�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 16 �ven aluliaknak nem aj�nlott; enyhe language warning

Megjegyz�s 1: negyvenkettedik fejezet

Megjegyz�s 2: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

Megjegyz�s 3: a most megjelent HP 6. k�tet�ben elmondottak, az ott kanoniz�lt t�nyek, b�b�jok vagy (�j) karakterek nem szerepelnek a t�rt�neteimben, �s nem fogj�k befoly�solni ennek el�remenetel�t

Felker�lt: 2005. j�lius 18.

Egy v�res szombat

- Parkinson! - rikkantotta Ginny kormos arccal. - Ne a kicsiket b�ntsd, te gy�va f�reg!

R�szegezte a p�lc�j�t.

- Petrificus totalus!

Pansy f�lreugrott az �tok el�l, de az, ahogy sz�lv�szk�nt tovarobogott mellette, led�nt�tte a l�b�r�l. Szitkoz�dva t�p�szkodott fel, mert az es�s k�vetkezt�ben lehorzsolta mindk�t tenyer�t. Homok �s apr� kavicsok meredtek el� v�rz� tenyer�b�l. Ahogy megfogta vele p�lc�j�t, �s visszaki�ltott egy �tkot, k�nnyek buggyantak el� a szemeib�l, �gy f�jtak sebei.

Ek�zben Neville igyekezte a kisgyerekeket kimenek�teni a k�zdelem k�z�ppontj�b�l. Luna integetett fel�je, merre terelje �ket. Egy h�ts� udvarban �ll�, f�ldbe vezet� pinceajt� f�l�tt �llt. �gy v�lte, oda nem terjedhet �t a t�z, �s nem is keresn� �ket senki. A gyerekek szaladtak: volt k�zt�k ifj� roxfortos di�k, akit a k�v�ncsis�g �s a p�nik kihajtott a kast�lyb�l, de a legt�bben m�gis a falubeliek gyermekei k�z�l ker�ltek ki. Luna, ahogy mind elt�ntek a lefel� vezet� l�pcs�n, r�juk csapta a neh�z faajt�t, �s letakarta bej�ratot egy ponyv�val. Biccentett Neville fel�, �s visszavetett�k magukat a k�zdelembe.

Perselus ledobta a v�ll�r�l az iskolai, fekete tal�rj�t, �s r�gt�n let�rdelt, a p�lc�j�t egy hal�lfal�ra szegezve. A csukly�s alaknak f�st�l�gni kezdett az arca, �s levedlette maszkj�t, mintha az marn� a b�r�t. Kid�lled� szemekkel meredt t�mad�j�ra. A viharvert k�lsej� f�rfi undorodva n�zte.

- Rabastan Lestrange…! - suttogta Piton.

Egym�sra emelt�k a p�lc�ikat, de ekkor valaki megragadta h�tulr�l Rabastan tal�rj�nak csukly�j�t, �s f�lrel�kte.

- � az eny�m!

- De Rodolphus…!

- Hol van a hitvesem?! - mennyd�r�gte az Piton fel�. - Te �rul� kutya!

Perselus azonban nem vesztegette az idej�t besz�lget�sre: az �tka m�r el� is sz�kkent p�lc�ja v�g�b�l, de Lestrange kiv�dte.

- Megfizetsz mindaz�rt, amit ellen�nk tett�l! Ha nem �n �llek meg, h�t majd a Nagy�r! Cruci-!

- Incendio! - ki�ltotta Rowena m�g�tt�k. Rodolphus tal�rja azonnal kigyulladt, amit�l az csapkodni �s sikoltozni kezdett.

- Oltsd el! - rim�nkodott fiv�r�nek. Megragadta a kezeit �s szinte k�ny�rg�tt a k�nt�l. Mag�t�l nem tudta eloltani a l�ngokat, hiszen p�lc�ja is nyomban t�zet fogott.

Rabastan azonban t�tov�zott, �gy megh�lt benne a v�r a sz�rny�s�g l�tt�n. Addig teket�ri�zott, m�g az � ruh�ira is �tterjedt a t�z. Egy�tt jajvesz�keltek, ahogy valami v�zforr�st pr�b�ltak keresni. A t�r k�zep�n �ll� sz�k�k�tban azonban m�g nem bugyogott v�z, hiszen a falubeliek att�l f�ltek, hogy j�n egy �jabb fagy, ami t�nkretenn� a vezet�keket. Rodolphus �gy az egyik k�t fel� rohant, �s amerre csak ment, minden fej megfordult ut�na. Kevesen l�ttak eddigi �let�k sor�n l�ngol� alakokat futk�rozni.

Rodolphus megragadta a kereket, �s elkezdte vele felfel� h�zni a v�zzel teli v�dr�t. De a tal�r ujj�r�l a t�z a k�t�lre is �tfutott, �gy az hamar elszakadt. A v�d�r visszapottyant a v�zbe.

- Nem! - ki�ltotta az inger�lten.

Remegve m�szott fel� a peremre �s fejjel el�re beleugrott. Rabastan, akit m�r szint�n el�gg� k�noztak a l�ngnyelvek, nem tudott ut�na ugrani, hiszen akkor mindketten nagyon meg�t�tt�k volna magukat. �gy elrohant az egyik p�rhuzamos utc�ba, ahol szint�n �llt egy ugyanilyen k�t. � m�r nem is pr�b�lkozott a v�d�rrel. Egyenesen belevetette mag�t.

Rowena odaszaladt kedves�hez, akivel egy f�lt� �lel�s ut�n szinte der�lten n�zt�k a k�t alakot.

- Merlinre, ez mennyire sz�nalmas…! - s�hajtotta a n�.

- �gyes volt�l - dics�rte meg Perselus, megszor�tva a csukl�j�t. - L�gy �vatos! - cs�kolta meg a homlok�t.

Nem l�tt�k, ki k�ldte az �tkot, de valami nagy er�vel csap�dott be mellett�k. Mindketten �szt�n�sen beh�zt�k a nyakukat, hogy elker�lje a fej�ket a szertepattan� t�rmel�k. Perselus ler�ntotta a n�t a f�ldre, �s guggolva ki�ltotta vissza az �tkot:

- Exumai!

Az egyik felborult szek�r m�g�l egy s�t�t alak �vesen rep�lve vet�d�tt h�tra, ahogy elkapta a b�b�j.

- Legh�s�gesebb szolg�m - kezdte valaki hangos, sziszeg� hangon a k�zel�kben, amit�l Piton megremegett - most itt k�szik a mocsokban… Dumbledore l�bain�l… HOL VAGY, PERSELUS?!

Piton �rezte, hogy a b�r�n felizzik a S�t�t Jegy, szinte g�rcsbe r�ntva az eg�sz karj�t.

- Szaladj! - rivallt r� kedves�re, aki �gy t�nt, t�tov�zik.

- Nem!

- Azt mondtam, menek�lj! - �llt fel Perselus, j�kor�t tasz�tva a n�n, aki ett�l bukd�csolva legurult egy �tsz�li �rokba.

�m miel�tt m�g a pajzsk�nt szolg�l� b�b�jt megid�zhette volna, kiejtette a kez�b�l a p�lc�j�t, mert minden izma r�ngat�zni kezdett a Nagy�r k�nz� �tk�t�l.

Voldemort maga is ott mozgott a p�rbajoz�k k�zt, �s a roxfortos di�kok, amikor �szrevett�k, holts�padtan menek�ltek fedez�kbe. M�g a nev�t sem mert�k kiejteni, vagy pap�rra vetni. �gy mikor annak h�s-v�r val�j�val tal�lt�k magukat szemben, csontjaik m�ly�re hatolt a f�lelem.

