�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: a 18 �ven fel�li olvas�k �tn�zhetnek a Some Sentimental Stuff 4. fejezet�hez, mert az n�mik�pp kapcsol�dik ehhez… :P

Aj�nl�s: mindenkinek, aki olvassa. Kellemes �nnepeket!

Felker�lt: 2004. december 26.

V�mp�rromantika

„ … A t�nd�rmes�k tal�n sosem �br�zolj�k a j� tulajdons�gaikat. T�bbnyire s�t�t �s vesz�lyes l�nyk�nt t�ntetik fel �ket; az �jszaka kimer�thetetlen feketes�g�b�l t�pl�lkoz�, gonosz teremtm�nyk�nt… a t�rsadalom kitasz�tottjaik�nt… �s tulajdonk�ppen igazuk is van.

Elk�l�n�lve �lnek, �s nem sz�vesen keverednek a t�bbi emberrel… megtagadva ezzel saj�t magukat, hiszen valaha �k is azok voltak. H�zakba �s rendekbe t�m�r�lnek, �sszej�veteleikre idegen sosem hivatalos. Saj�t szab�lyaik szerint �lnek, mintha a haland�k t�rv�nye r�juk nem is vonatkozna.

Mert halhatatlanok �k; arra �t�ltetve, hogy l�ss�k nagy n�pek �s nagy emberek buk�s�t. Mily �des k�rhozat…

Ak�r egy magasztos, �si k�z�ss�g nemesi lesz�rmazottjai, �gy pillantanak r�d, bar�tom. T�vols�gtart� �s csendes mindegyik; hi� �s irigy egyszerre. Mindenedet k�v�nj�k: sz�ved �s v�red, de legf�k�ppen a haland�s�god. Szinte patetikus e titkolt v�gy, meny �vsz�zados szenved�seknek vetne v�get. A b�k�s, term�szetes hal�l…

Mert egy v�mp�r csak er�szakos hal�lt halhat.

Mi benn�nket �ltet, a napf�ny, sz�mukra em�szt�, rohaszt� k�n. Fesz�let�nk, mely megv�lt�st ny�jt, mellkasukba d�fve sz�vszaggat� f�jdalom. Egy v�mp�r sem tenn� ki mag�t �nk�nt ily szenved�snek. Ahhoz t�l b�szke n�ps�g.

Hangtalanul suhannak az �jszak�ban, pr�d�ra lesve, egyed�l a vad�sz�szt�n �ltal vez�relve. Nem hallgatnak m�s tan�csra, nem t�rik a parancsol� sz�t. Ugyanakkor nem csak a v�rszomj hajtja �ket. Kevesebbszer �lnek emiatt, mint azt a hiedelem tartja. Gy�l�letes szesz�ly ez… sz�rakoz�sb�l megf�leml�teni a mit sem sejt� n�ps�get. �les kacajjal mulatni reszket�s�k�n; ahogy f�lelm�kben a barmok k�z� menek�lnek, vagy maguk al� vizelnek… Ahogy sikoltozva fokhagyma-f�z�rekkel pr�b�lj�k megv�deni magukat. �m m�gis… roppant sz�rakoztat�.

De rettegj �m att�l, ha a v�redre �h�toz� v�mp�r ker�l szembe veled! Nincs menekv�s, �s magad is azt fogod k�v�nni, hogy gyors v�get �rjen e v�gzetes j�t�k. Patk�nyk�nt, a sarokba szorulva kell majd v�gign�zned, hogy a l�tsz�lagos ember-k�ls� v�rsz�v�v� v�ltozik.

Nem vagy k�pes f�lren�zni: csak a szemeit b�mulod majd. �riszeit, melyek mintha s�b�lv�nny� v�ltoztatn�nak. A s�t�t szemsz�n�ek a forr�s viz�n�l is tiszt�bb, sz�zies k�kre v�ltanak, m�g a barn�k f�lelmetes s�rg�ra.

Harap�sra k�sz szemfogaik egyre csak k�zelednek…

Mikor meg�rzed b�r�d�n a lehelet�ket, elt�nik a f�lelem, �s mag�val ragad majd a l�tv�ny… �s a v�gy.

