�rta: Brigichan

Korhat�r: 12 �v

Figyelmeztet�sek: AU (mert egy kor�bbi reg�nyem folytat�sa), OFC, OMC, �s egy csom� OOC… ^^

Megjegyz�s 1: a cselekm�ny kezdet�nek id�pontja: 1997 nyara

Megjegyz�s 2: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

Felker�lt: 2006. november 29.

Emerald Destiny - 20. fejezet

Stuptadentallus

- Szerintem te sz�rakozol velem - morogta Harry, ahogy Cho mellett haladt a kihalt, �s l�tsz�lag haszn�laton k�v�li folyos�n.

- Hidd el, ha mondom! - sziszegte a l�ny inger�lten. - A teljes szem�lyzet sz�m�ra tiltott ez a r�szleg, amin most j�runk. �vek �ta ilyen.

Harry nem felelt. Sejtette, hogy Chonak nem volt kellemes �rz�s egykori kedves�t k�s�rgetni, f�leg nem �gy, hogy az jelenlegi bar�tn�j�hez ment. Nem tudta, mi�rt teszi h�t e sz�vess�get: ha csak nem lek�telezetts�gb�l. A t�ny, hogy lop�son kapta a szert�rban, k�nosnak t�nt ugyan, �m ismerte �t annyira, hogy tudja: Harrynek a jelenlegi helyzetben kisebb gondja is nagyobb volt ann�l, minthogy egy n�vtelen kis l�ti-futi �pol�t bem�rtson. Harry rosszat sejtett, ez�rt megtorpant.

- J� lesz. Innen m�r egyed�l megyek tov�bb.

- De…

- Menj vissza a rakt�rba, nem l�ttalak… Nem fog elj�rni a sz�m.

- Nem err�l van sz�! - v�gta r� Cho. - Mi… Harry! - suttogta szomor�an, �s meg�rintette a karj�t.

Harry nagyot s�hajtott: h�t persze. Hogy is nem jutott esz�be.

- Figyelj, ezt m�r megbesz�lt�k…

- De �n…

- Itt nincs semmi „te”, Cho. M�r r�g nincs…

Szembefordult vele, �s l�tta, hogy a l�ny keletiesen v�gott szemei ugyan�gy ragyognak a s�t�tben, ak�rcsak saj�tjai. Cho azonban keser�en f�lrepillantott, majd n�m�n megindult visszafel� a folyos�n.

Harry fell�legzett, �s �r�lt, hogy nem kell t�bbet magyar�zkodnia. M�r �pp mozdult volna el�re, a m�sik ir�nyba, mikor v�ratlanul �jra felcsend�lt Cho csendes, dallamos hangja.

- A helyedben vigy�zn�k Neville-lel.

A fi� mozdulatlann� dermedt egy pillanatra, majd sz�lsebesen megp�rd�lt.

- Mi?!

- A legut�bb, mikor itt j�rt, hogy megl�togassa a sz�leit… - kezdte a l�ny a kezeit t�rdelve. - Tal�lkoztunk, besz�lgett�nk, �s megk�rdeztem t�le, hogy vagy.

�jra felpillantott.

- Teljesen megv�ltozott a viselked�se. Szinte szaggatottan, d�h�sen kezdett el besz�lni… �s…

- �s mi? - s�rgette Harry, �s �rezte, hogy �k�lbe szorulnak ujjai.

- Volt n�la egy �veged�ny… egy kisebb �veg, tele z�ld b�jitallal. Megk�rdeztem, mit visz. Azt felelte, ha m�r �gy is idel�togatott, szerzett ecsetel� oldatot a ty�kszem�re is.

Harrynek elakadt a l�legzete, majd h�r�gve, megillet�dve tette fel a k�rd�st.

- Sz�val… sz�val az�rt vigy�zzak vele, mert ty�kszem van a l�b�n?

- Az ilyen oldatok sz�ne narancss�rga, Harry. �n magam is k�sz�tek ilyeneket a betegek sz�m�ra… - felelte Cho s�ri hangon. Majd kisebb sz�net ut�n hozz�tette. - J� �jt, Harry…

Azzal megfordult, �s lassan v�gleg elt�nt a folyos� s�t�tj�ben.

Harry csak �llt, mozdulatlanul, teljes mag�ny�ban, �s megpr�b�lta �rtelmes massz�v� �sszegy�rni ide-oda cik�z� gondolatait. H�t Neville �vk�zben is kij�rhat az iskol�b�l, hogy megl�togassa sz�leit? Sose k�rdezte meg �t err�l kor�bban… Vajon ki k�s�rgeti �t ilyen v�szterhes id�kben? Nem eml�kezett r�, hogy ak�r egyszer is l�tta volna a fi� nagymam�j�t a kast�ly kapuj�ban v�rakozni…

Azt�n esz�be jutott, hogy voltak�ppen m�r mind bet�lt�tt�k a 17. �let�v�ket, �gy ak�r szabadon is utazhattak, dolgozhattak… Vajon Neville ugyanolyan csib�szs�ggel l�g meg fel�gyel�ik el�l, mint ahogy neki, Ronnak �s Hermion�nek siker�lt el�z� �vben? H�lyes�g, c�folta meg mag�ban a gondolatot szinte azonnal. Neville annyira nem �gyes… �s mi ez a hist�ria a ty�kszemmel?

