1.fejezet: Tan�csad�s

McGalagony professzor �pp az utols� kijav�tand� dolgozatra �rta r� a jegyet, �s m�r indult volna vacsor�zni, amikor kopogtattak a dolgoz�szob�ja ajtaj�n.

- Szabad!

A szob�ba a kedvenc tan�tv�nya, az iskolaels� Hermione Granger l�pett be. Hetek �ta figyelte a l�nyt, l�tta rajta, hogy napr�l-napra egyre s�padtabb lesz, �s az �rai teljes�tm�nye is folyamatosan romlik.

- Ne haragudjon, professzor, hogy ilyen k�s�n zavarom, de �gy �reztem, hogy valakivel besz�lnem kell… �s �n minden �v elej�n elmondja, hogy ha b�rmilyen probl�m�nk van, forduljunk �nh�z – hadarta remeg� hangon a l�ny.

Az id�s tan�rn� el sem tudta k�pzelni, milyen bajba keveredett a mindig p�ldamutat�, szorgalmas di�kl�ny, �gy gyorsan hellyel k�n�lta, �s �gy folytatta a besz�lget�st.

- Az�rt vagyok a h�zvezet� tan�ruk, hogy seg�tsek, ha valamilyen probl�m�juk van, �gyhogy nyugodtan mondja el, mi a gondja, Hermione.

- Nem is tudom, hogy kezdjek hozz� – t�pel�d�tt a l�ny. – Az a helyzet, hogy… Szerelmes vagyok.

- Csak ez a baj? – nevetett fel megk�nnyebb�lten McGalagony, Hermione azonban megbotr�nkozva n�zett r�.

- Ez igenis komoly probl�ma, ugyanis a helyzet nem ilyen egyszer�!

- Tal�n a fi�val van a baj? Esetleg egy nem l�tez� szem�ly? A fiatal l�nyokkal gyakran el�fordul, hogy azt hiszik, beleszerettek valamelyik romantikus reg�ny f�h�s�be…

- Nem, az illet� nagyon is val�s�gos szem�ly – sz�lalt meg f�l�nken a l�ny, kiss� les�jtotta az a t�ny, hogy az egyik kedvenc tan�ra kin�zi bel�le, hogy kital�lt szem�lyekbe szeret bele.

- Akkor valamelyik �vfolyamt�rsa az, ugye? Tal�n Ronald Weasley? – csillant fel McGalagony szeme.

- Nem, nem, dehogy! Nem �vfolyamt�rsam! �s f�leg nem Ron… - tiltakozott Hermione.

- �rtem m�r, akkor az a probl�ma, hogy a fi� fiatalabb �nn�l. Ne agg�djon, kedvesem, egy-k�t �v nem sz�m�t, ez ma m�r teljesen elfogadott dolog.

- �pp ellenkez�leg, nem fiatalabb, hanem id�sebb n�lam…

- Ha j�l sejtem, akkor a rend valamelyik tagja a v�gyai t�rgya… Ny�ron ismerkedtek meg a f�hadisz�ll�son? – mosolyodott el a professzor, amikor esz�be jutott a j�k�p� Jesse Chase.

- Igen, rendtag, de m�r r�gebbr�l ismerem… De nem csak a kork�l�nbs�g a probl�ma, hanem a poz�ci�ja… Vagyis h�t nem vagyunk egy szinten.

- Ezt nem eg�szen �rtem… Vagyoni k�l�nbs�gekre gondol?

- Nem, ink�bb �gy mondan�m, hogy � a felettesem… - magyar�zta bizonytalanul a l�ny.

- M�gis hol? – �rtetlenkedett tov�bb a tan�rn�.

- H�t itt, az iskol�ban…

- Sz�val egy tan�r? – McGalagony szeme el�tt el�sz�r Flitwick professzor k�pe jelent meg, ami miatt egy kiss� �rtetlenked� arcot v�gott, azt�n hirtelen leesett neki, hogy kir�l van sz�. – Csak nem Perselus?

- De… - b�lintott sz�gyenkezve Hermione.

- Merlinre, el�sz�r Filius jutott eszembe… Megnyugtat�, hogy nem rossz az �zl�se. Perselus nagyon, �hm… �rdekes szem�lyis�g. Eg�sz j�k�p�, �s csak tizennyolc �vvel id�sebb mag�n�l, ez a kork�l�nbs�g m�g elfogadhat�. R�ad�sul nagyon m�velt, rengeteget olvas, ebben hasonl�tanak. A st�lusa… Nos, azon lesz mit finom�tania. De ha megregul�zza, eg�sz rendes f�rjet faraghat bel�le.

