|
29. Fejezet - Amit soha ne mondj el
2007.03.18. 01:29
Harry Potter s a Titkok Kapuja
29. fejezet
oO - Amit soha ne mondj el! - Oo
Harry ahogy vgigstlt a toronyba vezetõ folyosn, rdbbent, hogy alig egy napja hagytk el a kastlyt, s kezdõdtt el a rmlom. Csak most tudatosult benne, mennyi mindenen ment keresztl.
A lbai mr alig brtk a lass tempt is, annyira fradt volt.
De nem trõdtt vele. Sokkal inkbb azzal, szljon bartainak, hogy minden rendben. Az igazgatnak persze esze gban sem volt, inkbb felhvta õt beszlgetni.
Kiss fortyogott benne a dh, hogy mindenki elmulasztott nekik szlni arrl a tnyrõl, hogy Natalie letben van.
Annyira elgondolkodott, hogy szre sem vette, hogy tlment a portrn. A Kvr Dma annyira aludt, hogy fel sem bredt lptek zajra. Harry megkszrlte a torkt, mire a Dma lmosan felnzett.
– Ilyenkor kell mszklni? – krdezte haragosan. – Ksõ este van!
– Phobeus – mondta egykedvûen Harry a jelszt, nem trõdve a dhs portrval.
A portr felcsapdott, õ pedig bemszott a klubhelyisgbe. Taln ltott is volna valamit a klubhelysgbõl, ha egy kcos hajkorona nem takarta volna el.
– Jaj, Harry! gy aggdtunk miattad! – szipogta Hermione a flbe.
Harry eltartotta magtl, kt kezvel pedig megfogta a vllt.
– Itt vagyok, nincs semmi bajom. - A lny hta mgtt megpillantotta bartja rmlt arct. – s azt hiszem, õ is jl van.
– Azt hiszed…? – krdezte halkan Ron, s kzelebb jtt hozz. – Akkor mg…
– Nem, Ron! letveszlyben volt, de mr jobban van – pontostott Harry, nem mintha tudn, ppen mi zajlik apja lakosztlyban. – Apm meggygytja, s nem lesz semmi baja.
Egy darabig csak a tûz ropogst hallgattk, majd vgl Hermione szomoran nzett fel r.
– Dumbledore csak annyit mondott, hogy nemsokra jttk, s minden rendben lesz – mondta halkan -, de mi nem hittnk neki.
– Nincs semmi baj – ismtelte Harry, s maghoz hzta a pityergõ lnyt. – Viszont nem maradhatok, mert apm mr biztos vr rm.
– Kszi Harry, hogy szltl – mondta Ron, s most elõszr kicsit vidmabbnak tûnt. – Holnap szerinted lemehetnk megltogatni?
– Ron nem hiszem, hogy Piton megengedi – szlt r Hermione, mikor Harry elengedte. – Natalie nagyon slyos sebet kapott, a lbadozsa eltart egy ideig. Szerintem az v vgi vizsgkra sem biztos, hogy felpl.
Ron dhsen nzett a lnyra.
– A vizsgk mr jvõ hten lesznek! Addigra kutya baja sem lesz!
– Nem tudhatod – tiltakozott a lny.
– Krlek, hagyjtok abba a veszekedst, s menjetek inkbb aludni! – szlt kzbe Harry. – Mindannyian hulla fradtak vagyunk, s kimerltek. Ha holnap felbredtem, majd szlok, hogy van Natalie. Te j g… mr lassan vasrnap van. Htfõtõl kezdõdnek a vizsgk!
– Nyugi, Harry. Dumbledore azt mondta, hogy az elsõ kt vizsganapon nem kell megjelennnk, s ksõbb ptoljuk majd õket – nyugtatta meg Hermione. – Na j, taln most mr el tudok aludni.
– n is – stott Ron.
– Akkor megyek – mondta vgl Harry. rlt, hogy bartai nem faggattk egyb dolgokrl. – Holnap grem, benzek.
A lny elksrte egszen a portrig, Ron pedig felbotorklt a fik hlterme fel.
– Harry ne felejtsd el a kezedet megnzetni – szlt r figyelmeztetõen Hermione. – A vgn mg elfertõzõdik a seb.
– Nem vszes, annyira nem vgtam meg. – Elcsodlkozott, hogy a lny ennyire aggdik miatta. A szve mlyn azrt rlt ennek. – Menj, fekdj le, s pihend ki magad.
– Persze… j jt!
– J jt neked is, Hermione – mosolyodott el Harry.
