39. Nem!
  

Hangtalanul, centir�l-centire haladt.

Visszafojtott l�legzete, majd felrobbantotta t�dej�t. Teste szorosan a falhoz tapadt. Remeg� kezei bizonytalanul cs�sztak a durva k�veken egyre csak el�re.

A folyos� s�t�t�j�t csak imitt-amott szak�totta meg egy-egy f�klya pisl�kol� l�ngja.

Fogalma sem volt, mit tehetne. Nem volt meg a p�lc�ja. � maga �hes �s f�radt volt. Nem �p a legjobb kil�t�sok, ha arra gondolunk, hogy �pp egy csapat hal�lfal�val k�sz�lt farkasszemet n�zni!
�m ezeket a gondolatokat agya egy t�voli zug�ba sz�m�zte.
A ketrecb�l is kijutott valahogy. Nemde? Majd ha megtal�lja Luk�t, akkor agg�dik a tov�bbiak miatt!

A folyos� fojtogat� csendj�t hirtelen f�jdalmas ki�lt�s t�rte meg.
Harry elkerekedett szemekkel megdermedt. Az im�nti hang nagyon is ismer�snek t�nt sz�m�ra.

– Luka… – suttogta maga el�.

L�pteit megszapor�zva folytatta �tj�t. Nem kellett messzire mennie.
A folyos� p�r m�ter ut�n el�gazott. Harry t�tov�z�s n�lk�l balra fordult, majd p�r percnyi nesztelen oson�s ut�n egy f�lig nyitott ajt� el�tt meg�llt.

– L�tod? – az Idom�r hangja durva k�rog�sk�nt hatolt a f�l�be. – Ezt csak magadnak k�sz�nheted.

Egy �les csattan�s, majd egy �jabb fojtott hang� ki�lt�s zengett v�gig a folyos�n. Harry vett egy m�ly l�legzetet, �s �vatosan belesett az ajt�r�sen.

Egy feltehet�leg hatalmas terem egy r�sze �szott l�t�mezej�be.
Az ajt�t�l p�r m�terre egy tagbaszakadt hal�lfal� �llt, k�r�rvend�en vihogva. A f�rfi helyzet�b�l arra lehetett k�vetkeztetni, hogy eredetileg az ajt� el�tt �rk�d�tt, de k�s�bb egyre ink�bb beljebb ment a terembe, hogy k�zelr�l �lvezhesse az ott foly� „mulats�got”.
A „l�tv�nyoss�got” egy�rtelm�en a terem k�zep�n kuporg� fi� szolg�ltatta.

A f�jdalmasan reszket� leanfay f�l�tt az oly m�lt�n gy�l�lt Idom�r t�mzsi alakja magasodott, fens�bbs�ge teljes tudat�ban.
Furcsa ostora ez�ttal kez�ben vir�tott, s nem �talkodott haszn�lni is azt.

– H�nyszor kell m�g bel�dvernem, hogy m�gis KI ITT AZ �R? – �v�lt�zte a f�rfi, �l�nken mutogatva a l�b�n h�z�d� karmol�sra.
Ostorra a leveg�be emelkedett, majd k�m�letlen�l lecsapott. Feltehet�en nem el�sz�r.

A f�lm�teres, ujjnyi vastag b�rsz�j k�l�n�s f�nnyel felizzott, majd szeml�tom�s elv�konyodott �s megny�lt, miel�tt �ldozata h�s�ba mart volna. A k�s�rteties csattan�st Luka �jabb jajki�lt�sa k�vette.
A fi�, fej�t v�g�sokkal teli kezei k�z� f�rta, s a lehet� legkisebbre �sszeg�mb�ly�d�tt, a legminim�lisabbra cs�kkentve ezzel a t�mad�si fel�letet.

Harry agy�ra a m�sodperc t�rtr�sze alatt v�r�s k�d ereszkedett.
Nem t�r�dve a k�vetkezm�nyekkel, d�h�sen bel�kte az ajt�t, mag�ra vonva ezzel a bennl�v�k figyelm�t.

Vak szerencse, vagy a sors? Nem tudni melyik k�s�rte tetteit, de a s�lyos t�lgyfaajt� a falr�l visszapattanv�n egyenesen telibetal�lta a fi� fel� vet�d� hal�lfal�t.

