Luthien Lovemagic Oldala

Szerzõ megjegyzése: Sirius Black mellett ez a kérdés sem várat sokáig magára... Jól élvezzétek ki, mert ilyen hosszú fejezet többé nem lesz, és remélem, nem érzitek emiatt unalmasnak. :P Apropó, légyszi, Emilyt... ne ítéljétek el, tényleg. De azért a véleményeket várom!

Igen vagy ne?

Lassan elmúlt a szeptember, és az októbert is magunk mögött hagytuk. Nekem úgy tûnt ez az idõ, mintha máris félév vége lenne, annyi minden történt.
A parkban a fák elkezdték hullajtani a leveleiket, a szél is egyre többet fújt; akárhányszor kimentünk, mindig pirosra csípte az arcunkat és kezünket.

Az idõjárás ellenére a fiúk rendületlenül jártak ki kviddicsezni, ugyanis közeledett az év elsõ mérkõzése, amit – mit ad Merlin – a Griffendél játszott a Mardekárral. Az egész csapat lázban égett. James úgy megdolgoztatta õket nap mint nap, hogy még Sirius is, aki egyébként mindig szuper formában volt, a pokolba kívánta néha a barátját. De meg kell hagyni, volt eredménye a fáradozásaiknak.
Én általában mindig kimentem megnézni az edzésüket. Néha Lily is csatlakozott hozzám, mivel úgymond „kell a friss levegõ” (na peeersze...), de leginkább Remus volt ilyenkor az egyedüli társaságom, akivel jókat beszélgettünk és nevetgéltünk, amíg a csapat a levegõben James utasításai szerint repkedett. Meg persze ott volt még az a fél tucat liba is, akik csupán azért jöttek ki, hogy Sirius és James után csorgassák a nyálukat. Az elõbbi mellesleg eléggé zavart.
A kastélyban elcsitultak ugyan a pletykák Siriusra és rám nézve, de mindig volt egy-két állhatatos rajongó, aki szívesebben látott volna holtan. Vagy legalábbis karanténba zárva, jó messze a pasimtól.
Most, hogy így belegondolok, nem is igazán emlegettem még úgy Siriust, mint a „pasim”. Egyszerûen csak Sirius volt. Ha egyszer valaki azt mondja nekem, hogy én, Emily Vance, a határozatlan, csendes prefektus az iskola egyik leghíresebb-hírhedtebb fiújával, a tekergõk egyik fõ szószólójával fogok járni, biztos, hogy körberöhögöm. Minden oldalról.

Sirius egyébként nem tett említést arról a bizonyos kihallgatott beszélgetésfoszlányról, de amint nem kellett többé járõrözni mennem, minden estére kitalált valamit. Néha egyszerûen csak a folyosókon kóboroltunk (természetesen takarodó után), aztán jókat mulattunk a minket kergetõ gondnokon, aki elõl néha csak a szerencsénknek vagy Sirius kastélyismeretének köszönhetõen tudtunk meglógni. Ez a fiú úgy ismeri a Roxfortot, hogy én csak pislogok! Mikor elõször neki akart menni a falnak, teljesen õrültnek néztem, és eszem ágában sem volt követni. Persze utána kiderült, hogy csak egy jól álcázott faliszõnyeg, így ezek után már meg se lepõdtem a többi átjárón. Azt bezzeg nem volt hajlandó elárulni, hogy honnan tudja mindezt...
Persze a járõrözõs hét utáni elsõ randink a trófeateremben zajlott. Legalábbis szerdáig. Azután ugyanis a gondnok volt olyan kedves jelenteni McGalagonynak, hogy nem végezzük rendesen a büntetõmunkánkat (aminek egyetlen, és egyszerû oka, hogy Sirius percenként úgy gondolta, ideje szünetet tartani – a többit már mindenki egyéni fantáziájára bízom), a tanárnõ pedig különválasztott minket.
Roxmortsban is voltunk lent, ahol igazából semmi említésre méltó nem történt. Egész szép idõ volt akkor. A szél alig fújt, az égen csak elvétve lehetett felhõket találni, a nap pedig kellemesen melengetett minden kimerészkedõt. Botor és nem túl elõrelátó módon beleegyeztem, hogy elõször Zonkóhoz menjünk be. Persze miután már egy órát töltöttünk ott, kezdtem belátni, hogy ez nem volt valami okos ötlet. Végül sikerült kivonszolnom onnan Siriust, hogy még máshová is betérhessünk, mielõtt lemegy a Nap. A fõutcán több ismerõssel is összetalálkoztunk, többek között mardekárosokkal, akik nem mulasztottak el cikizni minket. Lilyvel és Jamesszel a Három Seprûben futottunk össze, akik nagy egyetértésben beszélgettek az egyik asztalnál.
Barátnõm késõbb beszámolt róla, hogy nagyon jól érezte magát Jamesszel, és kérdésemre, hogy megcsókolta-e, egy felháborodott „Nem”-mel válaszolt. Annyit viszont láttam, hogy kézen fogva léptek be a klubhelyisébe.
Máskor a töksötét parkban kóboroltunk, egyszer pedig még a Tiltott Rengetegbe is sikerült becsalnia. Persze mondanom se kell, hogy Sirius még itt is kiismerte magát. Ennek ellenére sikerült összetûzésbe keverednünk egy nagy csapat dühös kentaurral, akik nem vették jó néven, hogy randihelynek használjuk az otthonukat. Mire kiverekedtük magunkat az erdõbõl és nyílzáporból, ráadásul még az esõ is csepegni kezdett. Ennek ellenére Sirius hanyatt vágta magát a füvön, és engem is maga mellé fektetett.