A portr felcsapdott, Harry pedig elhagyta a klubhelyisget. A Kvr Dma tett egy pr megjegyzst, de õt nem rdekelte. Minl elõbb le akart fekdni, mert annyira lmos volt.
Az t a picbe szinte vgtelennek tûnt. Megpillantotta apja lakosztlynak ajtajt, shajtott egyet. Vajon mg fent van, s õr vr?
Benyitott, s becsukta maga utn az ajtt. Krbepillantott a nappaliban, de nem tallt semmi klnset: a kandallban lobogott a tûz, az asztalkn egy teskszlet foglalt helyet, s a fotelben mg mindig ott volt a bjitaltan knyve, amit ott felejtetett.
A szobja fel indult, s mikor az ajthoz rt, megtorpant. A szobja mellett mg egy ajt volt, melyre nem emlkezett.
Taln Natalie szobja?
gy dnttt, inkbb reggel jr utna a dolognak. Bement a szobjba, lerzta magrl a cipõit, s elterlt az gyn.
***
rkon keresztl rmlmai voltak, klnfle szrnyekkel, mr ha az õsi varzslk annak szmtottak.
Tudta, hogy õk mindig is j oldaln lltak, de itt az lmban szinte minden msodik ember, akit ismert az volt.
Ron s Hermione, amint a bartsguk veszlyeztetsrõl ordtottak vele, aztn tvltoztak vrs szemû dmonokk, akik vgigkergettk a Tiltott Rengetegen… meg szmtalan ismerõs, aki õt hibztatta.
Az igazgat irodjban tallta magt, ahol Dumbledore megelgelte az nfejûsgt, s villmokat kldtt fel… ez volt az a pillanat, mikor ordtva bredt fel.
Zihlva nzett krl, s rjtt, hogy otthon van, biztonsgban.
A keze sajgott az esstõl, ahogy leesett az gyrl. Shajtott egyet, s imbolyogva felllt. Levette magrl a talrt, s a nyakkendõt, majd ledobta az gyra.
Vgignzett magn, s elborzadt: a fehr ingjn itt- ott vrfoltok ktelenkedtek, s koszfoltok. Ennl jobban mr csak az arca nzhetett ki: hisz Macnair pofonvgta, majd Malfoy tktl kisebb agyrzkdst kaphatott.
A fejfjs semmi volt ahhoz kpest, hogy mennyire fjt a keze. Madam Pomfreyhoz mg nem fog lemenni, csak reggel.
gy ht gy dnttt, iszik egy pohr tet vagy kakat, amit tall a konyhban. A terv taln sikerlt is volna, de amint kitrta szobja ajtajt, valaki az tjt llta.
– Harry, minden rendben? – krdezte Piton aggdan.
De õ csak sztlanul megkerlte apjt, s kilpett a kis folyosra. Nem akart most apjval veszekedni sem a trtnekrõl, sem arrl, hogy milyen ramatyul nz ki. Viszont Piton sem hagyta annyiban: megragadta a vllt, s maga fel fordtotta.
– Harry, jl vagy? – krdezte jra, aztn tetõtõl-talpig vgigmrte. – Nem mentl el a gyenglkedõre, jl sejtem?
Harry zavarban lesttte a szemt.
– Csak kijttem egy bgre kakart, s jl vagyok annyira, hogy ne zargassam Madam Pomfreyt jnek idejn.
Piton sszehzott szemldkkel nzett le r.
– Teht, mg sem vagy jl – sszegezte dhsen.
– De, csak egy kicsit fj a fejem – hazudta Harry, pedig tisztban volt vele, hogy apja gyis kitallja, mi az igazsg.
– Na, gyere – mondta vgl Piton, s megfogta a karjt. Egszen a nappaliig tmogatta, s leltette a kanapra, egsz kzel a tûzhz.
Nem szlt semmit, csak hagyta, hogy apja kzelebbrõl megvizsglja, s egy bds fõzettel megtiszttsa a fejsrlst. Amikor vgzett vele, egy plcasuhintssal beforrasztotta a sebet. Vgl vatosan megfogta a csukljt, s kezelsbe vette az elõbbi szrnyû szag fõzettel.
Egyikk sem szlalt meg, de Harry tudta, mikor lopva rnzett, hogy apja legszvesebben ordtana vele a trtntek miatt. De mgsem tette.
A csndet vgl Piton trte meg.
– Voltl az igazgatnl?
