44. �rzelmek vihara
  

Luka mogorva hangulata a d�lut�n eg�sz h�tral�v� r�sz�ben kitartott. R�ad�sul a vacsora m�g egy lap�ttal r�tett fekete kedv�re.

Dumbledore ugyanis az �tkez�s el�tt bejelentette, hogy m�snap egy nagyon fontos, nagy tekint�ly� vend�g �rkezik, emiatt a d�lut�n folyam�n az iskola �sszes tanul�ja k�teles megjelenni az �p�let el�tt annak fogad�s�ra.

A di�kok k�zt egyb�l kit�rt az izgatott moraj, egyt�l-egyig k�v�ncsis�ggal vegyes izgalommal tal�lgatt�k ki vagy kik is j�nnek, �s legf�k�ppen mi�rt? A Trim�gus Tusa �ta nem volt r� p�lda hogy k�ls�s�k l�togassanak a kast�lyba.

P�ran f�rk�sz� tekintettel a tan�ri asztaln�l �l� Markra pillantottak. A h�rom napja titokzatos k�r�lm�nyek k�z�tt felt�n� f�rfi kil�t�t mindeddig hom�ly fedte. Az igazgat� bejelent�se ut�n viszont egyre t�bben gyan�tott�k, hogy a k�l�n�s l�togat� nem egy egyszer� mugli, mint aminek els�re l�tszik, �s szem�lye fontos szerepet j�tszik a m�snapi rendk�v�li esem�nyekben.

Luka a k�r�l�tte l�v�k izgatotts�g�val mit sem t�r�dve �gy meredt t�ny�rj�ra, mint egy hal�lra�t�lt az utols� vacsor�j�ra. Szikr�z� tekintete ellen�re, arca gy�szosan kifejez�stelen maradt.

A leanfay mellett helyett foglal� Harry egyre gyakrabban kapta mag�t azon, hogy agg�d� pillant�sokkal m�regeti bar�tj�t.

– M�g hozz� se ny�lt�l a vacsor�dhoz… – pr�b�lkozott a griffend�les fi�. – Szerintem enned kellene valamit, hisz v�g�l is m�g csak most hagytad el a Gyeng�lked�t.

– Valahogy elment az �tv�gyam – morogta amaz.

– Legal�bb a s�lt csirk�t k�stold meg! – tolta el� az eml�tett �telt Hermione. – Kiv�telesen finomra siker�lt – mosolygott k�nyszeredetten.

Luka lassan megr�zta a fej�t, majd d�nt�s�nek nyomat�kot adva visszatolta hely�re az �nycsikland� illatot �raszt� s�ltest�lat.

A vacsora tov�bbi r�sze is hasonl�an fagyos hangulatban telt, �s Harry�k mindennem� pr�b�lkoz�sa kev�snek bizonyult a fonott haj� fi� felvid�t�s�ra.

– Meddig akarod m�g ezt csin�lni? – sziszegett a leanfayre Harry, megunv�n annak morgol�d�s�t. – Tudom, hogy �rzed magad… �n se rajongan�k az �tlet�rt, ha egyszer csak megjelenn�nek itt Dursley�k �s vissza akarn�nak vinni a Privet Drivera.

– Az�rt a k�t dolog nem hasonl�that� �ssze… – sz�rta k�zbe Luka mogorv�n r�va a kast�ly l�pcs�it.

– Igazad van! – v�gott szav�ba Harry. – A k�t dolog nem eml�thet� egy lapon…

A griffend�les fi� v�ratlanul megtorpant, s kez�t a sz�les k�korl�tra t�ve szab�lyszer�en elz�rta az utat m�g�tte halad� bar�tai el�tt.

