Szemet szem�rt

1. r�sz

Reggel volt, �s � kifejezetten ut�lta a reggeleket. Ut�lt felkelni, fel�lt�zni, v�gign�zni, ahogy a t�bbiek csivitelnek ostobas�gokr�l, na meg f�leg fi�kr�l… Az elm�lt hetekben – h�napokban, �vekben – rengeteg id�t t�lt�tt azzal, hogy a k�nyvt�rban kutatott egy b�b�j, b�jital vagy b�rmi egy�b ut�n, ami megmenten� a reggelekt�l. Mag�nak sem vallotta be, hogy nincs pontos elk�pzel�se arr�l, mit is szeretne, a l�nyeg az volt, hogy ne kelljen reggel felkelni. Valahogy m�ljon el a nap a felkel�s sz�rny�, k�nz� �lm�nye n�lk�l…

Nem volt szerencs�je, �s halv�nyan sejtette, hogy ez a kutat�si c�l pontatlan megfogalmaz�sa miatt lehet, de � Hermione Granger volt, nem h�tr�lhatott meg egy ilyen apr�s�g miatt. Kelletlen�l felkelt, kibaktatott a k�z�s f�rd�be, majdnem fell�kte Parvatit – csak az�rt nem, mert a l�ny az elm�lt hat �vben megtanulta, hogy reggel nem �rdemes Hermione �tj�ba �llni – �s be�llt a zuhany al�. Mindig is �gy gondolta, az alv�s ut�n, persze felkel�s n�lk�l, a forr� zuhany a legjobb dolog, ami t�rt�nhet vele.

F�l �r�val k�s�bb m�r lenn �ld�g�lt bar�taival, mag�ban f�leg t�kfilk�nak nevezte �ket, de hangosan ker�lte ezt a megsz�l�t�st, m�g a v�g�n megs�r�lne az �rz�keny lelk�k. El�g hamar elunta a sakkoz�st, robban�s snapszlit �s egy�b �rtelmes szabadid�s tev�kenys�geket, �gy felvonult a k�nyvei�rt, majd fels�bbrend�s�ge teljes tudat�ban kipakolta �ket egy a fotelhez b�v�lt asztalra �s nekikezdett a feladatoknak. Ez nem is zavart senkit, m�r megszokt�k a l�ny h�bortj�t, de az�rt a megvet� pillant�sok, amiket a sz�rakoz� di�kt�rsaira vetett, nem arattak �ppen sikert.

Ekkor esett be Parvati egy holl�h�tas fi�val �sszefon�dva, nem igaz�n lehetett tudni, hol kezd�dik az egyik, hol v�gz�dik a m�sik. A klubhelyis�gben egy pillanatra csend lett, mindenki az el�gg� elfoglaltnak t�n� p�rocsk�t figyelte, majd n�h�ny m�sodpercnyi b�m�szkod�s ut�n visszafordultak ahhoz, amivel eddig sz�rakoztak, az ingyen mozi, �gy t�nt, els�t�l a l�nyszoba ir�ny�ba. (A l�nyokat v�d� b�b�j az�rt kij�tszhat� volt, �gy vagy �gy…)

Az egyetlen, akit ez komolyan zavart, Hermione volt. Felugrott, odarobogott a p�rocsk�hoz �s Parvatit a gall�rj�n�l – jobban mondva a haj�n�l fogva – elr�ngatta �lete �jabb szerelm�t�l.

-          Nehogy azt hidd, hogy erre kisaj�t�thatod a szob�nkat! – mordult r� rekedten az inger�lts�gt�l.

A szerencs�tlen �ldozat el�sz�r csak r�m�lten b�mult Hermione d�ht�l villog� szem�be, majd lassan kezdte felm�rni a helyzetet. A k�rny�ken tart�zkod� t�bbi di�k igyekezett felt�n�smentesen beleolvadni a padl�ba, �s l�legzetvisszafojtva hallgat�zni. Senki nem sz�llt volna szembe Hermion�vel, ha nem musz�j…

