Malfoy keze annyira remegett az idegess�gt�l, hogy c�lozni sem tudott. Harry sz�m�ra azonban kider�lt: � m�r nem fogja megtenni.

– Majd �n! – recsegte Greyback, �s vicsorogva megindult Dumbledore fel�.

– Azt mondtam, nem! – ki�ltott r� a durva k�p�.

F�ny villant, �s az �rt�s a mellv�dnek l�kte a farkast.

Harry ki akart t�rni, seg�teni valahogy az igazgat�n…

– Tedd meg, Draco, vagy �llj f�lre, hogy valamelyik�nk…

A mondatot m�r nem tudta befejezni a n�, mert kiv�g�dott a toronykil�t� ajtaja, �s megjelent Piton. Meg�llt a csigal�pcs� tetej�n, tekintete gyorsan v�gigszaladt a jelenl�v�k�n.

– Van egy kis gond, Piton – sz�lt a ragy�s Amycus, p�lc�j�t az igazgat�ra szegezve.
– �gy t�nik, a gyerek nem k�pes…

Harry egy kicsit megk�nnyebb�lt: most az egyszer �r�lt Pitonnak. Megmenti az igazgat� �let�t, �s minden rendben lesz…

�jra Dumbledore-ra n�zett, �s csak akkor vette �szre, hogy halkan Piton nev�t mondja.

– Perselus…

Piton nem sz�lt egy sz�t sem, csak megindult el�re. Malfoyt durv�n f�lrel�kte, a h�rom hal�lfal� pedig h�tral�pett, hogy ne �llj�k �tj�t.

Harry l�tta Piton arc�n a t�m�ny gy�l�letet, �s undort.

– Perselus… k�rem…

Piton felemelte a p�lc�j�t, �s Dumbledore-ra szegezte.

- Avada Kedavra!

A p�lca hegy�b�l kit�r� z�ld f�nycs�va a mellkasa k�zep�n tal�lta el Dumbledore-t… az igazgat� pedig zuhanni kezdett, le a m�lybe…

… Harry is zuhant vele egy�tt, egy m�sik helyre, ahol bossz�t akart �llni.

Ott �lltak egym�ssal szemben h�sz m�terre: � �s Piton. Harry nem tudott gondolkodni, csak sz�rni akarta az �tkokat, mindent, ami esz�be jut…

– Cruc…

V�gig sem mondta az �tkot, de m�r Piton egy vill�mgyors �rt�ssal led�nt�tte �t a l�b�r�l. Harry a has�ra fordult �s felpattant, �pp mikor a tagbaszakadt hal�lfal� elord�totta mag�t:

– Piroinitio!

D�rg� robaj hallatszott, s a k�vetkez� pillanatban narancss�rga f�ny �rasztotta el valamennyi�ket: Hagrid h�za l�ngokban �llt.

Hagrid ord�tott valamit, de Harry m�r nem �rtette. Egyed�l csak az �rdekelte, hogy Pitont feltartsa.

– Crucio! – ki�ltotta ism�t, de Piton ez�ttal is kiv�dte a var�zst, �s g�nyosan elmosolyodott.

– Ne pr�b�lkozz f�benj�r� �tkokkal, Potter! – ki�ltotta, t�lharsogva a t�z ropog�s�t, Hagrid b�d�l�seit, �s az �g� h�zba z�rt Agyar r�m�lt ugat�s�t. – Nem vagy hozz� el�g b�tor… mint ahogy ahhoz sem, hogy elmondd nekem az igazs�got! Te vagy minden�rt hib�s, az�rt is, hogy a testv�red meghalt!

Harry nem �rtette, mir�l besz�l Piton… hiszen neki nincs is testv�re!

– Incarcer… - ord�totta Harry, de Piton egy lusta p�lca�rint�ssel bel�fojtotta az �rt�st.

– T�madjon! – d�h�ng�tt Harry. – T�madjon, maga gy�va…

– �n vagyok gy�va, Potter? – harsogta Piton. – Magadat minek nevezn�d? Mindenkinek hazudsz, mindenkit folyton megt�vesztesz! Ezzel az �sszel a Mardek�rban t�nyleg sokra vihetted volna!

– Stup…

– Mindent kiv�dek, am�g meg nem tanulod csukva tartani a sz�dat �s az agyadat! – ki�ltotta Piton.

– Obstruc…

Miel�tt Harry v�gigmondhatta volna az �rt�st, iszonyatos f�jdalom has�tott a test�be. �sszerogyott a gyepen a m�rhetetlen k�nt�l… Piton addig fogja k�nozni a sok hazugs�g�rt, am�g belepusztul, vagy bele�r�l…

Mi�rt kellett annyit hazudnia? Nem a Griffend�lbe kellett volna ker�lnie… ugyanolyan hazug, mint b�rmelyik hal�lfal�...

– Ne! – mennyd�rg�tt Piton hangja, s a f�jdalom egyszeriben elm�lt. Harry zih�lva kuporgott a s�t�t f�ben, �s a p�lc�j�t szorongatta. Valahol a feje f�l�tt Piton tov�bb kiab�lt:

– Elfelejtetted mi a parancs? Potter az eny�m!

Harry valahol �rezte, hogy ez nem lehet a val�s�g… mintha m�r megt�rt�nt volna ez, de nem �gy…

Kinyitotta a szem�t, �s maga f�l�tt l�tta Piton, �r�lt tekintettel.

– A halottnak hitt testv�r mik�zben t�l akarja �lni a vil�ga pusztul�s�t, meg�li a saj�t fiamat! – �v�lt�tte Piton, fenyeget�en r�fogva a p�lc�j�t. – Szerinted meddig tudtad volna titkolni, hm?

– �n…

– Meg�lted a fiamat, nem �rdemelsz semmi m�st, csak hal�lt! – ki�ltotta Piton, �s nem k�slekedett. – Avada…

Harryt m�r nem �rte el az �tok. Valaki olyan er�vel r�zta meg, hogy azt hitte, megmarad a nyoma a karj�n.

– Harry, �bredj m�r fel!

Kinyitotta a szem�t, �s �jra szembetal�lta mag�t Pitonnal, aki m�g az el�bb ki akarta mondani r� a hal�los �tkot. Teljesen leizzadt, a h�t�n futkosott a hideg, ahogy fek�dt a j�ghideg k�v�n. Fel�lt, �s ler�zta mag�r�l a gy�l�lt tan�r kez�t.

– Engedjen el! – ki�ltott fel r�m�lten, �s �lt�ben h�tr�bb cs�szott a hideg f�ld�n. Piton meg fog �lni, nem fog k�slekedni most sem…

– Nyugodj m�r meg, Harry! Senki sem fog b�ntani! – mondta Piton nyugodtan.
T�ls�gosan is nyugodtan, ami nagyon nem tetszett Harrynek.

Harry ebben a pillanatban nem tudott re�lisan gondolkodni, a sz�ve �r�lt sebess�ggel dobogott. Ki akart jutni innen, ahol Piton nem �lheti utol…

– Nem hiszek mag�nak… az el�bb is… - motyogta Harry, azt sem tudta, hogy mit higgyen. H�tr�lni kezdett �lt�ben, eg�szen az �jjeliszekr�nyig.

Piton h�ta m�g�tt megjelent Draco Malfoy.

– Perselus… mi van vele? - k�rdezte r�m�lten.

Piton h�trafordult egy pillanatra, �gy Harry gyorsan felny�lt a p�lc�j��rt, ami az �jjeliszekr�nyen fek�dt.

– Ne j�jj�n k�zelebb! – sziszegte Harry, �s r�fogta a p�lc�j�t az el�tte t�rdel� Pitonra.

– Harry! Nem fog t�ged senki sem b�ntani! Sem �n, sem Draco! – bizonygatta Piton, �s kez�vel a h�ta m�g� tolta Malfoyt, mint aki t�nyleg tart t�le, hogy megt�madja.

