t �rzi a kiel�g�t�bb magyar�zatnak. – Arcigaz�t�s, szemh�jsz�nez�s �s egy�b aranyos tennival�k – mondja mosolyogva, �s elford�tja a fej�t, hogy ne kelljen tov�bb szeml�lnie az emberi butas�g hat�rvonalait. �n led�bbent k�ppel �ld�g�lek, �s m�g pir�t�som vajaz�sa sem tud kih�zni �mulatom m�lys�geib�l.

A tan�rok tov�bbi k�rbek�rdez�se felesleges volt �s indokolatlan. Nevekkel dob�ltak, amik semmit sem jelentettek nekem, �s anekdot�kkal, amik minden val�sz�n�s�g szerint hamisak voltak. Egyetlen vezet�kn�v tudott kih�zni az el�bbi szakad�kb�l, �s ez a sz� nem m�s volt, mint:

- Snape. – Egy csendes pillanatig a vill�mmal egyens�lyoztam, ami ki tudja, hogy ker�lt a kezembe a pir�t�s mell�.

- Severus Snape? – k�rdeztem vissza gyanakodva, mire Tessie b�lintott. – Nem is mondta neked?

- De – merengtem vissza az elm�lt napra. Mondta, h�t m�rt is ne mondta volna. Csak �ppens�ggel nem kiab�lva �s nem f�lk�v�r bet�kkel, �gyhogy sajnos figyelmen k�v�l hagytam. No sebaj, legal�bb m�r a b�jitaltan �lvezetes volta be van biztos�tva. Ha az �jszak�k nem is, az �rak�zi sz�netek mindenk�ppen kellemesebben telnek majd.

A m�giat�rt�net sz�k csal�di k�rben �rt. Szorongat�an sz�kben. F�rfihi�nyos cafk�k �ltek k�r�l�ttem, sz�m szerint tizenh�rman, hogy ne legy�nk babon�sak. A tan�r se volt egy Eugene Rastignac, �gy az �ra nagy r�sz�ben lefel� b�multam, az �nm�k�d� penn�mat csod�lva. Itt senki se �rt. Kicsi ujjacsk�ik let�rtek volna a munk�t�l, k�rm�k term�szetadta sz�ps�ge megg�rb�lt volna az ig�nybev�telt�l. �gy jobb h�j�n b�b�jt alkalmaztak lustas�guk ki�l�se �rdek�ben. J�magam a k�z�ns�g seg�ts�g�t k�rtem az idegen szavak elgajdol�s�hoz, �s begy�jt�ttem n�h�ny fitym�l� pillant�st. Remek�l �lltam a dolgot, azzal nyugtatva b�szkes�gem, hogy a fitym�l�shoz �k, a fitym�hoz meg �n �rtek kiemelked�en. Erre a gondolatra elvesztegettem p�r lopott percet, �s mire visszat�rtem a b�jitaltan b�vk�r�b�l, kicsengettek. Legal�bbis azt a cs�r�mp�l�st ak�r annak is nevezhetn�nk.

Sz�p�r�s? Kullogtam a l�nyokkal a k�vetkez� terembe. Csill�mok, fodrok, miegym�s. A r�m leselked� csipkerengetegben hirtelen el is vesztettem bajt�rsn�imet, akik az alkalmat kihaszn�lva egy t�bl�hoz k�zeli asztalhoz �ltek le.

- Rendk�v�li h�re van a f�rfi�nak – t�j�koztatott Sophia, aki megsz�l�t�somat val�sz�n�leg b�k�l�snek sz�nta. – Elismer�sre m�lt� bibliogr�fi�val rendelkezik.

T�bbre m�r nem maradt id�; egy magas, karcs� alak robbant be el�nk, megr�zva hossz�, sz�ke haj�t. Mint ahogy el�g gyorsan r�j�ttem, tan�rnak k�pzelte mag�t – �s igaza is volt.

- Kisasszonyok – hajlott meg eleg�ntosan. Hahh, ki gondolta volna, hogy erre a f�l terem fels�hajt?

- Lochart professzor �r, igaz az, hogy j� ideje elvonultan �l? – s�hajtotta nem messze t�lem Tessie, az �rtatlan, aki az utols�k k�z�tt volt, akikt�l �rul�st v�rtam volna.

- Val�ban �gy t�rt�nt – biccentett neg�desen mosolyogva az �rficska. – �m az elm�lt hetekben letettem err�l az �letm�dr�l, hogy mag�csk�t �s t�rsn�it tan�thassam. Visszat�rtem meg�rdemelt t�rsadalmi poz�ci�mba, �s...

A tov�bbiakban k�r-ixet j�tszottam a padban.

