VI. V�laszt�sok

M�lt:
�jszaka volt, m�gis l�tni lehetett az �sv�nyt a Roxfort parkj�ban, mert a telihold f�nye bevil�g�totta az udvart. Perselus Piton hideg mosollyal az arc�n v�rakozott t�relmesen, elb�jva egy kisz�gell�s m�g�tt.

Nemsok�ra �jf�l, s akkor Blacknek itt a helye.

- F�regfark, ne remegj m�r, hisz annyiszor kisz�kt�nk m�r ilyenkor! – Hallotta meg a v�rva v�rt griffend�les f�l�nyes hangj�t.

Nem sokkal k�s�bb a k�t alak elhaladt el�tte, majd a f�riaf�z fel� indult. Perselus egy pillanatra megd�bbent, mire k�sz�lnek ezek az �r�ltek? – futott �t rajta. V�g�l n�m�n k�vetni kezdte �ket, hisz ez�rt volt itt. Ha �k nem f�lnek, akkor neki sincs oka.

Megd�bbenve l�tta, hogy valami halv�ny megcsillan a fa egy pontj�n �s a fa megdermed, ahogy �mulva n�zte az �gakat, szinte �szre sem vette, hogy a Sirius elt�nik egy lyukban. Az utols� pillanatban m�g �szbe kapott, s �gy n�h�ny perc ut�n egy fa�ggal megb�kte a g�b�t, majd amikor a fa ism�t megdermedt � is bem�szott. Zavarta, hogy nem l�t semmit, de nem akart f�nyt gy�jtani, mert akkor �szrevehetik, �gy h�t s�t�tben, tapogat�zva, b�zva a j� szerencs�j�ben indult el el�re, a hangok ir�ny�ba.
Egy p�r perc s�ta ut�n a hangok megv�ltoztak, �s a j�ratban a leveg� is. M�gis, jobban zavarta, hogy m�r nem besz�lget�st hallott, hanem furcsa vony�t�st �s ugat�st. �rezte, hogy valami nincs rendben, de ha m�r id�ig eljutott mindenk�ppen tudni akarta, mi az, amit a Tekerg�k olyan m�lys�gesen rejtegetnek. �gett a kez�ben a p�lca, hisz Sirius egyed�l volt, Peter �gysem sz�m�t, v�gre legy�zhetn�. Csak tal�lja meg…

Ism�t felhangzott egy hangos �v�lt�s, majd egy hangos csattan�s, mintha valamit f�ldh�z v�gtak volna, v�g�l egy f�jdalmas vony�t�s.

- �llatokat k�noznak? Ezt az�rt nem felt�teleztem r�lad, Black… Ha ezt a rajong�i k�r�d megtudja – suttogta maga el� csikorg� foggal.

A k�vetkez� l�p�s ut�n v�get �rt a j�rat, �s p�r l�p�s ut�n egy h�zban tal�lta mag�t. K�r�ln�zett, de nem volt ismer�s, fogalma sem volt, merre lehet. A fal ment�n, elrejt�zve a b�torok m�g�tt �vatosan indult a hangok ir�ny�ba.

V�g�l el�rte az ajt�t, ami m�g�tt a Tekerg�k rejt�ztek, s el�sz�r csak egy kicsit bel�kte, hogy beleshessen, hogy tudja, mi v�r r�. Att�l azonban, amit megl�tott megdermedt �s k�ptelen volt megmozdulni.

Egy v�rfarkas, �tv�ltozva, j�l l�that�an d�h�s �s �hes. Ez ellen nem tudja mag�t megv�deni…
Ha ezt t�l�lem, Blacknek v�ge – gondolta v�g�l, mikor lassan kezdett �szhez t�rni.

- Piton?! Mit keresel itt? – z�kkentette ki a gondolatmenet�b�l egy t�l j�l ismert hang.

- Potter? – p�rd�lt meg azonnal. Hiba volt, mert a hangos kiab�l�ssal felh�vt�k magukra a figyelmet �s a v�rfarkas az ajt� fel� indult. Perselus nem vette �szre, mivel vill�ml� szemmel, kivont p�lc�val

Jamesre koncentr�lt, �gy teljesen megd�bbent, amikor a fi� arca els�padt �s r�m�lten felki�ltott.

- Piton menek�lj! GYER�NK! Ha itt maradsz nem �led t�l! – kiab�lt egyre idegesebben. Perselus el�sz�r azt hitte, csak be akarja csapni, de azt�n esz�be jutott, mit is l�tott f�l perce az ajt� m�g�tt �s azonnal megindult a j�rat fel�.

