17. Fejezet – Patk�ny �s v�r

Mikor fel�bredtem, m�r kora d�lut�n volt. Ettem egy kicsit a Remust�l kapott elem�zsi�b�l, melyet bar�tom el�re l�t�an tart�s�t� b�b�jjal l�tott el, majd elhat�roztam, hogy teszek egy s�t�t a Tiltott Rengetegben a roxforti birtok k�zel�ben.

Elindultan az alag�ton kereszt�l. Az alag�t fel�n�l j�rhattam, mikor egy j�l ismert v�r�s sz�rm�kot pillantottam meg fel�m k�zeledni. Cs�mp�s volt az. �l�nk ny�vog�ssal �dv�z�lt, amire vid�m ugat�ssal v�laszoltam. Az eg�sz d�lut�nt v�gig csavarogtuk az erd�ben, vid�man hanc�rozva.

Mikor s�t�tedni kezdett �pp Hagrid kunyh�j�n�l voltunk. Ekkor megh�lt bennem a v�r, mert a vad�rlak fel� Dumbledore, Caramel �s m�g k�t ember k�zeledett. �nk�nytelen�l is a k�zeli bokrok fel� h�z�dtam, Cs�mp�s pedig idegesen borzolta a sz�r�t mellettem.

Ezut�n egy nagyon furcsa dolog t�rt�nt. A h�z h�ts� ajtaja kiny�lt, majd becsuk�dott, de senkit nem l�ttam kij�nni rajta. A szagok viszont ann�l ink�bb �rulkodtak. N�gy ember szag�t �reztem, k�zt�k Harry�t �s Peter�t. F�regfark. D�h kezdett hull�mzani minden porcik�mban, de ahogy �szrevettem nem csak �n voltam �gy ezzel. Mellettem cs�mp�s f�jtatott, kieresztve mind a t�z k�rm�t t�mad�sra k�szen. A szagok lassan t�volodni kezdtek. A bokrok ment�n ut�nuk indultunk.

- L�thatatlann� t�v� k�peny. �gyes. Harry, m�gis csak szorult bel�d valami az ap�d lelem�nyess�g�b�l – gondoltam vid�man.

Mikor eszembe jutott James r�gt�n tudtam, hogy el kell kapnom Petert m�g ma este.

- Most vagy soha – j�tt a bels�hangom intelme.

Meg�reztem Peter f�lelm�t, �s ez megsokszorozta az er�met. Ki akartam ugrani a bokrok k�z�l, �s r�vetni magam, de Cs�mp�s megel�z�tt. K�szni kezdett a l�thatatlan gyerekek fel�. Majd egy fojtott l�nyhangot hallottam.

- Cs�mp�s! Cs�mp�s, menj innen! Menj innen, nem hallod!

De macskat�rsam nem t�g�tott.

- Makesz… Ne! – Hallottam most egy fi� hangj�t.

Ekkor egy f�rge, apr� j�sz�g bukkant ki a k�peny al�l. Cs�mp�s ut�na rohant.

- Peter! – ki�ltottam fel magamban.

Egy fi� t�nt el� a k�peny al�l, �s a F�regfarkot �ld�z� macska ut�n rohant.

- Ron! – Hallottam k�t m�sik hang ki�lt�s�t.

A m�sik k�t gyerek is rohanni kezdett. A k�peny lobogott m�g�tt�k az enyhe sz�lben. K�zelebb lop�ztam szorosan a f�h�z lapulva, m�gnem d�h�s ki�lt�sok �t�tt�k meg a f�lemet.

- Hagyd b�k�n… Sicc! Makesz gyere ide!

Hangos puffan�s hallatszott.

- Megvagy! T�nj innen undok vad�llat!

- Gyere – hallottam az im�nti l�nyhangot. – B�jj vissza a k�peny al�… Dumbledore �s a miniszter… mindj�rt kij�nnek…

�gy gondoltam itt az ideje a cselekv�snek, �gy gyors l�ptekkel fel�j�k iramodtam. L�ttam, hogy Harry a p�lc�ja ut�n ny�l, de nem hagyhattam, hogy haszn�lja. Neki ugrottam, �s hanyatt l�ktem. �jra fel�j�k iramodtam, ekkor a m�sik fi� f�lrel�kte az �pp felt�p�szkod� Harryt. A fogaimat a karj�ba m�lyesztettem. Harry le akart szedni r�la, de nem hagytam magam. Vonszolni kezdtem az alag�t fel�. A F�riaf�z k�zel�ben voltunk, �gy meg sem lep�dtem, hogy a l�ny felsikolt a hirtelen j�tt �t�st�l. A fa v�dekez� mechanizmusa akci�ba l�pett. Hallottam, ahogy a l�ny kimondja a f�nygy�jt� var�zsig�t.

- Lumos!