– Igazad van! – ism�telte m�lyz�ld tekintet�t Luka ac�lsz�rke �risz�be f�rva. – A k�t dolog nem eml�thet� egy lapon… – szemeiben furcsa f�ny villant, arca jeges �larcc� v�ltozott. – Te otthonodnak nevezheted azt a helyet, �s sz�vesen l�tnak ott, nem pedig �gy kezelnek, mintha egy k�l�n�sen ronda cs�t�nnyal kellene egy l�gt�rben tart�zkodniuk – ujjai megfesz�ltek a hideg k�v�n. – Igazad van… A k�t dolog �ssze se hasonl�that�… Ott van az ap�d, aki agg�dik �rted �s a neh�z k�r�lm�nyek ellen�re mindent elk�vet, hogy a fi�nak a legjobbat biztos�tsa. Szeretne biztons�gban tudni, ez�rt akarja, hogy hazamenj!… Ezen k�v�l van egy h�god, aki rajong�sig szeret, �s Mark is gondolkod�s n�lk�l megtenne �rted b�rmit! – kezei enyh�n remegni kezdtek. – �gyhogy ahelyett, hogy a saj�t „nyomor�s�godon” keseregn�l, ideje lenne, ha kinyitn�d a szemed �s r�j�nn�l, milyen szerencs�s vagy, hogy van valamid, amit csal�dnak h�vhatsz �s vannak olyanok, akik komolyan agg�dnak �s foglalkoznak veled!

Luka k�pni-nyelni nem tudott a hallottak ut�n, csak �llt ott �s meglepetts�gt�l elkerekedett szemekkel bar�tj�ra meredt.

A k�t l�pcs�fokkal lejjebb szobroz� Hermione �s Ron is �gy festett, mintha az im�nt hajtott volna �t rajtuk egy �thenger. Fogalmuk se volt, mit is mondhatn�nak. M�g soha nem hallott�k Harryt �gy besz�lni. A fi� kirohan�sa ugyanolyan letagl�z�an hatott r�juk, mint a ledermedt leanfayre.

– �n… – kezdte zavartan Luka, megt�rve a m�r percek �ta tart� s�ri csendet.

– Hagyjuk! – morogta Harry, azzal se sz� se besz�d felrohant a l�pcs�k�n, egyenesen a Griffend�l-torony ir�ny�ba.

*

Harry kirohan�sa �gy t�nt Luka minden addigi k�tely�t el�zte. A leanfay t�bbsz�r is megpr�b�lt bocs�natot k�rni a d�lut�ni viselked�s��rt, de Harry minduntalan leintette, mondv�n egyszer�en nincs mi�rt eln�z�st k�rni.

Lassan de biztosan v�g�l felold�dtak a fesz�lts�gek, �s mind Luka, mind Harry viselked�s�n nyoma se l�tszott a kor�bbi �r�k esem�nyeinek.

Ez volt a leanfay utols� est�je a Roxfortban… ,….�s ki tudja valaha viszontl�tj�k-e fi�t… Egyszer�en nem lett volna k�pes megbocs�tani mag�nak, ha veszekedve v�lnak el, vagy hogy Luka az utols� est�j�t morgol�d�ssal t�ltse. Szerette volna valamilyen m�don a fi� „fej�be verni”, hogy mennyit is jelent mindh�rm�juk sz�m�ra a bar�ts�ga, �s hogy b�rmit is hozzon az �let, r�juk mindig sz�m�that.

 – Harry! – hangzott fel egy fojtott hang� h�v�s. – Harry!

A griffend�les fi� gondolataib�l felocs�dv�n k�v�ncsian kereste a hang forr�s�t.

V�g�l a szeme sark�b�l megpillantotta Hermione integet� alakj�t. A l�ny a klubhelys�g legt�volabbi sark�ban �csorgott, f�lig egy fotel m�g� b�jva.

Harry f�rk�sz�n k�rben�zett, majd a kandall� el�l felt�p�szkodv�n, r��r�s l�ptekkel a szoborhoz bandukolt.

– Na hogy siker�lt? – k�rdezte, minden bevezet� n�lk�l.

– Jobban mint v�rtam – suttogta Hermione mosolyogva. – Nem hittem volna, hogy ilyen k�nnyen meg tudom gy�zni McGalagonyt.

–        �s a t�bbi dolog?

– Minden el� van k�sz�tve… Most m�r te j�ssz!

Harry el�gedetten biccentett.

A l�ny n�m�n megk�sz�nte elismer�s�t, majd egy macska �gyess�g�vel a portr�lyukhoz osont, s a f�lig nyitva hagyott festm�nyen �t kislisszolt a folyos�ra.

Harry vigyorogva n�zett ut�na.

