26.fejezet

Hogy �sszeszedje az erej�t, m�g s�hajtott egy nagyot, azt�n kil�pett a nappaliba. Hermione h�ttal �llt neki, �pp a k�nyvespolcon lev� vaskos k�teteket n�zegette, de amikor meghallotta a f�rfi l�pteit, megfordult.

- M�r kezdtem azt hinni, hogy nem mer kij�nni…

- Mit�l kellene f�lnem a saj�t lakoszt�lyomban? – mordult fel Piton. – K�l�nben se �csorogjon ott, megmondtam, hogy �gyban kell maradnia! Legal�bb �lj�n le a kanap�ra!

A l�ny azonnal engedelmeskedett neki, de a f�rfinak m�g ez sem volt el�g.

- Igaz�n fel is �lt�zhetett volna, nem hi�nyzik, hogy m�g meg is f�zzon!

- Nem f�zom. �s r�t�rhetn�nk v�gre az eredeti t�m�ra? Mi�rt hagyott ott Ainsdale-ben?

Piton nem v�laszolt, p�r l�p�sre meg�llt a kanap�t�l, �s m�rgesen n�zett Hermion�ra. A l�ny ezt egy id� ut�n megunta, ez�rt felkelt, �s odas�t�lt a f�rfihoz. Piton kiv�telesen nem sz�lt r�, n�m�n t�rte, hogy a l�ny v�gigsim�tson a karj�n.

- Mi�rt? – suttogta Hermione, de tov�bbra sem kapott v�laszt a k�rd�seire, a f�rfi ink�bb elford�totta az arc�t. – Perselus… - A l�ny a kezei k�z� vette Piton arc�t, �s gyeng�den maga fel� ford�totta.

A f�rfit teljesen elvar�zsolt�k a hatalmas barna szemek, a v�rakoz�st�l sz�tny�lt ajkak, t�bb� nem volt k�pes gondolkodni, mag�hoz r�ntotta Hermion�t, �s megcs�kolta. A cs�kja olyan vad volt, hogy a l�ny kis h�j�n �sszeesett, csak Piton szorosan �lel� karjai tartott�k meg. Hamarosan sz�tnyitotta ajkait, nyelveik vad csat�ba kezdtek. Egym�s �rint�seit�l, illat�t�l szinte ext�zisba ker�ltek, mindketten �gy �rezt�k, izzik k�r�l�tt�k a leveg�. Hermione azt sem tudta, hogy percek, vagy �r�k teltek el, mire Piton elengedte �t, �s v�gyt�l csillog� szemekkel v�rt a reakci�j�ra, A l�ny nem t�tov�zott sok�ig, most � �lelte mag�hoz a f�rfit, �s l�gyan megcs�kolta. Ez teljesen m�s volt, mint az els� cs�kja Krummal, amikor csak arra tudott gondolni, hogy valamit biztos rosszul csin�l. Ez a cs�k term�szetes volt, a k�lvil�g megsz�nt sz�m�ra, hagyta, hogy minden porcik�j�t �tj�rja a boldogs�g. Az ajkaik �jra sz�tv�ltak, de Piton nem engedte �t el, ink�bb cs�kokkal bor�totta be a l�ny nyak�t �s v�llait, mik�zben gyeng�den simogatta a h�t�t �s a derek�t. Hermione s�hajtozni kezdett a k�nyeztet�s hat�s�ra, majd hamarosan az � kezei is v�ndor�tra indultak a f�rfi test�n. F�l�nken kezdte el kigombolni a fekete inget, ami hamarosan a f�ld�n landolt. M�r el is felejtette, hogy mennyire tetszett neki a f�rfias fels�test, nem is akarta elhinni, hogy most hozz�b�jhat, �s v�gre nem csak a k�pzelet�ben �rintheti meg az ujjaival, �s az ajkaival.

