A barna szemekben k�l�n�s f�ny villant, majd Hermione lassan megmozdult, k�zelebb l�pett a f�rfihoz. Mindv�gig a fekete szemekbe n�zve l�bujjhegyre �llt, majd b�tortalan, �vatos cs�kot lehelt a m�sik sz�j�ra.

Perselus egy pillanatra szinte megfagyott, majd mag�hoz h�zta a l�nyt, �s viszonozta a cs�kot. N�h�ny r�pke percre mindketten megfeledkeztek a k�lvil�gr�l, majd a f�rfi t�rt hamarabb mag�hoz. Nehezen elh�z�dott, a l�nyt kicsit t�volabb tolva, amire egy �rtetlen pillant�s volt a v�lasz.

- Megl�thatnak minket.

- Kar�csony van. Senki nincs itt, ha m�gis alszik m�g – pr�b�lt �rvelni a l�ny, de az�rt agg�dva k�rbepillantott. Tudta, hogy ha megl�tt�k �ket, az Perselus �ll�s�ba ker�lhet.

- Menj�nk be. Megfagysz idekint…

N�m�n a szob�jukhoz s�t�ltak, a f�rfi pr�b�lta tiszt�zni az �rzelmeit. Hi�nyzott neki a l�ny, a hangja, a mosolya, a nevet�se, az illata… most itt s�t�l mellette. Tudta, hogy besz�lni�k kell, csak nem igaz�n volt r�la elk�pzel�se, m�gis mit k�ne mondani. M�g �nmag�nak se tudta megfogalmazni a lelk�ben kavarg� z�rzavart, nemhogy Hermion�nek.

A l�ny fej�ben is hasonl� gondolatok j�rtak. Val�j�ban m�r r�g nem haragudott tan�r�ra. D�he szinte m�g aznap elm�lt, helyette maradt a ki�br�ndults�g, csal�dotts�g, keser�s�g. A f�rfi nem k�pes megb�zni benne, b�rmit tesz, �s b�rmit mutat. M�gis, ahogy hetek �ta ezt hajtogatta, hogy meggy�zze mag�t, egyre er�sebb lett benne az elhat�roz�s, hogy meg kell pr�b�lnia, mert akarva-akaratlan beleszeretett…

A szob�khoz �rve kiss� bamb�n n�ztek egym�sra, egyik�k sem igaz�n tudta, hogy hogyan tov�bb.

- Besz�ln�nk kellene… - sz�lalt meg v�g�l rekedtes hangon a professzor.

A l�ny egy zavart mosollyal reag�lt, majd egy enyhe pirul�ssal. A szob�ja el� l�pett, elmondta a jelsz�t, amire a f�rfi felh�zott szem�ld�kkel reag�lt. Majd, ahogy az ajt� kiny�lt, ell�pet, hogy t�rsa l�phessen be el�sz�r.

Perselus lassan, b�tortalanul bel�pett, majd �tfutott rajta, hogyha ilyen ostob�n viselkedik, nem fog tudni t�k�rbe n�zni. Fel�lt�tte szok�sos rideg, �rzelemmentes �larc�t, majd hat�rozottabb l�ptekkel s�t�lt kereszt�l a szob�n.