Engem is mag�hoz bilincselt… Imm�r k�t ember�lt� �ta…”

- „R�szlet Sir Vindex Withsworth ’Intelmek egy j� bar�thoz’ c�m� napl�j�b�l” - olvasta Ron megk�v�lten a k�nyvet, melyet a k�nyvt�rban Hermione nyomott a kez�kbe.

A Sz�ks�g Szob�j�ban voltak m�r egy j� ideje. A l�ny Ron sz�k�nek t�ml�j�nak d�lt, �s n�m�n hallgatta p�rja szavait.

Harry a hatalmas ablakn�l �llt, �s ujjait a hideg �vegre t�ve b�mult kifel�, a vak�t�an feh�r t�jra.

- Gy�ny�r�en olvasol, Ron - suttogta a l�ny, �s fak� mosollyal a fi�ra pillantott.

Ronnak azonban egy�ltal�n nem volt kedve mosolyogni.

- Nem lehet v�mp�r… Ez… egyszer�en lehetetlen. Hiszen l�thattuk �t m�r f�nyes nappal m�szk�lni. M�gsem lett semmi baja!

- Tal�n… nem teljesen v�mp�r - pr�b�lta csit�tgatni Hermione. - Tal�n csak megvan benne a hajlam. Lehet, hogy a felmen�i k�zt volt v�mp�r, de � maga nem lett azz�. Harry, te mit gondolsz? - pr�b�lta meg bevonni bar�tjukat is a besz�lget�sbe.

�m az mozdulatlanul �llt, ak�rcsak eddig.

- Apa… �s Sirius tudt�k… - motyogta v�g�l.

Bar�tai k�nosan egym�sra n�ztek. Ron ink�bb felkelt a sz�kb�l, mert tudta, hogy ez most megint nagyot fog sz�lni.

- Sejtett�k, �s pont ez�rt gy�l�lt�k! - fakadt ki Harry. - Hogy… - p�rd�lt meg a tengelye k�r�l - … hogy tehettek ilyet?! Egy v�mp�r nem s�t�tebb l�ny, mint egy v�rfarkas! M�gis kik�z�s�tett�k �s folyton megal�zt�k Pitont! Remust azonban a bar�tjukk� fogadt�k. Mennyivel hum�nusabb szeretni az egyiket, �s gy�l�lni a m�sikat?! Hogy tehett�k ezt?!

- Harry… eml�kezz, mit mondott Sirius. M�r kezdett�l nem voltak szimpatikusak egym�snak.

- Mi ez, ha nem el��t�letes gondolkod�s?

- Te sem vagy jobb helyzetben Malfoyjal… - mutatott r� a t�nyre Ron.

- Draco �s �n nem csak sim�n ut�ljuk egym�st! Iskola el�tt ismertem m�r! M�g miel�tt veletek tal�lkoztam volna!

- Ezt m�g nem is mes�lted - grimaszolt s�rt�d�tten Hermione.

- Madame Malkinn�l volt… Egy�tt voltunk n�la, egyszerre vett r�lunk m�retet. M�r akkor nagyon undok volt. �s len�z�. De ne v�ltsatok t�m�t! - csattant fel Harry inger�lten. - �n nem az�rt ut�ltam meg Malfoyt, mert mardek�ros lett, hanem amiatt, ahogy vel�nk viselkedik. Ez… amit ap��k m�veltek, az…

- … rasszizmus - fejezte be a l�ny k�nosan feszengve.

Harry csal�dottan ny�g�tt egyet, �s f�lrevonult, hogy mag�nyosan d�h�nghessen.

- Hermione biztos nem �gy gondolta, Harry! - pr�b�lt Ron menteget�zni. - Az ap�d biztos nem volt rasszista! - majd bar�tn�j�hez fordult, �s halkan sziszegett. - Elment az eszed?

M�rgesen gesztikul�lva morogtak egym�sra, de Hermione id�vel megunta a pusmog�st.

- A l�nyeg, Harry, hogy b�rmi is a helyzet Pitonn�l, nem v�lhat v�mp�rr�!

A k�t fi� r�sand�tott.

- L�tt�tok, ma mi t�rt�nt - utalt a kor�bbi esem�nyekre a l�ny. - Piton professzorban ma fel�bredt a v�rszomj. A puszt�t�si v�gy, melynek ha enged…

Hangosat s�hajtott.

- �r�kk� v�sz�v�v� v�ltoztathatja �t. H�t nem �rtitek? Err�l besz�lt Lamerin! F�l att�l, mi t�rt�nne vel�k, ha Piton professzor v�mp�rr� v�lna!

