Jelen…

�l�k egyhelyben �s n�zek magam el�. Nem tudom elhinni. M�g nem. Ez lehetetlen. Nem lehet val�s�g. �rzem, hogy r�zk�dom, �s az arcomat k�nnyek moss�k. Tudtam, hogy beteg, de m�gis v�ratlanul �rt. Csak h�rom h�nap adatott meg, hogy felk�sz�lhess�nk erre. De egyik�nk sem tudott. Megk�rt, hogy ne sajn�lkozzam, hanem pr�b�ljuk meg vid�man elt�lteni h�rmasban, ami m�g maradt. Van egy kisl�nyunk. Egy kis t�nem�ny. Lilyan Ginevra Potter. A szikr�z� z�ld szem�t t�lem, a bozontos barna haj�t pedig az any�t�l �r�k�lte. Akkor is itt �ltem, mint most, �s n�ztem, ahogy j�tszanak. Rem�nykedtem. Rem�nykedtem az �n er�s feles�gem fel�p�l�s�ben.

***

M�lt…

A h�bor� mindkett�nket megt�p�zott, de f�leg �t. Elvesztette a sz�leit, a legjobb bar�tn�j�t, �s szerelm�t. Mondhatn�m, hogy �n is elvesztettem a szerelmemet, de nem mondan�k igazat. Ginny akkor m�r r�g nem volt az eny�m. Eltasz�tottam magamt�l, mint mindenkit. A kiv�tel ez al�l Ron �s Hermione volt. A v�gs� csata el�tti este haltak meg a bar�taink. Ron Hermion�t v�dte meg egy hal�los �tokt�l, mikor be akart menni a h�zukba, hogy seg�tsen a sz�lein. De m�r k�s� volt. A hal�lfal�k m�g ott voltak, �s r�gt�n hal�los �tkokat k�ldtek fel�nk. Ron nem t�tov�zott, hanem Hermione el� ugrott, �s fel�ldozta mag�t �rte. Akkor mindkett�nkben meg halt valami, de nem t�tov�ztam, mert a halalfal�k t�ler�ben voltak. Odaugrottam, �s elhoppan�ltam a zokog� Hermion�val, �s Ron holtest�vel az Od�hoz. Ami ott fogadott rosszabb volt b�rmin�l. A h�z l�ngokban �llt. Hermione tov�bbra is Ronra borulva zokogott. Oltani kezdtem a t�zet, de elk�stem. Ginny �s a sz�lei benn�gtek. Hemion�t a holtesttel a Grimmauld t�rre vittem. Ott volt Lupin, Tonks �s Kingsley is. Akadozva elmondtam nekik mi t�rt�nt. Valamennyire megvigasztaltam Hermion�t, de m�r semmi nem volt ugyanaz. Mindkett�nket elnyomott az �lom. Hajnalban kiab�l�sra �bredt�nk. Megt�madt�k a Roxfortot. Lupin �sszeh�vta a marad�k Rendtagokat, �s gyorsan a Roxfortba siett�nk. Mire oda�rt�nk, a legt�bb di�k �s tan�r, s�t miniszt�riumi aurorok is bele vetett�k mag�t a harcba. B�rmennyire lelkesen k�zd�ttek is a hal�lfal�k t�ler�ben voltak. R�videsen Voldemort is megjelent. Tudtam, mit kell tennem. El� �lltam, �s elv�geztem azt a b�b�jt, amelyre hossz� keres�s ut�n pont Ron bukkant r� az egyik k�nyvben. Ez volt az egyetlen lehet�s�g Voldemort legy�z�s�re. A l�lekpuszt�t� b�b�j, amely elpuszt�tja a lelket, b�rmennyire is sebezhetetlen a test. Mert Voldemort el�rte azt, amit eddig senki m�s, sebezhetetlen lett. De ez csak addig volt �gy, m�g a lelke �l. Ha a lelke meghal a teste is vele egy�tt. R� emeltem h�t a p�lc�m, �s kimondtam a b�b�jt. Ekkor Voldemort �sszeesett, �s meghalt. De vele egy�tt az �sszes hal�lfal� is �tadta mag�t az eny�szetnek. V�ge volt. Ennek m�r nyolc �ve. Visszakaptuk a rem�ny egy �j boldogabb �letre, de ez sem tarthatott �r�kk�.

