|
Felejtés
2007.04.17. 18:53
Tartalom: Harry Potter egy napja Voldemort eltűnése után. Szép kép, a dolog mégsem tökéletes.
Felejtés
„A Harry Potter könyvek szereplői és világa kizárólag J. K. Rowling teremtő fantáziájának gyümölcsei. Én csak kölcsön vettem őket a magam és mások szórakoztatására. Megírásukban semmiféle anyagi haszon nem vezérelt."
Egy szobában
Késő este volt, de mivel jobb dolga nem igen akadt, Harry Potter ült az ágyán, és az elmúlt éveken gondolkodott. Még most is fáj neki, ha az elesettekre gondol, igen, Hagrid, pedig milyen hősiesen harcolt, Alastor Mordon, aki tíz halálfalót vitt magával a túlvilágra, Mr. és Mrs. Weasley, Percy, Caramel. Dolores Jane Umbridge, akiről kiderült, hogy Imperius átok hatása alatt volt majdnem két évig, valamint számára a legfájóbb: Remus Lupin. Holdsáp halálával meghalt az utolsó tekergő is, mivel Féregfark a Háború elején esett áldozatul egy auror támadásnak. Hiába telt el majdnem 5 év, nem tudta megemészteni barátai halálát, éjszaka rémálmok gyötörték, éppen úgy, mint Voldemort halála előtt, igen, most már minden félelem nélkül, ki lehet mondani, Voldemort halott, miután Harry megölte Naginit, az utolsó horcruxot, s így végezhetett a Sötét Nagyúrral.
Lerúgta a lábáról cipőjét, majd az ágyra hasalt. Férfiember lévén nem tartotta megoldásnak a sírást, de most mégis elhomályosult a szeme. De nem, nem szabad sírni, s erőt véve magán, odasétált asztalához, hogy levelet küldjön barátnőjének.
Smaragd, kedvesen csipkedte gazdája ujját, újabb emlékképet előidézve. Hedvig is meghalt. Miért kellett ártatlan embereknek meghalni egy ember miatt. De mi az, hogy ember, Harry igazából mát nem is tudta megfogalmazni ezt. Sosem tekintett úgy Voldemortra mint egy emberre, ő csak egy volt az ellenségei közül, akik az életére törtek, kétségtelenül a leghatalmasabb, de csak egy valaki. Mikor a levelet befejezte elégedetten pillantott rá.
Drága Ginny,
Emlékszem azt mondtad, hogy várni fogsz rám, akár mennyi időbe is telik, s most úgy érzem vége a várakozásodnak, a fejemben még mindig föltartóztathatatlanul kavarognak a gondolatok, de úgy érzem szükségem van valakire, akivel ezt megoszthatom, remélem még szeretsz, és ha igen, valóban megvártál engem.
Szeretettel ölel:
A Te Harryd
Miután útjára engedte a baglyot leült az ágyára, s rövid időn belül elnyomta az álom.
Két ajtóval Harry Potter mellett
Smaragd elégedetten szállt le egy fiatal nő asztalára, aki szinte észre sem vette, olyan gyorsan, s olyan mély átéléssel írt egy darab pergamenre. Amikor azonban meglátta a levelet egy gondterhelt sóhajjal fordult oda, az ágyon fekvő, vörös hajú fiatalemberhez.
- Egy újabb levél – mondta, s közben nagyokat sóhajtott.
- Ebben az évben már a százhetvenkilencedik – válaszolt amaz, a miután átvette a levelet homlokráncolva olvasni kezdte – minden nap ugyan az.
- Úgy gondolod át kellene mennünk hozzá?
- Igen – szipogta a fiatal lány – mondjuk el neki, újra.
Újra Harry Potter szobájában
- Harry, zavarhatnánk egy pillanatra?- kérdezte félősen a lány.
- Hermione, Ron, hogy a csudába jutottatok be a szobámba, hiszen olyan jó zárvarázs van rajta, hogy még én sem tudta ma kinyitni, bár az az igazság, hogy nem nagyon emlékszem, mit csináltam tegnap, de lehet, hogy…
- Éppen erről akarunk veled beszélni! –vágott közbe Hermione- szeretnénk neked elmesélni valamit, lehet, hogy hihetetlenül fog hangzani, de kérlek hallgass végig, mert ez az igazság.
- Mikor Voldemortot legyőzted valami megsérühetett benned, mert mikor felébredtél a Szent Mungóban, nem emlékeztél semmire, átaludtál három napot, és ami nagyon furcsa volt, hogy nem érzékelted a napok múlását, s ez azóta tart így, minden nap felkelsz, s nem tudod, hogy mit is tettél tegnap, s folytatod az életedet.
- Ez nem lehet, ha egy közveszélyes ámokfutó vagyok, akkor hogyhogy itthon vagyok, és nem a Mungoban, és hogyhogy varázsolhatok –Harry most már felállt, s magából kikelve üvöltött – ha jól tudom, nincsen április elseje, tehát ne szórakozzatok nekem itt, csináljatok, amit akartok, éppen Ginnytől várok levelet .
- Harry … - suttogta Hermione a könnyeivel küszködve – Ginny nem fog neked visszaírni…
Nem tud.
- Már mért ne tudna – harsogta Harry, s ez olyan benyomást keltett, mintha saját magát győzködné – megígérte, hogy várni fog rám .
- Harry, olvasd el ezt a papírt, és mindent megértesz – mondta Ron, de már ő is a könnyeivel küszködött.
Harry kezébe vette a sárgás pergament, majd mikor olvasni kezdte, olyan őrületes fájdalom járta át, mint még soha.
Hagyjatok magamra, most egyedül szeretnék lenni! – mondta csendesen, és leroskadt az ágyára.
A papír kihullott a kezéből, s még gyűrödten, könnyáztatva is olvasható volt a szöveg.
Szent Mungo Varázsnyavalya
és Ragálykutató Ispotály
London
Név: Ginevra Molly Weasley
Született: 1981. augusztus 11.
Elhunyt: 1999. július 30.
Halál oka: Cruciatus átok, a beteg 1 hónapos kóma után belehalt sérüléseibe
Felelős gyógyító: Augustus Pye
Harry fájdalmai olyan erősek voltak, hogy nem tudta elképzelni, hogy ezt akár egy pillanatra is el tudná felejteni. Mégis, mikor elnyomta az álom, Harmione belopózott, kivitte a papírt, és ellenőrizte, valóban a hamis pálca van-e az éjjeliszekrényen, majd csak ennyit mondott.
- Kellemes felejtést Harry
Vége
Jean Ataldné, 2007
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