- Nem neh�z kital�lni… - vonta meg a v�llait Ron.

- Ha kider�lne, ugyanolyan kiszolg�ltatott� v�ln�nak, mint Lupin professzor. Harry! Besz�lned kell Pitonnal! Ez semmik�ppen sem t�rt�nhet meg!

Harry m�snap d�lel�tt egy �r�n sem tudott rendesen koncentr�lni. Az el�z� napok izgatotts�ga, amit kedves�nek j�vetele okozott sz�v�ben, most jeges aggodalomm� v�lt. Nem tudta, mi t�rt�nhetett a professzorral �s fi�val azut�n, hogy visszavonultak a t�ml�c�kbe. Vajon el�g k�t tizenhat �ves var�zsl�n�vend�k szava ahhoz, hogy visszatartson egy v�mp�rf�le �szt�nl�nyt a gyilkol�s k�sztet�s�t�l? Megengedheti mag�nak, hogy ennyire naiv legyen?

Az �r�kon alig figyelt. Nyomasztotta, hogy egyik�ket sem l�tta se a reggelin�l, sem pedig az eb�dn�l. D�lut�n, �tv�ltoz�stanon r�gen nem szerepelt ennyire katasztrof�lisan. Miut�n siker�lt Dean orr�t a f�le hely�re var�zsolni, m�g a visszaford�t� var�zst is elv�tette, �s a szagl�szerv a fi� nem �ppen nyilv�nos testr�szei hely�re ker�ltek. A sz�gyenkez� Thomas �s a r�ripakod� McGalagony olajk�nt hatottak t�zk�nt tombol� frusztr�lts�g�ra.

- Potter, nem �rtem, mi van mag�val - jegyezte meg McGalagony az �ra v�g�n. - Hiszen m�r olyan sz�pen teljes�tett mostan�ban. Probl�m�ja van tal�n?

Harry szerette volna meggy�nni egy f�ggetlen tan�rnak, mi is a helyzet, de �gy �rezte, nem egy olyan, Dumbledore-hoz k�zel �ll� valakit kellene v�lasztania, mint amilyen a Griffend�l h�zvezet�je.

- Semmi, professzor - hazudta h�t. - Csak… rosszat �lmodtam az �jjel.

�m amint kimondta ezt, azt k�v�nta, b�r ne tette volna.

- L�tom�sai voltak? Tudjukki megint…? J�jj�n, Potter, megy�nk az igazgat�hoz!

- Hogyan? Nem, dehogyis! Semmi bajom! T�nyleg!

Beletelt p�r perces gy�zk�d�sbe, m�g a tan�rn� elengedte. A folyos�n ballagva azon morfond�rozott, hogy lassan ideje lenne �j kifog�sokat kital�lnia, mert a v�g�n m�g minden hazugs�g�t v�resen komolyan fogj�k venni.

A m�giat�rt�net tanterem el�tt sorakoz� di�ksereg keltette zaj k�sk�nt hasogatta a fej�t. L�tta, hogy bar�tai el�l nyomorognak, de nem nagyon tudta odaverekedni mag�t hozz�juk. Mikor m�r harmadszor tapostak a l�b�ra, megel�gelte a v�rakoz�st, �s �gy d�nt�tt, megl�p. �ppen ideje volt m�r megl�togatnia Pitont.

Az egykor rettegett, s�t�t, vaskos ajt� kiny�lt Harry el�tt. A fi� a gy�r f�nyben m�g s�padtabbnak t�nhetett, mint amilyen val�j�ban volt.

- Bemehetek? - k�rdezte er�tlen�l.

Piton sz�tlanul n�zte egy ideig, mintha ki szeretn� tal�lni vend�ge j�vetel�nek c�lj�t. Harry ez�rt nem is pislogott. Nagy �szinte szemeivel �llta a professzor t�vols�gtart� tekintet�t. A f�rfi v�g�l b�lintott. Nagyobbra t�rta az ajt�t, �s megindult befel�. Harry b�tortalanul l�pett be, majd vetett egy k�rd� pillant�st a mag�nyosan hagyott ajt�ra. Azt gondolta volna Piton, hogy majd mag�t�l becsuk�dik? Vagy z�rja be �?

