Hagyta, hogy apja v�g�l a terem legk�zelebbi sark�hoz t�mogassa, t�vol a p�rbajoz�kt�l. Nem messze a k�l�n�s oszlopokt�l, le�ltette egy nagy k�re.

Harry nem sz�lt egy sz�t sem, csak maga el� meredt a szemk�zti falra. Halotta, hogy apja magyar�z neki valamit, de nem �rdekelte…

– Harry, n�zz r�m! Harry! – mondta szigor�an Piton. K�t kez�vel megfogta fia arc�t. Harry v�g�l m�r nem tartotta annyira �rdekesnek a t�voli falakat, �s apj�ra n�zett. – Nem. A. Te. Hib�d.

Ett�l m�g nem �rzem magam jobban, gondolta Harry.

– Hi�ba mondod, �gy sem hiszem el – mondta halkan Harry, ahogy �jra apja szem�be n�zett.

– Nem tehetsz r�la! Ha most nem j�tt�l volna ut�na, akkor is minden �gy t�rt�nt volna!

– Ha ott, Roxmortsban r�j�v�k, hogy Kingsley nem az, akinek hissz�k, akkor igen is, megmenthettem volna! – bizonygatta Harry.

– M�g n�lad tapasztaltabb emberek sem vehett�k volna �szre, ak�rmit is mondasz! – mondta nyomat�kosan Piton, �s elengedte Harryt, de tov�bbra is guggolva maradt.

– Tudtam, hogy ez fog t�rt�nni, megakad�lyozhattam volna!

Piton er�sen megszor�totta a kez�t, �s szomor�an n�zett r�.

– Nem tudtad volna. A Kapunak mindenk�ppen ki kellett volna ny�lnia �gy is �gyis. Olyasmin nem tudsz v�ltoztatni, ami el�re meg volt �rva.

Harry ink�bb nem sz�lt vissza, �gy sem lett volna �rtelme.

– Mindenki meghal k�r�l�ttem, mert a megment�si k�nyszerem mindenkit bajba sodor – motyogta Harry. – El�sz�r Sirius, Cedric… most meg a tulajdon testv�rem. – Csak most j�tt r�, hogy elsz�lta mag�t. Ijedten n�zett fel apj�ra, akinek szeme m�g szomor�bb volt, mint az el�bb. – Te tudtad…?

Piton b�lintott egyet. Harry m�g meg akarta k�rdezni, vajon mikor, de m�r nem volt r� lehet�s�ge.

Egy pillanat m�ve volt az eg�sz.

Az el�bb m�g a p�rbajoz�k l�tsz�dtak a terem m�sik v�g�ben, azt�n egy nagy robajjal leszakadt a mennyezet: s�lyos k�vek sokas�g�t z�d�tva a p�rbajoz�kra.

�pp csak annyit l�tott, hogy Dumbledore a bar�taihoz siet, azt�n m�r csak egy s�t�t foltot, ahogy apja test�vel v�di a mennyezetb�l al�hull� t�rmel�kekt�l.

V�gtelen id�nek t�nt a robaj, �s az azt k�s�r� ki�lt�sok. V�g�l abbamaradt minden, �gy Harry ki merte nyitni a szem�t, de r�m�let�re nem l�tott semmit.

Egy pillanattal k�s�bb Piton elvette a karj�t az arc�r�l, �s agg�dva f�rk�szte az arc�t.

– J�l vagy? – k�rdezte, mikor Harry k�h�gni kezdett a leveg�ben l�v� sok port�l. Fuldokolva b�lintott egyet, Piton pedig egy k�nnyed mozdulattal k�t l�bra �ll�totta. Harry leporolta mag�t, �s k�r�ln�zett.

Alig l�tott valamit a port�l, csak elfojtott ny�g�seket, szitkoz�d�sokat hallott a terem lerombolt v�g�b�l.

– Mi t�rt�nt? – k�rdezte Harry, mikor m�r v�gre meg tudott sz�lalni. A keze iszonyatosan sajgott, nem csoda, hisz majdnem siker�lt teljes s�ly�val r�nehezedni, mikor apja elr�ntotta a leoml� k�vekt�l.

Piton megr�zta a sz�rke pal�stj�t, hogy ler�zza r�la a t�rmel�keket.

– Elk�pzel�sem… - kezdte volna, de egy d�h�s ki�lt�s f�lbeszak�totta a mondanival�j�t.

– Ez azt�n ragyog� �tlet volt, R�mszem! – ord�totta egy n�i hang, akinek a gazd�ja lila hajjal megjelent a helys�g k�zep�n. – Sz�rjunk csak rombol� �tkokat, h�tha mi is a k�vek alatt v�gezz�k!