H�t persze! Most is azt a szem�t mardek�rost v�di, aki majdnem meg�lte Dumbledore-t. Gyilkosok, gyilkosok mind…

– Draco, hozz egy Nyugtat� f�zetet! – utas�totta Piton Malfoyt, aki felpattant, �s a szekr�nyhez l�pett. – A legfels� sorban tal�lod, az a nagy kerek �veg.

– De az nagyon…

– Azt hozd! – Piton m�g egy kicsit k�zelebb j�tt Harryhez. – Harry, l�gy sz�ves add ide azt a p�lc�t, m�g miel�tt valami �r�lts�get teszel.

Harry szem�veg n�lk�l is l�tta, hogy Piton arc�n m�r megint az a sunyi teny�rbe m�sz� arckifejez�s van, mint akkor…

– Mondtam, hogy ne j�jj�n k�zelebb! – ki�ltotta �jra k�ts�gbeesetten. Valami azt s�gta, hogy Piton nem fogja b�ntani… de a m�sik �nje viszont az ellenkez�j�t �ll�totta. – K�l�nben…

Egy pillanat m�ve volt az eg�sz: Piton k�vethetetlen mozdulattal kir�ntotta a kez�b�l a p�lc�t. �tadta Malfoynak, �s eg�szen k�zel j�tt hozz�. Harry h�tr�lt, ameddig csak tudott, eg�szen az �jjeliszekr�ny mell� a falig. Felh�zta a t�rd�t, �s �tkarolta.

– Hagyjon b�k�n… - motyogta maga el�, k�zben el�re-h�tra ringatva mag�t.
Piton k�zelebb j�tt, �s kez�vel meg�rintette a v�ll�t. Harry d�h�sen ler�zta mag�r�l. – Ne �rjen hozz�m!

– Tot�l ki van bukva… - suttogta halkan Malfoy, aki �tny�jtott Pitonnak egy g�mb�ly� �vegcs�t.

Harry most m�r nem �rdekelte semmi… �gy �rezte, egyed�l van, mindenki meghalt sz�m�ra… Piton elk�b�tja, kivallatja mindenr�l, azt�n meg�li…

– Igy�l egy p�r kortyot – mondta Piton. Harry felemelte a fej�t, �s r�j�tt, hogy most m�r menek�lni sem tudna, k�rbe van ker�tve a mardek�rosokkal. Piton bal kez�vel szorosan �tkarolta, a jobb kez�vel pedig a sz�j�hoz szor�totta az �vegcs�t. Belet�r�dve hagyta, hogy Piton megitassa a sz�rny� �z� kotyval�kkal, ami ak�r m�reg is lehet… Csak nyelte a b�jitalt kortyr�l – kortyra. – M�g egy keveset.

Nem tiltakozott t�bbet, �rezte, hogy a b�jital kifejti hat�s�t: elernyednek az izmai, �s bel�l a lelke m�ly�n a nyugalom �rad sz�t. Elhagyta minden ereje, �s a feje oldalra bukott. �rezte, hogy szorosan tartj�k �t, hogy ne d�lj�n el.

Az el�bb m�g itt volt Piton… most meg az �rz�s olyan volt, mintha itt lenne az apja… Mintha v�gre lenne valaki, akihez tartozhat, aki megv�di minden bajt�l… Harry m�r azt sem tudta, mit higgyen.

– Biztos, hogy ez j� �tlet volt? – hallotta Malfoy hangj�t… vagy Draco�t? M�r � maga sem tudta. – Ki tudja mennyi ideig �ti ki ez az er�s nyugtat�.

– Musz�j volt – hallotta eg�sz k�zelr�l a m�ly hangot. – Nem fog neki meg�rtani.

– Csak �ppen ki tudja, mikor kel fel legk�zelebb…

– Draco! – sz�lt r� az ideges hang. Megijedt, �s m�g szorosabban szor�totta �ssze a szem�t. – �rtan�k szerinted Harrynek?

Az a valaki szorosan mag�hoz �lelve felemelte a hideg k�r�l. �rezte, ahogy egy puha helyre fektetik, �s betakarj�k. Az �gy megs�llyedt az illet� s�lya alatt, ahogy mell� �lt.

– Van r�la valami fogalmad, mi t�rt�nhetett? – k�rdezte halkan valaki a t�volb�l.

Harry m�r annyira k�ba volt, hogy alig hallotta a besz�lget�st, ami k�r�l�tte zajlott.

– Nem tudom. Rem�lem, reggelre jobban lesz – mondta valaki eg�szen k�zel. Kellemes volt, ahogy az arc�n v�gigsim�tott. Tal�n ilyen lehet, ha valakinek van egy apja, �s t�r�dik vele? – Nincs l�za, �gy t�nik, nem beteg. Azt hiszem, egy r�m�lom el�hozta az elfojtott f�jdalmat, amit�l teljesen kiborult.

– Akkor nem a S�t�t Nagy�r volt?

– Nem. – Az az ismeretlen s�hajtott egyet. A hangja annyira hasonl�tott Piton�ra… de az most sz�k�sben van, nem lehet itt… - Menj, Draco aludni, �n m�g �bren maradok egy kicsit.

Draco? Mit keres itt Draco? Harry pr�b�lt gondolkodni, de nem ment… teljesen �ssze volt zavarodva.

– Rendben, Perselus…

Piton itt van mellette, a gyilkos, az �rul�, aki el�rulta Dumbledore-t… Pr�b�lt besz�lni, de m�r arra sem volt ereje, �gy csak halkan ny�sz�rg�s hagyta el a sz�j�t.

– Nincs semmi baj.

Harryt v�g�l mag�val r�ntotta a nyugodt, b�k�s s�t�ts�g.

Amikor fel�bredt, a szem�t sem tudta kinyitni, annyira f�radt volt. �tfordult a jobb oldal�ra, h�ttal az ajt�nak. A szob�ban teljes csend uralkodott, val�sz�n� m�r d�lut�n lehetett, �s Piton meg Draco pedig �r�n tart�zkodhattak.

�sszekuporodott a takar� alatt, �s visszagondolt a tegnap est�re. Valami k�d�sen derengett…

Lefekv�s el�tt a kedvenc reg�ny�t olvasta, azt�n elaludt f�l�tte, am�g Piton�k a feladatok megold�s�n dolgoztak. Azt�n… Harry nyelt egyet, ahogy agy�ba visszak�sztak a r�mk�pek arr�l a napr�l, amikor Piton meg�lte Dumbledore-t.
De a ma �jszakai �lom m�s volt… Piton �t hib�ztatta Potter hal�l��rt.

�s ahogy ut�na viselkedett… teljesen elvesztette a fej�t!

Harry r�j�tt: majdnem el�rulta kil�t�t a viselked�s�vel. De nem tehetett r�la… hisz teljesen kiborult az eml�k hat�s�ra. Tal�n nem kellett volna annyira mag�ba fojtani azt a sok b�natot, ami m�r Sirius hal�la �ta hordoz. Ez a bez�rts�g m�g r� is tett egy lap�ttal.

Ut�na m�r alig eml�kezett valamire… p�lc�t r�ntott volna Pitonra? Csak nem…

Annyira elmer�lt a gondolataiban, �szre sem vette, hogy valaki bej�tt, �s becsukja maga ut�n az ajt�t. �vegcs�r�mp�l�sek, suhog� tal�r. H�t persze, igaz�n tudhatn�, hogy az itteni Piton nem hagyja mag�ra, ha nincs j�l.

Piton a hangokb�l �t�lve m�g id�z�tt a szoba t�ls� v�g�n. A zajokb�l �gy t�nt, a b�jitalk�szletet t�lti fel. Dolga v�gezt�vel halotta, ahogy k�zelebb j�n; majd pedig megrogyott az �gy, ahogy le�lt mell�.