Figyelve, hogy �rdekl�d�s�t ne lehessen leolvasni az arc�r�l k�rben�zett. A falak kellemes m�lyv�r�s sz�nben j�tszottak. N�hol vil�gosabb, n�hol s�t�tebb �rnyalatot a kicsiny ablakon bes�t� napf�ny var�zsolta. A szob�nak egyetlen apr� ablaka volt, az is magasan, hiszen pince eset�n m�sk�nt nem is lehetett volna. A berendez�s egyszer� volt, egy megvetett �gy, k�l�nleges sz�n� �gytakar�val, amelynek sz�ne att�l f�gg�tt, hogy ki �rintette meg.
�ri�si asztal �s rengeteg k�nyvespolc, tele hadrendbe �ll�tott k�nyvekkel, kandall�, amelyben most is vid�man pattogott a t�z, �s k�t fotel, egy kicsiny polc az �gy mellett, egy nagy ruh�s szekr�ny, �s egy t�k�r, aminek a kerete vir�gokat form�zott, amelyek illata bet�lt�tte a leveg�t, illetve a kar�csonyra adott hintasz�k. Legnagyobb k�l�nbs�g a szomsz�dos szob�t�l a sz�nek �sszhat�s�ban rejlett. Ez a helyis�g bar�ts�gos volt, otthonos. A f�rfi nem hi�ba volt k�m, rengeteg apr�s�got �llap�tott meg egyetlen pillant�ssal. A t�k�r el�tt, a sz�p�t�szeres asztalk�n alig n�h�ny �vegcse �llt, azokon is l�tszott, hogy ritk�n �rintik �ket. Az �gy mellett, az asztalon, �s a fotelek mellett is csonkig, vagy f�lig �gett gyerty�k lebegetek, mutatva, hogy a l�ny �jszaka keveset alszik, viszont helyette rengeteget olvas. Az �gy �gy festett, mintha nem is �rintett�k volna, nem egyszer�en be volt vetve, hanem haszn�latlan volt. Az asztalon pergamenek sorakoztak, telejegyzetelve. Mostm�r kezdte sejteni, hogy mi�rt s�t�tlenek karik�k a l�ny szeme alatt, hogy mi�rt t�nik folyamatosan kimer�ltnek. Mag�t is meglepte a hirtelen felt�r� �rzelmeivel, agg�d�s, v�gy, hogy gondoskodjon r�la…

- L�tom kellemesen berendezkedt�l itt, egyed�l – hangj�ba szok�sos cinizmus vegy�lt, kiss� megnyomta az egyed�l sz�t.

- Igen, j�l �rzem itt magam. �lj le – mutatott az egyik fotelra. – Te�t?

- Mi�ta te�zgatsz a tan�raiddal? – viccesnek sz�nta, de ink�bb g�nyosra siker�lt.

- Igazad lehet, valami er�sebbet k�ne aj�nlanom, hogy jobban viseld, ami k�vetkezik – reag�lt hasonl� hangnemben. Mag�ban kicsit d�h�s volt a m�sikra, �gy �rezte, sosem fognak norm�lisan besz�lgetni.

- Le akarsz itatni, hogy el tudj cs�b�tani? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel. A di�kok t�bbs�ge val�sz�n�leg a r�m�lett�l f�lholtan menek�lt volna „cs�b�t�” pillant�sa el�l, de Hermione ink�bb csak meglep�nek, �s tal�n vonz�nak tal�lta.

- Rem�ltem, hogy az an�lk�l is megy… - mosolygott sokat sejtet�en a f�rfira, f�lig becsukott szemmel. Majd belepirult saj�t szavaiba.

Nem volt vele tiszt�ban, hogy nem is azzal, amit mondott, hanem ahogyan ut�na viselkedett, mennyire hat�ssal volt Perselusra. A tan�r bels� harcot v�vott, hogy ne ugorjon fel, s h�zza mag�hoz.

N�ma csendben n�zt�k egym�st, a f�rfi a fotelben �lve, olykor kiss� nagyokat nyelve, arcizmait rendezgetve, a l�ny les�t�tt szemmel, zavartan.
V�g�l Hermione sz�lalt meg, halkan, b�tortalan hangon.

- Mi lesz most? – kezdte �vatosan, majd a k�rd� pillant�s�t l�tva, kicsit b�trabban folytatta. – Vel�nk? – Majd m�g az el�z�n�l is jobban elpirult.

Perselus �gy �rezte, nem b�rja tov�bb, ha nem cs�kolhatja meg a f�lig pirult, f�l�sen mosolyg� l�nyt. Ezt a Hermion�t nem ismerte, aki nem tudja, mit tegyen, vagy mondjon…

Kez�t kiny�jtotta a l�ny fel�, s mikor k�zelebb l�pett egy l�p�st, egy �gyes mozdulattal az �l�be h�zta. M�g n�h�ny kegyetlen gondolat felmer�lt benne: azt hiszed, kellesz neki? Hogy szeret is tal�n? Csak j�tszik veled… � is el fog hagyni, mint mindenki m�s. Nem b�zhatsz meg benne… , majd ahogy a barna szemekbe n�zett, mindenr�l megfeledkezett, �s �gy cs�kolta a l�nyt, mintha az �lete m�lna rajta. Er�sen szor�totta mag�hoz, mint aki soha nem akarja elengedni. Valahol m�lyen �gy is �rezte, hogy �gy j�, ahogy most van. Nem kell semmir�l besz�lni, semmit t�lj�tszani, nem kell szerelmet vallani, csak egyszer�en �rezni a m�sik k�zels�g�t.

