14. Egy régi ismerős

Pitonnak volt ideje Hermione szavain gondolkodni, amíg néma csöndben sétáltak az erdőben. Longbottom ugyan minden gyógynövényt módszeresen agyontaposott, de azért így is talált néhány olyanfajta növényt, amiből úgyis hiányos volt a készlete.

- Lovegood, kiszedné a hajából azt a vackot? A dögszagra a ragadozók is idejöhetnek – mordult a lányra, aki valamilyen húsevő növény virágaiból font koszorút viselt. Mind mugli ruhát hordtak, de ez nem jelentette azt, hogy egyikük sem keltett feltűnést. Míg Piton szokásos fekete összeállítást viselt, addig Luna ruháján hatalmas rózsák játszottak a szivárvány minden színében.

- Nyugalom – lépett mellé Hermione, és finoman végigsimított a karján, majd odébb lépett, leszakítani egy virágot. Ő is fekete farmerben és fekete tavaszi kabátban volt, mintha tényleg egyre jobban igyekezne Pitonra hasonlítani.

Piton zavarba jött egy pillanatra. Olyan természetes volt ez az érintés, és mégis olyan intim! Hermione úgy viselkedett, mint aki túl jól ismeri. Most kezdjen el aggódni?

Élete nagyrészt töprengésből állt, mindig kalkulált, tervezett, de ez most más volt. Egy nő miatt még sohasem agyalt ennyit. Mióta akkor éjjel együtt aludtak, megváltozott minden, és ez megrémítette. Nem akarta, hogy egy nő miatt támadjanak kétségei!

Hermione szép. Hermione okos. Hermione az utóbbi időben cinikus. Sőt, néha egyenesen sötét a humora.

Hermione akar tőle valamit, ez a naplójából túl egyértelműen is kiderült. Ő akar tőle valamit? Vagy akarjon?

Itt ez a kirándulás, messze a Roxforttól, a többi tanár figyelő tekintetétől. És itt ez a lány, aki bűnbeesésre csábítja. Miért állna ellen?

Már egy hónapja ezen törte a fejét. Miért kockáztasson egy éjszakáért, ha többet is kaphat? De közelít a tanév vége. Ha most nem lép, se hely nem lesz, se idő a nagy egymásra találásra. Tulajdonképpen mire vár? Hermione nem szőke lovagról álmodozik, ha még mindig nem kopott le róla.

Idáig ellenkezett, most hirtelen mindjárt akarta. Mit tegyen, hogy ne tűnjön lerohanásnak?

- Piton professzor – lépett mellé gondolatainak tárgya. – Arra ott a völgyben talán…

- Te akartál tegeződni, nem? – mordult rá. – Akkor most miért magázol? – kérdezte, majd –enyhítendő szavai súlyát – elmosolyodott.

- Rendben. Csak azt akartam mondani, hogy abban a völgyben ritka virágok nőhetnek. Olyan mágikus kisugárzása van, hogy innen érzem.

Piton a meredek partfal tetejéhez lépett, és letekintett. Pár másodperces vizsgálódás után bólintott.

- Igazad van. De nem használhatunk varázslatot amiatt a másik turistacsoport miatt – mutatott a közelre. – Így nem tudunk lemenni.

- Én le tudok mászni, ha segítesz – ajánlotta fel a lány, és elszántan kapaszkodni kezdett lefelé.

Piton elmosolyodott. Hogy igyekszik a kicsike!

Hermione gond nélkül leért, és egy kosárba begyűjtötte a bájital-hozzávalókat, majd a karjára akasztva visszakapaszkodott. Az utolsó métert csak úgy tudta megtenni, hogy Piton lenyújtotta a kezét, és belekapaszkodott.

Piton egy rántással felhúzta, majd egy pillanatig nem engedte el a kezét, inkább enyhén megszorította.

Hermione elmosolyodott, majd a továbbiakban nem tágított mellőle. Talán érezte a hangulatváltozást. Nem szólalt meg, csak együtt sétáltak.

Ebédnél Harry félrehívta egy pillanatra Hermionét. Zavartan megköszörülte a torkát, majd belekezdett a mondanivalójába.

- Izé, nem gondolod, hogy Piton esetleg belemenne egy esti kiruccanásba?

- Hová? – kérdezte Hermione. Nem tette szóvá, hogy régi barátja csak azért szól hozzá, hogy szívességet kérjen.