***

H�rom h�nappal ezel�tt…

- Kedvesem, j�l vagy? – k�rdeztem agg�dva Hermion�t, miut�n sokadik alkalommal h�nyt.
- M�r jobban – felelte a mosd�b�l kij�ve, mosolyogva.
Erre r�c�folt, hogy a k�vetkez� pillanatba �sszeesett. Az �t �ves kisl�nyunk, aki ott �llt m�g�ttem, ekkor pityeregve megk�rdezte.
- Mi baja az anyunak? – k�rdezte.
- Nem tudom, kicsim – v�laszoltam tan�cstalanul. –Vedd fel a kab�todat, megy�nk a korh�zba.
P�r perc m�lva visszaj�tt, �s elindultunk. Egy mugli k�rh�zba ment�nk, mert az volt k�zelebb, �s Lilyvel k�l�nben sem akartam hoppan�lni. Szerencs�re a k�rh�zban r�gt�n fogatt�k, �s elkezd�dtek a hosszas vizsg�latok. Mire mindennel v�geztek d�lut�n lett. Akkora m�r Hermione is jobban volt. Este hazaengedt�k. P�r nappal k�s�bb szorongva ment�nk vissza a k�rh�zba az eredm�nyek�rt. Az orvos beh�vott minket az irod�j�ba, �s r�gt�n hellyel k�n�lt. Az arc�n r�szv�t t�kr�z�d�tt. Engem rossz �rz�s fogott el, �s megszor�tottam a feles�gem kez�t.
- Nagyon sajn�lom… - kezdte az orvos. – Mrs. Potter, �nnek r�kja van.
- Nem. Az nem lehet – hallottam a saj�t, tompa hangom.
- Mennyi id�m van – k�rdezte Hermione halkan.
- Hetek. Tal�n h�napok – v�laszolta r�szv�ttel az orvos.
A tenyerembe temettem az arcom. Remegtem. Rosszabb voltam, mint egy gyerek.
- Semmi baj. Nyugodj meg – csit�tott Hermione, mik�zben a h�tamat simogatta.
Erre felkaptam a fejem, �s a szem�be n�ztem.
- Hogy nyugodhatn�k meg. – A hangom remegett. – Nem akarlak elvesz�teni.
A v�ll�ba f�rtam az arcomat. � nem s�rt, hanem csak nyugtatott. Hamarosan megnyugodtam kiss�, �s kibontakoztam az �lel�sb�l. �szre vettem, hogy az orvas elhagyta a szob�t. Hermione a k�t kez�be fogta az arcomat, �s �gy sz�lt.
- Harry James Potter, �g�rj meg nekem valamit. – B�lintottam. Am�g itt vagyok, �s l�legzem, k�rlek, ne s�rj. Szeretn�m ezt a kis id�t, ami m�g adatott boldogan, vid�ms�gban elt�lteni. Megteszed a kedvem�rt.
- Igen – v�laszoltam. Nem is kellett m�st mondanom, mert Hermione tudta, hogy b�rmit megtenn�k �rte.
Hazament�nk, ahol a vid�man j�tsz� Tonksot �s Lilyt tal�ltuk. Am�g elvoltunk � vigy�zott r�. Hermione r�gt�n belevettette mag�t a j�t�kba. El se tudtam hinni, hogy nem sokkal ezel�tt k�z�lt�k vel�nk a rossz h�rt. Feles�gem h�vogat� tekintet�t l�tva �n is belevetetem magam a m�k�ba.
Hemione �llapota egy ideig stagn�lt, �gy addig nem mondtuk el se Lilynek, se m�snak a rossz h�rt. De az id� m�l�s�val az �llapota egyre rosszabbodott, �s m�r k�ptelens�g volt titkolni. Egyik este, mikor Lupin�k n�lunk vacsor�ztak Hermione �sszeesett.
- Vigy�k a Mungoba - tan�csolta Lupin. Erre csak megr�ztam a fejem.
- Valami nagy baj van igaz – k�rdezte Tonks. B�lintottam.
- Mi baja, anyunak? – K�rdezte most m�r Lily is.
- Beteg – v�laszoltam kurt�n. Nem tudtam t�bbet mondani, mert a k�ts�gbe es�s elszor�totta a torkomat. Lily odab�jt az anya mell� a kanap�ra, mi pedig kiment�nk a konyh�ba.
- Mi baja pontosan – k�rdezte halkan Lupin.
- R�kos – v�laszoltam.
- Mi�ta? – k�rdezte Tonks
- Egy h�napja tudjuk.
- Hal�los?
- Igen.
- Mennyi ideje van h�tra?
- Hetek, esetleg h�napok – feleltem.
L�ttam Tonks szomor� arc�t. Lupin a v�llamra tette a kez�t.
- Ha b�rmiben seg�thet�nk, csak sz�lj.
B�lintottam.
- Mi most megy�nk – sz�lt Tonks.
Kik�s�rtem �ket, majd bementem a nappaliba. Lily Hermione mell� g�mb�ly�dve aludt. Hermione nemsok�ra fel�bredt. Elment�nk lefek�dni. M�snap reggel a reggelin�l a l�nyunk k�rd�re vont minket.
- Mi baja az anyunak?
Mi �sszen�zt�nk, majd Hermione fel�llt �s �gy sz�lt.
- S�t�ljunk egyet a parkban, csak mi ketten, l�nyok – mondta.
Lily azonnal felpattant, �s r�vid id� m�lva, m�r kab�tban volt indul�sra k�szen. Adtam egy puszit mindkettej�knek, �s kik�s�rtem �ket. Vid�man csever�szve t�volodtak a h�zt�l, de tudtam ez csak a l�tszat. Az ablakon kereszt�l n�ztem �ket, ahogy t�volodtak a h�es�sben.