– James Bondot j�tszik itt, vagy mi? – nevetett fel mag�ban. – Ennyire az�rt nem kellene t�lz�sokba esni.

Hirtelen elkomolyodott. Vett egy m�ly leveg�t, majd lassan kif�jta azt. Ily m�don lenyugodv�n, elsz�ntan a fi�k h�l�termeihez vezet� l�pcs� fel� vette az ir�nyt.

A szob�jukat ugyan�gy tal�lta, ahogy elhagyta.

Az ablakhoz legk�zelebb es� �gyon Ron �s Luka sakkozott elvakult komolys�ggal. A v�r�s haj� fi� m�r-m�r g�rcs�s koncentr�ci�val meredt a fekete-feh�r t�bl�ra, �s az azon helyett foglal� l�tv�nyosan unatkoz� b�bukra.

A vele szemben �l� leanfay, arc�n halv�ny mosollyal figyelte bar�tj�t. Az ajt� nyikorg�s�nak hangj�ra a szob�ba bel�p� Harrye villantotta tekintet�t.

Az ac�lsz�rke �risz huncut csillog�ssal telt meg, jelezv�n, hogy fi�t nem sok v�lasztja el att�l, hogy kit�rj�n bel�le a mindeddig h�siesen visszafojtott nevet�s.

– M�g mindig itt tartotok? – huppant le s�hajtva �gy�ra Harry.

– Ron nem tudja eld�nteni, mit l�pjen – kuncogott Luka.

A fonott haj� fi� szeml�tom�st remek�l sz�rakozott, pedig t�k�letesen tiszt�ban volt vele, hogy Ron miatta j�tszik ennyire er�ltetetten.

Ugyanis azon ritka alkalmakkor mikor Luka le�l a griffend�les fi�val j�tszani, furcsa m�don kiv�tel n�lk�l, mindig a leanfay nyer.

Ront siker�lt ezzel kis h�j�n az �r�letbe kergetnie. A v�r�s haj� fi� eld�nt�tte, hogy addig nem nyugszik, m�g meg nem veri �t. M�r csak az�rt is �rz�kenyen �rintette a t�ma, hisz eddig nem igen akadt kih�v�j�ra a Griffend�l-toronyban.

– Pedig ha tudn�… – mosolyodott el Harry.

Luka nem az�rt nyer mindig, mert olyannyira �gyes sakkmester. Arr�l van sz� csup�n, hogy Ron annyira koncentr�l sakk k�zben, hogy szinte a leanfay f�l�be �v�lt�zi gondolatait. A fonott haj� fi�nak nincs m�s dolga, csak azokat a l�p�seket k�vetni, amit ellenfel�t�l hall.

Minderr�l term�szetesen Ron mit se tudott, �s se Harry, se Luka nem �rezte �gy, hogy esetleg fel kellene vil�gos�taniuk. Abban mi lenne a po�n?

A j�t�k id�k�zben a v�g�hez k�zeledett.

A leanfay kih�v� mosollyal az arc�n szor�totta sz�p lassan sarokba ellenfele kir�ly�t.

–        Sakk-matt! – sz�lalt meg v�g�l Luka.

Ron d�h�sen morogva s�p�rt v�gig az �t�tt-kopott t�bl�n.

A semmir�l se tehet� b�buk sivalkodva menek�ltek lap�tnyi tenyere el�l.

– V�geztetek? – k�rdezte �rtatlan tekintettel Harry, mik�zben alig �szrevehet�en Luk�ra kacsintott.

Ron v�laszk�pp csak mormogott valamit az orra alatt.

– Akkor seg�ten�tek nekem? – folytatta Harry zavartalanul.

– Miben? – fordult fel� egyszerre a k�t fi�.

– A Sz�ks�g szob�j�ba hagytam az asztrol�gia k�nyvem, de kellene, hogy meg�rhassam az essz�m – hangzott a v�lasz.

Luka zavartan a szem�veges fi�ra pislogott.

– �s ehhez, minek kell�nk mi?

A leanfay f�rk�sz� tekintete l�tt�n, Harry zavartan les�t�tte a szem�t.

