Luthien Lovemagic Oldala

Szerzõ megjegyzése: Meglátjuk mi sül ki abból, ha három hatalmas varázsló összedugja a fejét, hogy megoldjanak egy, a háború alakulásához fontos rejtélyt.

A rejtély megfejtése

Harry nem akarta sokáig húzni az idõt, így minél hamarabb meg akart ejteni egy találkozást az igazgatóval. Nyugtalanította a tegnap esti álma, mert akárhogy is igyekezett, nem értette miért látta azt, amit.
Emellett nagyon nem szerette volna, ha éppen most következne be valami nyugtalanító és újabb veszélyes körülmény, mikor végre fontos döntésre jutott Ginnyvel kapcsolatban. Hosszú utat járt be, míg rászánta magát, és rájött, hogy nincs értelme továbbra is ezt a helyzetet tartani, s nem örült volna, ha most Voldemort miatt megint meghiúsulna életének egy fontos motívuma.

Másnap látta Ginny aggodalmas pillantásait, amikor beszámolt Ronnak és Hermionénak mit is álmodott, vagy látott pontosan. Hermionét természetesen nagyon okosan leginkább az érdekelte, hogy Voldemort küldte e a látomást, vagy Harrynek sikerült elkapnia mit tesz éppen a mágus, sõt azt sem vetette el, hogy talán a fiúnak valahogy sikerült bepillantást nyernie a Nagyúr emlékeibe.
Harry fáradtan sóhajtott.
- Ugyan ezeket jártam végig magam is. Nem mondom, hogy jókor jött a dolog, és azt sem, hogy nem nyugtalanít. Úgy tervezem, hogy ma mindenképpen beszélek Dumbledore-ral – mondta, s azt inkább nem tette hozzá, hogy talán Pitonnal is. Ha valaki, hát a férfi megmondhatná, hogy esetleg megtörtént e, vagy járt e Voldemort mostanában a Zsebpiszok közben.
Bár az is lehet, hogy teljesen felesleges Piton esetleges segítségén rágódnia, az igazgató ugyanis, ha úgy látja helyesnek, mindenképpen bevonja majd a férfit.

- Ez a legokosabb, amit tehetsz – véleményezte Hermione a fiú elõzõ megjegyzésére reagálva. – Régen volt már hasonló, igaz? – kérdezte a zöld szemekbe nézve.
Harry hátradõlt a fotelban, és halkan válaszolt.
- Mióta képes vagyok az egész nap folyamán biztosan lezárni az elmémet, még egyszer sem fordult elõ, hogy Voldemort féle látomásom vagy megérzésem lett volna.
Hermione elgondolkodva bólintott.
- Hiszen pontosan emiatt tanultál okklumenciát.
Ron viszont megrázta a fejét.
- Akkor mi változott? Nem értem.
- Azt én sem – nézett Harry elmerengve Ginny felé, aki mellettük ücsörgött figyelemmel kísérve a beszélgetést, de ezidáig nem szólt bele.

- Viszont, – fordult vissza barátai felé Harry – az egész nagyon furcsa volt. Aludtam és mégsem. Minél többet gondolkodom rajta, annál biztosabbra veszem, hogy Voldemortnak fogalma sincs róla, hogy én ezt láttam. Gyilkolni készült, a sebhelyem mégis csak tompán lüktetett, pedig elhihetitek, hogy amikor hasonlót mûvel, szörnyen szokott fájni.
Barátai arca erre elsötétült, gyûlölték hallani mi mindent okoz Harrynek az a szemétláda.
- Mindesetre – vont vállat Harry – egymagam többre nem juthatok. Még talán annyit tehetünk, hogy a Reggeli Prófétában utána olvasunk történt e tegnap gyilkosság a Zsebpiszok köz valamelyik üzletében. Bár… nem tudom. Nekem olyan érzésem van, hogy ez nem mostanában történt.
Ron tanácstalanul megvonta a vállát, Hermione viszont mélyen elgondolkodott, de Harry úgy látta, hogy tökéletesen tisztában van vele, hogy ez most nem olyan dolog, amit akár a könyvekben utánanézve megoldhatna, inkább csak elmerengett mit is jelenthet mindez. És fõleg, hogy milyen hatással lehet akár rájuk, akár – legfõképpen – Harryre.