- Sirius, mit akarsz? Mindjárt zuhogni fog – panaszkodtam, és becsuktam a szemem, hogy megvédjem a hulló cseppektõl. Nem tehetek róla, nem az volt a leghõbb vágyam, hogy a zuhéban feküdjek a sáros földön.
- Azt ne mond, hogy nem szereted az esõt – hallottam hitetlenkedõ hangját magam mellõl.
- Dehogynem – feleltem. – A szobából, a kandalló mellõl, egy nagy bögre forró csokival a kezemben semmi bajom nincs vele. Sõt, még egész romantikus is. Csak az nem tetszik, ha nekem is meg kell tapasztalnom. Nedves... hideg... – megborzongtam - ...és fázok tõle.
- Fázol? – simított végig Sirius gyengéden a karomon, és ahogy érzékeltem, felkönyökölt és megtámasztotta a fejét.
- Hát, nincs melegem – sóhajtottam, részben az érintésétõl, részben a hideg miatt.
Nem tudtam, mi lesz a következõ lépése, de egy pillanat múlva az ajkamon éreztem meleg leheletét.
- Azt hiszem, ezen könnyen segíthetek – suttogta, majd puha ajkai az enyémre tapadtak, és hosszan megcsókolt. Végigfutott rajtam a borzongás, és viszonoztam érzéki csókját.

Most viszont tényleg más volt. Kevésbé heves, kevésbé követelõzõ, mégis szenvedélyes és izgató. Ráadásul sokkal inkább tûzbe jöttem tõle, mint általában. Alig fogtam fel, hogy Sirius már szinte teljesen rajtam fekszik, egyik kezével a fejem mellett támaszkodva, hogy mégse nyomjon össze, míg a másikkal az oldalamat és a hasamat simogatta. Egy idõ után viszont már én akartam többet: egyik kezem az arcán pihent, a másikkal pedig a tarkójánál fogva közelebb húztam, majd a hajába túrtam és gyengéden belemarkoltam.
Több se kellett neki: ujjai máris utat találtak a pulóverem alá, ajkai pedig a nyakam felé kalandoztak. Halkan felsóhajtottam, és kissé oldalra döntöttem a fejem, hogy utat engedjek neki, õ pedig tovább kényeztetett, néha meg is szívva egy kicsit.

Az esõ egyre jobban rákezdett, hideg cseppeket permetezve ránk és az egész birtokra. Én azonban egyáltalán nem érzékeltem, csupán azt a bizsergetõ forróságot, ami egyre jobban fûtött, a tudatomat pedig kezdtem minél inkább elveszíteni. Csupán azt éreztem, hogy amit Sirius csinál, vagyis hogy jelenleg a kulcscsontomat csókolgatja, az nagyon jó. Már én is kezdtem rajta elkalandozni: egyik kezemmel a tarkóját és arcát simogattam, a másikkal pedig a vállán és hátán barangoltam az ujjaimmal.
Az õ keze is egyre lejjebb haladt a hasamról, le a csípõmre, majd a combomon állapodott meg. Megremegtem, ebben azonban már egy félsz is volt. Nem tudom, Sirius észrevette-e ezt, mindenesetre elszakadt a nyakamtól, és a szemembe nézett. Hogy õ mit olvasott ki belõlük, azt nem tudom, de én elég sok mindent az övébõl.

Már rég észrevettem, hogy a szeme nem fekete, csupán nagyon sötét barna, most viszont teljesen elsötétült, tudatva, hogy már õ sem teljesen ura a tetteinek. Jobbnak láttam valahogy leállítani, mielõtt még valami olyan történik, amit én biztos megbánnék. Sirius talán kevésbé.
Mielõtt azonban még bármit is tehettem volna, lehajolt és hevesen megcsókolt, ezzel elérve, hogy elõbbi szándékom egy pillanat alatt megsemmisüljön. Legalábbis egy ideig, ugyanis az egyre jobban rákezdõ hideg esõ kezdte kitisztítani a fejem.

Végül erõt vettem magamon, és Siriust a vállánál fogva eltoltam magamtól. Megjegyzem, azért nekem se volt könnyû elszakadni az ajkaitól.
- Sirius... – leheltem halkan. – Kérlek...
Nem tudtam befejezni, ugyanis egy szenvedélyes csókkal belém fojtotta a mondandómat. Nagy nehezen elfordítottam a fejem, majd kissé ellöktem magamtól.
- Kérlek, ne! – szóltam immár határozottabban. – Még ne...
A tekintete valamennyire kitisztult, és láttam benne azt a cseppnyi csalódottságot és dühöt. Az arcán patakokban folytak végig az esõcseppek. Mindketten szaporán szedtük a levegõt, ami a zuhéban nem is volt olyan könnyû. Szó nélkül legördült rólam, én pedig felültem. Csak most vettem észre, hogy a kardigánom ki lett cipzározva, így az alatta lévõ pólóm teljesen átázott és hozzám tapadt. Gyorsan felhúztam, és felálltam.