– M�g egy �ra van takarod�ig. Nem szeretn�m, ha b�rki tudom�s szerezne a Sz�ks�g szob�j�r�l, �s hogy hogyan kell bejutni oda – motyogta, l�b�val a padl�n k�r�zgetve. – K�l�nben is… Egyed�l unalmas…

Ron nevetve bar�tj�hoz s�t�lt, s ked�lyesen v�llbaveregette.

– Na ha ennyire f�lsz a s�t�t folyos�kon m�szk�lni, akkor elk�s�r�nk – hahot�zta. – Ugye Luka?

A k�rdezett p�r pillanatig a k�t fi�ra meredt, majd halv�nyan b�lintott.

Minden csendes �s kihalt volt. A folyos�k, mint az a k�s�i �r�ra val� tekintettel v�rhat� volt, kihaltak �s �resek voltak. N�h�ny sasszemmel figyel� iskolaels� �s p�r elt�vedt hugrabugos els�s kiv�tel�vel szinte egy teremtett l�lekkel se tal�lkoztak.

Harry n�m�n baktatott, l�ptei t�bbsz�r�s�re feler�s�tve zengtek a k�s�rteties n�mas�gban. M�g�tte p�r l�p�ssel lemaradva l�pdelt k�t bar�tja, halkan besz�lgetve.

�gy t�nt Ron elhat�rozta, hogy kih�zza Luk�b�l sakkgy�zelmei m�g�tt h�z�d� siker�nek titk�t.

A leanfay sokatmond� mosollyal az arc�n v�laszolgatott a v�r�s haj� fi� mindink�bb s�rget� k�rd�seire.

– Mondtam, hogy nem szoktam otthon sakkozni – ism�telte imm�ron vagy ezredj�re. – N�lunk nem ismerik a sakkot. Itt tal�lkoztam a j�t�kkal el�sz�r.

– De valaki biztos megtan�tott! – er�sk�d�tt Ron.

– Mondom, hogy nem – somolygott amaz. – M�g annak idej�n Harry magyar�zta el nekem az alapokat.

Ron ezt hallv�n el�retrappolt bar�tj�hoz �s k�v�ncsian elkapta annak karj�t.

– Igaz ez? – k�rdezte k�vetel�z�en.

Harry nem b�rta meg�llni, hogy ne mosolyodjon el.

– Igen – b�lintott. – Miut�n l�tta, hogy j�tszunk, megk�rt hogy magyar�zzam el a j�t�k l�nyeg�t r�viden.

– Ilyen nincs! – fakadt ki Ron, �tj�ra engedv�n Harryt. – Biztos valami tr�kk van a dologban, igaz? – meresztett nagy szemeket Luk�ra.

A fonott haj� fi� pr�szk�lve felnevetett.

– Mi olyan vicces? – vonta �ssze szem�ld�k�t d�h�sen Ron.

– Semmi… – ny�gte amaz, k�tr�t g�rnyedve a nevet�st�l.

Ron d�h�sen f�jt egyet, s a tov�bbiakban egy sz�t sem sz�lt a m�sik k�t fi�hoz.

Val�sz�n�leg lehetetlenebbn�l-lehetetlenebb megold�sokon t�rte a fej�t, amivel Luka ilyen r�vid id� alatt ilyen profi sakkmesterr� v�lhat.

Mivel Harry eddig se bizonyult besz�desnek, �s imm�ron Ron se mutatott hajland�s�got a t�rsalg�sra �gy a kis csapat n�m�n r�tta a folyos�kat.

M�r csak k�t saroknyira voltak a Sz�ks�g szob�j�t�l, mikor Luka hirtelen megtorpant.

– Na most m�r megunhatn�d! – csattant fel d�h�sen, szikr�z� tekintet�t Harryre szegezve. – Az �n t�r�k�pess�gemnek is van hat�ra!

– Mir�l besz�lsz? – dadogta zavartan Harry.

Ron k�v�ncsi pillant�sa oda-vissza j�rt a k�t fiatal k�z�tt, mintha csak egy teniszmeccset n�zett volna.

– Mir�l besz�lek? – ism�telte g�nyol�dva a leanfay. – Az�ta hogy visszaj�tt�l a szob�ba, egyfolyt�ban azt az idi�ta dalocsk�t d�dolgatod magadban! M�r teljesen az agyamra megy!