Harry nem akart vele besz�lni, ink�bb �gy tett, mint aki m�g mindig alszik. Tal�n egy darabig siker�lt is volna, ha nem �rzett volna egy kezet a homlok�n, mint aki azt n�zi, l�zas. Az �rint�st�l akaratlanul is �sszerezzent.

– L�tom, fel�bredt�l – mondta halkan Piton. – Jobban �rzed magad?

Harry csak b�lintott egyet a fej�vel, ahogy a p�rna engedte.

– R�m�lom volt, Harry? – faggat�zott tov�bb Piton, ami Harrynek egy cseppet sem tetszett. Nem akart t�bbet arra a napra gondolni, amikor… – Ha elmondod, lehet, jobb lesz…

Ekkora elege lett. Gyorsan fel�lt, lek�zdve a rosszull�tet, �s d�h�sen n�zett az �gya sz�l�n �l� apj�ra.

– Ha eddig nem v�laszoltam, az azt jelenti, hogy nem vagyok hajland� besz�lni r�la! – �v�lt�tte Piton megr�k�ny�d�tt arc�ba.

– Jobb lenne, hidd el – makacskodott tov�bb Piton.

– Nem, �s nem! Hagyjon b�k�n… – A mondatot m�r nem tudta befejezni. Az ord�t�s k�h�g�sbe fordult �t, �s csak n�h�ny perc ut�n tudta abbahagyni. M�lyeket l�legzett, hogy legy�zze h�nyinger�t.

Apja egy poh�r vizet ny�jtott fel�je; � elfogadta, �s ivott egy – k�t kortyot.

– Mi�rt vagyok ilyen pocs�kul? – A hangja szinte teljesen elment, a k�rd�s v�g�t m�r szinte suttogta.

Piton felh�zott szem�ld�kkel n�zett r�.

– Az el�bbi k�rd�semre v�laszolva azt mondtad, hogy j�l vagy.

– J�l is vagyok! – sz�lt k�zbe rekedten. – Csak �melygek egy kicsit…

– Tal�n m�gis igaza volt Drac�nak, �s enyh�bbet kellett volna adnom – tette hozz� Piton. – �gy reag�lt r� a szervezeted, mintha t�ladagoltam volna. Amond� vagyok, m�g pihenj egy kicsit. A rosszull�t id�vel el fog m�lni, ne agg�dj.

– Mit adagolt… t�l t�l? – k�rdezte csod�lkozva Harry, �s hagyta, hogy Piton seg�tsen neki visszafek�dni.

M�r megint olyan furcs�n n�z r�…

– Nem tiszt�k az eml�keid az �jszak�r�l? – �rdekl�d�tt halkan. Harry nemet intett a fej�vel, �gy Piton belekezdett a magyar�zatba. – Az �jszaka k�zep�n sz�rny� r�m�lmod lehetett. El�sz�r forgol�dt�l, majd dob�ltad magad, azt�n ki�ltozt�l is. Alig tudtalak fel�breszteni. Mikor v�g�l siker�lt, hal�lra volt�l r�m�lve, �s m�g p�lc�t is fogt�l r�m. V�g�l siker�l megitatnom veled egy er�sebb adag Nyugtat� f�zetet.

– Mit kiab�ltam…? – k�rdezte r�m�lten Harry. Az �lma minden perc�re eml�kezett m�r, csak az ut�na t�rt�ntekre nem pontosan.

– Teljesen �sszef�gg�stelen�l ki�ltozt�l mindenf�le �tkot. – Piton �sszesz�k�lt szemmel n�zte �t. – Harcolt�l Voldemorttal?

– Mondtam, hogy nem akarok besz�lni r�la! – sz�lt vissza inger�lten, �s megfordult h�ttal Pitonnak. – Hagyjon b�k�n…

– Rendben – mondta v�g�l Piton. Felkelt az �gyr�l, �s a szekr�nyb�l ker�tett m�g egy p�r takar�t Harryre. – El kell most mennem megtartani a k�vetkez� megbesz�l�st. Nem szeretn�m, ha a t�voll�temben kitenn�d a l�bad a sz�ll�sunkr�l. Maradj �gyban, �s pihend ki magad. Majd vacsora ut�n �rkezem vissza, �s akkor majd megl�tjuk, hogy holnap mehetsz-e �r�kra. Holnaput�n pedig m�r megy�nk a f�hadisz�ll�sra.

Harrynek ez a t�lont�l agg�d�s m�r sok volt. Ha nem Piton lett volna, hanem Remus, vagy Sirius… m�g �r�lt is volna neki, hogy �gy t�r�dnek vele.

– Az �gvil�gon nincs semmi bajom! Holnap szeretn�k �r�kra menni! – �jra fel�lt, k�zdve a h�nyinger ellen. Piton az asztaln�l �llt, �s �pp egy k�teg pergament vett fel az asztalr�l. – Csak, az�rt mert azt hiszed, hogy rosszat �lmodtam, m�r beteg vagyok!?

Piton nem n�zett fel pergamenekb�l, �gy v�laszolt.

– Minden bizonnyal.

– Ez egy�ltal�n nem igaz! Csak rosszat �lmodtam! – bizonygatta Harry. Nem is vette �szre, mikor kezdett el megint kiab�lni.

– Azt az�rt nem mondan�m – felpillantott az olvasnival�j�b�l. – Egy egyszer� r�m�lomt�l nem borul ki senki ennyire. Te pedig hetek �ta az ideg�sszeroppan�s jeleit mutattad.

– Nem is borultam ki! Ordib�ltam egy sort, �s k�sz! – tiltakozott k�ts�gbeesetten. De m�r sejtette, hogy Piton nem ok n�lk�l itatott meg vele annyi Nyugtat� f�zetet.

Piton nem v�laszolt r�gt�n, mert el�tte m�g t�bb pergament hal�szott el� a szekr�nyb�l. Mikor m�r mindent �sszeszedett, kez�ben a tekercsekkel visszament az �gy mell�. Harry r�m�lten n�zett fel Pitonra, akinek az arckifejez�se most m�r k�zel sem volt b�k�s.

– Ezt a hisztit fejezd be most r�gt�n! – ki�ltott r� d�h�sen. – Nem eml�kszel r� pontosan, mi t�rt�nt tegnap, de �n ott voltam v�gig melletted, �s tapasztalatb�l tudom, nem csup�n egy r�m�lom volt! Sok embert l�ttam m�r, k�zt�k gyerekeket is, akiket akkora trauma �rt, hogy m�g sok�ig r�m�lmokt�l szenvedtek!

– Ez egy�ltal�n…

– Ne v�gj k�zbe! – ord�totta Piton. A hangja most m�r kifejezetten fenyeget� volt. – Id�vel r� fogok j�nni, hogy mit titkolsz el�lem, bele�rtve azt is, aki b�ntott! Szinte minden �jszaka r�m�lmokt�l szenvedsz!

– Nincsenek is r�m�lmaim! – v�gott vissza Harry, de ebben m�r nem is volt olyan biztos.

A b�jitalok mestere viszont �gy t�nt, ett�l m�g jobban d�hbe gurul.

– Azt mondtam, ne v�gj a szavamba! – Harry h�trah�k�lt a r�gi, de oly ismer�s d�h�s hangs�lyt�l, amit Piton mindig a b�jitaltan �r�kra tartogatott. –Hidd el, mikor �jszaka k�t �rakor meg�rkezek a gy�l�sr�l, a saj�t szememmel l�tom! Tudod, hogy ut�lom, mikor a szemembe hazudnak! Azt meg pl�ne, ha a tulajdon fiam akar mardek�ros ravaszs�ggal �tverni! Az elm�lt percekben pedig v�gig �gy tett�l!

Erre m�r Harrynek is elborult az agya.