- J� est�t, fiatalember - b�gta egy m�ly hang m�g�le, teljesen v�ratlanul.

Harry olyat sikkantott r�m�let�ben, hogy az m�g m�sodpercekig visszhangzott a falak k�zt. Ahogy megp�rd�lt, ijedt�ben elejtette a vir�gkar�t, amit m�g mindig szorongatott: egy apr� f�nypont �lt annak a p�lc�nak a v�g�n, melyet Sirius Black szorongatott.

- Merlinre, eszedn�l vagy, hogy �gy ijesztgetsz? - rivallt r� s�padtan, �s n�mileg sz�gyenkezve. - Majd…

- … betojt�l, mi? - vigyorodott el a f�rfi.

- J�, j�, l�pj�nk m�r t�l ezen.

- De valld be, hat�sos volt.

- Egy kiss� tal�n t�l pitonos.

- Voltak id�k, amikor m�lyen a lelkembe g�zolt�l volna egy ilyen megjegyz�ssel…

Harry f�radtan s�hajtott egyet, majd felvette a botot a f�ldr�l.

- Csod�lkozom, hogy te legal�bb itt vagy �s �rk�dsz… Ezt nevezem �n biztons�gnak… Idefel� hatszor meggyilkolhattak volna.

- H�lyes�g - legyintett Sirius k�nnyed�n. - Az�ta k�vetlek, ami�ta elindult�l a szob�db�l. B�r abba a rakt�rba nem mentem be ut�nad… Rem�lem, semmi cs�nya dolgot nem csin�lt�l… - kacsintott keresztfi�ra.

Harry �rezte, hogy az arca picit felforr�sodott. Meg mert volna esk�dni r�, hogy elpirult. Mintha meg se hallotta volna a k�nos megjegyz�st, �gy folytatta a k�rdez�sk�d�st.

- V�gig a nyomomban volt�l? Legal�bb �reztetted volna, hogy itt vagy…

- �rezhetted volna… Azt hittem, ezt m�r elsaj�t�tottad…

- Nem is figyeltem…

- H�t m�skor jobban figyelj. Gondolom, Dumbledore m�r sz�mtalanszor eml�tette neked, hogy egy var�zslat sosem maradhat rejtve egy var�zsl� szemei el�l. Mindkett�t�k szob�j�t olyan b�b�j veszi k�r�l, mely azt az �rz�st kelti az arra j�r�kban, hogy jobb lenne, ha ink�bb m�sfel� s�tafik�lna. V�logat�s n�lk�l hat mindenkire, m�g ezekre a s�t�tekre is…

Harry meg�llt �s k�r�ln�zett. H�t persze. Sz�ra nyitotta a sz�j�t, de Sirius megel�zte.

- Az.

- �s te vagy a…

- �gy van. Gyere, menj�nk…

A fi� nem gy�z�tt csod�lkozni, ahogy megindultak a folyos�n.

- A szemed hogy van? - k�rdezte Sirius, csak a rend kedv��rt.

- M�g megvan… Rem�lem, most m�r a hely�n is marad…

- H�t igen, nem �rtana… - vigyorgott Sirius, majd j�kedv�en hozz�tette. - Egy bef�ttes�vegben hozt�k ut�nad.

Harry h�t�n v�gigfutott a hideg, �s er�s v�gyat �rzett arra, hogy elok�dja mag�t.

- Nem volt sz�p l�tv�ny, az biztos. De azt mondt�k, megmaradsz, �gyhogy megnyugodtam.

Fel�je fordult, �s meghitt csillog�ssal a szem�ben hozz�tette.

- Agg�dtam �rted. Hi�nyozt�l…

Harry lassan elmosolyodott, �s ahogy mentek el�re a s�t�tben, j�t�kosan �tkarolta keresztapja derek�t.

- Meg�rkezt�nk - mondta Sirius n�mi gyalogl�s ut�n.

Majd odahajolt a fi� f�l�hez, �s belesuttogott.

- Nyolcvann�gyes k�rterem…

Harry b�lintott, majd ahogy megfordult, megpillantotta az ajt�t, melyen ez a sorsz�m d�szelgett. Lenyomta a kilincset, �s bel�pett.

Az eg�sz szob�ban s�t�ts�g honolt: az egyed�li f�nyforr�s Tonks p�lc�j�nak v�ge volt, amivel a n� �pp egy gyertya l�ngj�t sz�nd�kozta �letre kelteni.

- �, Harry - k�sz�nt r� mosolyogva.