M�r majdnem siker�lt a ny�sz�rg� fi�t bevonszolni teljesen az alag�tba, mikor egyszer csak megakadt, �s nem b�rtam tov�bb h�zni. Minden er�met megfesz�tve r�ntottam rajta egyet. Ekkor csont roppan�sa hallatszott, �s a k�ly�k hangosan fel�v�lt�tt. Nem t�r�dtem vele, hanem vonszoltam tov�bb.

A Szellemsz�ll�sra �rve felvonszoltam az emeletre, majd visszav�ltoztam, �s magamhoz vettem a fi� p�lc�j�t. Retteg�s �lt ki a fi� arc�ra, �s a legt�volabbi sarokba h�z�dott. H�t igaz, ami igaz nem ny�jthattam valami bizalomgerjeszt� l�tv�nyt.

Kis id� m�lva l�ptek zaja hallatszott odalentr�l. Az ajt�hoz lapultam. Kintr�l k�t elsuttogott Noxot halottam, majd valaki er�teljesen ber�gta az ajt�t. Harry �s a bozontos haj� l�ny l�pett be a szob�ba. R�gt�n odaszaladtak bar�tjukhoz.

- J�l vagy, Ron?

- Hol van a kutya? – hallottam a k�rd�seket.

- Az nem kutya – sziszegte a Ronnak nevezett fi�. – Csapd�ba csalt…

- Mi?

- Anim�gus… a kutya… � maga…

A k�t gyerek az ajt� fel� kapta a fej�t.

- Capitulatus! - ki�ltottam el magam. A k�t gyerek p�lc�ja a kezemben landolt.

- Tudtam, hogy elj�ssz a bar�tod ut�n - sz�ltam rekedten. – Ap�d is ezt tette volna, ha �n szorulok seg�ts�gre. B�tors�gra vall, hogy nem rohant�l a tan�raidhoz. H�l�s vagyok �rte… megk�nny�tetted a dolgom – mondtam Harrynek c�mezve szavaimat.

L�ttam Harry arc�n a t�m�ny gy�l�letet, s l�ttam azt is, hogy nem sok v�lasztja el att�l, hogy r�m vesse mag�t, de meg tudom �rteni. Sz�m�ra egy gyilkos vagyok semmi t�bb.

- Harry, ne! – ki�ltotta a l�ny, mikor a keresztfiam r�m akarta vetni mag�t.

- Ha meg akarja �lni Harryt, vel�nk is v�geznie kell – csattant fel a t�r�tt l�b� fi�.

Neh�zkesen fel�llt, de megingott, �s majdnem elesett.

- Fek�dj le! – sz�ltam. – Ne, tedd m�g jobban t�nkre a l�bad…

- Nem hallotta, mit mondtam?! – ki�ltotta �jra. – Mindh�rmunkat meg kell �lnie!

- Ma csak egy ember fog meghalni – feleltem.

Harry undorod� d�hvel n�zett r�m.

- Mi�rt?! – sziszegte. – M�r nem szeret gyilkolni? Amikor meg�lte Pettigrewt, nem �rdekelte h�ny mugli hal meg vele egy�tt! Azkabanban lett ilyen finny�s?

- Hallgass, Harry! – pr�b�lta csit�tani a l�ny.

- Meg�lte a sz�leimet! – ord�totta a keresztfiam.

Nekem rontott puszta k�zzel. Teljesen meglepett ezzel a l�p�s�vel. Felemelte az �kl�t, �s fejbe v�gott. Mindketten a falnak est�nk. �t�tt �s vert, ahol csak �rt, de nem engedhettem. Megragadtam a nyak�t, �s �gy mondtam.

- Nem! T�l r�g�ta v�rok erre a napra…

Ekkor egy er�s r�g�st �reztem, �s f�jdalmamban elengedtem Harryt. A v�r�s haj� fi� belecsimpaszkodott a jobb karomba, �gy elvesztettem a p�lc�t. A szemem sark�b�l l�ttam, hogy Harry a p�lc��rt ny�l, de akkor bej�tt a k�pbe Cs�mp�s. K�t mells� l�b�nak �sszes k�rm�t keresztfiam karj�ba m�lyesztette. A fi� a macska fel� r�gott. A j�sz�g kelletlen�l f�lre ugrott, majd meghallottam Harry hangj�t.

- Menjetek onnan! – ki�ltott bar�taira. K�zelebb j�tt, s r�m szegezte a p�lc�j�t.

- Meg akarsz �lni, Harry? – suttogtam er�tlen�l.

- Maga miatt haltak meg a sz�leim – felelte.

- Nem tagadom, de nem tudsz mindent… - sz�ltam csendesen.

- Nem tudok mindent!? – tajt�kzott. – Tudom, hogy el�rulta �ket Voldemortnak! A t�bbi nem �rdekel!