– A francba is, meg�g�rted, hogy t�bbet nem turk�lsz a fejemben!

– Ne szitkoz�dj itt nekem! – f�rmedt r� Piton. Harry r�gi ismer�sk�nt �dv�z�lhette apj�nak ezt az �nj�t, mint akkor, mikor belen�zett a m�sik Piton mereng�j�be. – Mikor f�radt vagy, �s gyenge, teljesen megfeledkezel, hogy r�tegekbe rejts a gondolataid m�sok el�l! A legilimenci�hoz pedig nem k�rem az enged�lyed, f�leg ha sejtem, hogy hazudsz nekem!

Harry ledobta mag�r�l a takar�t, �s talpra �llt szembe Pitonnal.

– Na, sz�pen vagyunk! Valah�nyszor mikor gyan�tod, hogy hazudok, r�gt�n neki �llsz turk�lni a gondolataimban!? H�t k�sz sz�pen! – �v�lt�tte vissza Harry. A torka m�r iszonyatosan f�jt, de ez most egy cs�ppet sem �rdekelte. – Semmivel sem vagy k�l�nb, mint Voldemort! Ugyanolyan k�ny�rtelen hal�lfal� vagy, mint r�gen!

Ijedten n�zett fel Pitonra, akinek az arca z�rk�zott kifejez�st �lt�tt, �s �gy t�nt, menten megfojtja �t. Ebben a percben ny�lt az ajt�, �s Draco l�pett be f�ty�r�szve.

– Sziasztok! – k�sz�nt�tte �ket vid�man, azt�n Piton fel� fordult. – Perselus, m�r legal�bb t�z perce v�rnak r�d a teremben.

Piton viszont nem foglalkozott Dracoval.

– Na ide figyelj! – sziszegte a fogai k�zt. Ujj�val az �gyra mutatott. – Most r�gt�n lefekszel, �s ott maradsz estig, am�g meg nem j�v�k!

– Nem �gy gondoltam… - suttogta Harry, pr�b�lva meg nem t�rt�ntt� tenni a dolgot.

– Azt mondtam, fek�dj vissza! – �v�lt�tte Piton, mint aki nem is hallotta Harry mondanival�j�t.

– Nem akartam…

Piton fenyeget�en tornyosult Harry f�l�.

– Gyer�nk! – sziszegte. – Vagy magam teszlek vissza!

Harry ink�bb nem sz�lt t�bbet vissza, csak n�m�n visszab�jt a takar� al�. Piton olyan gyorsan fordult meg, hogy a tal�rja csattant egyet.

– Megyek, mert k�s�sben vagyok – morogta d�h�sen, �s kinyitotta az ajt�t. – Draco, k�sz�tsd el a h�zi feladatodat, mire meg�rkezek. Harrynek pedig add oda a mai anyagokat.

– Rendben Per… - Piton meg sem v�rta a v�laszt: bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Draco v�rakoz�an n�zett Harryre. – M�g sosem l�ttam ilyen d�h�snek Perselust! Min veszekedtetek?

– Cs�nya dolgokat v�gtam a fej�hez – mondta halkan Harry, mik�zben kez�vel massz�rozta a nyak�t. – De ink�bb ne akard tudni.

Draco szok�s szerint cip�st�l elter�lt az �gy�n, �s oldalra fordult.

– Nem tudom, mennyire van kedved tanulni… mert nekem semennyire sem – mondta v�g�l. – De Perselus �gy is r�j�n, ha ma nem vessz�k �t a tanulnival�t, �gyhogy megyek, �s hozom is.

– Rendben… legal�bb eltereli a gondolataimat.

Legal�bb k�t �r�nyi r�natan, majd b�b�jtan ut�n Harry �gy �rezte, hogy sz�trobban a feje a sok tanulnival�t�l. Draco t�nyleg j� tan�rnak bizonyult: sok mindent el tudott magyar�zni, amihez �rtett. M�r �pp az utols� anyagn�l tartottak, befejezve azzal a tanul�st.

Harry gondolatai viszont most teljesen m�shol j�rtak. Legut�bbi veszeked�s�k j�rt a fej�ben, hogy miket v�gott Piton fej�hez. Pedig Piton csak agg�dott miatta, semmi t�bb; � meg �gy viselkedett, mint egy hisztis gyerek. T�nyleg r�miszt� volt a gondolat, hogy miket mondhatott �lm�ban, nap, mint nap.

Ha Piton r�j�tt volna valamire, arr�l m�r biztos tudna. Sejt valamit, de m�g nem j�tt r� semmire.

M�g.

– Harry, mondd, figyelsz te r�m egy�ltal�n?

Harry �rtetlen�l n�zett Dracora.

– Jaj, bocs nem – mondta halkan. – Elgondolkodtam egy kicsit.

– Sejtettem – s�hajtott Draco, �s becsapta a k�nyvet. – Szerintem, pihenj egy kicsit, nekem �gyis �r�sbeli h�zim van m�g. El�g megviseltnek t�nsz.

– �gyis �rzem magam.

Val�ban, az el�tte l�v� pergamenen mintha t�ncoltak volna a bet�k. Nem is vette �szre, mikor kezdett huzamosabb ideig rosszul lenni.

Draco felnyal�bolta a tanulnival�kat az �gyr�l, �s �tdobta saj�tj�ra. Ler�gta a cip�j�t, �s t�r�k�l�sbe helyezkedett.

– Aludj egyet, est�re biztos jobban leszel – b�ztatta Draco. El�vett egy �res pergament, ceruz�t �s nekikezdett az �r�snak. – Tal�n addigra v�gzek ezzel.

Harry eligaz�totta mag�n a takar�t, �s lehunyta a szem�t, rem�nykedve, hogy most nem fog egy r�m�lomba cs�ppenni.

Megr�zk�dott a talaj, �s Harry t�rdre esett. Amikor feln�zett, megijedt, hogy hova ker�lt: mindent elbor�tott a s�t�ts�g, csup�n egy f�klya vil�g�totta meg, ahol � t�rdelt.

Hirtelen felt�madt a sz�l, �s k�zvetlen Harry el�tt egy fekete tal�r jelent meg.

– Kelj fel, Harry! – sz�lt r� egy nagyon ismer�s hang.

Harry feln�zett, �s tekintete tal�lkozott Hermion�val.

– Mit keresel itt… egy�ltal�n hol vagyok? – k�rdezte ijedten. A l�ny nem v�laszolt, csak felh�zta. – Hermione!

– Harry, erre most nincs id�m! Csak kis ideig lehetek itt veled, mert azt�n Voldemort r�j�n, halott vagyok.

– Micsoda?

Hermione eg�szen k�zel l�pett hozz�, Harry �rezte arc�n a l�legzet�t.

– K�rlek, ne haragudj, az �jszakai t�rt�ntek miatt. M�r akkor fel akartam venni valahogy veled a kapcsolatot, de azt�n r�j�ttem, hogy nem olyan k�nny� – hadarta gyorsan. Elhallgatott, �s tet�t�l talpig v�gign�zte. – Neked g�z�d sincs r�la, mir�l besz�lek, ugye?

– �jszaka r�m�lmaim voltak! Te nem szerepelt�l k�z�tt�k! – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l Harry.

– Jaj, ne haragudj. �n voltam, aki felhoztam v�letlen�l – menteget�z�tt a l�ny, �s kez�vel meg�rintette a fi� arc�t. – El sem hiszem, hogy t�nyleg te vagy.

Harry hitetlenkedve n�zett r�.

– Hogy �rted?

– Dumbledore megmondta, hogy egyszer elj�ssz. Nem gondoltam volna, hogy t�nyleg igaz. – Barna szemeivel �jra Harryre n�zett. – Te nem Potter vagy… hanem a m�sik Harry. Azaz Egyetlen, aki visszat�rt k�z�nk.