A feketem�gus kim�rten ballagott a reszket� Perselus fel�, akit elhagyott az ereje �s t�rdre esett el�tte. P�lc�j�t m�g mindig fel�je tartotta, meg sem szak�tva az �tkot. Hossz� ujjai el�bukkantak a tal�rja al�l, meg�rintve Piton arc�nak sz�p vonalait - ahogy ifj�kor�ban. Perselus k�nj�ban lehunyta a szemeit, �s fogait is �sszeszor�totta. Nem akart gyeng�nek t�nni egykori ura el�tt; nem akarta megadni neki azt az �r�m�t, hogy f�jdalmat okoz neki. A f�rfi hirtelen megragadta a nyak�t, ami m�r meglepte.

- Tudhatn�d, hogy nem t�r�m az �rul�st! Pedig milyen gy�m�lcs�z� volt a kap-…

- Stupor! - ki�ltotta egy fi� a h�ta m�g�l. Kisv�rtatva egy k�gy� �v�lt�tt fel f�jdalmasan.

Voldemort megp�rd�lt, tartva egykori szolg�j�nak nyak�t, hogy l�ssa, mi t�rt�nt.

Harry �llt vele szemben, kivont p�lc�val, k�gy�ja pedig a f�ld�n fek�dt, megmeredve.

- Nagini! - sziszegte. - STIMULA!

A k�gy� teste megremegett, majd mintha �jra �letre kelt volna. Voldemort m�sok sz�m�ra sziszeg� hangon parancsot adott az �llatnak, �s Harry, mivel �rtett e nyelven, hirtelen r�m�lt arcot v�gott, mintha menek�l�re akarn� fogni a dolgot. A nagy�r elmosolyodott, �s ahogy �tj�ra engedte a k�gy�t, visszafordult szenved� �ldozat�hoz.

Perselus reszket� kezei a csukl�j�ra fon�dtak.

- Hogy mersz meg�rinteni! Te mocskos f�lv�rbar�t �r-…!

�m egy �jabb, �llatias sikoly hallatszott a h�ta m�g�l, majd v�r �s h�sdarabok csap�dtak a h�t�nak. D�h�sen fordult meg �jra, �s elborzadt a l�tv�nyt�l.

Harry darabokra robbantotta a k�gy�t, �s esze �g�ban sem volt elfutni. Egyetlen c�lja a sz�nlel�ssel az volt, hogy Voldemort �jra h�tat ford�tson neki.

- NAGINI! - �v�lt�tte a d�gl�tt k�gy� l�tt�n.

A feketem�gus a nyak�n�l fogva felr�ntotta Pitont, majd egy gyors �tokkal le is rendezte kettej�k �sszecsap�s�t, hogy a fi�ra koncentr�lhasson.

- Ne! - ki�ltotta Harry r�m�lten.

A professzor lassan esett h�trafel�, hossz�, fekete hajsz�lai csak �gy lobogtak es�s k�zben. Mozdulatlanul ter�lt el a f�ld�n, sz�tt�rt karokkal.

- Perselus! - rikkantotta Flitwick professzor, l�tva koll�g�ja �sszees�s�t.

- Pers-

�m Lamerin ki�ltotta a leghangosabban:

- Apa! Ne!

�gyet sem vetve p�rbajellenfel�re apja fel� kezdett szaladni, �m valaki elkapta a karj�t, �s egy far�nknek haj�totta.

- Soha… SOHA NE FORD�TS H�TAT EGY P�RBAJBA-…!

�m egy halk, alattomosan suttog� hang �t�tte meg a f�l�ket, Hestia Jones pedig, aki a fi� karj�t szor�totta, er�tlen�l, csod�lkoz� arccal rogyott t�rdre. S�r�l�s nem l�tszott rajta, Lamerin m�gis tudta, hogy m�r kisz�llt bel�le az �let.

- Miss Jones… - ny�gte rekedten, rettenetes b�ntudatot �rezve.

Remegve rogyott le a fa t�v�be, k�nnyei pedig meg�ll�thatatlanul t�rtek el� a szemeib�l.

Remus szint�n szemtan�ja volt a k�zj�t�knak, �s mivel nem tudott k�tfel� szakadni, a bajba ker�l� Harry fel� fordult.

- Harry! - ki�ltotta, �m a h�ta k�zep�n eltal�lta egy �tok, amit�l h�romm�ternyit rep�lt el�re.

Ny�gve fordult meg, hogy l�ssa, ki ker�lt m�g�je.

A s�t�t tal�ros, alacsony, g�rnyedt h�t� alakot vakon is felismerte volna, csup�n a hangj�r�l.

- Peter! - �v�lt�tte kikelve mag�b�l.

Azonnal talpra sz�kkent, de m�g ki sem ejtette ellen�tk�t, Pettigrew m�ris r�k�ldte a lefegyverz� b�b�jt.

- Incarcerous! - folytatta Peter.

Az �toknak k�sz�nhet�en Remus egy f�nak csap�dott, test�t pedig m�gikus k�telek l�ncolt�l hozz�.

- L�m, ennyi �v ut�n…

- Hogy mered idetolni a k�ped, Peter?! Takarodj innen!

- Bevallom, sz�v�lyesebb fogadtat�sra sz�m�tottam, azok ut�n, amennyi id�t itt t�lt�tt�nk… egy�tt… James, Sirius… te �s…

- Hallgass! Hallgass, te korcs �rul�!

- Milyen goromba - �lt ki megvet�s Pettigrew arc�ra. - Nem is v�rtam t�led m�st. Ugyanolyan vagy, mint �k…

Hirtelen simul�konny� �s undokk� v�lt a hangja.

- Hallottam mi t�rt�nt der�k Siriusunkkal…

Remus szemei megteltek t�m�ny undorral. Senki sem l�tta m�g ilyen arckifejez�ssel…

- �gy sajn�lom, hogy nem lehettem ott… - folytatta Peter, aki szint�n �szrevette a v�ltoz�st, �s �r�mmel vette siker�t. - Gondolom, meggy�szolta-…

- HALLGASS!

A m�gus felvonta a szem�ld�k�t.

- Sz�val �gy �llunk. Nos, nem hagysz nekem m�s v�laszt�st… Argentum! - intett Remus k�tel�kei fel�.

A k�t�l, mely Remust a nyak�n�l tartotta, mintha ez�sttel �tsz�tt fon�ll� v�ltozott volna, gy�t�rve a szerencs�tlen f�rfit. Lupin hevesen l�legezni kezdett, majd, mikor m�r nem b�rta visszatartani, keservesen felord�tott.

F�regfark n�m�n, gonosz szemekkel meredt r�, egykori kebelbar�tj�ra. Feh�ren vil�g�t� ez�stkez�r�l leh�zta a keszty�t. Lupin tekintet�ben nem volt f�lelem: csak gy�l�lni tudta az el�tte �ll� f�rfit, minden�rt, amit ellene �s szerettei ellen tett.

- �s �m - mondta Peter - veled egy�tt meghal az utols� bolond Tekerg�, aki Dumbledore mellett �ll. �n maradok egyed�l…

- Te m�r r�g nem vagy Tekerg�, Peter!

Pettigrew gyorsan Lupin tork�hoz kapott, ez�st�s kez�vel j�l megszor�tva azt.