– M�g is mit k�pzelt, kisasszony? Hagyom, hogy a hal�lfal� bar�taink v�gezzenek vel�nk? – j�tt r�gt�n a terem m�sik v�g�b�l a v�lasz. – Mindenki megvan?

A tr�nterem megmaradt m�sik fel�b�l sokan v�laszoltak egy igennel, amib�l �gy t�nt, mindenki meg�szta a dolgot. A por lassan le�lepedett, �s l�that�v� v�lt a terem �p r�sze: a f�ldt�l a plafonig k�vek bor�tott�k el az �sszeomlott oszlopokat, teljesen elz�rva �ket a nagykaput�l, ami nemr�g m�g ott �lhatott.

Dumbledore t�nt el� a terem egyik �p sark�b�l bar�taival. Hermione �gy n�zett ki a r��lepedett port�l, mint aki hasonl�an �reg, mint az igazgat�. De ak�r Ron is p�ly�zhatott volna Dumbledore hasonm�s�nak c�m�re.

Mikor megl�tt�k Harryt, odaszaladtak hozz�.

– Jaj, Harry! Azt hittem m�r, hogy nem is �lsz! – mondta remeg� hangon a l�ny, �s a fi� nyak�ba ugrott a meglepett Piton el�tt. Harry felszisszent a f�jdalomt�l, ahogy Hermione s�lya a f�j�s kez�re nehezedett.

– Au! – mondta halkan, �s szel�den eltolta mag�t�l a l�nyt. – Nyugi, Hermione, nincs semmi bajom.

– Pedig a fr�szt hoztad r�nk – mondta v�g�l Ron, mikor Hermione elengedte Harryt.

Harry tudta, hogy nem fogj�k megk�rdezni, mi t�rt�nt. Ron szomor� tekintete el�rult mindent.

Dumbledore miut�n k�rbej�rta a terem �p r�sz�t, seg�tett m�g a t�rmel�k al� szorult embereken.

– Alastor, igaz�n ismertethetted volna a tervet, hogy mit sz�nd�kozol tenni – mondta Dumbledore d�h�sen, miut�n megbizonyosodott r�la, hogy mindenki egyben van.

Mordon megt�maszkodott az egyik k�darabban, �s megvet�en n�zett r�.

– Nem volt r� id�.

– Nem volt? – k�rdezte Tonks idegesen. K�zelebb ment Mordonhoz, kez�vel a bej�rat ir�ny�ba mutatott. – Elz�rtad a menek�l�s �tj�t el�l�nk!

– El, de legal�bb a hal�lfal�kat is! – sz�lt vissza Mordon. – Ugyanis nem vett�tek �szre, de k�zben az �gynevezett kij�rat fel�l t�ler�ben j�ttek az �jonnan �rkezett hal�lfal�k!

– Akkor legal�bb el�bb k�z�lhetted volna! – tombolt Tonks, mire Dumbledore kettej�k k�z� �llt.

– El�g legyen ebb�l – z�rta le a vit�t. – Jelenleg nagyobb bajunk is van, mint a hal�lfal�k.

– Voldemort - foglalta �ssze t�m�ren Piton. A kijelent�st�l t�bben �sszerezzentek.

– �gy igaz – �rtett vele egyet Dumbledore.

Piton otthagyta fi�t, �s odament Dumbledore-hoz megbesz�lni, hogy mihez kezdhetnek a t�ler�vel szemben.

Harry kimer�lten egy nagy k�re rogyott. Hermione le�lt mell�, �s szomor�an n�zett r�.

– Ne is mondd, j�? A megment�si k�nyszerem mindig bajba sodor…

– Egy sz�val sem akartam ezt mondani – mondta halkan Hermione, �s Ronra n�zett nemet intve a fej�vel. Ron v�g�l nem sz�lalt meg, ink�bb egy kicsivel t�volabbi szikl�ra �lt le. – Csak annyit, hogy… sajn�lom.

– Sajn�lod… itt a sajn�lat semmit sem �r. Ki tudja, hol van azzal a megtestes�lt gonosszal…

– Te! Te tehetsz mindenr�l! – sz�lt k�zbe valaki d�h�sen. Harry felkapta a fej�t az ismer�s hangra, de annak a gazd�ja m�r ott is volt, �s kelletlen�l megr�zta �t a k�t v�ll�n�l.

Harrynek az els� gondolata az volt, vajon mit keres itt Lupin, csak azt�n j�tt r�, hogy � is a Rend tagjaival �rkezhetett.

– �n…-

– Harry, m�gis hogy k�pzelted? Vigy�znod kellett volna r�, amikor Roxmortsban voltatok! – �v�lt�tte a f�rfi. Harry nem is ellenkezett, tudta, hogy Lupinnak igaza van. Mindenkit bajba sodor. – Sz�lnotok kellett volna egy feln�ttnek, miut�n Natalie-t elrabolt�k, nem pedig ut�nuk indulni ki tudja hov�!