– Idi�ta dalocsk�t? – csillant fel Ron szeme. – Milyen dalocsk�t?

– Egy elef�nt hint�zgatott egy c�rnasz�lon, �s mivel hogy az el nem szakadt, h�vott m�g egy elef�ntot – d�dolta bar�tai legnagyobb meglepet�s�re Luka. – K�t elef�nt hint�zgatott…

– Ja hogy ez! – motyogott Harry, mik�zben arca hasonlatoss� v�lt egy f�tt r�k�hoz.

– Tudod, elhiszem hogy �llati er�s az a c�rna, de a n�gysz�ztizennyolcadik elef�ntn�l m�r marh�ra elszakadhatna! – f�jta d�h�sen a leanfay.

A folyos�t egyszercsak �ktelen nevet�s t�lt�tte be.

Ron a t�rd�t csapkodta nagy hahot�z�s�ban, mag�ra vonva ezzel az egyre ink�bb elv�r�s�d� Harry, �s a f�st�lg� Luka figyelm�t.

–        Ezt nem hiszem el! – mutatott a v�r�s haj� fi� sz�npadiasan Harryre. – Honnan szedsz te ilyeneket? Elef�ntok a c�rnasz�lon, mi?

– Ez egy mugli mond�ka – d�nny�gte alig hallhat�an amaz.

Luka fejcs�v�lva figyelte �ket.

– Nem az a l�nyeg, hogy honnan szedte – komoly tekintettel Harryre pillantott. – Mondtam, hogy nem izgat, s�t meg�rtem, ha el akarj�tok rejteni el�lem a gondolataitokat… De k�ny�r�gve k�rlek, id�nk�nt v�lts�l m�r m�sik dalra! Vagy a v�ltozatoss�g kedv��rt kezd el mondogatni a szorz�t�bl�t! Ok�?

A griffend�les fi� halv�nyan b�lintott.

– Bocsi – motyogta.

– Mondtam, hogy nem zavar, ha szeretn�tek egy kis mag�n�letet – intett a leanfay. – Ha te lenn�l gondolatolvas�, val�sz�n�leg �n is ugyanezt csin�ln�m.

– M�gis mit titkolsz ennyire? – sz�lt k�zbe k�v�ncsian Ron, mik�zben megpr�b�lta arcizmait rendbe szedni.

Zavart csend �lt a folyos�ra.

– Szerintem ink�bb menj�nk a k�nyv�rt, mert mindj�rt takarod� – sz�lalt meg v�g�l Harry, pillant�s�t a padl�ra szegezve. – Nem szeretn�k Friccsel, vagy Pitonnal �sszeakadni.

Luka egyet�rt�se jel��l biccentett, majd a v�r�s haj� fi�t maga ut�n h�zva tov�bbindult. 

Az �t h�tral�v� r�sze azzal telt, hogy Ron elsz�nta pr�b�lta kih�zni Harryb�l „s�t�t titk�t”, aki v�laszk�nt csup�ncsak �sszevissza mormogott mindenr�l.

�ri�si megk�nnyebb�l�st jelentett, mikor v�gre el�rt�k azt a falszakaszt ahonnan a Sz�ks�g Szob�ja ny�lt.

�gy v�gre Harry el tudta n�m�tani Ront, mondv�n koncentr�lnia kell, �s ha annyira �rdekli, akkor �sse k�, majd odabent elmondja.

Miut�n lej�rta a k�telez� k�r�ket, az im�nti sz�rke sziklafal hely�n egy m�ves t�lgyfaajt� jelent meg.

Harry lassan lenyomta a p�lmalevelet �br�zol� kilincset, majd a m�g�tte �ll� Luk�nak utat engedve, kinyitotta az ajt�t.

– Te itt t�k s�t�t van – morogta a leanfay, �tl�pv�n a k�sz�b�t – M�g �n is alig l�ttok valamit.

Alig mondta ki ezt, a k�vetkez� pillanatba vak�t� f�ny�r t�lt�tte be a termet, s az odabenn zs�fol�d� t�meg egy emberk�nt ord�totta el mag�t:

– Meglepet�s!