Remus �v�lt�tt a sz�rny� k�nt�l, ami egyszeriben a test�t marcangolta. Egy v�rfarkasnak hal�los az ez�st mindenfajta �rint�se.

- Elhallgass! - suttogta F�regfark villog� szemekkel. - Elhallgass, te korcs!

Majd elengedte.

- Mindig is gy�l�ltelek - folytatta Peter ridegen. - Undorodtam t�led, mocsokba val� f�lv�r! M�g hogy a te kedved�rt v�ljunk anim�gusokk�! Hogy a der�k Remusnak k�nnyebb legyen!

El�je k�p�tt, a hamuba.

- Ennyit sem �rsz a szememben!

Form�tlan, f�nyl� ujjaival mintha cir�gatni akarta volna Lupin arc�t �s nyak�t. Remus b�re m�r �gy is v�r�sl�tt ott, ahol az ez�st�s k�t�l hozz��rt. Pirosodott, h�z�dni kezdett, mint valami �g�si s�r�l�s, fojtogatva �t, neh�zz� t�ve minden leveg�v�telt.

- Szenvedj csak! Nem leszek kegyes hozz�d… Rohadj el, m�g az �let ki nem sz�ll bel�led…

Meglepet�s�re, egykori bar�tja g�nyosan horkantott egyet.

- Egy�tt fogunk mi rohadni a pokolban!

Fennakad� szemekkel egy b�b�jt k�nt�lt. Szavaira remegni kezdtek ujjai, majd lassan karmos tappancsokk� v�ltoztak.

- Mi…?! - sz�d�lt meg Peter.

Remus metamorf�zisa azonban nem �llt meg. Fej�n, nyak�n �s mellkas�n a sz�r megn�tt, feket�v� v�lt, ak�r az �jszaka, arca megny�lt, �s el�villantak hatalmas szemfogai. Hatalmasat h�rg�tt, ahogy v�llon harapta Pettigrewt. Az �gy ord�tott, mint akit ny�znak, �s igyekezte ell�kni mag�t�l a f�lig ember, f�lig farkas alak� t�mad�t. De Lupin addigra m�r j�l belem�lyesztette a fogait h�s�ba. Ereje azonban elhagyta, �s �jra teljesen f�rfiv� v�ltozott.

F�regfark sz�d�lten botladozott arr�bb. Kid�lled� szemekkel igyekezte szor�tani friss seb�t, melyb�l csak �gy bugyogott el� a v�re, ugyanakkor remegve n�zte ez�st�s kez�t. Ahol a f�m rendes karj�hoz csatlakozott, a b�r v�r�s�dni kezdett, visszatasz�t�an �sszeh�z�dott, olyan torzz� t�ve az eg�sz testr�szt, hogy undorodott r�n�zni. Megmagyar�zhatatlan f�jdalmat �rzett, de nem tudta, honnan ered. �sszes sejtj�ben, sz�v�ben, lelk�ben ott l�ktetett… mintha a v�r�ben valami k�nz� m�reg keringene…

Feln�zett az �gre, de sehol sem l�tott teliholdat. Noha mindent hamu, f�st �s t�z bor�tott, nappal volt. Nem �rtette h�t, hogyan volt k�pes Remus �tv�ltozni. �m hamar felfogta, ami vele t�rt�nt. A harap�s r�v�n � is v�rfarkass� v�lt… de egyik testr�sze sz�nez�stb�l volt. �sszerogytak a l�bai, �s t�gra nyitott szemekkel elter�lt a f�ld�n. Remegni, vonaglani kezdett, mint akinek valamilyen rohama van. Verg�d�tt, m�g korcs test�ben �let pulz�lt, majd lassan kihunyt �rul� �let�nek f�nye…

- Ron! - ki�ltotta Hermione, mikor megl�tta, hogy Pettigrew m�r nincs �tban. - Seg�ts Lupin professzornak!

Harry b�szke lehetett volna egykori DS-tan�tv�nyaira, ha van alkalma v�gign�zni, milyen h�siesen helyt �lltak ellenfeleikkel szemben. K�sz�nhet�en az alapos felk�sz�l�snek, �s az el�z� �vi szorgalmas gyakorl�snak, mindegyik�k fel volt fegyverkezve a leghat�sosabb v�dekez� �s lefegyverz� b�b�jjal. M�g Potter saj�t, �m ann�l komolyabb ellenfel�vel volt elfoglalva, addig Hermione �s Neville figyeltek mindenkire. A fi� k�l�n�sen tehets�gesnek mutatkozott, hiszen a ny�ron v�gig Harry k�nyveib�l tanult. Nyoma sem volt m�r a szerencs�tlen �s f�l�nk, k�v�rk�s fi�nak. Apj�hoz m�lt� tart�ssal �s b�tors�ggal bomb�zta ellens�geit mindenf�le �tokkal.

M�g Parvati �s Lavender er�teljes patr�nsokkal pr�b�lt�k t�vol tartani a k�r�l�tt�k �sz�, fenyeget� dementorokat, addig a t�bbiek az ellen�ll�kkal sz�lltak szembe.

- Padma, seg�ts! Egyed�l nem b�rjuk! - ny�gte Parvati k�ts�gbeesetten.

A falubelieket megd�bbentette a gyerekek �sszetart�sa �s b�tors�ga. L�tva, hogy a tizenn�gy-tizenhat �vesek mily vakmer�en sz�llnak szembe m�g a feln�ttekkel, a hal�lfal�kkal, maguk is el�mer�szkedtek rejtekhelyeikr�l, besz�llva a k�zdelembe.

- Ginny! - sikkantotta Luna, mikor l�tta, hogy bar�tn�j�t eltal�lja egy s�rga f�nnyel rep�l� �tok.

A l�ny homlok�t elbor�totta a v�r, orr�n �s sz�j�n is �mleni kezdett. Ginny sz� n�lk�l gurult le az �rokba. Neville, miut�n egy b�n�t� �tkot k�ld�tt egy szemtelen, �m m�g ifj� hal�lfal�ra, riadtan k�rbepillantott t�rsain. Be kellett l�tnia azonban, hogy mindegyik�k t�ls�gosan elfoglalt volt ahhoz, hogy Ginny ut�n menjen, �s megn�zze, �l-e m�g. Seamust m�r �gy is falhoz csapta egy tasz�t� b�b�j, mikor Hannah ut�n eredt, hiszen a l�nyt egy h�zba kergette egy s�t�t boszork�ny. Ernie szint�n kifacsart p�zban hevert, �s messzir�l is l�tni lehetett, hogy a f�l�b�l v�r csordog�l.

- Dean! - ki�ltotta, mikor l�tta, hogy a fi� egy p�kl�bakat var�zsl� �tokkal egy id�re ler�zta mag�r�l Crackot. - DEAN!

- Mi van? - k�rdezte az, sz�tt�rva a karjait.

- Dean, menj �s n�zd meg Ginnyt, mert…!

�m a fi�t oldalr�l telibe kapta egy Rictusempra, ami m�terekkel arr�bb sodorta.

- DEAN! - sikoltotta Hermione is, aki szint�n szeretett volna m�r megszabadulni a buta Millicentt�l, de az olyan buta �tkokkal zavarta meg folyton, hogy nem tudott m�sra koncentr�lni. Mikor siker�lt elt�ntetnie a hevesen csivitel� madarait �s k�gy�it, melyek mindenkinek �tj�ban voltak, hangosan elki�ltotta mag�t:

- Add fel, Millicent! �s akkor nem esik b�nt�d�sod!

- Ne f�l�nyeskedj, Granger!