Az esõ idõközben továbbra is szakadatlanul ömlött. A hajam teljesen lelapult, a ruhám tökéletesen átnedvesedett, a farmeromban pedig alig bírtam mozogni.
De Sirius se nézett ki jobban, ám a fejére tapadt haja és ázott mivolta ellenére is ugyanolyan jóképû volt.

Némán baktattunk vissza a kastélyba. Az esti sötétség sûrû lepelként vett minket körbe, s a csillagokat és a holdat felhõk takarták el, tompítva ezzel a fényüket.
Én átkaroltam magam, mivel a rám tapadó ruha és a folyamatosan ömlõ esõ miatt már erõsen dideregtem. Sirius zsebre dugott kézzel, lehajtott fejjel, mogorván jött mellettem. Az esõ patakokban folyt le az arcán, de õ nem törõdött vele.
Jó lett volna tudni, mit gondol éppen. Éreztem, hogy haragszik rám, amiért visszautasítottam, de úgy gondoltam, hogy pont ezért az egy dologért nem tehet nekem szemrehányást.
A mozdulataiból és egyre szenvedélyesebb csókjaiból már napok óta sejtettem, hogy nem sokáig tud várni. De mégiscsak alig két hónapja jártunk. Lehet, hogy régimódi vagyok, de én azt szeretném, hogy az elsõ alkalom, hát... ha nem is „különleges”, de legalábbis „szép” legyen. És fõként nem a park kellõs közepén, zuhogó esõben történjen meg. Siriusszal nem éreztem még, hogy olyan bensõséges lenne a kapcsolatunk, hogy képes lennék teljesen felszabadulni és odaadni magam. Persze neki biztos nem jelentene olyan sokat, hiszen jó pár lánnyal volt már dolga.

A kastélyba érve szokatlan csend fogadott, csupán az ablakokra verõdõ esõcseppek folyamatos, ritmikus kopogása és a fáklyák tüzének pattogása hallatszott. Hirtelen zavaró lett a közénk telepedõ némaság, de fogalmam se volt, mit kéne mondanom. Azzal tisztában voltam, hogy Sirius nem fog megszólalni.
Egyszer csak nagyot sóhajtott mellettem, és a kezével hátrasimította vizes haját. Félõsen rápillantottam, próbáltam leolvasni valamit az arcáról, de jelen pillanatban ez képtelenségnek tûnt.
- Sirius – szóltam végül halkan.
- Hm?
- Haragszol?
Hosszú hallgatás következett, miközben a márványlépcsõket róttuk.
- Nincs miért – felelt végül. Éreztem, hogy megkönnyebbülök, és bátortalanul közelebb húzódtam hozzá, majd a kezem lassan a tenyerébe csúsztattam, várva a reakcióját. Válaszként enyhén megszorította a kezem.
És miközben a torony felé baktattunk, több titkos és kerülõutat is bevetve, azon gondolkoztam, hogy miért tölt egy cseppnyi csalódottsággal a tudat, hogy ilyen könnyen átlépett a probléma felett.

--------------------

- Neked elment az eszed.
Ez volt Lily elsõ mondata, amikor az üres hálóterembe bezárkózva elmeséltem neki kis incidensünket. De persze csak miután kirugdostuk a lányokat, én átvedlettem és megszárítottam a hajam.
- Miért is? – értetlenkedtem, a felszólalást ugyanis több dologra is érthette:
1. Siriusszal bementem a Tiltott Rengetegbe kentaurokat lesni.
2. Lefeküdtem a földre.
3. Lefeküdtem a földre, miközben esett az esõ.
4. Lefeküdtem a földre Siriusszal, miközben esett az esõ.
5. Lefeküdtem a földre Siriusszal az esõben, miközben csak majdnem feküdtem le vele.
6. Visszautasítottam, hogy lefeküdjek Siriusszal.
7. Zavart, hogy a vele való lefekvés visszautasítását nem vette rossz néven.

Azt hiszem, van mibõl válogatni.

- Úgy all zusammen az egész miatt – felelte. – De annyit mondhatok, hogy jól döntöttél, mikor nem engedtél neki.
- Hát, remélem. – Attól féltem, hogy, mivel engem nem kaphat meg, majd máshol keres boldogulást.
- Mi az, hogy reméled? – háborgott Lily. – Biztos! Nem lehetsz ilyen könnyelmû, Emily!
Nem válaszoltam, csak megforgattam a szemem, ugyanis ha erre a mondatra reagáltam volna, az biztos valami ingerült feleletben merült volna ki. Ez az egyetlen dolog, amit utálok: ha megpróbálnak kioktatni. Én is tisztában vagyok azzal, hogy mi a helyes és mi a rossz döntés, az pedig már egy másik kérdés, hogy melyiket választom. Az ember úgyis csak saját magára hallgat, hiába tudja, hogy rossz az, amit tesz.
Vegyük például az én esetemet: tökéletesen tisztában voltam vele, hogy sok bajom származhat abból, ha Siriusszal és Remusszal is kikezdek, mégis megtettem. Hogy miért? Hát ez egy jó kérdés. Azt hiszem, csupán az emberi hülyeségre hagyatkozhatok.
- Egyébként – folytatta Lily - szerintem azért zavar, hogy Black nem akadékoskodott, mert így úgy érezheted, mintha nem lennél fontos neki.
- Ühüm... lehet.