Harry alig figyelt oda aznap az órákon. Egyfolytában csak arra várt, hogy eljussanak végre az utolsó délutáni átváltoztatástanhoz, és felmehessen az igazgatói irodába beszélni Dumbledore-ral. Mikor végre McGalagony az útjára engedte a diákságot, intett egyet barátainak búcsúzásként, majd meg sem állt a kõszörnyig.
Amint bekopogtatott, máris kihallatszott az idõs mágus hangja, amint behívja a látogatót. Harry kicsit furcsán érezte magát, ugyanis nagyon rég volt már az, mikor hasonló problémával kényszerült felkeresni az igazgatót, és azok bizony egyszer sem voltak kellemes következménnyel járó események.
Már meg sem lepte, mikor az irodába lépve Piton is ott találta az egyik kényelmes székben ücsörögve.
- Harry! – állt fel Dumbledore mosolyogva és közelebb sétált a fiúhoz, míg a bájitaltanár biccentett felé.
- Üdvözlöm uram! Piton tanár úr! – viszonozta a fejbólintást. – Sajnálom, hogy megzavartam önöket, de attól tartok beszélnem kell önnel Dumbledore professzor.

A két férfinek azonnal feltûnt Harry komoly hangja, és az a különös viselkedés, mintha egyáltalán nem örülne, hogy ide kellett jönnie a problémája miatt.
- Valami gond van, fiam? – kérdezte rögtön az idõs mágus aggódva, míg Piton felemelkedett a székébõl.
- Akkor én magatokra is hagynálak titeket, Albus.
- Ne! – szólt rá Harry felé fordulva, amivel meglepte mindkét férfit. – Öhm.... talán jobb lenne, ha Ön is hallaná. Segíthetne.
Piton sötét tekintete fürkészõn figyelte, de rábólintott és visszaült a helyére.
- Tegnap este, - vágott bele Harry – volt egy látomásom vagy talán álmom. Voldemort szereplésével.
Dumbledore visszasétált az íróasztala mögé, és szomorúan nézett a fiúra. A bájitalmester egy másodpercre sem hagyott fel kutató pillantásával nyomon követve a mozgását.

- Elég furcsa volt, és egyre biztosabbra veszem, hogy nem sikerült betörnie az elmémbe. Az utóbbi idõben egyáltalán nem volt gondom az okklumenciával – a két férfi erre rábólintott, majd figyelmesen hallgatták, ahogy Harry elmondja nekik mindazt, amit már barátaival is megosztott a gondolatairól, és pontosan visszaemlékezve elmesélte mi történt az álmában.
Piton szólalt meg elõször.
- Nem tudok róla, hogy a Nagyúr személyesen ment volna bárkihez is. Az utóbbi idõben nem tartott senkit annyira fontosnak, hogy maga foglalkozzon vele – mondta sötéten, s a szobában mindenki számára teljesen világos volt, hogy az pontosan mivel jár.
Harry bólintott.
- Tehát jó volt a megérzésem. Nem tegnap történt.
Dumbledore kék szemei a fiú tekintetébe fúródtak.
- Azt mond el nekünk Harry, hogy mik voltak a meglátásaid. Mit éreztél?

A kérdezett elgondolkodva válaszolt.
- Végig nagyon furcsálltam, hogy a sebhelyemben csupán enyhe fájdalmat éreztem, noha valami azt súgta, valójában ennél jóvalta nagyobb gondot okozhatna, ha mostanában történne az esemény. Nem igazán álmodtam vagy aludtam, hanem amolyan félig ébrenléti állapotban voltam – mondta a fiú, majd elkomorult az arca. - Gyilkolni készült, ebben teljesen biztos vagyok. Izgatott volt, mert ha sikerrel jár, akkor valami számára nagyon kedvezõ dolog fog történni. Nem tudok… szabadulni attól az érzéstõl, hogy ez korábbi esemény. Valamikor Voldemort múltjából. Ebben csak megerõsített, amit Piton tanár úr mondott, a sebhelyem viselkedése, és mindaz, hogy biztosra veszem nem tört az elmémbe, s szerintem õ sem érzékelt engem.
Míg Dumbledore ujjait egymásnak támasztva gondolkodott az asztalánál, addig Piton felállt székébõl, és járkálni kezdett, ahogy Harry elmondásán tûnõdött.