– Ha nem megy�nk ut�na, sosem tudtuk volna meg, hova viszik �t…

Lupin durv�n megr�zta Harryt.

– Egy felel�tlen ostoba…

– Engedd �t el, Lupin! – sz�lt r� Piton a h�ta m�g�tt. Remus nem mozdult, �gy Piton lefejtette a szor�t� kezeket a fi� v�ll�r�l.

Harry el� l�pett, biztos att�l tartva, hogy Lupin m�g is megt�madja.

– T�rj m�r �szhez! Ne hib�ztasd Harry olyan�rt, amir�l nem tehet! – A hangj�b�l hallatszott, hogy legsz�vesebben megfojtan� Lupint. – K�v�ncsi vagyok, vajon te akkor ott felismerted-e volna, hogy Kingsley nem az, akinek mondja mag�t!

– Val�sz�n� fel, mert pontosan tudtam, hogy az esti gy�l�sen van!

– Mint ahogy te is! – �v�lt�tte vissza Piton. – �k viszont nem tudhatt�k, hisz az adott gy�l�sen nem mindig van az jelen, akinek kellene, ugyeb�r!

Az utols� mondat m�r – m�r g�nyosan hangzott, arra c�lozva, hogy Lupin sincs mindig ott.

– Az egyetlen l�nyom, nem akarom elvesz�teni!

– Mint ahogy az eny�m is – tette hozz� alig hallhat�an Piton. Mikor �gy l�tta, hogy Lupin m�r nem esik Harrynek, visszafordult hozz�.

– Minden rendben?

– Ha Remusra c�lzol igen… de am�gy…

– Ne agg�dj, Harry, kital�ljuk, hogy hozhatjuk ki onnan. – Mikor l�tta, hogy Lupin nem fog r�t�madni a fi�ra, visszament az igazgat�hoz.

Lupin egy darabig szomor�an n�zte Harryt, majd megfordult, hogy t�vozzon. Hermione felpattant a hely�r�l, �s ut�na sz�lt:

– Tan�r �r, v�rjon!

Lupin �gy t�nt, nem hallja, �gy Hermione ut�naszaladt. Harry ott maradt egyed�l n�h�ny m�terre mindenkit�l, �tgondolva, vajon mihez kezdjen.

Tudta, hogy l�tezik megold�s, hogy �tjusson a Kapun. L�tta, hogy a k�t k�l�n�s oszlop s�rtetlen maradt. Most legal�bb v�ltoztathat az eddig t�rt�nteken, hisz v�rtestv�re Natalie-nak.

Elhat�rozta, hogy �tmegy. Ha t�l�li, apj�t�l biztos megkapja �lete legnagyobb fejmos�s�t – de nem �rdekelte.

Lopva Ron fel� pillantott. �gy t�nt, bar�tja annyira mag�ba van roskadva, hogy �szre sem venn�, ha fel�llna mell�le. Hermione Remussal besz�lgetett, apja pedig a t�bbi Rend taggal t�rgyalt arr�l, hogyan juthatnak ki innen.

Jobb alkalom nem is ad�dhatna.

K�rben�zett a f�ld�n, hogy van – e valamilyen �les t�rgy, amit haszn�lhatna. �k a terem azon r�sz�n rekedtek bent, ahol csak n�h�ny nagy ablak volt. Abb�l is az egyiket szinte teljesen eltakart�k a t�rmel�kek, a m�sikat pedig f�lig eltakart�k a romok.

Harry, mikor �gy gondolta, hogy t�nyleg nem tarja szemmel senki sem:
�vatosan fel�llt, min�l kevesebb zajt csapva odas�t�lt a k�t oszlophoz, ahol eml�kezete szerint Voldemort �llhatott.

A f�ldr�l felvett egy hossz� �vegcserepet, �s a f�jdalomt�l zsibbadt kez�n v�gigh�zta. �sszeszor�tott foggal t�rte a f�jdalmat, majd a seb al� tartotta az �vegcserepet, hogy a kiserken� v�r r�cseppenjen.

Eml�kezett arra, hogy Hermione mit mes�lt a Kapur�l. Teljesen csak egy �ra
m�lt�n z�rul be �jabb t�z ezer �vre. Tal�n Hermion�nak igaza volt, �s Natalie ut�n mehet.

Fogalma sem volt, hogy l�p m�k�d�sbe a Kapu, �gy �gy tett, mint Voldemort.

Magasba emelte a v�res �vegdarabot, mag�ban foh�szkodva, hogy ne vegye senki se �szre.

