|
28. Fejezet - rte mindent
2007.03.18. 01:31
Harry Potter s a Titkok Kapuja
28. fejezet
oO -rte mindent!- Oo
– Anya…? – Harry a hangjt csak tompa visszhangnak hallotta. – Ez meg hogy lehet?
– Az nem rdekes – mondta szomor mosollyal az anyja. Odalpett hozzjuk, s leguggolt Natalie mell. – Tudom, hogy nehz, de muszj õt elengedned.
Harry nmn megrzta a fejt.
– Nem… nem akarom, hogy elvidd õt – suttogta. – Elvesztettelek tged is, nem akarom, hogy a testvrem is meghaljon!
Lily kezvel megfogta Harry knnyes arct.
– Beteljestette a sorst, mr mindent megtettl rte. – Harry rezte, hogy anyja keze meleg, mint brmely lõ ember. – Harry, te is azokhoz a kivtelesen nagy erõkkel felruhzott õsi varzslkhoz tartozol, gy mg lehetõsged lesz tallkozni vele. De neked is nagy feladatot sznt sors.
– Legyõzzem Voldemortot – mondta halkan. – Mi rtelme van, ha mr a vgn nem marad senki szmomra!?
– A vgsõ csata elkerlhetetlen.
Harry nem akart tudomst venni rla. Egyedl csak azt szerette volna, ha testvre tovbb lhet.
– Nem rdekel… nem rdekel Voldemort! – Lerzta anyja kezt, s megtrlte az arct. – Aztn meg az apm kvetkezik? A vgn mindenkit elvesztek, akkor mi rteleme van az egsznek?
Lily megint elmosolyodott.
– Apd mindig is melletted lesz, s vigyzni fog rd, õ neki is nagy feladatot sznt a sors – de õt nem fogod elveszteni – magyarzta. Felllt, s gy nzett le a fira. – Bcszz el tõle, krlek. Itt az idõ.
Harry flig maghoz lelte testvre majdnem lettelen testt.
– Nem viheted el õt, nem engedem – mondta egy fagyos hang. Harry s Lily egy emberknt fordultak meg, hogy megbizonyosodjanak rla, ki ll ott.
Piton kiss megviselten, de eltklt arccal nzett az anyra. Lassan odament hozzjuk, majd leguggolt Natalie mell.
– Mg letben van – llaptotta meg halkan, s aggdva fira nzett. – Te jl vagy?
Blintott egyet, hogy megnyugtassa apjt. Piton tbbet nem faggatzott, hanem felllt.
– Perselus, engedd õt elmenni – mondta halkan Lily.
Harry sosem gondolta volna, hogy ilyen szomor alkalom sorn egytt lesz a csald. Piton egszen kzel ment Lilyhez., szembõl csak gy sttt a dh.
– Nem fogom, mondtam mr!
– Ez a sorsa, te is tudod! Meghal, velem jn… - magyarzta Lily, de a frfi nem hagyta vgigmondani.
– Nem! – tiltakozott Piton, s jra Natalie-ra nzett. – Mg nem halt meg, hiszen llegzik!
– Alig…
Harry ltta, hogy anyja prbl nyugodt arcot vgni, de az kzel sem sikerlt neki. Halvny remny pislkolt benne, hogy az apja nem hagyja annyiban a dolgot, s megakadlyozza, hogy elvigye testvrt.
– Lily, ezt te sem gondolhatod komolyan! – dhngtt Piton, s Natalie-ra mutatott. – Kpes lennl csak azrt elvinni a lnyod, mert nem szeretnl egyedl lenni!?
Lily szeme szikrzott a dhtõl.
– Hogy felttelezhetsz rlam ilyet? – krdezett vissza ingerlten. – Egyszerûen az a sorsa, hogy segtsen a Kapu kinyitsban, s vgl bkben tvozzon!
Piton fenyegetõen kzelebb lpett.
– Megfosztand az apjt attl a lehetõsgtõl, hogy egytt legyen a lnyval? Az elmlt tizent vben is jformn ezt tetted! – Harry azt hitte, rlni fognak, hogy ltjk egymst. De nem. Ehelyett csak veszekednek.
Lenzett testvrre, s megnyugodva ltta, hogy mg nincs semmi baj. Llegzik, de gyengn. A sok izgalomban teljesen megfeledkezett a srlt kezrõl, ami megint lktetett a fjdalomtl.