***

(Szemsz�gv�lt�s Harryb�l Hermion�ba)

A park egy fedett r�sz�re ment�nk, �s le�lt�nk egy padra. A kisl�nyom szem�be n�ztem, �s besz�lni kezdtem.
- Az anyu beteg – kezdtem.
- De ugye meggy�gyulsz, mert a doktor b�csik seg�tenek igaz? – k�rdezte.
- Kicsim – simogattam meg az arc�t – az anyu olyan betegs�gben szenved, amire nincs gy�gyszer.
- De �n nem akarom, hogy meghalj – t�rt ki az �n kincsem zokogva.
- Figyelj r�m, kicsim. Mindig veled leszek. Angyalk�nt fogok vigy�zni r�d a csillagok k�z�tt. Veled leszek �r�kk�. Ne f�lj! Tudod, Dumbledore professzor mondta egyszer az apuk�dnak a k�vetkez� mondatot: "Elv�gre a pall�rozott elme sz�m�ra a hal�l nem m�s, mint egy �j kaland kezdete."* Egy �j kaland v�r r�m, de r�d mindig vigy�zni fogok. �g�rj meg nekem valamit. – Lily k�nnyes szemmel r�m n�zett, �s b�lintott. – Vigy�z �desap�dra. Tudod, milyen meggondolatlan tud lenni n�ha. – Ez egy kis mosolyt csalt az arc�ra, nekem pedig �sszeszorult a sz�vem a gondolatra, hogy itt kell hagynom.
Egy �ra m�lva hazament�nk, �s az eg�sz napot egy�tt t�lt�tt�k.