Negyven lightos – cukort�l �s �rtelemt�l mentes – perc m�lva, miut�n megtanultam, hogyan kell st�lusosan �s erotikusan al��r�st gy�rtani, a k�vetkez� terem fel� gyalogoltunk. Valamif�le �gi kegynek k�sz�nhet�en el�rkezett a b�jitaltan-�ra ideje. A katedra itt is k�zel k�gy�zott a tanul�i b�sty�khoz, �s elk�pzelni sem tudtam, hogyan leszek k�pes elt�lteni negyvenszer hatvan m�sodpercet Sev t�rsas�g�ban an�lk�l, hogy ez id� alatt legal�bb harmincszor hatvan alkalommal beny�ljak a nadr�gj�ba.

Zavaromb�l a sors mentett ki, ugyanis a tan�r szem�ly�ben egy k�z�pmagas, kedves arc� �regembert tisztelhett�nk. Nem sokkal becsenget�s ut�n s�t�lt be a terembe, �s �gy n�zett r�nk, mint aki nem tudja, hogy � nem az, akinek lennie kellene. Visszatartottam a taccsot, hogy ne dobjam semerre. �reg volt, �reg! M�r ahogy id�s emberekkel ez lenni szokott.

T�ntet�en nem figyeltem a nev�re, �s unottan malmozgattam ujjaimmal, am�g neki nem kezdt�nk a szerelmi b�jital f�z�s�nek. � �regember, m�rt vagy te �regember? V�gtelen szerelemmel gondoltam Sevem nem l�tez� r�ncaira, �s ez a szerelem ann�l v�gtelenebb lett, min�l t�bben rontott�k el k�r�l�ttem a f�zet�ket. A termet bebor�t� kip�rolg�sok �s miazm�k b�rsonyos illata beh�l�zta az agyam, �s kis h�j�n elal�ltam a v�gyt�l, hogy kedvenc gy�momat min�l k�zelebb tudhassam. A t�bbiek is hasonl�k�pp �rezhettek, mert kisv�rtatva keser� s�hajokt�l volt terhes a leveg� – nem m�s -, �s a fiatal l�nyok l�that�an felhev�lt �llapotban tekingettek a kez�kben l�v� hatalmas fakan�lra. �n, aki Sev k�szlet�b�l csakis a legjobbakban r�szes�ltem, hivalkod�an tartottam azt a kecses �s sz�pen form�lt eszk�zt, amit az oktat�sra rendelkez�semre bocs�tott volt. Nemsok�ra m�r egyenesen �r�ltem az �reg tan�r jelenl�t�nek, �s bele sem mertem gondolni, mi minden t�rt�nhetne itt, ha szem�lyes var�zs�val nem hervasztan� a ked�lyeket.

A k�vetkez� �ra lovagl�s volt, �s �ldottam az igazgat�i test�letet, hogy ilyen k�m�letesen b�nik a fiatals�g testi-lelki v�gyaival. A l�nyok szinte megrohamozt�k a lovakat, �s a szerencs�tlen �llatokon l�tszott, hogy csak a megszok�s seg�ti �ket menek�l�sv�gyuk legy�z�s�ben. Csak �n nem jeleskedtem a felkapaszkod�sban, �s r�vid id� alatt a t�rsas�g k�z�ppontj�ba ker�ltem.

Egy sz�ke b�jkir�lyn�, n�v szerint Teresa Malfoy igencsak igyekezett min�l eleg�nsabban �s – ennek ellen�re – min�l hangosabban nevetni, amikor kijelentettem, hogy �n m�g sosem. De nagyon nem. Soha-soha. Zavaromb�l a tan�r megjelen�se z�kkentett ki; egy tizen�ves suhanc vigyorogva v�gigsim�totta a h�tam – l�ttam, hogy vigyorog, mert nekem m�g a h�tamban is szemem van, csak ezt nem dikt�ltam be a tanul�i adatlapomba -, �s felk�rt, hogy v�lasszak lovat.

- A kocsisunk – dicsekedett Teresa. – Robin, �dv�zl�m! – integetett vehemensen a h�tam m�g�. Kiss� irrit�lni kezdett, hogy itt minden a h�tam m�g�tt folyik, �gy ink�bb megfordultam, �s k�z�ltem a tan�r-kocsissal a k�z�lhetetlent: hogy nem tudok lovagolni.

A tekintete semmi j�t nem �g�rt Sev privil�giumaira n�zve, mikor azt sunnyogta vissza, hogy majd � mindenre megtan�t.