– Igen, aztn felmentem a Griffendl toronyba – vlaszolt halkan. Mikor feltekintett, Piton rtetlenl nzett r. – Tudod, Hermione s Ron nem tudtk, hogy Nat… hogy a testvrem… letben van-e.
Az rtelmes vlaszbl vgl rtetlen habogs lett, gy elhallgatott.
– Utna igazn lemehettl volna a gyenglkedõre – rtta meg Piton. Beforrasztotta a fia kezn is a sebet, aztn az asztalkrl elvett egy krmet. Kinyitotta, majd pedig a felt Harry csukljra tette, s vatosan masszrozni kezdte.
– Tudom, de nagyon fradt voltam… au! – szisszent fel Harry, mikor apja erõsebben szortotta meg a csukljt. A fjdalom egyik pillanatrl a msikra mr el is mlt.
– Ne haragudj – mondta halkan Piton, s sszeszûklt szemmel tekintett r. – Most azt hiszed, hogy ordtani fogok veled, csak mert a testvred utn mentl? Nem fogok semmi ilyet tenni, ne aggdj.
– De… – szlt kzbe Harry, de Piton nem hagyta.
– Krlek, ne hibztasd magad emiatt! Nem tehetsz rla, hogy minden gy alakult – fejezte be vgl az apja. A tgelybõl mg vett abbl a klns krmbõl, s azt is masszrozni kezdte a fjs csukljn.
– Mr jval elõtte tudtam, hogy ez fog trtnni! – csattant fel Harry. – A fenbe is, meglmodtam az egszet, s nem tudtam mit tenni ellene! Azt hittem, hogy ezek az lmok olyan jvõt mutatnak majd, amin tudok vltoztatni, de neeem!
Piton trelmesen vgighallgatta fia dhkitrst, s csak aztn szlalt meg.
– Valban azt mutatjk meg, mire szmthatsz – pontostott. – s igen, gy tûnik, a dolgokon nem vltoztathatsz, csupn csak felkszlhetsz r. Amond vagyok, ha legkzelebb ilyen lmod lesz, elõszr is szlj nekem, ne pedig magnnyomozsba kezdj, mint mindig. – Dhs tekintetvel majdnem tdfte Harryt. – Ez is azt hiszem egy olyan kpessg, ami csak neked adatott meg. Minden õsi varzslnak mr kiskorban elõjn a kpessge, amivel ksõbb rendelkezni fog.
Harry dbbenten nzett apjra.
– Azt akarod nekem mondani, hogy ha felnõtt leszek, egy kt lbon jr kristlygmb leszek? – krdezte dhsen.
– Nem mondtam ilyet – rtta meg Piton, s rcsavarta az veg tetejt. – Õszintn szlva Harry, nem tudom, hogy ez a kpessged vajon mekkora lesz a kzeljvõben.
– Remek.
– Viszont ha emlkezetem nem csal, mg nem volt plda ilyen kpessgre – tprengett el Piton. Immr kt kezvel masszrozta fia csukljt. Harry rezte, ahogy a fjdalom tovatûnik, s a csontjai sszeforrnak. – Minden õsi varzslnak egyedi kpessge van, de ez a genercik sorn rklõdik. n pldul gygyt kpessggel rendelkezem, de mg rajtam kvl legalbb hrom ilyen õsi varzslrl tudok.
Harry mg sosem hallotta apjt ezekrõl a dolgokrl beszlni. Kvncsian vrta a folytatst, de Piton gy tûnt, mr tbbet nem mesl.
– s… amit Dumbledore mondott-
– Dumbledore professzor…
– Amit te is emltettl… – itt vett egy nagy levegõt – tnyleg kzeledik a nagy hbor, amiben mindenki rszt vesz?
Piton szomoran nzett r.
– Sajnos igen – mondta vgl. Harry ltta, hogy apja nagyon fradtnak tûnik, de Piton mgis csak bele kezdett a meslsbe. – Kevs rla az informcink, de drga j reg bartunk, Nitus is megerõstheti, hogy sor kerl r… s elkerlhetetlen.
– Ott akkor azt mondtad Voldemortnak, hogy nem avatkoztok bele gymond… a fldi gyekbe – emlkezett vissza Harry. – Aztn azt is mondtad, hogy a hborban pedig rszt vesztek.
– Ez az, amire mg sem tudjuk a vlaszt – shajtott Piton, s elengedte Harry kezt. – Egyszerûen varzslatok, s mg ki tudja hny szz trvny szabja meg, hogy nincs beleszlsunk az itt zajl dolgokba.
