21 �rtelem �s �rzelem
 

– Egy leanfay! Tudhattam volna! – Hermione d�h�sen j�rk�lt fal-al� a fi�k szob�j�ban.

K�rnyezet�vel mit sem t�r�dve, egyfolyt�ban mag�t szidta. – Majd kisz�rta a szemem, olyan egy�rtelm� volt a dolog, �s �n m�gse j�ttem r�!

– Nyugi Hermione! – Harry f�lig �r� sz�jjal �ld�g�lt az �gy�n, tekintete kitart�an k�vette a motyogva m�szk�l� l�nyt. – Egyik�nk se j�tt r�.

– De �n az �sszes t�m�ba v�g� k�nyvet elolvastam! – fakadt ki Hermione. Szeml�tom�st nem b�rt belenyugodni, hogy szeretett k�nyvei ez�ttal nem seg�tettek neki.

– A k�nyvekben j�form�n semmi sincs r�lunk. Nem vagyunk valami magamutogat� fajta – k�z�lte nyugodt hangon Luka. – Nem v�rhatod el, hogy olyasmit tal�lj, ami nem is l�tezik.
A fonott haj� fi� unottan �ld�g�lt az ablakban. Farka ernyedten l�gott le a f�ldre, id�nk�nt csapva egyet.

– �n azt hittem, te tudod – sz�lalt meg egy hang.

Bar�tai csod�lkozva n�ztek a Harry mellett �cs�rg� Ronra. A fi� mindeddig egy hangot se adott ki mag�b�l. Annyira lefoglalta Luka b�mul�sa, hogy id�nk�nt m�g leveg�t venni is elfelejtett.

– Azt hittem, kider�tett�l valamit a k�nyvt�rban, csak nek�nk nem akarod elmondani – folyatta sz�monk�r�en. – Biztos voltam benne, hogy te tudod, kicsoda �.

– Nem tudta – v�laszolt a l�ny helyett Luka. – M�s miatt rohant aznap a k�nyvt�rba.
Hermione f�l�ton az ablak �s az �gyak k�z�tt megtorpant. Lassan Luka fel� fordult. Tekintet�ben d�bbenet �s k�ts�g �lt.

– Honnan? – ny�gte, majd ink�bb lenyelte tov�bbi mondand�j�t.

Luka n�ma mosollyal tekintett a l�nyra. Pupill�ja a s�t�ts�g ellen�re egy pillanatra �sszesz�k�lt, majd r�gt�n vissza is nyerte az el�bbi �ll� szilva form�j�t.

Hermione zavar�t leplezend�n Neville �resen hagyott �gy�hoz csoszogott, majd az ott l�v� vastag k�nyvbe m�lyedt.

– Nem adja fel, m�g nem tal�l valamit abban a k�nyvben – nevetg�lt Ron. – Nem k�pes belet�r�dni, hogy van olyan dolog, amit m�g � sem tud.

Luka egy k�nnyed mozdulattal elrugaszkodott az ablakp�rk�nyt�l, majd sz�les mosollyal az arc�n letelepedett a Hermion�val szemk�zti �gyra.

– Nem egyszer�bb lenne, ha k�rdezn�l? – �rdekl�d�tt vid�m hangon.
Harry �s Ron sokatmond�an �sszevigyorgott.

– Biztos vagyok benne, hogy volt valami a leanfayekr�l ebben a fejezetben – morogta a l�ny, fel se pillantva k�nyv�b�l. – Itt van! – ki�ltott fel hirtelen. – „A leanfayek a term�szet p�ldaszer� alkot�sai” – olvasta a l�ny. – „�k k�pviselik a t�k�letes egyens�lyt emberek �s �llatok k�z�tt. Kin�zetre �gy n�ztek ki, mintha az emberek �s a nagymacsk�k j�l megv�logatott kever�kei lenn�nek. Remek�l �tv�zt�k a macsk�k erej�t �s �gyess�g�t, az emberek intelligenci�j�val �s gondolkod�sm�dj�val. R�ad�sul a saj�t alakjukon k�v�l k�tf�le kin�zetet is k�pesek voltak felvenni: a nagymacsk�k�t �s az emberek�t.”

Luka a l�ny minden egyes mozdulat�val egyre komorabb� v�lt. �gy t�nt nem nagyon tetszik neki, amit hall.

– Emberi intelligencia �s gondolkod�sm�d? – motyogta. – Itt r�h�g�m hal�lra magam.

– Mi a baj? – n�zett fel k�nyv�b�l Hermione. – Nekem val�snak t�nik, ami ide van �rva. Er�s, mozg�kony �s okos vagy.

Luka s�hajtva a plafonra szegezte tekintet�t.

– Az emberek hajlamosak magukat fels�bbrend�nek tekinteni – kezdte. – Mindet magukhoz viszony�tva vizsg�lnak. Azt gondolj�k, ha valami nem �gy viselkedik, mint az elv�rhat�, akkor az m�r hib�s, f�lresiker�lt… A mitol�giai fajokat sokszor �llati szintre sorolj�k csak, mert nem hasonl�tanak r�juk! – p�r pillanatra elhallgatott, majd a fesz�lten figyel� t�rsaihoz fordult. – K�v�ncsiak vagytok r�, mi�rt bujk�l a legt�bb faj?

Harry�k lassan b�lintottak.