- Hogyan mer�szelnek ilyen ny�ltan ellen�nk fordulni? - �v�lt�tte d�h�sen Anthony Goldstein. - Ezt nem hiszem el!

- Elment az esz�k! - felelte Susan Bones, nem messze t�le. - Justin, vigy�zz!

- Dennis! Azonnal gyere vissza! - rivallt r� �ccs�re Colin, aki a h�zakban pr�b�lta eloltani a t�zet, mikor l�tta, hogy k�t s�t�t, tal�ros alak puszta kedvtel�sb�l porr� robbantja a romokat. Szinte mindegyik h�z felett ott lebegett m�r a S�t�t Jel. A fi�t azonban �szrevett�k, mikor a nyomukba eredt, �s egy�ttes er�vel harck�ptelenn� tett�k. - DENNIS! - ord�totta Colin, hiszen a fi� csontjainak roppan�sa m�g messzir�l is tiszt�n kivehet� volt.

Hermione volt az, aki legel�sz�r szabadult (miut�n g�zsba k�t�tte a tiltakoz� Millicentet), �s odasietett a kisfi�hoz. Eszm�letlen volt, de m�g �lt.

- Dumbledore professzor! - ny�gte k�ts�gbeesetten, a d�lut�n folyam�n el�sz�r. Annyi volt az elesett �s s�r�lt, hogy m�r � sem gy�zte idegekkel. - H�t sosem lesz v�ge…?

Mivel nem l�tta az igazgat�t sehol a hatalmas f�stben �s koromban, idegesen keresett valami feln�ttet a szemeivel. L�tta, hogy egy hossz�, v�r�s haj� f�rfi arrafel� siet, merre Ginnyt vetette az �tok, de � se �rt oda saj�t l�bain. Hermione tudta, hogy az egyik id�sebb Weasley-fiv�rt szint�n eltal�lta valamit.

- Jaj, egek… - suttogta. - Ron!

K�nnybe l�badtak szemei, ahogy megpillantotta Lamerint �s Dareling professzort, akik m�g mindig �pnek �s eg�szs�gesnek n�ztek ki - noha mindkettej�ket igencsak megviselte az �tk�zet. Hol vannak a feln�ttek? Hol vannak az aurorok? Az nem lehet, hogy m�r mind elestek…!

Egy emeletes h�z eg�sz oromzata szakadt le att�l az �tokt�l, amit Voldemort Harry fel� k�ld�tt. A fi� egy pillanatra megs�ket�lt a rettenetes robban�s hangj�t�l, mely a h�ta m�g�l j�tt. �sszekuporodva v�rta, hogy a s�lyos gerend�kb�l �s �vegszil�nkokb�l �ll� t�rmel�k tovasz�lljon, majd �jra felegyenesedett.

- Miben rem�nykedsz m�g, te ostoba? - k�rdezte Voldemort kacagva. - Hol van most Dumbledore, hogy seg�tsen neked?

Harry szerette volna visszaord�tani neki, hogy nem szorul igazgat�juk seg�ts�g�re, de tudta, hogy azzal csak t�pl�ln� Voldemort haragj�t.

- B�zik bennem, hogy egyed�l is boldogulok! Olyasmi ez, melyet maga sosem �rezhetett!

- Nevets�ges - sziszegte a nagy�r - ez a sz�nalmas ragaszkod�s! Sosem gy�zhetsz le engem! M�g az � oly hatalmas bizalm�val sem!

- Ha meg kell halnom, b�szke leszek r�! M�s nem sz�m�t! Stupor!

Voldemort k�nnyed�n h�r�totta a sz�m�ra nevets�ges b�b�jt, �m egy f�nix dal�ra mindketten felkapt�k a fej�ket. A mad�r sz�j�ban egy ez�st�s kard cs�ng�tt, mely v�r�ses f�nnyel ragyogott.

- Invito kard! - ki�ltotta Voldemort, m�g Harry arra v�rt, hogy Fawkes odarep�lj�n fel�je.

A fi� meg is r�m�lt, mikor a b�b�j, ak�r valami l�nc, megf�kezte a madarat rep�l�s k�zben. Az �llat k�zd�tt teljes erej�b�l, ez azonban m�gsem volt el�g. A kard kit�p�d�tt cs�r�b�l, �s egyenesen Voldemort bal kez�ben landolt.

- Ez volna h�t a nagy fegyver? - kacagott Voldemort, ahogy a kez�ben megcsillant Griffend�l Godrik kardja. V�r�s szemeivel fitym�l�an v�gigm�rte, majd d�lyf�sen, undorodva visszan�zett ellenfel�re. - A nagy kard, amit�l azt rem�lted, hogy majd megmenti azt a mocskos kis �leted? Bolond!

Dementork�nt suhant a fa fel�, ahol Ron k�szk�d�tt a szenved� Lupin k�tel�keivel, tudva, hogy milyen fontos szem�ly mindkett� gy�l�lt ellenfele sz�m�ra. �, igen, a forr�saib�l mindenr�l �rtes�lt…

Harry arc�ra ki�lt a borzalom. Ha szalad, ha ugrik, nem �r oda id�ben, hogy megv�dje Ront �s apja bar�tj�t. Voldemort szem�lyesen akar v�gezni vel�k. M�g p�lc�val felfegyverkezve is hal�los fenyeget�st jelentett, nemhogy most, mikor m�g Griffend�l kardj�t is megkaparintotta. Godrik h�z�nak egykori �s jelenlegi prefektus�t saj�t kardj�val akarn� led�fni? Na �s Lupin? Akin�l szint�n megjelent a kard egyszer r�gen? Nem… ez nem v�gz�dhet �gy… L�tta lelki szemei el�tt, ahogy a kard felsz�ntja Ron b�r�t, iszonyatos v�g�st ejtve rajta, majd ut�na Lupinhoz fordul…

Ron egyszer�en nem tudta leszaggatni a Remust tart� k�teleket, m�g b�b�jjal sem. Ahogy Voldemort k�zeledett fel�j�k, h�tra-h�trapillantott, mennyi ideje van m�g a pr�b�lkoz�sra. Egy id� ut�n azonban a jeges f�lelem, amit a nagy�r l�tt�n �rzett, mozdulatlann� dermesztette. Feleslegesnek l�tszott v�dekez�sre emelni a p�lc�j�t. Ha � is p�lc�val t�madt volna, m�g akkor se lett volna semmi �rtelme. Most egyszer�en le fogja kaszabolni…

Harry mellkasa zil�lt, ahogy �v�lt�z�tt, �s fel�j�k szaladt. Maszatos arc�n most m�g k�nnyek is v�gigfutottak, de hi�ba pr�b�lta elhessegeti onnan bar�tj�t. Az nem hagyta volna mag�ra Lupint, kiszolg�ltatva ellens�g�knek.

- Nem akarom ezt… - ny�sz�r�gte Harry k�ts�gbeesetten. - Ott akarok lenni… ott kell lennem, hogy megv�dhessem… V�delmezni akarom �ket… mindig…

�sszeg�rnyedt, �s lehajtotta a fej�t. Nem lett volna k�pes v�gign�zni. �m ekkor valami eg�szen k�l�n�s dolog t�rt�nt.

L�giesen k�nny�nek �rezte, mint aki eggy� v�lik a leveg�vel, �s egy finom fuvallattal tovar�ppen. Egy pillanatra megsz�d�lt, mert nem is �rezte a l�b�t a talajon. Mikor azonban �jra kinyitotta a szemeit, Voldemort m�r fel�je tartott.

- Mi…?

