17. fejezet: L�badoz�s

Az els�, amit �rz�kelt az eg�sz test�t �tj�r�, zsibbaszt� f�jdalom volt. „Voldemort?” Nem, tiszt�n eml�kezett r�, hogy mostans�g nem harag�totta mag�ra a Nagy�… Valami nem stimmelt. Azok az eml�kek t�ls�gosan r�giek voltak, biztos volt benne, hogy az�ta t�rt�nnie kellett m�snak is… Persze, a hajsza, a t�rgyal�s, a dementorok. De m�g mindig nem ker�lt az �sszes r�szlet a hely�re. Mit keres p�ld�ul egy �gyban? Azkabanban nincs ilyesmi. Mivel m�s megold�s nem k�n�lkozott, a legegyszer�bb m�dszerhez folyamodott, hogy a dolog v�g�re j�rjon: �vatosan megpr�b�lta kinyitni a szem�t.

- �, h�t fel�bredt?

A vid�m n�i hanghoz a zavar�an er�s f�ny miatt – rem�lte, hogy t�nyleg csak az okozza – mind�ssze hom�lyos k�rvonalakat tudott t�rs�tani.

- Azonnal sz�lok Miss Grangernek.

„Granger? Neki meg mi k�ze…”

A k�pek egyszerre robbantak az agy�ban. Ezek szerint a Szent Mung�ban van. T�l�lte! Sajg� fejjel, nyakig g�zbe �s gipszbe bugyol�lva, egyel�re nem b�rt �szint�n lelkesedni ez�rt.

Az �pol�n� sok�ig elmaradt. Draco ezalatt igyekezett felm�rni a s�r�l�sei s�lyoss�g�t. R�j�tt, hogy az �llapota nem is olyan v�szes, mint el�sz�r gondolta. N�h�ny t�r�tt csont, a v�g�s a kez�n… Nem kellett volna ott lennie. Ez feld�h�tette. Var�zsl�k�rh�zban van, akkor mi�rt �gy l�tt�k el a sebeit?

- V�gre magadhoz t�rt�l.

Draco nem sz�vesen fordult Hermione fel�, egyr�szt mert alig b�rta mozd�tani a nyak�t, m�sr�szt ott volt egy sokkal nyom�sabb �rv: a n� hanghordoz�sa. Hermione egy�rtelm�en �r�lt, hogy � fel�bredt, de csak az�rt, mert �gy alkalma ny�lt leszidni. (Draco legal�bbis rossz k�ly�knek �rezte mag�t, mikor az �t vizslat�, haragt�l szikr�z� szemekbe n�zett.)

- M�gis mit k�pzelt�l? – kiab�lta Hermione. - Meg akart�l halni?

Draco, b�rmekkora er�fesz�t�s�be ker�lt is, addig mocorgott, m�g siker�lt a fej�t az ellenkez� ir�nyba ford�tania.

- Az t�lz�s. Csak… Meg�rdemeltem.

- Azt hiszed? Ez a mostani semmiben sem k�l�nb�z�tt azokt�l a t�mad�sokt�l, amiket r�gen a hal�lfal�k hajtottak v�gre.

- Pont az�rt… - motyogta Draco a szomsz�dos �gynak.

- Hallgass! – parancsolt r� Hermione. – �s ha lehet, a j�v�ben tartsd f�ken az �npuszt�t� hajlamaidat.

- Nekem nincsenek…

- Egy �ve m�g megengedhett�l volna magadnak ilyen felel�tlens�get, de most k�telezetts�geid vannak. Ezt tal�n elfelejtetted?

- Nem felejtettem el – v�gott vissza Draco d�h�sen. – Mit gondolsz, mi�rt haszn�ltam m�gis a zsupszkulcsot?

- Deh�t nem haszn�ltad – Hermione norm�lis hangereje az el�bbihez k�pest szinte suttog�snak t�nt.

- Tess�k?! – Draco eddig kitart�an b�multa a szemk�zti falat, de ez kiz�kkentette a s�rt�d�tts�gb�l.

Hermione megker�lte az �gyat.

- Az�rt vagy m�g �letben, mert az aurorok id�ben �rkeztek.

Draco megem�sztette az inform�ci�t, �s nem �llhatta meg, hogy hozz� ne f�zze a v�lem�ny�t:

- De m�g �gy is meglep�en k�s�n ahhoz k�pest, hogy �ll�t�lag folyamatosan megfigyel�s alatt tartanak.

- Draco… - Hermione intett a p�lc�j�val, mire egy sz�k jelent meg a semmib�l.

