Szerelem az �jszak�ban

�jszaka volt �s s�t�t. Pokolian s�t�t. A F�nix Rendj�nek f�hadisz�ll�s�n voltam a t�bbi taggal. �k a Sirius �ltal kiosztott szob�ikban aludtak. �n is kaptam egy gy�ny�r� szob�t. Onnan mentem le a konyh�ba, hogy ihassak egy kis hideg vizet.
Az eb�dl�asztal el�tt �lltam, kezemben a poh�rral. Kitekintettem a vadul tombol� viharba. Az eget egy hatalmas vill�m v�gta kett�, amit hamarosan hangos mennyd�rg�s k�vetett. Megremegett a kezem, minek k�vetkezt�ben egy kisebb t�csa v�z ker�lt a k�vezett padl�ra. Gyorsan elt�ntettem egy apr� b�b�jjal.
Kiskorom �ta nem szerettem ezt a pocs�k id�t. Nem tudtam volna megmondani, mi�rt.
Kopogott az es� az ablakokon. Id�k�zben kiittam a marad�k folyad�kot is a poharamb�l, de nem mentem fel a szob�mba. Csak �csorogtam �s b�multam ki az �jszak�ba. M�r j� ideje �llhattam ott, mikor megsz�l�tott egy selymesen l�gy hang:
- Te sem tudt�l aludni, Nymphadora? – Remus volt az. Megismertem megnyugtat� hangj�r�l. Fel� fordultam �s r�mosolyogtam.
- Csak megszomjaztam �s lej�ttem inni – v�laszoltam.
Remus pillant�sa a poh�rra esett �s elvigyorodott. Az arckifejez�se semmi j�t nem �g�rt...
- Manaps�g �res poh�rb�l is lehet inni? – k�rdezte gonoszul, de ajka szeglet�ben ott bujk�lt egy kedves kis mosoly.
�n is a poh�rra n�ztem.
- H�t persze! Nem tudtad? – tr�f�lkoztam, �s letettem az eml�tett t�rgyat az asztalra.
- Nem, sajnos m�g senki nem eml�tette – k�zelebb l�pett hozz�. Kezdtem sajn�lni, hogy nem gy�jtottam villanyt, s�t�tben ugyanis nem l�thattam azokat a tiszta, barna szemeket, amelyekben �gy szerettem gy�ny�rk�dni.
Ebben a pillanatban az eddigiekn�l sokkal nagyobbat d�rrent az �g. �sszerezzentem. Akaratlanul. „Ostoba vihar!” – gondoltam, �s hirtelen m�g a sz�vver�sem is el�llt; Remus k�zvetlen�l el�m l�pett �s er�s karjaival �t�lelt, �n pedig a mellkas�nak simultam.
Megint mennyd�rg�tt, s �n �jra megremegtem. Ez�ttal nem a f�lelemt�l, hanem a v�gyt�l. �vek �ta szerettem Remust, de ezt m�g magamnak is nehezen tudtam bevallani, nemhogy neki. Legmer�szebb �lmaimban sem k�pzeltem volna, hogy � is �gy �rezhet ir�ntam, mint �n �ir�nta.
De most megt�rt�nt. Ott �llt el�ttem, �tkarolva engem, s �n m�gse tudtam megmozdulni.
Vill�mlott egyet, megvil�g�tva Remus kedves arcvon�sait.
B�tortalanul a v�ll�ra hajtottam a fejem.
- Remus… – s�hajtottam halkan, kezeimet a tark�j�ra kulcsolva. V�gtelennek t�n� csend �llt be k�z�nk. Hallani v�ltem mindkett�nk l�gz�s�t, tal�n m�g a sz�v�nk d�b�rg�s�t is.
Kicsit elh�z�dott t�lem, �s a szemeimbe n�zett. Megbabon�zott a tekintete. Mikor hozz�m hajolt, �s ajkait az eny�mre tapasztotta, �gy �reztem, mintha meg�llt volna a vil�g.
- Szeretlek – s�gta a f�lembe a b�v�s sz�t, v�gigsim�tva az arcomon.
- �n is szeretlek, Remus – feleltem. Szavaimra m�g szorosabban �lelt mag�hoz, mintha �n lettem volna a legdr�g�bb kincse. Azt�n �jra megcs�kolt. Hosszan, �desen…

V�ge