- Azt mondod Zsebpiszok köz, éppen egy boltba készül betörni, valami fontos dolgot akar véghezvinni, amihez gyilkolnia kell. Ráadásul vélhetõen nem mostanában történt mindez – foglalta össze mély hangján. Aztán hirtelen megtorpant, és Dumbledore-ra meredt.
Ekkor már Harry fejében is kezdett körvonalazódni egy igazán furcsa gyanú.
- Azt akarja mondani, hogy az üzlet esetleg a Borgin ß Burkes? És hogy… - de nem, ezt már nem akarta befejezni.
Piton és az igazgató is ránézett. A bájitalmester meglepettnek tûnt, Dumbledore viszont halványan elmosolyodott.
- Úgy hiszem, jó úton jársz Harry – mondta az idõs mágus. – Ahogy láttam, Perselusszal ugyan erre a következtetésre jutottunk. Te magad is mondtad, hogy számára fontos, vagy épp az életének fontos állomásán rejtette el a horcruxait.
- De… mért pont ezt láttam? Úgy értem, ezt biztos, hogy nem akarta volna velem tudatni.

Dumbledore egy pillanatra elgondolkodott, majd halkan azt mondta.
- Talán Voldemortnak ezúttal semmi köze a látomásodhoz. Nem fájt a sebhelyed, mert nem voltál vele kapcsolatban, csupán róla szólt.
Harry furcsán nézett rá.
- Vagyis csak úgy… kaptam valakitõl? Figyelmeztetésként, vagy…
- Vagy esetleg még korábbról maradt meg benned. Esetleg mikor megszállt a minisztériumban – tûnõdött Piton is, akit láthatóan maga a megoldatlan rejtély nagyon is foglalkoztatott.
- Már persze, ha mindhárman helyesen értelmezzük mindazt, amit megosztottál velünk – tette hozzá Dumbledore, de Harry észrevette azt is, hogy az igazgató valójában úgy véli, nem tévedtek.
Végül Harry csak ennyit mondott.
- Szóval hamarosan lesz egy utunk a Borgin ß Burkesbe.

Harry hajlott rá, hogy azt a lehetõséget mindenképpen elfogadja, hogy Voldemortnak vajmi kevés köze van az álmához. Ez nagyban megkönnyítette, hogy véghez vigye, amit eltervezett a Ginnyvel való kapcsolatában.
Mikor visszatért a klubhelyiségbe, és megosztotta barátaival, hogy mire jutottak Pitonékkal, Hermione egészen felvillanyozódott attól, hogy végre megvan erre a rejtélyre is a megoldás. Ami ráadásul nagyon kedvezõ, ha a háború alakulását veszik. Egy újabb horcrux végével Voldemort egyre csak gyengül, mígnem maga is csak egy halandó lesz, akinek nem lesz több esélye, hogy kijátsza a halált. Ugyanakkor már most elkezdett aggódni Harryért, akire az a feladat hárul, hogy odamenjen, és mindent megpróbáljon annak érdekében, hogy a lélekdarab elpusztuljon.

Harry azonban ma már nem akart ezzel foglalkozni. Ráér majd akkor izgulni, ha majd ott áll a Zsebpiszok közben az ominózus üzlet elõtt, és veszélyes csapdák között áthaladva szembenézhet Voldemort legújabb ereklyéjével.
Inkább vágyott most egy kiadós alvásra szerelme karjaiban, aki lágyan simogatta kusza tincseit, míg el nem nyomta az álom.
Holnap nem lesz több titok a kapcsolatukban. Holnap örömet szerez Ginnynek. Holnap ki tudja, talán még nagyobb veszélybe sodorja magukat