- Potter, ne h�sk�dj, gyere! – ki�ltott m�g vissza, de mivel semmi v�lasz nem �rkezett h�tra n�zett. D�bbenten l�tta, hogy a h�ta m�g�tt egy �ri�si szarvas az agancsaival tartja vissza a v�rfarkast, az izmai megfesz�lnek �s l�tszik, hogy m�r alig k�pes ellen�llni a m�sik �llatnak. Piton gyorsan megfordult, felismerve, hogy ez nem a gondolkod�s ideje �s visszarohant a f�riaf�zh�z.

Csak az �gy�ban fekve gondolta �t, hogy mi is t�rt�nt vele val�j�ban. Sirius csapd�ba csalta, ebben biztos volt. M�gsem �rtette, v�rfarkas? Ezek v�rfarkassal j�tszanak? Majd lassan �sszerakta mag�ban a k�pet, Remus, mindig s�padt �s v�kony, �s sokszor beteg, mindig teliholdkor. Telihold ut�n a Tekerg�k mindig �lmosak �s Remus m�g a szok�sosn�l is s�padtabb.

- Meg�llek, Sirius Black! – suttogta maga el�, hideg, gy�l�lettel teli hangon.

**
Jelen:

Lily Evans remegve �lt a r�gi kis h�zban �s
elfeh�red� ujjakkal markolta az ott tal�lt pergament. H�rom h�t, ennyi idej�k van, hogy valahogy megmenek�ljenek. Voldemort v�gleg el akarja t�r�lni �ket a f�ld sz�n�r�l. M�lyet s�hajtott, hogy rendezni tudja a gondolatait. Nem �rtette, mi�rt figyelmezteti a f�rfi. Hiszen gy�l�li �t, soha nem j�tt ide t�bb� �gy, hogy �t is v�rta volna. S most m�gis itt ez a lev�l, hogy menek�lj�n.

Perselusnak tudnia kellett, hogy � szereti, a vil�gon mindenn�l jobban, hiszen ha nem �gy lenne, nem is lehetne itt. De azt nem tudhatta, hogy mi�rt �l m�gis Jamesszel. Nem is fogja megtudni soha – futott �t rajta a keser� gondolat �s egy k�nnycsepp indult �tj�ra az arc�n.

- Mindig miattad s�rok… - suttogta maga el� halkan.

Visszaeml�kezett arra a r�gi napra, amikor
megtudta, hogy Perselus csatlakozott a hal�lfal�khoz, hab�r tudta, hogy ezzel �t elvesz�ti.

M�gis, valamilyen m�lys�ges gy�l�let �s k�n mozgatta bel�lr�l, amivel m�g � sem tudott szembesz�llni. Valami t�rt�nt vele, amir�l soha nem besz�lt, s ami ut�n James nem zaklatta t�bb�, csak ha Sirius nem hagyott m�s lehet�s�get. Lily ezt l�tta, �rezte a v�ltoz�st, de nem �rtette mi t�rt�nhetett. Perselus olyan m�lys�gesen gy�l�lte Blacket, ahogy el�tte m�g soha senkit, m�g a sz�leit sem, �s a l�ny sz�ve szakadt meg, hogy nem tudta meg az ok�t �s nem tudott seg�teni. �rezte, hogy t�volodik t�le… egyre messzebb…

**

M�lt:

Lily t�relmesen v�rt a kis h�zban, tudta, hogy Perselus hamarosan k�vetni fogja, hiszen �reznie kellett, hogy bel�pett. A t�z el�tt �lt a kedvenc fotelj�ban, �s elmerengett.

Nagyon szerette �t, de egyre jobban f�ltette is. M�r az els� perct�l tudta, �rezte a k�nt, a f�jdalmat, gy�l�letet a m�sikban, de �gy t�nt, hogy k�pes enyh�teni �s seg�teni. Most m�gis, az ut�bbi hetekben a fi� mintha bez�rk�zott volna, hideg lett �s �res. Bels� t�z �gette �s Lily nem f�rhetett hozz�. Egyre t�volabb ker�lt t�le, s � nagyon f�lt, hogy v�g�l csatlakozni fog Voldemorthoz, mert a m�lt mag�val r�ntja. Nem �rzett mag�ban el�g er�t, hogy visszatartsa…

V�g�l meg�rkezett Perselus, �r�kkal k�s�bb, vacogva, vizesen, remegve. Szem�ben furcsa, szokatlan t�z izzott. Ajka remegett, arc�n eg�szen szokatlan, bels� k�nt t�kr�z� kifejez�s �lt. Lily megr�m�lt, �gy m�g sosem l�tta.

- Mi t�rt�nt veled?

- �n… �n… - kezdte halkan, majd elmer�lt az �t kutat� z�ld szemekben �s k�nnyezni kezdett. A l�ny r�m�lete m�g er�sebb lett, hiszen sosem l�tta m�g, hogy Perselus kimutatn� az �rz�seit, nemhogy s�rna.