- Erre a fesztiválra – intett Harry a plakátra. – Amíg távol lennénk, addig sem kéne velünk vesződnie, és foglalkozhatna… izé… például veled. Neked is jó lenne, mert nem idegesítenénk fel. Sokkal jobb kedve lehetne, nem lenne olyan kegyetlen a stílusa, mint általában.

- Arra még nem gondoltál, hogy nekem pont azért tetszik, mert olyan, amilyen? – mosolygott rá negédesen a fiúra. – De ne aggódj, váltok vele néhány szót az érdeketekben.

Ebéd alatt elő is adta a diákok ötletét, és Piton meglepően könnyen belement.

- Este úgyis a növények tartósításával akarok foglalkozni – magyarázta. – Segíthetsz, ha van kedved. Már ha nem akarsz te is szórakozni menni.

- Nem, nincs kedvem. Szívesen maradok!

A diákok üdvrivalgással fogadták, hogy este bulizni mehetnek.

- Lassan a testtel! – szólt Piton a zsivajgó tömeghez. – Előtte látogatást teszek mindkét szobában, további instrukciókat adva!

A szobákban – a kollégium személyzetének figyelő tekintetén kívül – látványos bűbájt szórt a diákokra.

- Aki két üveg sörnél többet megiszik, arról tudni fogok – közölte fagyosan. – Emellett én vigyáznék, mit csinálok az este folyamán. Bár nem leszek önökkel, most már mindenről tudni fogok. Aki olyat tesz, amit én nem helyeselnék, az biztos lehet a büntetésben – fejezte be, majd kisétált.

- De… - kezdte Hermione, de Piton csendre intette.

- Mindketten tudjuk, hogy átvertem őket. És akkor mi van? Így talán kevesebb őrültséget csinálnak – magyarázta a férfi.

Az estét kellemes hangulatban töltötték. Piton tanítgatta Hermionét a gyógynövények helyes tartósítására, majd együtt sétáltak ki a kollégium előtti parkba szívni egy kis friss levegőt.

- Kérsz? – nyújtotta Piton a csomagot a lány felé.

Hermione kivett egy szálat, és megvárta, míg tűzzel is megkínálják.

Néma csendben dohányoztak, csak a távolból hallatszott oda egy kicsit a zene.

- Holnap lesz egy érdekes kiállítás megnyitója – vetette fel Hermione. – Ritka könyvek a középkori…

- Elmehetünk – vágott a szavába Piton. – És utána megejthetnénk azt a vacsorát, amit még korábban erőszakoltál ki belőlem – jelentette ki mártír hangon, de nem tűnt mérgesnek.

- Oké – mosolyodott el Hermione. A nap a kezdetekhez képest egész jól alakult.

Piton később visszament az épületbe, de Hermionénak még nem volt kedve, így maradt. Leült egy padra, és nézte a sötétséget.

- Így jobban érzed magad? – ült mellé egy sötét alak.

Hermione ijedten nézett rá, és ijedelme lassan döbbenetbe váltott.

- Hogy kerülsz ide? – kérdezte.

- Én nem élek sehol sem hosszan. A körülményeim miatt nehezen is tehetném – nevetett fel. – Előbb-utóbb mindenhol rádöbbennek, hogy a környéken járok, és túl óvatosak lesznek az emberek. Ilyenkor egyszerűen továbbállok, szeretem a kényelmet.

- Most bántani fogsz?

- Nem, nem hinném. Egy embert általában csak egyszer támadok meg. Bár nem sok volt áldozatommal találkoztam eddig még. Kevés embert tettem vámpírrá, de rajtad kívül azok vámpírok is maradtak. Te miért dobtad el magadtól ezt az adományt? – faggatózott nyugodtnak tűnő hangon.

- Nem az én döntésem volt – mentegetőzött Hermione. – Én akkor vámpírrá váltam, és vért szívtam. Olyan élményben volt részem, amiben addig sohasem. Amíg nem voltam magamnál, beadták az ellenszert. Néha bánom, hogy így történt, de általában nem.

- Nem vagy boldog. Érzem.

- Mi az a boldogság? Nem ismerem ennek a szónak a pontos definícióját. Nincs benne egyik könyvben sem. Az ember nem azért él, hogy boldog legyen, hanem, hogy túléljen. – Hangja keserű volt, mint aki már sokat tépelődött a kérdésen.

- Akkor végképpen nem értelek. Amit én adtam neked, az maga volt az örökkévalóság! Mindent túlélhetnél!