- AZ ÚRISTENETEKET, EVANS, VANCE, AZONNAL ENGEDJETEK BE MINKET, MERT BEPISILEK!
Hoppá-hoppá. Ezek a lányok. És dühösnek tûnnek.
Lily, megpróbálva elfojtani a nevetését, egy pálcaintéssel kitárta az elõttük záróbûbájokkal ellátott ajtót.
- Bocsi, csajok, csak...
- Mindegy – legyintett ingerülten Sarah, és sietve eltûnt a fürdõszobában. Kelly egy nagy tábla csokival a kezében levetõdött az ágyára, Jessica pedig a ládájában kezdett kotorászni.
Lilyvel egymásra néztünk, aztán én megvontam a vállam, és bebújtam az ágyamba.

--------------------

Szombaton megtartották a Griffendél-Mardekár mérkõzést. Az elõtte lévõ héten az egész iskola, vagy legalábbis a griffendélesek – Jamesnek és Siriusnak hála – teljesen lázban égtek. Ahol megjelent egy-egy csapattag, a fiúk és még néhány kviddics-õrült lány azonnal kiabálni, füttyögni és éljenezni kezdtek.
Pénteken Siriusszal már nem is tudtunk randizni, mert edzettek. Bár nem tudom, hogy sikerült nekik, mivel a szél hurrikánként tombolt odakint. Épp ezért én se mentem ki, inkább a klubhelyiségben üldögéltem Lilyvel és Remusszal a kandalló mellett a szõnyegen. Ez utóbbi még vajsörrel is tudott szolgálni.
- Hát ez meg honnan? – álmélkodtam, mikor a kezembe nyomott egy üveggel.
- A szobánkból – mosolygott titokzatosan, és leült mellém. – James és Sirius mindenféleképpen fel akartak szerelkezni a meccs utánra, hogy ha nyerünk, ne utána kelljen szervezkedni a bulira, ha pedig vesztünk, legyen mibe fojtanunk a bánatunkat.
- Nem értem, miért olyan fontos ez a meccs – csóválta a fejét Lily, miközben kupakjával játszott.
Remus megvonta a vállát, de válaszolt.
- Ez az utolsó évünk, és a fiúk mindenképpen toronymagasan gyõzni akarnak, fõleg, mivel tavaly is csak a szerencsén múlott a kupa.
A pár pillanatra beállt csendet én törtem meg:
- Nektek nem tûnik hihetetlennek, hogy már csak pár hónap van hátra a suliból, aztán nincs többé Roxfort? – kérdeztem szomorúan a tûzbe bámulva, miközben az államat felhúzott térdemre támasztottam.
- Ugyan, Emily, ne törd ilyeneken a fejed, hiszen még csak november van – karolta át Remus a vállamat mosolyogva.
- De mi lesz velünk utána? – folytattam. – Szétszéledünk a négy égtáj felé, aztán szépen megfeledkezünk egymásról. Mindenki éli majd a maga életét.
- Verd ki ezt a fejedbõl! – pirított rám Lily. – Lehet, hogy máshol fogunk továbbtanulni, de attól még lesznek szünetek, amikor láthatjuk egymást, és egyébként is: ki gondolkozik még ennyire elõre?
- Ráadásul hatan vagyunk négy égtájra – vigyorgott Remus, mire enyhén fejbe kólintottam.
- Ez olyan tipikus blackes hülyeség volt – rázta a fejét Lily.
- Most azért sem sértõdök meg – vigyorgott tovább Remus.
Elmosolyodtam, és továbbra is a térdemre hajtva a fejem, felé fordultam. Remus még mindig mosolygott, és találkozott a tekintetünk. Vidáman csillogott a szeme, és csak most vettem észre, hogy a karja még mindig a vállamon nyugszik.
Nem igazán fogtam fel, mi történik, de körülbelül tíz másodpercig fürkésztük egymás tekintetét.
Valaki megköszörülte a torkát, és ez kizökkentett minket. Lilyre kaptam a fejem, aki felvont szemöldökkel vizslatott minket. Én lesütöttem a szemem, Remus pedig rögtön levette rólam a kezét, és köhintett párat.