A gyeng�d �rint�sek k�zben Piton alaposan megn�zhette a l�nyt, a szenved�lyes �lelkez�s sor�n �sszek�col�dott barna f�rt�ket, a v�gyt�l remeg� t�r�keny testet. Nem b�rt tov�bb uralkodni mag�n, felkapta Hermion�t, �s a karjaiban vitte be a k�zelebb l�v� vend�gszob�ba. L�gyan az �gyra fektette a l�nyt, Hermione pedig mag�hoz h�zta. Teljesen belefeledkeztek egym�s test�be, minden apr� mozdulat term�szetesnek t�nt sz�mukra, mintha m�r r�g�ta �sszetartozn�nak. Piton lassan leh�zta a l�nyr�l a h�l�inget, akit ezut�n m�r csak a szolid feh�rnem� takart.

A cs�k �ta most �rzett el�sz�r bizonytalans�got Hermione, f�lt, hogy a f�rfinak nem tetszik a l�tv�ny. „Mi�rt nem valami n�iesebbet vettem fel? Legal�bb a melltart�n lehetne valami csipke, ez �gy olyan kisl�nyos.”  Perselus pillant�sa azonban minden aggodalm�t eloszlatta, a fekete szemekbe ilyen m�lyen m�g soha sem l�tott bele. A f�rfi ezut�n az ajkaival k�nyeztette a melltart�b�l el�bukkan� feh�r halmokat, �jabb ny�g�seket el�csalva a l�nyb�l. V�g�l �jra visszat�rt a l�ny ajkaihoz, ism�t cs�kol�zni kezdtek. Hermione b�re libab�r�s lett a v�gyt�l, nem b�rta tov�bb elviselni a lass� temp�t. A kezeivel kitapintotta Perselus �vcsatj�t, majd megpr�b�lta kicsatolni. Mikor v�letlen�l hozz��rt a nadr�gon kereszt�l a mereved� f�rfiass�ghoz, Piton v�gre mag�hoz t�rt.

- Ne, Hermione, ezt nem szabad! – sz�lalt meg hirtelen.

- Perselus, �n szeretn�m… - suttogta a l�ny.

- Nem lehet! �rtse meg, hogy maga t�l fiatal hozz�m! Eddig is ink�bb el kellett volna ker�ln�m mag�t, nem lett volna szabad �gy elvesz�tenem a fejem.

- Ezek ut�n m�g k�pes vagy mag�zni? Mi�rt akarsz ell�kni magadt�l? M�r nagykor� vagyok, azt csin�lunk, amit akarunk! – sz�lt r� d�h�sen Hermione.

- Nem lehet, jobbat �rdemelsz n�lam, t�l fiatal vagy… - v�laszolt halkan a f�rfi.

- Persze, Adrianne-hoz k�pest t�l fiatal vagyok, �s �n nem tudn�m kiel�g�teni az ig�nyeidet… Tudhattam volna, hogy err�l van sz�. Legal�bb a szemembe mondan�d, de te m�g ahhoz is gy�va vagy! – kiab�lta a s�rva a l�ny, majd lel�kte mag�r�l Pitont, aki a megd�bben�st�l meg sem tudott sz�lalni.

Hermione felkapta a h�l�ing�t, �s kirohant a szob�b�l.

- Hermione, f�lre�rtesz… - ki�ltott ut�na a f�rfi, de a l�ny m�r nem hallotta �t.

Hermione s�rva d�lt le az �gy�ra, m�g a b�r�n �rezte Perselus �rint�seit, simogat�s�t �s cs�kjait. „Hogy lehettem ilyen ostoba? Tudhattam volna, hogy csak Adrianne-t akarta elfelejteni velem… Azt�n persze r�j�tt, hogy �n �gysem tudn�m neki azt ny�jtani, amit az a n�… Most meg majd m�g � v�rja el, hogy h�l�s legyek neki, ami�rt m�gsem haszn�lt ki!” D�h�sen p�f�lte a p�rn�j�t, �s j� sok�ig tartott, mire siker�lt lehiggadnia. Miut�n elfogytak a k�nnyei, r�j�tt, hogy mit kell tennie. �sszepakolta a holmij�t, fel�lt�z�tt, majd halkan kiosont a szob�j�b�l, majd a lakoszt�lyt is elhagyta. Minden l�p�s ut�n �gy �rezte, hogy �ssze fog esni, de tudta, hogy musz�j elmennie a f�rfi k�zel�b�l.