- Harry! - hallotta saj�t h�ta m�g�l. Ron d�bbenten n�zett r�. - Hogy ker�lsz ide?

Ott �llt a fa, Lupin �s Ron egy�ttese, valamint a k�zeled� Voldemort k�zt. Arra a helyre n�zett, ahol eddig �llt.

- Hogyan…? Ide-… idehoppan�ltam? - motyogta r�m�lt szemekkel.

- Harry! - ki�ltotta Ron, mert Voldemort m�r el�tt�k magasodott.

Mintha lelassult volna vel�k az id�, �gy n�ztek farkasszemet. A k�t, borzaszt� v�r�s szem, �s a smaragdz�ld szemp�r… �gy t�nt, a nagy�r is meglep�d�tt, hogy Harryt ott tal�lta. �m v�kony, ajaktalan sz�ja diadalittas mosolyra h�z�dott.

- Ahogy akarod! Vel�k egy�tt te is itt pusztulsz!

Karja, melyben a fegyvert tartotta, magasr�l s�jtott le, �s hegye v�gigsz�ntotta Harry mellkas�t. A fi� ord�tott a f�jdalomt�l, �s t�rdre esett.

- Harry! - ny�gte Remus. - Menek�lj, k�rlek!

De ekkor a kard �rdekesen ragyogni kezdett. V�r�s f�ny vette k�r�l �jra, ak�r az els� alkalommal, hogy megjelent Harrynek. Voldemort keze remegni kezdett, mintha a fegyver forr� lenne, �s s�tn� a tenyer�t.

- Mi ez? - ki�ltotta, ahogy elejtette. - Mi�rt…?

�m Harry m�r fel is kapta a f�ldr�l, �s fel�je d�f�tt. Botor dolog lett volna azt hinni, hogy lesz�rhatja vele. A nagy�r f�lrel�pett, �gy Harry elsz�guldott mellette, elhasalva �t m�terrel arr�bb. Gonosz hangon nevette ki a gyerekes pr�b�lkoz�st, �m hoppan�lnia kellett, mert a fi� suhintott egyet fel�je, �s a t�mad�s mintha b�b�jk�nt r�ppent volna fel�je.

Ron lebukott, a v�r�s nyal�b pedig elmetszette Remus k�teleit. A f�rfi eszm�letlen�l roskadt a f�ldre.

Harry kocsonyak�nt remegve t�p�szkodott fel, �s azonnal k�zbe kapta p�lc�j�t is. Ruh�ja a mellkas�n kett� volt szakadva, �s cafatokban l�gott rajta. A kard v�g�st ejtett ugyan rajta, de szerencs�j�re nem volt m�ly. Apr� cs�kokban folyt s�t�tv�r�s v�re a cs�p�je fel�.

A sebes�l�sei, a kosz, korom �s f�st, ami a leveg�ben terjengett, valamint a borzaszt� moraj, a mindenfel� r�pk�d� �tkok �s b�b�jok, keveredve a haldokl�k h�rg�s�vel rettenetes f�jdalomk�nt csap�dott le a lelk�ben. Amerre csak n�zett, szenved�st �s pusztul�st l�tott; rengetegen fek�dtek a f�ld�n, eszm�letlen�l, vagy �lettelen�l, sokan pedig k�ny�r�gtek, hogy v�gre seg�tsen nekik valaki.

A Weasley-ikrek mozdulatlanul fek�dtek ott, ahol a b�b�jok eltal�lt�k �ket; Ginny is arccal a f�ldnek hevert az egyik t�lt�sn�l. V�res keze m�g mindig a p�lc�t szorongatta. Iskolat�rsai is vagy fedez�kbe menek�lve v�dekeztek, vagy h�siesen k�zd�ttek a hal�lfal�kkal, �m bele se mert gondolni, t�rt�nt-e valamelyik�kkel valami v�gzetes…

Roxmorts l�ngokban �llt, szinte mindegyik h�zik�ra �tterjedt m�r a t�z. A lak�k vagy menek�ltek a fosztogat�k �s dementorok el�l, vagy mozdulatlanul fek�dtek a f�ld�n. Sokan v�gs� elkeseredetts�g�kben p�lc�t ragadtak, �s maguk is szembesz�lltak a t�mad�kkal, ezzel is valamelyest seg�tve a Rend tagjait, akik igencsak megszenvedt�k az �tk�zetet.

A k�t legid�sebb Weasley-fiv�r is igencsak sz�rny�s�ges �llapotban volt. Bill a f�ld�n fek�dt, k�h�gve �s h�r�gve a sz�j�b�l el�t�r� v�rt�l, m�g Charlie �lve pr�b�lt h�tr�bb h�z�dni egy dementor el�l. Nem b�rt r��llni a l�baira, �gy tehetetlen�l h�zta �ket maga ut�n.

Emmeline Vance az egykori f�ld�t sz�l�n �lt, �s eg�sz test�ben remegett. Mellkas�n, bal v�ll�n �s felkarj�n hatalmas �g�si s�r�l�s h�z�dott. �gy t�nt, nincs is teljesen mag�n�l: sokkos �llapotban d�l�ng�lt, �s pr�b�lta csillap�tani f�j� testr�szeinek remeg�s�t, de csak egyre s�padtabb lett.

Perselus fi�nak karj�ba omolva nyugodott, sz�rke arccal, melyr�l ler�tt a f�jdalom. Lamerin s�rva �lelte �t. Rowena nem messze t�l�k p�rbajozott egy g�rnyedt h�t�, csimb�kos haj� n�vel, de idegesen figyelte �ket, agg�dva, mi lehet kedves�vel.

Hagrid valamelyest k�nnyebb helyzetben volt: � puszta, fizikai erej�vel k�pes volt led�nteni t�mad�it. �gy t�nt, Kingsley is j� �llapotban van m�g. Kitart�an k�zd�tt ellenfel�vel, akinek az arc�ra egyre jobban ki�lt a p�nik, �s l�tszott, hogy menek�l� utat keres a szemeivel. Mordon csak �gy sz�rta az �tkokat mindenre, ami megmozdult, �gy nem ritk�n a falubelieknek is menek�lni�k kellett el�le. Elphias Doge k�ny�rtelen�l �ld�zte a dementorokat, amik m�g mindig borzalmas fenyeget�sk�nt lebegtek a fej�k felett.

Harry a szemeivel Voldemortot kereste - a saj�t p�rj�t. Nekik egym�ssal kell megv�vniuk, tudta ezt. L�tta, hogy az l�gyk�nt p�ccinti f�lre legjobb bar�tait, DS-es t�rsait k�l�nb�z� b�b�jokkal. Arra sem m�ltatta �ket, hogy valamilyen f�benj�r� �tkot k�ldj�n r�juk: m�r abban is kedv�t lelte, hogy �gy megal�zhatta �ket.

Ezt l�tva, Harry nem akart tov�bb t�tlenkedni.

- Voldemort! - ki�ltotta a nev�t, amire szinte mindenki felfigyelt. Mivel a var�zsl�k t�rsadalm�ban csak kevesen mert�k kimondani a nev�t, r�gt�n felt�nt, ha valaki ezt a sz�t haszn�lta. T�rsai, m�g Dumbledore is fel�je n�zett, lejjebb eresztve p�lc�j�t, mellyel az im�nt k�t�z�tt meg egy �jabb hal�lfal�t.

A nagy�r arc�n el�gedett mosoly jelent meg.

- M�g csak el sem futsz. B�trabb, mint el�z�leg.