Pár perc múlva nyílt a portrélyuk, és egy sáros, szélfútta, mogorva csapat vonult be a klubhelységbe. Rögtön tudtuk, hogy a kviddicsedzésnek vége.
Sirius és James felénk vették az irányt. Az elõbbi azonnal befurakodott Remus és énközém, a kezébe fogta az arcomat, majd hosszan megcsókolt. Úgy tûnt, egy ideig nem is fog elengedni, amit tulajdonképpen egyáltalán nem bántam, csupán a nézõközönség zavart egy kissé.
- Na és hogy sikerült az edzés? – kérdeztem, mikor eltávolodott tõlem.
- Hagyjuk inkább – legyintett. - Adtunk a szarnak egy pofont.
- Azért nem volt teljesen hasztalan – morogta James Lily mellõl.
Siriust csak meg forgatta a szemét, kortyolt egyet a vajsörömbõl, és hanyatt dõlt a szõnyegen. James ez idõ alatt már Lilyvel merült el valami izgalmas témában, Remus pedig az idõközben elõkerülõ Peterrel társalgott. Én lefeküdtem Sirius mellé, és a könyökömre támaszkodtam
- Na mi van, nagyfiú? – mosolyogtam. – Lefárasztottak?
Durcás arccal nézett rám.
- Nekem nem árthat egy kis röpködés – tette a sértõdöttet. Felnevettem. – Kinevetsz?
Válaszként tovább nevettem.
- Hát rendben – bólintott. – Tudd meg, hogy most megsértõdtem.
Abbahagytam a nevetést.
- És most ki kéne téged engesztelnem? – vontam a fel a szemöldököm vigyorogva, mire bólintott.
Mosolyogva fölé hajoltam, hogy csak pár centi válassza el az ajkunkat. Tudtam, hogy azt várja, megcsókoljam.
- Azt lesheted – súgtam, alig érintve az ajkait, majd felegyenesedtem.
- Hé! – ült fel méltatlankodva, majd elkapta a derekam. – Ez így nem ér!
Nem tudtam visszatartani magam, muszáj volt kacagnom az arckifejezésén. Mint egy megbántott ötéves. Csak akkor hagytam abba, mikor az ujját a számra tette, hogy elhallgattasson. Aztán se szó, se beszéd, megcsókolt. Heves és szenvedélyes volt, mint mindig. Átkaroltam a nyakát, és önkéntelenül is hátradõltem a kanapénak.
Mostanában már kezdtem megszokni, hogyha a klubhelyiségben vagy nagy tömeg elõtt megcsókol, úgyhogy nem is zavartattam magam túlságosan.
- Khm, Tapmancs, ha ennyire be vagy indulva, szabad a szoba – szólt valaki fennhangon.
- He? – Sirius elszakadt tõlem, és a nagyban vigyorgó James felé fordult.
- Mondom, üres a hálóterem – ismételte James szájbarágósan, még mindig virulva.
Sirius is elvigyorodott, én viszont zavartan megköszörültem a torkom, tudatva, hogy még mindig itt vagyok. Sirius rámnézett, aztán barátjához fordult.
- Azt hiszem, kihagyjuk – húzott az ölébe, majd kaptam egy puszit a nyakamra. – Na és te meg Evans? – bökött aztán barátnõm felé a fejével, aki picit távolabb Remusszal és Peterrel beszélgetett.
- Remek, egyszerûen remek! – vidult James, Lilyt fixírozva.
Az említett megérezhette, hogy figyelik, mert felénk fordult. Jamesre pillantva enyhén elpirult és megeresztett egy halvány mosolyt, aztán visszatért Remusékhoz.
- Komolyan mondom, ez a csaj fantasztikus! – áradozott tovább James.
Úgy gondoltam, itt az ideje lelépni, mivel ez a téma már igazán nem tartozott rám. El is kezdtem feltápászkodni, de Sirius a derekamnál fogva visszahúzott az ölébe.
- Hova-hova?
- Öhm, azt hiszem, itt már nincs szükség rám – feleltem.
- Dehogynem, rád mindig szükség van – búgta a nyakamba.
Jólesõ borzongás futott végig rajtam, amikor ajkaival végigsimított a nyakamon, elvétve apró puszikat hintve rá. Úgy tûnik, mostanában ez a mániája. Én válaszként automatikusan a tarkóját kezdtem simogatni.
- Na, mielõtt még egymásnak esnétek itt nekem – zavart meg minket James -, KVIDDICSCSAPAT, TAKARODÓ!
Páran elnevették magukat, de voltak, akik eleget tettek a parancsnak. Sirius ellenben nem tágított: hátát a fotelnek vetette, engem pedig a lába közé ültetett, és így dõltem neki, miközben átkarolva a derekam, a hasamat simogatta.
- Mondom, húzás felfelé, hogy holnap kipihentek legyetek! – harsant újra James hangja, mire Sirius felmordult.
- Nyugodj már le, Ágas!
- Sirius, ez rád is vonatkozik!
Az említett sóhajtott egy nagyot, de megmozdult, így nekem is fel kellett tápászkodnom. Sirius búcsúzóul még megcsókolt, majd a hálótermek felé indult. Lilyhez, Remushoz és Peterhez telepedtem, de a két utóbbi is abban a pillanatban állt fel.
- Mentek? – néztem csalódottan Remusra, aki közben az eldobált cukrospapírokat dobálta a tûzbe.
- Ühüm – bólintott, majd intett egyet, és követte barátait. Mögötte Peter iszkolt fel a lépcsõkön.