Meg�rintette a kilincset. J�ghidegnek t�nt. El�sz�r azt hitte, csak a huzatt�l, vagy mert odakint am�gy is t�l van. M�gis, ahogy beljebb l�pett a lakoszt�lyba, olyan volt, mintha minden �rz�k�t t�hegynyi ingerek szurk�ln�k. Eg�szen m�snak t�nt most a hely atmoszf�r�ja. Amit eddig nyomaszt�nak �s undor�t�nak tal�lt, egy csap�sra f�lelmetess�, ugyanakkor titokzatoss� v�lt. V�mp�rlak, jutott esz�be el�sz�r. Ilyen szemsz�gb�l n�zve teljesen m�s minden.

Piton a folyos�n �s nappalij�ban nem tartott b�jitalos kell�keket. A vitrinekben �s a polcokon jobb�ra megkopott, �m becsesnek t�n� k�nyvek sorakoztak. �gy t�nt, a professzor nagyon vigy�zgat r�juk, mert Harry egy p�kh�l�t nem l�tott rajtuk.

A sarokban persze m�r ann�l t�bb p�k szaladg�lt. Menek�ltek az ember �s a f�ny el�l; l�baikat sebesen mozgatva felk�sztak fonalaikon.

A kom�d fi�kjainak f�nyes foganty�in meg-megcsillantak a huzattal b�tran k�zd� gyertya l�ngjai. Harry elm�l�zva n�zte, ahogy az olvadt, v�r�s faggy� lefolyik a gyertya hossz� sz�r�n �s megdermed. A t�bbivel egy�tt fagyos k�nnycseppf�z�rk�nt �lelte k�r�l a gyertyatart� foglalat�t.

Harry v�gigh�zta az ujjait a b�tor sz�l�n, �s elmosolyodott, mikor megl�tta azok nyom�t a v�kony porr�tegben.

Egy �ve m�g visszatasz�t�nak tal�lta volna a helyis�get. Most azonban �gy �rezte, mag�val ragadja a lakoszt�ly s�t�t romantik�ja.

K�vette Pitont a nappali fel�, �gyelve arra, hogy ne akadjon bele cip�j�nek orra a foszladoz� sz�nyegbe. Ahogy elhaladt az ajt�n�l �ll� p�nc�l mellett, szinte v�rta, hogy annak sisakja majd ut�na forduljon. Mosolygott saj�t k�pzelg�sein, de mikor tekintete tal�lkozott a professzor gondterhelt szemeivel, nyomban elkomorodott. Zavar�ban megk�sz�r�lte a tork�t, �s meg�llt.

A f�rfi az egyik sz�k t�ml�j�ra t�maszkodott mindk�t kez�vel. F�le mellett el�rehullottak hosszabb hajsz�lai, �s �let�ben tal�n el�sz�r n�zett �gy Harryre, mint akinek val�ban van f�lnival�ja. Oldalra pillantott, �s n�m�n felk�n�lt egy sz�ket tan�tv�ny�nak.

- Ink�bb �lln�k... - felelt Harry a ki nem mondott k�rd�sre.

Piton s�hajtott egyet, �s a kandall�hoz s�t�lt. �rezhette mag�n a fi� szemeit, mert �jra r�n�zett.

- Mennyit tudsz?

- Mindent... azt hiszem...

A b�jitalok mestere nyelt egyet, noha igaz�b�l sz�m�tott erre a v�laszra.

- Val�ban �gy hiszed? - k�rdezte csendesen.

Szavainak mindig megvolt az a sz�ps�ges, elbizonytalan�t� hat�sa. Harry ilyenkor m�g abban is k�telkedni kezdett, amit t�nyleg tudott.

- L�ttuk... amit l�ttunk - b�kte ki rekedten. - L�ttuk... a szemeit.

Piton arc�n eg�sz k�l�nleges mosoly jelent meg.

- H�t persze - motyogta maga el�, �s ujjaival meg�rintette ajkait.

- Eddig - l�pett k�zelebb Harry - eddig hogyhogy...? �rti... Hogyhogy nem j�tt r� senki?

- Eddig k�pes voltam uralkodni magamon - felelte Piton nemes egyszer�s�ggel.

Harrynek bukfencezett egyet a gyomra, csak azt nem �rtette, mi�rt. Hiszen tudta, hogy a professzor valamennyire v�mp�r. A kimondott szavak azonban most m�gis r�miszt�en visszhangoztak a f�l�ben.