-          Ugyan m�r, Mione – kezdte Parvati b�jos kis kacag�ssal. – Csak f�lt�keny vagy! M�r r�g�ta mondom, hogy v�ltoztatnod k�ne a hozz��ll�sodon, persze, hogy �gy – itt sokatmond�an v�gigm�rte a l�ny k�cos haj�t, mag�ra kapott b� ruh�it �s k�nyelmes bolyhos papucs�t – egy fi� sem foglalkozik veled. – Hermione nem jutott sz�hoz a d�ht�l, �gy Parvati k�nnyed�n folytathatta. A t�bbi di�k padl�ba olvad�st mostm�r felsz�v�d�ssal pr�b�lta kombin�lni, Hermione hat�rozottan robban�s el�tt �llt. – Holnap sz�vesen seg�tek neked, kicsit �tb�v�lj�k a ruh�idat, megmutatom, hogyan fesd ki magad, �s kezd�nk valamit a hajaddal is! Hidd el, ut�na t�ged is �szre fognak venni, csak kicsit kevesebb id�t t�lts a k�nyveiddel! – Ezzel a sz�p mondattal z�rta az el�ad�st, kedvesen r�mosolygott az el�tte t�tog� l�nyra, majd belekarolt a bar�tj�ba, �s h�zni kezdte a szob�juk fel�.

Hermione m�g percekig csak n�m�n �llt �s d�h�dten b�mult a p�rocska ut�n. V�g�l visszatrappolt az el�z� hely�re �s f�lhangosan pufogva lehuppant a fotelba.

-          Nem is igaz, hogy nem �rdekl�dik ir�ntam senki… Hogy mondhat ilyet… Csak mert minden nap m�g m�lyebbre var�zsolja a dekolt�zs�t, nem fogj�k jobban szeretni… Csak mert nem v�gyom r�, hogy a melleim k�z�l szedjem ki az ostob�k szem�t… M�g hogy �n �gy nem tudom felkelteni senki �rdekl�d�s�t… - d�h�ng�tt f�lhangosan.

-          Hermione, igaza van Parvatinak. T�nyleg foglalkozhatn�l kevesebbet a k�nyvekkel – sz�llt be a l�ny �nmag�val folytatott t�rsalg�s�ba Harry is. Olyan pillant�st kapott v�laszul, amit�l a t�bbs�g ink�bb megh�tr�lt volna, de � m�r megedz�d�tt az �vek alatt, �gy csak egyszer r�zta ki a hideg, de nem futott el. – Komolyan gondolom! Eml�kszem, a b�lon is milyen j�l n�zt�l ki! Igaz�n viselkedhetn�l kicsit l�nyosabban!

-          TE is mell� �llsz?! Azt gondolod, hogy �gy unalmas vagyok? Hogy senkinek nem kellen�k? Az mi�rt nem mer�l fel benned, hogy esetleg engem nem �rdekel itt senki? – t�rt el� a l�nyb�l a visszafojtott indulat.

-          Ugyan Mione, tizenh�t �ves vagy, nem hiszem el, hogy senki nincs, aki �rdekelne. Ezt te is csak kifog�snak mondod… - sz�llt be a besz�lget�sbe Ron is.

-          NEM �RDEKEL SENKI! Mi�rt olyan hihetetlen, hogy nincs senki ebben az iskol�ban, akivel �rtelmesen lehetne besz�lgetni? Egy rak�s t�kfilk�val vagyok k�r�lv�ve… ti se tudtok m�sr�l besz�lni csak a kviddicsr�l…

-          Hermione, nyugodj meg, nem baj, ha nem mondod el nek�nk, de igaz�n tehetn�l valamit az �gy �rdek�ben! – v�gott k�zbe Harry sokatmond� pillant�ssal. – Tudod mit? Fogadjunk! Elhiszem neked, hogy senki nem �rdekel… ha a fogad�s is azt mondja. Tudod, amir�l m�ltkor mes�lt�l, amit egy r�gi k�nyvben tal�lt�l. – Hermione itt m�r igaz�n rosszat sejthetett volna, hisz az, hogy Harry eml�kezett valamire, amit � mes�lt, eleve szokatlan esem�ny volt. – Hogy is volt pontosan?

-          A Relig reus egy olyan b�jital, amely k�nyszer�ti a r�sztvev�ket, hogy betarts�k a szavukat. A fogad�s t�rgya lehet b�rmi, ami m�sok testi, lelki �ps�g�t nem vesz�lyezteti. A b�b�j olyan, mintha a fogyaszt� Veritasz�rumot fogyasztott volna. Mindenk�ppen a k�r�snek legink�bb megfelel� cselekedetet kell v�grehajtania, k�l�nben nem ker�lheti el a b�b�j  b�ntet�s�t…

-          Igen, ez az! – szak�totta f�lbe t�relmetlen�l Harry.