– Az emberek gyeng�k – k�z�lte Luka. – Gyenge teremtm�nyek egy �ket k�r�lvev� vesz�lyes vil�gban. P�nikszer�en f�lnek mindent�l, ami hatalmasabb, net�n er�sebb n�luk. �pp emiatt a t�rt�nelm�k puszt�t�sokkal tark�tott: az emberek m�ni�kusan �ld�znek �s irtanak mindent, ami egy cs�ppnyi vesz�llyel is fenyegeti l�t�ket. Sz�mos fajt teljesen elt�r�ltek a f�ld sz�n�r�l, m�g t�bbet a teljes kipusztul�s sz�l�re sodortak. Mindezt mi�rt?... Mert ezen l�nyek mellett kicsinek �rezt�k magukat. Az eg�juknak meger�s�t�sre volt sz�ks�ge: „L�tj�tok, m�g mindig mi vagyunk az uralkod� faj! Ha akarn�nk mindannyitokat megsemmis�thetn�nk!”
Harry�k elgondolkozva meredtek maguk el�. Egyik�k se n�zett a m�sikra.

– Az emberek mindig is tartottak az �jt�l, a k�l�nlegest�l – folytatta Luka. – F�lelmet keltett benn�k, �s ahhoz hogy ezt a f�lelmet legy�rj�k el kellett t�r�lni�k az azt kiv�lt� okokat...
Az ember �nmag�ban egy intelligens, a m�ss�got elfogad� teremtm�ny, de nagy t�megben hatalom�hes, gyilkos cs�rh�v� v�lik, ami mindent romba d�nt maga k�r�l… Ezt jelenti embernek lenni? Mert akkor k�sz�n�m sz�pen �n nem k�rek bel�le, ne hasonl�tsanak egy olyan fajhoz, mely a vil�gon egyed�lik�nt teljesen kizs�km�nyolja, elpuszt�tja k�rnyezet�t.
Mondand�j�t befejezve, v�rakoz�an tekintett t�rsaira. �m a h�rmas m�g nem igaz�n dolgozta fel a hallottakat.

Harry �veges tekintettel szeml�lte a padl�t, a mellette �l� Ron pedig mag�ban motyogott, mintha valami besz�dre k�sz�lne, amit azt�n m�gsem mert elmondani.

– Van valami abban, amit mondasz – t�rte meg a zavart csendet Hermione hangja. – �m te csak az egyik oldalt l�tod. Mindig van egy napos oldal is – Luka k�v�ncsian a l�nyra emelte tekintet�t. – Nyitottak vagyunk a sz�ps�gre �s az �rintetlen nyugalomra – folytatta Hermione. – Hajszoljuk a tud�st, t�r�d�nk a m�lttal, �s gondolunk a j�v�nkre… Minden �ltalad le�rt embere jut egy szabadabb gondolkod�s� is.

– Igazad van – b�lintott Luka. – Semmi se t�k�letes ezen a vil�gon… – majd mosolyogva hozz�tette: – Legf�k�pp az emberek.

Ron hangos puffan�s k�s�ret�ben leesett az �gyr�l.

– H�t ez nekem magas! – motyogta, f�j� h�ts� fel�t d�rzs�lve. – Tiszt�ra �gy �rzem magam, mint j�sl�stanon!

Bar�tai �sszen�ztek, majd egy hossz� pillanat m�lt�n, mindenki hangos nevet�sben t�rt ki.

– Mi van m�r megint? – n�zett �rtetlen�l hol egyik�kre, hol m�sikukra Ron.

– Semmi – legyintett Harry, nevet�s�t nyeldesve.

Hermione t�ntet�en becsapta az el�tte hever� k�nyvet, majd felszabadult mosollyal az arc�n Luk�hoz fordult.

– Na akkor besz�lgess�nk! – mondta, szem�ben moh�s�g csillant. – Mi is leanfay? Mindent tudni akarok!

Luka belet�r�d�en s�hajtott, majd nagy leveg�t v�ve belekezdett „el�ad�s�ba”.
– A leanfay egy alig sz�z �ve megjelen� mitol�gia faj. Mint azt l�tj�tok emberszer� testalkathoz, macska tulajdons�gok p�rosulnak. Er�nk, gyorsas�gunk, mozg�konys�gunk �s �rz�keink, mind nagymacska saj�toss�gok. Ugyanakkor…

Hirtelen valami neh�z puffant az ajt�nak.

– Mi�rt van ez bez�rva? – hallatszott egy bizonytalan hang a t�loldalr�l.

Az illet� er�teljes kopog�sba kezdett.

– Harry? Ti z�rt�tok be az ajt�t?

A mindeddig nyugodtan �cs�rg� n�gyes riadtan pattant fel az �gyakr�l.

– Ez Neville! – n�zett riadtan az ajt�ra Hermione.

– Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan visszaj�n a k�nyvt�rb�l – indult az ajt� fel� Ron. – M�skor mindig takarod�ig �rja a leck�t.

– V�rj! – �ll�totta meg a fi�t Harry. – Nem l�thatja meg �gy Luk�t!

�jabb hangos kopog�ssorozat hangzott fel.

– Ez nem vicces fi�k! – nyafogta Neville. – Engedjetek be!

Luka lehunyt szemmel �llt �gya mellett. Lassan f�ld�nt�li f�ny vette k�r�l, minek elhalv�nyul�s�val, imm�r emberi alakban tekintett k�rnyezet�re.

Harry lassan b�lintott, majd egy hat�rozott mozdulattal kinyitotta az ajt�t.

Neville k�v�ncsian l�pett be a szob�ba.

– Minek kellett bez�rni az ajt�t? – gyanakodva m�regette Hermion�t.

A l�ny k�nyv�t felkapva, sietve t�vozott, majd egy „ A reggelin�l tal�lkozunk!” felki�lt�ssal elt�nt a folyos�n.

– Mi�rt z�rt�tok be az ajt�t? – ism�telte Neville.

V�laszul csup�n �rtetlenked� tekinteteket �s p�r v�llr�nd�t�st kapott.