- Ap��k el�tt is?

- Bevallom, az m�r nehezebb volt.

A f�rfi hangja b�rsonyosnak t�nt, szinte megbabon�zta Harryt. Az nagy pislog�sok k�zepette pr�b�lta leplezni fokoz�d� izgalm�t.

- � csak Piton. Ugyanaz a Piton, mint eddig. Nem m�s! A hangja is ugyanolyan! Mi�rt hiszed, hogy ett�l a h�lye v�mp�r-dologt�l megv�ltozott minden? Szedd �ssze magad! - veszekedett �nmag�val.

Piton n�m�n n�zte egy ideig. Azt pr�b�lta meg kital�lni, milyen hat�ssal van a fi�ra, hogy �jra a sz�leir�l van sz�.

- M�s... tud m�g r�la?

- Dumbledore professzor, term�szetesen. No meg azok, akiknek ti elmondt�tok - jegyezte meg ep�sen.

- Mi nem sz�ltunk senkinek! - tiltakozott Harry. - Csak Ron �s Hermione tudja!

- Az... nem el�g? - s�hajtott a professzor. Komor szemekkel b�multa a szer�ny kis t�zet a kandall�ban. - Nincs jogotok titokban tartani - mondta v�g�l. - Elv�gre... �n is el�rultam Lupint...

- Az m�s! - tiltakozott a fi�, noha h�rom �ve hihetetlen�l f�jt neki, hogy Remusnak emiatt kellett felmondania �s t�voznia az iskol�b�l. - Nek�nk... semmi okunk ilyen bossz�t �llni.

Piton nem pillantott h�tra. Kez�be vette Lamerin fot�j�t, melyet a kandall� f�l�tti polcon �rizgetett.

- �s nem csak Lamerin miatt - tette hozz� Harry.

- Sokkal nehezebb dolga lenne, mint most... - simogatta meg az �veget. - A v�mp�roknak legal�bb olyan neh�z munk�t tal�lni, �s boldogulni az �letben, mint a v�rfarkasoknak.

A f�nyk�pet meg�lelve tan�tv�ny�hoz fordult.

- Nem vagyok v�mp�r. Nem teljesen. Val�ban ilyen v�r folyik az ereimben, de m�g nem vagyok v�rsz�v�.

- Hogy lehets�ges ez? - k�rdezte az k�v�ncsian, �s �gy �rezte, tal�n m�gis jobb lenne le�lni.

- Az ap�m v�mp�r volt. Rendes, v�rsz�v� v�mp�r - tette hozz�.

Harrynek esz�be jutott, amiket az okklumencia k�zben l�tott. Egy er�szakos f�rfit, aki el�l egy n� v�di a gyermek�t...

- A feketem�gusok k�zt nem n�zik, ki micsoda. Tisztelt�k a m�ss�g�t, ez�rt k�zt�k nem is volt neh�z dolga.

- � is... - nyelt �jra Harry - Voldemort k�vet�je volt?

Piton b�lintott.

- Ha nem is k�zvetlen�l a t�mogat�ja, de mindenk�ppen a fekete m�gia p�rtfog�ja volt. T�le �r�k�ltem ezt a... k�pess�get. Az any�m nem volt olyan, mint �. Szeretetre m�lt� asszony volt, mindig megv�dett el�le. Mert ap�m azt akarta, hogy �n is hozz� hasonl�v� v�ljak.

- Meg akarta harapni mag�t? - k�rdezte tan�tv�nya d�bbenten.

- M�r gyerekkoromban, miel�tt iskol�ba ker�ltem volna.

- A saj�t gyermek�t...! - motyogta Harry megrend�lten. - De h�t ez iszony�!

- Csak any�m lelem�nyess�g�nek k�sz�nhetem, hogy nem b�ntott. M�ig eml�kszem a szavaira... Elhitette vele, hogy ha megharapna, �r�kre abban a testben �ln�k... Nem n�n�k tov�bb. �s kisgyermekk�nt nem lenn�k a Nagy�r haszn�ra. Ez visszatartotta att�l, hogy harap�st ejtsen rajtam.

- Az... f�j, ugye?

- Mihez k�pest? Van, aki ebbe menek�l a hal�l el�l. Az elm�l�s is f�jdalmas lehet...

