Boldog sz�let�snapot!

Remus kedve m�r j� p�r napja –enyhe sz�val kifejezve – pocs�k volt �s ennek nem csak az egyre gyorsabban �s gyorsabban k�zelg� holdt�lte volt az oka…
Bar�tai – James Potter, Sirius Black �s Peter Pettigrew – szemmel l�that�an nem t�r�dtek vele ugyan�gy, mint r�g. Eddig, ha szomor�nak l�tt�k �t mindig, de mindig k�rdezgett�k, hogy tudnak-e seg�teni valamiben �s megpr�b�lt�k f�lvid�tani valamivel, most azonban val�sz�n�leg az se igaz�n �rdekelte �ket, hogy a vil�gon van, �s ez kifejezetten elszomor�totta az �t�d�ves griffend�lest.

Potter�k d�lut�nonk�nt mintha abban rem�nykedtek volna, hogy a fi� miel�bb lel�p a k�zel�kb�l �s elt�nik a sz�nr�l. Remus persze a lehet� leggyorsabban tett eleget a kimondatlan k�r�snek; mindig is ut�lt olyan t�rsas�gban lenni, ahol nem l�tj�k sz�vesen.
R�ad�snak egyre t�bbsz�r kapta azon bar�tait, hogy �ssze-�sszes�gnak a h�ta m�g�tt, de szinte m�r nem is foglalkozott vel�k. Meg van � n�lk�l�k is! Neki azt�n �des mindegy, mir�l besz�lnek nap, mint nap!
Persze ennek a fele se volt igaz. Igen is �rdekelte, mir�l folyik k�zt�k a sz� a nap 24 �r�j�ban �s nagyon is zavarta, hogy nem osztott�k meg vele a titkukat. Egyel�re csak rem�nykedhetett benne, hogy id�vel el�rulj�k neki titkol�z�suk ok�t.

***

A fiatal var�zsl� a klubhelyis�g egyik fotelj�ban �lt �s a t�zbe meredt. A szabadban tombolt az �t�letid�. Mintha csak az � lelk�t pr�b�lta volna t�kr�zni: elborult, fekete �g, mennyd�rg�s �s ork�nerej� sz�l. Remus nem szerette ezt az id�t. Pontosan ilyen volt azon a v�gzetes �jszak�n is, mikor 6 �ves kor�ban megmarta a Greyback nev� v�rfarkas. A fi� megremegett a borzalmas eml�kre �s kisebbre h�zta �ssze mag�t.
Nem is vette �szre, hogy id� k�zben Sirius Black mell�je l�pett.
- Remus! – sz�l�totta meg vid�man.
„Nocsak, f�lt�nt, hogy �n is �lek?”
- Igen? – k�rdezte ridegen, egy pillant�sra sem m�ltatva a fekete haj�t.
- F�lj�ssz?
- Minek? – k�rdezte t�retlen h�v�ss�ggel, sz�ve azonban a k�rd�sre hatalmasat dobbant a mellkas�ban. M�r legal�bb egy hete nem invit�lt�k sehova.
- H�t… - l�tszott, hogy Black egy kiss� elbizonytalanodott bar�tja goromba viselked�s�t�l. - mert este van �s pihened k�ne. Tudod, mindj�rt itt…- megk�sz�r�lte a tork�t, majd halkan befejezte a mondat�t. – a tudodmi.
„Hirtelen milyen gondoskod� lett valaki” – gondolta g�nyosan Remus, de hangosan csak annyit mondott:
- Igen, tudom – b�lintott lassan, mik�zben a m�sik fi� arc�t f�rk�szte, meglehet�sen gyanakv� arckifejez�ssel. Sirius �gyesen ker�lte a tekintet�t. – mindj�rt megyek.
Black elmosolyodott �s mintha egy megk�nnyebb�lt s�hajt is hallatott volna...

***

Remus - p�r perc eltelt�vel - �g�ret�hez h�ven elindult f�lfele a l�pcs�n. Rettent�en k�v�ncsi volt, mi�rt akarta annyira Sirius, hogy f�lmenjen aludni. „Mit forralnak ezek m�r megint?” – k�rdezte mag�t�l, mik�zben benyitott az ajt�n.