- Mi t�rt�nt? Mondd e! – L�pett oda hozz�, majd �vatosan felemelte a fi� lehajtott fej�t, hogy a szem�be n�zhessen. Az, amit l�tott, iszony� f�jdalom volt, k�n, gy�l�let, �nv�d… - Mit tett�l Perselus?

- Meg… megk�noztam valakit...felelt a l�nynak, mintha �lomb�l �bredt volna fel.

Lily hirtelen h�tr�bb l�pett, elr�ntva a kez�t. Kutat� pillant�sa azonban nem engedte el a k�nnyes fekete szemeket.

- Mi�rt? – tette fel a k�rd�st m�lys�ges nyugalommal. Tudta a v�laszt, �s ez mindenn�l jobban f�jt. M�r t�l k�s�, a fi� d�nt�tt. Ha nem t�ved, ha igaza van, akkor az � �let�nek v�ge. Perselus n�lk�l � semmi �s senki. �s a fi� el�rulta �t, �s a szerelm�ket, mindent, ami �sszek�t�tte �ket…

- Mert ez volt a feladat. Ha nem teljes�tem, nem csatlakozhatom… - v�laszolt lassan, nyugodtan, mik�zben �let�ben el�sz�r minden �rz�s kirajzol�dott az arc�ra. Szenvedett, v�gtelen�l szenvedett…

- Egy �rtatlan embert k�nozt�l meg? – tette fel v�g�l remeg� hangon a k�rd�st, el�re tudva ezt a v�laszt is. Ahogy a fi� b�lintott, a l�ny l�b�b�l kiszaladt minden er�. �gy �rezte, a vil�g �sszeomlik k�r�l�tte �s � csak �ll ott, a fergeteg k�zep�n. V�g�l felemelte a p�lc�j�t �s elhoppan�lt.

Perselus le�lt oda, ahol kor�bban a l�ny v�rt r�, �s n�m�n meredt a t�zbe. L�tta maga el�tt a megk�nzott n� remeg� alakj�t, k�nnyes z�ld szem�t, amivel pont olyan k�ny�rg�en n�zett r�, mint a szerelme. Tudta, hogy nem szabad, hogy nem j�, amit tesz, de nem volt m�s �t. Akkor, ott �gy �rezte, hogy nincs m�s lehet�s�g. Ha nem teszi meg, miut�n megkereste a Nagyurat – mert m�r �gy neveztette mag�t – akkor meg�lik, szemrebben�s n�lk�l.

Megtette h�t, de ezzel nem csak a n�t k�nozta meg, saj�t v�rz� lelke is darabokra szakadt. Az utols� j�, ami m�g rejlett benne Lilyhez k�t�tte, �s most ezt is t�nkretette. A l�ny el fogja hagyni…

- Mi�rt? Mi�rt kellett megtennem? – k�rdezte a t�zt�l, mintha az megadhatn� a v�laszt.


**

N�h�ny nappal k�s�bb tal�lkoztak, az �vegh�z m�g�tt, v�letlen�l. Perselus f�veket akart lopni egy b�jitalhoz, Lily pedig tudta, hol tal�lhatja meg. Szenvedett n�lk�le �s adni akart m�g egy es�lyt. B�zni szeretett volna abban, hogy visszatarthatja, hogy m�gis meggondolhatja mag�t a fi�, hogy el�g volt neki az egyetlen alkalom, hogy meg�rtse, mire k�sz�l.

Perselus lassan felegyenesedett, �s mag�hoz h�zta az �t n�m�n figyel� l�nyt, majd l�gyan megcs�kolta. Hiszen szereti �t, �s nincs semmi, ami elv�laszthatn� �ket…

Halk kuncog�s zavarta meg �ket, Perselus azonnal elkezdte keresni, hogy ki lehet, v�g�l d�h�sen vill�ml� szemmel r�ntotta ki Bertha Jonkinst az egyik bokor m�g�l.

- Meg�tkozlak, ha b�rkinek is besz�lni mersz r�lunk! – magasodott f�l� fenyeget�en. Lily csak n�zte n�m�n, �s nem tudta elfogadni, hogy ez a f�rfi, mert nem volt m�r gyerek t�bb�, az, akit � ismer �s szeret. S�t�ts�g vette k�r�l ebben a pillanatban, ahogy nem uralta a d�h�t.

**

Perselus Piton a beavat�sra v�rt, nem volt t�bb� vissza�t. Mikor megkereste a Nagyurat, akkor eld�nt�tte a sors�t. Vagy t�mogatja, vagy meg�lik…

Ahogy minden id�k legnagyobb fekete m�gusa meg�rintette a kez�t ismeretlen f�jdalom s�p�rt v�gig a test�n. A k�n hat�s�ra �sszeszor�totta a sz�j�t, izmai megfesz�ltek, de egyetlen hang sem hagyta el az ajk�t. M�lt�nak kellett lennie, ha megsz�lal, a Nagy�r azonnal meg�tkozza.
Az alatt a n�h�ny pillanat alatt, am�g az �r�k b�lyeget a test�re �gette(,) a k�n v�gigfutott rajta, hogy is jutott id�ig, mi vezetett v�g�l ehhez a d�nt�shez.