Harryt mindenesetre nem tudta megnyugtatni a v�lasz.

- Pr�b�lkozott ugyan t�bbsz�r, de nem siker�lt b�ntania. Az any�m �let�be ker�lt, de kij�rtam az iskol�t an�lk�l, hogy v�mp�rr� lettem volna. Ezut�n... mint tudod - h�mm�g�tt egyet - elker�ltem otthonr�l.

- Elmenek�lt, ha j�l sejtem. Az�ta... nem is l�tta? Nem is tudja, hogy gyermeke van? Hogy... itt tan�t?

- Meg�lt�k.

- � - s�padt el Harry. - �rtem. Sajn�lom...

- Nem kell... Az�ta is �tkozom a v�r�nk miatt. Hiszen a fiamnak ugyan�gy kell ett�l szenvednie. Ahogy majd az � gyermekeinek is kell... Szerencs�re, ha nem �rinti v�r az ajkainkat, el lehet nyomni a k�sztet�st. A bossz�v�gy �s keser�s�g sokszor megk�s�rti ugyan az embert, de az er�sek k�pesek ellen�llni. Ha nem v�lunk azz�, minden �j gener�ci�val tisztul a v�r�nk... �s egyszer tal�n m�r egyik�nkben sem lesz meg ez a hajlam.

Harry feln�zett r�, �s halov�nyan elmosolyodott.

- T�l�nk... senki sem fogja megtudni. Ron �s Hermione tudj�k, hogy ezt nem szabad elmondanunk senkinek.

- �s... Lupin?

A fi� hatalmasat s�hajtott.

- Nem tudom. Mondja el neki maga.

- �n? - k�rdezte Piton m�lys�ges megr�k�ny�d�ssel.

- �n nem fogom... Az � titk�t is a s�rba vittem volna. Nem lenne fair, ha mag�t meg el�ruln�m.

A professzor hamisk�san, m�gis h�l�san mosolygott. Harry oldalra sand�tott, Lamerin ajtaja fel�.

- Alszik?

- Igen.

- Akkor nem is zavarok tov�bb...

A b�jitalok mestere kik�s�rte �t a k�ls� ajt�ig, amihez hozz�simulva m�g egy utols�t k�rdezett Harryt�l.

- Mi�rt kutakodt�l Honeybourne elm�j�ben?

- Sz�val... �szrevette? Nos, az�rt, mert... engedte.

- Nem helyes, hogy csak �gy alkalmazod a legillemenci�t minden szembej�v�n�l...

Harry f�lrebillentette a fej�t, �s egy nagyon undok „�s ezt m�g maga mondja?”-pillant�st vetett a f�rfire. Az, �gy t�nt, �rtette, mire c�loz a k�ly�k, �s ink�bb elhallgatott.

- Mindenesetre r�j�ttem Voldemort titk�ra.

- Nagyszer� - d�rzs�lte meg f�radt szemeit Piton. - Ez�rt biztos m�gia�gyi miniszterr� avatnak.

- Nem �gy! - kuncogott Harry. - Arra, mi�rt retteg mindenki att�l, hogy hazugs�gon kapj�k. A v�r�s szemei annyira �that�ak, hogy az ember nem is mer pislogni. F�l, mi t�rt�nhet az alatt az id� alatt, m�g behunyja a szem�t, �s �jra kinyitja. Mindenki r�m�lten n�z fel r�, � pedig ezt haszn�lja ki. Hogy m�g v�dekezni sem mernek. Csak nagyon k�l�nlegesen... nagyon gonoszan kell n�zni, �s mindenki megadja mag�t.

- T�nyleg? - grimaszolt meglepetten Piton. - Ezt m�g az�rt gyakorold egy kicsit. De ha megtudom, hogy �gy �rod a dolgozataidat, esk�sz�m, sz�lok az igazgat�nak.

- De… maga az�rt �szrevette?

- Kin �s mit?

- H�t Honeybourne-on…

- Nem tisztess�gesek a sz�nd�kai, tudom. Att�l tartok, a miniszt�rium m�g mindig nem b�zik az igazgat� �rban �gy, mint azel�tt… L�gy vele �vatos.

- Sz�lok Ronnak, hogy figyelje �t �r�n…

- �gy t�nik, m�g tan�csokra sincs sz�ks�ged. A v�redben van a bajkever�s… Nehogy kider�lj�n, hogy ut�na szagl�szol - v�ltott komolyabb hangnemre Piton. - Sok mindenkit bajba sodorn�l.

