27.fejezet

Piton leroskadt a l�ny �gy�ra, �s mag�t �tkozta, ami�rt nem k�vette Hermion�t m�g az �jszaka, �s nem magyar�zta meg r�gt�n a helyzetet. �gy azonban volt ideje r�d�bbenni, hogy �lete legnagyobb t�ved�se lenne ell�kni mag�t�l a l�nyt, tal�n a hal�lfal�s�got lesz�m�tva. El�sz�r nem akarta elhinni, hogy valaki szeretheti �t, r�ad�sul egy ennyire fiatal, intelligens �s csinos valaki. Mi�ta az esz�t tudta, tudatosan pr�b�lta elker�lni a csal�d�st, egy falat vont maga k�r�, �s pr�b�lta t�vol tartani mag�t�l az embereket. Az Adrianne-ban val� csal�d�s tov�bb n�velte a bizalmatlans�g�t, �gy t�rt�nhetett meg, hogy nem vette komolyan Hermione �rz�seit. N�m�n meredt a p�rn�ra, amin tegnap este m�g a l�ny feje pihent, �s teljesen elmer�lt az �nsajn�latban. Azt�n egy sz�rny� gondolat furakodott az elm�j�be: Ha Hermione elhagyta a kast�lyt, ak�r bajba is ker�lhetett. Az �tok miatt m�g nagyon gyenge, ha r�t�madnak, nem tudja megv�deni mag�t. Azonnal felpattant, �s mint az �r�lt szalad ki a lakoszt�ly�b�l. Csak a bej�rati csarnokban torpant meg, amikor r�j�tt, nem tudja, hova menjen. A k�vetkez� pillanatban azonban kiny�lt a kapu, �s Adrianne l�pett be rajta.

- Mi t�rt�nt, Perselus? Csak nem r�m v�rsz?

- Nem l�ttad Hermion�t? – k�rdezte idegesen a f�rfi.

- Nah�t, m�r nem Miss Granger? – kacagott fel a boszork�ny, de a k�vetkez� pillanatban abba is hagyta a nevet�st, mert Piton megragadta a v�llait, �s megr�zta. De nem ez volt benne a legijeszt�bb, hanem a pillant�sa, a szemei ugyanis �r�lten szikr�ztak.

- Azt k�rdeztem, hogy nem l�ttad-e!

- De… - hebegte a n�, de azt�n visszat�rt bel� az er�, �s g�nyosan folytatta. – Nagyon feld�lt volt a kis bar�tn�d, szinte szaladva hagyta el a birtokot �gy egy �r�ja, �s h�tra sem n�zve dehoppan�lt.

Piton azonnal elengedte �t, �s hamarosan m�r az iskola birtok�n szaladt l�lekszakadva. Mikor v�gre el�rte a birtok hat�r�t, � is dehoppan�lt. Elindult a Grimmauld t�ren a tizenegyes �s a tizenh�rmas h�z fel�, felid�zte mag�ban a f�hadisz�ll�s c�m�t, �s gyorsan bel�pett az �p�letbe. A konyh�ban Molly Weasleyt tal�lta.

- Perselus, maga hogy ker�l ide? H�napok �ta nem j�rt itt!

- Hermione… Hermione visszaj�tt ide?

- Nem, de h�t mi t�rt�nt vele? Hiszen mag�nak k�ne �polnia! – k�rdezte r�m�lten a n�, Piton azonban v�laszra sem m�ltatta, m�r el is hagyta a h�zat.

Rem�nykedett benne, hogy a l�ny visszat�r a bar�taihoz, de a sz�ve m�ly�n sejtette, hogy nem fogja a f�hadisz�ll�son tal�lni. Kiss� elbizonytalanodott, hogy most hova menjen, v�g�l �gy d�nt�tt, megn�zi az �sszes olyan helyet, ahov� Hermione mehetett. El�sz�r a Szent Mung�ba hoppan�lt, ez volt az egyetlen hely, ahol nem akarta megtal�lni a l�nyt. �r�mmel vette tudom�sul, hogy aznap m�g egy fiatal, barna haj� n�t sem sz�ll�tottak be, �gy azt�n azonnal tov�bb indult. Eg�sz nap meg sem �llt, minden lehets�ges helyen j�rt, ahol Hermione megfordulhatott: a Foltozott �stben, az Abszol �ton, k�nyvt�rakban �s k�nyvesboltokban, de sehol nem j�rt szerencs�vel. M�r esteledett, amikor �gy d�nt�tt, visszat�r a f�hadisz�ll�sra, �s nem is b�nta meg, ugyanis ott m�r Ginny Weasley v�rta �t egy levelet szorongatva.

- Professzor �r, anya elmondta, hogy Hermione elt�nt, ez�rt azonnal ut�na k�ldtem egy baglyot, �s � v�laszolt is!

Piton sz� n�lk�l vette ki a l�ny kez�b�l a pergament, �s izgatottan olvasni kezdte.

Kedves Ginny!

Ne haragudj, nem akartam r�tok ijeszteni, csak �gy �reztem, sz�ks�gem van egy kis egyed�ll�tre, ahol rendezhetem a gondolataimat. Nem kell agg�dnotok �rtem, biztons�gos helyen vagyok, �s m�r nem is �rzem magam rosszul, szinte teljesen meggy�gyultam, K�rlek, ne keressetek, ha �sszeszedtem magam, azonnal hazamegyek.

�lel:

Hermione

A f�rfinak le kellett �lnie egy kicsit, att�l tartott, hogy eluralkodik rajta a d�h, �s a falba fogja verni a fej�t. „Hogy nem jutott eszembe, egy�rtelm�nek kellett volna lennie, hogy oda fog menni. Mit keresett volna az Abszol �ton? Teljesen megh�ly�ltem, hogy nem oda mentem el�sz�r…” Ginny Weasley nem az els� ember volt, akit aznap sz� n�lk�l hagyott fak�pn�l, de most nem foglalkozott ezzel, ink�bb sietve elhagyta a h�zat, �s a csendes kisv�rosba hoppan�lt, Rem�lte, hogy hamar megtal�lja a h�zat, de nem ment olyan k�nnyen, hiszen m�g csak egyszer j�rt itt. V�g�l nagy nehezen r�bukkant a kis csal�di h�zra, �s nagyon megk�nnyebb�lt, hogy az egyik helyis�g ablak�b�l f�ny sz�r�dik ki. Az ajt�hoz s�t�lt, �s �vatosan bekopogott rajta, pedig sz�ve szerint azonnal berontott volna, de nem akart r�ijeszteni a l�nyra. Mikor azonban Hermione r�snyire kinyitotta az ajt�t, nem hagyta, hogy a l�ny r�csapja, gyorsan bel�pett a h�zba.

- Mit akarsz itt? – k�rdezte k�nnyes szemmel Hermione.

- T�ged! – Azzal Piton mag�hoz r�ntotta, �s szenved�lyesen megcs�kolta, a l�ny pedig ezut�n m�r nem tiltakozott, csak �vatosan bel�kte az ajt�t, majd az emelet fel� h�zta a f�rfit.