- De McGalagony professzor, � a tan�rom! R�ad�sul ut�l engem! – tiltakozott Hermione.

- Val�ban a tan�ra, de m�r csak f�l �vig… Mivel maga m�r nagykor�, semmilyen t�rv�ny nem tiltja a viszonyukat. �s nem hiszem, hogy ut�lja mag�t, szerintem Piton professzor igenis elismeri a k�pess�geit, k�l�nben nem v�lasztotta volna be abba a csapatba, akik seg�thetnek neki a szem�lyes laborj�ban.

- De rendszeresen s�rteget…- fakadt ki a l�ny.

- Mint mindenki m�st…

- Szinte �szre sem vesz…

- Akkor tegyen valamit, hogy �szrevegye…

K�r�lbel�l ugyanebben az id�ben Dumbledore irod�j�nak ajtaj�n is kopogtattak, majd a sz�v�lyes invit�l�s ut�n Perselus Piton l�pett be a helyis�gbe, �s egy pergamentekercset nyomott az igazgat� kez�be.

- Mi ez, Perselus? – forgatta a pap�rt k�v�ncsiskodva Dumbledore.

- A felmond�som – hangzott el az egyszer� felelet.

- �s azt megosztan�d velem, fiam, hogy mi�rt akarod elhagyni az iskol�t? – k�rdezte nyugodt hangon a zaklatott professzort�l, mik�zben hellyel k�n�lta.

- Mert elk�vettem �letem legnagyobb bakl�v�s�t…

- Nocsak, �s mi volt az? S�lyos dolognak kell lennie, ha el akarsz menek�lni miatta.

- Beleszerettem egy di�komba… �n nem akartam, megpr�b�ltam r� se n�zni, r�j�ttem, hogy hiba volt bev�logatnom a seg�t�im k�z�, az�ta minden p�ntek este n�zhetem �t a saj�t laboromban. Mintha nem lenne el�g, hogy a tan�r�kon is folyton be�l az els� padba… - panaszkodott egyre indulatosabban Piton.

- M�gis kir�l besz�lsz?

- Arr�l az �tkozott Grangerr�l… Hogy nyeln� el a f�ld a k�cos haj�val, a csillog� szem�vel �s a folytonos okoskod�s�val egy�tt…

- Az�rt megnyugtat�, hogy a szerelem nem ford�t ki teljesen magadb�l, Perselus… De el�ruln�d v�gre, hogy mi�rt akarod emiatt elhagyni a Roxfortot? Miss Granger m�r nagykor�, semmilyen t�rv�ny nem tiltja a tan�r-di�k viszonyt, ha feln�tt emberekr�l van sz�…

- Ezzel �n is tiszt�ban vagyok, de megbolondulok, ha a k�zel�ben kell lennem! Nem b�rok vele egy l�gt�rben meglenni… F�lek, hogy nem tudok uralkodni az �szt�neimen… - a professzoron m�r l�tszott, hogy hamarosan felrobban.

- Nem lenne egyszer�bb, ha k�z�ln�d vele, hogy mit �rzel? – k�rdezte nyugodt hangon az igazgat�.

- Persze, hogy azt�n mindenkinek elmes�lje, a tekint�lyem meg �r�kre elvesszen… Nem fogok megal�zkodni el�tte…

- Akkor pr�b�ld finoman jelezni neki, hogy tetszik neked… Ha � is hasonl�an �rez, akkor meg fogja �rteni a c�lz�st…

- M�gis milyen jelekre gondolt? Hordjak „I love Hermione” felirat� tal�rokat? – ironiz�lt Piton.

- Nos, �n enn�l finomabb c�lz�sokra gondoltam. Legy�l vele kedvesebb, besz�lgess vele, esetleg mosolyogj r�…

- Azt�n a k�vetkez� pillanatban m�r j�nnek is �rtem a Szent Mung�b�l…

- Az�rt gondolkodj el a tan�csaimon, miel�tt elmenek�lsz a probl�m�id el�l.

- �n nem menek�l�k! – csattant fel a f�rfi.

- Rendben, ez a helyes hozz��ll�s, akkor holnapt�l kezdheted az udvarl�st… P�ntek lesz, vagyis az est�t Miss Granger �s p�r di�k n�lad t�lti… Most pedig menj aludni, reggel pedig mosd meg a hajad, �s haszn�lj egy kis parf�m�t, a n�k az �polt f�rfiakat kedvelik.