A f�rfinak err�l beugrott valami.

- El�ruln�d, mi ez sok k�t�s rajtam?

- Elt�rt a… - kezdte Hermione a diagn�zist, de f�lbeszak�tott�k.

- Nem �gy �rtettem. Boszork�ny vagy, nem? Meg m�g az a p�r tucat gy�gy�t� is, aki rajtad k�v�l itt dolgozik. Mi�rt nem hozt�tok rendbe var�zslattal?

- �tkokat sz�rtak r�d. R�mlik? Volt k�zt�k n�h�ny, ami igencsak megnehez�ti azt a fajta gy�gy�t�st. Ha kicsit meger�lteted magad, biztos eszedbe jut, melyik okoz ilyesmit.

Na igen, jobban belegondolva a hal�lfal�k is alkalmazt�k a m�dszert – „kedves” kis eml�keztet� -, de viszonylag ritk�n, mivel �ltal�ban senki nem menek�lt el �lve a h�l�jukb�l.

- Visszat�rhetn�nk a zsupszkulcsos t�m�hoz? – k�rdezte rosszkedv�en.

Hermione f�radtan d�rzs�lgette a homlok�t.

- Sz�val t�nyleg menek�lni akart�l? – Draco szinte kereszt�lf�rta a tekintet�vel. Megk�nnyebb�ltem – vallotta be a n� –, mert… f�lre ne �rtsd – fel�llt �s indulni k�sz�lt -, ez m�g nem a v�gleges szakv�lem�nyem, de tal�n nem vagy rem�nytelen�l �nz� �s ostoba.

- Igaz�n h�zelg� – h�zta el a sz�j�t Draco.

***

Lucius rontott be a k�rterembe, �s m�r a puszta megjelen�s�vel jav�tott egy kicsit Draco bor�s hangulat�n. Kifejezetten vid�mnak t�nt, semmi nem mutatta, hogy arra k�sz�lne, Hermione ut�n � is lehordja.

A gyerek az �gy k�zel�be �rve lass�tott. Habozott, meg�lelje-e a f�rfit, de alaposan szem�gyre vette a rengeteg k�t�st, meg a szabadon maradt z�z�d�sokat, �s v�g�l elvetette az �tletet. Felm�szott a szomsz�dos �gyra, �s t�r�k�l�sbe helyezkedett.

- El�bb is bej�ttem volna, de Hermione azt mondta, n�gyszemk�zt akar veled besz�lni – magyar�zta.

„Rem�nykedj, hogy soha ne kelljen megtapasztalnod milyen az.”

- T�l vagyunk rajta – jegyezte meg keser�en. Nem volt �pp sz�vder�t� gondolat, hogy a n� m�ni�kus bolondnak tartja.

- Ilyen rettenetes volt? – �rdekl�d�tt Lucius egy�tt�rz�en.

„Hamis�tatlan, Hermione-f�le f�ldbed�ng�l�s.”

- Ink�bb te mes�lj arr�l, mit csin�ltatok aznap! – Draco pr�b�lta m�s ir�nyba terelni a besz�lget�st. - Kellemesebb t�ma.

Lucius elgondolkodva vonta �ssze a szem�ld�k�t, azt�n egy szuszra elhadarta:

- J�rtunk Madam Malkinn�l. A var�zsl�g�nc�k iszony� fur�k. A Czikornyai �s Patz�ban… Hermione az eg�sz napot k�pes lett volna ott t�lteni, alig b�rtam kir�ngatni, miut�n �sszeszedt�k a tank�nyveimet. Jaj, a var�zsp�lc�mat musz�j l�tnod! Vett�nk �st�t, t�vcs�vet, m�rleget, meg alapanyagokat a b�jitalokhoz. R�miszt� �s… nagyon agg�dtam – f�zte hozz�.

Draco el�sz�r nem �rtette, hogyan kapcsol�dik ez az Abszol �ti �lm�nyekhez, de Lucius kiseg�tette.

- F�ltem, hogy nem �led t�l – szomor�an n�zett a f�rfira.

�jra felt�madt benne a b�ntudat, els�pr�bb er�vel, mint addig b�rmikor. �nz� volt, ezt m�r akkor este, a l�togat�k �rkez�se el�tt meg�llap�totta, amellett ostoba, meg minden m�s, aminek Hermione elmondta.

- Akarsz k�rdezni r�la?

Lucius m�rlegelte a javaslatot, azt�n megr�zta a fej�t.