De a fi� nem felelt: megbabon�zta a l�tv�ny, ami a szemei el� t�rult. A szob�ban �ll� egyetlen �gyon kedvese pihent, mellette pedig Larichs von Rabenstein �lt, meghitten szorongatva a l�ny kez�t.

- Stuptadentallus! - rikkantotta �szt�n�sen, ahogy az agy�ba �ramlott az �sszes v�r, ami az ereiben fortyogott. A nyelve szinte �sszeakadt att�l a n�gy vagy �t k�l�nb�z� �tokt�l, melyet egyszerre akart Rabenstein nyak�ba z�d�tani.

- Ehhez m�g neked is p�lca kell, fiam - jegyezte meg Sirius der�lten, ahogy leintette a fi� kez�t. Harry kiny�jtott jobbj�ban a vir�g g�rcs�s kar�j�t szorongatta.

Amint r�eszm�lt erre, meglehet�sen but�n �rezte mag�t, �m hirtelen �tlett�l vez�relve k�t marokra fogta a botot, �s �gy akart r�rontani a sz�ke f�rfira. Az tov�bbra is �szinte csod�lkoz�ssal n�zte �t, de egy rezzen�snyit sem mozdult a keze, hogy esetleg v�dekez�s c�lj�b�l el�kapja a p�lc�j�t.

Miel�tt azonban Harry valami k�rt tehetett volna benne, Sirius elkapta a fi�t, �s a magasba emelte. Mivel er�s, megtermett alkata volt, Harry er�tlen�l kap�l�zott szor�t�s�ban.

- Tegy�l le!

- J�l van, j�l van, most m�r el�g…

- De h�t…!

- L�tom �n is…

- Sirius! De hiszen ez itt…!

- Tudom, ki az. Szerinted hogy jutott be ide?

A fi� elcsendesedett, �s r�ngat�z�sa is elhalt.

- H�t mindenki megbolondult? - k�rdezte csod�lkozva, ahogy Sirius �jra elengedte.

- J� sz�nd�kkal j�ttem - kezdte Larichs l�ny �s bar�ts�gos hangon.

- Ismerem �n a magafajta j� sz�nd�kot! - csattant fel Harry, �s fenyeget�en meglengette a kar�t. - M�st etessen ezzel, �n m�r messzir�l kisz�rom az olyanokat, mint… maga!

Larichs elkuncogta mag�t, �s Harry egyszer�en nem tudta tagadni mag�ban az �rz�st, hogy mosolyg�s szemei mintha csak Marie-�i lenn�nek.

- T�vesen �t�lsz meg - bizonygatta Rabenstein, �s k�zelebb h�zott egy sz�ket, jelezve, hogy �r�lne, ha Harry helyet foglalna mellette.

A fi�nak azonban esze �g�ban sem volt odatelepedni mell�. Gyorsan, �s �les �vben megker�lte az �gyat, �s lehuppant a p�rn�ra, Marie mell�, akit nyomban �t is �lelt.

- �, Harry - mondta az meghat�dva.

Ahogy a fi� �tfonta karjait dereka k�r�l, egyszeriben �jra kellemes bizserg�s �s biztons�g�rzet t�lt�ttel el, melyet m�r nem �rtett… olyan r�gen…

Le is s�t�tte a szemeit Larichs el�tt.

Harry nem �rtette a szem�rmess�get: �gy v�lte, semmi joga sz�gyenkeznie egy teljesen idegen alak el�tt… egy ilyen megviselt alak el�tt.

- Az embernek az az �rz�se, hogy haldoklik, vagy beteg, ha r�n�z… - gondolta mag�ban keser�en, ahogy a gyertyal�ng f�ny�ben Larichs arc�t vizsg�lgatta.

Ennek ellen�re nem �rzett sz�nalmat a f�rfi ir�nt, �s tudta, hogy m�s csup�n az�rt tett �gy, mert b�tyja rossz h�re miatt hitt�k, tal�n rossz sora van. Larichs von Rabenstein azonban nem t�nt olyannak, mint akit valami testi k�r em�szt: sokkal ink�bb volt �polt, mint elhanyagolt, �s t�r�keny alkata ellen�re kiv�l� megjelen�ssel b�rt.

- Mi�rt van itt? - k�rdezte.

- Csal�di betegl�togat�s - felelte Marie, legnagyobb megd�bben�s�re.

- �n nem is tudom, hogy kezdjem… - vallotta be a sz�ke f�rfi.

A fi� fej�t fed�, imm�r el�gg� rendetlen�l fest� k�t�s viszolyg�st keltett benne, ugyanakkor komolytalannak is �rezte az eg�sz helyzetet.

- Kezdje tal�n azzal, mi�rt is kellene b�znom mag�ban olyan vakon, mint ezek itt… - mutatott Harry k�rbe, a k�r�l�tt�k �ll�kra, mert �szrevett m�g k�t str�zs�l� f�rfit: a k�t francia aurort.

�m ahogy a f�rfi belekezdett a mes�be a h�rom testv�rr�l, a k�t egyform�r�l �s az egy �lland�an mag�nyosr�l, �rezte, hogy �sszeszorul a gyomra.