Harry, nem t�r�dv�n az �jultan �sszerogy� gorill�val, egyenesen az Idom�rra vetette mag�t. A meglepett f�rfit teljesen leb�n�totta a csod�lkoz�s, �gy m�g es�lye se volt a v�dekez�sre, a puszta k�zzel nekiront� fi�val szemben.

Harry erej�t megsokszorozta vak d�he, melyet bar�tja szenved�s�nek l�tv�nya v�ltott ki bel�le. Lend�lete gyorsvonat m�dj�ra d�lt�tte le l�b�r�l a t�mad�sra nem sz�m�t� hal�lfal�t.

Az Idom�r �gy verg�d�tt a hideg k�v�n, mint valami partra vetett b�lna. Kezeit v�dekez�en emelte maga el�, �gy pr�b�lv�n t�vol tartani mag�t�l a f�riak�nt t�mad� fi�t. A p�r l�p�snyire kuporg� Luka elkerekedett szemekkel figyelte a furcsa „k�zdelmet”. �gy t�nt, elsz�ntan gy�zk�di mag�t arr�l, hogy hallucin�l.

Harry id�k�zben mag�n k�v�l �v�ltve p�f�lte a hal�lfal�t, ahol csak �rte. D�h�nek v�r�s k�d�n �t, halv�nyan �rz�kelte, amint mozgol�d�s t�mad a terem m�sik v�g�ben. Tekintete az Idom�r �v�re v�ndorolt. A f�rfi var�zsp�lc�ja csalogat�an hunyorgott a k�gy�b�r sz�j alatt.

Harry �gy ny�lt a s�t�t �benfap�lca ut�n, mint fuldokl� a ment��v�rt. �m ujjai alig �rtek a furcs�n �rdes f�hoz, mikor egy hideg hang k�zvetlen�l m�g�le felki�ltott.

– Capitulatus!

Az Idom�r p�lc�ja halv�nyan felizzott, majd gazd�ja �v�b�l kicsusszanva m�tereket rep�lt. G�nyos koppan�ssal �rt f�ldet a t�volban, menthetetlen�l el�rhetetlenn� v�lva ezzel.

– Azonnal sz�llj le onnan! – hangzott a hideg hang �jabb parancsa.
Harry szaggatott mozdulatokkal lem�szott a megt�p�zott hal�lfal�r�l.
Elsz�nt tekintete a hang tulajdonos�ra villant.

Lucius Malfoy szik�r alakja fenyeget� j�ghegyk�nt tornyosult el�tte.

– Potter! – sziszegte a f�rfi.

Hideg sz�rke szemei, gy�l�lettel telten f�rk�szt�k a fi�t.
Hihetetlen, hogy mekkora k�l�nbs�gek lehetnek k�t azonosnak l�tsz� �risz k�z�tt! – villant Harry agy�ba, mik�zben dacosan �llta a f�rfi tekintet�t.

M�g�tte az Idom�r ny�gve l�bra torn�zta mag�t.

– M�r egy v�dtelen gyerekkel se b�rsz el, Haran? – k�rdezte g�nyosan Mr. Malfoy, szavait a f�jtat� hal�lfal�nak c�mezve.

Az Idom�r el�bb g�rcs�sen �k�lbe szor�totta kezeit, majd tehetetlen d�h�t nem tudv�n m�sutt levezetni, nemes egyser�s�ggel lekevert egyet a megk�v�lten kuporg� leanfaynek.

Luk�t a pofon ereje �jra a f�ldre sodorta. Szem�ld�ke, a hal�lfal� egyik gy�r�je nyom�n, felrepedt, �l�nkpiros v�rcs�k k�szott v�gig az arc�n.

Harry az Idom�r mozdulata l�tt�n, �jra ugr�sra k�sz�lt, �m a mindeddig Malfoy m�g�tt v�rakoz� h�rom var�zsl�, szinte egy emberk�nt r�ntotta el� p�lc�j�t �s szegezte azt a fi�ra.

– Hogy jutott�l ki a ketrecb�l? – l�pett hozz� k�zelebb Lucius.

– Maga hogy jutott ki? – kontr�zott Harry.

Mikor legutolj�ra halott Draco apj�r�l, az m�g „vid�man” �cs�rg�tt egy azkabani cell�ban t�bb m�teres b�nlajstrom��rt.

– Az ne �rdekeljen Potter! – sziszegte a tejfelsz�ke haj� f�rfi.

– Akkor mag�t se �rdekelje! – vigyorodott el szemtelen�l a griffend�les fi�.

