A park m�lyz�ld f�sz�lai k�z�tt apr� vir�gok sz�nes tengere illatozott. Az �l�nkk�k t� felsz�ne l�gyan fodroz�dott, valah�nyszor v�gigsim�tott rajta a j�t�kos fuvallat.

A l�gy tavaszi napf�ny szinte m�gnesk�nt csalogatta az eddigi h�napokat a kast�ly falai k�z�tt elt�lteni k�nyszer�l� roxforti di�kokat.

Harry maga is �gy �rezte, mintha az iskola komor k�falai egyre sz�k�sebb� v�ln�nak, �s m�r-m�r megfojtan�k �t.

A kast�ly lak�i k�z�l tal�n Luka viselte a legnehezebben a k�nyszer� bez�rts�got. A fekete haj� fi� nemegyszer �r�kat t�lt�tt a szob�juk ablaka el�tt, �br�ndos tekintettel b�mulva az �vegen t�li vil�gra.

K�s�bb bar�tai csak azt vett�k, hogy Luka id�nk�nt el-elt�nik, �s senki se tudja megmondani, hov� is ment a fi�. Luka maga k�zzel-l�bbal tagadta, hogy elhagyta volna a kast�ly ter�let�t. Hermione cs�p�s megjegyz�s�re csup�ncsak annyit v�laszolt h�v�s nyugalommal, hogy a legut�bbi „kir�ndul�s” ut�n nem sz�vesen b�r, de elismerte: jobb neki a v�delmez� falakon bel�l.

Arra a k�rd�sre, hogy akkor m�gis merre m�szk�l, csak sejtelmesen mosolygott.
A griffend�les h�rmas v�g�l a Tekerg�k T�rk�p�t�l kapta meg a v�laszt. Hermione savany� sz�j�zzel ugyan, de bevallotta, hogy j�csk�n al�becs�lte Luka j�zan �t�l�k�pess�g�t.

A nagyterem vacsor�z� di�kok megszokott zsivaj�t�l volt terhes. A fel�l�nk�lt fiatals�g vid�man csacsogott, sz�nes al�fest�st adva ezzel a ritmikus ev�eszk�zcs�rg�snek.
Harrynek semmi kedve nem volt az �res fecseg�shez �gy k�t �tv�ltoztat�stan �r�n t�l.

McGalagony professzor alapos fejmos�st adott neki, mert az �tv�ltoztatand� gy�kot egy akaratlan p�lcamozdulattal „sikeresen” kiford�totta. A k�zelben �l� l�nyok sik�t�rohamot kaptak a szerencs�tlen�l j�rt �llat l�tv�ny�nak hat�s�ra. S�t Susan Bones abban a pillanatban el�jult, amint tekintete a h�ll�re t�vedt.

– Mi�rt nem eszel?

Harry lassan felpillantott.

A vele szemben �l� Hermione k�rd�n meredt a fi� �res t�ny�rj�ra.

– Nem vagyok �hes – v�laszolta Harry vontatottan.

– M�g mindig amiatt a gy�k miatt vagy kibukva? – csatlakozott a besz�lget�kh�z Ron. – McGalagony egy suhint�ssal visszav�ltoztatta. Sz�val, nem tudom, min r�g�dsz ennyit.

– Valahogy nincs �tv�gyam. Ok�?! – csattant fel Harry.

– Ron csak megpr�b�lt felvid�tani – jegyezte meg Hermione �lesen.

A v�r�s haj� fi� �gy meredt a l�nyra, mint aki szellemet l�t. Tekintete egy�rtelm�en el�rulta gondolatait. Az j�rt a fej�ben, hogy j�l hallott-e? A l�ny t�nyleg v�delm�be vette �t?

– Bocsi, de �rt� nyomott hangulatban vagyok – s�hajtotta Harry. – A bez�rts�g lehet az oka… Mindenemet odaadn�m, ha kimehetn�k s�t�lni egyet a parkba.

– Aprop� – kapta fel a fej�t Ron. – Luka hol csatangol m�r megint?

– Gondolom ott van, ahol szokott – vonta meg a v�ll�t Harry. – Fent a Nyugati-torony tetej�n.

– T�nyleg! J�rt m�r valamelyikk�t�k ott? – �rdekl�d�tt Hermione.

A fi�k v�laszk�nt csup�n megvont�k v�llukat.

– �n csak azt tudom, amit Fred mes�lt r�la – sz�lalt meg v�g�l Ron. – Szerinte a torony mellett van egy sz�les kiugr�, amire b�rki k�nnyed�n kijuthat, felt�ve ha nem sz�vbajos illetve nincs t�riszonya.

– A t�rk�p szerint meg a kiugr�r�l �t lehet jutni a kast�ly tet�j�re. Ak�r a f��p�let eg�sz felsz�n�t bej�rhatod – tette hozz� Harry.