– Igen, �n vagyok az – sz�lta el mag�t Harry. Valahogy �gy �rezte, hogy megb�zhat a l�nyban.

– Amikor el�sz�r tal�lkoztunk ott Voldemortn�l, nem voltam benne biztos – mondta halkan Hermione. Azt�n hirtelen elkomorodott az arca. – De nem ez�rt vagyok itt! Az�rt, hogy figyelmeztesselek titeket, hogy t�mad�s van k�sz�l�ben Brondesbury ellen… P�r �ra m�lva elindul egy kisebb csapat, Voldemort parancs�ra.

– Mit tudunk tenni annyi hal�lfal� ellen? Majd feltartj�k �ket a Rend tagjai, vagy hogy gondoltad?

– Nem, Harry! – sz�l r� d�h�sen a l�ny. – Sz�lsz Pitonnak, �s � a Rend tagjaival m�g id�ben kimenek�ti onn�t a var�zsl�csal�dokat, akik ott laknak. Tudtommal a k�rny�k ellen�re egy aranyv�r� csal�d sem lakik ott.

– De, Hermione…

– Mennem kell! Nemsok�ra Voldemort a jelent�seket k�ri sz�mon, onn�t nem hi�nyozhatok. �s r�ad�sul nemsok�ra kezd�dik a szok�sos kar�csony el�tti m�sora.

– Neked ugye nem lesz bajod?

– Ne agg�dj �rtem, megleszek. Min�l el�bb sz�lj Pitonnak! – Hermione keservesen n�zett r�. – Ne haragudj, hogy betolakodtam az �lmaidba. Meg kellett r�la bizonyosodnom, hogy t�nyleg te vagy az. A mostani l�togat�som miatt rem�lem, nem lesz nagy baj… lehet, hogy l�tni fogsz… mindent.

Hermione arc�r�l egy k�nnycsepp gurult le.

– �n nagyon nem akartam ezt – suttogta.

Harry kez�vel megemelte a l�ny �ll�t.

– Kib�rok egy kis f�jdalmat cser�be, hogy azzal t�bb �letet menthetek meg.

Hermione m�g akart volna mondani valamit, de Harry szeme el�tt �sszemos�dott a k�p, �s m�r nem l�tott semmit, csak s�t�ts�get.

Pillanatokkal k�s�bb m�r a saj�t �gy�ban �lt, a nyak�t szorongatva. K�h�g�tt egy darabig, �s pr�b�lt leveg�h�z jutni.

Draco r�gt�n ott termett az �gya mellett, arca s�padtabb volt, mint valaha.

– J�l vagy? – k�rdezte r�m�lten. – Azt hittem, megint baj van, mint tegnap…

– Nincs semmi baj… Jaj ne! – Harrynek esz�be jutott Hermione figyelmeztet�se. Ler�zta mag�r�l a takar�t, �s felpattant. – Hol van Pi… hol van az ap�m?

– Perselus…? Gondolom, ott, ahol mostan�ban szokott vacsora el�tt – felelte Draco, �s el��llt. – Mondta, hogy ne engedjelek felkelni, ak�rmennyire is makacskodsz!

Harrynek egyed�l csak az lebegett a szeme el�tt, hogy sz�ljon Pitonnak, �s megel�zze a bajt…

– De most musz�j sz�lnom neki! Engedj, Draco! – ellenkezett Harry, �s durv�n f�lrel�kte Dracot, �gy mint m�ltkor. Viszont Dracot ez most nem �rte k�sz�letlen�l: megragadta Harry mink�t karj�t, hogy visszar�ngassa az �gyba.

– Draco, �letbev�g�an fontos! – d�h�ng�tt Harry, k�zben pr�b�lt kiszabadulni. – Esk�sz�m, ez nem valami rossz r�m�lom! T�nyleg baj van!

– Ha az van, akkor is itt maradsz, �s �n sz�lok Perselusnak!

– Nem! – ki�ltotta Harry, �s egy j�l ir�nyzott �t�ssel gyomron v�gta Dracot. Draco �sszeg�rnyedt, �gy Harry kiszabadult. Odarohant az ajt�hoz, �s felt�pte.

Rohant is volna ki, de egy fekete folt el�llta az utat.

– L�tom megint szok�sod semmibe venni ap�d utas�t�sait – mondta Piton szigor�an.

– Nem arr�l van sz�! – tiltakozott Harry. – L�tom�som volt… amiben Voldemort azt mondta, hogy megt�madja Brondesburyt, a var�zsl�csal�dokat…

Piton �gy t�nt, nem hisz neki. Megragadta a karj�n�l, �s bentebb h�zta, hogy beh�zza az ajt�t.

– Megint r�m�lmod volt, �s azt hiszed val�s�g volt?

– Nem volt r�m�lom! – ki�ltotta k�ts�gbeesetten Harry. Ek�zben Draco kez�t a gyomr�ra szor�tva k�zelebb j�tt hozz�juk. – Vesz�lyben van egy rak�s ember!

– Meg pr�b�ltam megakad�lyozni, hogy kimenjen.

Piton r�n�zett Dracora.

– Azt l�tom – jegyezte meg g�nyosan. Harryt pedig az �gya fel� vezette. – Harry melyik r�sz�t nem �rtetted annak, hogy „maradj �gyban”?

Harry majd’ felrobbant a d�ht�l, hogy nem veszik komolyan.

– Mondd, s�ket vagy? – ki�ltott r� Pitonra, aki elk�pedve n�zett r�. – Meg fognak t�madni egy csom� var�zsl�csal�dot, ha nem �rtek oda id�ben, �s nem figyelmeztetitek �ket!

– Ne besz�lj velem tiszteletlen�l! – torkolta le Piton.

– �gy tal�n legal�bb… - Harrynek elcsuklott a hangja, �s t�rdre rogyott Piton el�tt a gyomr�ba nyilall� f�jdalom miatt. Kez�t a gyomr�ra szor�totta, �s �sszeszor�tott foggal pr�b�lt �rr� lenni a sz�rny� k�non.

– Draco, menj gyorsan a terembe, m�g ott tal�lod Tonksot �s Mordont, h�vd �ket ide gyorsan! – sz�lt r� ijedten. Draconak a f�ldbe gy�kerezett a l�ba. – Merlinre, Draco, menj m�r!

M�g egy f�l pillanatig mozdulatlanul �llt, azt�n er�t vett mag�n, �s m�r rohant is.

Piton felseg�tette Harryt, �s seg�tett neki lefek�dni. Harry szeme el�tt csillagokat l�tott, a sebhely�be is belenyilallt az elviselhetetlen f�jdalom. �sszeg�mb�ly�d�tt, �s pr�b�lt eszm�let�n�l maradni. Kez�t a sebhely�re szor�totta.

– Harry, pr�b�ld meg a f�jdalmat kirekeszteni, azzal, hogy olyan r�tegekbe teszed, ahol nem �rzed!

– Nem… megy… – ny�gte Harry. F�l�ben visszhangzott egy n� r�m�lt sikolya, �s Voldemort kacag�sa.

Kinyitotta a szem�t, �s l�tta apja r�m�lt arc�t.

– Seg�tek mindj�rt – suttogta Piton. Az ajt� kiv�g�dott, �s h�rom ember sietett be.

– Mi a gond, Perselus? – �rdekl�d�tt Mordon, �s megt�maszkodott az ajt�ban.

Draco megker�lte �ket, �s az �gy�hoz ment.

– Tudom�somra jutott, hogy Voldemort t�mad�st akar ind�tani Brondesbury ellen. Sietnetek kell, azt hiszem n�gy var�zsl�csal�d �l ott! – k�z�lte Piton az ajt� fel� fordulva. – A kandall�kon kereszt�l figyelmeztess�tek �ket! Legal�bb t�zen menjetek, �s a f�hadisz�ll�sra vigy�tek �ket – persze ker�l� �ton.

