- Perselus! – rikkantottam az �jszak�ba. Az iddog�l�k mind fel�m fordultak, ahogy lend�letesen lesz�guldottam a kast�ly bej�rati ajtaj�t�l levezet� k�l�pcs�n. – Perselus! – ki�ltottam m�g egyszer, csak hogy kifejez�sre juttassam m�ly szimp�ti�m.
Az egyik alak unottan elh�zta sz�j�t�l a L�ngnyelv Whiskey �veg�t, �s vizsg�ztat� arccal v�gigm�rt. M�r b�ven juthatott bel� pia, l�v�n hogy a ballag�si bankett ut�n nem sokan fogj�k vissza magukat.

- Mit keresel itt, cica? – vont mag�hoz, �s lusta mozdulattal �tkarolta a derekam.
- P�nzt – feleltem vissza, �s gyorsan arr�bb pender�ltem. Nincs sz�ks�gem William Rosier k�ny�radom�nyaira.
- Term�szetben nem j�? – nyikkant meg mellettem egy alacsony cs�v�, aki az �nbizalm�t bizony�ra a benne lezajl� k�miai folyamatokb�l mer�tette.
- De. Megyek is Luciushoz. Neki van a legjobb term�szete – vetettem oda, �s b�szke l�ptekkel elinaltam. Rejt�ly, hogy siker�lt a kett�t �sszehoznom.
- Perselus! – vony�tottam ism�t az �jszak�ba, �lvezettel figyelve, ahogy egyes hangok furcs�n visszapattannak, visszhangoznak, csilingelnek a f�lemben. Pedig csak egy b�gre m�zbort ittam.

- Mit b�getsz itt? – mordult fel Sirius, ezzel is n�velve a l�gben repked� �llathangok sz�m�t. – Kussolj m�r be!
- Mi van?! – Egy pillanatra azt is elfelejtettem, mit keresek itt. Ok�, aj�nlatokat tehetnek, de hogy m�g s�rtegessenek is?!
- Nem l�tod, hogy el vagyunk foglalva? – folytatta a megkezdett hangnemet Sir. Mindig ,,sz�r”-nek h�vom, mi�ta az eszemet tudom – vagyis nem is olyan r�g�ta.
- ����nem – feleltem a zavar minden jele n�lk�l. K�zelebb hajoltam, �s megvizsg�ltam a Vanessa fenek�be markol� ujjakat. – Ja, de. Hm. Ezek a tieid, Vanessa?
- Jaj, menj m�r innen – duruzsolta besz�m�thatatlan artikul�ci�val kedvenc vet�lyt�rsam, �s domborm�veivel m�g ink�bb belefesz�lt Sirius szor�t�s�ba. – Mit is �v�lt�zt�l az el�bb?
- Hm, v�rj csak, visszagondolok – gondolkod�st sz�nleltem; m�r eg�sz j�l ment �gy p�r �v gyakorl�s ut�n. K�zelebb hajoltam Vanessa kerek f�lecsk�ihez, amiket mindig is ut�ltam �s t�nkre akartam tenni �s �s �s ez nem ide tartozik… - PERSELUS!!! – �v�lt�ttem bele a kis remekm�vekbe.
- A ku… - A t�bbit nem hallottam; jobbnak l�ttam ugyanis od�bb �llni, s�t menni. Val�sz�n�s�tem, hogy nem az akupunkt�ra el�nyeit k�v�nt�k megvitatni velem ezen a k�s�i �r�n.

- Perselus, Perselus, Perselus… - motyogtam, ugyanis olyan k�rzetbe �rkeztem, ahol az egybegy�ltek szint�n pusmog�ssal �s sutyorg�ssal juttatt�k kifejez�sre �rz�seiket. Jobb�ra �k is egyszavas mondatokat osztottak meg a t�bbiekkel – �s a legt�bben hozz�m hasonl�an szint�n egy-egy nevet s�hajtottak az �jszak�ba.
- Kellett is nekem… ah… -�tl�ptem Peter Pettigrew holttest�n, kiker�ltem egy szomork�san mosolyg�, eg�szen kicsit becsiccsentett Lily babyt, �s a bokroknak estem. �gy sz�m�tottam ugyanis, ha Perselus nem akar nagyon rosszul j�rni, valamik�pp elrejt�zik az intenz�v hangulatokba esett sokas�gt�l, �s heted�veshez m�lt�an… hm, max. egyed�l iszik.