Harry elvette a kezt apja trdrõl, s megmozgatta egy kicsit. Meglepõdve tapasztalta, hogy egy csppet sem fj.
– Akkor meg…?
– Nitus az egyetlen, akik szemly szerint meg tudja jsolni a dolgokat egy adott szemlynek, de azt is ritkn teheti meg, s csak kimondottan olyan varzslknak, akik nagy feladat elõtt llnak – magyarzta fradtan. – Õ pedig sokunknak azt jsolta, hogy elkerlhetetlen. Szemly szerint bele sem akarok gondolni, hogy mi az a szrnyû dolog, amirt felrgnnk trvnyeinket, s beleavatkoznnk az itteni dolgok rendjbe.
– Nitus azt mondta nekem, hogy jn valaki aki nagyon erõs, s segt Voldemortnak – emlkezett vissza. Piton blintott. – Aha. Teht ez az rul kzletek, aki titokban segt neki.
– gy igaz – shajtott Piton. – Egyszerûen ide vagy oda nagyhatalom, meg egyebek, nem tudjuk ki az. Van egy sejtsem, ha tudnnk is, hogy ki, akkor sem sikerlne meglltani.
Harry rtetlenl nzett apjra, akinek a spadt tekintett most a dh vette t.
– Ezt meg hogy rted?
– gy Harry, hogy ha ennyire el tud rejtõzni elõlnk, akkor õ hogy is mondjam, a „nagyok” kzl val – felelte ingerlten.
– Mg mindig nem rtem…
– Arrl biztosan olvastl, hogy az õsi varzslk rgen a Fldn ltek. – Harry blintott, gy Piton folytatta: – Mikor mr olyan erõsek lettek, hogy a fldi let nem tûnt kielgtõnek, htrahagytk rgi lakhelyket, s tvoztak. Az õsi varzslk kztt is vannak erõsebbek, illetve kevesebb hatalommal rendelkezõk. Az erõsebbeket emlegettk „nagyokknt”, ahogy tbb tanknyved is mondja. Teht õk voltak minden varzserõ atyja, gymond. Arrl viszont szinte informcink sincs, hogy a „nagyok” kzl ki van mg letben, illetve ki nem.
– Mirt, netn tudjtok õket kvetni?
– Mondhatnnk gyis. A varzserejk, illetve energijuk nyomn igen. Viszont egyedl a „nagyok” kpesek arra, hogy elrejtsk magukat mg a sajt fajtjuk elõl is.
Harry mr kezdte kapizsglni a dolgokat.
– Ezt n mind rtem… de mi az, hogy letben van? Ti… illetve mi nem halunk meg!
Piton sszefûzte az ujjait, s felhzott szemldkkel nzett le r.
– Valban. De mi sem vagyunk elpusztthatatlanok, gy egy nagyon nagy erõ ltal megszûnhetnk ltezni.
– A legyõzhetetlensg az mtosz? – krdezte csaldottan Harry, mire apja nemet intett a fejvel.
– Nem mtosz, tnyleg igaz. Az elõbb is mondtam, csak a sajt fajtnkbl lheti meg az egyik a msikat. Ez az egyik legszigorbb szablyunk, hogy egymsnak nem rthatunk, s ezt vezredeken keresztl mindig betartotta mindenki. Csupn egy plda volt a trtnelemben, mikor kzlnk egy valaki meglt egy msik õsi varzslt, j okkal.
– Ha megkrdezem ki volt az, ugye vlaszolsz? – krdezte dhsen Harry. – Ha n is kztek tartozok, mirt nem tudhatok semmit?!
– Mg fiatal vagy, s az ilyen mrtkû informcik veszlybe sodorhatnak – mondta ingerlten Piton, s htradõlt a kanapn. – Nem is sejted mennyire. De ltom, gsz a vgytl, hogy megtudd, gy vlaszolok neked.
– , bocsnat, hogy olyat krdeztem, ami a ti szigoran titkos gyeiteket rinti! – mondta gnyosan Harry.
– Ne szemtelenkedj! – szlt r Piton dhsen.
Apja hiba prblta palstolni fradsgt ingerltsgvel, Harry tudta, hogy ereje mr a vgt jrja.
– Ne haragudj – mondta lesttt szemmel Harry.
– Nincs semmi gond, csak n vagyok most a kelletnl kiss ingerltebb – tette hozz Piton. Lerzta a cipõjt, aztn feltette Harry mell a lbait. Intette neki, hogy jjjn kzelebb.