- Nem. Nem szeretn�lek kimer�teni. Hermione szerint �gyis nemsok�ra meg�rkeznek az aurorok. �k faggatnak majd eleget.

***

- H�nyszor ism�teljem m�g el, Finnigan? – Draco most m�r igaz�n d�h�s volt. Kezdetben pisl�kolt benne n�mi �rdekl�d�s a r�gi iskolat�rs l�togat�sa miatt, de Seamus n�h�ny sz�val bizony�totta, hogy teljesen �rdemtelen r�. Draco az�ta a bossz�s�g k�l�nb�z� fokozatain esett �t, �s mostanra el�rte a tet�pontot.

Vagy sz�zadszorra r�gt�k �t magukat a j�liusi esem�nyeken, de az aurornak a jelek szerint ez sem volt el�g.

- Nem akarom, hogy a nyomoz�s sor�n b�rmilyen fontos r�szlet elker�lje a figyelm�nket. Ez a te �rdeked is, Malfoy, �gyhogy d�jazn�m, ha venn�d a f�rads�got, �s egy�ttm�k�dn�l velem – k�z�lte ridegen, minden vezet�i m�lt�s�g�t latba vetve. Draco szem�ben ez nem sokat �rt, mivel di�kkoruk �ta nem l�tta a f�rfit.

- Nem lenne sz�ks�g nyomoz�sra, ha az embereid egy hangy�nyit gyorsabbak – mutatott r�. (M�sfel�l, nem k�ne itt csevegni�k, �s neki hetekig az �gyat nyomni, ha nem az utols� ut�ni pillanatban jut esz�be, hogy �lni akar.) – Egy�bk�nt is, mif�le r�szletek? – Megal�z� volt fekve vitatkozni, de egyed�l m�g fel�lni se lett volna k�pes, azt pedig elt�k�lte, hogy semmi sz�n alatt nem k�ri Seamus seg�ts�g�t. „M�r csak az hi�nyozna!” – Felrobbantott�k az ajt�t, XVI. sz�zadi m�remek volt, ha �rdekel, azt�n nekem estek, hihetetlen�l buzg�k �s alaposak voltak, az eredm�nyr�l Hermione biztos r�ges-r�g besz�molt…

Seamus szemeiben k�l�n�s f�ny villant – valami g�nnyal kevered� el�gt�tel - a keresztn�v hallat�n, ami�rt Draco legsz�vesebben megfojtotta volna.

- … maszkot viseltek – fejezte be az unalomig ism�telt r�szlettel.

- Mint a hal�lfal�k – Seamus v�gigfutotta a tekintet�t a kez�ben tartott pergamenen, amit jegyzetel�sre haszn�lt.

- Igen – v�gta r� Draco t�relmetlen�l. – Ideges�tette, hogy az auror lassan k�t �r�ja nyaggatja, de m�g rosszabb volt, mikor csak �llt az �gya mellett, r� se heder�tve. – De ha j�l eml�kszem – persze, hogy �gy volt, a mem�ri�ja az �bred�st k�vet�, zavart perceket lesz�m�tva kifog�stalanul m�k�d�tt –, ezen a hasonlaton m�r t�ll�pt�nk.

- Elmagyar�ztad, hogy a t�mad�id az egykori cimbor�idnak csak „sz�nalmas ut�nzatai” – olvasta fel Seamus az ide vonatkoz� r�szt.

- Pontosan, de �gy t�nik nem voltam el�g vil�gos, ha tov�bbra se b�rsz elszakadni ett�l a t�m�t�l. K�l�nben jav�ts ki, ha t�vedn�k, de azt is tiszt�ztuk, hogy t�led telhet�en semleges maradsz.

Seamus leeresztette a penn�t, �s farkasszemet n�zett vele.

- Hal�lfal� volt�l, neh�z lenne m�sk�pp kezelni – felelte k�z�ny�sen.

- Nem is v�rom el. De fogd fel v�gre, nem az�rt neveztem �ket „sz�nalmas ut�nzatoknak”, mert a mi tev�kenys�g�nket jobbnak tartom.

Seamus b�lintott, hogy folytassa.

- Aljas volt mocskos, tegy�l hozz� b�rmilyen jelz�t, amivel illett�k, de nek�nk legal�bb volt mire hivatkozni. Hogy elker�lj�k az �jabb �r�kig tart� ny�gl�d�st, �rd hozz�, hogy m�r r�g megtagadtam Voldemort minden eszm�j�t! – megv�rta, hogy Seamus teljes�tse a k�r�s�t. – Ezek a k�lyk�k viszont… Nincs c�ljuk, nincs vezet�j�k, csak unatkoznak �s ezzel az �nk�nyes igazs�gszolg�ltat�ssal pr�b�lj�k el�tni az id�t. Gy�l�lni akarnak, de soha nem tapasztalt�k meg, az a val�j�ban mit jelent – kif�jta a leveg�t. – Ennyi el�g lesz?