--------------------

Másnap délutánra, mikor a meccs kezdõdött, kissé leállt a szél, de Lilyvel össze kellett fognunk a hajunkat, ha látni is akartunk valamit a loboncainktól. A nap néha elõbújt a felhõk mögül, ilyenkor pedig kellemesen melengette az arcunkat, és távolabb a tó vize tisztán csillogott.
Ezek voltak a lelátói viszonyok.
A játékosok valószínûleg csak a szelet érzékelték, az ugyanis, ha hirtelen feltámadt, a véznábbakat könnyen kilibbenthette az egyensúlyukból.
Siriusnak szerencsére nem voltak ilyen problémái, rendületlenül lövöldözte a gurkókat az ellenfél csapatára.
A meccs természetesen a mi gyõzelmünkkel ért véget, de nem sokon múlt, hogy mardekáros fogó kaparintsa meg a cikeszt. A lányokkal végigszurkoltuk azt az egy órát, mikor pedig a játékosok leszálltak a pályára, együttesen törtünk utat Lilyvel a tömegben, ami nem is volt olyan könnyû. És amíg én Sirius nyakába ugrottam, addig Lily – mindenki megdöbbenésére – Jamesébe. Igaz, hogy nem csókolták meg egymást, és Lily is (tûzpiros fejjel) hamar kibontakozott az ölelésbõl, de James úgy virult, mintha már a kupát is megnyerték volna.
- Griffendélesek, buli a klubhelyiségben! – rikkantotta bele Sirius a hangzavarba, de érdekes módon elég sokan felfigyeltek rá.
Amíg a fiúk átöltöztek, Lilyvel nevetgélve hömpölyögtünk a tömegben a torony felé.

A klubhelyiségben hatalmas volt a nyüzsgés, Lilyvel alig tudtunk utat törni magunknak a kandallóhoz. Ott letelepedtünk a szõnyegre, de épp, mikor belelendültünk volna a beszélgetésbe, Remus jelent meg.
- De jó, hogy megtaláltalak titeket – szólt. – Tudnátok segíteni?
- Persze, miben? – kérdeztem rögtön.
- Le kell hozni a cuccokat a hálóból.
- A piát? – kérdezte éles hangon Lily. – Remus, itt elsõsök is vannak!
- Persze, én segítek – pattantam fel, mire barátnõm nagy szemeket meresztett rám.
- Emily, neked meg kéne akadályoznod! – nézett rám vádlón. – Sõt, mindketten prefektusok vagytok!
- Figyelj, hogyha nem én hozom le, megteszik mások – mosolygott rá fanyarul Remus. – Megakadályozni pedig, hogy egy bulin ne igyanak, amin ráadásul Sirius és James is ott van, képtelenség.
- Engem akkor is hagyjatok ki belõle – zárta le a témát Lily.
Megvontam a vállam, és követtem Remust a tömegen át, fel a fiúhálóba. „Jókislány” révén nem sokat mászkáltam fel ide, így most érdeklõdve néztem körül a tekergõk rezidenciájában. Nem lepett meg különösebben a látvány, sejtettem, hogy egy fiúszobában a „padló” szó csak elméletben létezik, mert egyébként mindenféle ruhanemû, ételmaradék és szemét borítja. Azt is rögtön meg tudtam állapítani, hogy melyik ágy kié. Siriusé, akárcsak a föld, tele volt eldobált ruhákkal és édességes papírokkal, Jamesét kviddicsposzterek díszítették, Remusét pedig ellepték a különbözõ könyvek. A fennmaradó pedig valószínûleg Peteré.
Az egyik üres sarkot jelenleg elborította az a tucatnyi karton, amiben az italok rejtõztek. Elsõ pillantásra fel se fogtam, hogy az mind kell nekünk. Így már nem csodálkoztam azon, hogy Remus segítséget kért.
- Te, Remus – pislogtam. – Kinek kell ennyi... ital?
- Sokan vagyunk – vont vállat bujkáló mosollyal, majd a dobozokhoz lépett.
- És honnan szereztétek ezt a rengeteg mindent?
- Tekergõ-titok – pillantott hátra mosolyogva.
- De most komolyan – morfondíroztam tovább. – Az biztos, hogy nem a konyháról vannak, mivel ott nincs alkohol. Akkor csak Roxmortsból hozhattátok. De mostanában nem is volt még kimenõ, azt pedig kétlem, hogy már hetekkel ezelõtt felszerelkeztetek. Szóval valahogy ki tudtatok lógni... de hogy? – Hirtelen eszembe jutott valami. – Aha! Sirius egy csomó rejtekutat ismer, és egyszer azt is említette, hogy Roxmortsba nem csak a nagykapun keresztül lehet kijutni. Szóval van a kastélyban valami titkos átjáró, ahonnan le lehet lógni a faluba!
Okfejtésemtõl büszkén és vidáman pillantottam Remusra, aki meglepetten nézet rám.
- Nem is vagy te olyan buta – vigyorodott el. Most komolyan, Sirius és James tényleg rossz hatással vannak rá.
- Köszönöm – húztam ki magam. – Sirius is mindig ezt mondja.
Arcáról lelohadt kissé a mosoly, és visszafordult a dobozokhoz.
- Menjünk, mert a fiúk lassan kiverekszik magukat a rajongók tömegébõl – mondta, majd felkapott egy dobozt.
Én is odamentem, hogy felvegyek egyet.
- Elõször csak a vajsört vigyük le – szólt -, hogy a kisebbek nehogy rávessék magukat a Lángnyelv Whisky-re. Aztán majd ha õk eltûntek, elõkerülhet a többi.
Bólintottam, és Remus nyomában lecaplattam a vajsörös kartonokkal. A klubhelyiségben rögtön mindenki megrohamozta az üvegeket, Remus pedig hirtelen felszívódott.
Valaki addigra zenét is csinált, de hogy hogy, az örök rejtély marad számomra. Épp egy pörgõs szám ment, a kicsik össze-vissza ugráltak rá, a felsõbb évesek pedig nagy beleéléssel táncoltak.