Hermione rosszall�an megcs�v�lta a fej�t.

– Igaz, hogy a tet� egy fokkal jobb, mint a Tiltott Rengeteg, de akkor is nagy felel�tlens�gnek tartom Luka r�sz�r�l, hogy ott m�szk�l.

– Mi�rt? Mi baja lehet? – h�rd�lt fel Ron. – Leeshet? Na �s?! Merlinre, a sr�c tud rep�lni!

– Az egy dolog! – v�gott vissza Hermione. – Ha engem k�rdezel, nem…

Harry s�hajtva elfordult. M�r csod�lkozott, hogy ezek ketten kib�rnak egy k�z�s �tkez�st veszeked�s n�lk�l. �gy t�nik, kor�n �r�lt.

Pillant�sa hirtelen a bej�rati ajt�ra tapadt. Ott ugyanis ebben a pillanatban jelent meg Piton professzor.

A f�rfi di�kok tucatjait f�lrel�kve, sz�tn�z�s n�lk�l a tan�ri asztalhoz rohant.
Igen. Rohant!
Ez m�r �nmag�ban v�ve is felett�bb furcsa volt.

A tan�ri asztaln�l �l�k egy emberk�nt pillantottak fel vacsor�jukb�l.
McGalagony �sszevont szem�ld�kkel �s pengev�konyra pr�selt ajkakkal meredt a beviharz� professzorra. M�r �pp sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t, hogy valami megjegyz�st f�zz�n koll�g�ja st�lus�ra, mikor is Dumbledore egy oldalpillant�ssal eln�m�totta �t.

Az igazgat� v�rakoz� tekintettel Pitonra meredt, aki leveg� ut�n kapkodva, k�zzel-l�bbal csapkodva hevesen magyar�zott.
A tan�ri kar a professzor minden egyes mondat�val egyre feh�rebb� v�lt. McGalagonyon imm�ron nyoma se l�tszott az im�nti haragnak. �pp ellenkez�leg. Az id�s n� kez�t a mellkas�ra t�ve, r�m�lt arccal pillantott jobbra �s balra.
Harry megl�kte bar�tait, felh�vva ezzel a figyelm�ket a feln�ttek furcsa viselked�s�re.
A marakod� felek egyb�l elhallgattak, s k�rd� tekintettel n�ztek hol a tan�ri asztalra, hol Harryre.

V�ratlanul n�ma csend lett. Dumbledore ugyanis sz�l�sra emelkedett eln�m�tva ezzel a tan�ri asztal fel� k�v�ncsian pislog� t�meget.

– Kedves di�kok! Kezdett bele besz�d�be az igazgat�. – Fontos, ugyanakkor sajn�latos h�rt kell bejelentenem… Minden jel arra mutat, hogy egy csapat hal�lfal� tany�zik a Tiltott Rengetegben, s most elindultak a roxforti birtok �s a kast�ly fel�…
A hirtelen kit�r� hangzavar miatt Dumbledore k�nytelen volt hangj�t megemelni. Minden h�z asztal�n�l egy�ntet� volt a d�bbenet �s a riadalom. K�l�n�s m�don m�g a mardek�r asztal�n�l �l�ket is – n�h�ny di�kt�l eltekintve – meglepte, s�t megijesztette a bejelent�s.

– Ne essenek p�nikba! – n�zett k�rbe az igazgat�. – arra k�rem �n�ket, hogy �rizz�k meg a nyugalmukat! P�nikra egyenl�re semmi ok!

A moraj n�mileg tompult, de imm�ron nyoma sem volt a p�r perccel ezel�tti csendnek.

– K�rem a h�zakat, hogy a prefektusok �s az iskolaels�k vezet�s�vel, vonuljanak le a pinc�be! – folytatta Dumbledore. – Flitwick professzor kinyit �n�knek p�r termet. A mai �jszak�t mindenki ott t�lti... Felh�vn�m figyelm�ket, hogy maradjanak a kijel�lt ter�leten �s figyeljenek egym�sra! Ha b�rki is elhagyja a h�za di�kjait ez id� alatt, az a legszigor�bb b�ntet�st vonja maga ut�n… – p�r pillanatra sz�netet tartott, majd a tan�ri asztal fel� intett. – Tan�rkolleg�im �s j�magam mindent megtesz�nk, hogy az iskola l�gk�re zavartalan maradjon, �s semminem� k�r ne keletkezzen.

Alig fejezte be Dumbledore a besz�d�t, egyb�l felhangzott Flitwick professzor sip�kol� hangja.

– K�rem �lljanak fel, �s h�zaik di�kjaival egy�tt, rendezett sorokban vonuljanak le az alagsorba! – az asztalok k�z�tt elsietv�n, a bej�rati ajt� fel� indult. – Gyer�nk, gyer�nk, szapor�n! – intett t�relmetlen�l. – J�jjenek ut�nam!

