14. Kir�ndul�s k�vetkezm�nyekkel
  

– Szerinted elj�n? – k�rdezte Harryt�l Ron. – Szerintem nem.

– Ugyan! – legyintett Hermione. – Nem fog egy ilyen lehet�s�get kihagyni, csak mert kutakodtunk ut�na.

Harry egyet�rt�en b�logatott.

A h�rom j�bar�t tizen�t t�rsukkal egyetemben a bej�rati csarnokban �csorgott, �llig fel�lt�zve. A leveg�t bet�lt�tte az izgatott duruzsol�s moraja. Az �l�nk hangulat m�r a reggeli �ta kitartott, mikor is Dumbledore professzor kijelentette, hogy az �nnepekre val� tekintettel, lemehetnek Roxmortsba. Term�szetesen komoly �rizet alatt lesznek, �m a fiatalok t�bbs�g�t ez a t�ny legkev�sb� sem zavarta, egyszer�en csak �r�ltek hogy kimozdulhattak.

– Hihetetlen j�l j�tt ez a kir�ndul�s, ugyanis p�r napja m�r k�sz p�nikba voltam, hogy honnan szerzem be a kar�csonyi aj�nd�kokat – csacsogott Hermione, mik�zben belegy�m�szk�lte p�nzt�rc�j�t, apr� h�tizs�kj�ba.

– Meg v�gre m�st is l�ttunk, mint a kast�ly falait – tette hozz� Harry, majd tekintette hirtelen a m�rv�nyl�pcs�re tapadt.
Luka p�ros�val szedve a fokokat, p�r pillanat alatt a a bej�rati ajt�ban termet. Egy pillant�sra se m�ltatta Harryket.

– Mindenki k�sz van? – hangzott fel Hagrid er�lyes hangja.

A vad�r fej�be csapta legink�bb mos�medv�nek t�n� sapk�j�t, majd vid�m mosollyal az arc�n kiengedte az ajt�ban tolakod� di�kokat.

– �vatosan! Mindenki kijut, nem kell egym�st eltaposni! – kiab�lta a frissen �rkezett McGalagony.

– Ugyan m�r! Hagyja �ket! – legyintett a mellette l�pked� Dumbledore.

– Ilyenkor �gyse lehet b�rni vel�k – helyeselt a p�tt�m Flitwick professzor.

– Majd a friss leveg�n lenyugszanak – b�lintott Bimba professzor.

A tan�rok csapat�t a mogorva Piton z�rta, akir�l csak �gy ler�tt, hogy nem �nsz�nt�b�l v�llalkozott erre a kis kiruccan�sra.

A vid�m di�ksereg l�ba alatt ny�gve ropogott a frissen hullott h�. A kast�ly �s falu k�zti t�vols�g mintha a t�red�k�re cs�kkent volna mi�ta utolj�ra j�rtak erre, ugyanis az izgatott csapat csak azt vette �szre, hogy m�g az egyik pillanatban a bej�rati csarnokban �lltak, a m�sikban m�r a falu f�ter�re �rtek.

– Miel�tt neh�z p�nzt�rc�tok tudat�ban sz�tfutn�tok a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba, szeretn�k m�g n�h�ny dolgot megosztani veletek – intette k�zelebb a di�kokat Dumbledore. – El�sz�r is nyomat�kosan k�rek mindenkit, NE hagyja el a falu ter�let�t – k�k tekintette v�gigsz�ntott a fiatalokon. – Alkossatok csapatokat, s figyeljetek egym�sra... J�magam �s koll�g�im a H�rom Sepr�ben leszek. Ha b�rmi baj t�rt�nik, k�rlek azonnal sz�ljatok nek�nk, �s ne pr�b�ljatok saj�t szak�llatokra int�zkedni – enn�l a mondatn�l jelent�s�gteljesen Harry�kre n�zett. – N�gy �rakor ugyanit tal�lkozunk! K�sz�n�m a figyelm�ket!

A di�kok a hallottakat em�sztgetve lassan sz�tsz�ledtek. A f�t�r p�r perc alatt teljesen ki�r�lt.

