2.fejezet: Felkészülés
 

Mikor a griffendéles hetedéves lányok szobájában az ébresztőbűbáj működésbe lépett, Hermione Granger magában fohászkodott azért, hogy kiderüljön, a McGalagonnyal való beszélgetést csak álmodta. Minden reménye szertefoszlott, amikor megpillantotta az éjjeliszekrényén heverő Tiniboszi Kalauzt, amit nehéz is lett volna nem észrevenni, rózsaszínűségével kivirított a lány többi könyve közül. Túlságosan tisztelte ahhoz a tanárokat, hogy ne hallgasson McGalagony tanácsaira, ezért a könyvecskével a kezében állt a tükör elé. Lavender és Parvati álla szinte leesett a megdöbbenéstél, még soha nem látták szobatársnőjüket egy percnél hosszabb ideig a tükör előtt ácsorogni. Hermione megpróbált nem odafigyelni a sutyorgásukra, pár bűbájjal rendbe hozta a haját, az arcbőrét, majd tanácstalanul hajolt a ládája fölé. Az egyenszoknya megrövidítése még könnyen ment, de kivágott felsőrészeket egyáltalán nem talált. Végül felvette az egyik szűkszabású blúzát, és a legfelső gombot szabadon hagyta. Már épp indult volna reggelizni, amikor eszébe jutott, hogy a szürke pamutharisnyát McGalagony biztos nem fogja csábítónak ítélni, ezért kelletlenül előkotort egy nylonharisnyát, és gyorsan magára rángatta. Úgy döntött, a talár kigombolva felejtése csak este lesz szükséges, így legalább a többi diák nem fogja észrevenni a szokatlan öltözékét. Az első órája pont átváltoztatástan volt, kissé remegve lépett be házvezető tanára termébe, lesütött szempillákkal ült le a helyére, így is kis híján lefordult a székről, amikor felpillantott McGalagonyra, és az rákacsintott. Próbálta magát meggyőzni arról, hogy csak képzelődött, de mikor az óra végén el akarta hagyni a termet, a tanárnő megszólította.

- Miss Granger! Egy pillanatra itt maradna, szeretnék magával pár szót váltani a legutóbbi házi dolgozatáról! – Csak azután szólalt meg újra, hogy mindenki más kiment a teremből. – Remek lett a frizurája, Hermione, és az arcbőre is friss és üde. De most mutassa a ruháit!

Hermione félénken gombolta ki a talárját, tartott a tanárnője reakciójától, de McGalagony csak elmosolyodott.

- Kezdetnek jó lesz! De gombolja ki a blúzán a felső gombot…

- De hát azt már kigomboltam! – kapott a nyakához a lány.

- Akkor a másodikat is hagyja szabadon – mosolygott rá ravaszkásan a professzor. – Így ni, ezt már Perselusnak is észre kell vennie. Hányra megy a laborjába?

- Nyolckor szoktuk kezdeni a munkát!

- Akkor várom az irodámban, mondjuk hétkor. Kisminkelem, aztán megbeszéljük a haditervet!

- Haditervet? – kérdezte rémülten, miközben elkezdte visszagombolgatni a talárját, de McGalagony megfogta a kezét.

- Hagyja csak nyitva, meg kell szoknia ezt a viseletet, hogy estére már ne foglalkozzon vele, és csak Perselusra koncentrálhasson! – folytatta lelkesen a professzor. – Most pedig menjen, mert el fog késni a következő órájáról! És meg ne lássam, hogy változtat az öltözékén!

„Most már legalább a stílusa újra a megszokott…” Hermione kedvetlenül sietett el a bűbájtanterem irányába, észre sem vette a rá irányuló megdöbbent pillantásokat.