Malfoy egy sz�t sem sz�t, csup�ncsak laz�n intett a m�g�tte �ll�, majd k�t m�ter magas hal�lfal�nak. Az el�rel�p� f�rfi arc�ra g�nyos vigyor �lt ki, mik�zben p�lc�j�t meglengetve kimondta k�nz��tkot a fi�ra.

– Crucio! – ki�ltotta.

Harry �v�ltve t�rdre roskadt.

�gy �rezte, mintha izz� k�sek sz�zait d�ft�k volna bel�. T�deje f�jdalmasan �sszeszorult, er�lk�dve pr�b�lt leveg�h�z jutni. M�g csak ord�tani se tudott. Annyira eluralkodott rajta a f�jdalom, csak n�ma zih�l�sra tellett megk�nzott test�t�l, pedig legsz�vesebben torkaszakadt�b�l �v�lt�tt volna.

A k�nz� f�jdalom s�kj�n t�l halv�nyan �rz�kelte, hogy valaki megmozdul m�g�tte.

– Hagyja abba! – ki�ltotta Luka.

A fonott haj� fi� bar�tja el� vetette mag�t, s egy vill�mgyors mozdulattal ki�t�tte az �t k�nz� hal�lfal� kez�b�l a p�lc�t.
Az �tok azon nyomban megsz�nt.

Harry kis h�j�n �sszecsuklott, �m az utols� pillanatban siker�lt kezeivel megt�maszkodnia. Izmai remegtek az �tok eml�ke nyom�n. T�deje nagy kortyokban sz�vta mag�ba az �letet ad� oxig�nt.

– Mit k�pzelsz magadr�l?! – sip�tozta az Idom�r. – Ki adott ERRE enged�lyt?

Fenyeget� l�ptekkel a leanfay fel� indult, s ostor�t meglend�tve �jra lecsapni k�sz�lt.

– V�rj! – sz�lt k�zbe v�ratlanul Lucius Malfoy.

A k�t fi� meglepetten a f�rfire n�zett.

A sz�ke haj� hal�lfal� p�r pillanatig v�gign�zett rajtuk, majd sz�rke szemei furcsa t�zzel teltek meg.

– Jobb �tletem van – mosolyodott el.

Harry biztos volt benne, hogy a farkas is valahogy �gy vigyoroghat, miel�tt fogait a b�r�ny nyak�ba m�lyeszten�.

Az id�sebbik Malfoy lass� l�ptekkel k�rbej�rta a k�t fiatalt, mint valami �ldozata k�r�l kering� c�pa.

– Parancsold meg a korcsnak, hogy szorongassa meg egy kicsit „Mr. Ne �rdekelje mag�t”!

Harry tiszt�n hallotta, hogy az el�tte kuporg� Luka k�ts�gbeesetten felny�g, majd f�jdalmasan nyel egyet.

A leanfay hirtelen p�nikszer�en h�tr�lni kezdett eg�szen a legk�zelebbi falig, majd annak t�v�be lerogyv�n, remegve �sszekucorodott.

Az Idom�r �lvezettel figyelte „kedvence” egy�rtelm� reakci�j�t, amely Harry sz�m�ra is a Napn�l vil�gosabb� tette, hogy nagyon is megtehetn� a f�rfi, hogy ellene usz�tja Luk�t.

– Adjatok egy kis helyet! – intett a t�bbieknek Lucius Malfoy, majd nyom�ban a t�bbi hal�lfal�val a terem m�sik v�g�be s�t�lt, �s helyet foglalt az ott l�v� sz�kek egyik�n.

Harry lassan fel�llt. �r�mmel konstat�lta, hogy ezen m�velet alatt csup�ncsak egyszer t�ntorodott meg.

– B�rmi t�rt�nj�k is, tudom, hogy nem te tehetsz r�la… – n�zett Luk�ra.

A fonott haj� fi� e szavak hallat�ra csak m�g jobban �sszeh�z�dott.

– �, milyen meghat�! – csapta �ssze tenyer�t tetetett gy�ny�r�s�ggel az Idom�r. – Akkor gondolom nem zavar, ha egy kicsit felcs�kozlak! – azzal intett a fal mellett kuporg� leanfaynek. – Kelj fel onnan te rak�s szerencs�tlens�g, �s dolgozd meg egy kicsit Potter �rfit!