Esz�be jutott az �sszes ver�s, amit gy�l�lt apj�t�l kapott. Anyja remeg�, izzadt v�rpatakos teste, amikor a f�rfi egy utols� �t�se ut�n �r�kre lehunyta csillog� fekete szemeit. Az a d�h, az �r�k, gy�gy�thatatlan, �nem�szt� gy�l�let, ami miatt megfogadta, hogy meg�li azt a f�rfit, aki miatt ilyenn� v�lt.

Az els� rem�nyteli napok a Roxfortban, amikor m�g azt hitte, lehetnek bar�tai, ugyanolyan lehet, mint a t�rsai. Azt�n a lass� r��bred�s, hogy a szeg�nyes holmija, z�rk�zotts�ga, k�lseje tasz�t mindenkit, aki csak r�n�z.

Esz�be villant egy �vekkel k�s�bbi p�rbaj k�pei, amikor legy�zte az �nim�d� Pottert, mert v�gre egyed�l �llt ki ellene.
S v�g�l az elm�lt �v, ahol minden m�s eml�ket els�p�rt egy csillog� z�ld szemp�r, egy illat, egy �rint�s.

Egy pillanatra melegs�g j�rta �t, ahogy a l�nyra gondolt, majd lassan visszat�rt a val�s�gba, s d�nt�se teljes s�llyal r�nehezedett. Hi�ba szerette a v�r�s haj�, smaragdszem� t�nd�rt, akit a rejtekhely�n ismert meg igaz�n, az apja �s Black ir�nt �rzett engesztelhetetlen gy�l�let minden m�sn�l er�sebb volt.

M�r t�l gyenge volt, hogy szeressen, �szint�n, �nzetlen�l, hogy ezt minden m�s fel� helyezze, s szomjazta a hatalmat, hogy bossz�t �llhasson az apj�n. Ez h�zta ide, �s emiatt vesztette el az utols� csepp rem�ny�t is arra, hogy �ljen. Lily…
Megr�zta mag�t, el�zve a k�nz� gondolatokat, az�rt van itt, mert itt er�t, hatalmat kap. �r�kre…

**

Az avat�s ut�n sietve visszahoppan�lt, majd gyalog indult a rejtekhely�re. Ahogy kil�pett az �sv�ny sz�l�re, megl�tott valamit, ami meg�ll�totta. Egy s�t�t folt a patak partj�n. Ahogy jobban megn�zte, r��bredt, hogy a l�ny az. �lmosan, semmibe r�ved� szemekkel pihent ott, s v�rt, ki tudja mi�ta…

- Lily? – k�rdezte rekedten.

- N�la volt�l? – felelt an�lk�l, hogy odafordult volna. Nem kapott v�laszt, mert a f�rfi nem volt k�pes megsz�lalni, csak b�lintani tudott, �gy a boszork�ny folytatta. – Megkaptad a jegyet? – hangja megremegett, s z�ld szemeivel m�r a szeretett arcot p�szt�zta, rettegve, hogy meger�s�t�st kap.

A f�rfi feh�r b�re m�g feh�rebb lett, s a fekete szemek izz� katlank�nt v�ltak el az arc�t�l. Percekig n�m�n mer�lt el a z�ld szemekben, arra gondolva, hogyha v�laszol, �r�kre elveszti az egyetlen j�t az �let�ben.

V�g�l b�lintott, lassan, b�tortalanul, s k�ny�rg� fekete szemekkel kutatta a v�laszt. Tal�n van rem�ny? Megbocs�t?

- S�rv�r� vagyok, Perselus – sz�lalt meg ism�t a l�ny, meglep�en nyugodt hangon. � m�r nem �rzett semmit, m�r megfagyott…

A f�rfi ezt hallva megremegett, tart�sa m�g g�rnyedtebb� v�lt, hiszen tudta… de gyenge volt, t�ls�gosan gyenge. Lassan elfordult �s elindult a kast�ly fel�. S�t�t alakj�t halv�nyan megvil�g�totta a holdf�ny, az egyetlen tiszta f�ny az �let�ben.

Lily kez�be temette az arc�t, �s n�m�n zokogni kezdett.

- V�ge, mindennek v�ge…

- Ebben igazad van – sz�lalt meg mellette valaki. R�m�lten kapta fel a fej�t, hogy megn�zze, ki tal�lt r�.

- Sirius? Mit keresel te itt?