Nem ecseteln�m k�njaimat a ny�jas olvas� el�tt, ink�bb r�t�rn�k afelett �rzett �r�m�mre, hogy ez az �ra se tartott tov�bb, mint a t�bbi. G�r�gre m�r �gy v�nszorogtam, mint akinek a l�bai k�z� l�ttek – �s ezt saj�t �gyess�gemnek k�sz�nhettem. B�r nem estem le a (magas) l�r�l, tal�n jobban tettem volna, ha megteszem, m�r az els� t�z percben, hogy ne kelljen kib�rnom az azut�n k�vetkez� combs�rol�, kellemetlen mozg�stervezeteket, amik – esk�sz�m! – a lovamnak legal�bb annyira rosszul estek, mint nekem.

A nyelvtanul�s ir�nti felt�tlen v�ggyal �cs�r�gtem Lisszabon�k mellett az asztaln�l, tudv�n tudva, hogy �letembe csakis az ilyesmi hozhat �rtelmet �s vil�goss�got. Vagy legal�bbis – nem kell hozz� l�.

S mekkora volt a meglepet�sem, amikor az ajt�n – egek! – Severus s�t�lt be! B�r m�g nem mer�ltem el a nyelv�szet ingov�nyos ter�let� tudom�ny�ban, kis h�j�n f�lrenyeltem, ahogy nagy tal�rsuhogtatva bel�pett. R�n�ztem, �s r�gt�n tudtam, hogy v�gem van. A l�nyokban szint�n m�k�d�sbe l�phetett a m�sf�l �r�ja bel�legzett b�jitalg�z, mert a terem nemsok�ra parf�millatt�l szaglott; a szorgalmas kezek m�ris ny�ltak a retik�l�kbe, �s diszkr�t mozdulatokkal permetezt�k a nemesi kebleket.

- �dv�zl�m �n�ket – sz�lalt meg Sev egy �vatos fintorral, ami val�sz�n�leg Tessie varangydudva-szag� parf�mj�nek sz�lt. – Amint tudj�k, latint �s g�r�g�t fognak tanulni t�lem az elk�vetkez� nyolc h�tben. Tiszt�ban vagyok vele, hogy els�sorban nem a m�vel�d�s kedv��rt j�ttek ide, de elv�rom, hogy n�mi igyekezetet tan�s�tsanak, mik�ppen �n is igyekszem majd �tadni �n�knek az �lethez oly n�lk�l�zhetetlen tud�st.

J�magam pedig azzal voltam tiszt�ban, hogy Sev sz�veg�nek meg�rt�s�hez Lochartnak �s Malfoy-kocsisnak sz�t�r sz�ks�geltetett volna.

- Ignor�ljuk teh�t azt a k�r�lm�nyt, hogy �n�k nem tartj�k fontosnak a nyelvismeretet, �s ugorjunk a rendhagy� ig�kre – folytatta sz�vszerelmem, �s term�szetesen ignor�lta azt a k�r�lm�nyt, hogy megsz�llottan b�mulom. A l�nyok kiss� csal�dottan nyitogatt�k f�zeteiket, �s csal�dotts�guk csak fokoz�dott, mikor Sev k�z�lte vel�k, hogy nem t�ri a dikt�l� b�b�jt. H�trad�ltem, �s alattomosan somolyogva meg�llap�tottam magamban: bev�geztetett. Itt v�r fog folyni.

- A firstladynek bibis a keze? – ny�sz�rg�tt g�nyosan Sophie, amikor Lisszabon kis h�j�n s�rva elter�lt az �gy�n. Sev ut�n m�g egy tan�r, az etikettes is kijelentette, hogy csakis a saj�t k�zzel val� jegyzetel�st fogadja el, �s ez t�l sok volt az � lelkivil�g�nak. J�magam csak a nadr�gomat igazgattam, �s azon t�n�dtem, merre tal�lom a legk�zelebbi ruhaboltot. Ugyanis az eg�sz napja tart� kik�z�s�t�s-hadj�ratot – a gaty�m miatt – el�g neh�z volt m�r elviselni.

Lisszabon felny�g�tt, �s durc�san meredt a mennyezetre. Ezt viccesnek tal�ltam, �s ez�rt lakolnom kellett. Sophie m�ris vadul d�g�ny�z�tt a szok�sos rendreutas�t� pillant�s�val.

- J�l van, na – b�gta v�g�l -, ne vedd a sz�vedre, �desem. – Lissz�nak c�mezhette, mert �kisasszonys�ga azonnal meg is felelt neki, hasonl�an elb�v�l� st�lusban osztva a kegyet. Magukra hagytam �ket, h�tha mag�nyra v�gynak.

Az els� nap teh�t eltelt; mire felkereshettem volna Sevet, kider�lt, hogy m�r t�vozott az iskol�b�l, �s ebb�l k�vetkez�en val�sz�n�leg kev�sb� hi�nyzik neki a t�rsas�gom, mint nekem az �v�. Ezt rendbe tettem magamban, �s m�ris k�szen voltam sebeim sz�toszt�s�ra. Lisszabon alkalmas alanynak t�nt, de sajnos kem�nykez� n�i g�hd�d�mja megakad�lyozott k�zt�nk minden s�rl�d�st. Nem s�rtegethettem �t. K�nytelen voltam magamban puffogni kiv�rni az est�t, �s �ssze-vissza k�r�zni a cs�ppnyi udvarom, feles energi�imat lecsapoland�.