Mordonnak nem kellett t�bb utas�t�s, m�r el is t�nt a folyos�n.

– Te nem j�ssz? – k�rdezte Tonks csod�lkozva.

– Nem mehetek. – Tekintete �jra Harryre esett. – Ki tudja, milyen sz�rny� �jszaka �ll el�tte. Nem lenne b�lcs dolog egyed�l hagyni. Voldemort szok�s szerinti el�-�nnepi k�nz�s�t tartja.

Harry hallotta a hang�b�l, hogy undorodik m�g a sz�t�l is, hogy k�nz�s.

– Rendben. Majd �rtes�telek a fejlem�nyekr�l! – k�z�lte Tonks. M�g egy percig id�z�tt az ajt�ban, azt�n sarkon fordult, �s elt�nt.

– Perselus, tudok valamit seg�teni? – k�rdezte halkan Draco.

– Hozz hideg vizet, �s egy t�r�lk�z�t – utas�totta Piton. – Nem lesz semmi baj, Harry. Hamarosan v�ge lesz.

Harry �rezte, hogy m�r nem sok�ig b�rja… egyre tiszt�bban l�tta maga el�tt, ahogy k�noznak egy �rtatlant.

Latin var�zsig�kkel telt meg a leveg�, �s a f�jdalom enyh�lt egy kicsit. A l�tom�sokat viszont m�r nem �zhette el…

Harry azt hitte, m�r sosem lesz v�ge.

Voldemort f�l �jszak�n kereszt�l k�nzott �rtatlanokat, olyan var�zsl�kat, akiknek semmi b�n�k nem volt, csup�n muglisz�let�s�ek voltak. A hal�lfal�k k�l�nf�le ismeretlen �tkokkal s�jtott�k �ket, amikr�l Harry m�g sosem hallott.

Az egyiket v�g�l teljesen kiv�reztett�k…

Harry biztos volt benne, hogy soha t�bbet nem fog enni �let�ben, annyira sz�rny� volt.

Az �t�dik �ve ut�n az igazgat� megmondta, hogy Voldemort t�bbet nem fog az elm�j�n kereszt�l t�madni, de hi�ba.

Erre a vil�gra nem �rv�nyesek az ottani „szab�lyok”.

A sebhely �sszek�t�tte vele, �s � mindent l�tott, amit akkor elk�vettek szerencs�tlen embereken. Pr�b�lt szabadulni a l�tom�sb�l, de sehogy sem ment. �rezte, hogy Piton pr�b�l rajta seg�teni k�l�nf�le var�zsig�kkel, de � sem tudta megsz�ntetni a kapcsolatot k�zte �s a gonosz k�zt. �rezte, hogy egy l�thatatlan er� elvinn� a helysz�nr�l, de nem siker�lt.

Tal�n �gy a huszadik k�nz�s ut�n Harry nem b�rta tov�bb, �s t�rdre esett.

�rezte a v�g�sokat, a sebeket, �s minden �tkot. Mikor hozt�k a k�vetkez� �ldozatot, Voldemort m�r nagyon j� kedv�ben volt: kacagott a v�dtelen �ldozatokon. �r�me nem tartott sok�ig, mikor megtudta, hogy a tervezett t�mad�sb�l nem lett semmi, a c�lpontjai elmenek�ltek h�zukb�l.

�gy az �nnepl�sb�l d�h�ng�s lett, �s az �ldozatok k�z�l nem �lte t�l senki.

Harry szerencs�re azt m�r nem �lte meg: elvesztette az eszm�let�t, m�g miel�tt Voldemort folytathatta volna a gyilkol�st.

Amikor legk�zelebb mag�hoz t�rt, minden porcik�ja f�jt, a sebhelye pedig tomp�n l�ktetett. A szem�t sem volt ereje kinyitni, csak fek�dt, mozdulatlanul, pr�b�lva elfelejteni a sz�rny� eml�keket, amiket �t�lt.

Hallotta a kandall�ban a t�z ropog�s�t, a k�r�l�lel� csendet. Id�vel r�j�tt arra is, hogy valakinek az �l�ben van. �rezte, ahogy az a valaki leveg�t vesz, �s v�g�l megigaz�tja a homlok�ra helyezett borogat�st. Nem volt ereje tiltakozni, hogy �gy viselkedik vele, mint egy beteg kisgyerekkel szok�s.

Ott volt v�gig mellette, amikor Voldemort k�nozta azokat az embereket… pr�b�lta kih�zni �t a l�tom�sb�l… Valahol a sz�ve m�ly�n �r�lt egy kicsit, hogy r�gen oly ut�lt b�jitaltan tan�r �gy t�r�dik vele.

T�r�dik, mert a fia, �s szereti �t.

Ezek olyan idegen �rz�sek voltak. Dursley�k sosem t�r�dtek vele… mikor beteg volt, mag�ra hagyt�k, hadd szenvedjen bez�rva a gardr�bba. Petunia n�ni hozott egy kis vizet n�ha, mikor Vernon b�csi nem l�tta… de akkor is sz�rny� volt a l�z, ahogy �gette �t… mint ahogy most is. De most itt volt a mindig is gy�l�lt b�jitaltan tan�r, �s gondoskodott r�la.

Nem t�prengett tov�bb a r�gi eml�keken, ink�bb igyekezett azokat elfeledni.

Amikor meg akart mozdulni, felszisszent a v�gtagjaiba nyilall� f�jdalomt�l.

– Maradj nyugton, Harry – mondta halkan Piton valahonnan a feje f�l�l. – Pihenj�l.

Harry megpr�b�lt besz�lni, de ne ment. A torka is nagyon f�jt.

Tal�n annyit sikoltoztam? – gondolta r�m�lten.

– Elegem van… – suttogta alig hallhat�an. – Nem b�rom m�r tov�bb, hogy Voldemort folytonos t�mad�sait �s j�t�kait…

– Shhh – csit�totta el Piton, k�zben levette a borogat�st a homlok�r�l. V�zcsobog�st hallott, ahogy megm�rtotta a v�zben. – Nem lesz semmi baj. Itt vagyok melletted, vigy�zok r�d.

Nagyon nem akart m�r m�sodj�ra is kiborulni… �sszerezzent, amikor Piton a homlok�ra tette a borogat�st.

Fel akart kelni. Rosszul volt a gondolatt�l, hogy mag�hoz �lelve vigasztalja, mint egy kisgyereket. Pedig azel�tt senki sem tartotta �gy, vigasztal�an, senki sem t�r�d�tt vele…

Csak annyit �rt el, hogy az oldal�r�l a h�t�ra fordult. Kinyitotta a szem�t, �s megl�tta maga f�l�tt Pitont, amint elmosolyodik.

– �r�l�k, hogy v�ge magadhoz t�rt�l – k�z�lte halkan, kez�t a borogat�son nyugtatva. – Pr�b�lj meg visszaaludni, an�lk�l nem hatnak a gy�gy�t� var�zslatok.

– Nem merek… mi van… ha megint… - motyogta ijedten Harry, �s �sszeszor�totta a szem�t. Nagyon nem akarta mag�t megint egy v�ront�s k�zep�n tal�lni.

– M�r nem lesznek l�tom�said. �gy egy �r�ja siker�lt v�gre az elm�det �gy mond… - itt elhallgatott egy darabig – v�delem al� helyezni. T�bbet nem fog el�fordulni a k�zelj�v�ben.

– De a sebhelyem… – nyelt egyet. Nagyon neh�z volt a besz�d. – Az �sszek�t vele.

– Ez�rt is fogunk m�g t�bbet gyakorolni, hogy v�gleg v�get vess�nk ezeknek a l�tom�soknak. Egy ideig �lvezni fogod a v�delmemet – j�tt r�gt�n a magyar�zat. – K�rlek, pr�b�lj meg aludni.