- V�gig igazunk volt, James - t�prengett Sirius Remus szob�j�nak asztal�n�l �lve.

- �s akkor mi van?! - csattant fel Lily Potter. - Harrynek igaza volt: ha tudt�tok, ha nem, undor�t�, ahogy viselkedtetek. Ezen m�r semmi sem v�ltoztat.

- B�rmi is t�rt�nt a m�ltban, a jelenre kell koncentr�lnunk - v�gott vissza Sirius. - Rowena vesz�lyben van. �s Harry is.

- Harry? �t sosem harapn� meg! Most m�r nem b�ntan�! �veken �t ut�lta, m�gsem t�rt az �let�re! Perselus megb�zhat�! James, mondj m�r valamit!

- Szerintem Remusnak joga van tudni.

- Azok ut�n, hogy a m�ltkor majdnem leleplezett minket Harry el�tt? - pattant fel a sz�kb�l Sirius. - Azt m�gis hogy k�pzelte?

�m Lily nem tudott felelni, mert kiny�lt a szoba ajtaja, �s bel�pett rajta bar�tjuk, Lupin. Letette k�nyveit egy kis asztalk�ra, �s s�hajtva kib�jt cip�ib�l. Felh�zta k�nyelmes papucs�t.

- Remus!

Lupin olyan hevesen p�rd�lt meg, hogy tal�rja lobogott a v�llain.

- Ti meg mit kerestek itt?

- Nem �nsz�ntunkb�l j�tt�nk! - d�rm�gte Sirius.

- Igen? Akkor el is mehettek! - rivallt r� Remus. - Semmi sz�ks�gem r�d, Sirius!

- Te �rult�l el minket Harrynek!

- Mert m�r elegem van bel�letek! Unom, hogy k�nyetekre-kedvetekre felbukkantok itt, h�vatlanul, �s mint valami h�rn�k�k sz�ll�tj�tok nekem a h�reket, ak�r olyanokat is, amikr�l nem is lenne szabad tudnom!

- Egy szavadba ker�l, �s t�bbet semmit sem tudsz meg t�l�nk!

- El�g legyen! - ki�ltotta Lily. - Hogy besz�lhettek �gy egym�ssal?! Bar�tok vagytok, a legeslegjobbak! Hagyj�tok abba a civakod�st!

- Mi romolhatott el? ‑ k�rdezte halkan James. Hangja olyan panaszos volt, mint azel�tt sosem.

- Az… hogy ti nem tartoztok ide ‑ s�hajtotta Remus.

Asztalk�j�nak sz�p, pol�rozott fel�let�t simogatta, �s annak visszat�kr�z�d� f�ny�ben saj�t, szomor� arc�t vizsg�lgatta.

- Ti m�r nem tartoztok az �l�k k�z�. Halottak vagytok… mind. Nagyon neh�z volt ezt akkor is beismernem magamnak, de… most m�g nehezebb - n�zett r�juk remeg� szemeivel. ‑ Hiszen nap mint nap l�tlak titeket, mintha m�gis itt lenn�tek, mintha… �ln�tek. Amikor elvesz�tettelek titeket ‑ pillantott Jamesre ‑ azt k�v�ntam, b�r ut�natok mehettem volna. Szenved�s az�ta minden nap, amikor r�tok gondolok. Minden nap meghalok egy kicsit, ami�ta itt vagytok…

- Remus… - lebegett oda hozz� Lily. Ha tehette, �t�lelte volna, de testetlen val�ja ezt nem engedte.

- T�nyleg elmegy�nk, ha ez neked ennyire f�j…

- �gy �rzem, a sorsnak c�lja van azzal, hogy l�thatlak titeket ‑ r�zta meg a fej�t Lupin. ‑ F�lek, csak �gy nem t�nhetn�tek el. �s azt nem is b�rn�m ki…

- Sz�val szerinted…

- Valami t�rt�nt. Valami, ami m�g szerepet sz�n nektek, �s k�zelebb hozott titeket az �l�k vil�g�hoz.

