A hirtelen fel�bred�se ism�t �r�mmel t�lt�tte el a kis h�z lak�it, amiben az�ta nem volt r�sz�k, mi�ta hazahozt�k a kisl�nyt. B�r sejtett�k, min mehetett kereszt�l, �s hogy gyerekk�nt ez mennyire megviselhette, m�gis a tudat, hogy ism�t k�zt�k van, �s a t�rt�ntekhez k�pest j�l van, mindenn�l t�bbet jelentett. A hirtelen j�tt v�ltoz�snak csak r�vid ideig �r�lhettek, mert az �jszakai besz�mol� ut�n nem sz�lalt meg t�bbet, �s nem vett tudom�st a k�rnyezet�r�l.

Hermione igyekezett mindenben a kedv�re tenni, kedvenc�t f�zni, dalokat �nekelni, vagy csak mellette �lve biztons�got adni, de sikertelen�l. Rose csak fek�dt, mozdulatlanul, �bren is, nem figyelt semmire, ami k�r�l�tte t�rt�nt. Enni nem akart, nem is foglalkozott az el� tett �telekkel, sem az �t �lel� l�nnyal.

Arca semmilyen �rzelmet nem t�kr�z�tt, szeme tomp�n csillogott. Hi�ba pr�b�ltak meg mindent, a helyzet egyre romlott. Legink�bb csak aludt, vagy �lettelen pillant�ssal b�multa a feje f�l�tt a plafont.

Hossz�nak t�nt minden �ra, amit Rose �jra m�ly �lomba mer�lve t�lt�tt. Ugyan f�l�bredt olykor, de egyre r�videbb id�re. Egy h�t ut�n m�r csak n�h�ny �r�t t�lt�tt f�radtan fekve, de nyitott szemmel az �gyban, m�g a nap t�bbi r�sz�t r�m�lmokkal k�zdve �taludta.

Hermione rengeteg id�t t�lt�tt mellette, halkan d�dolt, vagy cs�ndben olvasott, egyszer-egyszer r�pillantva a betegre. M�gis, egyre jobban elkeseredett, l�tva a kicsi roml� �llapot�t. Arca s�padt lett a szob�ban egyhelyben t�lt�tt id�t�l, szeme f�jdalmasan csillogott.
Perselus m�r nem csak a kisl�ny�rt agg�dott, hanem kedvese eg�szs�g��rt is. F�lt, hogy Hermione t�nkreteszi mag�t az �lland� �nmarcangol�ssal, azzal, hogy szinte nem is alszik, nem eszik, csak f�radtan �l a Perselust�l kapott hintasz�kben, �s figyelte Rose-t.

A f�rfi megpr�b�lt mindent megtenni, kipr�b�lt k�l�nb�z� b�jitalokat, egy id� ut�n m�r er�s�t� f�zetet itatott mindkettej�kkel, de hi�ba. Est�nk�nt f�radtan t�maszkodott az ajt�f�lf�nak, onnan figyelte a fiatal n� �nk�nz�s�t.

Hermione nem vett tudom�st semmir�l maga k�r�l, megpr�b�lt kapcsolatot teremteni Rose-zal, sikertelen�l. Ak�rh�nyszor pr�b�lkozott, �thatolhatatlan fallal tal�lta mag�t szemben. Perselusb�l �rad� aggodalmat �rezte, de egyszer�en nem �rdekelte. Egyszer�en legyeng�lt az elm�lt id�szakban, �s nem volt k�pes elviselni ezt az �jabb csap�st.

A f�rfi is szenvedett, de nem hazudtolta meg �nmag�t. N�m�n, �rzelmeit elfojtva k�nl�dott az �jb�l r�t�rt mag�nnyal, �s az aggodalommal, ami belengte a kis h�zat. �gy �rezte, mintha a kor�bban naps�t�ses, vid�m otthon egyre s�t�tebb, egyre kisebb lenne. Mintha minden koszos, r�gi, megkopott lenne, a szeretett k�pek elvesztett�k f�ny�ket, sz�neik megfakultak. A h�z apr� hib�i eddig csak t�k�letesebb� tett�k sz�m�ra, hiszen n�la jobban senki nem tudta, hogy ami t�k�letes, az nem val�di. Hogy az igazi �rt�ket akkor fedezz�k fel, ha valamit �rnyoldalaival egy�tt elfogadunk. Most m�gis minden apr� hiba b�ntotta a szem�t, a r�gi fapadl� nyikorg�sa k�nz�, homlokf�jd�t� zajj� er�s�d�tt. A konyha kiss� megkopott asztal�n a foltok eddig egy-egy boldog eml�ket id�ztek fel, most m�gis mindegyik egyre nagyobbnak t�nt, mintha csak beh�l�znak az asztal fel�let�t. Az �rny�kok egyre dagadtak, a f�nyek halv�nyultak, �z�tt vadk�nt �lt az otthon�ban.