-          Miben is akarn�l pontosan fogadni? – Hermion�b�l m�g mindig a d�h besz�lt, nem vette �szre, hogy merre halad a besz�lget�s.

-          Azt �ll�tod, nincs senki, aki �rdekelne. Fogadjunk, hogy van valaki, �s hogy nem vagy k�pes elcs�b�tani.

-          Elcs�b�tani? – k�rdezett vissza felvont szem�ld�kkel.

-          Egy cs�k elegend� lenne, t�led igaz�n nem v�rhatunk el t�bbet – fesz�tette tov�bb a h�rt Harry. �gy v�lte, egy kis sz�rakoz�s igaz�n r�f�rne a bar�tn�j�re is.

– B�rmilyen eszk�zt bevethetsz, kiv�ve olyat, amivel a m�sik �t�l�k�pess�g�t befoly�solod. Teh�t b�b�jok, b�jitalok kiz�rva!

-          Te mit adsz cser�be? Ha nincs senki?

-          Vagy ha siker�l elcs�b�tani? – kacsintott Harry rosszm�j�an. – Mostant�l csak akkor besz�lget�nk veled a kviddicsr�l, ha te kezded a t�rsalg�st.

-          Ez nekem nem el�g! Nem azonos a k�t feladat… Nem k�rtek t�bbet seg�ts�get a h�zikban, nem kell �tn�znem a feladatotokat az �v v�g�ig! �s nem vethetitek a szememre, ha nem adom oda a jegyzetemet, amivel dolgoztam, m�g ti… sakkoztatok!

A k�t fi� r�m�lten �sszen�zett, de v�g�l b�lintottak. Biztosak voltak benne, hogy a l�nynak tetszik valaki, ahogy abban is, hogy nem lesz r�vid menet, ha val�ban el akarja majd cs�b�tani. Hermione vesz�lyesen okos volt, m�g a holl�h�tasok k�r�ben is r�mh�rek keringtek r�la.

-          Rendben, de mit kapunk, ha vesz�tesz?

-          Nem fogok vesz�teni!

-          Akkor nyugodtan meg�g�rheted, hogy egy napra �tengeded magad Parvatinak, �s mindent megteszel, amit javasol a ruh�ddal, k�ls�ddel kapcsolatban. �s a j��zl�s hat�rain bel�l ut�na is tartod magad ehhez – sokatmond� hallgat�s - az �v v�g�ig. Ha vesztesz…

-          Nem fogok, rendben! K�ss�k meg a fogad�st! Ha van valaki, aki �rdekel, a b�b�j mutatni fog r�la egy k�pet, mintha mereng�ben l�tn�nk…

-          Rendben, de akkor ne itt hajtsuk v�gre – v�gott k�zbe ism�t Harry. Biztos volt benne, hogy lesz valaki, de abban is, hogy ha ez a valaki m�sok el�tt mutatkozik meg, az � �let�nek v�ge, amint Hermione kij�zanodik �s r�j�n, mibe is ment bele. A klubhelyis�gben tart�zkod� t�bbi di�k szemreh�ny�an m�regette a fi�t, elvette a j�v� heti pletykalehet�s�get.

Elsiettek a Sz�ks�g szob�j�ba, ahogy bel�ptek m�r minden hozz�val� megjelent.

Hermione r�gt�n dolgozni kezdett az apr� �st felett, fel sem mer�lt benne, hogy a fi�k meg tudn�k f�zni a b�jitalt. N�h�ny perc m�lva m�r b�k�sen rotyogott az aranysz�n� folyad�k a gyeng�re vett l�ngon.

-          Most le kell �rnunk egy pergamenre a fogad�s felt�teleit, �s ut�na beletenni a b�jitalba. Akkor �rv�nyess� v�lik a fogad�s.

Nem sokkal k�s�bb Hermione kez�ben volt a pergamen, sz�pen tele�rva, mindh�rmuk al��r�s�val ell�tva. Izgatottan hajolt a f�zet f�l�. V�gre nyugtom lesz t�l�k a h�zik miatt…-gondolta. Azt az enyhe rossz �rz�st, ami kezdte mag�val ragadni, igyekezett figyelmen k�v�l hagyni. Ugyan… �t t�nyleg nem �rdekli egy di�k sem az iskol�ban…

K�rbe�llt�k az �st�t, �s egy�tt fogva a lapot a f�zet f�l� hajoltak. Egyszerre elengedt�k, majd visszatartott l�legzettel v�rt�k, hogy mi t�rt�nik.

