Luthien Lovemagic Oldala

2 évvel késõbb

Hét fáradt ember ült a nappaliban szerte szét. A 3 legidõsebb a kanapén foglalt helyet, míg a fiatalok a fotelbe fészkelték be magukat. Kikészítette õket az egész napos edzés, mit büntetésbõl kaptak. A szépen faragott asztalon vajsörös és tökleves üvegek sorakoztak, míg a Sprite egy kicsit elütött a környezettõl. Páran izgultak a holnapi tanévkezdéstõl. Tulajdonképpen emiatt is gyûltek most itt egy kicsit össze. Arcuk megfáradt és nyúzott volt.

- Sok volt ez a két év – mondta álmatag hangon a kékszemû lány.
- Az volt – erõsítette meg a zöldszemû ikertestvére.
Az elmúlt két évben csak szemük alapján tudták megkülönböztetni õket. Nõisebbek, érettebbek és megfontoltabbak lettek.
- Hát igen az elsõ hetünk sem volt semmi – emlékezett vissza mosolyogva Ignis. Beszéd közben végig hosszú fekete haját babrálta.
- Miért mi volt? – kérdezte mohón fogadott testvérük, Hermione. Sok mindent tudott a lányokról, de még megérkezésükrõl nem sokat beszéltek.
- Túl sok hiszti, túl sok tampon, túl sok Sprite – morogta mély hangján Perselus, a lányok mestere. Még nem bírta kiheverni az elsõ hetet, talán nem is fogja, maximum csak a sírban. Mélyen érintette õt a kamaszlányok lelkivilága az elsõ héten.
- Mi van? – Zavarodott össze egy kicsit Harry.
- A lényeg az, hogy szabályokat hoztunk, és kompromisszumokat kötöttünk – magyarázta Piton.
- Amit persze mi megszegtünk – súgta Édua testvérének. Nevetésbe törtek ki, mert felrémlett elõttük a régmúlt szabályszegései. A többiek csak sejtették, min nevethetnek, hiszen már ismerték õket ennyire.
- Perselus nem bírta tovább, és elmentünk 4-en vásárolni egy mugli világban – folytatta Remus a megkezdett magyarázkodást. – Perselus pedig akkori szokásához híven jó sokat beszélt. Felejthetetlen társalgást folytattunk – ironizált a volt vérfarkas.
- Most miért? A fehérnemûknek sikerült megtörni a némaságomat.
- Ott inkább már menekültetek hozzám… - jegyezte meg egy kicsit gúnyosan Dora.
- Azt el tudom képzelni – nevetett jóízûen Harry.
- Még mindig nem értékeled a nõket, Arceus? – kérdezte csipkelõdve Édua.
- Írjunk neked egy másik verset? – toldotta meg Ignis.
- Nem akarok Vámpír-lakban éjszakázni megint. Bõven elég volt egyszer a rózsák és a kövek között aludni… inkább kihagynám. – Rázta a fejét a „rossz” emlék miatt Piton.
- Otthon se jobb a szobájuk, ne félj. Vámpír – lak 2 – értett egyet vele halkan Dora.
- Hát mert lemásoltuk – vágta rá a két lány egyszerre. A két másik fiatal csak bólogatott, de õk már megszokták a szobájukat, mindkét helyen.
- És kitõl tanultátok? Mármint a másolást? – érdeklõdött finoman a barna hajú lány.
- Remustól – válaszoltak ismét egyszerre a lányok.
- Remus, mit tettél? – fakadt ki Dora és Arceus.
- Õ legalább másolóbûbájt mutatott meg nekik, és nem árult el minket úgy, mint Ron… - szólt közbe fájdalommal teli hanggal Harry. Még mindig nagyon fájt neki barátja elvesztése. Régebben sokat gondolt rá mit tehetett volna, hogy megakadályozza a pálfordulást. Szokásához híven magát hibáztatta érte, de valahol mélyen tudta, hogy nem csak õ hibás.
- Harry, nem te tehetsz róla! Meghozott egy döntést… talán életében most elõször, de ne hidd, hogy nekem nem fáj! – próbálta halkan Harry gondolatait elterelni az önvádolás felõl. Nem szerette, ha lelki testvére olyan dolog miatt okolja magát, amiben nem is õ a hibás, vagy talán ugyanannyira, mint õ maga, ha jobban figyeltek volna…
- Jó igen, de milyen döntést? – kérdezte kicsit haragosan a bájitalmester a saját hibájára is gondolva.