Harry�k tan�cstalanul �lldog�ltak a kialakult k�oszban. K�r�l�tt�k izgatott zsibong�ssal h�mp�lyg�tt a t�meg. Holl�h�tasok, griffend�lesek, hugrabuggosok, mardek�rosok vegyesen. Nyoma sem volt a rendezetts�gnek.

– Prefektusok vagyunk – sz�lalt meg b�tortalanul Hermione. – Nem kellene tenn�nk valamit?

Ron tan�cstalanul n�zett a l�nyra. Nem tudta, mit v�laszoljon.
Harry k�t bar�tja m�g�tt �llt, �s szab�lyosan puffogott. A fi� �gy meredt maga el�, mint aki nem l�tja a k�r�l�tte �rv�nyl� t�meget. �klei elfeh�redtek a g�rcs�s szor�t�st�l.

– Mit m�velsz? – n�zett r� Ron szem�ld�kfelvonva.

– M�r nem el�g nekik, hogy itt tany�znak �s j�l megkergetnek minket… – morogta Harry. – Nem! Ez nem el�g nekik!... Most m�r az iskol�t is megt�madj�k, csakhogy elkapj�k Luk�t meg engem!

Hermione hirtelen a sz�ja el� kapta a kez�t. R�m�lt pillant�ssal a plafonra meredt.
Az elvar�zsolt mennyezet szok�s szerint a kinti t�jat mutatta. A lemenni k�sz�l� Nap gyenge sugarai halv�nys�rg�s f�nnyel aranyozt�k be, a lust�n kavarg� sz�rk�s felh�ket.

A fi�k semmi k�l�n�set nem tudtak felfedezni rajta. Legal�bbis semmi olyat, ami ennyire felkelthette a l�ny figyelm�t.

– Mi �t�tt bel�d is? – fakadt ki Ron.
Harry maga is k�v�ncsian tekintett a l�nyra.

– Luka! – ny�gte Hermione. – Nem tudja, hogy meg akarnak t�madni minket. Pedig �t biztosan keresni fogj�k!

Harry �s Ron sokatmond� pillant�st v�ltottak. A v�r�s haj� fi� lassan b�lintott, mire Harry nagy leveg�t v�ve Hermione fel� fordult.

– Nincs mese… – kezdte. – Figyelmeztetn�nk kell Luk�t!

Ellenkez�st, kiab�l�st, elme�llapot�ra utal� megjegyz�seket v�rt, ehelyett eg�szen m�st kapott.

– Igazad van – b�lintott elsz�ntan Hermione.

 – Ebben a k�oszban m�g j� ideig nem fog felt�nni senkinek, ha elmegy�nk – n�zett a bej�rati ajt�ra, ahol di�kok tucatjai tolongtak a mihamarabbi kijut�s rem�ny�ben.

A k�t sr�c leesett �llal b�mult a l�nyra.

– �s a b�ntet�s? – ny�gte Ron. – Nem f�lsz, hogy kicsapnak?

– Egy bar�tom �lete t�bbet �r mindenf�le iskol�n�l – jelentette ki Hermione. – Meg k�l�nben is… A jelenlegi k�r�lm�nyek… �hm…, ….el�g „speci�lisak”. Biztos vagyok benne, hogy Dumbledore meg�rti, mi�rt d�nt�tt�nk �gy.

V�rakoz� tekintettel a fi�kra meredt.

– J�l van. Akkor ezt megbesz�lt�k – b�lintott v�g�l Harry.

– Tudod, hogy kell a toronyba feljutni? – �rdekl�d�tt Ron.

– Igen – biccentett Harry. – Gyakran n�zegettem a t�rk�pen, ahogy Luka a tet�n m�szk�l. M�r k�v�lr�l f�jom az �tvonalat.

– Remek! – csapott a tenyer�be Hermione. – Akkor m�r nincs m�s dolgunk, minthogy �szrev�tlen�l kiosonjunk a t�megb�l! – elgondolkozva a tolong� di�kokra meredt. – Ha elveszten�nk egym�st ebbe a k�oszban, akkor tal�lkozunk az els� emeleti l�pcs�fordul�ban! – folytatta, a kij�rat fel� v�ve �tj�t. – Onnan majd Harry mutatja az utat!

A k�t fi� elsz�ntan a l�ny nyom�ba szeg�d�tt.

Harryt az eg�sz esett felt�n�en eml�keztette az els� �v�kre, mikor is az iskol�ban elszabadult egy hegyi troll �s Hermione nem tudott r�la, �k pedig saj�t szak�llukra elmentek figyelmeztetni a l�nyt.
Az az esett j�l v�gz�d�tt.
Sz�vb�l rem�lte, hogy ez most is �gy lesz.