A pergamen azonnal elmer�lt, a b�jital sisteregni kezdett. �gy n�zett ki, mintha azonnal fel akarna robbanni, v�g�l elcsitult �s az aranysz�n f�zet m�lyv�r�ss� v�ltozott. G�z�l�gni kezdett, el�sz�r halv�ny sz�rke sz�nben, majd ez is v�ltozott �s fekete lett. A f�st lassan alakot �lt�tt, egy szob�t mutatott, amit m�g sosem l�ttak. Csod�lkozva n�ztek �ssze. Hermion�t egy szoba �rdekeln�?

-          Elrontottad a b�jitalt, Mione? – tette fel �vatlanul a mindh�rmukban felmer�lt k�rd�st Ron.

A l�ny �ppen keresetlen st�lusban v�laszolni k�sz�lt, amikor a szob�hoz tartoz� ajt� kiny�lt, �s egy fekete tal�ros alak l�pett be rajta. V�llig �r� fekete haja arc�ba l�gott, tart�sa enyh�n g�rbe volt, arc�b�l oldalr�l csak �ri�si orra l�tszott, m�gis mindh�rman azonnal tudt�k, kit rajzolt el�j�k a g�z. A k�t fi� d�bbenten b�mult Hermion�re, aki ebben a percben jobbnak l�tta n�iesen el�julni…

2. r�sz

Nem volt szerencs�je, mivel �r�kk� nem maradhatott �jul�st tettetve. Ha t�l sok�ig v�r, a fi�k m�g r��brednek, hogy elvihetn�k bar�tn�j�ket a Gyeng�lked�re, �s ott azonnal kider�lne, hogy legnagyobb b�nat�ra teljesen mag�n�l van. Mennyivel jobb lenne, ha t�nyleg el�jult volna…

Szorgalmasan j�rt az agya, hogy hogyan menek�lhetne a csapd�b�l, amibe a saj�t ostobas�ga miatt ker�lt. Minek hagyta mag�t provok�lni? Egy pillanatra felmer�lt benne, hogy elint�zi a k�t fi�t, persze felt�n�smentesen. P�ld�ul az Exmemoriam igaz�n bar�ts�gos megold�s lenne… V�g�l miut�n ki�lvezte az �tlet sz�ps�g�t el is vetette, � sajnos teljesen tiszt�ban volt azzal, hogy hi�ba t�rli a fi�k eml�keit, a b�b�j m�r k�ti. Ha nem teljes�ti a felt�teleket – amire a pergamen szerint egy hete van –, akkor vesztett, �s a p�ld�k alapj�n, amiket olvasott m�g jobban is j�r, ha Parvatinak engedelmeskedik, mintha megv�rja a „b�ntet�st”. Azt a lehet�s�get, hogy beismeri, vesztett, m�r v�gig sem gondolta. � nem vesz�t!

Bar�tai egyre er�teljesebben pofozgatt�k az arc�t, �gy jobbnak l�tta mag�hoz t�rni.

-          J�l vagy? – k�rdezt�k egyszerre, de a hangjukban bujk�l� aggodalom ellen�re m�g mindig l�tszott arcukon a megr�k�ny�d�s.

-          Nem! Nem vagyok j�l!

-          Te komolyan… - kezdte Harry, de egyszer�en nem b�rta kimondani. Csak n�zett a l�nyra, t�tott sz�jjal, d�bbenten.

-          Nem! Nem �rdekel Perselus Piton! – mordult fel Hermione. A b�jital abban a pillanatban forrni kezdett, majd a l�ny haja r�zsasz�nre v�ltozott. A f�zet f�l�tt a g�z �j alakot �lt�tt: „els� figyelmeztet�s”.

Harry �s Ron j�t nevettek az �j, r�zsasz�n Hermion�n, rem�lve, hogy �gy elfelejtik, amit megtudtak. A l�ny azonban tiszt�ban volt a var�zslat m�k�d�s�vel, �gy k�nyszeredetten megsz�lalt.

-          Igen… �rdekel… Perselus… Piton – az utols� k�t sz�t m�r csak suttogta. A haja azonnal visszav�ltozott az eredeti sz�n�re. Hermione kez�be temette az arc�t, �s az eddig visszafojtott d�ht�l, r�m�lett�l �s fesz�lts�gt�l s�rni kezdett.