Odabent mind�ssze egy pisl�kol� gyertya vil�g�tott. A szob�ban n�ma cs�nd uralkodott, amit Remus kifejezetten k�l�n�snek tal�lt �s rossz el��rzete t�madt t�le. Eml�kei szerint m�g sosem fordult el�, hogy cs�nd lett volna k�z�s helys�g�kben, pl�ne, ha mind a n�gyen bent tart�zkodtak; Remus ugyanis biztos volt benne, hogy mindny�jan jelen vannak, m�gse tudta kisz�rni egyik�j�ket sem: t�l s�t�t volt hozz�. M�r �pp ny�lt volna a villanykapcsol� ut�n, de miel�tt el�rhette volna, k�t sz�r�s valami fesz�lt neki a mellkas�nak, led�ntve �t a l�b�r�l. Forr� leheletet �rzett a nyak�n, majd hirtelen valami meleg nyalta v�gig az arc�t. Remus �lt a gyan�perrel, hogy egy kutya t�madt r�.
Na de mit keres egy kutya a Roxfortban?
Mindenesetre igyekezett kiszabadulni a s�lyos �llat al�l, mikor is pat�k dobog�s�t hallotta maga mellett �s egy szarvast pillantott meg.
Szarvast? Ez m�r t�nyleg nem norm�lis! Mi a fene folyik itt?

�pp mikor v�gre siker�lt kik�sz�l�dnia a kutya s�lya al�l, hangos ny�sz�t�s hallatszott, s az eb ism�t rajta landolt. Az �llat p�r pillanat m�lva m�r nem is �llat volt, hanem egy ember.
Pontosabban sz�lva egy zil�lt k�lsej� Sirius Black.
- A francba, Peter! – szitkoz�dott n�gyk�zl�b. – Nem tudsz rendesen c�lozni?
Remus semmit nem �rtett. F�lpillantott az agancsos n�gyl�b�ra, de a szarvas ekkora m�r elt�nt �s James Potter �llt a hely�n. Pihegve rogyott le mell�j�k.
- T�k j�k voltunk, Sirius – mondta bar�tj�nak. – K�r, hogy Peter elrontotta a landol�st…
- Nem is rontottam el! – sz�lalt meg ekkor Pettigrew is. Mintha a f�ldb�l b�jt volna el�. – Csak Sirius rossz helyen volt! – �t�tte h�tba a fekete haj�t.
- Mi van? – t�rt ki a k�rd�s halkan Remusb�l. Egyik bar�tj�r�l a m�sikra n�zett �s nagyon h�ly�nek �rezte mag�t.
A fi�k �gy n�ztek vissza r�, mintha akkor vett�k volna csak �szre, hogy � is k�zt�k van.
- Boldog sz�linapot! – ki�ltott�k f�locs�dva k�rusban �s meg�lelt�k az egyre �rtetlenebb�l pislog� Remust.
- Na, mit sz�lsz? – k�rdezte izgatottan Black, a sark�n �lve.
- Mihez? – t�rt vissza a homoksz�n haj� sr�c hangja. - Hogy majdnem sz�vrohamot kaptam miattatok? – duzzogott.
- Nem – nevette el mag�t James, majd miut�n megkomolyodott, azt mondta: – Hogy anim�gusok lett�nk a kedved�rt.
- Hogyhogy… a kedvem�rt? – pislogott Remus.
Halv�nyan derengeni kezdett neki, amikor harmadikos korukban az anim�gusokr�l kezdtek el tanulni �tv�ltoztat�stanon. Akkor James kijelentette, hogy �, Sirius �s Peter anim�gusok lesznek, csakhogy a holdt�lt�ken is vele lehessenek. P�r h�nap m�lva Remus teljesen elfelejtette a dolgot, de �gy l�tszott, �k nem…
- Tudod, a v�rfarkas csak �s kiz�r�lag az emberre vesz�lyes – k�z�lte Sirius.
- Az �llatokra viszont nem – toldotta meg James is.
- K�sz�n�m, de ezzel magam is tiszt�ban vagyok, azt hiszem – akad�lyozta meg Lupin a tov�bbi magyar�zatot. – De akkor sem �rtem, hogyan tudt�tok eddig titkolni… �gy �rtem, mi�rt nem mondt�tok?
- Meglepinek sz�ntuk – vont v�llat James. – Eddig csak akkor tanulgattuk, amikor biztosak voltunk benne, hogy nem vagy a k�zelben.
- Id�n meg esz�nkbe jutott, hogy j� lenne befejezni a sz�linapodra. �s l�ss csod�t! Siker�lt! – Remus alig tudta kivenni Sirius b�szk�n vigyorg� alakj�t. M�g mindig a gyertya adta egyed�l a f�nyforr�st.
- El�g a k�rd�sekb�l! – ki�ltotta Potter. – Az a l�nyeg, hogy most m�r a holdt�lt�ken sem szabadulsz t�l�nk!
- De nem �m! – csatlakozott Sirius �s Peter, s a n�gy j� bar�t nevet�sben t�rt ki.

Este Remust egyetlenegy gondolat foglalkoztatta: enn�l szebb sz�let�snapi aj�nd�kot m�g soha, senkit�l nem kapott eg�sz addigi �let�ben.


V�ge