7.fejezet

Másnap már szünet volt igy aki nem utazott el az addig aludhatott ameddig akart. Maya későn ébredt, aztán felült és körülnézett a szobában. Rögtön megakadt a szeme az előtte elterülő ajándékokon.

-Jó reggelt! – köszönt Hermione. Ő  már kibontotta az ajándékait mivel szanaszét papirdarabok hevertek és rajta is diszelgett néhány új dolog.

-De szép nyakláncod van! – mondta Maya. Hermione elpirult.

-Viktortól kaptam.

-Úgy érted Viktor Krum?

-Aha...

-Jársz vele?

-Aha... – de most már egész vörös volt a feje – de lécci Ronnak ne mondd el.

-Oké. Egyébként jó izlése van a fiúdnak –mosolygott Maya – De miért ne mondjam el Ronnak?

-Mert ilyenkor elkezd veszekedni velem...

Maya befejezettnek tekintette a beszélgetést és elkezdte kicsomagolni ajándékait. Szüleitől egy könyvet kapott „A mai világ trendje” cimmel. Rontól egy nagy doboz sav-a-júj cukrot amiből máris bekapott egy szemet. Hermionétől is egy könyvet kapott aminek a cime „Hogyan csábitsuk el a fiukat?”. Utoljára Harry ajándékát bontotta ki: egy győnyőrű ezüst gyűrűt kapott aminek a tetején egy kinyitható sziv volt, és amikor kinyitotta elkezdett egy szép lassú számot dalolni. Emellett még kapott egy levelet is amiben ez állt:

Kedves Maya!

Szeretném megkérdezni hogy a tegnapi csókkal nem romlott-e el a kapcsolatunk. Ha esetleg nem és te is úgy gondolod járhatnánk. Kérlek gyere el ma este hétre a tóhoz.

                                                                                                                                Harry

Meglehetősen rondán irt ezért Maya elég nehezen tudta kiolvasni. Mire megfejtette elpirult és egy csókot nyomott a levélre.

-Harrytől?

Maya értetlenkedve nézett fel Hermionéra.

-Tőle jött a levél? – Maya ismét elpirult.

-Igen... – és odaadta a levelet és miközben Hermione a levelet fejtegette elmesélte hogy tegnap mi történt.

- Szóval Malfoy újra próbálkozott.Egyébként Harry biztos komolyan gondolja. Én még soha nem láttam tőle hogy ilyen romantikus levelet irt volna. – és visszaadta a levelet.

Aztán Maya lement a nagyterembe Hermionéval reggelizni, és az asztalnál tekintetével megkerese Harryt, akinek kiesett a szájából a falat zavartodottságában. Ugyanis mindketten elpirultak, és amikor Harryt ez a kis baleset érte Maya kuncogott is amire Harry feje csak még vörösebb lett.

Lassan eltelt a nap és elérkezett fél hét. Maya gondolta elindul most ha nem akar elkésni. Azonban ahogy kilépett  meglátta McGalagonyt aki sietve elindult feléje.

-Kérem kövessen!

Maya nem tudta mi a baj, de aztán eszébe jutott a tegnap este, és félt hogy kiderült ő egy animágus. McGalagony az igazgatói szoba elé vezette, persze ezt Maya nem tudta hiszen még nem volt az igazgatónál.

-Sav-a-júj! – szólalt meg hirtelen a tanárnő, mire az előttük levő kőszörny félreugrott és egy hosszú csigalépcső tárult eléjük. Maya sejtette ez lehet az igazgatói szoba, mert máshol nem látta sehol. McGalagony felvezette a lépcsőn azután betessékelte az ajtón. Egy csodálatos szoba tárult Maya szeme elé mindenféle különleges kacattal.

-Jó estét! – szólt egy nyugodt hang hátrébb. Maya feltekintett és meglátta az igazgatót a székében.

-Jó estét Dumbledore professzor! – hebegte lesütött szemekkel Maya. Dumbledore intett McGalagonynak hogy elmehet aztán kérdezett:

-Tegnap megtudtam hogy Malfoy – aki immár a halálfalók közt van - rádtámadt, és hogy néha zaklatott. Igaz ez? – Maya csak bólintott – Azonban Malfoy nem vöröslő arccal - ami a pofnok után szokott lenni – hanem karmolásnyomokkal az  arcán menekült el. – Mayát elöntötte valami fura zsibbadás. Aztán megszólalt:

-Tudom. Én csináltam mert...

-...mert animágus vagy. – fejezte be helyette az igazgató. Maya ámulattal vegyes rémülettel tekintett fel Dumbledorra, aki viszont mosolygott.

-Ne aggódjon Shelle kisasszony senki nem tudja meg a titkát, hacsak ön el nem árulja valakinek. Nos azt hiszem ezzel végeztünk. Valaki már várja a tóparton. Viszontlátásra!

Maya az órájára nézett és látta hogy már fél 8. Futtában még mondott egy viszontlátásrát és futott le a tópartra. Harry viszont már nem volt ott. Maya szomorúan visszafordult a kastély felé és amikor már a 2. emeleti folyosón járt észrevette a búskomoran baktató Harryt. Mayának könnybe lábadt a szeme és már futott is hogy találkozhasson vele. Harry is észrevette és megállt, csendben várta mi fog történni. Maya megölelte majd Harry vállára hajolt és azt mondta:

-Bocsáss meg Harry én el akartam menni csak Dumbledore hivatott és el kellett mennem.

-Ezt értem de miért hivatott?

Maya megrémült mert vagy hazudott vagy elmondta az igazat. Aztán eldöntötte elmondja mert hát egyrészről Harry a barátja másrészről meg ő is megosztott mindent vele.

-Mert megtudta hogy én egy... animágus vagyok. – az utolsó két szót nagyon nehezen mondta ki. Harry szeme tágra nyilt a csodálkozástól.

-És milyen állattá tudsz változni?

-Fekete párduccá.

-Jut eszembe – Harry elpirult – járnál velem?

-Igen – aztán ajkuk egy szenvedélyes csókban összeforrt.

-Akkor ezentúl az én kiscicám leszel!

-Te meg az én cuncimókuskám leszel – Harry elborzadva nézett Mayára aztán a lány elnevette magát

-Csak vicceltem aztán újra összeolvadtak az ajkuk.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!