**

N�h�ny �r�val k�s�bb m�r egyed�l �lt a k�nyvt�rban, egy �ri�si k�nyvhalom m�g� b�jva. Biztos volt benne, hogy bar�tai nem fogj�k el�rulni, amit megtudtak. Nem az�rt, mintha �t f�ltett�k volna – b�r ha jobban belegondolt, tal�n ez is benne volt -, de legink�bb sz�gyellt�k volna bevallani. �gy, ha nem is b�k�sen, de t�relmesen kutatott a k�nyvekben, hogy seg�ts�get tal�ljon. Tiszt�ban volt azzal, hogy �ppen t�rv�nytelen dolgot akar tenni. Igaz, hogy a var�zsl�vil�gban nagykor�nak sz�m�t, de m�g az iskola tanul�ja, addig nem kezdhet ki a tan�r�val. R�ad�sul m�r b�ntethet� is. Ha siker�l elcs�b�tani Pitont, ha r� tudja venni, hogy megcs�kolja, akkor olyat tesz, ami�rt jobb esetben elbocs�tj�k, ha nincs szerencs�je, akkor m�g az Azkabanba is z�rj�k. � val�sz�n�leg meg�szhatja, csak el� kell adnia az �rtatlan, megrontott kisl�nyt. �gysem gondoln� r�la senki, hogy jobb jegy�rt pr�b�lt kedvezm�nyeket szerezni a tan�rn�l… Biztos volt benne, hogy ha kell�en meggy�z�en adja el� mag�t a v�g�n, McGalagony igazgat�n� neki fog hinni, �s nem a tan�rnak.

Egy pillanatra felmer�lt benne, hogy kezd �gy gondolkodni, mint egy Mardek�ros, de azt�n nem sok�ig morfond�rozott a k�rd�sen. V�g�l is, �letben kell maradni, ahhoz pedig kell egy kis ravaszs�g. B�rmilyen j� is Piton teste a tal�r alatt, fontosabbak a vizsg�i, mint a tan�r… Egy�bk�nt is mindig keresztbe tett nekik, �s sosem sz�l�totta fel �r�kon. Meg�rdemli, ak�rmit is kap!

A k�nyvek, amiket maga el� h�zott k�l�nb�z� szerelmi praktik�kat tartalmaztak. Nem annyira vesz�lyeseket, mint egy szerelmi b�jital vagy egy b�b�j, ami megsz�nteti az egyik f�l g�tl�sait. Ezek t�bbs�ge tiltott volt, �s a legt�bbet azonnal �rz�kelt�k volna a miniszt�riumban. Itt apr�, �tletes kis var�zslatok voltak. Az els�, ami Hermion�nek nagyon megtetszett egy olyan b�b�j volt, amellyel megtudhatta, hogy milyen a m�sik sz�m�ra az ide�lis n�. Csak �szrev�tlen�l ki kell sz�rnia Pitonra az ig�t, majd egy megb�v�lt penna minden k�rd�s�re v�laszt ad.

Ezt gyorsan be is gyakorolta, majd kutatott tov�bb. M�g sz�ks�ge lesz m�sra is. Nem akarta mag�nak bevallani, de val�sz�n�leg legal�bb a haj�val t�nyleg kezdenie kell valamit, mert azt Piton el�szeretettel szidta a tan�r�kon. Legsz�vesebben toporz�kolt volna, hogy �t ugyan nem �rdekli a tan�r, de hi�ba, a fogad�ssal szemben �gysem volt es�lye. Legal�bb mindent megpr�b�l.

**

Este f�radtan zuhant �gyba, n�h�ny fodr�sztippel, valamivel – na j�, j�csk�n – r�videbb egyenszokny�val �s igen sz�k egyenbl�zzal gazdagabban hajtotta �lomra a fej�t.

Nem volt szerencs�je, Piton k�pe oda is k�vette… R�j�tt, hogy mire k�sz�l, �s az eg�sz oszt�ly el�tt felfektette a padra, �s elfenekelte, mint egy kisgyereket. Egy�ltal�n nem volt erotikus �lm�ny. �bred�skor hat�rozottan �gy �rezte, hogy egy darabig nem akar b�jitaltanra menni.

Reggelin�l a bar�tai halkan megk�rdezt�k, nem akarja-e feladni a fogad�st, �s biztos�tott�k, hogy nem v�rj�k el t�le, hogy betartsa. Csak s�rt�d�tten felh�zta az orr�t, de egy sz�t sem sz�lt.