- H�rman voltunk testv�rek, Aldemar volt a legid�sebb k�z�l�nk - kezdte Larichs. - H�gunk volt a legfiatalabb, Eila. B�ty�nk gy�l�lt minket, mert benne alig volt valami a salemi v�rvonalb�l, m�g mi ketten… �gy hasonl�tottunk egym�sra, mint k�t toj�s. Any�nk sz�kes�g�t �r�k�lte � is. Vil�gos haja volt, �s ugyanilyen ig�z� szeme - cir�gatta meg Marie arc�t, majd meg�rintette egyik lel�g� hajtincs�t. - Eila, „a ragyog�”, �gy h�vt�k �t a rokonaink… M�g Aldemar m�r gyerekkor�ban is s�t�t haj�, t�l�nk annyira k�l�nb�z� fi� volt… Sose j�tszott vel�nk, mi azonban szeretetben n�tt�nk fel, amit k�ptelen volt elviselni…

Larichs elhallgatott, �s lepillantott az �jjeliszekr�nyre Marie �gya mellett. Tekintete elid�z�tt egy kicsit az ott hever� salemi k�nyv bor�t�j�n, melyb�l k�nyvjelz� l�gott ki, mintha csak �lne �s nyelve lenne, majd �jra Harryre emelte jeges, k�kes, p�tty�s szemeit.

- M�g teh�t Aldemar ap�nk s�t�t �zelmeinek �r�k�s�v� v�lt, Eila szokatlan szabads�ggal szerette az �letet: vid�ms�ga t�bbsz�r is kiv�ltotta fiv�r�nk rosszall�s�t. Sz�leink hal�la ut�n a vagyon tulajdonosa �s hagyom�nyok szerinti parancsol�ja Aldemar lett, mely sok tekintetben v�ltoz�st hozott az �let�nkbe. Jogot form�lt arra, hogy kijel�lje sz�munkra �let�nk p�rj�t, �s Eila ezt nem volt hajland� megv�rni. M�g sz�momra is hom�lyos, hogyan… �s mi�rt… de m�r azel�tt szerelembe esett egy Salboux nev� muglival, akivel azt�n meg is sz�k�tt, amint megtudta, hogy b�ty�nk eljegyz�sbe akarja k�nyszer�teni.

Harry meglepetten pislogott p�rat. Igen, gondolta, ez a fajta k�z�pkori gondolkod�s nem �llhatott t�vol a trad�ci�kat - �s hatalmas kincst�ri vagyonokat - �polgat� var�zsl�csal�dok k�r�t�l. Szinte azonnal esz�be �tl�tt Draco elejtett megjegyz�se a v�rvonalr�l, a var�zser�r�l…

- T�bb, mint k�t �vre nyoma veszett, Aldemar pedig tajt�kzott a d�ht�l. Meggyal�zottnak �rezte a r�gi, csal�di v�rt, amikor a tudom�s�ra jutott, hogy h�ga mugli f�rfival menek�lt el. Neki akkor m�g nem volt gyermeke, �s att�l f�lt, hogy Eila meggondolatlans�ga miatt a csal�d �sszes vagyona kiker�l a var�zsl�k ir�ny�t�sa al�l, elvesztve ezzel minden tekint�lyt N�metf�ld�n.

- Mindig csak ez a tekint�ly… - cs�v�lta meg a fej�t Harry, ahogy halkan megjegyezte. Sirius ez�ttal r�kacsintott, egyet�rt�se jel��l.

- Tudtam, hogy keresteti - folytatta Larichs. - Engem is emberei k�z� �ll�tott, �s h�napokon �t rettegtem, hogy esetleg megtal�lom… vagy Eila felkeres… mert ha rajtam kereszt�l jutottak volna el hozz�… azt… Sohasem bocs�tottam volna meg magamnak.

Elhallgatott, �s szomor�an n�zte a gyertya l�ngj�t. Fiatalos, kellemes arca most sz�rnyen gondterheltnek t�nt.

- F�ltem a hatalm�t�l. Mindenki tartott t�le. Mert Salem �r�ks�ge benn�nk van… kin�zet ellen�re is.

Feln�zett Harryre.

- Eila k�t �v ut�n bukkant fel �jra, D�l-Franciaorsz�gban, nem messze a hat�rt�l. Kimer�lt volt… Gyermeket v�rt. F�rjhez ment, legnagyobb r�m�letemre. Nem volt ideje beavatni a r�szletekbe, csak egy sz�letend� gyermek titk�t b�zhatta r�m. Nevet v�ltoztatott, Amerik�ba sz�k�tt, hogy �seink vid�k�n, Salem k�zel�ben �lhessen, de valami�rt… nem maradhatott ott… Azt mondta, vissza kellett k�lt�znie… Tal�n mugli okai lehettek…

- V�zum, gondolom - vonta meg a v�ll�t Harry k�nnyed�n, �m l�tta, hogy Marie �s Tonks kiv�tel�vel az eg�sz szoba �rtetlenkedve n�z r�.