Nehezen v�ltak el egym�st�l, kiss� pihegve, hom�lyos szemmel figyelt�k a m�sik arc�t. Hermione kez�vel v�gigsim�tott a f�rfi homlok�n, majd ajkain, v�g�l a mellkas�n megpihent. Perselus keze m�g mindig a dereka k�r� fon�dott, �s �gy t�nt, nem is akarja elengedni.

- Ezt tekinthetem v�lasznak? – k�rdezte incselkedve a l�ny.

- Tal�n, nem volt el�g meggy�z�? – A b�jitaltan�r t�le szokatlan m�don elmosolyodott, amit�l teljesen megv�ltozott. Fekete szemei t�vols�gtart�s helyett szeretet sug�roztak, �s az �lland� keser� arckifejez�s elt�nt�vel hat�rozottan j�k�p�nek t�nt.

- T�bbet k�ne mosolyognod…

- Persze, �s ut�na megsz�nne a fegyelem az �r�kon – felelt komors�got tettetve. Val�j�ban sosem gondolt bele, hogy b�rhogy m�sk�nt is viselkedhetne di�kjaival. Egy csom� ostoba k�ly�k, aki semmit nem �rdemel, nemhogy figyelmet…

- Oh, eln�z�st. Teh�t a nagy Perselus Piton f�l, hogy egyetlen �vatlan mosoly, �s �r�kk� elvesz�ti a tekint�ly�t. Komoly probl�ma, val�ban – nevetett a f�rfira. Kiss� tartott t�le, hogy t�ll�tt a c�lon, de az�rt b�zott benne, hogy ennyit megengedhet mag�nak.

- Vigy�zzon h�lgyem, esetleg baj �rheti valamelyik s�t�t folyos�n, mert olyat l�tott, amit senkinek sem lett volna szabad – n�zett fenyeget�en a k�cos griffend�lesre, b�r ennek er�sen ellentmondott a l�ny h�t�t simogat� keze.

--

Az est�t Hermione m�r a f�hadisz�ll�son t�lt�tte, bar�taival, akik �r�mmel tapasztalt�k, hogy v�gre �jra mosolyog. Nem volt vele tiszt�ban, hogy szinte sug�rzik a boldogs�gt�l. Ron �s Harry csak annyit l�tott, hogy megint j�kedv�, Ginnyt azonban nem lehetett ilyen k�nnyen leszerelni. F�lrevonta Hermion�t, s faggatni kezdte.

- Ki az? – csapott bele egyb�l a k�zep�be.

- Ki? – V�r�s�d�tt el a l�ny �gy, hogy arcsz�ne a m�sik hajsz�n�vel vetekedett.

- L�tom, hogy t�z centivel a f�ld f�l�tt repkedsz, hogy le se lehet t�r�lni az arcodr�l a mosolyt, hogy sug�rzol… szerelmes vagy – vonta le a k�vetkeztet�st.

- �s ha igen?

- Ki az? Ismerem? – A barna haj� l�ny v�lasz helyett csak m�g m�lyebben elpirult, m�r amennyire ez lehets�ges volt. – Na, mondd!

- Ne itt, k�rlek! – S ezzel beh�zta egy k�zeli szob�ba. Ginny v�rakoz�an n�zett r�.

- Mondd m�r, ennyire nem lehet titok.

- �g�rd meg, hogy nem t�madsz r�m, nem kezdesz el kiab�lni, nem h�vod be a fi�kat, �s el�sz�r v�gighallgatsz! – sorolta megad�an.

- Rendben - nem �rtette a nagy el�vigy�zatoss�got, s amikor Hermione egy int�ssel bez�rta az ajt�t, majd hangszigetel� b�b�jt bocs�tott a szob�ra, v�gleg elakadt a szava.