Ha egyed�l volt, minden pillanatban v�gyat �rzett, hogy megkeresse Hermion�t, �t�lelje, megvigasztalja, hogy v�gre elt�nj�n az arc�r�l az a kifejez�s, ami napok �ta nem v�ltozott. F�jdalom, �ress�g, f�lelem… Ha mellette volt, csak azt �rezte, hogy t�ls�gosan gyenge, nem k�pes seg�teni rajta, hi�ba tesz meg mindent. V�g�l m�r egyre kev�sb� kereste a l�ny t�rsas�g�t, mert �rezte az elutas�t�st. Hi�ba tudta, hogy Hermione �gy fogadta el, ahogy van, most m�gis megk�rd�jelez�d�tt a kapcsolatukba vetett hite. Egyed�l �rezte mag�t, �s f�k�nt, amit a legjobban gy�l�lt: tehetetlennek.

Ahogy a l�ny a szob�ban, a kisl�ny �gya mellett tal�lt mag�nak �lland� helyett, �gy � ism�t elb�jt a b�jitallaborba, �stjei �s f�zetei k�z�. Nem is vett�k �szre, ahogy egyre m�lyebb lesz a szakad�k, amely Hermione hallgat�sa miatt ny�lt k�z�tt�k. Vagyis, Perselus �rezte, �s tudta is, de nem volt k�pes tenni ellenne. Eddig mindig a l�ny volt az, aki k�zeledett hozz�, aki megkereste �t, ha n�zetelt�r�s�k t�madt, vagy ha gondjuk volt. Most itt �llt, egyed�l, �s egyre r�m�ltebben rejt�zk�d�tt el munk�nak �lc�zva a t�voll�t�t. B�r erre a kifog�sra csak saj�t maga el�tt volt sz�ks�ge, Hermion�nek mindegy volt, mi t�rt�nik k�r�l�tte.

Ahogy eltelt egy h�t, majd m�g egy, szinte idegenk�nt laktak egym�s mellett. Perselus szinte el is felejtette, milyen volt kor�bban, amikor m�g boldog volt, �let�ben el�sz�r, igaz�n boldog. R�gi bar�tk�nt k�sz�nt�tte a mag�nyt, kelletlen�l b�r, de keser� mosollyal fogadta, hogy ism�t ez a sorsa.

McGalagony megl�togatta �ket, de � sem tudott semmit tenni. Megpr�b�lt besz�lni Hermion�vel, de a l�ny hasonl�an Rose-hoz, szinte tudom�st sem vett a jelenl�t�r�l. Olykor v�laszolgatott neki, de a Perselusszal kapcsolatos k�rd�sekre csak annyit mondott, a laborban megtal�lja, besz�ljen vele.

Az igazgat�n� d�h�sen l�pett oda a f�rfihez, h�tha n�la t�bb eredm�nyt �r el. Azonnal l�tta, hogy Perselus kezd �jra bez�rk�zni, visszab�jni az �r�k �lca m�g� a r�gi vil�gba, �s megpr�b�lta felr�zni, mag�hoz t�r�teni, de sikertelen�l. Rem�lte, hogy legal�bb annyit el�rt, hogy Perselus elgondolkozik, s tal�n tesz egy l�p�st a l�ny fel�.

Idegesen, elgondolkodva t�vozott a h�zb�l, mert � m�r sejtette azt, ami a k�bult szenved�sen kereszt�l nem tudatosult a p�rban, hogy Rose nem fog meggy�gyulni. � �rezte a l�ny k�r�l a m�gia v�ltoz�s�t, �s �rz�kelte azt, hogy mi t�rt�nik, ha �ppen mag�n�l van. Nem mondta el nekik, mert �gy is t�ls�gosan elmer�ltek m�r a b�natban.