- T�l bonyolult lenne ezt most elmagyar�zni - legyintett Nymphadora.

Larichs biccentett, �s folytatta.

- Tal�lkozni akart velem, miut�n a gyermek megsz�letett. Azt akarta, k�z�s er�vel v�dj�k meg �t b�ty�nk haragja ellen. Olyan b�b�jjal, mely nem csak f�nyes felfordul�s kelt egy irodai szob�ban, hanem komoly s�r�l�seket okozhat annak, aki a v�rvonalb�l b�ntani mer�szeln�.

Harry azt k�v�nta, b�r tiszt�bban, �rthet�bben fogalmazna Rabenstein. K�r�lm�nyesked�nek tartotta, ahogy a f�rfi besz�lt, de betudta ezt annak, hogy k�lf�ldi volt. Ostoba turist�k, gondolta, mert nyomban Patrick jutott esz�be.

- Mint tal�n sejted, sohasem jutott el hozz�m… csup�n a hal�lh�re. Azt hitt�k… mindh�rman meghaltak… Eila, a hitvese… �s a gyermek. Mindenki ezt l�tszott igyekezett meger�s�teni.

- �s… mi t�rt�nt azut�n? - k�rdezte Harry, �m ahogy oldalra ford�totta a fej�t, l�tta, hogy Marie el�gg� elkeseredve hallgatja a t�rt�netet. Igyekezett h�t egy kiss� udvariasabb hangot meg�tni. - Mi�rt nem… mi�rt nem fordult ellene? Legy�zhette volna… ebben biztos vagyok.

Larichs f�radtan elmosolyodott.

- A b�tors�g er�ny… ezt senki sem vitatja… f�leg, aki olyan szerencs�s lehet, hogy ismerhet t�ged.

S�hajtott, majd folytatta.

- Mindig is az volt a sejt�sem, hogy Aldemarnak benne volt a keze Eila baleset�ben. De sose volt el�g bizony�t�kom ehhez… se b�tors�gom, hogy eleget keressek. �s… - tette hozz� - akinek egy olyan b�n�s dolog, mint testv�rgyilkoss�g, sem okoz lelkiismeret-furdal�sokat, annak nem eshet nehez�re v�geznie �ccs�vel sem.

- Vagyis gy�va volt�l… - jegyezte meg Harry mag�ban.

- Tudom, mire gondolsz, �s jogod van emiatt el�t�lni. De ez m�r sajnos nem v�ltoztat semmin… nem tudja meg nem t�rt�ntt� tenni a balesetet, nem hozza vissza Eil�t… Viszont most megmentheti az unokah�gomat - mosolygott r� Marie-ra.

A l�ny viszonozta ezt, majd fel�lt, t�rdelve odam�szott a f�rfihez, �s meg�lelte.

Harryt keser�des �rz�sek �nt�tt�k el az im�nt felt�rulkoz� titkok hallat�n. Nem tudta, mik�nt lenne k�pes megb�zni a f�rfiban, befogadni �t Marie csal�dj�ba - melynek egyed�li tagj�nak mag�t tartotta… Egy pillanatra gondolkod�ba esett, vajon minden, Marie-t �rint� k�rd�sben ez�ttal hozz� kell-e el�zetesen fordulnia, ha m�r �gy alakultak a csal�di sz�lak…

Ahogy azonban eln�zte �ket, meghitt �lelkez�s�ket, tudta, hogy ezt a k�tel�ket m�r nem v�ghatja el k�z�tt�k.

***

- Gondolom, azt�n j�l �ssze is haverkodtatok, �gy csal�di alapon - jegyezte meg Harry kicsivel k�s�bb, szarkasztikusan, ahogy Siriusra villantott egy el�gedetlenked� pillant�st.

- T�bb komolys�got, fiam - figyelmeztette a f�rfi, felvonva a szem�ld�k�t. - Ez most nagyon fontos.

- Gondoskodnunk kell arr�l, hogy a b�ty�m ne bukkanjon Marie nyom�ra - �rtett egyet Larichs, angyali arc�n pedig az aggodalom �rnya suhant �t.

- Emiatt egy cseppet sem kell agg�dnunk - l�ptek oda a francia aurorok a l�ny �gy�nak t�ml�j�hoz.

- Mi m�r kor�bban is v�delmet biztos�tottunk sz�m�ra. Ez�ttal is sz�m�that r�nk - �rintette meg Marie v�ll�t Gilles. A l�ny pajkosan feln�zett r�, majd elkuncogta mag�t, amikor Jules r�kacsintott. L�tta azonban, hogy nagyb�tyja szemeiben ki nem mondott k�ts�gek, k�rd�sek gy�lekeznek.

- B�zhatsz benn�k. �k a legjobbak.

- A fontos most az, hogy nem �rintkezhetsz egyik�j�kkel sem - vette �t a sz�t Sirius.