Percekig csend telepedett közéjük. Már bõven az éjszakába jártak, de jól esett egy kicsit a régi dolgokra emlékezni. A jóra és a fájdalmasakra is. Sok mindent megéltek együtt, sok változást túlvészeltek, és sok döntést meghoztak közösen, ami életeket mentett meg. A beszélgetés közben iszogattak, ki – ki a saját kedvencébõl. Tonks próbálta elterelni a szót másfelé. Kezdte zavarni a letargikus hangulat.

- Föld Harcosa, régen írtak a pasi ügyeidrõl - mondta pajkosan Dora, és rákacsintott Hermionére.
- Fájdalmas volt szakítani a Kiválasztottal, de lehet, hogy elsõnek járni kellett volna vele – töprengett.
- De van valami jó abban, hogy rólad írnak… - szúrta közbe a „Kiválasztott”.
- Mi? – kérdezte döbbenten mindenki.
- Az, hogy nem rólam írnak – mondta nemes egyszerûséggel a közbeszóló. Mindenki kacagni kezdett, de látták a fiú szavaiban az igazság árnyékát.
- Emlékszel, amikor elsõnek megláttál minket? - Terelte ismét új mederbe a szót Édua, ami bevált, mert már Harry is szívbõl nevetett, csak a felnõttek nem értettek egy szót sem.
- Mi bajotok van? – kérdezték megunva a folyamatos nevetést. Ignis már annyira nevetett, hogy kiesett a fotelból, Hermione pedig már könnyeit törölgette. Ezen ismét elkezdtek nevetni, és csak sokára csillapodtak le.
- A csajok nagy hatással voltak fogadott bátyuskánkra: a bõrszerkóban feszítettek a tiltott részlegben, és legfõképpen pedig velem beszélgettek – mondta még mindig kacagva Hermione. Addigra már annyira összeszedték magukat, hogy beszélni tudjanak.
- Az – az arc felejthetetlen. – Utánozta az utánozhatatlan arcot nem sok sikerrel.
- Az a meglepõdött tekintett, tátott száj. – Újabb nevetés hullám rázta meg õket.
- Hermione is csak röhögött rajtam. Nem hogy mondott volna valamit – reagálta le Harry megjátszott dühvel.
- Most te ezen csodálkozol? – Védte magát a lány.
- Arceus fogd össze a hajad – mondta szemrehányóan Ignis, mikor észrevette mestere kiengedett, kócos haját.
- Szálljatok le a hajamról. Épp eleget tetettek érte – fintorgott a haj tulajdonosa.

- Egyébként tényleg, Remus, jó helyen tartod az örökbefogadási papírokat – jegyezte meg ironikusan Ignis.
- Miért hol tartsam?
- Valami ötlet, lányok? – kérdezte Dora.
- Az ebédlõbe – csengett határozottan Édua hangja.
- Amit tegnap elõtt leamortizáltatok? – kérdezte Dora rosszalló tekintettel.
- Ne haragudjatok! – Sajnálkoztak a gyerekek.
- Szebb lesz, mint új korában – tódította Ignis.
- A dupla edzés elég büntetés volt – motyogta Harry.
- Az biztos – értett egyet a feketehajú fiúval Hermione.
- Fú, mekkora büntetést kaptunk, amikor rivallót küldtünk Arceusnak a tanáriba – röhögött az emlék hatására Édua.
- Milyem pipa volt, akkor én nagyon megijedtem a villámokat szóró tekintetétõl – egészítette ki Ignis.
- Na, ennyi elég volt. Késõ van, most már ágyba! – mondta Perselus, ellenvetést nem tûrõ hangon.
- Harry, Hermione, ti maradtok, vagy fölmentek a toronyba? – kérdezte Ignis. A kérdezettek Pitonra tekintettek, aki egy bólintással jelezte, hogy aludhatnak a Vámpír-lakban. A gyerekek „jó éjt puszik” után bementek a szobájukba. Öt perc múlva már az igazak álmát aludták.