Nade ki hitte volna, hogy az aljn�v�nyzet mind lakott �vezet lesz? �tl�ptem a l�bam el� ker�l� embereket, �s tov�bb �v�lt�ztem teh�t, egyre k�zelebb h�z�dva a Tiltott Rengeteghez.

- Sandra… csak �gyesen! – nevet r�m Rosemary az egyik csoportb�l. – Arra l�ttuk.
- Remek. K�sz – morgom oda, �s egykedv�en menetelek tov�bb. Szeretn�k m�r v�gre csatlakozni a t�bbiekhez.

A f�k k�z� b�jva m�r meg�rint a f�lelem el�szele. J�val t�lhaladtam a heted�ves t�borokon, �s itt sokkal h�v�sebb a leveg�, m�g a j�nius ellen�re is. Van valamif�le furcsa m�gia ezek k�z�tt a lombok k�z�tt, amik nem engedik felengedni az erd� sz�v�t…

Ejha, eg�szen kihozza bel�lem a szunnyad� k�lt�i hajlamokat.

- Te, itt? – sz�lal meg k�zvetlen mellettem egy halk hang a f�ld ir�ny�b�l. Apr�t ugrok, de egy�bk�nt semmi m�ssal nem mutatom, hogy siker�lt meglepnie. Ja, �s kicsit sikoltottam is.
- Perselus! – �r�l�k meg kutat�si eredm�nyeimnek. – V�gre.
- V�gre? – ism�tli elgondolkodva. – Eddig is itt voltam.
- De �n nem – ereszkedem mell� n�mileg csendesebben, mint el�bbi kirohan�som.
- Ezen v�ltoztathatunk – jegyzi meg, �s lemond�an r�m pillant. – B�r minek…
- Nagyon filozofikus hangulatban vagy ma – �llap�tom meg, �s kedvesen r�mosolygok.
- Mindenkinek �gy k�ne – r�zza a fej�t, �s eln�z a hangoskod� sokas�g ir�ny�ba. Szerencs�re egyik heted�ves sem l�tszik a f�k takar�s�t�l. Jobb is �gy – ha megl�tn�m �ket, a v�g�n m�g megl�gn�k, �s nem teljes�ten�m a fogad�s krit�riumait.

- Az egyik �vben… hmm… eml�kszel? – pr�b�lom r�terelni a helyes �tra.
- Az egyikben. Aha – ism�tli g�nyosan.
- Jaj, ne iz�lj – nyafogok. – Tudod, hogy nem j� a hossz�t�v� mem�ri�m.
- Hatod�vben volt – mondja �gy, hogy r�m sem n�z k�zben. – �n m�g eml�kszem.
- �n is eml�kszem! – csattanok fel. – Nagyon j� volt.

Hitetlenkedve ciccent egyet, �s nem v�laszol.
- T�nyleg – pr�b�lom megnyugtatni f�rfi�i teljes�tm�ny�vel kapcsolatban.
- Az�rt j�tt�l ide, hogy ezt elmondd? – Cinikusan mosolyog, �s v�gre a szemembe n�z. – El�g nagy h�lyes�gnek t�nik �gy utols� nap.
- Nem – s�hajtom. – Repet�zni j�ttem.
Hagyom, hogy �rz�ki b�g�som el�lj�n k�zt�nk az erd� csendj�ben.

- Megint hazudsz – suttogja szemrebben�s n�lk�l.
- Mi�rt gondolod?
- Ez lesz a nagy ballag�si po�n, ugye? Ki tervelte ki, Black, Potter vagy Lucius? Ugyan, k�rlek – legyint – T�l vagyok �n m�r ezen. Nevets�ges.
- H�lyes�g. �n komolyan gondoltam.
- Ha h�lyes�g, hogy gondolhattad komolyan?
- Ne sz�rakozzunk egym�ssal, ok�? �n t�nyleg az�rt j�ttem, hogy…
-…enyh�tsd a mag�ny perceit. Nagyon kedves t�led. Siker�lt; most m�r mehetsz is.

El�g. Most m�r ideje el�venni titkos fegyveremet.

- Nem akarsz szeretkezni velem? – k�rdem �gy, mintha mag�t�l �rtet�d� lenne a v�lasz; mint ahogy az is.
- Sark�tasz.
Felvonom a szem�ld�k�m. – Ez nem v�lasz!
- Ez nem k�rd�s!