Ezt hallva a di�kok r�m�lten �sszen�ztek.

- N�zz h�t szembe a v�gzeteddel! - suhintott a p�lc�j�val.

�m Harry gyorsan egy zagyv�l� �tkot k�ld�tt r�, nehogy b�rmilyen b�b�jt is el tudjon v�gezni. Tudta j�l, hogy semmi �rtelme, ha p�lc�ik �jra �sszecsapnak. Ugyanaz t�rt�nne, mint k�t �ve, visszat�rtekor: a k�t egyforma magv� p�lca �sszekapcsol�dna, megjelenn�nek a feh�r gy�ngy�k, melyek k�zt�k �sznak a leveg�ben… �s megint nem lenne megold�s, nem d�lne el v�gre ez a sok �ve tart� k�zdelem.

A t�ny, hogy egy ilyen bizarr b�b�jjal f�kezt�k meg �t, roppant felb�sz�tette Voldemortot. Remegett a keze az idegess�gt�l, a szemei pedig par�zsk�nt izzottak. Oldalra n�zett, �s intett hal�lfal�inak, hogy sz�ntesse m�r meg valaki az �tok hat�s�t, hiszen m�g egy ellen�tkot sem tudott kiny�gni. Azok nyomban odaszaladtak hozz�, hogy seg�tsenek neki.

Harry len�zett bal kez�re, melyben Godrik kardj�t szorongatta, majd felemelte m�sikat, Voldemort p�lc�ja fel� suhintva vele.

- Scipio Sectilis! - ki�ltotta.

A feketem�gus elfordult az �ppen odaszalad�, zil�lt hal�lfal�t�l, �s megk�v�lten n�zte, ahogy a p�lca s�rg�n vil�g�tani kezd, �s �n�ll�s�tva mag�t, a leveg�be emelkedik. Ut�na kapott, de az nem hagyta, hogy �jra birtokba vegy�k. �gy t�nt, hatott a var�zslat, b�r Harry nem is rem�nykedett benne, hogy ilyen k�nnyen megy majd. Ellenfele p�lc�ja pulz�lni kezdett, jelezve, hogy v�rja a v�gzet�t. K�szen �llt arra, hogy a fi� kett�szelje.

- Bocs�ss meg, Fawkes! - suttogta. - Scipio Scissum!

Azzal meglend�tette a kardot, melynek v�r�s suhint�sa tovareppent a p�lca fel�, �s a k�zep�n egy ferde v�g�st ejtett.

- Ne! - ki�ltotta Voldemort, amikor a p�lca, imm�r f�ny n�lk�l, a f�ldre hullott. - Te…! - h�r�gte, gyilkos tekintet�t ellenfel�re emelve. - Te…! Ez�rt meglakolsz!

Kikapta hal�lfal�ja kez�b�l a p�lc�t, f�lrel�kve a f�rfit, �s Harryre szegezte.

A fi� most, hogy e komoly l�p�st maga m�g�tt tudhatta, nem �rezte mag�t kellemesebben. Eddig legal�bb valamennyire biztons�gban volt. Hiszen Voldemort p�rbajban nem gy�zhette le a p�lc�ik rokons�ga miatt. Most azonban, hogy a f�rfi szerzett mag�nak egy m�sikat, az �v�t�l f�ggetlen darabot, megint nyitott� v�lt a k�zdelem. Abban rem�nykedni pedig, hogy az �j fegyver nem teljesen Voldemortnak val� - mivel, Olivander �r szerint, a p�lca v�lasztja a hordoz�j�t �s nem ford�tva - hi� �br�nd lett volna.

- Ardoris pereptum! - ki�ltotta a feketem�gus. - T�z, puszt�ts!

Hatalmas l�ngnyelvek csaptak Harry fel�. Az arca el� emelte a kezeit, hogy v�dje mag�t, de a karja m�g �gy is meg�gett. Lenyelte a h�nyingert, amit a f�jdalom keltett benne, noha �rezte, hogy teste egyre nehezebben t�ri a b�ntalmaz�st �s a v�g n�lk�li ig�nybev�telt. Remegve �lelte mag�hoz az �gett testr�szt, fak� arc�r�l ler�tt, hogy megold�st keres.

- G-Glaius! - ny�gte, hogy eloltsa a t�zet, ami k�r�l�tte, �s tal�rja sz�l�n t�ncolt. A l�ngok j�gg� fagyva d�ltek el, �s t�rtek szil�nkokra. - La-Lamina! - sz�rt volna pengeszer�, metsz� f�jdalmat okoz� ig�t Voldemortra, de az egyszer�en visszaverte �ket, r� ir�ny�tva.

- Contra Lamina!

Harry el�sz�r felord�tott, de a harmadik-negyedik v�g�sn�l, mely felhas�totta a b�r�t, m�r nem volt ereje kiab�lni. Ny�gve �sszecsuklott, �s kev�s kellett volna ahhoz, hogy eld�lj�n.

- Harry!

- Harry! - ki�ltott�k sokan h�tulr�l, �s mell�le, meglehet�sen r�m�lten.

- V�dekezz! - ki�ltotta Neville, hatalmasat tasz�tva aktu�lis ellenfel�n, Monstr�n.

A fi� felemelte a fej�t, �s l�tta, hogy Voldemort ajkai megny�lnak, hogy �jabb �tkot ki�ltsanak. Reszketve emelte p�lc�j�t, �s, j�jj�n b�rmi is, elsuttogott egy „Protego!”-t.

M�g �ppen idej�ben cselekedett, k�l�nben a fel�je r�ppen� „Obstructo!” kegyetlen�l eltal�lta volna.

Egy pillanatig Harry azt k�v�nta, b�r ne is � lenne a kiv�lasztott. B�r Neville lenne az. Hiszen most is olyan j�l boldogul… R�j�tt, milyen borzaszt�an �nz� gondolat is volt ez. Neville-nek ezernyi m�s szenved�sen kellett kereszt�lmennie, nem k�v�nhatja neki m�g ezt is. Nem, ezt szem�lyesen kell elint�znie… Neki, mag�nak…

Ny�sz�r�gve t�p�szkodott fel.

- Ennyire telik, Potter? Te lenn�l a h�res kiv�lasztott? - harsant Voldemort g�nyos kacaja.

A di�kok nem �rtett�k igaz�n, mire c�loz.

- A kiv�lasztott, aki legy�z engem? EGY GYEREK? M�r azt kell hinnem, t�vedtem, mikor azon az �jjelen megjel�ltem a homlokodat! Kom�di�ba ill� lenne, ha feleslegesen kellett volna meg�ln�m a dr�ga sz�leidet.

Harry �gy �rezte, a sz�ve kett�hasad. Hogy mer ilyen kegyetlen�l tr�f�lkozni halott sz�leir�l? Szakadt ruh�j�nak sz�l�vel megt�r�lte maszatos arc�t �s k�nnyes szem�t, hogy tiszt�bban l�sson.

- Rictusempra! - ki�ltotta v�ratlanul.

A b�b�j l�k�tt ugyan valamennyit ellenfel�n, de az j�l megvetette a l�b�t, �gy nem ter�lt el.

- Igen, gyer�nk, Potter, m�g! Hadd l�ssam, mire vagy k�pes, miel�tt meg�llek! Stupor!

Harry l�tv�nyosat bukfencezett, �s elejtette a p�lc�j�t.

- Invito p�lc…

�m a fi� gyorsan a fegyver�rt kapott, miel�tt az Voldemort tenyer�be r�ppenhetett volna. Hason k�szva ki�ltotta r� az �jabb �tkot.