A Rend tagjai h�ttal �lltak neki, �gy �k nem vehett�k �szre, ellenben Hermion�val…

– Harry! – ki�ltott fel r�m�lten a l�ny, mikor megpillantotta �t. – Ne tedd!

De m�r k�s� volt.

El�sz�r kisebb vill�mok, majd egyre nagyobbak futottak �ssze a fal r�seiben, egy pontra koncentr�l�dva Harry h�ta m�g�. A Rend tagjai egy emberk�nt fordultak h�tra, a jelens�g hallat�n.

Hermione otthagyta Lupint, �s m�r rohant is Harryhez. F�l�ton j�rhatott, mikor Piton elkapta a karj�n�l.

– Nem mehet oda, Miss Graneger! – sz�lt r� figyelmeztet�en.

Piton k�zelebb j�tt Harryhez, amennyire tudott a vill�mokt�l. Harry l�tta, hogy apja els�padt, ahogy felm�rte a helyzetet. A vill�mok imm�r sokkal nagyobb er�vel cik�ztak a k�t oszlop k�r�l: egy arany k�rt alkotva.

– Harry… k�rlek, ne tedd! – rim�nkodott Hermione, k�szk�dve a s�r�ssal.

– Musz�j volt… - kiab�lta t�l Harry a becsap�d� vill�mok hangj�t. - Ez a sorsom, hogy seg�tsek Natalie-n!

– Az nem egyenl� azzal, hogy meg�leted magad! – ord�totta Piton, visszatartva az elkeseredett l�nyt. – Harry, m�g nem k�s�, megszak�thatod a kapcsolatot!

– Te is tudod, hogy m�r nem lehet!

– Harry, k�rlek, ne menj �t! – k�ny�rg�tt Hermione.

– M�r nem tudok visszal�pni, ha akarn�k sem!

Harry a h�ta m�g� n�zett, �s tudta, hogy el�rkezett az id�: a k�r imm�r akkora nagys�g� volt, hogy �tl�phetett rajta. Szomor�an visszan�zett az apj�ra.

– Ne haragudj, apa…

– Fogalmad sincs, mi v�r r�d oda�t! Arr�l teljesen megfeledkezt�l, hogy Voldemort is ott tart�zkodik? – kiab�lta Piton. – Fordulj vissza, Harry!

– Most m�r v�gigcsin�lom!

Vetett egy utols� pillant�st az apj�ra �s Hermion�ra, majd minden b�tors�g�t �sszeszedve szembe�llt a vill�mokt�l izz� k�rrel.

– Most vagy soha – mondta halkan, �s �tl�pett az aranyk�r�n.

Mikor �tl�pett, a teste minden sejtje tiltakozott a f�jdalom ellen, ahogy vitte a l�thatatlan er� valahov�, ahol m�g haland� nem j�rhatott.

Nem tudta nyitva tartani a szem�t a vak�t� arany ragyog�st�l, ami k�r�lvette. Csak v�rta, hogy v�gre v�get �rjen a sz�rny� utaz�s…

�gy �rezte, hogy valaki h�tba r�gja, ahogy hasra esett. Leveg� ut�n kapkodott, �s olyan kimer�lt volt, mintha rengeteget futott volna. El�sz�r fel sem t�nt neki hol van, csak mikor meg�rezte a friss r�t jellegzetes illat�t.

Egy kis id� m�lt�n felk�ny�k�lt, azt�n pedig esetlen�l k�t l�bra �llt. Nagy leveg�t v�ve igyekezett legy�zni a rosszull�tet, ami az utaz�s k�vetkezm�nye volt. M�g j� p�r m�ly l�legzet ut�n szem�gyre vette a helyet, ahov� �rkezett.

Harrynek csal�dnia kellett. �gy volt vele, hogy egy gy�ny�r� helyre �rkezik, de ez k�zel sem volt sz�p: s�r� k�d lepte a t�jat, �s ameddig ell�tott, k�l�nb�z� form�j� k�vek bor�tott�k a talajt. Az egyik k�vet k�zelebbr�l megn�zte, �s v�lte, hogy egy nagy �p�let maradv�nya.

Mikor gondosan k�r�ln�zett, szomor�an kellett bel�tnia, hogy egy elhagyatott helyre �rkezett, ahol sem Voldemort, sem Natalie nem volt. Gondolatban megjegyezte a helyet, ahov� �rkezett: a t�r�tt �vegdarab hely�t.

Azt sem tudta, merre induljon. Sem �sv�ny, sem l�bnyomok nem mutatt�k az utat, vajon hov� lett a testv�re az elrabl�j�val. �gy d�nt�tt, arra megy, amerre a k�d ritk�bbnak t�nt.