Harrynek hirtelen esz�be jutott a t�mad�s, amit Voldemort tervezett.

– Ugye… megmenek�ltek azok, akiket Voldemort meg akart t�madni? – k�rdezte r�m�lten. Megint k�h�g�tt egyet, �s �jra kinyitotta szem�t. – Arra m�g eml�kszem, hogy j�tt Malfoy, �s k�z�lte Voldemorttal, hogy elmenek�ltek…

Piton b�lintott, mik�zben m�sik kez�vel jobban betakarta �t.

– M�g a mieink id�ben �rkeztek, �s kimenek�tett�k �ket – mes�lte -, hab�r az utols� csal�dn�l majdnem meg�t�tt�k a bok�jukat Mordon�k. Tonks mentette meg a helyzetet.

– Akkor rendben… – tette hozz� Harry er�tlen�l, �jra lehunyva a szem�t. – Nem holnaput�n ment�nk volna a f�hadisz�ll�sra? Nem szeretn�k tov�bbra is itt maradni…

– De igen, Harry. Val�sz�n� ott fogsz fel�bredni, ha most elalszol.

Ez nagyon nem tetszett Harrynek.

– Mi�rt nem mehetek a saj�t l�bamon? – k�rdezte rekedten.

– Egy darabig m�g l�bra sem �llhatsz, nem hogy m�g felkelhetsz – vil�gos�totta fel Piton. – Kell p�r nap, am�g teljesen rendbe j�ssz. Rengeteg s�r�l�st elszenvedt�l, amiknek id� kell, hogy begy�gyuljanak. Az alatt pedig aludni fogsz.

– Nem lehetne…

– Nem – Piton hangja megint szigor� volt. – Az �jszaka folyam�n sok �toknak ki volt�l t�ve, a gy�gyitalok, ahogy az el�bb is mondtam, akkor hatnak, ha alszol.

Ha az alv�sra gondolt, megborzongott. Nem akart t�bb l�tom�sban r�szt venni.

– Azt mondtad, hogy nem lesznek l�tom�saim… - hangja elcsuklott. – Mi lesz, ha megint ott leszek, kiszolg�ltatva annak a… jaj, Istenem… mind meghaltak…

Nem is vette �szre, mikor kezdett el k�nnyezni. Remegett az idegess�gt�l, a kiszolg�ltatotts�gt�l, amit az elm�lt �r�kban szenvedett el. �rezte, hogy Piton szabad kez�vel szorosabban �leli �t. Arca a puha fekete anyagba f�r�dott, �s megnyugodott.

– Nem, Harry! Az el�bb mondtam, hogy nem lesz semmi baj! – mondta rend�letlen�l Piton.

– Akkor megpr�b�lok pihenni egy keveset – jegyezte meg halkan, �s pr�b�lt valami m�sra gondolni, amiben nem szerepel Voldemort.

– M�r �pp �jra javasolni akartam.

– Ne haragudj, hogy olyan ostobas�gokat v�gtam a fejedhez – tette m�g hozz� Harry. Valahogy k�teless�g�nek �rezte bocs�natot k�rni, ami�rt olyan bunk� volt. – Nem gondoltam azokat komolyan…

– M�r nem sz�m�t Harry – mondta halkan Piton. M�g miel�tt teljesen elaludt volna, m�g hallotta, ahogy Piton �jra elism�tli a mondatot. – T�bb� m�r nem.

Mikor Harry legk�zelebb fel�bredt, �gy �rezte, rengeteget aludt. Tal�n �gy is volt igaz, amikor az ajt�n t�lr�l kar�csonyi dal hallatszott be, ahogy valaki elhaladt el�tte.

Egy�ltal�n nem �rezte mag�t f�radtnak, kimer�ltnek. A sz�rny� k�nz�sokkal teli �jszaka is a m�lt� volt m�r. Felkelt az �gyb�l, felvette az odak�sz�tett ruh�t, amit tal�lt: a farmert �s a k�t�tt pulcsit.

Miut�n fel�lt�z�tt, csak akkor t�nt fel neki az ablak, a szob�ban. Odal�pett mell�, �s k�n�csian kin�zett. Az ismer�s t�ren �ppen egy f�rfi ment �t, v�ll�n egy nagy feny�f�t vitt.

El�g volt ebb�l a bez�rts�gb�l, �s betegesked�sb�l…

Az ajt�hoz ment, hogy v�gre kidugja az orr�t a szob�b�l, �s sz�tn�zzen.

Lenyitotta a kilincset, �s halkan becsukta maga ut�n. Egy pillanatra elgondolkodott, vajon hol lehet Draco, de azt�n �gy d�nt�tt, hogy k�s�bb megkeresi.

Sz�jt�tva n�zett k�r�l, hova ker�lt: a folyos� olyan hossz� volt, hogy alig l�tta v�g�t, �s ameddig ell�tott, v�r�s sz�nyeg bor�totta. A falon k�l�nf�le var�zsl�k k�pei voltak kit�ve, mellett�k pedig m�terenk�nt l�mp�sokat akasztottak fel, hogy megvil�g�ts�k a s�t�t folyos�t.

Harry azt hitte, a f�hadisz�ll�s olyan lesz, mint az, amit ismert – de most kellemesen csal�dott.

V�gigs�t�lt a folyos�n, �s megtal�lta a l�pcs�t, ami a f�ldszintre vezetett. Odalent nagy volt a s�rg�s- forg�s: egy tucat ismeretlen var�zsl� �csorgott az el�t�rben, mint akik v�rtak valakire. N�h�nyan a konyha fel� mentek, de volt aki maga el�tt terelgetett egy tucat pergament, �s egy nagy ajt� fel� lav�rozott vele, ami v�lhet�en egy nagy terem lehetett.

Az egyik var�zsl� �szrevette Harryt, �s intett neki, hogy j�jj�n le. Harry eddig is ut�lta a nyilv�noss�got, �gy v�gk�pp nem �r�lt neki, mikor le�rt. R�gt�n mindenki kezet akart vele fogni.

– �n n�lk�l nem siker�lt volna, Mr. Piton – mondta az egyik alacsony �reg var�zsl�.

– H�l�val tartozunk �nnek! – v�gott szav�ba egy m�sik.

– Vedd le r�la a kezed, Rufus – sz�lt k�zbe egy nagyon ismer�s hang. A kis t�meg kett�ny�lt, �s megjelent Mrs. Weasley kez�ben egy fakan�llal. – Gyere, Harry, m�r biztos �hes lehetsz.

Harrynek nem kellett k�tszer mondania, m�r k�vette is Mrs. Weasleyt az eb�dl� fel�.

– Molly, csup�n csak k�sz�netet akartunk neki mondani! – sz�l ut�nuk haragosan az, aki Rufus lehetett.

Mrs. Weasley le�ltette Harryt a hossz� asztalhoz, �s el�tett egy t�ny�rt. A t�ny�rt roskad�sig megpakolta pir�t�ssal.

– Mrs. Weasley… nem is vagyok �hes – menteget�z�tt, mikor felocs�dott a k�vetkez� meglep�d�tts�g�b�l. Pottert biztos nem kedvelte… akkor meg mi�rt ilyen kedves vele? – Nem igaz�n van �tv�gyam.

– Semmi baj, dr�g�m. El�g ha egy keveset eszel – duruzsolta vid�man. Letett el� h�rom f�le lekv�rt, vajat, �s egy t�l kekszet is. – Ap�d mondta, hogy hamarosan fel�bredsz.

– Itt van? – k�rdezte rem�nykedve Harry.

– Nincs, mert �pp kezd�dik a megbesz�l�s – v�laszolt egy harmadik hang. Harry az ajt� fel� fordult, �s megpillantotta Siriust, amint hanyagul az asztalra dobja az ev�eszk�z�ket.