- Hallgass v�gig. Megb�nod, ha elhamarkodottan cselekszel… Semmit nem �rtesz…

- Sokkal t�bb mindent �rtek, mint hinn�. Maga nem hallotta, amit �n. Az �desany�mat, aki a test�vel v�dett meg Voldemortt�l. Maga miatt… a maga �rul�sa miatt…

Ekkor Cs�mp�s felugrott a mellkasomra, �s Harryre meredt. Megd�bbentem. Le akartam r�zni magamr�l, de nem t�g�tott. Harry dermedten �llt el�ttem a p�lc�j�t r�m szegezve. L�ttam, hogy k�l�nb�z� gondolatok k�vetik egym�st a fej�ben. Ekkor l�ptek zaj�ra lettem figyelmes. De nem csak �n hallottam. A bozontos haj� l�ny kiab�lni kezdett.

- Itt vagyunk! Az emeleten! Sirius Blackkel! Ide gyorsan!

Kisv�rtatva Remus rontott be az ajt�n. Harry arra kapta a fej�t.

- Capitulatus! - ki�ltotta r�gt�n Remus, s Harry p�lc�ja a kez�ben landolt. Remus csendesen k�zelebb j�tt, majd megk�rdezte.

- � hol van, Sirius?

Az �gyon fekv� fi� fel� mutattam.

- De h�t akkor, mi�rt nem mutatkozott meg eddig? Csak nem az�rt… mert � tette? Cser�ltetek… �s nekem nem sz�ltatok r�la?

L�ttam, hogy Harry tan�cstalanul �sszen�z a bar�taival. Remus k�rd�n n�zett r�m, s �n b�lintottam. A bar�tom k�zelebb j�tt, felseg�tett �s bar�tilag �t�lelt.

- Ez nem lehet igaz! – hallottam a l�ny sik�t�s�t.

Remus elv�lt t�lem, �s a l�ny fel� fordult.

- Hermione…

- Maga �s �?

- Hermione, nyugodj meg…

- Nem sz�ltam senkinek! – vis�totta. – V�gig fedeztem mag�t…

- Hermione, k�rlek, hallgass meg! - emelte fel a hangj�t Remus. – Megmagyar�zom!

- Megb�ztam mag�ban! – kiab�lta most m�r Harry is. – �s maga v�gig az � oldal�n �llt.

- Ez nem igaz! - r�zta a fej�t Remus.

- Nem! – ord�totta a bozontos haj� l�ny. – Harry, egy szav�t se hidd el! � seg�tett Blacknek bejutni a kast�lyba! � is a hal�lodat akarja! Ez az ember egy v�rfarkas!

N�ma csend t�madt, amelyet szinte v�gni lehetett. Remus szomor�an a l�nyra n�zett, majd agg�dva elindult Ron fel�.

- Hozz�m ne �rj, v�rfarkas!

- Mi�ta tudod?- k�rdezte Remus ism�t Hermion�hoz fordulva.

- R�g�ta. Mi�ta meg�rtam a v�rfarkasos dolgozatot, Piton professzornak.

Remus szomor�an b�lintott. Nem b�rtam tov�bb. Leroskadtam az �gyra Ron mell�, �s a tenyerembe temettem az arcom.

- Nem seg�tettem, Siriusnak – hallottam Holds�p hangj�t. – Ha v�gig hallgattok azt is elmondom, mi�rt…

Ekkor Remus visszaadta a gyerekek p�lc�it.

- Ha nem seg�tett neki – sz�lt Harry r�m mutatva. – Akkor honnan tudta, hogy itt van?

- A t�rk�p �rulta el – felelte Remus. Ekkor m�r �jra Harry arc�t f�rk�sztem.

- Maga tudja, hogyan m�k�dik a t�rk�p? – k�rdezte a keresztfiam hitetlenkedve.

- M�g sz�p, hogy tudom. R�szt vettem az elk�sz�t�s�ben. �n vagyok Holds�p… a bar�taim �gy sz�l�tottak az iskol�ban. Arra is gondoltam, Harry, hogy tal�n ap�d r�gi k�penye al� b�jtatok…

- Honnan tud maga a k�penyr�l?

- Milli�szor l�ttam Jameset elt�nni alatta – v�laszolta Remus egy enyhe mosollyal a sz�ja szeglet�ben.

Azonban megel�geltem a dolgot, �s fel�lltam, majd Remushoz fordultam.

- Ess�nk t�l rajta, �s �lj�k meg!

- Ne! – ki�ltotta Hermione, �s Harry el� �llt.

- Nem �t akarjuk meg�lni, m�r mondtam – sz�ltam inger�lten. – Vele akarunk v�gezni – mutattam Peterre.

- Engem?! – k�rdezte h�ledezve Ron.

- Nem t�ged, hanem a patk�nyodat, aki nem m�s, mint Peter Pettigrew.

N�ma csend borult a szob�ra.

--------------------------------------------------------------------------------------

K�vetkezik: A Tekerg�k t�rt�nete