M�g mindig nem n�z r�m, �n viszont k�zelebb h�z�dom hozz�, �s beleb�mulok az arc�ba.
- Teh�t igen? – k�rdezem mosolyra g�rb�l� ajkakkal.
- Te azt hiszed, ezzel a hozz��ll�ssal b�rkit �s b�rmit megkaphatsz – r�zza a fej�t, �s t�volabb h�z�dik. – De a vil�g nem �gy m�k�dik.
- �gy gondolod? – �rdekl�d�m cs�fond�rosan. – Nos, l�ssuk csak: kinek volt eddig t�bb sikere, neked vagy nekem?
- Milyen t�ren? – k�rdez vissza unottan.
- B�rmilyenen – felelem kih�v�an.
- Hagyjuk ezt – legyint, �s h�trad�l az avarban. – Ma nincs kedvem ezt elemezgetni.
- H�t? Mihez van kedved? – Hasm�nt fekszem, odab�jok mell�. Eg�szen nyugodt �gy; szinte m�r kezdek megfeledkezni arr�l, hogy nemsok�ra visszat�rek a partira.
Fej�t karjaira t�masztja, �s ironikus m�don az egy-k�t, lombok k�z�l is kikandik�l� csillagot n�zegeti az �gen.

�gy t�nik, teljesen figyelmen k�v�l hagyta a k�rd�sem. Meguntam m�r ezt a temp�t; felt�rdelek, �s bal kezemmel v�gigsim�tom a mellkas�t a fekete tal�ron kereszt�l.
Nem reag�l.
B�r, Perselus idei mentalit�s�t tekintve, m�r az is pozit�v, hogy nem v�dte ki az �rint�sem. Teh�t tov�bb nyomulok. A lehet� legpassz�vabb �ldozatot fogtam ki, mi�ta csak az eszemet tudom – megint csak ,,vagyis nem r�g�ta”.

Kigombolom rajta a ruh�t, �s a nadr�gj�t is megostromlom. Lassan visszat�rek a has�ra, �s unottan v�gignyalom. Kezd r�m is �tragadni ez a melankolikus, �v�rt�kel� hangulat. H�t �v; nulla eg�sz h�t tized �vtized; �s �gy �rzem, amit most csin�lok, olyan unalmas m�r, mintha p�nzt kapn�k �rte.

Ut�lom Perselust, ami�rt ezt �rezteti velem.

,,Legyen meg az �r�m�d”, sugallja a f�sult mozdulat, amivel jobb k�zzel belet�r a hajamba, �s c�lzatosan lejjebb h�zza a fejem a test�n.

Kigombolom a ruh�j�t, s v�gignyalom a fark�t – azt�n… elelm�lkedem. Mi�rt is ez az eg�sz? Egy h�lye fogad�s miatt? Minek akarom annyira megnyerni? Most nem is t�nik olyan j� po�nnak.

- Hagyjuk – s�hajtok fel, �s m�g egyszer gyeng�den –imm�r szeretetteljesen is- v�gigsim�tok az �gy�k�n, majd rendbe teszem a ruh�j�t. – Igazad van; �gy t�nyleg nem lehet.

Kis ideig sz�tlanul fekszik; egyik�nk sem sz�l, s mindketten �rezz�k, hogy � nyert. M�r ha nyerhet valaki ebben a piszkos vil�gban, ezekben a piszkos j�t�kokban.

- Lehet ezt m�shogy is? – szak�tom meg a csendet apatikus hangon.

Lassan fel�l, �s szomork�san csillog� szemei egy vonalba ker�lnek az eny�mekkel.
- Lehet, de nem nek�nk – suttogja egykedv�en, �s m�g v�llat is von hozz�. – Az ind�t�kaid… hm, nem el�g… biztat�ak.
- A tieid se – mosolyodom el. – Kezdj�k el�lr�l?
- Kezdj�k – b�lint r�. – Legyen egy j� est�m.
- Ok�… ez se rossz indok – �llap�tom meg. – Teh�t: akarsz szeretkezni velem?

R�mn�z, s egy pillanatra sem szak�tja meg a szemkontaktust.
- Igen – mondja v�g�l, �s gunyorosan elh�zza a sz�j�t.
- Legyen – suttogom, �s megfogom fel�m ny�jtott kez�t.