Harry kzelebb mszott apjhoz, s odabjt hozz. Hagyta, hogy apja tlelje egyik karjval, õ pedig Piton vllra hajtotta a fejt.
– Natalie miatt? – krdezte halkan Harry.
Piton megigaztott a hta mgtt a prnt.
– Igen, egy kiss… kifradtam. A gygyts elgg fraszt dolog, fõleg, ha az illetõ nagyon megsrlt. – Piton a plcjval a szekrny fel intett, mire egy barna takar replt ki belõle. tlibegett a szobn, s rjuk ereszkedett. Apja eligaztotta maguk krl a takart. – Az elõzõ krdsedre vlaszolva, Vitalis volt az, akit elpuszttottak.
Harry elnyomott egy stst.
– Ki volt az, aki meglte?
– Amade – jtt rgtn a vlasz. – Ideje lenne pihenned.
– Nitus azt jsolta, hogy õ vissza fog trni, s segteni fog… – merengett el Harry. rezte mr, hogy majd’ leragad a szeme. – Õ fogja meglni azt az rult…
– Tudom, Harry – suttogta az apja, s mg hozztette: - Aludj mr.
Harry mg krdezni akart volna egy pr dolgot, de mr nem kerlt r sor, mert mly lomba zuhant. Utols gondolata mg az volt, hogy apja ide vagy oda õsi varzsl, elgg mardekros mg mindig, hisz a krmben biztos hogy altat volt.
Eleinte nem is tudta, mi bresztette fel.
A konyha felõl azonban csattans hallatszott. Harry olyan hirtelen lt fel, mintha rgra lt volna. Lerzta magrl a takart, s az odaksztett cipõt felhzta.
Dhsen nzett maga mell, ahol kt nagy prna volt odatve, hogy le ne essen a kanaprl. Piton biztosan korn felkelt, s tvozsakor nem akarta felbreszteni.
jabb csattans.
Harry nem kslekedett, hanem mr rohant is ki a konyhba. Az ajtban megllt, s elkpedve nzte Natalie-t, amint fehr blzban nyakkendõ nlkl kotorszik a konyhaszekrnyben. mint aki meg sem srlt, majd’ kicsattant az egszsgtõl.
– J reggelt – morogta Natalie, s kecsesen tugrotta a fldn lvõ csszk cserepeit. – Gondoltam keresek valami kajt, de ltom, itt semmi sincs…
– Neked is j reggelt, Naty… - Harry vgignzett a romokon, aztn tekintete megllt testvrn. – Mondd, jl vagy?
Natalie bevgta a szerkny ajtajt, s megprdlt.
– , remekl! – kiltotta dhsen, s mikor elvette a kezt, egy jabb cssze esett ldozatul. – A kedves apukd meg sem krdezi, hogy n mit szerettem volna?!
– Gondolom lni…
– Ht nem! Nem akarok lassan meghalni! Egyszerûbb lett volna, ha akkor anym elvisz… – elhallgatott, s keserûen nzett Harryre. – Akkor legalbb vele lehettem volna.
Harrynek viszont most telt be a pohr.
– Igen? Remusra nem gondolsz? Vagy a bartaidra? – krdezte szemrehnyan. Odalpett Natalie el, s szinte fojtott hangon kzlte vele: - Mind hallra aggdtuk magunkat miattad! s bele sem merek gondolni, mi lenne most, ha mr halott lennl!
– Idõvel megbkltetek volna…
– Ezt te sem mondod komolyan! – vlttte Harry. – Naty, nem halhatsz meg csak azrt, mert beteg vagy!
– Csak beteg? – krdezett vissza a lny kiss elõre hajolva. – Hallos beteg! Amire nincs gygyszer, semmi, ami megmenthetn az letemet! Ennyi!
– Azrt azt nem mondanm, hogy nincs – suttogta Harry. Testvre dbbenten nzett r, de a szeme mg mindig szikrzott a dhtõl. Most mr tudom, kire emlkeztet… – Egy eslyed van. Egy klnleges medl, ami akkora gygyt erõvel rendelkezik, hogy meggygyulj.
– Te Amade medljrl beszlsz? – krdezte halkan Natalie.
Harry blintott.
– Amint vge a vizsgknak, s elhagyjuk Roxfortot neki is llok a keressnek.
– Harry! Az a medl valsznû mr nem is ltezik!
– De igen – ellenkezett Harry. Idõkzben a kis konyhai asztalon a stõtkltõl kezdve mindenfle ennival jelent meg. – Nitus megmondta, hogy ltezik, s itt van valahol Angliban, sõt, taln lehet, Londonban.
