Hermione pr�b�lt nyugodtnak l�tszani, rem�lte, hogy a f�rfi t�l feld�lt ahhoz, hogy �szrevegye az apr� �rulkod� jeleket. K�v�ncsian fordult a bel�p�, vagyis ink�bb cs�rtet�, fel�.
Tan�ra d�h�dten csapta be az ajt�t maga ut�n, �s a szoba k�zep�n fel-le j�rk�lva morgott.

- Az a n�… Nem seg�tek neki… Megint hazudott – k�pte a szavakat, olykor szitkoz�d�ssal k�s�rve.

- Perselus, mi t�rt�nt? – akasztotta meg egy l�gy hang a j�rk�l�sban. Vill�ml� szemekkel fordult a l�nyhoz.

- Mit keresel itt?

- Megv�rtalak – hangzott a felelet. Rem�lte, hogy hangja nem �rulja el. A f�rfi v�gigm�rte, s arca az el�bbin�l is jobban els�t�t�lt.

- Megv�rt�l? Akkor mit�l s�ros a cip�d? – mordult oda v�dl�n.

- H�t… - kezdte kiss� remeg� hangon, mert ilyen �llapotban m�g sosem l�tta a m�sikat. – m�r egy ideje itt v�rok…

- Mindent hallott�l?

- Nem.

- Mennyit? – l�pett k�zelebb, s n�zett le a l�nyra olyan hidegen, hogy az beleborzongott. �gy �rezte, sosem ker�lhet igaz�n k�zel hozz�, ha b�rmikor ennyire kifordul �nmag�b�l.

- Csak az utols� n�h�ny mondatot hallottam – hajtotta le sz�gyenl�sen a fej�t. – K�sz�n�m.

- M�gis mit? – k�rdezett vissza meglepetten. Egy pillanatra kiz�kkent a d�h�ng�sb�l is.

- Hogy, nem egyezt�l bele, hogy vele… �rted… - dadogott zavartan, f�lig pirulva.

Perselus s�padt arc�n enyhe megd�bben�s l�tszott. Hermione teh�t val�ban f�lt�keny volt, s most megk�sz�nte, hogy nem d�lt be annak a sz�m�t� n�nek. Nem let�madta, vagy v�daskodott, hanem egyszer�en csak megk�sz�nte. M�g mindig meg tudta lepni a griffend�les. Arc�n egy l�gy mosoly jelei t�ntek fel, ahogy a l�nyhoz l�pett.

- Nem lenn�k vele t�bb� – simogatta meg kedvesen az arc�t. Furcsa volt, sem a mozdulat, sem a hang nem illet hozz�, annyira megv�ltoztatta �t. Olyan �rzelmeket, �s reakci�kat hozott el� bel�le, amire soha, senki nem volt k�pes. Vajon igaza volt Lor�nak? Szereti?

- T�nyleg nem seg�tesz neki? – hangja k�ny�rg� volt.

- Egy gyilkos. Nem �rdekli m�s, csak a hatalom – felelt megvet�en.

- Nem rajta seg�ten�l, hanem a l�ny�n. � �rtatlan, nem tett ellened semmit. Arr�l sem tehet, hogy milyen az anyja – majd a f�rfi arc�t l�tva, halkabban fejezte be a mondatot –, vagy az apja.

- Nem b�zom benne – ellenkezett egyre kev�sb� hat�rozottan. Nem �rtette �nmag�t, nem szok�sa csak �gy m�soknak seg�teni. Hiszen semmi j� nem sz�rmazna bel�le, �s m�g a n� is azt hinn�, hogy m�g mindig a mark�ban van.

- �n sem, de bele tudok n�zni a lelk�be, �s megtal�lom, ha hazudik – gy�zk�dte tov�bb.

- Rendben, holnap d�lut�n ideh�vom. Ha elmondja az igazat, �s te meger�s�ted, hogy nem hazudott, seg�t�nk neki. De ha nem lesz �szinte, akkor v�ge – egyezett bele nagy nehezen, b�r legsz�vesebben a fej�t verte volna a falba. Hogy seg�tsen azon a n�n?!