– Jellemzõ rd! Csak a sajt rdekeidet nzed, mint mindig! – kiltotta Lily, tlharsogva a szl svtst.
– A sajt rdekeimet? – ttogott Piton. Talrjnak szlbe belekapott a szl, gy flelmetesebbnek tûnt, mint valaha. – n itt vagyok lent, vigyzok az egyetlen fiunkra, akire a sors szrnyû feladatot mrt! Te meg bksen led fent az leted!
– Bksen?! Mr olyan rgen jrtl nlunk, hogy azt is elfelejtetted volna, mekkora hbor kszl? – krdezte felhborodottan Lily.
Apja s anyja kzt mr szikrzott a levegõ, annyira veszekedtek. Harry csak nmn figyelte õket, vrva a vgkimenetelt.
– Szerinted nem vagyok annyira jlinformlt? – krdezett vissza Piton. – Nagyon is tudom, mekkora hbor ll a kszbn, mert amg n lent vagyok, ti mg mindig nem jutottatok elõre abban, hogy ki az rul! s mondok valamit! Az, aki kzlnk van mr segt Voldemortnak, mr ki tudja, mita!
Lily arca kipirosodott a dhtõl.
– Tnyleg? Nagyon is tudom, hogy llnak a dolgok! Ezt meg fejezzk be, s menjetek, amg nem zrul be a Kapu vgrvnyesen! – trt el a tmtl.
– Megynk is! – vgta r Piton, s mr indult is a lnya fel. Lily megragadta a karjnl, s visszahzta.
– Nem engedhetem – suttogta, s jobb keznl egy fnynyalb jelent meg.
Piton felhzott szemldkkel nzett le r.
– Kpes lennl megtmadni? – krdezte halkan. - Sajnlom, de akkor is magammal viszem. Ha kell erõszakhoz folyamodok – sziszegte ingerlten.
– Fogalmad sincs, mekkora kvetkezmnyekkel jrna, szablyellenes…
– Pokolba a szablyokkal! – vlttte Piton. – Legalbb a felt n hoztam ltre!
– De a Tancs… Mit fogsz mondani nekik? – rdeklõdtt Lily haragosan. – „, bocs, de gy gondoltam, hogy a lnyomat feltmasztom, s nem engedem el?”
– Pontosan ezt – vicsorogta Piton. – Klnben is a Tancs sem teljes. Tbben vannak a Fldn, mint ott, te is tudod.
– Akkor is megvltoztatsz mindent. Ki tudja, milyen alakot lt majd gy a jvõ – ellenkezett Lily.
– Komolyan mondom, ez egyre jobb – dhngtt Piton. – Most meg a jvõ miatt kezdtl el hirtelen aggdni!?
Ebbõl elg volt, gondolta Harry. A szdlse s sajg keze ellenre felpattant.
– Hagyjtok abba! Elg! – kiltott rjuk. A kt megszeppent felnõtt elhallgatott, s csodlkozva nztek r. – Anya lgy szves engedd el a testvremet, apa mi meg menjnk! Nem hogy rlntek, hogy ltjtok egymst, neeem. Inkbb veszekedtek, mint kt hlye kisgyerek!
– Harry! Ne beszlj tiszteletlenl a szleiddel! – szlt r Piton ingerlten.
– Fogjam csak be, mi? Ht nem. Mindjrt bezrul a Kapu, s rkre itt ragadunk, a vilg meg megmentõ nlkl marad! – Leguggolt a testvre mell. – Krlek anya, engedd el. Tbb idõt szeretnk tlteni a tesvremmel, mint veled!
Lily elõszr r, aztn apjra tekintett.
– Ne nzz gy rm – morogta Piton karba font kzzel.
– Krlek – suttogta Harry. – Amg nem ksõ.
– Rendben, gyõztetek – adta meg magt vgl Lily. Szomoran nzett fel a frfire. – Perselus, krlek nagyon vigyzz rjuk.
– Eddig is azt tettem – mondta eltklten, kezvel vgigsimtott Lily arcn. – s ezutn is ezt fogom.
– Apa, menjnk – szlt kzbe aggdva Harry. Szrnyû rzs kertette hatalmba, ahogy nzte testvre akadoz llegzeteit. – Nem brja mr sokig.
– Perselus!