Tiszt�ban volt vele, hogy mi fog t�rt�nni, de f�lt, hogy az igazs�ggal m�g jobban elt�vol�tani �ket egym�st�l. Mindketten legyeng�ltek az elm�lt id�szakban �s m�g nem tudt�k magukat t�ltenni azon a f�jdalmon, amit jelentett, hogy halottnak hitt�k a m�sikat. M�gsem gondolta, hogy pont egym�s eltasz�t�s�val fogj�k a sokkot kezelni. Perseluson m�g nem is lep�d�tt meg annyira, hiszen � mindig is szeretett kit�rni a probl�m�k err�l, �s semmibe venni az �rzelmeket, mintha azzal, hogy nem vesz r�luk tudom�st, a f�jdalmat is elker�lhetn�. Hermione viselked�se azonban v�ratlanul �rte, er�sebbnek hitte, most pedig f�ltette a fiatal l�nyt.

Az iskol�b�l minden nap baglyot k�ld�tt, �s egyre szomor�bban olvasta a h�reket. Rose lassank�nt m�r csak k�tnaponta t�rt mag�hoz, majd egyszer egy h�ten. V�g�l �gy d�nt�tt, �jra megl�togatja �ket, mert el kell mondania az igazat, hogy fel tudjanak r� k�sz�lni, emellett valahogy tenni akart valamit, amivel kimozd�tja �ket ebb�l az �llapotb�l, amivel csak egym�st k�nozz�k, ahelyett, hogy t�maszt ny�jtan�nak a m�siknak.
Ahogy bel�pett a kis h�zba, meglep�d�tt a v�gbement v�ltoz�sokon, m�r � is �rezte valami halv�ny visszf�ny�t annak, ami Perselus lelk�re telepedett. A leveg� �llott volt, a b�torok porosak, a szob�k �resek �s hidegek, szinte olyan volt, mintha senki sem �lne ott. Ha jobban belegondolt, be kellett l�tnia, ez �gy is van, hiszen a h�zban m�r nem �lnek, csak �gy vannak, egym�s mellett, de egym�s n�lk�l.

Megk�rte mindkettej�ket, hogy �gy egy�tt besz�lhessen kettej�kkel, majd f�radtan le�lt az egyik roskatag sz�kre a konyh�ban. Bizalmatlanul szeml�lte a furcs�n mozg� fa �l�alkalmatoss�got, majd miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy elb�rja a terh�t, a k�t s�padt, �res arc� feln�ttre n�zett. Be kellett l�tnia, hogy Hermione sem gyerekk�nt, sem pedig di�kk�nt nem tarthat� sz�mon, megv�ltozott, gy�keresen.

- Azt hiszem, itt az ideje, hogy besz�ljek veletek – tegezni kezdte a l�nyt is, �gy hogy m�r nem a di�kja volt.

- Vissza kellene mennem Rose-hoz.

- Nem – felelt hat�rozottan, mire a m�r fel�llni k�sz�l� l�ny d�h�s pillant�ssal vissza�lt. – Most v�gighallgattok, mindketten. Az els�, amir�l besz�ln�nk kell, az Rose.

- Mi van vele? – kapta fel a fej�t Hermione, aki eddig t�relmetlens�g�t rosszul leplezve az asztal karcol�sait n�zegette. Perselus t�relmesen �lt �s v�rt, � m�r belet�r�d�tt abba, hogy elvesztette a l�nyt, ak�rmi is t�rt�nik. B�r mindv�gig gondolkodott azon, hogy mit tehetne, nem volt semmi �tlete.

- Megvizsg�ltam, mikor legut�bb itt j�rtam, de nem mondtam el nektek, mit tapasztaltam. Rem�ltem, tal�lok valami megold�st, de t�vedtem. Nem tudunk rajta seg�teni. Senki sem.

- Meggy�gyul! – tiltakozott hevesen Hermione.