�m miel�tt m�g folytathatta volna, Harry felh�borodva adott hangot tiltakoz�s�nak.

- M�g velem sem?!

Sirius arca egy pillanatra megmerevedett, majd meglehet�sen obszc�n vigyor k�szott ajkaira. Harry ennek l�tt�n �gy �rezte, nem biztos, hogy hallani akarja gondolatait, ez�rt ink�bb �jra megh�zta mag�t.

- Teh�t ahogy mondtam - folytatta Sirius -, egy j� id�re el kell t�ntetn�nk �t, vagy legal�bbis addig, m�g a b�ty�d �rdekl�d�se al�bbhagy…

- Na �s az hogy fog menni? M�r egy�ltal�n: hogy viszitek ki Marie-t a k�rh�zb�l? Biztos vagyok benne, hogy Aldemar m�r az �sszes l�tez� ember�vel az �p�letet figyeli.

- K�nnyen, Harry. A b�ty�m az incidens �ta vizsg�lati fogs�gban van, �s nem �rintkezhetett a k�lvil�ggal… m�g velem sem - felelte Larichs.

- Mindenki �li a maga kis �let�t, ahogy eddig, �s senki se fogja keresni Marie-t - tette hozz� Tonks.

- �s honnan fogjuk tudni, hogy nem �llt �t a rosszfi�khoz? - biccentett Harry Rabenstein fel�.

A f�rfi �szinte csod�lkoz�ssal n�zett r�, mintha vil�g�let�ben olyan szel�d lett volna, mint egy ma sz�letett b�r�ny.

- Eddig rem�nykedni se mertem abban, hogy az unokah�gom t�l�lte a mer�nyletet. Most, hogy megbizonyosodtam fel�le, semmi sem cs�b�that t�bb� a rossz �tra - �rintette meg a l�ny arc�t meghitten.

- H�t most ezen nagyon meghat�dtam - jelentette ki Harry h�v�sen.

Larichsot, �gy t�nt, n�mileg meglepte a fi� udvariatlan modora, �gy el�sz�r �vatosan a l�nyra pillantott, majd finoman megk�rdezte.

- Te mindenkivel szemben ilyen rosszindulat� vagy?

Harry felvonta a szem�ld�k�t.

- A helyemben maga se sz�vesen ker�lne kebelbar�ts�gba senkivel, aki egykor feketem�gi�val foglalkozott…

Larichs gy�ng�den elmosolyodott, �m Sirius ekkor meg�rintette a v�ll�t.

- Ideje indulni…

- Igen, azt hiszem… - felelte a sz�ke s�hajtva.

A v�ll�ra kanyar�totta tal�rj�t, �s feltette a fej�re annak s�t�t csukly�j�t. Megcs�kolta unokah�ga homlok�t, majd hagyta, hogy az aurorok kik�s�rj�k.

- Itt a p�lc�d, szemtelen k�ly�k - haj�totta oda Harrynek a legend�s var�zsp�lc�t Sirius.

- H�t mindv�gig n�lad volt? - k�rdezte a fi� csod�lkozva, �s kiss� szemreh�ny�an.

- Tal�n adtam volna oda neked, hogy itt mindenkire �tkot k�ldj, amikor bel�psz? - k�rdezett vissza Sirius a v�lla felett, ahogy � is megindult az ajt� fel�.

- V�-V�rj! Hov� m�sz?

- �rt �llok odakinn…

Harry meglepetten pislogott, ahogy teljesen egyed�l maradtak a l�nnyal. Marie kac�rkodva �tkarolta a nyak�t, �s adott egy cs�kot az arc�ra. Harry, ahogy r�j�tt, mire megy ki a j�t�k, elvigyorodott, �s mik�zben viszonozta a cs�kot, s�hajtva megjegyezte:

- Mocskos ker�t�…

***

Hermione agg�dva t�lt�tt mag�nak a kancs�ban megjelen�, friss tejb�l, mik�zben egyre jobban �sszeszorul� sz�vvel n�zte Harryt: a fi� idegesen bajl�dott a szem�t fed� k�t�ssel. Megpr�b�lt olyan pontot keresni, ahol az anyag laz�bb volt: hogy al�dughassa az ujj�t, �s megvakarhassa viszket� pontjait. A Szent Mung� gy�gy�t�i azonban t�l j� munk�t v�geztek.

- Ne csin�ld m�r - sz�lt r� v�g�l inger�lten a l�ny. - M�g a v�g�n beviszel al� valami koszt.

- Hermione, VISZKET! - mordult r� Harry. - M�r amikor �tk�t�tt�k, akkor se engedt�k, hogy megvakarjam. Tudod, hogy szenvedek az�ta?

- Biztos csak egy hajsz�l csiklandoz…

Miel�tt azonban a fi� leteremthette volna �t, a szomsz�dos asztaln�l ism�t felcsattant a Mardek�r �gyeletes hangad�j�nak g�nyos kacag�sa.