Piton professzornak péntekenként nem volt első órája, most azonban nem maradt tovább az ágyban, Dumbledore-t átkozva állt a zuhany alá, reggel ugyanis az igazgató által küldött bagoly ébresztette fel, a madárnál levő csomagban egy flakon sampont és egy üveg parfümöt talált. Szíve szerint a földhöz vágta volna Dumbledore ajándékát, végül azonban a fogait csikorgatva indult a fürdőszobába. Még saját magát is meglepte, hogy milyen finomnak találja a sampon illatát, és hogy a szer milyen kellemesen bizsergeti a fejbőrét. Úgy döntött, nem árt, ha aznap egy tiszta talárt vesz fel, mert bár nem volt szokása Dumbledore tanácsait megfogadni, javított a hangulatán, hogy az igazgató úgy vélte, lehet esélye Grangernél. Egyszerűbb lett volna, minél messzebbre menekülni a lánytól, de nem akarta, hogy bárki is gyávának nevezze. Indulás előtt még a parfümből is fújt magára egy keveset, bár eszébe jutott, hogy erre ráért volna este, a közös munka előtt is. Mielőtt elindult volna órát tartani, pár pillanatig elgondolkodott azon, megéri-e bolondot csinálni magából az egész Roxfort előtt Granger miatt, de amikor meglátta az ágya melletti éjjeliszekrényen a lány fényképét, rögtön tudta a választ. A tanterem előtt már felsorakoztak a harmadéves hollóhátasok és hugrabugosok. Mikor meglátták a rettegett professzorukat, mindannyian elnémultak, csak éppen kivételesen nem a félelem, hanem a döbbenet miatt. Pitonnak egyelőre nem tűnt fel a változás, hiszen már megszokta, hogy az érkezésekor kis híján szívrohamot kapnak a diákjai. Mogorván kezdte el ismertetni az órán elvégzendő feladatokat, és csak pár perc után vette észre, hogy minden szem rá szegeződik. Máskor a diákjai folyamatosan az asztalukat bámulták, senki nem mert ránézni, abban bíztak, hogy így talán ők is láthatatlanná válhatnak. Most azonban csodálkozva bámulták a tanárt, hiszen most nem a megszokott, zsíros hajú denevér állt velük szemben, hanem egy ápolt, szinte vonzó férfi. A Piton közelében ülők még a többi társuknál is döbbentebbnek tűntek, hiszen ők még a kellemes parfümillatot is megérezték. A hugrabugos Laura Madley oldalra döntött fejjel, kissé tátott szájjal nézett a professzorára egészen addig, amíg az váratlanul rá nem dörrent.

- Miss Madley, talán rosszul érzi magát? Vagy valami furcsát látott?

- Ööö, nem, uram! – hebegte a lány fülig pirulva, ezután már az összes osztálytársa lehajtott fejjel kezdte el követni Piton utasításait, és nagyon vigyáztak, nehogy véletlenül a férfira pillantsanak. Az ebédszünetig már a fél kastélyt bejárta a hír, hogy Pitont eltalálta valami szépítőbűbáj, de ennek a pletykának csak azok hittek, akik a saját szemükkel tapasztalták az átváltozást. A griffendélesek asztalánál is erről folyt a leginkább a társalgás, de Hermione egy szót sem hallott belőle, túlságosan lefoglalta az idegeskedés az este miatt. Piton késve érkezett az ebédre, addigra a lány és barátai már elhagyták a nagytermet, amit a férfi most nem is bánt, még nem érezte magát teljesen felkészültnek a találkozásra. Mire megérkezett, a jobbján ülő McGalagony már távozni készült, így a másik oldalán helyet foglaló Dumbledore nyugodtan megszólíthatta, a professzor nagy bánatára.

- Nahát, Perselus, ez a sampon csodákat művelt veled! Mint egy Casanova! Ha Miss Granger ezután nem omlik a karjaidba, megeszem a süvegem! Találkoztál ma már vele?

- Még nem, péntekenként nincs órám a hetedévesekkel… Miért történt vele valami? – kérdezte tettetett ridegséggel Piton, szíve azonban vad kalapálásba kezdett.

- Nem, semmi… Mondjuk úgy, hogy nem csak a te külsőd változott meg ilyen drasztikus módon… De majd este úgy is meglátod! – azzal rákacsintott fiatal kollégájára, aki ezután hallgatásba burkolózott.

„Drasztikus módon megváltozott a külseje? Megátkozta valaki? Talán megint Draco? Én kitekerem a nyakát annak az idiótának! De akkor miért vigyorgott, és kacsintgatott Dumbledore? Na mindegy, alig hét óra, és megtudom, mire célzott…” Míg ezen gondolkodott, nem vette észre, hogy a jelenlevő kollégái kivétel nélkül mindannyian zavartan pillantgattak rá, különösen a csinos Vector professzor fixírozta hosszasan.