�tk�zben esetlen�l lefejtette mag�r�l a nyakkend�j�t, �s felszisszenve a f�jdalomt�l, v�g�l be tudta csavarni a sebes�lt kez�t. �tkozta mag�t, hogy egy gy�gy�t� var�zslatot sem tanult meg az egyszer�bbek k�z�l.

M�r j� ideje s�t�lt egyre rem�nyvesztetten. �gy �rezte, hogy csak k�rbe – k�rbe flang�l ezen a k�l�n�s tiszt�son.

Tal�n ha nem t�prengett volt el ennyire, m�g id�ben �szreveszi az �rnyat, ami fel� suhan, �s a nyak�n�l megragadja.

– Nocsak, mik der�lnek ki, Harry.

– Eresszen el – ny�gte, mikor Voldemort szor�t�sa a nyaka k�r�l er�sebb lett.

– Ha biztosan tudtam volna, hogy t�ged is felhaszn�lhattalak volna, nem k�slekedek – g�nyosan felnevetett. Szorosan �tkarolva vonszolta h�trafel�.

Harry nem is tudta hirtelen eld�nteni, a sebhelye f�j-e jobban, vagy a sebes�lt csukl�ja. – Mivel ilyen j�linform�lt vagy, meggy�z�d�sem, hogy tudod, milyen m�don mehetek innen tov�bb oda, ahol a v�gtelen er�t megkaphatom.

Harrynek g�ze sem volt, mir�l besz�l Voldemort, ink�bb az foglalkoztatta, hogy hol van Natalie. Hi�ba minden er�lk�d�s, Voldemort nem engedte el, csak r�ngatta tov�bb.

– G�z�m sincs r�la, mir�l besz�lsz…

– �, dehogyisnem, Harry! Ha tudtad, hogy te is alkalmas vagy arra, hogy �tj�jj, akkor a t�bbi dologgal is tiszt�ban lehetsz.

– Ebben t�vedsz, Tom! – feleselt Harry, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy Voldemort ell�kte, �s � t�rdre esett.

– Ha nem vagy hajland� magadt�l el�rulni – �r�lt vigyor ter�lt sz�t az arc�n –, megl�tjuk n�mi k�sztet�s ut�n, hogyan v�lekedsz… Crucio!

�pp fel akart �llni, de az �tok v�ratlanul �rte, �s visszaesett. Egy darabig n�m�n t�rte a f�jdalmat, ami fel�rt ezernyi t�sz�r�ssal – v�g�l felord�tott.

Azt gondolta, hogy Voldemort sosem hagyja abba, a v�gs�kig k�nozza… de azt�n a f�jdalom megsz�nt. K�t kez�re t�maszkodva elsz�ntan n�zett fel s�t�t var�zsl�ra.

– Ha a hal�lomig is k�nzol, akkor sem tudok elmondani semmit err�l a helyr�l!

Voldemort eg�sz k�zel hajolt hozz�, �s �gy n�zett le r�.

– Biztos vagy te abban?

Harry �llva a s�t�t tekintetet, lassan beleny�lt a tal�rj�ba a p�lc��rt.

– Fogalmam sincs, mi ez a hely! �n csak a bar�tom�rt j�ttem, semmi t�bb!

Csak m�g egy kicsi t�vols�g…

– Komolyan elgondolkodom, mi�rt nem a Mardek�r h�zba osztott be a S�veg – mondta fennhangon Voldemort, �s hat�rozott mozdulattal r�l�pett Harry ideiglenes p�lc�j�ra. Felvette a f�ldr�l mindk�t darabot, �s meglengette az orra el�tt. – N�zzenek oda, csak nem meg akart�l t�madni? Azt hiszem, a h�res p�lc�d n�lk�l maradt�l, milyen k�r.

– Ha azt hiszed, n�lk�le nem tudlak meg�lni, nagyon t�vedsz – sziszegte Harry. Ink�bb nem eml�tette meg, hogy az nem a saj�tja volt.

– A kicsi Potter – g�gy�gte Voldemort t�k�letesen ut�nozva Bellatrixot – itt maradt a testv�rp�lc�m n�lk�l… pedig tudtad, hogy azzal tudt�l volna egyed�l v�get vetni az �letemnek? Nem? Sejtettem.

– Sebaj, majd bep�tolom… - Harry m�r nem tudta befejezni Voldemorthoz int�zett mondat�t, mert egy �jabb Crutiatus a f�lre k�nyszer�ttette.

Voldemort most sokkal hamarabb elengedte az �tkot, mint az el�bb. Tal�n ez lett volna az es�lye a menek�l�sre, ha Voldemort nem r�ntja fel a f�ldr�l.

– Na, gyer�nk! M�g miel�tt v�gezn�k veled, mindent el fogsz mondani, ha oda�rt�nk!

– Hova…? – k�rdezte �rtetlen�l.