***

(V�lt�s vissza Harrybe)

R�videsen visszaj�ttek. Mind kettej�k�n l�tszott, hogy megviselte �ket a besz�lget�s. A szomor�s�g felold�s�ra javasoltam, hogy j�tszunk valamit. Hermione h�l�san n�zett r�m. Az eg�sz napot v�gi j�tszottuk. Sok nap telt el �gy, m�gnem Hermione �llapota m�g rosszabb� v�lt. Er�s f�jdalmai voltak, de pr�b�lta nem mutatni. Hamarosan m�r nem tudott felkelni az �gyb�l. Tudtam, hogy nemsok� v�ge lesz. Lilyvel minden id�nket mellette t�lt�tt�k. Lupin�k is �tj�ttek, h�tha tudnak seg�teni, de �k sem tudtak, mit tenni. Hermione napr�l napra sorvadt. F�jt �t �gy l�tni, de a kisl�nyunk miatt er�snek kellett lennem. A hal�la napj�n beh�vott minket a szob�ba.
- Gyertek, �ljetek ide mell�m – h�vott. Lupin�k tapintatosan kinn maradtak.
- Itt vagyunk, dr�ga.
- Nem sok�ra meghalok, de nem f�lek. Tudom, hogy minden rendben lesz veletek, �s vigy�ztok egym�sra.
- �gy lesz – mondtam hat�rozottan, b�r bel�l az �rz�seim fojtogattak.
- Szeretlek benneteket – s�hajtotta.
- �n is mami! �n is… - ki�ltotta Lily, majd a s�r�st�l elcsuklott a hangja. Az anyja v�ll�ba f�rta az arc�t, �s zokogott.
Nem tudtam megsz�lalni, csak bele n�ztem a szem�be, �s pr�b�ltam k�zvet�teni az utols� �zenetemet: „Szeretlek” � meg�rtette, �s szinte �szrev�tlen�l b�lintott. Hirtelen k�h�g�s kezdte r�zni a test�t, majd enyh�n megvonaglott. A k�h�g�s elm�lt. � m�g egyet s�hajtott, majd lehunyta a szem�t �s nem mozdult t�bbet. A keze lehullott, amivel eddig Lilyt �lelte. Nem tudtam s�rni. Simogattam Lily h�t�t, �s n�ztem a halott feles�gem arc�t, de nem tudtam kifejezni az �rz�seimet.
K�t nap m�lva eltemett�k. A temet�sen nem voltak sokan, mert nem sok bar�tunk volt. Lilyt egy p�r napra Lupin�khoz k�ldtem, mert egyed�l l�tre volt sz�ks�gem.

***

Jelen…

Bolyongok egyed�l a h�zunkban, �s nem tudom, mit �rezzek. Egy h�t telt el a temet�s �ta, �s �n m�g csak felfogni sem tudom a t�rt�nteket. Mik�zben fel-al� j�rk�ltam, hirtelen r�zk�dni kezdtem. H�tamat a falnak t�masztottam, de a s�r�s m�r annyira r�zott, hogy nem b�rt el a l�bam. Lecs�sztam a fal ment�n, �s a kezembe temettem az arcom. A fejemben csak egy gondolat ord�tott: Mi�rt?! De v�lasz nem �rkezett. Sok�ig �ltem, �gy �szeroskadva, majd eszembe jutott Hermione kedvenc id�zete:

„Az eml�kez�shez nem eml�k, hanem szeretet kell. S, akit szeret�nk, azt nem feledj�k el.”**

Ekkor meg�rtettem, mit �zent Hermione a szem�vel a hal�los �gy�n, s belesuttogtam az �res h�z csendj�be.
- �g veled Hermione! Nyugodj b�k�ben!

* Az id�zet J. K. Rowlingt�l sz�rmazik.
** Az id�zet William Shakespeare-t�l sz�rmazik.