- Petrificus totalus!

A m�gus azonban a roxmortsi t�r k�zep�n �ll� sz�k�k�t fedez�k�be vet�d�tt a s�b�lv�ny�tok el�l. A szobor m�g�l, alattomosan sz�rta az �tkot. Harry m�g sosem hallotta, ez�rt meglepet�sk�nt �rte a hat�sa.

- Strangulo!

A fi� a nyak�n�l fogva a leveg�be emelkedett: hossz� l�bai f�lm�ternyire a f�ld felett kalimp�ltak. A l�thatatlan kezek �gy szor�tott�k a tork�t, hogy azt hitte, b�rmelyik pillanatban elroppanhatnak a csigoly�i. Borzalmasan gy�t�rte a leveg� hi�nya.

- Harry! - sikoltotta Parvati.

Oldalra pillantott, ahol Dumbledore a sarokba szor�totta az egyik hal�lfal�t. Az igazgat� mintha meg�rezte volna, hogy figyelik, fel�je fordult, �s szinte azonnal meglengette a p�lc�j�t.

- Finite incantatem! - ki�ltotta m�ly, d�rm�g� hangj�n, �s tan�tv�nya a f�ldre pottyant. 

T�bben is fels�hajtottak, amikor l�tt�k, hogy Harry m�g mag�n�l van, nem fulladt meg. A fi� m�gis �gy �rezte, nem b�rja tov�bb. Semmi �rtelme nem volt dob�l�zni az �jabbn�l �jabb �tkokkal: � egyre csak gyeng�lt mindegyikt�l, ugyanakkor ellenfel�r�l ez nem volt elmondhat�. V�get kell vetni mindennek… most… hogy…

Nagy nehezen felt�p�szkodott, �s j� er�sen fogva p�lc�j�t, feln�zett az �gre. K�telkedett abban, hogy siker�lhet. Ilyen kis er�vel… kisebb csoda lenne…

Halkan, s�hajtva kezdett bele az ige k�nt�l�s�ba. M�ris kirajzol�dott k�r�l�tte a f�ld�n egy z�ld f�ny� karika, a r�n�k nyelv�n �r�dott sz�veggel a perem�n, alulr�l vil�g�tva meg meggy�t�rt, de elsz�nt arc�t. A szemei hasonl�an ragyogtak.

- Mi ez? - lep�d�tt meg Voldemort.

- Ig�zet, Nagyuram! - borult el�je egyik k�vet�je, a kezeit t�rdelve. - K�rlek, menek�lj�nk!

- Csak nem k�pzeled, hogy megfutamodok egy l�tv�nyos kis b�b�j miatt?! - f�rmedt r� vez�re. - Takarodj a szemem el�l, te gy�va! - r�gott bele hatalmasat.

Draco megk�v�lten n�zte, hogy b�nik az �ltala eddig �gy tisztelt nagy�r a k�vet�j�vel. Pedig az csak figyelmeztetni akarta, hogy ez a var�zslat ak�r vesz�lyes is lehet…

Egy k�z er�sen megragadta a csukl�j�t, �s h�trar�ntotta. Hermione t�rdelt a f�ld�n, leszor�tva �t is, m�g egy v�d�pajzsot var�zsolt kettej�k el�. Draco olyannyira belefeledkezett az esem�nyekbe, hogy �szre sem vette, hogy egy k�bor �tok �ppen fel�je szalad. Ki akarta t�pni a kez�t, de a l�ny inger�lten r�rivallt.

- Maradj veszteg! Ez nagyot fog sz�lni!

K�zben Voldemort tov�bb l�kd�ste menek�lni pr�b�l� talpnyal�it, n�melyekre m�g �tkot is bocs�tott. Ez Harry haszn�ra v�lt, hisz’ �sszeszedhette az erej�t, minden m�st kiz�rva az elm�j�b�l. Egyre t�bbet fordultak fel�je, abbahagyva a f�raszt� k�zdelmet, mert elk�pzelni sem tudt�k, mi k�vetkezhet. Maga Dumbledore is meredten n�zte a fi�t, aki lassan kezdte �rezni, hogy �tj�rja az er�… Az er�, mely f�l �ve egyszer m�r el�t�rt bel�le.

Ahogy �jra Voldemortra pillantott, hirtelenj�ben nagyon id�snek �s �rettnek t�nt. Feln�ttnek, egyenl� ellenf�lnek… �s ez megd�bbentette a feketem�gust.

- Nem fogsz legy�zni! Ne is rem�nykedj!

Harry arc�n sz�nalom jelent meg a gonosztev� l�tt�n, �s ez roppant feld�h�tette. C�ltalanul, �tkok eg�sz sor�t l�tte ki fel�je.

- Protego! - ki�ltotta Lamerin, Harry mellett �llva. Bar�tja h�l�san pillantott fel�je.

Az �tkok mind lepattantak a v�d�b�b�jnak k�sz�nhet�en.

- Hogy mer�szeltek beavatkozni?! - �v�lt�tte a nagy�r.

L�tva, hogy vezet�j�k l�tsz�mf�l�nnyel tal�lta szemben mag�t, a legh�s�gesebb hal�lfal�k �jra mell� �lltak, kivont p�lc�val. Sz�mtalan �tok �s ellen�tok csattant, �s Harry egyszer csak azt vette �szre, hogy m�g talpon maradt bar�tai mind mellette vagy m�g�tte �llnak.

- Ezek csak gyerekek! V�gezni vel�k!

- Tarts ki! - ki�ltotta Neville.

Harry p�lc�j�ra pillantott, mely er�sen f�nylett a kez�ben, �s szinte l�ktetett benne az er�. Kiny�jtotta h�t Voldemort fel�, �s �les hangon ki�ltotta:

- Dilapido confectum!

A nagy�r szinte f�ldbe gy�kerezett l�bakkal fogadta az �tkot, �s egyetlen szerencs�je az volt, hogy k�vet�i harsogva kiab�lt�k k�r�l�tte a „Protego!”-kat. Feleszm�lt, �s � is v�dekezni pr�b�lt, de �rezte, hogy ez t�lont�l er�s b�b�j. A mellette �ll� hal�lfal�kat sorra kil�tt�k, �gy lassan egyed�l maradt a t�le m�r csak egy m�ternyire tombol� t�zes sz�lv�sszel szemben.

- Nem! - ki�ltotta, ismeretlen nyelven idegen b�b�jt mormolva, hogy v�delmezze mag�t. - Nem gy�zhetsz le!

Ekkor Neville, �vatosan r�l�pve Harry b�vk�r�re, egy szokatlanul er�s t�mad��tkot k�ld�tt fel�je. A fi� sz�ke hajsz�lai csak �gy lobogtak, mintha alulr�l valami ventil�tor f�jn�. Oszt�lyt�rsai mind �t n�zt�k, �s v�gre Voldemort is r�j�tt.

- Te vagy a m�sik! - ki�ltotta h�r�gve.

�m elhagyta ereje, �gy Harry �tka megsemmis�t� csap�st m�rt r�. Ord�tott a f�jdalomt�l, a teste csak �gy f�st�lg�tt, mintha a pokol t�z�n �gne.

Harry teste �sszer�ndult. Nem tudta meghat�rozni, melyik ponton, de �gy �rezte, mintha egy r�gi k�rs�g lassan felem�szt�dne a test�ben, �s sz�nni kezdene egy m�sf�l �vtizedes szenved�s.