Teljesen meglep� m�don els� �r�juk b�jitaltan volt, amir�l Hermione a reggeli v�g�ig pr�b�lt megfeledkezni, k�tes sikerrel. Mikor Piton beviharzott a terembe Harry �s Ron szok�sukt�l elt�r�en b�mulni kezdte a tan�rt. �szint�n k�v�ncsiak voltak, mi az, ami tetszik benne bar�tn�j�knek. Azonban Piton �szrevette a t�tott sz�jjal b�mul�kat, �s nem hagyta kihaszn�latlanul a lehet�s�get.

-          Miss Granger! Az �des h�rmas m�r nem el�g�ti ki a bar�tai ig�nyeit? Azt hittem, enn�l t�bbet tud ny�jtani nekik… az�rt szomor�, hogy m�g �n is jobban tetszem nekik, mint maga – sz�lt olyan hangosan, hogy a Griffend�l asztal�n�l j�p�ran hallhass�k. – Tal�n a haj�val kellene valamit kezdenie. Adjak n�h�ny b�jitalreceptet? – tette hozz� bizalmasan suttogva. V�g�l, l�tva a l�ny szikr�z� pillant�s�t, tov�bbs�t�lt.

A k�t fi� el�sz�r elpirult, majd elfeh�redett, Hermione viszont veszedelmesen nyugodtnak l�tszott. Egy �rd�gi terv k�rvonalaz�dott a fej�ben. Mi�rt is ne cs�b�thatn� el a tan�rt, hogy ut�na McGalagonyhoz rohanjon, ami�rt az a gonosz hal�lfal� r�k�nyszer�tette… E gondolatra bar�tai m�lys�ges d�bbenet�re elmosolyodott.

**

A tanteremben n�ma cs�nd honolt, amikor a b�jitaltan�r bes�t�lt. Senki nem akarta mag�ra vonni a figyelm�t, legjobb volt felt�n�smentesen megh�z�dni az �ra v�g�ig. Szok�sos monoton, unott hangj�n elmondta a feladatot, aminek a di�kok neki is kezdtek. Hermione hamarosan �gy tal�lta, sz�rnyen melege van a t�z mellett, �gy ki kell gombolnia a tal�rj�t. El�gedetten vette tudom�sul, hogy t�bb h�mnem� di�k a k�rny�ken igen �rdekl�dve szemrev�telezi a felt�rt ter�leteket. Egy apr� p�lcaint�ssel elt�ntette az egyik hozz�val�t az asztal�r�l – ezt Harry �s Ron d�bbenten, szok�sos m�don t�tott sz�jjal n�zte v�gig - �s sz�pen lassan elindult a szekr�ny fel�. V�letlen�l pont Piton el�tt ejtette le a pergament, amin a lista �llt, �gy le kellett hajolnia, sz�p bel�t�st engedve. Hermione bar�tai mostm�r nem a l�nyt b�mult�k, hanem a tan�rt, aki rezzen�stelen arccal n�zte v�gig az akci�t. Amikor a l�ny visszat�rt az asztal�hoz �s nekil�tott a feladatnak, a fi�k m�g mindig tan�ruk arc�ra tapadt szemmel, mozdulatlanul �ltek.

-          Miss Granger, �gy l�tom a sz�kebbre-r�videbbre var�zsolt egyenruha sem kelti m�r fel kell�k�ppen a bar�tai figyelm�t. L�tja, m�r megint engem tartanak vonz�bbnak…

-          Val�ban, professzor, de meg lehet �ket �rteni – felelt Hermione l�gy hangon, mik�zben igyekezett cs�b�t� pillant�st vetni tan�r�ra. Az oszt�ly halkan felmorajlott, majd ism�t eln�mult.

Val�j�ban fogalma sem volt, mit kellene tennie, de a reg�nyekben, amiket olvasott, a n�k valahogy �gy viselkedtek. Kicsit kih�v�bban �lt�zk�dtek, cs�b�t�an n�ztek, megmutatt�k b�jaikat �s a kiszemelt f�rfi m�ris f�lig szerelmes volt. B�zott benne, hogy neki sem lesz nehezebb dolga. Ak�rhogy is vessz�k – gondolta – Piton m�r biztosan r�gen lehetett n�vel, �gy kapva-kap majd az alkalmon.