- H�t j�, v�gjunk bele. Perselus… - n�zett f�lve bar�tn�j�re.

- Piton? – sik�tott fel a Weasley l�ny.

- Azt �g�rted nem kiab�lsz…

- Aki meg�lte…

- A k�r�s�re tette, te is tudod.

- De akkor is, hal�lfal�. Gyilkos. Mugligy�l�l�… - v�daskodott a l�ny.

- Nem hal�lfal�, hanem k�m. Mostm�r legink�bb az sem. Nem b�znak benne. Gyilkos? Te nem tudod, mennyire megviselte Dumbledore hal�la. Az egyetlen bar�tja volt, ebben biztos vagyok.

- Meg�lte!

- Nem tehetett m�st.

Ginny csak n�zett egyre d�h�sebben, egyre jobban led�bbenve, ahogy a szavakat hallgatta. V�g�l lerogyott Hermione mell�, �s nagyokat l�legezve pr�b�lt megnyugodni.

- Teh�t, te b�zol benne? – k�rdezte m�r halkan.

- Igen. J� ember, csak annyira m�lyen megsebezt�k, sosem volt senkije. Mag�nyos.

- Szereted, ugye?

- Azt hiszem.... Igen.

- Akkor �n melletted �llok, nem tudom, hogy t�rt�nt, de ha te b�zol benne, �n elhiszem, hogy j�l d�nt�tt�l. De ha Harry megtudja…

- Nem tudhatja meg. Vagyis m�g nem. Megpr�b�ln� meg�lni – felelt remeg� hangon.

- Igazad lehet. Egyszer viszont meg fogja tudni.

- Addig kital�lunk valamit…

J�l esett neki, hogy legal�bb bar�tn�je elfogadta d�nt�s�t. Tiszt�ban volt vele, ha m�r � �gy reag�lt, senkit�l nem sz�m�that semmi j�ra. B�r, �v v�g�ig �gysem tudhatja meg senki…

Az �nneps�g sz�m�ra el volt rontva, gondolatait lefoglalta a j�v� miatti aggodalom. Nem sokkal k�s�bb vissza is hoppan�lt Roxmortsba, majd lassan bes�t�lt az iskol�ba.
Szob�j�ba �rve lerogyott az �j hintasz�k�be, �s f�radtan n�zett maga el�. Perselus val�ban gyilkos, �s a m�ltj�t nem lehet elt�r�lni. A szem�lyis�g�t sem, � m�gis szereti. Vajon mi v�r r�juk? Mennyi ideig maradhat mellette? Meg fog b�zni benne valaha? �rezte, nem lesz ereje, ha �r�kk� a k�tely szikr�it fogja l�tni, egy id� ut�n, b�rmennyire is szereti, el fog fogyni az ereje. Tudta, hogy err�l nincs mit besz�lnie, v�rnia kell, �s rem�lnie.

--
A napok gyorsan teltek, �r�k �s di�kok n�lk�l is. Hermione sokat tanult, k�sz�lt a versenyre, s Perselus is k�s�rletezett b�jital�val, amit a Pr�b�ra akart vinni. Est�nk�nt egym�s mellett �ltek, olvasgattak. A l�ny el�g nehezen viselte, hogy nem mehet ki s�t�lni kedves�vel, hogy senki el�tt nem �rintheti meg, s�t, m�g arckifejez�s�re is figyelnie kell. A tan�r sz�m�ra ez egyszer�bb volt, hiszen � m�r gyerekkora �ta mindig j�tszott. Most egyszer�en volt egy hely, �let�ben el�sz�r, ahova �r�mmel l�pett be, ahol egy kicsit levethette az �larcokat. Sokszor �nmag�t is meglepte az, amit kedvese kihozott bel�le. A mosolyok, a besz�lget�sek, az �lel�sek.

- S�t�lni akarok! – d�h�ng�tt sokadszorra �gy, mint egy durc�s kisl�ny. Perselus morcosan r�n�zett, m�r el�gszer megbesz�lt�k ezt.

- Megint kezded? – ny�gte f�radtan. – Tudod, hogy nem lehet.