Luka szaggatott, k�nkeserves mozdulatokkal talpra kecmergett.
K�rmeit a m�g�tte magasod� falba v�jta.

– Nem – mondta remeg� hangon.

– Tess�k? – kerekedett el a hal�lfal� szeme. – Mit mondt�l?

– Azt, mondtam ne… – ism�telte Luka, �m hangja megcsuklott.

A fi� eg�sz test�ben �sszer�ndult, s zih�lva t�rdre rogyott.

– Ugye tudsz r�la, hogy ha megtagadsz egy egy�rtelm� parancsot, akkor azzal csak saj�t magadnak �rtasz? – trill�zta mosolyogva az Idom�r.

Harry �rtetlen�l meredt, hol a g�nyosan vigyorg� f�rfi, hol az egy�rtelm�en szenved� bar�tj�ra.

M�gis mi folyik itt?

– Azt mondtam, t�mad meg! – ki�ltotta t�relm�t vesztve az Idom�r.

– NEM! – j�tt r�gt�n a v�lasz, melyet egy f�jdalmas ord�t�s k�vetett.

Luka remegve �sszekucorodott, homlok�t a hideg k�nek t�masztotta. Ajkait v�resre harapta, azir�ny� pr�b�lkoz�s�ban, hogy f�jdalomki�lt�sait mag�bafojtsa.

– Nem �rek r� eg�sz nap – sz�lt k�zbe Lucius Malfoy. A hangj�ban rejl� mar� ir�ni�t neh�z volt nem �szrevenni.

Az Idom�r el�bb a f�rfira, majd a f�ld�n verg�d� leanfayre pillantott. Tekintete szinte vill�mokat sz�rt.

– Meg akarsz halni, k�ly�k? – mordult Luk�ra. – Csin�ld azt amit mondok!

Harry, mintha �lm�b�l �bredt volna, v�ratlanul felny�g�tt. Most fogta csak fel igaz�n az Idom�r eddigi szavait. Ha Luka ellentmond a hal�lfal�nak a nyak�n l�v� �v gy�trelmes k�nhal�lra k�rhoztatja.

– Hagyd abba! – ki�ltott bar�tj�ra. – Csin�ld azt, amit mond! Kib�rom! Volt m�r rosszabb is…

Semmi v�lasz. A terem cs�ndj�t egyed�l a leanfay f�jdalmas h�rg�sei t�rt�k meg. A fi� nem �gy t�nt, mint aki feladni k�sz�lt k�zdelm�t a parancs ellen. K�rmei f�ls�rt� csikorg�ssal v�gigsz�ntottak a padl� durva k�vein.

– Mondja neki, hogy el�g! – fordult az Idom�r fel� v�gs� k�ts�gbees�s�ben Harry. – Ha �gy folytatja meg�li…! �s ha Luka meghal, b�cs�t mondhatnak a krist�lyuknak is.

A kecskeszak�llas hal�lfal� bizonytalanul Luciusra tekintett. A sz�ke haj� f�rfi meredten Luk�ra b�mult, majd egy �r�kk�val�s�gnak t�n� pillanat ut�n alig l�that�an b�lintott.

– �llj le! – fordult Luk�hoz az Idom�r. – Nem kell megt�madnod senkit!

Utols� mondata nyom�n a leanfay egyre elviselhetetlenebb� v�l� hal�ltus�ja hirtelen f�lbemaradt. Mozdulataib�l elt�nt a g�rcs�ss�g �s az ag�nia. �gy zih�lt, mint aki most futotta le a maratont.
Megk�nnyebb�lten bar�tj�ra pillantott.

Harry elismer�en, ugyanakkor h�l�san biccentett. Szeme sark�b�l az Idom�rt, �s a t�bbi hal�lfal�t figyelve, tett egy t�tova l�p�st a fonott haj� fi� ir�ny�ba. Szeretett volna eljutni bar�tj�hoz, �m az el�tte tornyosul�, majd k�t m�ter magas f�rfi figyelmeztet�en feljebb emelte p�lc�j�t.

Harry megtorpant, �s aggodalmasan bar�tj�ra pislogott.
L�tta amint Luka tekintete elhom�lyosult, pupill�ja kit�gult, mintha be akarn� kebelezni a fi� ac�lsz�rke �risz�t.
A leanfay tett m�g egy halv�ny k�s�rletet a fel�ll�sra, �m egy er�tlen pr�b�lkoz�s ut�n, �jultan ter�lt el a mocskos k�veken.