A frfi pp menni kszlt, de Lily visszahzta, s olyat tett, amire Harry egy kicsit sem szmtott.
– Ig… - Apja nem tudta folytatni, mert anyja megfogta az arct, s megcskolta.
Szenvedlyes csk lehetett, nekik egy rkkvalsg. Harry csak ttott szjjal bmulta szleit. Apja vgl gyengden eltolta magtl Lilyt. Harry azt hitte rosszul lt… pislogott egyet, aztn kettõt.
A ltoms nem akart eltûnni.
Piton nem gy nzett ki, ahogy eddig. Most sokkal hosszabb haja volt, ami ssze volt ktve egy zsineggel. Az arca pedig annyira mshogy nzett ki: pirospozsgsabb, arca teltebbnek tûnt, az orrra pedig egyltaln nem lehetett mondani, hogy kamps. gy nzett ki, mint a mostohaapja, James, csak pen szemveg s borzas haj nlkl.
– Apa… mi trtnt veled…? – krdezte rtetlenl Harry, mikor megtallta a hangjt.
Lily szomoran elmosolyodott, ahogy rnzett.
– Apd sosem meslte, hogy nem gy nz ki, mint ltalban? – Halkan felnevetett, s Pitonra nzett. – Sosem mutattad meg neki a valdi arcodat?
– Tudod gy voltam vele, hogy nem akarok Harryre hasonltani. De õszintn mondva, akkor mg biztos voltam benne, hogy James az igazi apa. – Shajtott egyet, s Natalie-ra nzett. – Mennnk kell.
– Tudom – suttogta Lily. Tenyert Piton arca el emelte, mozdulatai olyanok voltak, mint aki a levegõt kavarja. Kis idõ utn abbamaradt a mozdulat, s apja gy nzett ki, mint rgen.
A frfi elismerõen nzett r.
– Ltom, azta is sokat tanultl – jegyezte meg.
– Kitnõ mesterem volt – kacsintott r.
Apja odament hozzjuk, s vatosan felemelte Natalie-t. Intett Harrynek, hogy jjjn kzelebb.
– Vrj, mg egy picit – mondta halkan Lily, s rnzett fira.
Harry vgl odament anyjhoz, s hagyta, hogy tlelje. Az rzs annyira j volt, hogy mr egyltaln nem akart visszamenni nlkle. Arct a rtillat zld talrba temette, s beszippantotta az illatot.
– Tallkozunk mg? – krdezte halkan.
Lily elengedte, s kt kezt a vllra helyezte.
– Hamarabb, mint hinnd, Harry. Menjetek!
Visszament apjhoz, s testvrhez.
– Gyere kzelebb, Harry. A trnterembe fogunk rkezni, ahol ki tudja mit trtnt – magyarzta. – Az ismeretlen plct tartsd magadnl, htha valami vratlan dolog trtnik.
Harry mg krdezni akart egy pr dolgot: de mr nem volt r idõ. A vilg krltte felizzott, õ pedig sszeszortotta a szemt a kellemetlen rzs miatt. Legkzelebb kinyitotta, mr a flig lerombolt trnterem szln llt.
A helysg res volt: a Rend tagjai mr nem tartzkodtak ott. A terme sarkban mozgsra lett figyelmes. Elõreszegezte a plcjt, vrva az elkerlhetetlenre.
– Tedd el a plct, Harry – mondta maga mellett az apja. – Csak az igazgat r az.
Dumbledore lass lptekkel kzelebb jtt hozzjuk.
– Azt hittem, sosem rtek mr vissza. – Aggdan frkszte Harry arct. – Jl vagy?
– Igen, igazgat r… Hol vannak a tbbiek?
– Nmi erõfesztssel sikerlt zsupszkulcsot ltrehoznom ezen a klns rgi helyen – magyarzta az igazgat. – Mindannyian biztonsgban vannak a fõhadiszllson. Javaslom, mi is minl elõbb induljunk, mert a hallfalk tbbsge mg mindig a bejutson dolgozik.
Piton gy nzett ki, mint aki gondolatban teljesen mshol jr.
– Igyekezznk – mondta halkan. – Nem tudom, mg meddig brja.
Dumbledore habozott.
– Biztos jl meggondoltad? – krdezte. Harry hol az egyikre, hol a msikra nzett rtetlenl.
