1. fejezet: Szabadul�s

Harry akkora er�vel v�gta az asztalra a Reggeli Pr�f�t�t, hogy minden ev�eszk�z, cs�sze �s t�ny�r megugrott egy pillanatra. A gyerekek �sszerezzentek ijedt�kben, Ginny pedig a poh�r helyett, Ron �l�be �nt�tte a tejet.

- Ezt nem hiszem el! Lehet, hogy m�r nem �n vagyok az Aurorparancsnoks�g vezet�je, de az�rt m�g mindig az egyik leg�rdekeltebb f�l ebben az �gyben. El�re t�j�koztatniuk kellett volna.

Ginny megpr�b�lt egyszerre odafigyelni Harry szavaira, �s rendbetenni a fia ruh�j�t. Ennek hat�konys�g�t mutatta, hogy Ron v�g�l, m�g mindig m�ltatlankodva az emeletre indult �t�lt�zni, Ginny pedig odal�pett a f�rje m�g�, hogy beleolvasson a k�rd�ses cikkbe.

Az egyik oldalon Fred �s George, egym�s v�ll�t �tkarolva, arcukon sz�les vigyorral integettek �j �zlet�k megnyit�j�n. Alatta egy r�vid h�r arr�l, hogy elfogt�k Mundungus Fletchert, aki �pp lopott t�nd�rman�kon k�sz�lt t�ladni. Az esetet illusztr�l� fot� h�tter�ben n�h�ny var�zsl� m�g mindig az elszabadult p�ld�nyokat igyekezett befogni, kev�s sikerrel. Eddig teh�t semmi szokatlan.

A lap t�loldal�n viszont – elakadt a l�legzete – �ri�si fekete bet�k hirdett�k: DRACO MALFOY, AZ UTOLS� HAL�LFAL� SZABADL�BON.

Ginny kifejez�stelen arccal huppant le a Harry melletti sz�kre.

- Hal�lfal�! Abban rem�nykedtem, hogy m�r csak t�rt�nelemk�nyvekben l�tom le�rva ezt a sz�t – elh�zta az �js�got Harry el�l, �s tanulm�nyozni kezdte.

Lily �s Sirius siettek a reggelivel, �s amint befejezt�k a testv�r�k ut�n indultak. Sirius telet�mte a zsebeit pog�cs�val, �s mag�hoz vett h�rom t�k�s derely�t is.

- Egy nekem, kett� Ronnak – magyar�zta.

Lily r�b�lintott, de gyan�totta, hogy mire fel�rnek, megfordul az ar�ny. Ginny ezalatt a cikk v�g�re �rt, �s v�rakoz�an n�zett Harryre. A f�rfi, �gy t�nt, nem sz�nd�kozik megsz�lalni, viszont m�g mindig remegett a d�ht�l.

- V�g�lis sok id�t t�lt�tt m�r az Azkabanban… - jegyezte meg Ginny �vatosan.

Harry erre robbant:

- De nem eleget!

Ginny a fej�t cs�v�lta �s vetett m�g egy pillant�st, a cikkhez mell�kelt k�pre. Abb�l az id�b�l sz�rmazott, mikor a Voldemort egykori k�vet�i elleni perek folytak. Malfoy m�g �gy, fekete-feh�rben is ijeszt�en s�padt volt. Mialatt a t�rgyal�s�ra v�rt – m�g nem a var�zsl�b�rt�nben, hanem a miniszt�rium fogd�j�ban – lefogyott. A fot�n a haja csapzottan l�gott az arc�ba. A tekintete rem�nyvesztett volt, �s idegesen cik�zott jobbra-balra, mintha t�mad�sra sz�m�tana. Iszonyatosan gyeng�nek t�nt. Ha ilyen �llapotban ker�lt a dementorok karmai k�z�… A dementorok! Ginny megborzongott.

- Tizen�t �v, Harry!

A f�rfi felpattant, zsebre v�gta a kez�t, �s j�rk�lni kezdett.

- Megb�nh�d�tt. Ennyi id� azon a sz�rny� helyen – nagyot nyelt �s folytatta -, azokkal a l�nyekkel. Csoda, ha �pp �sszel meg�szta.

Harry legyintett, �s c�ltalanul r�tta tov�bb a k�r�ket.