– Egy�l nyugodtan, �n m�g miel�tt t�lalom az eb�det, a megbesz�l�s egy r�sz ott leszek – mondta Mrs. Weasley, �s m�r le is t�nt az ajt�ban.

Harry k�r�ln�zett az eb�dl�ben. Eml�kezete szerint a konyh�ban voltak a gy�l�sek is, �s az eb�dek is. De ehelyett a gy�l�s valami nagy teremben volt, a konya pedig k�l�n helys�g az eb�dl�t�l.

Pr�b�lt �gy tenni, mint akit egy�ltal�n nem �rdekel Sirius jelenl�te. �gy d�nt�tt, m�g is eszik egy keveset. Lopva odapillantott keresztapj�ra, amikor az a t�bbi ter�t�kkel bajl�dott.

– Mi�rt b�mulsz? – k�rdezte inger�lten. Letette az utols� t�ny�rt, ami alig �lte t�l a tal�lkoz�st az asztallal.

– Semmit, csak…

– Mi csak? Hamarosan el�rkezik az eb�did�, amint l�tod, �ppen megter�tek – morogta. – Mivel kedves apuk�d kitiltott a gy�l�sr�l.

Harry a narancslekv�r�rt ny�lt.

– Biztos nem ok n�lk�l – cs�szott a ki sz�j�n. Tal�n az a Sirius, akit ismert, elmosolyodott volna.

– Ne szemtelenkedj velem, k�ly�k! – csattant fel Sirius.

– Nem �llt sz�nd�komban – menteget�z�tt Harry, k�zben megkente a
kenyer�t. – Csak gondolom, nem ok n�lk�l vagy… van kiz�rva a gy�l�sb�l.

Sirius olyan kem�nyen csapta le a serleget, hogy a t�ny�rok ugrottak egyet.

– Van hozz� valami k�z�d?

– Nem, nincs…

– Akkor meg fog be! – ki�ltott r� Sirius.

Harry harapott egyet a kenyer�be. Megr�gta a falatot, �s elt�k�lte, hogy most nem fogja hagyni, hogy �gy b�njon vele a keresztapja.

Sirius �pp most �rkezett vissza a konyh�b�l m�g egy p�r serleggel.

– J� lenne, ha igyekezn�l az �gynevezett reggeliddel, mert mindj�rt v�ge a gy�l�snek, �s j�nn�nek eb�delni – vetette oda Harrynek. Sz�nd�kosan nekiment az asztal v�ge fel� menet.

Harry �ppen megvajazta a k�vetkez� kenyeret – de ahogy Sirius elhaladt mellette, az �l�be ejtette. D�h�sen n�zett keresztapja ut�n.

– Ha valami baja van velem, b�kje ki! Ne legyen velem ilyen szem�t!

Sirius megp�rd�lt a tengelye k�r�l.

– Nocsak, hogy feloldott�k a nyelved! – mondta g�nyosan. – Az im�nt m�g az apucid arr�l �radozik, hogy milyen aranyos a fiacsk�ja, mik�zben te m�r megint szemtelenkedsz! Csup�n annyi a bajom, hogy te �lsz, Lupin meg nem!

Harry lecsapta a vajas k�s�t, �s felpattant. A sz�k csattanva �rt f�ldet a h�ta m�g�tt.

– Hogy tud engem hib�ztatni �rte? – ki�ltott r� keresztapj�ra. – Nem az �n hib�m!

Sirius odaszaladt hozz�, �s megragadta a karj�t.

– De igen is, a te hib�d! Minden a te hib�d! Lupin hal�la, James�k hal�la, minden! – �v�lt�tte, �s megr�zta Harryt. – Tudod, mit gondolok? – itt eg�szen suttog�ra vette a hangj�t – B�rcsak te halt�l meg volna akkor, nem a testv�red.

– Majd egyszer r�j�ssz, mekkora h�lye vagy – sziszegte Harry. Siriusnak esze �g�ban sem volt, ink�bb m�g szorosabban fogta a karj�t. – Engedjen el!

– Mi�rt k�l�nben mi lesz? Ha nincs itt ap�d, m�r nem is vagy olyan fellengz�s? Itt maradsz, �s v�gighallgatod a mondanival�mat, Piton! Kezdj�k azzal az est�vel, amikor elsz�kt�l innen…

– Nem vagyok r� k�v�ncsi! – ki�ltott fel r�m�lten Harry.

M�r �pp kezdte elfeledni a b�ntudatot, amit emiatt �rzett. Nem � tehet r�la, Potter volt…

– Pedig musz�j lesz! – mondta Sirius, �s k�zelebb r�ncig�lta egy sz�khez.

Harrynek viszont elege lett ebb�l az er�szakb�l: el�r�ntotta a p�lc�j�t, mit sem t�r�dve a k�vetkezm�nyekkel.

– Stupor! – ki�ltotta. Az �tok c�lt vesztett: Sirius helyett a szemk�zti falba csap�dott, �s levert egy k�pet.

– Nem el�g, hogy szemtelen, de meg is t�mad! – sziszegte a fogai k�zt Sirius. F�l kez�vel elengedte Harryt. – �n is �tkozzalak meg net�n? Meg�rdemeln�d!

– �nv�delem volt! Megint ok n�lk�l r�ncig�l ide-oda, ahogy mag�nak tetszik! Most nem vonhat le k�nykedv�re pontokat, mint m�ltkor! Pedig tudta j�l, hogy nem csaltam! Bossz�t akart �llni rajtam!

Sirius szabad kez�vel kir�ntotta Harry kez�b�l a p�lc�t, �s eldobta az eb�dl� t�ls� v�g�be.

– P�lca n�lk�l m�r nem vagy olyan nagyfi�, mi? – Sirius elmosolyodott. – Ahogy mondtam, v�gighallgatsz.

– Nem vagyok k�v�ncsi a mondanival�j�ra. – Harryt most m�r abszol�t nem �rdekelte, mekkora baj lesz bel�le ha megt�mad egy tan�rt. �gy h�t akkor�t h�zott be Siriusnak, hogy az nekiesett az asztalnak. Kez�t a v�rz� orr�ra fogta.

– Teee! – ki�ltott r�, �s m�r ny�lt a tal�rj�ba a p�lc�j��rt. Harrynek sem kellett t�bb: rohant a saj�t p�lc�j��rt az eb�dl� t�ls� v�g�be. – Obstructo!

�pp el�rte a p�lc�t, �s megfordult, hogy v�dekezzen.

– Obstructo! – ki�ltotta gondolkod�s n�lk�l.

Siriust el�rte az �tok, �s h�trarep�lt eg�szen az eb�dl� v�g�be. R�esett k�t sz�kre, ami �sszet�rtek alatta, �s nem mozdult t�bbet.

Harryt ugyanakkor mellkason tal�lta az �tok, �s �tbucsk�zott az asztalon mag�val r�ntva k�t ter�t�ket. Cs�r�mp�lve t�rtek sz�t k�r�l�tte a t�ny�rok, � pedig az oldal�ra esett.

K�tyagosan fel�lt, h�t�t a hideg falnak vetve. Rettenetesen sz�d�lt az es�st�l, val�sz�n� agyr�zk�d�st kapott. �rezte, ahogy a tark�j�n valami meleg folyik le…

Megpr�b�lt megmozdulni, de nem siker�lt. Az asztal alatt megpillantotta keresztapj�t, aki a sz�kek t�rmel�k�n fek�dt v�res orral. Rettegett att�l a pillanatt�l, amikor Piton befejezi a gy�l�st, �s az eb�dl�be �rkezik a t�bbiekkel eb�delni.

M�g miel�tt elvesztette az eszm�let�t, biztos volt abban, hogy Pitont�l majd megkapja a mag��t, ami�rt ilyen durv�n elb�nt Siriussal.

K�vetkezik: K�zel, s m�gis oly t�vol