Piton blintott egyet, s a terem kzepe fel indult, ahol egy kvet derengõ fny vett krl.
– Nos, rendben – shajtotta Dumbledore, s a fejt csvlta. – Sosem hallgat rm. Gyere, Harry. Ideje vgkpp a htunk mgtt hagyni ezt a helyet.
Harry nem szlt egy szt sem, csak kvette az igazgatt, a zsupszkulcshoz. Annyira fradt volt, hogy csak halvny emlkknt derengett neki az, ahogy visszatrtek a Roxfortba. A bartaival nem tallkozott, lltlag a gyenglkedõ utn nyugovra trtek. Harry mrget vett volna r, hogy Ron nem alszik.
Mikor megrkeztek, abban a pillanatban apja elszaladt testvrvel a pince fel. Kvetni akarta õket, hogy segtsen, de az igazgat nem engedte. Harry mg mindig nagyon aggdott testvre miatt, de az igazgat megnyugtatta az irodja fel menet, hogy rendbe fog jnni.
Harry szre sem vette, de mr ott voltak megint az irodban. Az igazgat beinvitlta, s becsukta maguk mgtt az ajtt.
– Igazgat r… nem mehetnk? – krdezte remnykedve, de az igazgat flbeszaktotta.
– Nem, Harry. Apdnak most csendre, s nyugalomra van szksge – mondta Dumbledore. – Krlek, lj le, beszlnnk kell egy pr dologrl.
Harrynek esze gban sem volt lelni, trsalogni az igazgatval.
– Nem hiszem, hogy van brmi megbeszlni valnk.
– Rosszul gondolod, Harry – pontostott Dumbledore. – Nehz idõk vrnak rnk, amiben neked egyre nagyobb szereped van.
– Igazgat r… mskor is beszlhetnk – mondta rendletlenl, s az ajt fel indult. Az kilincs megint nem nylt ki, gy mint akkor. Harryt ez a helyzet a tavaly trtnekre emlkeztette.
– Krlek, foglalj helyet. Nem engedhetlek most el – ellenkezett tovbbra is Dumbledore.
– Mirt nem? – dbbent le Harry. Megfordult, hogy szembenzzen az igazgatval.
Dumbledore flholdszemvegn t nzte õt.
– Piton professzor megtiltotta.
– Mi? Ne vezessen engem flre ezzel a szveggel! – hpogott Harry. Nem ltezik, hogy az apja ezt megtiltotta!
– Pedig gy igaz. Az elõbb emltettem, hogy nyugalomra van szksge – folytatta Dumbledore. – gy legalbb tudunk egy keveset beszlgetni.
– Nekem nincs semmi megbeszlnivalm magval – makacskodott, s tovbbra is ott llt az ajtban.
– Krlek, lj le – mondta szigoran Dumbledore.
Harry vonakodva br, de lelt a felknlt helyre.
– Mi trtnik odalent?
– Pontosan n sem tudom – felelte az igazgat. Ujjait sszeillesztette az asztal fltt, gy frkszte a fit. – Rendkvli õsi varzsl, akinek az ereje legfõkpp a gygyts. Nyugalomra van szksge ahhoz, hogy megmentse a testvred lett. Ezrt tiltotta meg, hogy lemenj. Kzlte tbbek kztt azt is, hogy beszljek veled egy pr dologrl, kztk arrl, hogy megint a meggondolatlansgod sodort bajba.
Dumbledore sznetet tartott, s vrakozan nzett r.
– Ha azt vrja, hogy megbntam, hogy a testvrem utn mentem, akkor kzlm, hogy nem.
– Taln a sors akarta gy, nem tudhatom. De mindenkppen rtestenetek kellett volna egy felnõttet. Az eszedbe sem jut, hogy Voldemort megksrelt volna lni?
– Nem azzal voltam elfoglalva…
– Harry! Prblj meg a jvõben felelõssgteljesebben gondolkodni! Mg kzel sincs itt az idõ, hogy szembeszllj vele.
Harry elszntan nzett az igazgatra.
– Tudom, mi a sorsom, igazgat r! Ne emlkeztessen r – mondta immr halkabban. – Azt is tudom, hogy Voldemorton kvl jn mg egy gonosz, aki vele egytt erõsebb lesz, mint valaha.
– gy igaz – blintott Dumbledore. – gy rtesltem Perselustl, hogy mr elg sokat tudsz az õsi varzslkrl, s nhnyunk kiltrõl.