Odakint már lemenõben volt a nap, így az egyetlen fényforrást szinte csak a kandalló barátságos tüze nyújtotta, ami narancssárgára festette a klubhelyiséget és az emberek arcát.
Elvettem egy üveg vajsört, és Lily után kezdtem kutatni a tömegben. Meg is találtam, csak épp volt egy olyan érzésem, hogy jelenleg nem vágyik a társaságomra, ugyanis egy hatodéves fiúval beszélgetett. Nem akartam õket zavarni, úgyhogy már csatlakoztam volna az egyik sarokban trécselõ szobatársainkhoz, mikor valaki hátulról átkarolt és megcsókolta a nyakam. Elsõ ijedtségemben ugrottam egyet, de aztán már jólesõn simultam Sirius karjaiba.
- Mehetünk táncolni? – súgta a fülembe, szorosan magához húzva.
Nyeltem egyet, majd bólintottam, Sirius pedig kivette a kezembõl az üveget, belekortyolt, majd letette a legközelebbi asztalra. Aztán máris a tömeg közepén találtam magam, a legkülönfélébb zenékre táncolva. A lassú számoknál Sirius teljesen magához húzott, olyannyira, hogy minden porcikánk összesimult, és szinte végig csak csókolt, míg én szorosan átkaroltam a nyakát. Kellemes érzés volt, de egyben ijesztõ is.

Ahogy múlt az idõ, egyre jobb lett a hangulat, én pedig furcsállni kezdtem, hogy McGalagony még nem jött veszekedni. Mikor ezt megemlítettem, Sirius vigyorogva közölte, hogy Jamesszel elintézték a dolgot. Többet nem volt hajlandó mondani, bár úgy éreztem, jobb így nekem. Egyébként rengeteget táncoltunk, aminek az lett az eredménye, hogy valamivel muszáj volt lehûtenünk magunkat. Eleinte vajsörrel, mivel a kicsiket csak tíz óra körül küldtük el aludni. Ekkor Sirius és James eltûntek, vállalkozva arra, hogy lehozzák a többi fent maradt italt.
Addig én lehuppantam a kanapéra, hogy kifújjam magam egy kicsit. Körülnéztem; Lily a korábbi hatodévessel beszélgetett az egyik távolabbi kanapén. Nem tudtam õket jobban megfigyelni, mert egyszer csak ott termett elõttem Remus.

- Szia – mosolyogtam rá. – Hát te meg hova tûntél el egész este? Miután lehoztuk a dobozokat, nem is láttalak... azt hiszem... – Az utolsó szavakat csak motyogva tettem hozzá.
Remus csupán megvonta a vállát. A dübörgõ, pörgõs zene, ami eddig szólt, most hirtelen véget ért, és egy lassú, dallamos szám lépett a helyébe.
Remus hirtelen feszengeni kezdett, de végül kibökte:
- Ööö... nincs kedved esetleg... táncolni?
- De, persze, mehetünk! – pattantam fel, majd fogtam kézen, õ pedig a párok közé vezetett. Ott szembefordult velem, és félve lépkedett hozzám egyre közelebb, én azonban ezt egyetlen határozott mozdulattal megoldottam: átkaroltam a nyakát, fejemet pedig a vállára hajtottam. Magabiztosságomat egyedül az a jó pár üveg betermelt vajsör adhatta. Õ a derekamat ölelte át, majd lassan ringani kezdtünk a zenére.

Egyszeriben nagyon nyugodtnak és békésnek tûnt minden. Elhalkult a zene, az emberek csevelyét és kiabálását se hallottam már, csupán Remus szívének dobbanásaira figyeltem, miközben éreztem, hogy a gerincemen kezd egyre feljebb kúszni valami, amit én igyekeztem leküzdeni. Maradjon csak ott, ahol van, nem hiányzik õ nekem.
Lágyan, meghitten lépkedtünk, miközben teljesen kizártuk a külvilágot. Úgy éreztem, nincs ott senki más, csak Remus és én. Lehunytam a szemem, és belesimultam Remus gyengéd, mégis erõs ölelésébe.

Pár perc múlva, mikor véget ért a szám, mintha kábulatból tértünk volna magunkhoz, pislogva engedtük el egymást. Újra hallottam a hangos zenét, a többiek csevelyét és kiáltozásait, és újra megcsapta az orromat az alkohol kesernyés szaga. Halvány mosollyal néztünk egymásra, majd közelebb léptem hozzá, és adtam az arcára egy kedves puszit.
- Köszönöm – mondtam.
- Én köszönöm – felelte.
- Nézd, ott vannak Siriusék! – kiáltottam vidáman, és máris elindultam feléjük.
- Hát persze – sóhajtotta Remus, majd jött utánam.
Sirius és James egy csapat lány gyûrûjében álldogált, kezükben egy-egy Lángnyelv Whisky-vel, és néha fel-felröhögtek. Mikor Remusszal odaértünk hozzájuk, minden szem ránk szegezõdött.
- Emily, végre! – rikkantotta el magát Sirius. - Azt hittem, már megszöktél Holdsáppal. - Majd magához húzott, és hosszan megcsókolt. Mikor elengedett, tekintetem a lányokkal flörtölõ Jamesre esett, onnan pedig az asztalra, ahol az italos üvegek sorakoztak. Gondolkodás nélkül odanyúltam, és elvettem egyet.
- Emily – hallottam meg Sirius hangját. Csak akkor folytatta, miután ráemeltem a tekintetem. – Nem kéne. – Nemet intett a fejével, és láttam, hogy a tekintete sem annyira ködös még.
Én azonban egy szó nélkül belekortyoltam az italba. A whisky csípte a torkomat, de pár nagy nyeléssel leküzdtem a köhöghetnékemet, majd újra meghúztam az üveget. Aztán megint... és megint...