- Nem b�rom a bez�rts�got. K�rlek – n�zett k�ny�rg�en a f�rfira. Az elm�lt n�h�ny nap alatt m�g jobban megismerte a m�sikat, mint el�tte a t�bb heti egy�ttlak�s alatt. �rezte, hogy hat�ssal van a m�sikra.

- M�gis hogyan?

- Ki�br�nd�t� b�b�jjal. Rajtad, vagy rajtam.

- Meg�rj�tesz. Mi�rt nem tudsz itt maradni velem? – h�zta mag�hoz, majd l�gyan megcs�kolta, mint egy nyomat�kot adva szavainak. Eg�szen kifordult �nmag�b�l, b�r a napi vit�k m�g most sem t�ntek el, ink�bb kedves �v�d�snek t�ntek, mint igazi vit�nak.

- Mert szeretn�m egy picit, azt k�pzelni, hogy norm�lis vagyok, veled egy�tt. Hogy s�t�lhatok a kedvesemmel szabadon… - suttogta, mik�zben a f�rfihoz simult, �s nyakszirtj�t simogatta. Perselus d�h�sen felny�g�tt, de r�j�tt, nem lesz nyugta, am�g nem enged a l�nynak.

- Rendben, de ut�na m�r nem zaklatsz semmivel – morgott kelletlen�l. Furcsa volt a helyzet, az alkalmazkod�s, �s az, hogy tulajdonk�ppen a l�ny kedv�re tenni nem is esett olyan nehez�re, mint ahogy mutatta.

- K�sz�n�m – �lelte mag�hoz boldogan mosolyogva. Szeme �gy csillogott, mint egy vid�m kisgyerek�.

Nem sokkal k�s�bb egym�s mellett s�t�ltak a parkban, a l�ny l�that�an, a tan�r l�thatatlanul. Hermione kez�ben k�nyvet tartott, �gy messzir�l �gy n�zett ki, mintha mag�ban motyogva olvasna. Besz�lgettek, s a griffend�les v�gre megkapta, amit m�r napok �ta akart, hogy egy pillanatra „norm�lisnak” k�pzelhette a kapcsolatukat. M�g mindig ink�bb csipkel�d�ssel t�lt�tt�k az id�t, mintsem igazi t�rsalg�ssal, de j�l �rezt�k magukat egy�tt. Nem is sejtett�k, hogy valaki figyeli �ket, s hogy ez a valaki sejti, hogy a l�ny nem egyed�l s�t�l. �rgus szemekkel figyelte az olykor furcs�nak t�n� mozdulatokat. A l�ny n�ha oldalra fordult, majd elmosolyodott, vagy felh�zta a szem�ld�k�t, mintha rosszalln�, amit a k�nyvben olvasott. Egyszer egy hajtincs mag�t�l v�ltoztatott helyet, �s tal�rj�n is �rdekes gy�r�d�sek l�tszottak.
Mindezt valaki megfigyelte, �s megjegyezte, mik�zben �k nyugodtan s�t�ltak a pillanatnyi biztons�g l�tszat�t �lvezve.

--

A szilveszter �rdekesnek �g�rkezett, a Rend f�hadisz�ll�s�n �nnepeltek, ahol McGalagony k�l�n k�r�s�re mindkettej�knek meg kellett jelennie. Nem sok kedv�k volt hozz�, de nem tehettek m�st, az igazgat�n� k�r�seit parancsk�nt kellett �rtelmezni.

Emellett Hermione izgatott is volt, hiszen az igazgat�n� felh�vta a figyelm�t, hogy est�lyi ruh�ban �rkezzen. Kedvetlen�l ment a Roxmortba ruh�t keresni, s kedvenc boltj�ban k�t�tt ki, ahol a f�rfi aj�nd�k�t is vette. Csak n�zel�dni akart egy keveset, majd tov�bbmenni tal�rszab�szatba, de az elad� h�lgy szavai meg�ll�tott�k.

- Ruh�t keres, ugye?

- Igen – b�lintott meglepetten.

- Van egy k�l�nleges darabom, pr�b�lja fel – mondta, majd elt�nt n�h�ny percre �s egy selymes csillog�s�, feh�r sz�n� ruh�val t�rt vissza.

- K�sz�n�m.