Seamus a homlok�t r�ncolta, azt�n diadalmasan elvigyorodott.

- Igenis volt �rtelme eddig k�nl�dni.

Draco ugyan nem sejtette, mire c�loz, m�gis rossz el��rzete t�madt.

- Hogy �rted? – k�rdezte gyanakodva.

- Azt �ll�tod, k�lyk�k voltak, ugye? Nos, akkor kezdj�nk az elej�n…

***

- A javaslatom bizony�ra t�bb�knek nem fog tetszeni – nyitotta meg Lupin a megbesz�l�st, �rezhet�en csek�ly lelkesed�ssel.

Finoman fogalmazott. Harry, az egyetlen beavatott szem�ly, felk�sz�lt r�, hogy pillanatokon bel�l Merlin haragja szabadul el a sokat l�tott helyis�gben.

- Sajnos, egyre biztosabbnak l�tszik, hogy a m�lt t�li esem�nyek, �s a Draco Malfoy elleni j�liusi mer�nylet m�g�tt az iskola n�h�ny tanul�ja �ll. A nyomoz�sunk eddig eredm�nytelen volt, �s rem�nykedtem, hogy ok n�lk�li is, de tov�bb nem �lltathatjuk magunkat.

A tan�ri kar t�bb tagja d�bbenten figyelte Lupint. Szokatlan volt sz�mukra, hogy ilyen st�lus� besz�deket hallgassanak t�le.

- L�pn�nk kell, mert az �rintett di�kok �rdeke is, hogy min�l hamarabb megf�kezz�k �ket. M�g miel�tt valami v�gzetest k�vetn�nek el.

- Hogyan avatkozhatn�nk bele az aurorok munk�j�ba? – szak�totta f�lbe Laura.

- Egy�ttm�k�d�s – jav�totta ki Lupin. - Csapd�t �ll�tunk ezzel lehet�s�get biztos�tva, hogy k�zre ker�ts�k az elk�vet�ket, cser�be egy auror se teszi be ide a l�b�t a sz�ks�gesn�l el�bb.

- Csapd�t? Hogyan? – �rdekl�d�tt Hagrid.

Lupin m�ly leveg�t vett.

- Draco Malfoy �sszel a kast�lyba k�lt�zik.

Neville erre elv�r�s�d�tt, �s rettent� inger�ltnek t�nt, Hagrid kezei �k�lbe szorultak, Laura els�padt, Zambini pedig, a k�zhangulat nyom�s�ra, fintorgott, de l�that�an m�g nem siker�lt eld�ntenie, hogyan �lljon a dologhoz.

Harry fegyelmezetten �lt a hely�n. �ppen ilyesmire sz�m�tottak.

- Nem hozhatja a di�kok k�zel�be – jelentette ki Laura.

- Nem hozhatja a mi k�zel�nkbe – replik�zott Neville.

- Ha �t meri l�pni a birtok hat�r�t �n…

- Nem fogadn� el – Zambini higgadt hangja lecsendes�tette a t�bbieket. – Ha kicsit is olyan, amilyennek �n ismertem, nem egyezik bele.

- A sz�l�k nem t�rn�k – mutatott r� Laura.

- �llj! – Lupin kihaszn�lva a pillanatnyi csendet, gyorsan elsorolta az �rveit: a gyerekekre nem vesz�lyes, �s a feln�ttekre se – fordult Neville-hez. - Az � mostohafia is ide fog j�rni szeptembert�l. Hagrid, b�rmilyen sorsot is sz�nt�l neki, k�rlek v�rj az �t�lettel, �s a meggy�z�s… Olyat k�ld�k, akinek nem mondhat majd nemet.

A t�rsas�g egy emberk�nt fordult Harry fel�, aki csak szer�nyen b�lintott. (Tulajdonk�ppen egyetlen porcik�ja se k�v�nta azt a tal�lkoz�st.)

- �s mivel magyar�zzuk a jelenl�t�t? – faggat�zott Laura tov�bb. – Nyilv�n nem k�rt�lhetj�k vil�gg�, hogy p�r roxfortost igyeksz�nk kelepc�be csalni.