A nap során Hermionénak is sok kellemetlenséget okoztak az őt megbámuló diáktársai: a fiúk közül sokan úgy néztek rá, mintha most látnák őt először, Ron is nehezen vette le a pillantását barátja dekoltázsáról, a lányok viszont gyakran igencsak barátságtalanul méregették, főleg Lavenderéket zavarta, hogy aznap nem ők álltak a figyelem középpontjában. Hermionét igencsak zavarta az iránta való megnövekedett érdeklődés, ezért megkönnyebbülten sétált ki az aznapi utolsó órájáról, majd elsietett vacsorázni, hogy időben mehessen McGalagonyhoz. A sietséget azonban abban a pillanatban megbánta, amint belépett a professzor irodájába, ugyanis az asztalon egy négyzetcentiméternyi szabad hely sem maradt, mindent beborítottak a különböző sminkszerek. Ennyi körömlakkot, szemhéjfestéket, rúzst és még ki tudja mit még Lavenderéknél sem látott.

- Á, jöjjön be, Hermione, már mindent előkészítettem! – köszöntötte lelkesen a tanárnő, és már le is nyomta az egyik székbe a megdöbbent lányt.

- Lássuk csak, a szoknyájához bármilyen szín illene, de a blúza rózsaszín, úgyhogy ehhez kell igazítanunk a sminkjét is, nagyon bájos lesz! Ne aggódjon, nem viszem túlzásba, csak egy leheletvékony alapozóréteg, így ni, most csukja be a szemét, jó egy kicsi csillámpor is mehet ide, egy kis szempillaspirál és kész is, remekül kiemeli a szemét! De melyik rúzs legyen, nem is tudom… Már meg is van, csücsörítsen!

Hermione szó nélkül teljesítette a parancsokat, túlságosan lekötötte az az információ, hogy McGalagony egy sminkőrült… Ezt azért nem hitte volna a professzoráról, hiszen mindig rászólt Parvatiékra, ha óra alatt sminkelték magukat.

- Jó, még egy kis szájfény, púder, egy kis pirosító! Csodásan néz ki! Perselus el fog ájulni! Amikor én ennyi idős voltam, még nem lehetett ilyen fantasztikus festékeket kapni, úgyhogy a barátnőimmel mindig varázslatokkal próbáltuk csinosítani magunkat… Persze mi a jó ízlés keretein belül maradtunk, nem úgy, mint a legtöbb mai lány! Nem értem, hogy Miss Brown és Patil miért kedvelik ennyire azokat a rikító színeket, amikor azok olyan közönségesek…

„Hát ez a baja velük! Bezzeg ha nekik is sminktippeket osztogathatna, nem adna nekik annyi büntetőmunkát…”

- Merlinre, Hermione, indulnunk kell, tíz perc múlva nyolc óra lesz!

- Ööö, indulnunk? Mármint kettőnknek?

- Hát persze, lekísérem! Nagyon kíváncsi vagyok Perselus reakciójára. Aztán holnap délután jöjjön el újra, és akkor mindent kielemezhetünk. Figyeljen oda minden szavára, mozdulatára, azok az igazán árulkodóak! – miközben beszélt, már az ajtó felé terelgette a lányt, és Hermione hamarosan azt vette észre, hogy már rég a pince felé tartanak, McGalagony pedig rendületlenül a férfiak viselkedését magyarázta. Piton laborja előtt már felsorakozott a többi diák, akikkel együtt dolgoztak, köztük volt Malfoy is, ő bámulta meg leginkább a kísérővel érkező lányt. Hermione nem tudta eldönteni, hogy a külseje lepte meg ennyire a fiút, vagy McGalagony jelenléte, esetleg mindkettő. A tanárnő ezután sutyorogva magyarázta, hogy mikre kell odafigyelnie, hogyan viselkedjen, aztán hirtelen elhallgatott egy másodpercre, és lelkesen súgta Hermione fülébe:

- Ott jön! Vagyis jönnek…