- K�sz�n�m – ugrott fel di�kja boldogan mosolyogva, �s h�zta mag�hoz.

- Esetleg most befejezhetn�nk, amiben megzavartak d�lut�n? – k�rdezte enyh�n k�d�s�d� pillant�ssal Perselus. Hihetetlen volt a l�ny hat�sa r�, csak hozz� kellett �rnie, �s minden m�st elfelejtett.

- Nem �rtem, mire c�lzol – incselkedett Hermione, mik�zben egy kiss� eltolta mag�t�l a f�rfit. Nagy, �rtatlanul csillog� szemekkel n�zett fel, b�r gyorsul� l�legzete el�rulta.

- Seg�tek felid�zni – cs�kolta meg szenved�lyesen. Keze m�r a h�t�t simogatta, majd egyre lentebb t�vedt, s v�g�l cs�p�j�n�l �tfogva szorosan mag�hoz h�zta.

N�h�ny perccel k�s�bb m�r az �gyon fekve cs�kolt�k egym�st, majd Hermione j�t�kosan led�nt�tte a f�rfit, aki csak mosolyogva hagyta mag�t.

- Mire k�sz�lsz? – k�rdezte rekedtes hangon.

- K�v�ncsi vagyok, milyen hat�ssal vagyok r�d – kacagott fel zavartan.

[...]

�gy �rezte, soha nem volt m�g r�sze ilyen boldogs�gban. Hermione olyan �rtatlan volt, olyan �szint�n adta �t mag�t neki, hogy nem tudott nem b�zni benne, egyre k�zelebb ker�lt hozz�. Lassan szinte a r�sz�v� v�lt, s ahogy ez tudatosult benne, hirtelen f�lelem ragadta mag�val. Olyan volt, mint egy rossz sejtelem, mintha a j�v� fenyeget� �rnya sz�llt volna a szob�ra. Ahogy a f�lelem, hogy elvesz�theti, eluralkodott rajta, csak m�g er�sebben h�zta mag�hoz a l�nyt, aki halkan felszisszent, majd mintha meg�rezte volna Perselus lelk�ben lej�tsz�d� v�ltoz�sokat, halkan megsz�lalt, m�lyen a f�rfi szem�be n�zve.

- Itt vagyok veled, nem foglak elhagyni, am�g �lek. Szeretlek – m�s helyzetben tal�n �rzelg�sek lettek volna a szavak, de most valahogy odaillettek. A tan�r sosem mondta, hogy szereti, de nem sz�m�tott, hiszen �gy is �rezte. T�bbet kapott t�le m�r �gy is, mint valaha rem�lte.

�gy aludtak el, egym�st �lelve, boldog-szomor�an. Boldogok voltak, hogy egy�tt lehetnek, de valami rossz sejtelem k�rbelengte a szob�t, a j�v� bizonytalan volt, �s a jelent kellett ki�lvezni�k, amennyire lehet.

**

Reggel Perselus �bredt hamarabb, s ell�gyul� arccal figyelte a mellette b�k�sen szenderg�t. A l�ny f�loldalasan aludt, feje a f�rfi v�ll�n pihent, �s csak der�kig volt betakar�zva. A b�jitaltan�r legsz�vesebben v�gigsim�tott volna a n�ies domborulatokon, de nem akarta megzavarni az alv�sban, �gy csak n�ma csendben figyelte. N�h�ny perc m�lva, mintha meg�rezte volna, hogy n�zik, Hermione is fel�bredt, �s �lmosan pislogva n�zett az �t figyel� fekete szemp�ra.

- J� reggelt – suttogta kedvesen a f�rfi.