Nem �rtette, mi�rt kellene ezt a ruh�t v�lasztani, ahogy els�re v�gign�zte, legink�bb egy p�ntos zs�kra eml�keztette. Majd mag�ra vette, s megd�bbenve tapasztalta, hogy az anyag f�nyesen felvillan, majd eg�szen m�s form�t �lt. Sz�ne halv�ny ez�st�s f�ny� lett, s a test�re simult. El�l egyenes dekolt�zs� lett, h�tul azonban csak egy keresztp�nt futott a lapock�j�n�l. Cs�p�j�t�l kezdett enyh�n b�v�lni, �gy a szoknyar�sz kiemelte n�ies alakj�t. K�rbefordult a t�k�r el�tt, s esz�be jutott, hogy egy keszty� is illene a ruh�hoz. Az anyag ism�t f�nyleni kezdett, majd a halv�ny izz�s a kez�t is k�rbevette, s n�h�ny m�sodperccel k�s�bb egy hossz� keszty� simult a b�r�re.

Elgondolkodott, hogy vajon hogy tetszene a ruha Perselusnak, s arra jutott, ha enn�l is kih�v�bb lenne, a f�rfi bez�rn� a szob�j�ba. Elk�pzelte a helyzetet, s ekkor a ruha felf�nylett, s eg�szen megv�ltozott. A mell feletti dekolt�zs teljesen elt�nt, eg�szen a nyak�ig z�rt lett, azonban melle alatt egy hull�mvonalban ez�st�s csipke jelent meg, amely sejtetni engedte alakj�t. Felnevetett. V�g�l, neh�z sz�vvel, de levette a ruh�t, s kil�pett a kis szob�b�l.

- Megveszem – fordult mosolyogva az elad�hoz. Az �rban kellemesen csal�dott, a h�lgy megmondta, hogy t�rzsv�s�rl�knak kedvezm�nyt ad, �gy alig ker�lt t�bbe, mint amit eredetileg sz�nt r�.

--
D�lut�n kitess�kelte a f�rfit, hogy elkezdhessen k�sz�l�dni.

- �t �ra el�g lesz a kisasszonynak, elk�sz�lni? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel, g�nyosan.

- Ha m�g itt rabolod az id�met, akkor nem – tess�kelte ki a tan�rt szigor� arccal. - Majd f�l kilenckor kopogj, hogy egy�tt mehess�nk.

- Nem j�, ink�bb menj oda, �s majd k�s�bb �rkezem �n is.

- Rendben, csak menj m�r – egyezett bele kelletlen�l. Ak�rhogy is �rzett, be kellett l�tnia, a f�rfinek igaza van.

Mikor v�gre egyed�l maradt, izgatottan kezdett k�sz�l�dni. Megf�rd�tt, majd m�r megtanult b�b�jjal kiegyenes�tette a haj�t. �ltal�ban nem bajl�dott ilyesmivel, de �gy gondolta, most �rdemes. El�keresett egy kor�bban Ginnyt�l kapott k�nyvet, s a kiv�lasztott kontyot kicsiny feh�r r�zs�kkal var�zsolta a fej�re a szok�sos k�crengetegb�l. A k�vetkez� l�p�s a smink volt, halv�ny ez�st�s csillog�s� v�kony cs�kkal kiemelte a szem�t, majd egy enyhe sz�jf�nyt haszn�lt. El�gedett volt az eredm�nnyel. �vatosan felvette a ruh�t, s elk�pzelte, a k�v�nt form�t. V�rt egy keveset, majd a t�k�rbe pillantva t�tva maradt a sz�ja.

Az els� meglepet�s a ruha sz�ne volt. Nem ez�st�s volt, mint a boltban, hanem m�lybord�. Els� r�n�z�sre z�rtnak t�nt, de val�j�ban a melle feletti r�sz csipke volt, ugyan�gy ahogy a h�romnegyedes ujja. Az anyag eg�szen a cs�p�j�ig r�simult, �s ugyan�gy alatta kezdett el b�v�lni, mint ahogy a boltban is. A der�kr�sz olyan volt, mint egy f�z�, ezzel is kihangs�lyozva karcs� derek�t. A f�z� vonal�t egy kicsit s�t�tebb bord�, majdnem fekete h�mz�s emelte ki, amely a szokny�n is v�gigfutott. El�gedett volt az eredm�nnyel.

