|
10.Gúnyos megjegyzések és egy elejtett levél
2007.03.29. 17:59
Szerző megjegyzése:
Tudom,hogy sokat kellett várnotok, de remélem megérte:) Köszönöm a türelmeteket, igyekszem hamar frissíteni:) Jó olvasást
A hétvége kínzó lassúsággal telt el a két szerelmes számára, de amikor elszomorodtak, felelevenítették magukban a péntek estét, és máris jobb kedvre derültek. Ron és Harry is örült, hogy Hermione végre újra a régi, és többet beszélget velük. A lány valójában továbbra is rosszul érezte magát, amiért titkolóznia kellett a barátai előtt, de úgy érezte, neki is jár a boldogság, és még szüksége van egy kis időre, amíg összeszedi magát eléggé ahhoz, hogy mindent bevalljon nekik. Nagyon régen nem érezte magát ennyire boldognak, és nem akarta ezt a szép időszakot veszekedésekkel elrontani. Vasárnap a klubhelyiségben közösen írták a házijukat, bár Hermione nem igazán tudott koncentrálni a feladatra, végig egy szőke mardekárosnál jártak a gondolatai.
- Hahó, Hermione! – Harry már a kezét lengette a lány arca előtt.
- Mi…Mi a baj? Ja, bocsi, csak kicsit elbambultam…
- Ezt én is észrevettem… Épp az átváltoztatástannal küzdök. Milyen varázsige is kell ahhoz, hogy egy tárgyat virággá változtassunk?
- Ööö, nem tudom.
- Hermione, beteg vagy?
- Bocsi, de még nem tartok ott a tankönyvben! Mostanában csak a bájitaltanra jutott időm…
A lány elvörösödött, és gyorsan olvasni kezdte az átváltoztatástan tankönyvét.
Hétfő reggel Dracóval óvatosan egymásra mosolyogtak, majd egész órán szemeztek egymással. Pechjükre Piton nagyon hamar kiszúrta ezt, de eszébe sem jutott, hogy a védencét zaklassa emiatt.
- Miss Granger, beleesett valami a szemébe?
- Ööö… Tessék, professzor úr?
- Olyan sűrűn rebegteti a szempilláit, azt hittem, belement a főzet… Amit úgy látom, sikerült elrontania. Biztos nagyon lefárasztotta a péntek esti plusz munka… Esetleg ezen a héten kihagyhatja a programjából…
- Ne! Úgy értem, nem szükséges, nagyon szívesen csinálom…
- Azt elhiszem. Bizonyára sok örömét leli benne, hogy valakinek örömet okozhat… - mondta a tanár ravaszul mosolyogva, Hermione pedig a feje búbjáig elvörösödött.
- Az a sok munka bizonyára kifárasztja magukat… Mi lenne, ha egy ágyat is kapnának a laborban, amiben felváltva pihenhetnének?
- Nem szükséges, Piton professzor! – közben Hermione dühösen nézett Dracóra, aki igyekezett ártatlan arcot vágni.
„Szóval Draco mindenről beszámol neki. Én a legjobb barátaimnak nem merem elmesélni, hogy mi van köztünk, ő pedig ennek a denevérnek részletezi a randinkat! Ezért még számolunk!”
Péntekig nem volt lehetősége számon kérni a fiún a fecsegést, így amint Piton magukra hagyta őket a „laborban”, rögtön veszekedni kezdett.
- Mégis hogy képzelted ezt? Megbeszéltük, hogy titokban tartjuk!
- De Perselus tudott rólunk!
- Akkor sem kellett volna részletes beszámolót tartani neki!
- Nem mondtam neki semmi különöset…
- Csak az ágyat említetted neki…
- Úgy látom ő talált egy köztes megoldást – mutatott a lány háta mögé.
Hermione megfordult, és csak most vette észre, hogy a szoba berendezése teljesen átalakult a múlt hetihez képest. Szinte csak egy hatalmas kanapé és egy szép kandalló volt benne.
- Ne veszekedjünk, kicsim… Így is olyan kevés időnk van egymásra…
A lány nem tudott ellenállni Draco esedező pillantásának, ezért megcsókolta őt.
- Rendben, de kérlek ne avasd be Pitont mindenbe…
- Megígérem…
A mardekáros lassan a kanapéhoz húzta Hermionét, leült rá, majd az ölébe rántotta a lányt. Hosszan csókolóztak, közben Draco simogatta a szerelmét. Először csak a hátát, és a nyakát kényeztette, majd a másik keze a lány combjára tévedt, aztán elkezdett felfelé vándorolni rajta. Hirtelen érezte, hogy Hermione teste megfeszül, ezért gyorsan elrántotta a kezét.