A csapol�s olyan j�l siker�lt, hogy este alig b�rtam visszav�nszorogni a szob�nkba. Pedig ott v�rt a neheze! H�t l�ny, �s l�that�an csak �n hi�nyoztam a teljess�ghez. Mikor bel�ptem, Luna Lovegood megigaz�totta az �larc�t, �s �dv�z�lt hangon k�z�lte: mind egy�tt vagyunk. Ahogy k�r�ln�ztem, l�ttam, hogy a t�bbiek arc�t is sz�nes csipkef�tyol fedi, �s baromira nem sietnek felvil�gos�tani, mi a fene folyik itt az izzadts�gon k�v�l. Olyan meleg volt, mint egy koh�ban, �s f�nyt csak az �jjeliszekr�nyekre rakosgatott gyerty�csk�k szolg�ltattak.

- �gess�nk – jelentette ki Sophia.

- Adjatok neki �larcot – rendelkezett Lisszabon, �s m�ris t�bb mint hat k�z ny�l fel�m. K�zelebb r�ncig�ltak, �s a fejemre k�t�ztek egy r�zsasz�n selyemkend�t, amit, b�r �tl�ttam rajta, meglehet�sen nehezen viseltem el.

K�rt alkottunk; k�z�pen Sophia �s Lisszabon �llott, mint k�t �rk�d� str�zsa valami istentelen szertart�s felett. Kez�kben egy-egy gyertyatart�t fogtak. A l�ngok megfestett�k a termet, k�l�nb�z� sz�neket vet�tve a falakra, z�ldet, k�ket, r�zs�sat, amilyen f�tyol csak el�fordult a l�nyokon.

Nem �rtettem, mi folyik itt, csak aludni akartam.

- Szerelem – suttogta a hirtelen be�llt csendbe valaki, aki csakis a szomsz�d szoba ismer�sei k�z� tartozhatott. Kend�je al� ny�lt, �s kih�zott egy sz�lat a haj�b�l, majd lass�, �lmatag mozdulattal a gyertyal�ngba tartotta.

- Test – b�gta a k�vetkez�, �s megism�telte a hajsz�lhasogat� szertart�st.

- T�z – folytatta Lisszabon, �s � is fel�ldozott egy kis hajat.

- V�gy – s�gta egy m�sik, �s hasonl�k�pp cselekedett.

- Miszt�rium – sz�lt Tessie.

- Szeretkez�s – b�gta Sophia, mire a k�r egy�ntet�en fels�hajtott.

- F�rfi – ny�gte-lehelte egy m�sik.

R�m ker�lt a sor.

- V�tszj�jana – mondtam b�rsonyos hangon, �s egy fekete hajsz�lat toltam Lisszabon�k gyerty�ja f�l�.

A b�z f�rtelmes volt. A l�nyok kiv�tel n�lk�l hossz� hajzuhataggal rendelkeztek, �gy egy-egy hajsz�luk el�get�s�vel is igen kellemetlen szaghoz jutottunk. Szer�nys�gem szinte nem is �rtott semmit a k�r�lbel�l negyven centis hozz�j�rul�ssal.

- Fogadom, hogy ezen a ny�ron is szeretni �s tisztelni fogom mindezt – sz�lalt meg Lisszabon �h�tatosan a k�r k�zep�n.

- Fogadom – ism�telte a csapat engedelmesen.

- Fogadom, hogy az igazi f�rfit minden k�r�lm�nyek k�z�tt felismerem �s im�dom – folytatta el�gedetten Sophie.

�m legyen, fogadom.

- �s fogadom, hogy �z�m a b�nt, m�g haza nem ker�l�k – fejezt�k be egyszerre, �s nekem torkomon akadt az ism�tl�s. Sophia �s Lisszabon cs�kol�zni kezdtek a k�r k�zep�n, mire az �sszes l�ny ledobta �larc�t, �s vadul �ssze�lelkezett.

- H�vj�tok Robint – rendelkezett valamelyik�k, �s Tessie engedelmesen kisietett az ajt�n. �n a falig h�tr�ltam, �s igyekeztem nem felt�n�st kelteni idegenked�semmel. Eddig sikeresen meg�sztam, hogy meg�leljenek – a t�bbit vajon hogy fogom meg�szni?

Egyszeriben siker�lt komolyan vennem, amit Sev mondott az iskola hagyom�nyaival kapcsolatban.