– Igen, de nem sokat. Tudom, hogy maga is kzjk tartozik, ugye? – krdezte kvncsian Harry. – Elg rdekesen rkezett meg a trnterembe.
Dumbledore szomoran elmosolyodott.
– Muszj volt, hisz nagy bajba kerltetek. – Arca elkomorodott. – Krlek, legkzelebb ne tegyl ilyet. A kzeljvõben mg nagyobb veszlyben leszel, mint hinnd. Voldemort, mint mindig, most is tllte, s most mg jobban fûti a bosszvgy, hogy vgezzen veled. Nyron is legyl apd mellett, õ megvdhet tõle.
– Ezt krdezni is akartam… apmnak nem tud Voldemort rtani? Akkor sem tudott, a trnteremben.
– Valban, Voldemort hatalma elenyszõ a mienkhez kpest… - fogott bele a magyarzatba az igazgat, de Harry rgtn flbeszaktotta.
– Akkor mirt nem intzik el, s teszik õt el lb all? – krdezte felhborodottan Harry, klbeszortott kzzel.
– Te sem gondolod, Harry, hogy ilyen egyszerû. Trvnyek, s szablyokat lltottunk fel, amiket nem lehet thgni csak gy- magyarzta Dumbledore. – Az õsi varzslk mr rg elhagytk a Fldet, htrahagyva rgi lakhelyket. Nhnyan mg itt tartzkodnak, mint n is, vdelmezve az rtatlanokat. Az elsõ trvnynk mindig is az volt, hogy nem avatkozhatunk a fldi gyekbe.
- n ezt mind rtem, igazgat r – mondta tagoltan Harry, mintha egy tvesnek magyarzn a helyzetet. – De akkor azaz rul, akit apm nevezett meg, az mgis megtette.
– Igen. Nagyhatalm gonosz szndk mgusoknak segtett a htunk mgtt, gy nagy hatalomra juttatva õket – itt shajtott egyet -, amit nem tudtunk megakadlyozni. Apd nha elg nfejû, s ennek ksznheted, hogy testvred mg letben van.
Harry nyelt egyet.
– Ott volt anym is… s veszekedtek – suttogta.
– Tudok rla. – Dumbledore kiss elõre dõlt. – A vgeredmnybõl tlve õ gyõztt.
– De anym mondta, hogy belthatatlan dolgok trtnhetnek ezutn, s a Tancs el is kerlhet… azt hiszem, ezt mondta.
– Perselus ha egyszer a fejbe vesz valamit, addig nem tgt, amg nem gy trtnnek a dolgok, ahogy elkpzelte – merengett el az igazgat. – Ebben az esetben a sajt lnyrl volt sz, gy a Tancs nem szlhat semmit. Fõleg, ha õ is tancstag.
Harry megint rtetlenl bmult az igazgatra. Ez megint olyan dolog volt, amirõl semmit sem tudott, s gy vlte, az igazgat sem akar errõl tbbet elrulni.
– Igazgat r, mit kell azon rteni, hogy Tancs?
– Ez az a dolog, amirõl nem beszlhetek mg rla. Mg nem. Annyit elrulhatok, hogy Perselusnak azrt volt btorsga ellenszeglni, mert tisztban vele, hogy n annak oszlopos tagja vagyok, s a prtjt fogom fogni. De ha a nehz jszaka utn visszatr, beszlni fogok vele. – Dumbledore felllt, s betolta maga utn a szket. – Lgy szves menj le a gyenglkedõre, s nzesd meg a kezed Madam Pomfreyval. Csak aztn menj le apdhoz.
– Persze – mondta Harry. Teljesen megfeledkezett a kezrõl, mr annyira elzsibbadt.
Felllt, s az ajthoz lpett.
– s Harry! – lltotta meg az igazgat.
– Igen? – fordult vissza a fi az ajtbl.
– Ha brmilyen krdsed van, vagy tancsra lenne szksged, ne kslekedj megkeresni – mondta Dumbledore.
– Termszetesen, igazgat r – mondta halkan Harry, s kinyitotta az ajtt. – J jszakt.
– J jszakt, Harry.
Harry lesietett a lpcsõn, de esze gban sem volt a gyenglkedõre menni.
Kvetkezik: Amit soha ne mondj el!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