- Te is tudod, hogy ez nem igaz. Az �tok miatt m�g nem halna meg, csak muglik�nt kellene �lnie. Azonban lelkileg megt�rt, aminek az eredm�nye az lett, hogy nem akar �lni. Ha besz�lhet�nk err�l egy n�gy �ves gyerekn�l, akkor �ngyilkoss�got k�vet el. Tiszt�ban van vele, hogy milyen k�vetkezm�nyekkel j�r, ha var�zsol, m�gis minden alkalommal, ha mag�hoz t�r, az �llapot�hoz m�rten a leger�sebb ment�lis var�zslatokat hajtja v�gre, amire csak k�pes. Emiatt �bredt fel egyre r�videbb id�re, �s emiatt nem fog egyszer mag�hoz t�rni t�bbet. Nem tudjuk megakad�lyozni…

- Nem! – ellenkezett sikoltva a l�ny, majd felugrott, �s megvet� pillant�ssal m�rte v�gig a n�m�n figyel� Perselust, �s az �t m�reget� igazgat�n�t. – Nem adhatjuk ilyen k�nnyen az �let�t!

- Az � d�nt�se, �s mi nem tudunk ellene tenni – pr�b�lta McGalagony megnyugtatni, b�r sejtette, hogy nem lesz eredm�nye.

- Nem fogadom el! – k�z�lte hidegen, majd kisietett a konyh�b�l.

- Tartottam t�le, hogy �gy fog reag�lni. Perselus?

- M�r sejtettem egy ideje, hogy valami ilyesmi t�rt�nik, mert minden b�jital hat�stalan volt, aminek seg�tenie kellett volna. De annyira mag�ba z�rk�zott, hogy nem is rem�ltem, hogy lehet vele err�l besz�lni. Nem t�vedtem – s�hajtott fel keser�en.

- Ez �gy nem maradhat, tennetek kell valamit.

- �pp az el�bb mondtad, az � d�nt�se! – emelte fel a hangj�t a f�rfi is.

- Most nem Rose-r�l besz�lek – k�z�lte f�radtan legyintve. – R�latok van sz�, Perselus. Nem engedhetitek meg, hogy ez t�rt�njen. Hermione teljesen elvesztette a kapcsolat�t a val�s�ggal, az emberekkel, veled. Seg�tened kell neki!

- Nem tudok – suttogta halkan, f�jdalmasan. – Mindenn�l jobban akartam, de nem tudok, mert ell�k mag�t�l. Nem enged a k�zel�be, b�rmit is teszek.

- Perselus, gondolkodj! Hermione �rz�, ha szembetal�lkozik lelki f�jdalommal, akkor seg�tenie kell. Bels� �szt�nk�nt, te mondtad nekem, hogy emiatt vesztette el akkor r�gen az eszm�let�t. Te most tele vagy f�jdalommal, jobban, mint m�skor – folytatta gyorsan, l�tva, hogy a f�rfi k�zbe akar v�gni. – Hozd vissza k�z�nk Hermion�t! Te vagy az egyetlen, aki k�pes r�…

A f�rfi csak szomor�an b�lintott, b�r nem tudta, hogyan seg�thetne ez. A l�ny tudom�st sem vett r�la, szinte nem is sz�lt hozz�. Miel�tt McGalagony elment, ben�zett m�g egyszer a szob�ba a beteghez. Ahogy meg�rezte mi t�rt�nt, egy k�nnycsepp indult �tnak az arc�n, de � nem vette �szre, csak kil�pett az ajt�n, hogy elhoppan�lasson. R�mesen �regnek �s gyeng�nek �rezte mag�t, �s mindenekfelett mag�nyosnak. A kisl�ny t�bbet jelentett neki, mint b�rki gondolta volna, ha vele besz�lgetett, el tudott feledkezni a r� nehezed� gondokr�l. Tudta, hogy Voldemort meg�l muglit, s�rv�r�t �s aranyv�r�t egyar�nt, m�gis, v�gign�zni a n�gy �ves kisl�ny szenved�s�t m�s volt, mint elolvasni egy �js�gcikket arr�l, hogy megk�noztak �s gyilkoltak egy csal�dot.

Sok�ig csak �lt az irod�ban, maga el� meredve, �s halkan siratta a kisl�nyt, aki r�vid id� alatt a sz�v�hez n�tt. Majd elkezdte szervezni a temet�st, mert tudta, hogy Perselus�kra nem sz�m�that. Eld�nt�tte, hogy a kicsi a Roxfortban kap egy apr� s�rhelyet, kedvenc hely�n, egy �sr�gi fa mellett. Tudta, hogy Hermione tiltakozni fog, mert a k�zelben szeretn� tudni Rose nyughely�t, de ezt nem engedhette meg. Akkor nem az �gya mellett �lne naphosszat, hanem a s�r mellett.