Egy hossz� kab�tot vett a ruha f�l�, majd elindult az igazgat�n�h�z. �r�lt, hogy hop-porral mehet, �s nem kell v�gigs�t�lni szand�lban a parkon, majd le a Roxmortsba, hogy hoppan�lhasson.

A kandall�b�l ki�rve �szrevette, hogy m�r sokan megel�zt�k. Szeme megakadt el�sz�r a Ron-Luna, majd a Harry-Ginny p�roson. Letette a kab�tj�t, �s hozz�juk l�pett. A fi�k t�tott sz�jjal b�multak, mintha nem ismern�k meg. Elmosolyodott, rem�lte, m�sn�l is el�ri ezt a hat�st.

Ginnyn l�tszott, hogy tudja, kinek sz�l a ruha, �s mikor a fi�k nem figyeltek, m�k�san r�kacsintott.

Hermione k�s�bb Lupinnal �s Tonksszal besz�lgetett, majd meg�rezte, hogy meg�rkezett az, akire m�r egy �r�ja v�rt. Egy kifog�ssal elk�sz�nt, �s az asztalhoz indult, hogy igyon valamit. K�zben szem�vel k�vette a f�rfit, aki n�h�ny embernek k�sz�nt, majd rideg arccal, t�vols�gtart�an egy szoba sark�ban lev� fotelba �lt, �s h�v�sen m�regette a vid�man besz�lget�ket.

Majd szeme megakadt a l�nyon, s arc�ra egy pillanatra ki�lt a megd�bben�s. Nem tudta elszak�tani a tekintet�t, csak n�zte a szoba m�sik fel�ben �ll� griffend�lest.

Hermione el�gedetten szeml�lte a hat�st, majd kis�t�lt a konyh�ba, hogy egy kicsit egyed�l legyen. K�v�ncsi volt, k�veti-e a f�rfi.

Perselus egyre d�h�sebben �lt az eg�sz est�re kiv�lasztott hely�n. Tudta, hogy a l�ny j�tszik vele, s haragudott r�. Tudta, milyen hat�ssal van r�, hogy legsz�vesebben azonnal odal�pett volna, hogy megcs�kolja. V�g�l nem b�rt ellen�llni a k�s�rt�snek, �s mag�t azzal gy�zk�dve, hogy csak j�l megmondja a mag��t, ut�na indult.

Ahogy Hermione meghallotta az ajt� zaj�t, mosolyogva megfordult, de a mosolya lehervadt, ahogy felm�rte a f�rfi hangulat�t.

- Ne j�tszadozz velem! – mordult r� a l�nyra.

- M�rmint? – k�rdezett vissza �rtatlanul.

- Itt nem mutatkozhatunk egy�tt.

- Nem mentem oda hozz�d… - tetette m�g mindig a tudatlant, �s k�zelebb l�pett. – Te j�tt�l ki ut�nam.

Perselus m�r nem tudott mit mondani, nagyon d�h�s volt, hiszen Hermione tudta, hogy milyen hat�st gyakorol r�, m�gis �gy j�tt. M�sr�szt m�r mindenn�l jobban v�gyott r�, hogy megcs�kolhassa. V�g�l, ahogy a l�ny m�r teljesen el�tte �llt, mag�hoz is h�zta. M�shogy, mint addig, d�h�sen, birtokl�an. Hermion�nak m�gis tetszett ez is, hiszen �rezte a hatalmat, amit csak az�rt birtokol, mert n�.

Ekkor az ajt� ism�t megreccsent, �s Ron l�pett volna be rajta, ha a d�bbenet nem akasztja meg a mozdulatot. Csak b�mult t�tott sz�jjal a p�rra, akik nem �szre sem vett�k a jelenl�t�t. Becsukta az ajt�t, mintha csak k�pzel�d�tt volna, majd �jra kinyitotta, rem�lve, elt�nik a r�mk�p. Nem volt szerencs�je, a k�l�nbs�g csak annyi volt, hogy most meghallott�k, �s sz�trebbentek. Perselus m�rte fel hamarabb a helyzetet, gyorsan ber�ntotta a fi�t a terembe, �s ahogy Hermione kor�bban cselekedett, bez�rta az ajt�t �s hangszigetelte a szob�t.