- Mi�ta lett p�paszemes Potterb�l p�vaszemes Potter? Ezent�l ilyen fejkend�vel fogsz rohang�lni, te kal�z?

Harry a szabadon l�v� szem�t a mennyezetre emelte, �s unottan s�hajtott egyet.

- A tal�l�konys�guk �jra �s �jra meglep - morogta Ron csod�lkozva, aki vel�k szemben �lt. - Malfoy nemzeti h�s lett, m�g odavolt�l.

- Ne is t�r�dj vele… - tette hozz� Hermione.

- Nem is akarok. F�lek, belefojtan�m Drac�t ebbe a t�l k�s�ba.

- �s mondd… mit mondtak a gy�gy�t�k? - d�lt el�re Ron, kicsit k�nosabb �br�zattal. - Meggy�gyul? Mikor veheted le?

- Csak Madame Pomfrey veheti le, ezt az utas�t�st kaptam. Ha nem t�rt�nik semmi, k�t nap m�lva mehetek hozz�.

- „Ha nem t�rt�nik semmi?” - ism�telte Ron kiss� ijedten.

- H�t… ha nem kezd el v�ratlanul v�rezni, vagy valami egy�b trutym�t �rasztani…

Mindk�t bar�tja fintorogva fordult el.

- Harry, esz�nk! - k�rte Hermione.

Ron l�tv�nyosan megborzongott, majd viccel�dve folytatta.

- M�g a v�g�n Mordont j�tszhatod id�n Halloweenkor. Sose felejtem el, milyen brut�lis m�szeme van… T�nyleg, Harry, biztos, hogy a saj�todat kaptad vissza? - k�rdezte kuncogva.

Bar�tja m�r nem tal�lta annyira sz�rakoztat�nak a bizarr k�rd�st, �s l�that�an Hermione sem, ugyanis vetett kedvese fel� egy meglehet�sen szigor� pillant�st - olyat, mint amelyben eddig csak annak ikerb�tyjait r�szes�tette, ha valami csintalan dolgot tettek.

Harry szabad szeme a k�s�st�lk�ra v�ndorolt, �s mik�zben Hermione sziszegve vitatkozni kezdett Ronnal, �vatosan megtapogatta a k�t�st a fej�n. M�g bele sem gondolt: vajon marad valami nyoma annak, ami t�rt�nt? Egy seb egy arcon b�ven el�g, gondolta. Legend�s, vill�m alak� sebhely�t is �lland�an b�mult�k, annak ellen�re, hogy mindig pr�b�lta elrejteni a hajsz�lai alatt. Ha most egy l�tv�nyos heg is felker�lt az orc�j�ra, a szeme al�, csak mert Draco ilyen alattomos volt…

Egy kisebb csattan�sra mind �sszerezzentek, a h�tuk m�g�tt �l� mardek�rosok pedig hangosan felnevettek: a Holl�h�t asztal�n�l valaki lebor�tott egy kancs� tejet, mely �sszekente vagy �t l�ny szokny�j�t. Nyavalyg�suk, McGalagony professzor pontlevon�sa �s veszeked�se, valamint a t�bbiek pusmog�sa dong�szer� zajk�nt z�gott Harry agy�ban, ez�rt ink�bb letette a kanal�t, a v�ll�ra kanyar�totta a t�sk�j�t, �s sz� n�lk�l fel�llt az asztalt�l.

- V�-v�rj, Hevvi, hova m�sz? - k�rdezte Ron, egy f�l pir�t�ssal a sz�j�ban.

- Maradjatok csak… csak kiszell�ztetem a fejem…

- A szemlyukadon kereszt�l? - k�rdezte Crak fennhangon, mire Millicent Bullstrode malacszer� r�f�g�sben t�rt ki.

Harry unottan v�gigm�rte �ket, majd s�hajtva kiment az el�csarnokba.

A kast�ly ajtaj�nak k�t sz�rnya nyitva �llt, b�r szinte senki sem tart�zkodott odakinn: mindenki igyekezett az �r�k el�tt j�l megreggelizni, hogy teli gyomorral kezdhesse a napot. Csak n�h�nyan �lldog�ltak odakinn, Frics �r fel�gyelete alatt, aki morcosan sepregette a f�kr�l lehull�, megbarnult faleveleket. Harry kil�pett hozz�juk, �s az � tal�rj�t is ugyan�gy nyaldosni kezdte a sz�l, mint az �v�k�t. A legt�bben figyelemre se m�ltatt�k, Frics azonban vicsorogva adta a tudt�ra, hogy jobban tenn�, ha ink�bb m�shol lopn� a napot. Majd fogta �s halkan morogva od�bb �llt, hogy m�g csak meg se hallja a di�kok halk, �s sz�m�ra ideges�t� besz�lget�s�t.

A sz�l egy viszonylag �p, s�rga sz�n� levelet f�jt Harry mellkas�nak, melynek �vatosan megfogta a sz�r�t, �s let�rten n�zegette.

- Nah�t, szinte mesek�nyvbe ill�… - jegyezte meg valaki m�g�tte.