- Ne haragudj, kicsim! Nem akartalak bántani…
- Én erre még nem vagyok kész…
- Tudom, és ne haragudj. Tudod, hogy soha nem tennék olyat, amit te nem akarsz!
- Szeretlek…
Újra csókolózni kezdtek, de Dracónak nagyon nehezére esett, hogy visszafogja magát, végül lassan elfektette a lányt a kanapén és magához szorította.
- Ne ijedj meg, nem akarok semmit, csak ölelj át jó erősen.
Az estéjükből hátralevő időben egymáshoz simulva feküdtek, és csendben hallgatták egymás lélegzetvételét. Teljesen megnyugodtak a másik közelségétől, de Hermione elszomorodott, amikor eszébe jutottak a barátai.
- Draco, egyszer el kell mondanom a fiúknak…
- Tudom, de még ráérünk…
- De olyan szörnyű becsapni őket…
- Elhiszem, kicsim! Megígérem, hogy amint lehet, megpróbálom megkedveltetni magam velük…
- Nehéz lesz…
- Tudom, de én szeretem a kihívásokat…
- Harry talán könnyebben elfelejti a régi dolgokat, de Ron sokkal nehezebb eset… Nagyon félek, hogy nem fognak elfogadni téged…
- Most ne foglalkozz ezzel, örüljünk annak, hogy itt lehetünk, és szeretjük egymást…
Hermione ezután nem aggodalmaskodott tovább, és hagyta, hogy a szerelme puszilgassa. Fél 10-kor fájó szívvel búcsúztak el egymástól, de erőt adott nekik, hogy egy hét múlva újra együtt lehetnek.
Hermione másnap reggel mosolyogva sétált le a klubhelyiségbe, hiszen arra ébredt, hogy egy bagoly kopogtat az ágy mellett levő ablakon. A levelet Draco küldte, és a lányt teljesen elvarázsolta az üzenet tartalma.
Szia Mio!
Remélem, jól aludtál, és nem bántottalak meg tegnap. Én bármeddig várok Rád, azt akarom, hogy legyen időd felkészülni. Nagyon szeretlek, és tudnod kell, hogy örökké hűséges leszek hozzád!
D.
A griffendéles lány régebben nem értékelte az ilyen mondatokat, inkább csak felidegesítette, ha Krum ilyen dolgokat írt a leveleiben. De Dracótól sokkal jobban estek neki az ilyen kedves szavak, örömében szinte a föld felett lebegett. Ez okozhatta azt is, hogy nem nézett az orra elé, és a klubhelyiségben egyenesen nekisétált Ginnynek, aki elejtette a kezében levő könyveket. Hermione kezéből is kicsúszott a pergamen, de ezt ő nem vette észre. Sűrű bocsánatkérések közepette segített összeszedegetni barátnője holmijait, aki hirtelen megdermedt.
- Hermione, ki az a D?
- Tessék?
- Miért nem mesélted el, hogy van valakid?
- Nekem nincs senkim – vágta rá gyorsan a lány, de elvörösödő arca elárulta őt.
- Akkor miért kaptál szerelmes levelet? Azt hittem, mi mindent elmondunk egymásnak…
- Ne haragudj, de nem mondhatom el…
- Tudod, hogy nálam a titkod biztonságban lenne…
- Én megbízok benned, de még nem készültem fel arra, hogy elmondjam!
- Mione, mostanában annyira megváltoztál… Nagyon aggódunk érted!
Hermione belátta, hogy nem titkolózhat sokáig a barátnője előtt, mert az még kíváncsibbá tenné őt, és mesélne a levélről Harrynek, aki hamar rájönne, hogy ki az a bizonyos D.
- Rendben, Ginny, ígérem, hogy órák után mindent elmondok Neked! De ígérd meg, hogy senkinek sem beszélsz a levélről!
- Ez természetes…
- Harrynek se!
- Neki se…
Hermione alig tudott koncentrálni a tanárai magyarázatára, folyamatosan a legjobb barátnője várható reakciója járt a fejében. „Mi lesz, ha nagyon kiakad, és mindenkinek elmondja? Azt nem élem túl! Nem akarom, hogy a legjobb barátaim ne tőlem tudják meg!” Rettegett a gondolattól, hogy Harryék hátat fordítanak majd neki, ha megtudják, hogy Dracóval szeretik egymást. Az utolsó tanórája gyógynövénytan volt, Ginnynek pedig Hagriddel volt órája, így megvárta a lány a vadőr házánál, és csendben elsétáltak a tó partjára. Ginny nagyon türelmetlen volt, de nem akart erőszakoskodni Hermionéval, inkább hagyta, hogy megnyugodjon annyira, hogy bele tudjon kezdeni a történetbe. Az iskolaelső lány végül összeszedte a gondolatait, és egy nagy sóhajtás után végre megszólalt…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