- Ugye, ez nem igaz? – fordult a l�nyhoz, f�lig d�h�s, f�lig remeg� hangon. – Csak k�pzel�dtem…

- Ron, nyugodj meg. Nem k�pzel�dt�l. Jogom van d�nteni, �s v�lasztani.

- De nem �t! � egy gyilkos! Ezt nem gondolhatod komolyan…

- K�rlek. A bar�tom vagy, el kellene fogadnod a d�nt�semet – pr�b�lkozott halkan.

- Nem. Vele nem. Ha nem is lenne gyilkos, tan�r, �s… egy v�n, gonosz denev�r! Meg�r�lt�l?

- Ron! – kiab�lt mostm�r a l�ny is. - Tudtam, hogy nehezen fogod elfogadni, de hallgass v�gig. Engem ismersz, tudod, hogyha nem b�zn�k benne, nem lenn�k vele.

- Nem ismerlek t�bb� – n�zett hidegen a l�nyra. – Engedjen ki – mordult a professzorra.

- Nem – Perselus ekkor sz�lalt meg el�sz�r. �gy gondolta, ez a csata Hermion�re v�r, �s ha k�zbeavatkozik, azzal csak �rt.

- Mit akar? – �v�lt�tt a fi� mag�b�l kikelve. – Meg�tkoz? Meg�l?

- Ism�t l�tszik, hogy a fej�t ritk�n haszn�lja gondolkod�sra, Mr. Weasley. Nem �l�m meg, �s nem �tkozom meg. B�r sz�vesen megtenn�m, elhiheti – tette m�g hozz� s�t�ten.

- Akkor mit akar? – kezdett megnyugodni. Nem akart semmi m�st, csak elt�nni innen. Nem akarta Hermion�t l�tni.

- Elmehet, amint meg�g�ri, hogy hallgat arr�l, amit l�tott – felelt hidegen a tan�r.

- Meg�g�rem – n�zett r� morcosan Ron.

- Ron, �rzem, hogy most engem is gy�l�lsz, de ha nem hallgatsz err�l, akkor engem is t�nkreteszel. K�rlek, legal�bb a bar�ts�gunk�rt.

- Nem vagyunk t�bb� bar�tok – k�pte a szavakat.

- Akkor a bar�ts�gunk eml�k��rt.

- Rendben, csak engedjetek elmennem.

Hermione a fi� szem�be n�zett, �s �rezte, �szint�n mondja, nincs m�s v�gya, mint elmenni innen. Feloldotta a var�zst, �s kiengedte. Elkeseredetten n�zett Perselusra, aki keser�en mosolygott.

- Ha velem vagy, t�led is elfordulnak a bar�taid. Hiszen igaza van, nem vagyok m�s, csak egy gyilkos… - mondta f�radt, ki�gett hangon. – Nem lenne szabad velem lenned. Senkinek sem j�, ha velem van.

- Nekem j� veled. Nem l�khetsz el magadt�l. Nem engedem.

- Nem te d�ntesz. Nincs j�v�nk, ezt be kell l�tnod – szomor�an n�zett a l�nyra. Le akart mondani r�la, mert �gy gondolta �gy lesz a legjobb neki.

- Gy�va vagy! Megint elmenek�lsz, �s nem v�llalod a k�vetkezm�nyeket. Ha meg sem pr�b�ljuk, sosem tudjuk meg, mi lehetett volna – tudta, hogy ezzel megs�rti, de �gy v�lte, tal�n k�pes kimozd�tani a holtpontr�l.

A f�rfi csak n�zett r�, fekete szemeiben ezernyi �rzelem kavargott. �gy �rezte, ha el�g er�s, k�pes lemondani a l�nyr�l, hogy legal�bb � boldog lehessen. Nem akarta m�lybe r�ntani az egyetlen embert, aki fontos lett sz�m�ra.

Hermione �rezte a f�rfiben egyre er�s�d� elhat�roz�st, s megijedt. Nem akarta elvesz�teni.

- Szeretlek - suttogta elkeseredetten.