Harry�k a k�l�nb�z� boltokat sorra v�ve felszabadultan s�t�ltak.

– H�t nem gy�ny�r�? – �radozott Hermione �jonnan vett pul�ver�vel a kez�ben.

– M�r negyed �r�ja is az volt – morogta Ron.

– Hogyhogy nem vett�l m�g egy k�nyvet se? – k�rdezte Harry a l�nyt�l �rtatlan k�ppel.

– Azt �gy is kapok – vonta meg a v�ll�t Hermione.

– Aprop� k�nyv – merengett el Ron. – Gondolkodtatok m�r ezen a Luka �gy�n? M�rmint, hogy honnan tudn�nk t�bbet megtudni r�la?
Harry tan�cstalanul megvonta a v�ll�t.

– Megpr�b�lkozhatunk a k�nyvt�rba, b�r Hermione m�r az �sszes lehets�ges k�nyvet elolvasta e t�m�ban �s nem tal�lt semmit.

– �s ti se fogtok! – makacskodott a l�ny. – Mert azokban k�nyvekben nincs is semmi haszn�lhat� – majd n�mileg nyugodtabb hangon folytatta. – Egy�bk�nt tegnap, lefekv�s el�tt, �ssze�rtam az eddig megtudottakat �s �gy �sszes�tve m�r eg�sz m�sk�pp n�zz ki a dolog. Le tudtam sz�k�teni a keres�si k�rt t�z fajra. Biztos vagyok benne, hogy Luka egyik�k k�z�l val�. Csak azt tudn�m, hogy k�pes var�zsolni! Erre ugyanis sehogy se siker�lt r�j�nn�m.

– M�r megint nyomozgattok?

A h�rom fiatal ijedten fordult h�tra. M�g�tt�k Hagrid magaslott teljes nagys�g�ban.

– Eld�nt�tt�tek, hogy minden rejt�lyt megoldotok? – folytatta a vad�r, hangj�ba n�mi rosszall�s vegy�lt.

– Nem csin�lunk semmi rosszat – v�laszolta Harry �rtatlanul. – Csup�n p�r k�rd�sre szeretn�nk v�laszt tal�lni.

– Luka nagyon rendes sr�c – n�zett r�juk a vad�r elsz�ntan. – Sok mindent meg�lt m�r, �s az eddigi �lete nem volt habos torta, ha �rtitek. Ne varjatok m�g egy gonddal t�bbet szeg�ny fi� nyak�ba! – k�nnyes szemmel elmerengett. – Ha tudn�tok milyen �r�mmel mes�lte annakidej�n, hogy v�gre bar�tokra lelt. Szinte sz�rnyalt a boldogs�gt�l, hogy n�mileg norm�lis �lete van itt.

Szavai el�rt�k hat�sukat. Harry�k tekintette b�nb�nattal telt meg. A h�rom fiatal zavartan meredt a f�l�ri�sra.

– Ne v�jk�ljatok m�sok �let�ben! Azt hittem m�r megtanult�tok, hogy ez nem mindig vezet j�ra – folyatta Hagrid. – Luka majd elmond mindent, ha �gy �rzi. A sr�cnak most meg�rt�sre �s bar�tokra van sz�ks�ge, �s nem nyomoz�kuty�kra, melyek ott loholnak a sark�ban, ha kell, ha nem.

Azzal minden tov�bbi sz� n�lk�l sarkon fordul, �s d�ng� l�ptekkel elsietett.

A h�rom j�bar�t �gy �llt, mintha vill�m csapott volna bel�j�k. Gondolataik ugyanazon dolog k�r�l forogtak. Milyen vakok voltunk! – szidta mag�t Harry. – Annyira n�zt�nk, hogy nem l�ttunk! – itt p�r pillanatra elmosolyodott. Esz�be jutottak a szfinx szavai. – Nekem igaz�n tudnom kellett volna, mit �rez Luka! �rthet�, hogy ennyire ber�gott r�nk. �n is hasonl�an reag�ltam volna.

– Szerintem bocs�natot kellene k�rn�nk Luk�t�l – sz�lalt meg csendesen Hermione.

A k�t fi� egyet�rt�en b�lintott.