-          Hogy �rti ezt, Miss Granger? – k�rdezett vissza �rtetlen�l. M�r sejtette, mire k�sz�l a l�ny, hiszen annyira egy�rtelm� volt. Ha nem Perselus Piton lett volna, tal�n m�g meg is sajn�lja, de ez nem illet a h�rnev�hez.

-          H�t – kezdte Hermione, v�gigm�rve a tan�rt, majd cs�b�t�an megnedves�tve az ajk�t -, �n is ink�bb mag�t n�zem – fejezte be. �rezte, hogy tal�n kicsit t�lz�sba vitte, de nem volt meg�ll�s. Ha � egyszer valamibe belekezdett, akkor azt rendesen csin�lta.

-          Jobb lenne, ha a f�zet�t n�zn�, ugyanis haszn�lhatatlanra �gett. B�ntet�munka, ma nyolckor. Hagyja el a termet.

Piton m�g l�tta a l�ny arc�n elter�l� el�gedett mosolyt, de Hermione nem vette �szre a tan�r arckifejez�s�t. El�gedett volt mag�val, hogy ilyen k�nnyen k�zelebb ker�lhet a f�rfihoz. B�ntet�munka! Hogy ez mi�rt nem jutott esz�be…

**

Hermione v�gigm�rte mag�t a t�k�r el�tt. Siker�lt egy igen szexis feh�rnem�v� alak�tani az egyik bikinij�t, mindezt �gy, hogy a csipk�s melltart� igaz�n erotikusan l�tszott �t a bl�za alatt. El�gedetten indult el a pince fel�, �s az �tk�zben d�bbenten meg�ll�, t�tott sz�jjal b�mul�, ny�lcsorgat� fi�kon csak nevetett. H�t m�gis lehet hinni az amerikai mugli filmeknek. Teljesen mindegy, milyen ronda valaki, egy kis smink, egy jobb frizura, sz�k ruha �s egyb�l minden fi� beleszeret. K�r, hogy ilyenkor m�g b�rgy�bbak, mint egy�bk�nt…

Piton irod�ja el� �rve meg�llt, kih�zta mag�t, feljebb r�ngatta a szokny�j�t, lejjebb a bl�z�t, majd bekopogott.

-          Befel�! – ki�ltott ki a tan�r.

-          J� est�t, Piton professzor! – k�sz�nt Hermione cs�bosan mosolyogva.

-          Miss Granger! Ott van a k�nyvespolc. Rakja rendbe tartalom �s abc szerint. L�tr�t tal�l mellette. Kezdje!

-          Igenis, professzor! – felelt Hermione j�t�kosan meghajolva, ism�t jobb bel�t�st engedve ezzel.

Cs�p�j�t ringatva a polchoz s�t�lt, majd odaemelte a l�tr�t. Megpr�b�lt eleg�nsan felm�szni, nem sok sikerrel. Biztos volt benne, hogyha a tan�r k�zelebb j�n, bel�that a szokny�ja al�. Milyen remek lehet�s�g lenne! Hiszen gy�ny�r� alakja van, hossz� combjai, csak eddig nem l�tta �rtelm�t mutogatni, mert a bels� sz�ps�g a fontos, vagy nem? H�tra fordult, hogy megn�zze, mivel foglalkozik Piton, �s nagyon gyorsan felm�rte a lehet�s�get, r�sz�rta a h�ttal �ll� tan�rra a k�nyvt�rban tal�lt b�b�jt. Ha nem j�r sikerrel, mikor visszat�r a h�l�terembe, ott fogja v�rni a pergamen a felirattal, hogy milyen is Piton sz�m�ra egy igaz�n cs�b�t� t�rs.

Egy ideig dolgozott, majd kezdte zavarni, hogy a tan�r csak �l az asztaln�l, tudom�st sem v�ve az � form�s kis fenek�r�l, n�ies, hossz� combjair�l, �gy kieszelt egy �jabb tervet.

-          Piton professzor! Eln�z�st, de nem tudom, hogy ez a k�nyv milyen t�m�ba tartozik. Megn�zn�? – tette fel �rtatlanul ostob�n pillogva a k�rd�st. Annyira lem�szott a l�tr�n, hogy feje pont egy magass�gba legyen a tan�r�val, ha az odas�t�l.