- Kupor meg Lestrange-�k is majdnem tizen�t �vig voltak foglyok, �s nem sokat �rtott nekik. Ut�na is v�gan szolg�lt�k Voldemortot.

- De Voldemort m�r halott! – Ginny is felemelte a hangj�t.

Harry k�zelebb l�pett, �s megint r�csapott az asztalra:

- M�g jobb! Egy hal�lfal� gazda n�lk�l, aki megzabol�zn�.

- Malfoy nem hal�lfal�…

- Nem? – Harry eg�szen Ginnyhez hajolt. – A S�t�t jegy ott a karj�n. Te is l�thattad.

Ginny elgondolkodva meredt maga el�, �s szinte �szre se vette, mikor az ajt� becsuk�dott a f�rje m�g�tt.



„A S�t�t Nagy�r egyetlen �letbenmaradt k�vet�je a napokban visszat�rt k�z�nk. Mr. Malfoy az elm�lt tizen�t �vet az Azkabanban t�lt�tte olyan b�n�k�rt…” Itt egy rendk�v�l hossz� felsorol�s k�vetkezett, de Draco �gy d�nt�tt, azt ink�bb nem olvassa el, elv�gre nagyon is tiszt�ban volt vele, mi minden van a sz�ml�j�n. A dementorok �pp el�gszer eml�keztett�k r�. A Reggeli Pr�f�ta verzi�ja am�gy is hi�nyos. „… A Szent Mung� gy�gy�t�i kijelentett�k, hogy Mr. Malfoy elme�llapota kiel�g�t�.” A Szent Mung� fent nevezett gy�gy�t�i t�rt�netesen a pokolba k�v�nt�k �t, elfelejtkezve arr�l, hogy onnan j�tt. „… inform�ci�ink szerint jelenlegi tart�zkod�si helye, az egykori Malfoy-k�ria.”

Draco �k�lbe szor�totta a kez�t, �sszegy�rve az oldalt, amit egy�bk�nt is Weasley-ikrek m�ltat�s�ra pazaroltak. A h�z jogosan is az �v�, nemcsak „egykori Malfoy-k�ria”. Ami pedig rosszabb: az a nyamvadt auror, akinek k�nytelen volt megmondani, hol kereshetik, a jelek szerint, nem b�rta tartani a sz�j�t. �rthetetlen, hiszen m�g a neve se ker�lt be a lapba.

�sszess�g�ben az�rt j�l sz�rakozott a cikken, �s ez�rt h�l�s volt Padma Patilnak. Nagyon r�gen volt m�r, hogy valami mulatatta, ami nem meglep�, mivel azkabani fogolynak lenni nem �pp vid�m dolog, �s ugyanez a helyzet a hal�lfal� l�ttel is.

Draco kis h�j�n felnevetett az els� mondatot olvasva. (De az eml�tett tev�kenys�g b�rmely form�ja m�g t�l korai lett volna. A legt�bb, amire futotta t�le, egy s�t�t f�lmosoly.)

S�t�t nagy�r – teh�t tov�bbra se merik a nev�n nevezni. Neki ez t�bb� m�r nem okozott gondot. Mivel az elm�lt tizen�t �ve egy megszak�t�sok n�lk�li r�m�lom volt, ett�l m�r nem f�lt. N�h�ny h�t ut�n eg�sz k�nnyed�n j�tt a sz�j�ra, t�bbnyire nem �ppen kedves jelz�kkel �s tan�csokkal sz�nes�tve. Akkoriban �tkozott mindenkit, aki csak esz�be jutott, �s az apja ut�n, vagy – betartva a hal�lfal�-hierarchi�t – el�tt, mindig Voldemort k�vetkezett.

R�la meg �gy �rtak, mintha legal�bbis a rettegett var�zsl� �j megtestes�l�se lenne, aki mindenkire fenyeget�st jelent. Pedig � pillanatnyilag legfeljebb a porcic�kra n�zve volt vesz�lyes. A kosz teljesen elbor�totta a valaha b�szke �s ragyog� h�zat, �s Draco elhat�rozta, hogy tesz ez ellen. M�shoz �gyse nagyon volt kedve, els�sorban emberek k�z� menni nem.

S�hajtva emelkedett fel az elny�tt karossz�kb�l. Igen: kitakar�t. De nem ezen a napon, �s nagy val�sz�n�s�ggel nem is a k�vetkez�n. Elv�gre nem s�rg�s.