– Na ne… te komolyan hiszel ebben a legendban? – hpogott a lny, s megtmaszkodott a szekrny szlben. Taln mgsem volt mg olyan jl, mint mutatta.
– Ez. Nem. Legenda – sziszegte Harry dhsen. Egyszerûen semmivel sem tudta bizonytani az igazt. – Sõt, mondok mg valamit. Voldemort nagyon is l, s azt akarja majd. Megjsoltk.
Natalie legyintett egyet.
– Hagyjuk. Nem fogsz meggyõzni… inkbb egynk.
– Apm hova ment, nem tudod? – rdeklõdtt Harry, msra terelve a tmt. Ha tudta volna, hogy mekkora dht vlt ki a testvrbõl, taln nem krdezi meg.
– Ne emltsd meg nekem Pitont! s nem, nem tudom, hol a fenben lehet!
– Naty! Fejezd be ezt a hisztit! Megmentette az letedet, hlval tartozol neki…
– Nem krtem r! – vgott kzbe Natalie.
Harry nem is merte a kvetkezõ krdst feltenni. Aztn mgis megtette.
– Mondd, apm rjtt, hogy beteg vagy? – krdezte halkan.
– Nem jtt r! s nem is akarom, hogy tudja! – Httat fordtott Harrynek, s alig hallhatan folytatta: - Apmnak, Remusnak is elmondtam. Mi lett belõle? Ht ne akard tudni.
– De ha elmondand neki, lehet, tudna segteni…
– Rajtam nem lehet segteni, fogd mr fel, Harry!
Testvre lecsapta a kst az asztalra, Harry ltta, hogy remeg a dhtõl.
– Naty..
– Harry, meg szeretnlek krni valamire.
– Attl fgg mire – tette hozz Harry gyanakodva, de mr sejtette, mire meg ki a jtk.
– Szeretnm, ha soha senkinek nem mondand el, mi van velem. Legfõkpp Pitonnak nem.
Harry shajtott egyet, s igyekezett higgadt maradni.
– Hres bjitalmester, segthetne a szenvedseiden.
– Segtek magamon! Soha ne mondd el neki! Nem akarom, tudja. Gyûllm õt.
– Naty, hogy mondhatsz ilyet? – krdezte felhborodottan Harry. – Kiss goromba, de rendes ember! Ezen kvl az apd!
– Nem rdekel… Az n apm Remus Lupin. Ronnak krlek ne mondd el. Nem ln tl, azt hiszem – suttogta Natalie.
– Nem llt szndkomban. – Harry nttt magnak tejet a bgrjbe. – Nem tudom, mit gondolsz Pitonrl, mit fog tenni, ha megtudja? Segtene neked!
– Nem kell a sznalma… s senki sem.
– Naty…
Natalie megfordult, s mosolyt erõltetett az arcra.
– Nem eszel ebbõl a kalcsbl? Jnak tûnik!
Harry lemondan megrzta a fejt.
– Remussal mi trtnt, hogy mg mindig nincs itt?
– Azt hiszem, most õ is az igazgatnl van Pitonnal, de itt volt reggel – meslte vidman Natalie, mintha az elõbbi beszlgets meg sem esett volna kzttk.
– Remek… - morogta az orra alatt Harry. Idegestette a tny, hogy mindenrõl lemaradt, egy erõs altat miatt. pp krdezni akart volna mg valamit, mikor kopogs hallottak.
– Ki a fene lehet az ilyenkor?
– Nem tudom. Megyek, s ajtt nyitok – kzlte Harry. Letette a pohart, s a nappaliba indult. Mg az ajtbl visszafordult: - Azokat a csszket tedd rendbe, mert apm egyik kedvenc kszletbõl valk. Ne akard tudni, mekkora balht csap, ha a cuccai kzt valami tnkremegy.
– rdekel…
– Naty! – szlt r Harry. – Krlek.
A bejrati ajt felõl jabb kopogs hallatszott, a ltogat roppant trelmetlennek tûnt. Harry tvgott a nappalin, s ott is termett az ajtnl.
pp jtt volna a kvetkezõ trelmetlen kopogs, mikor Harry kinyitotta az ajtt. A jvevny visszahzta a kezt, s eltklten nzett Harryre.
– Te meg mi a fent akarsz itt? – krdezte dbbenten.
– Na llj odbb Potter, mert nem hozzd jttem – vgta r Draco Malfoy.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