A buli tovább részében már nem sokat táncoltunk Siriusszal. Inkább leheveredtünk az egyik fotelba (én az ölébe kerültem), és ott faltuk egymást tovább, egy-egy korttyal megtoldva.
Fél óra múlva azt vettem észre, hogy már Siriusszal botorkálok fel a fiúk lépcsõjén, és csak a szerencsének köszönhetem, hogy nem tanyázok el egy-egy fokon.
Vadul csókolózva löktük be a hálótermük ajtaját, majd dõltünk le az ágyára. Sirius valahol itt eszmélhetett fel.
- Emily... nem hiszem, hogy... hogy ez jó ötlet...
Az utolsó szavakat már csak motyogta, én ugyanis felülkerekedtem rajta, és az italtól kábultan csókolgatni kezdtem, ahol csak értem.
Sirius halk sóhajokkal adta tudtomra, hogy tetszik neki a ténykedésem, így újult erõvel csaptam le rá. A nyakát kezdtem csókolgatni, miközben a kezemmel már a pólója alatt kutakodtam. Megrándult a hasa, mikor erõsen végigsimítottam rajta, és belesóhajtott a csókba. Kissé nehézkesen rángattam le róla a pólóját, de mikor sikerült, az ajkaimmal rögtön felfedezõútra indultam rajta, õ pedig sóhajtozva túrt bele a hajamba. Aztán újra feljebb kúsztam, megcsókoltam, majd újfent a nyakára tévedtem, érintve a füle mögötti érzékeny területet. Felnyögött, mire én tovább szívogattam ott, de õ hirtelen elhúzódott.
- Ne... nem hiszem, hogy... ezt kéne – suttogta, szaporán szedve a levegõt. – Meg fogod... bánni.
További tiltakozását nem is hallottam, egyszerûen ott fojtattam, ahol félbeszakított. Aztán hirtelen egy nagy lendülettel fölém kerekedett, amire egy meglepett sikkantás volt a válaszom. Szenvedélyesen megcsókolt, nyelveink vad táncot jártak, és most õ barangolta be ajkaival a testemet. Elõször az arcomat, majd a nyakamat, azután egy gyors mozdulattal kibújtatott a pólómból.

Éhesen kaptunk a másik után, hogy egy újabb csókban forrjunk össze, miközben Sirius kezei, akár a polipkarok, szinte minden porcikámat megtalálták. Épp a nadrágom gombjával bíbelõdött, mikor nagy robajjal kicsapódott a szoba ajtaja, kizökkentve minket ténykedésünkbõl.
- Itt meg mi a fészkes fene folyik!? – Nem igazán fogtam fel, hogy ki áll elõttem, csupán vörös loboncáról ismertem rá Lilyre.
Sirius és én is meglepetten és kissé bosszúsan néztünk rá, bár ez az õ haragjával fel sem érhetett.
- Beszállsz, Evans? – vigyorgott rá Sirius kissé kábán, mire én kuncogni, Lily pedig füstölni kezdett. Végül szó nélkül eltûnt a fürdõszobában, én és Sirius pedig egy pillanatig még egymásra meredtünk, aztán mintegy vezényszóra újra a másiknak estünk.
De nem sokáig, mert hirtelen arra eszméltem fel Sirius ajkai közül, hogy valami hideg és nedves loccsan rám.
- Áú, Evans, ez mos’ mér kellett? – méltatlankodott hangosan, vizes arccal és felsõtesttel. Én kuncogva, és Lilyvel mit sem törõdve rajzoltam végig az ujjaimmal a mellkasán lesikló cseppeket.
Nyereményem egy nagy adag víz volt az arcomba, majd Lily dühösen rángatott talpra, amit már én sem tûrtem szó nélkül.
- Lilyyyy! Micsinálsz?
Sirius feltápászkodott, és már indult is felém, mire barátnõm – akit ezekben a pillanatokban nagyon nem éreztem annak – elrángatott a közelébõl.
Most így visszagondolva valószínûleg csak azért nem rendezett jelenetet és nem kiabált, mert nem akarta, hogy mindenki rólunk beszéljen.

Végül rám erõltette valahogy a pólómat, amit én nagy méltatlankodások és hisztizések közt fogadtam. Közben igyekeztem minél többször elkapni Siriust, de Lily ügyes volt. Majd magában dühösen sziszegve ráncigált ki a szobából, miközben én próbáltam minél több csókot lopni Siriustól, akit barátnõm közben pálcával tartott sakkban.

Valahogy átjutottunk a mi hálónkba is, ahol Lily nagyon mérgesen dugott be a hideg zuhany alá, amit visongva fogadtam. Azt hiszem, sikerült mindkettõnknek megfürdenie. Aztán ágyba dugott, amire már némileg nyugodtabban reagáltam, ugyanis pár perc múlva aludtam is.