Voldemort v�laszul m�g jobban megszor�totta a karj�t; Harry �rezte, ahogy a sz�rnyeteg k�rmei belev�j�dnak a karj�ba.

– Itt is voln�nk – mondta lelkesen Voldemort, �s imm�r k�t kez�vel r�ntotta maga el�. – J�l n�zd meg! Itt van egy karny�jt�snyira t�lem a hatalom, �s nem f�rek hozz�!

– Mi… ez? – k�rdezte d�bbenten Harry, ahogy k�rben�zett.

A t�volban egy�ltal�n nem volt k�d: a szikr�z� naps�t�sben j�l l�that�ak voltak a messzes�gben l�v� tornyok, k�l�nf�le �p�letek k�rvonalai. Egy pillanatra el is t�totta a sz�j�t, annyira elcsod�lkozott a napf�nyben �sz� t�jon.

Egy l�p�st tett el�re – de a k�vetkez� pillanatban m�r a f�ld�n tal�lta mag�t.

Egy l�thatatlan er� a f�ldre tasz�totta, pont olyan, mint amit akkor �rzett, mikor meg�rkezett.

– V�rom az �tleteidet – mondta higgadtan Voldemort, �s kez�ben forgatta a p�lc�j�t. – Mi mondanival�d van nekem ezzel kapcsolatban, m�g miel�tt t�vozni k�sz�lt ebb�l a vil�gb�l?

– Azt, hogy menj a pokolba!

– Rossz v�lasz… Crucio!

Megint a pokoli f�jdalom, ami a csontj�ig hatol. Harry ord�tott a f�jdalomt�l, ami most sokkal er�sebb volt, mint eddig valaha is. �jra a f�ld�n fekve tal�lta mag�t. Folyt r�la verejt�k, minden tagja remegett, mikor egy v�telen id� eltelt�vel Voldemort abbahagyta a k�nz�s�t.

– Ha meg is �lsz Tom… akkor sem tudom, mi ez a hely…

– Mi�rt nem tudok hinni neked Piton fatty�?

– Szerinted, mi�rt van ilyen idi�ta neve, mint Titkok Kapuja? – szemtelenkedett Harry, mikor m�r valamennyire �sszeszedte mag�t. – Akkor k�zl�m veled: senki sem tudja, mi van itt, mivel titok!

Harry m�r �ppen fel tudott volna kelni, de Voldemort olyat tett, amit eddig nem: teljes erej�b�l beler�gott az oldal�ba. Harry egy f�jdalmas ki�lt�ssal esett vissza a f�ldre. Nem csak egy p�r bord�ja t�rt el, de a sebes�lt keze is l�ktetett a r�g�st�l.

– Lehet a v�g�n m�g a kezed el�bb haszn�lhatatlan lesz, mint te! – mondta lelkesen Voldemort, �s egy �jabbat r�gott Harrybe; aki most m�r alig kapott leveg�t, az �t �rt r�g�sokt�l. –M�g mindig �gy gondolod, hogy nem tudsz semmit?

– Ha tudn�m, szerinted, hagyn�m… hogy kedvedre j�tszogass velem? – k�rdezte halkan Harry. Minden egyes leveg�v�tel f�jdalommal j�rt. – �gy sem fogod megkapni, amit akarsz, Tom!

Harry tiszt�ban volt vele, hogy m�r megint felideges�tette Voldemortot, �s annak nem lesz j� v�ge. Tal�n m�g ki is der�lt volna, hogy kimondja-e r� a hal�los �tkot vagy sem. De m�r nem tudta meg.

El�sz�r csak egy furcsa grimasz tan�skodott arc�n arr�l, hogy valami nincs rendben… azt�n… arany szikr�k pattogtak Voldemort k�r�l, majd pedig �gy t�nt, megny�lik k�r�l�tte a t�r. Pr�b�lt talpon maradni, de az arany lyuk mag�ba sz�vta egy vel�t r�z� �v�lt�s k�s�ret�ben.

Harry m�g mindig arra a pontra n�zett, ahol Voldemort elt�nt. Egyszer�en nem tudta elhinni, hogy csak �gy elt�nt… vagy meghalt? Maga sem tudta.

Minden porcik�ja remegett a cruciatus ut�hat�sait�l. �gy egy kicsit t�bb id�be telt az, hogy talpra �lljon. Vett egy utols� pillant�st a gy�ny�r� t�jra, �s h�tat ford�tva a r�gi �p�leteknek, az ellenkez� ir�nyba indult.

Fogalma sem volt, merre kereshetn� a testv�r�t. Csak a meg�rz�seit k�vette – amik �ltal�ban j�k voltak. Tal�n t�nyleg �gy volt, mert a hely annyira k�l�n�snek hatott a maga k�d�s t�j�val, �s romjaival.