A hang hallat�n Harry megp�rd�lt, �s nyomban el�kapta a p�lc�j�t. Miel�tt a sz�ke egy rezzen�snyit mozdulhatott volna, a tork�nak szegezte a fegyvert. A mardek�ros a kast�ly k�fal�ig h�tr�lt, hogy ne f�r�djon olyan m�lyen b�r�be a p�lca v�ge, de egy ponton t�l nem volt hova l�pnie t�bb�.

- Malfoy - sziszegte Harry undorodva.

- Ha nem lenne �zl�stelen, most azt mondan�m, vill�mokat sz�rnak a szemeid.

A tork�nak fesz�l� p�lca azonban bel�je fojtotta a hasonl�, goromba megjegyz�seket.

- L�tom, akkor te vagy itt ez a kreat�v m�kamester, akinek a sok �j becenevemet k�sz�nhetem.

- Pr�b�lkozik az ember…

- … hogy �jra visszaker�lj�n a k�reibe, ugye? - fejezte be helyette Harry. - Hogy te mekkora egy patk�ny vagy… Jobb, ha tudod, hogy ha b�rmi baja is lesz a szememnek, a saj�t sepr�ddel foglak kibelezni.

Draco hamusz�n szemei megrebbentek ugyan, de nem �gy t�nt, mintha a fenyeget�s hat�s�ra f�lelem k�lt�z�tt volna l�ny�be.

- Egy k�sz�n�m az�rt kif�rhetett volna a sz�don.

- M�g �n mondjak neked k�sz�netet? J�, ha norm�lisan l�tni fogok! - mordult r� Harry, �jra �led� d�hvel.

- Kijuttattalak az iskol�b�l, mikor a legt�bben ellened v�szesen fordultak. M�g a sz�szk�vel is tal�lkozhatt�l… A legkevesebb, hogy elismered: j�l csin�ltam.

- Na nehogy m�r m�g b�szke is legyek r�d. Ahhoz kell m�g futnod egy-k�t k�rt.

- �s most mi lesz, Harry Potter? Itt helyben meg�lsz? Vagy kisz�rod a szemem ezzel a vacakkal? A muglik �gy szokt�k, nem? „Szemet szem�rt”…

Egy v�konyka sikkant�s volt az, amire mindketten felfigyeltek, majd egy fekete k�penyes, kicsiny test ugrott Harry karj�ra.

- Ne �ld meg! - sip�totta a kisl�ny, ahogy Harrybe csimpaszkodott, aki �gy megingott a hirtelen t�mad�st�l, hogy eld�lt az ifj� mardek�ros n�vend�kkel. Belehuppantak egy nagy halom �sszesepert falev�lbe, melynek l�tt�n Frics nyomban szents�gelni kezdett a t�volb�l.

- Merlinre…! Mi-a…! Olivia! - ny�gte a fi�.

Draco el�sz�r pirult arccal szeml�lte, ahogy bek�t�tt fej� riv�lisa k�b�n �s kiss� tehetetlen�l kalimp�l, valamint, ahogy a m�sodikos l�ny �gyetlen�l r�esik a has�ra. �m amikor Olivia tal�rj�t fellebbentette a sz�l, �s kivillantak v�konyka l�bai, nyelt egyet, �s elkapta a tekintet�t.

A l�nyka sz�gyenkezve �lt fel, �s szedte rendbe mag�t.

- Neh… ne �ld meg… - motyogta zavartan.

- Mit settenkedsz itt ut�nunk, ha? - k�vetelte Harry. - Menj a dolgodra!

- Vigy�zz a sz�dra! �gy nem besz�lsz egy mardek�ros l�nnyal sem! - csattant fel Draco v�ratlanul, �m szinte paprikav�r�ss� v�lt egy�bk�nt s�padt f�ny� b�re.

Idegesen felseg�tette a l�nyk�t, aki halkan elrebegett egy k�sz�n�m�t, �s sz�gyenkezve meredt a f�ld�n sz�tter�l� falevelekre. Majd vetett egy d�h�s pillant�st Harryre, aki hunyorogva �s g�nyosan n�zett fel r�, m�g mindig a levelek k�z�l. Felvonta a szem�ld�k�t, �s elvigyorodott, melynek l�tt�n Draco keze �k�lbe szorult; sarkon fordult, �s sz� n�lk�l visszamas�rozott a kast�lyba.

Olivia egy ideig tan�cstalanul pislogott hol egyikre, hol a m�sik ut�n, �m v�g�l zavartan m�gis Draco fel� kezdett araszolni, �m mintha f�lt volna ott hagyni Harryt.

- Eredj - legyintett az s�hajtva, mire a l�ny fut�snak eredt, az im�nt elviharz� sz�ke ut�n.

Harry felt�p�szkodott, �s mivel l�tta, hogy Frics v�szesen k�zeledik, a sepr�j�t l�b�lva, �gy �rezte, tal�n jobb lenne odabenn mened�ket keresni el�le.