- Te ezt nem értheted. Mióta is vagy vámpír? Biztos elfelejtetted már, milyen egyszerű embernek lenni. Szükségünk van a küzdelemre, hogy ezáltal erősödjön a lelkünk. A küzdelem maga az élet! Ha örökké tartana, mi értelme lenne?

A parkon át vihogó lánycsapat közelített. A vámpír rávigyorgott a lányra, és felállt.

- Bocsánat, mennem kell. Ma éjjel még nem táplálkoztam! – Látva Hermione sokkolt tekintetét, nevetve hozzátette. – Ne aggódj, őket nem bántom. Jobban szeretem a kihaltabb területeket. Kellemes szórakozást! Még találkozunk – ígérte, és Hermione nem érezte kellemesebben magát e kijelentés után.

Bent a szálláson nem találta Pitont, így összepakolta egy kicsit a dolgait, majd zuhanyozni indult. Felzaklatta ez a találkozás, pedig nem történt semmi. Nem tudta, mit tegyen. Szóljon Pitonnak a történtekről? Vajon tényleg találkozik még valaha a férfival?

A hosszú zuhanyzóhelyiségben már volt valaki, így egy távoli fülkét választott. A függönyt nem volt gusztusa használni, pálcát pedig nem hozott magával, így inkább nem húzta be.

Már javában mosta a haját, amikor először eszébe jutott, vajon kit zavart meg a helyiségben. A többi diák még nem tért vissza, Pitont pedig nem találta a szobájukban.

Idegesen kilesett a fülkéből. Azonnal visszahőkölt, amikor összefonódott tekintete Piton éjfekete szemeivel. Ő is éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy kilessen, ki tört rá.

- Bocsánat – kiáltotta át a víz zúgó hangját. – Nem gondoltam, hogy te vagy az.

- Pedig már azt hittem, direkt törtél rám – kiáltotta vissza Piton, és Hermione meg mert volna esküdni rá, hogy viccelődik.

Hermione újra kilesett a folyosóra, ami a fülkék között húzódott, és ismét szembetalálta magát Pitonnal, aki időközben kilépett a zuhany alól, és egy törölközőbe burkolózott. Bőre nedvesen csillogott, míg haja össze volt kötve, hogy ne érje a víz. Hermione elvigyorogta magát a látványon, olyan hülye helyzet volt. Még szerencse, hogy Piton nem hord fürdősapkát! Azt a látványt nem bírta volna elviselni.

- Kiszórakoztad magad? – hallotta Piton sértődött hangját, mire kitört belőle a kacagás.

- Ne haragudj! – mentegetőzött ismételten. – De olyan édes vagy így! – vallotta be.

- Édes? – Piton most még jobban megsértődött. – Te meg vagy őrülve! Mi történt ott kint? Valaki bolondító átkot küldött rád? Vagy a ruháiddal együtt levetkőzted a józan eszedet is?         

- Ezek szerint általában van józan eszem? – kötekedett Hermione.

- Van, csak most nincs! Mint ahogy ruhád sem! – rejtélyeskedett a férfi.

Hermione rosszat sejtve ismét kilesett, és még éppen látja, hogy lebegő hálóruhája Piton kezében landol.

- Hé, azt azonnal add vissza! – kiáltotta felháborodva.

- Gyere, és szerezd vissza!

Hermione nem teketóriázott sokat. Kilépett a zuhany alól, és a folyosón – olyan kecsesen, ahogy csak tudott – Piton felé sétált.

A férfi nem volt felkészülve erre, így csak nézett, nem mozdult. Hermione nem viselt semmit, néhány vízcseppet kivéve.

Hermione már ott állt előtte, és a kezét nyújtotta. Egy pillanata volt dönteni, hogy mihez kezd a helyzettel.

Az esze azt súgta, még ne lépjen, míg egyes testrészei az ellenkezőjét tanácsolták. Végül egy dübörgő zaj vonta el a figyelmét egy pillanatra.

- Visszajöttek a többiek – suttogta rémülten a diáklány, és kikapta ruháját a férfi kezéből. Egy pillanat alatt befejezte a zuhanyozást, majd felöltözött. Mire végzett, már nyílt is az ajtó.

Neville kukkantott be Luna oldalán, és nem örült, mikor Piton nézett vele farkasszemet. Mikor Hermionét is meglátta, zavarba jött. Lunáék voltak egyedül tisztában azzal, mennyire nincs semmi kettejük között, most mégis félreérthető volt a szituáció.

- Jó éjt – sétált el mellettük Hermione ártatlan tekintettel, majd a szobájába sietett. Piton némán követte.

Következik: Az utolsó tánc