Minden harmadik l�p�sn�l meg kellett �llnia, hogy pihenjen egy kicsit. A f�j� bord�i minden egyes l�p�ssel jobban tiltakoztak a leveg�v�tel miatt. A keze meg mostanra m�r oly annyira l�ktetett a f�jdalomt�l, hogy ord�tani tudott volna.

Err�l egy csap�sra megfeledkezett, amikor az egyik nagyobb szikl�n�l megl�tott egy fekete foltot.

Natalie volt az.

Harry lek�zdve minden f�jdalm�t, odasietett a nagy k�darabhoz, ahol testv�re fek�dt. Lerogyott mell�, �s majdnem megfagyott az ereiben a v�r a l�tv�nyt�l.

Natalie falfeh�r arccal a h�t�n fek�dt, mellette pedig egy kisebb v�rt�csa volt a k�s �ltal okozott sebt�l. Gyorsan megfogta az eszm�letlen l�ny hossz� tal�rj�t, �s f�l k�zzel olyan szorosan k�rbetekerte a derek�t, ahogy csak tudta. Natalie meg sem mozdult, mikor Harry egy kicsit felemelte.

Egy pillanatra �gy t�nt, hogy testv�re nem vesz leveg�t, �s m�r meghalt. De m�g nem.

El�g halv�ny rem�nyek t�nt, hogy testv�re �letben marad… de ha Nitus eddig is igazat mondott, akkor Natalie nem fog meghalni.

– Harry… csak ut�nam j�tt�l…

A fi� annyira elmer�lt a gondolataiban, mikor testv�r�t vizsg�lta, hogy �szre sem vette, mikor Natalie mag�hoz t�rt.

– Igen, nem hagyhattam, hogy az a rohad�k meg�lj�n – mondta, �s le�lt a f�ldre. Natalie fej�t �vatosan az �l�be emelte. – Tudod, milyen �nfej� vagyok…

– A megment�si k�nyszered… – suttogta Natalie, de egy k�h�g�si roham miatt nem tudta tov�bb folytatni. Oldalra ford�totta fej�t, hogy kapjon leveg�t. Mikor �jra r�n�zett, a sz�ja sark�b�l lefojt v�r l�tt�n Harry m�g jobban megr�m�lt. – De nem kellett volna j�nn�d… m�r �gysem �lem meg a holnapot…

– Naty ne besz�lj �gy, k�rlek! Meg fogsz gy�gyulni.

– Tudod te is, hogy nem fogom t�l�lni ezt az eg�szet… – mondta rekedten, �s �jra felk�h�g�tt. – Ez a sorsom…

– Nem! – ki�ltott fel Harry. Azt�n halkabban m�g hozz�tette: – Nem, Natalie. T�l fogod �lni. Minden rendben lesz… egy csal�d lehet�nk, ha rendbej�ssz.

A l�ny egy ideig nem sz�lalt meg, csak lehunyt szemmel m�lyeket l�legzett.

– Sokszor elmondtam m�r neked, hogy ut�lom Pitont. Az �n ap�m Remus Lupin, nem az a kib�rhatatlan tan�r…

Harry �gy gondolta, itt a pillanat, mikor el kell mondania testv�r�nek, hogy apja m�r tudja az igazs�got.

– Naty…Nem tudom, honnan szerzett tudom�st az ap�m, de m�r tiszt�ban vele, ki a te v�rszerinti ap�d. – Natalie kinyitotta a szem�t, �s Harry l�tta, hogy legsz�vesebben megfojtan�. – Pedig, ha kib�k�ln�tek, �s jobban megismern�d �t, megv�ltozna a v�lem�nyed…

– Nem! – mondta indulatosan, �sszeszor�totta a szem�t a f�jdalomt�l. – Ha ezt t�l is �ln�m, Harry, nem tudn�k vele �lni. Lehet, neked el�g volt p�r h�t, hogy megkedveld, de nekem nem menne.

– Rendes ember…

– Szarkasztikus, durva, egy elviselhetetlen alak… - ellenkezett Natalie. – Nagyon nem �rtem, hogy ha �t �ven kereszt�l gy�l�lted… hogyhogy meg tudtad kedvelni p�r h�t alatt?

– Mert… – Tulajdonk�ppen � maga sem tudta. Megkedvelte, �s k�sz…

– L�tod, te sem tudod megmagyar�zni… – Natalie szomor�an n�zett fel r�. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy elk�sz�njek…

Harry pr�b�lta visszatartani a k�nnyeit, de nem ment.