A b�jitaltan�r kelletlen�l fel�llt, odal�pett a l�nyhoz, hogy megn�zze, mi a k�nyv c�me. Majd feln�zett, �s szem�k illetve sz�juk �gy szinte csak centim�terekre volt egym�st�l. Hermione sz�ve gyorsabban kezdett verni a rem�nyt�l, hogy v�gre t�l lehet ezen az eg�sz szerencs�tlen fogad�son. Piton mindj�rt megcs�kolja… Ilyen k�zelr�l, �gy f�lhom�lyban nem is voltak annyira s�rg�k a fogai, a haj�t meg nem l�tta. A tan�r l�tta a l�ny arc�n a rem�nyked�st �s m�g egy kicsit k�zelebb hajolt. Hermione arra gondolt, tal�n be kellene csuknia a szem�t, mert a filmekben is �gy szokt�k. Legsz�vesebben megcs�kolta volna a tan�rt, hogy v�gre meglegyen a l�nyeg, de tudta, hogy az nem el�g�ten� ki a fogad�st, �gy v�rt. Piton elmosolyodott, szem�ben furcsa f�ny villant. Hermione egyre jobban rem�nykedett, hisz a tan�r k�v�nja!

-          Miss Granger! – kezdte halk, rekedtes hangon. – Mire sz�m�t?

-          Professzor? – k�rdezett vissza Hermione �rtetlen�l, m�r teljesen bele�lte mag�t a helyzetbe. Szinte l�tta a kamer�kat, a kiab�l� producert, a h�tt�rben v�rakoz� sminkeseket.

-          Komolyan azt gondolta, hogy bed�l�k ennek a sz�nj�t�knak? – folytatta a f�rfi halk, cs�b�t� hangon. Hermione agya nem akart m�k�dni.

-          Sz�nj�t�k? – suttogta.

-          Igen, Miss Granger, sz�nj�t�k. Tiszt�ban van vele, hogy kir�gathatom, ami�rt megpr�b�lt elcs�b�tani egy tan�rt? – sz�lt, egyre jobban felemelve a hangj�t, k�zvetlen k�zelr�l a l�ny arc�ba kiab�lva.

-          �n… nem… nem – R�m�lten b�mult a szemben �ll� f�rfira.

-          Miss Granger, maga a legokosabb di�k az eg�sz Roxfortban. Ne j�tszunk egym�ssal. Mi�rt?

-          �n nem…

-          Miss Granger, ha nem mondja el azonnal, mi�rt pr�b�lt meg elcs�b�tani, mert abban biztos vagyok, hogy nem �gy kelt fel reggel, hogy „ma elcs�b�tom Perselus Pitont”, ha nem mondja el, akkor biztos lehet benne, hogy m�g ma elhagyja az iskol�t!

-          …fogad�s… - motyogta Hermione alig hallhat�an.

-          Fogad�s? �rtem…

-          Professzor? Meg… megegyezhetn�nk?

-          Mit akar felaj�nlani, Miss Granger? Ugye nem gondolja komolyan – folytatta, l�tva a l�ny arc�n a v�laszt -, hogy lefek�dn�k mag�val? Maga egy di�k! M�g csak nem is n�! Meg akar egyezni? Nem tud nekem semmit felaj�nlani! Hacsak…

-          Hacsak? – k�rdezett vissza rem�nyked�en.

-          Seg�t nekem! – Piton arc�n �rd�gi mosoly ter�lt el. V�gre bossz�t �llhat Jamesen. Igaz, hogy csak k�zvetve, de �gy sem lesz kev�sb� �lvezetes. – Mindent pontosan �gy kell tennie, ahogy mondom. Ha nem tesz eleget a k�r�seimnek, akkor biztos lehet benne, hogy kir�gatom.

-          �rtem, uram.

Egy f�l �r�val k�s�bb Hermione falfeh�ren, remegve rohant vissza a h�l�term�be. Ezt nem teheti meg… a bar�taival nem… Oda sem figyelve berontott a szob�ba, r�gt�n az �gy�ra akarta vetni mag�t, de �szrevette a pergament, amit ott hagyott. Megakadt… rajta �ll, milyen Piton v�gy�lma. Tal�n ezt m�g felhaszn�lhatn� ellene, �s elker�lhetn� ez a sz�rny�s�get. Felkapta a pap�rt, �s remeg� k�zzel tartva elolvasta, amit r��rt a megb�v�lt penna. Arc�b�l kifutott a marad�k sz�n is.

A pergamenen egyetlen n�v �llt: „Lucius Malfoy”.