- Nem, ez�rt fog � is itt dolgozni.

- K�ptelens�g – tiltakozott Sinistra. – Nincs �resed�s. K�l�nben se engedheti tan�tani, akkor se, ha csak �tmeneti megold�s volna.

- A miniszter asszony m�r j�v�hagyta – k�z�lte Lupin. – Egy�bk�nt se jelent probl�m�t, mert…

- Mert valakinek k�t tant�rgya van – csipkel�d�tt Laura.

- �pp csak megkaptam a b�b�jtant annyi v�rakoz�s ut�n. Nem mondok le r�la – jelentette ki Zambini h�v�sen.

- Nem is volna �rtelme.

- Malfoy nem hajland� var�zsolni – magyar�zta Harry, �s �r�lt, hogy az els� vit�s ponton siker�lt t�ll�pni�k.

- A b�jitaltanhoz nem kell var�zslat – sz�rta k�zbe Neville somolyogva.

- H�! – csattant fel Zambini, �s vill�ml� szemekkel meredt a gy�gyn�v�nytan-tan�rra – Tenn�k n�h�ny �szrev�telt, ha megengedi, igazgat� �r – Lupin v�lem�nye val�j�ban teljesen hidegen hagyta, mert r�gt�n belev�gott. – Egy: igenis kell hozz�, de nem lep meg, hogy err�l megfeledkezt�l. Kett�: mit csin�lna, ha valamelyik di�k elront valamit, �s csak m�gi�val akad�lyozhatja meg a katasztr�f�t. H�rom: ragaszkodom ahhoz a tant�rgyhoz.

- Term�szetesen, senki nem tervezi, hogy megfoszt t�le – mondta Lupin szel�den. (Zambini aff�le „Pr�b�lj�k csak meg!” – pillant�ssal nyugt�zta a csit�t� szavakat.)

- H�t akkor? – puhatol�zott Neville.

- Azt hiszem, elj�tt az ideje, hogy nyugd�jazzuk Binns professzort.

***

Draco, r� nem jellemz� m�don, sz�hoz se b�rt jutni a megr�k�ny�d�st�l, mikor minden el�zetes bejelent�s – vagyis ink�bb figyelmeztet�s – n�lk�l, Harry Potter mas�rozott be a szob�j�ba.

Leesett �llal b�mult a f�rfira, mert b�r fot�kon l�tta m�r, a szemt�l szembeni tal�lkoz�sra az nem k�sz�thette fel.

- Malfoy! – Harry feszengve �llt meg az �gya mellett, �s csak egy fut� pillant�st pazarolt r�, hogy v�gigm�rje. Az eg�sz l�ny�b�l �radt a v�gy, mennyire le szeretn� tudni ezt a k�nos k�telezetts�get.

- Mi sz�l f�jt erre, Potter? – most, hogy siker�lt �sszekaparnia a magbiztoss�ga morzs�it, Draco t�nyleg kezdett k�v�ncsi lenni, mi hozta ide a f�rfit.

- �rtekezletet tartottunk – jelentette ki Harry komolyan, �s olyan arckifejez�ssel, mintha szent�l hinn�, hogy ez mindent megmagyar�z.

- Igen, �s? – t�rta sz�t Draco a karj�t. (Igaz�n �r�lt, hogy m�r megteheti.) – Valami fontos, amir�l minden sz�l�nek tudnia kell. Nemes gesztus, hogy szem�lyesen �rtes�tesz.

Aprop�, sz�l�k. Draco d�jazta volna, ha Lucius a k�zelben van, mert az oldotta volna a fesz�lts�get, �s a Potterb�l sug�rz� fenyeget�st.

- Ha val�ban csak ennyir�l lenne sz�, mindkett�nket megk�m�ltem volna ett�l a tal�lkoz�st�l – k�z�lte a f�rfi egykedv�en. – Elhiheted.

Draco egy pillanatig se k�telkedett. �llta Harry tekintet�t, �s f�lig-meddig arra sz�m�tott, hogy a m�sik ment�lis t�mad�st int�z majd ellene, de semmi ilyen nem t�rt�nt.

- Van esetleg valami halv�ny es�ly arra, hogy valaha el�rulod, minek k�sz�nhetem a megtisztel�…

- Van egy aj�nlatunk, Malfoy.

Drac�nak mindig is szil�rd meggy�z�d�se volt, hogy Harry Potter nem norm�lis, �s a k�vetkez� negyed�ra – �lete egyik legbizarrabb besz�lget�se – �jabb bizony�t�kul szolg�lt erre.