– Valamelyikk�t�k tudja, hol van? – k�rdezte a l�ny.

– �n utolj�ra a bej�rati csarnokban l�ttam – v�laszolta Ron.
Harry eml�kez�st er�ltetve m�lyen a gondolataiba mer�lt.

– �n mintha l�ttam volna… akkor amikor a M�zesfal�sb�l j�tt�nk ki – kezdte bizonytalanul. – De csak a szemem sark�b�l. Lehet hogy nem is � volt az.

– Neked legal�bb van valami �tleted – vonta meg a v�ll�t Hermione. – Hol l�ttad?

Harry j�l hallhat�an nyelt egyet.

– A falu sz�li erd� fel� ment.

– Tess�k! – ki�ltott fel Hermione. – �s csak most sz�lsz?

– Nem is fogtam fel igaz�n, mit l�ttam! – v�dekezett a fi�.

– J�l van – vett egy m�ly leveg�t a l�ny. – Most mindannyian fogjuk magunkat, �s megkeress�k Luk�t, miel�tt a tan�rok r�j�nn�nek, hogy elhagyta Roxmorts ter�let�t.

A fi�k egyet�rt�en b�lintottak.

A h�rmas megpr�b�lt �gy tenni, mintha nem sietn�nek, nehogy felt�nj�n t�rsaiknak furcsa viselked�s�k. A h�zak egyre ritkultak k�r�l�tt�k. Errefel� m�r alig j�rt ember. Mikor az utols� �p�letet is maguk m�g�tt hagyt�k, megtorpantak.

– Merre? – n�zett k�rbe Ron.

Hermione a f�ldre mutatott. El�tt�k, a sz�z h�ban, tiszt�n kirajzol�dtak a fi� l�bnyomai. Egyenesen az erd�be tartottak.
A h�rmas megszapor�zta l�pteit.

– Egy biztos – lihegte Ron fut�s k�zben. – Amint megtal�ljuk, olyan fejmos�st kap t�lem, hogy megemlegeti! A kast�lyban m�szk�lni egy dolog, egy vesz�lyes erd�ben egyed�l cs�szk�lni egy m�sik!

A fi� besz�d k�zben nem figyelt el�g�, �s egyenesen belerohant a szobork�nt �ll� Harry h�t�ba.

– Mi�rt �lltatok meg! – d�rzs�lgette meg Ron be�t�tt orr�t.
Harry az el�tt�k l�v� h�ra mutatott.

Ron elkerekedett szemekkel meredt a mutatott ir�nyba. A k�rny�k �gy n�zett ki, mintha egy kisebb h�bor� d�lt volna. Let�rt �gak, kisebb-nagyobb robbantott kr�terek, k�penydarabok, �s l�bnyomok t�mkelege tark�totta a t�jat.

– Te j� �g! – sik�tott fel Hermione.

A k�t fi� egy emberk�nt futott a p�r m�terrel el�r�bb �ll� l�nyhoz.
Hermione remeg� ajkakkal meredt a t�volba. Nem sokkal el�tte a h�feh�r havat �l�nkv�r�s pettyek d�sz�tett�k.

– V�r! – kerekedett el Harry szeme. – Ennek m�r a fele sem tr�fa!

– Valakinek sz�lni kellene a tan�roknak! – forgatta fej�t Ron.

– Meg kell tal�lnunk Luk�t! – er�sk�d�tt Harry. – Bajban van! Ki tudja mi t�madta meg?

– Emberek, val�sz�n�leg hal�lfal�k – tal�lt meg a hangj�t Hermione. A l�ny egy gazd�tlan fekete csukly�ra mutatott.

Ron er�teljesen felny�g�tt.

– Te menj �s sz�lj a tan�roknak! – intett a fi�nak Harry, majd Hermion�t maga ut�n r�ngatva elindult a nyomokat k�vetve. – Mi meg megkeress�k Luk�t!

A v�r�s haj� fi� p�r pillanatig habozott, azt�n sarkon fordult �s �r�lt sebess�ggel rohanni kezdett vissza a faluba.