Az �tok kimer�tette, �gy mikor elfogyott az ereje, az is tovasz�llt. Voldemort megt�p�zva �llt, majd h�r�gve, v�resen eld�lt. Rem�nykedve a sikerben, Harry fel�je pillantott, �m elakadt a l�legzete, mikor megl�tta, hogy a feketem�gusnak mozognak az ujjai. A r�m�lt hal�lhal�k a h�na al� ny�ltak, �s menek�l�re fogt�k a dolgot. Mit sem t�r�dve a m�lt�s�ggal, r�ngatva arr�bb h�zt�k vezet�j�k test�t.

- Ne! - lend�lt el�re Harry.

Lamerin elkapta a derek�n�l fogva, hogy visszatartsa, de kiverekedte mag�t a kezeib�l.

- Ne! Nem vihetitek el! - ki�ltotta k�ts�gbeesetten. - Akkor minden hi�baval� volt…

Az egyik szemf�les alak, hogy seg�tse t�rsai menek�l�s�t, �s k�nz� �tkot k�ld�tt az ut�nuk ered� Harryre.

- Crucio!

- Ne!

A l�nyok sikoltozni kezdtek m�g�tte, m�g a fi� vonaglott a k�nt�l, a t�bbiek azonban tasz�t� �tkokkal lefegyverezt�k a t�mad�t, �gy a b�b�j is megsz�nt. Harry hasra esve elter�lt a f�ld�n.

Akik m�g b�rtak szaladni, a menek�l�k ut�n eredtek, de azok hamar elt�ntek egy r�gt�nz�tt zsupszkulcs seg�ts�g�vel.

Nem maradt h�tra ut�nuk semmi, csak a puszt�t�s, amit v�geztek. Az emberek lassan kezdtek magukhoz t�rni r�m�let�kb�l, felseg�tve egym�st, �s elkezdt�k vizsg�lni a s�r�lteket. Maga Dumbledore is int�zkedett. Minden ki al�, aki a f�ld�n �lt vagy fek�dt, hord�gyat var�zsolt, illetve �tnak ind�totta f�nixmadar�t, hogy azonnal hozzon seg�ts�get, gy�gy�t�kat a Szent Mung�b�l.

Harry azonban ott maradt a f�ld�n, �s bar�tai m�r kezdtek f�lni, hogy baj van. A fi� v�g�l megmozdult.

Megsemmis�lten pr�b�lt felkelni, de t�rdel�sn�l tov�bb nem b�rta mag�t feltorn�zni. Mellkas�b�l s�r�s �s k�h�g�s szakadt fel. A v�llai csak �gy remegtek a zokog�st�l. V�res kezeivel belemarkolt a fekete hamuba, amin eddig fek�dt, �s tehetetlen�l szorongatta. Hangosan csuklott az elkesered�st�l, nagyokat szipogva.

- Megtettem… mindent… - dadogta, mint valami s�r�g�rcs�s kisgyermek. - Itt voltam �s… megtettem mindent… a-ami hatalmamban �llt, de… de… M�gsem haszn�lt!

Hatalmasat k�h�g�tt, mert az � t�dej�t is borzalmasan irrit�lta a korom, ami a leveg�ben terjengett. A faluban m�g mindig nem siker�lt eloltani a t�zet.

- Mind… itt voltunk… �s egy�tt harcol-harcoltunk… de m�g �gy se…! Nem… tudtuk legy�zni…! Sosem fogjuk tudni… legy�zni… Ez a sok ember… - pillantott oldalra k�nnyes szemekkel - mind… �rtelmetlen�l halt meg…

A feln�ttek, akik m�g erej�kn�l voltak, sz�nakozva n�zt�k. Sokukat el�nt�tte a sz�gyen�rzet. Egy tizenhat �ves di�kt�l v�rt�k a csod�t. A csod�t, melyre csak � k�pes. Azt v�rt�k, hogy f�lretegye a lelkiismeret�t, lelk�nek �rtatlans�g�t �s tisztas�g�t, �s �lj�n meg valakit, mikor erre a feln�ttek nagy r�sze sem k�pes. Most, hogy ott k�szott a porban, zokogva, annyira gyermeknek t�nt m�g…

Ron megt�r�lte a szemeit, �s m�g keser�en n�zett Lupinra, akit az�ta szorongatott a karjaiban, ami�ta az megszabadult a k�telekt�l. A f�rfi v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s csendben � is s�rni kezdett.

Hermione, Draco mellett �lve a tenyer�be temette arc�t. A sz�ke fi� �resen n�zte �t, a t�bbieket, a jajvesz�kel� falusiakat, akik szeretteik mellett sir�nkoztak. Sohasem l�tott m�g ekkora puszt�t�st, soha nem �rzett m�g… ilyen hatalmas f�jdalmat.

Lamerin k�b�n totyogott az apja fel�, mikor megpillantotta az ikreket. Tehetetlen�l rogyott le mell�j�k, �gy meredve maga el�, mint akinek kiszak�tott�k a sz�v�t a hely�r�l. A fi�k k�r�l n�gy-hat hal�lfal� is fek�dhetett. Ugyanaz t�rt�nt teh�t. Ugyanaz, mint nagyb�tyjaikkal. Prewett�k is h�siesen haltak meg…

- Jaj, sr�cok… - ny�gte Lamerin er�tlen�l. - Ne hagyjatok itt ti is…!

R�borult a k�t tetemre, mire egy �les „Jaj!” j�tt valahonnan alulr�l. R�gt�n felpattant, hogy megn�zze, mi t�rt�nt.

- Merlinre! �ltek? - ki�ltotta rem�nykedve. - Istenem, �ltek…! - t�rt vissza a boldogs�g a sz�v�be, mikor l�tta, hogy mindk�t fi�, noha gyeng�n is, de m�g l�legzik. - Igazgat� �r! - ki�ltotta r�gt�n. - K�rem, seg�tsen!

Charlie, bicegve ugyan, de �sszeszedte Ginnyt az �rokb�l, megt�r�lgetve a l�ny s�ros, vizes arc�t. �gy fogta, mint valami t�r�keny bab�t, nehogy m�g komolyabb baja legyen.

- �letben van, Bill… - s�gta oda fiv�r�nek, aki v�rben-izzadts�gban f�r�dve hevert mellette.

Harry mindezek ellen�re tov�bb s�rt. Neville odal�pett m�g�, let�rdelt hozz�, �s meg�rintette a v�ll�t. A fi� feln�zett, �s egy b�ztat� arccal szembes�lt.

- Semmi baj, Harry.

Megsimogatta bar�tja koszos, t�rmel�kkel teli fekete haj�t, �s mosolyogva felpillantott az igazgat�ra, aki megjelent a m�sik oldalukon. Harry is k�vette a szemeivel.

- Dumbledore professzor - ny�gte lefel� g�rb�l� ajkakkal. Imbolyogva talpra �llt.

- J�l van, fiam. S�rj csak…

Harry �t�lelte az �reg m�gus derek�t, �s folytatta a b�g�st.

A f�st�s leveg� �s t�z okozta korom k�zepette egy halov�ny, patr�nusszer� k�dfolt gomolygott. Megny�lt, mint valami torz toj�s, majd sebesen p�r�gni kezdett, emberi alakot form�lva. El�bb a l�bak �s karok, majd az ezeket �sszek�t� t�rzs �s a fej form�l�dott ki bel�le. Az alak el�bb sejtelmesen hom�lyos volt, majd halv�ny sz�nei meger�s�dtek, �s kirajzol�dtak Sirius Black v�gs� k�rvonalai…