- J� reggelt – mosolyodott el sz�lesen. Majd el�gedetten ny�jt�zkodva Perselusra hengeredett, �s egy cs�kot lehelt a sz�j�ra. A f�rfi egyb�l mag�hoz r�ntotta, lett volna ellen�re ott folytatni, ahol �jjel abbahagyt�k, azonban n�h�ny cs�k ut�n a l�ny kisiklott a karjai k�z�l, �s elt�nt a f�rd�szob�ban.

Amikor visszat�rt Perselus m�r t�relmetlen�l v�rt r�. Ha m�r �gy sz� n�lk�l otthagyt�k, �gy d�nt�tt f�rdik � is reggeli el�tt. Hermione vid�man mosolyogva s�t�lt oda hozz�, de l�tva a f�rfi arc�t, eredeti sz�nd�k�t�l elt�rve nem cs�kolta meg, hanem j�t�kosan a f�rd�szoba fel� r�ngatta, majd bel�kte.

- Azt gondoltam, sose jutok be – morogta Perselus, mintegy bossz�b�l. Ut�lt v�rni…

- Ha sietsz – kezdte sokat sejtet�en -, m�g s�t�lhatunk egyet reggeli el�tt – fejezte be kacagva, majd megpr�b�lta r�csukni az ajt�t a bossz�s f�rfira.

- S�t�lni? – felelt felh�zott szemekkel, mik�zben ellentartott, hogy be ne l�kj�k a f�rd�szob�ba.

- Persze, mi m�sra gondolt�l? – felelt egy k�rd� mosollyal a l�ny. Maga volt a sz�letett �rtatlans�g. – Csak nem rontan�d meg egy di�kodat? – ezzel a mondattal �gy meglepte a f�rfit, hogy m�r gond n�lk�l be tudta tuszkolni, s nevetve r�csapta az ajt�t. Sejtette, hogy ennek m�g meglesz a b�jtje, de most s�t�lni akart, mihamarabb. T�relmetlen�l v�rta Perselust, majd esz�be �tl�tt, hogy tal�n �t k�ne �lt�znie, �gy �tballagott a szob�j�ba. Ahogy a l�d�j�ban kutatott valami ruha ut�n, egy k�nyv akadt a kez�be, amit m�g Ginnyt�l kapott, �s amit a szilveszteri sminkhez is haszn�lt. �lmodozva belelapozott, majd egy sort olvasva elfeh�redett.

- Err�l teljesen megfeledkeztem – csapott d�h�sen a homlok�ra. Gyorsan visszafutott a f�rfi szob�j�ba, a k�nyvel a kez�ben. Perselus csak d�bbenten n�zett r�.

- Mi t�rt�nt?

- N�zd – tolta az orra el� a k�nyvet. - Ezt elfelejtett�k – suttogta m�g, m�lyen elv�r�s�dve. – Seg�tened kellene, vannak hozz�val�id?

A tan�r el�sz�r elfeh�redett, meg�rtve mire c�loz a l�ny, majd kutatni kezdett a l�d�j�ban. V�g�l egy �vegcs�t adott Hermione kez�be.

- Idd meg, 24 �r�n bel�l hat�kony.

- Te ilyen b�jitalt tartasz magadn�l? – k�rdezte megd�bbenve, miut�n felhajtotta az �veg tartalm�t.

- Tan�r vagyok, r�ad�sul b�jitaltan�r. A di�kok pedig nem k�pesek parancsolni a hormonjaiknak… - magyar�zkodott d�h�sen-zavartan. M�g Albus parancsolt r�, hogy ha ilyen k�r�ssel fordulnak hozz� a di�kok, seg�tsen nekik. Akkor nagyon haragudott az igazgat�ra…

- V�g�lis, aki m�r hozz�d mer fordulni egy ilyen k�r�ssel, az meg�rdemli a b�jitalt – vigyorodott el sz�lesen.

- Tal�n ijeszt� lenn�k? – hangzott a fenyeget� felelet.

- Igen, nagyon – felelt vid�man a l�ny. – Mehet�nk s�t�lni?