Harry�k id�k�zben �jabb csatat�rre �rkeztek. A k�rny�ket tark�t� v�r�s h� tetemes mennyis�ge egyb�l szemet sz�rt nekik.
A k�t fiatal sz� n�lk�l kett�v�lt �s egym�st�l p�r m�ter t�vols�gra elkezdt�k �tkutatni a k�rny�ket. P�r perc eltelt�vel Hermione sikolya verte fel az erd� v�szj�sl� csendj�t.

Harrynek oda se kellett mennie a l�nyhoz, hogy tudja mit tal�lt, ugyanis az � szeme el� is ugyanaz a l�tv�ny t�rult: a v�r�sl� h�ban egy mozdulatlan f�rfi fek�dt. �tharapt�k a tork�t.

Hermione s�rva h�tr�lt az el�tte hever� csukly�s halott�l. Nem akarta tudni mi v�gzett vele, nem akarta l�tni az arc�t, egyszer�en csak min�l messzebb akart ker�lni t�le.

A l�ba hirtelen valami puh�ba �tk�z�tt. Szaggatott mozdulatokkal lassan megford�totta a fej�t.

�jabb vel�tr�z� sikolt�s hagyta el a tork�t.

Lassan megfordult �s s�rva rohanni kezdett. Valaki hirtelen elkapta a karj�t. A l�ny �v�ltve esett a hozz��r� szem�lynek, �t�tte ahol �rte.
– Hermione! – ki�ltotta Harry. – Hermione, nyugodj meg csak �n vagyok! – nyugtat�lag k�zelebb h�zta mag�hoz a l�nyt. – Csak �n vagyok.

Hermione s�rva borult a fi� mellkas�ra, v�llai remegtek a zokog�st�l.
Harry hagyott neki egy kis id�t, majd finoman eltolta mag�t�l a l�nyt, hogy az annak arc�ba n�zhessen.

– Gyere! – mondta csendesen. – Menj�nk ahhoz a f�hoz! �lj�nk le egy kicsit!

Hermione szipogva b�lintott, s k�vette a fi�t.

�ri�si megr�zk�dtat�s volt sz�m�ra az im�nti p�r perc. Tiszt�ban volt vele, hogy milyen vesz�lyt jelentenek Voldemort �s k�vet�i, de eddig nem fogta fel igaz�n, milyen k�vetkezm�nyekkel j�rhat a kibontakoz� h�bor�. Sz�mtalanszor hallott a feln�ttekt�l az elm�lt id�k sz�rny�s�geir�l, de csup�n hallani r�la az nem ugyanaz, mintha az ember maga szembes�l a hal�llal. Az �ldozatok hal�lfal�k voltak ugyan, azonban valahol �k is emberek. Val�sz�n�leg csal�djuk is van. Gyerekeik m�r hi�ba v�rj�k haza sz�leiket.

– Jobban van, Granger?

Hermione lassan feln�zett. K�nnyein �t McGalagony arc�t fedezte fel.
Ilyen sok�ig �ld�g�lt itt? Fel se t�nt neki, hogy id�k�zben megj�ttek a tan�rok.

Lassan b�lintott.

A tan�rn� egy zsebkend�t ny�jtott �t neki.

– Luka? – k�rdezte Hermione csendesen.

McGalagony nem v�laszolt r�gt�n. A l�ny biztos volt benne, hogy tan�rn�je azt m�rlegeli, elmondja-e neki az igazs�got.

– Nem tudjuk – v�laszolta v�g�l az id� n�. – Sehol se tal�ljuk. Az egyetlen dolog ami el�ker�lt az a kab�tja volt, az se �pp j� �llapotba, ha �rti amire gondolok.

Hermione az �gre emelte tekintet�t, az haragossz�rk�n tekintett vissza r�. M�r alkonyodott. Egy �r�n bel�l az orrokig se fognak l�tni az itt tart�zkod�k.

A t�volb�l egy mag�nyos farkas vony�t�s�t hozta mag�val a sz�l.
Luka egyed�l van ebben a rengetegben – meredt az �t k�r�lvev� f�kra a l�ny. – Biztos �hes �s f�zik. �s csak az Isten tudja, hogy j�l van-e, �s elkapt�k-e a hal�lfal�k.