Piton tekintet�t l�tva Dumbledore mag�ban h�l�t adott az �gnek, ami�rt nem lehet szemmel �lni, de a fiatal professzor nem kezdett bele �jabb vit�ba, ink�bb sz� n�lk�l visszat�rt a lakoszt�ly�ba, az igazgat� pedig egy p�lcaint�ssel elt�ntette a felmond�levelet.

P�r emelettel lejjebb k�t n� �lt egym�ssal szemben, a fiatalabbik l�tsz�lag megfulladni k�sz�lt a d�bbenett�l, azt�n kit�rt bel�le a megbotr�nkoz�s.

- De McGalagony professzor, ezt ugye nem gondolja komolyan?! J�rk�ljak kigombolt tal�rban, �s viseljek alatta r�vid szokny�kat, meg kiv�gott fels�r�szeket? Hordjak magassark�t, �s sminkeljem ki magam? Ugye csak viccel?

- Nyugodjon meg kedvesem, nem kell t�lz�sba vinnie, de felt�tlen�l n�iesebbnek kell lennie, ha azt akarja, hogy Perselus �szrevegye, hogy maga m�r nem kisl�ny.

- De nekem nincsenek ilyen holmijaim, ez nem az �n vil�gom… Lavender �s Parvati pedig t�l irigy, hogy ak�rmit is k�lcs�nadjon nekem… R�ad�sul mindenki azt hinn�, hogy megbolondultam!

- Mondtam m�r, hogy nem kell t�lz�sokba esnie! El�g lesz p�r apr� v�ltoztat�s… Vegye fel az iskolai egyenszokny�t, de var�zsolja p�r centivel r�videbbre… Ne agg�djon, senki nem fogja �szrevenni, a fels�bb�vesek k�z�l azt hiszem maga az egyetlen l�ny, aki ezt m�g nem tette meg… Azt�n holnap miel�tt elindulna a professzorhoz, j�jj�n be hozz�m, majd �n kisminkelem! A frizur�j�val is kellene kezdeni valamit… V�rjon csak, ezt vigye mag�val, �s lapozza �t! – azzal leemelt a polcr�l egy v�kony, r�zsasz�n k�nyvecsk�t, �s Hermione kez�be nyomta.

- Tiniboszi Kalauz – B�b�jos sz�ps�gtr�kk�k – olvasta r�m�lten a feliratot a l�ny. – H�t, k�sz�n�m, professzor…

- Higgye el, sok hasznos tan�cs van benne… Most pedig menjen vacsor�zni, azt�n ne maradjon t�l sok�ig �bren, nehogy holnapra karik�sak legyenek a szemei…

Hermione zavarodottan kullogott a Griffend�l torony fel�, m�lys�gesen megd�bbentette McGalagony reakci�ja. Arra sz�m�tott, hogy az id�s tan�rn� majd lebesz�li a rem�nytelen szerelemr�l, �s seg�t neki elfelejteni Piton professzort, ehelyett eg�sz este arra b�tor�totta, hogy kezdjen ki a f�rfival. Piton is hasonl� hangulatban ballagott lefel� a pinc�be, nem hitte volna, hogy Dumbledore-t ennyire fellelkes�tik az � �rzelmei, �s m�g t�mogatni is akarja ezt a hal�lra �t�lt viszonyt. „Amib�l �gyse lesz semmi, Granger soha nem kezdene egy ilyen v�nemberrel!” – tette hozz� gondolatban �pp akkor, amikor valaki teljes er�b�l neki�tk�z�tt. Granger �llt vele szemben, ijedt�kben mindketten h�tr�bb l�ptek egy kicsit.

- El... Eln�z�st, uram, sajn�lom, hogy nem figyeltem! – hebegte a l�ny a feje b�bj�ig elv�r�s�dve.

- M�skor n�zzen a l�ba el�! – morogta Piton, azt�n esz�be jutott, hogy neki most kedvesnek k�ne lennie. – Holnap este tal�lkozunk a laboromban, nagyon, �hm… izgalmas lesz… - azzal megpr�b�lt mosolyogni, de a k�nyszeredett vicsorg�s l�tt�n Hermione m�g ijedtebb arcot v�gott.

- J� �jszak�t, professzor! – azzal m�r el is sietett, �s meg sem �llt a toronybeli h�l�szob�j�ig, ahol azt�n el�h�zta a p�rn�ja al�l az egyik iskolai �vk�nyvb�l kiv�gott fot�t, ami Piton professzort �br�zolta, �s nem sejtette, hogy a pinc�ben tal�lhat� tan�ri lakoszt�lyban a f�rfi �pp a Colin Creeveyt�l elkobzott fot�albumb�l mentett ki mag�nak Hermion�r�l egy k�pet…