– Naty… nem fogsz meghalni, minden rendben lesz… mindj�rt j�nnek, �s megmentenek… – bizonygatta, de m�r � maga nem hitte el. A testv�re meg fog halni, �s � nem tehet �rte semmit. Minden hi�ba val� volt. – Nem fogsz meghalni, nem lehet… a j�s is megmondta, hogy nem…

– A sorsomon nem lehet v�ltoztatni… m�g a fels�bb hatalom sem… hisz �k int�zt�k, hogy �gy legyen… - Natalie remeg� kez�vel felny�lt, �s let�r�lt Harry arc�r�l egy k�nnycseppet. – Nem lesz semmi baj. Att�l, hogy m�g hogy itt nem �lhetek t�bbet, ott leszek fent, �s v�rok r�d…

– Naty-

– Nem lehet v�ltoztatni a dolgokon, csak mert egy j�s megmondta… - Natalie-nak �jra f�lbe kellett hagynia a mondanival�j�t egy �jabb k�h�g�s roham miatt.

– Nem igaz… nem lehet…

Harry let�r�lt egy �jabb k�nnycseppet az arc�r�l, �s k�t kez�vel m�g szorosabban fogta mag�hoz testv�r�t.

– Harry… m�g miel�tt meghalok, el kell mondanom valamit – suttogta alig hallhat�an Natalie.

– Elmondod, ha m�r fel�p�lt�l! – t�rt ki elkeseredetten, Natalie csak nemet intett a fej�vel.

– Szeretn�m… szeretn�m, ha te �s Hermione boldogok lenn�tek. Hermione nagyon szeret t�ged.

– Tess�k? – k�rdezte Harry meglepetten. Natalie m�r nagyon rosszul lehet, a ennyire f�lrebesz�l. – Mi csak bar�tok vagyunk…

– Tipikus fi�… – mosolyodott el, �s m�lyen Harry szem�be n�zett. – Igen, �gy viselkedik, mintha bar�tod lenne, de viszont szerelemmel szeret t�ged.

– Az nem lehet… Hermione csak… a bar�tom – fejezte be a mondatot sut�n Harry. Pedig a sz�ve m�ly�n valahogy m�gis tudta. Hermione mindig �gy n�zett r� barna szem�vel, mint aki nem �rheti el azt, amire v�gyik…

– Ap�mnak meg mondd meg, hogy szeretem… – Natalie leveg� ut�n kapott, �s keze lecs�szott Harry arc�r�l.

- Ne! – ki�ltott fel Harry r�m�lten.

De nem kapott v�laszt. Natalie mozdulatlanul fek�dt az �l�ben, �s semmi jel�t nem adta annak, hogy �letben van. Harrynek annyira remegett a keze az idegess�gt�l, hogy egy �r�kk�val�s�gnak t�nt, mire meg�llap�totta testv�re apr� leveg�v�teleib�l: m�g nem veszett el minden.

R�borult testv�r�re, �s pr�b�lta elfogadni a t�nyt, hogy Natalie meg fog halni, nem �li t�l… Mindenki meghal k�r�l�tte, akit szeretett…

Elk�pzelte a j�v� �vet, ahogy Natalie-val �s bar�taival viccel�dnek Dracon… minden olyan sz�p lett volna. Persze, ez kor�ntsem volt igaz, hisz ott van a gy�gy�thatatlan betegs�g… de akkor is.

– T�bb id�t akarok… – suttogta keservesen, visszafojtva az el�t�r� k�nnyeit. – Natalie, nem hagyhatsz itt, nem hallhatsz meg…

Tudta, hogy m�r senki sem seg�thet rajta, itt a vil�g v�g�n senki sem tal�l r�juk. �jra fel�lt, �s �gy n�zte Natalie b�k�s arc�t, amelyen m�r nyoma sem volt a f�jdalomnak.

– Valaki… valaki seg�tsen… – k�ny�rg�tt Harry. �gre emelte a tekintet�t, ahol egyre ritk�bbnak t�nt a k�d. Mintha az eg�sz t�j �jj�sz�letett volna. – A fen�be is, nem hagyhatj�k, hogy meghaljon! – ord�totta k�ts�gbeesetten, v�rva, hogy t�rt�njen valami csoda, ami megmentheti a testv�r�t…

Hirtelen neszre lett figyelmes. Odan�zett, de nem l�tott semmit, mert elvak�totta az arany f�nyben �sz� t�j. A ragyog�s elt�nt, �s olyan valaki jelent meg n�h�ny l�p�ssel el�tte, akire sosem sz�m�tott volna.

A l�legzete elakadt, ahogy a j�vev�ny k�zelebb j�tt hozz�.

Sosem gondolta volna, hogy ilyen gy�ny�r� lehet: smaragdsz�n� selyemtal�rj�ra leomlott der�kig �r� �l�nk v�r�s haja…

– El kell engedned �t, Harry – mondta Lily szomor� tekintettel.