7. B�jitaltan
  

– Hol volt eddig, Panther? Az �ra t�bb mint t�z perce megkezd�d�tt – az alagsori terem falai kiab�l�ss� er�s�tett�k Perselus Piton balj�s suttog�s�t.

Luka lassan beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, majd szemles�tve nekivetette a h�t�t.

– Eln�z�st, de McGalagony professzor hivatott – motyogta.

– Ez m�g nem menti fel az �ral�togat�s al�l… – a professzor arc�n g�nyos mosoly jelent meg. – 20 pont a griffend�lt�l!

Luka meglepetten felkapta a fej�t, s hitetlenked� tekintettel a tan�rra meredt.

– F�radjon a hely�re, vagy k�nytelen leszek �jabb pontokat levonni az �ra akad�lyoz�sa miatt.

Ezzel Piton, az ajt�ban szobroz� fi�val mit sem t�r�dve, folytatta a di�kok k�zti �rj�ratot.

Luka merev mozdulatokkal a Harry-Neville p�roshoz s�t�lt.

– Ne is t�r�dj vele! – s�gta oda neki Neville. – P�r h�nap �s m�r annak fogsz �r�lni, ha egy �r�n „csak” 20 pontot von le.

Luka h�l�san elmosolyodott, majd k�v�ncsian az �st f�l� hajolt.

– Mi j� k�sz�lt ma? – k�rdezte, mik�zben j�t�kosan beleszagolt a leveg�be.

– Fejf�j�s elleni b�jital… Hab�r �n egy cseppet se lenn�k hajland� meginni bel�le, ink�bb repedjen sz�t a kopony�m – v�laszolta Harry, s k�zben megl�b�lta f�lig kibelezett t�zgy�kj�t a fi� orra el�tt.
Luka elhessegette a nem �pp gusztusos h�ll�t.

– Hol j�rtok? – n�zett a t�bl�ra fel�rt receptre.

– A harmadik l�p�sn�l – adta meg a v�laszt Neville, mik�zben egy l�rv�kkal teli ed�nyt tolt az asztal k�zep�re. – Kezdheted a negyediket! – vigyorgott. – Apr�tsd fel ezeket!

Luka fintorogva belet�rt a t�lba, majd m�ly s�hajt�sok k�zepette neki�llt annak tartalm�t apr� darabokra vagdosni.

M�g � az p�r centis kukacok trancs�roz�s�val, Harry pedig az egyre furcs�bb �llag�v� v�l� t�zgy�kkal foglalatoskodott, addig Neville egy k�l�n�sen sz�r�s n�v�nyt pr�b�lt leveleit�l megszabad�tani.

– ����! – r�ntotta el hirtelen kez�t, mikor egy centi hossz� t�ske bele�llt az ujj�ba.

Ugyanezzel a mozdulattal megl�kte az egyik folyad�kkal teli ed�nyt, amely abban a pillanatban f�ld fel� tart� p�ly�ra �llt.

Harry figyelmeztet�en felki�ltott, �m alig hagyta el az els� hang a tork�t, az �veg m�r Luka mark�ban nyugodott.

Harry csod�lkozva pislantott p�rat. Hogy ker�lt Luka az asztal m�sik oldal�r�l ilyen gyorsan oda? – k�rdezte mag�t�l. � m�g alig fogta fel azt is, hogy Neville egy�ltal�n lel�k�tt valamit.

– Potter, Longbottom, Panther! – csattant fel Piton. – Mit m�velnek m�r megint?!

A tan�r v�szj�sl� l�ptekkel a megnevezett h�rmas asztal�hoz sietett.

– Az �n hib�m volt – ny�sz�tett fel Neville. – Egy t�ske m�lyen belef�r�dott az ujjamba �s meglepetts�gemben megl�ktem azt az �veget.

– Maga szerint mi�rt kell keszty�t haszn�lni? – hangzott Piton g�nyos k�rd�se. – Egy�bk�nt van fogalma r�la, milyen �rt�kes annak az �vegnek a tartalma?!

Neville enyh�n megremegett, mik�zben f�jdalmas arccal d�delgette jelent�sen v�rz� ujj�t.

– Az �veg s�rtetlen – sz�lalt meg hirtelen Luka. – Egy karcol�s sincs rajta – szavai bizony�t�kak�nt hanyag mozdulattal felmutatta a lombikot. – Neville sebe viszont komolynak l�tszik.

A teremben n�ma csend uralkodott. M�g a merdek�rosok is �rdekl�dve v�rt�k, mit l�p tan�ruk, erre az igencsak kih�v� k�zbesz�l�sra. Luka j�form�n kioktatta professzor�t.

Piton fel�letes pillant�st vetett Neville imm�ron lila sz�nben t�nd�kl� ujj�ra, majd az ajt�ra mutatott.

– K�s�rje fel a gyeng�lked�re! A f�l�nk mim�za t�sk�je m�rgez�. Madam Pomfrey, majd odaadja az ellenszert.

Luka karon ragadta a semmit sem �rt� Nevillet �s gyeng�den az ajt� fel� terelte a megszeppent fi�t. �m alig l�pte �t a k�sz�b�t, mikor egy fagyos hang meg�ll�totta.

– Csak m�g egy sz�ra Mr. Panther! – villant meg Piton szeme. – Odahaza lehet, hogy megengedheti mag�nak ezt a hangnemet, de jobb ha gyorsan megtanulja, hogy itt maga is csak egy egyszer� di�k, �s elv�rom, hogy e szerint viselkedjen… – majd mintegy mell�kesen hozz�tette: – K�l�n�sen az �N �r�imon.

Ha szemmel �lni lehetne Piton m�r biztosan holtan esett volna �ssze Luka tekintet�t�l.

P�r m�sodpercnyi n�ma „szemp�rbaj” ut�n Luka vicsorogva megmarkolta a kilincset, majd d�h�sen bev�gta maga m�g�tt az ajt�t.

A termet p�r pillanatra bet�lt�tte az egetrenget� d�nd�l�s, mely azt�n fokozatosan elhalt a nyirkos szikl�k k�zt.

– Nocsak, nocsak – motyogta Piton, el�gedett mosollyal az arc�n. – �gy l�tszik valakinek kezd elege lenni a dolgokb�l – majd olyan halkan folytatta, hogy a mellette �ll� Harrynek is igencsak hegyeznie kellett a f�l�t, hogy meg�rtse a tan�r tov�bbi mondatait. – �n megmondtam, hogy egy „ilyet” nem lehet emberek k�z� hozni... Egy vesz�lyes tigrisb�l, sose lesz aranyos kiscica.

A tan�r elm�l�zott kicsit saj�t szavain, majd hirtelen a csoport fel� fordult.

– M�g t�z perc�k van, ut�na beszedem az elk�sz�lt kotyval�kaikat.
A k�vetkez� m�sodperben m�r az �vegcs�r�mp�l�s �s a kapkod� tanul�k izgatott moraja uralta az alagsori terem cs�ndj�t.