- K�v�ncsi vagyok, vajon Voldemort �ll-e ezek m�g�tt… b�rmi legyen is az…

- N�la sose tudhatod ‑ jegyezte meg James s�t�ten. ‑ De ha hatalmamban �ll, nem fogom hagyni, hogy �jra b�ntsa a fiamat.

Kis ideig csend telepedett a szob�csk�ra. Remus leoldotta a tal�rt a v�ll�r�l, �s sz�pen �sszehajtva letette az egyik fotelba.

- Valamit mondani szerettetek volna nekem, azt hiszem ‑ jegyezte meg.

Sirius szemei felcsillantak.

- Igaz. Pitonr�l van sz�.

- M�r megint? N�zd, nem igaz�n vagyok k�v�ncsi a Rowenaval folytatott kapcsolat�nak minden r�szlet�re…

- V�mp�r.

- Mi? - sand�tott r� Lupin �gy, mint aki nem �rti egy vicc csattan�j�t.

- A gyerekek l�tt�k - b�lintott James. - Biztosak benne, hogy rendelkezik a k�pess�g�kkel.

- Most vicceltek, ugye? Dumbledore nem alkalmazn�, ha…

�m Remus elhallgatott, hiszen saj�t f�l�ben is nevets�gesen csengtek a szavak. Mi�ta tartja vissza Dumbledore-t valami olyan apr�s�g, hogy az ember valamilyen k�l�n�s k�rban szenved? � is itt tan�t, imm�r m�sodszorra, mindketten idej�rhattak… Nem, Remus �gy d�nt�tt, ezen k�r lenne meglep�dnie.

- T�rt�nt valami, ami miatt ez kider�lt?

- �ll�t�lag felbukkant valaki, aki r�gen fogva tartotta a fi�t.

- Merlinre, ez igaz? - h�k�lt h�tra bar�tjuk. - �s mit csin�lt?

- Semmit. Harry �s Ron visszatartott�k, nehogy r�rontson �s sz�tt�pje…

Remus a sz�v�re tette a kez�t, �s kif�jta a leveg�t.

- Jellemz� Perselusra - jegyezte meg. - Most hol van?

- Gondolom, a t�ml�c�kben - vonta meg a v�llait Sirius. - De Rowena!

Remus f�jdalmasan felny�g�tt.

- Mi van vele m�r megint?

- Hogyhogy mi van? Vesz�lyben az…

- Er�nye? - vonta fel a szem�ld�k�t Lupin viccel�dve. - Ez�rt m�r kicsit k�s� agg�dni, bar�tom. Nem gondolod?

- Ez nem vicces, jobb, ha tudod - morogta Sirius. - Mi van, ha megharapja?

- Dehogy harapja! - kelt f�l lassan �s lust�n a kanap�r�l bar�tja, hogy egy te�t f�zz�n mag�nak. - Mi�rt b�ntan�?

- H�t mert…

- Nem minden v�mp�r harap meg csak �gy mindenkit, akivel tal�lkozik. �n se vetem r� magam az els� szembej�v�re…

- De h�t…

- Leszokhatn�l m�r v�gre a m�ltatlankod�sr�l - t�rt a haj�ba Remus kimer�lten. - Tov�bb �ln�l.

Sirius s�rt�d�tten kilebegett a szob�b�l.

- Megmondtad neki, hogy semmik�ppen sem v�ltozhat v�rsz�v�v�? - k�rdezte m�snap Hermione izgatottan.

- K�tve hiszem, hogy Harry r� tudna parancsolni Pitonra b�rmiben is - jegyezte meg Ron fintorogva.

- Nem kellett gy�zk�dni - magyar�zta bar�tjuk. - L�tszott rajta, hogy � sem akarna v�mp�r lenni.

- L�tszott rajta? - h�k�lt h�tra a l�ny. Olyan hangosan adta kifejez�sre meglep�d�tts�g�t, hogy a folyos�n sokan fel�j�k fordultak. - Harry! Hogy lehett�l ennyire felel�tlen?

- Hagyd m�r, Hermione! - dorg�lta p�rja. - Miket mondott, Harry?

- Csak… mes�lt a gyerekkor�r�l, az apj�r�l, a rossz eml�keir�l, meg minden. Hermione, biztos vagyok benne, hogy mindent meg fog tenni annak �rdek�ben, hogy norm�lis maradjon.

- De h�t az �szt�n�k…!

�m a k�t fi� tiltakoz� ny�g�se hallat�n ink�bb feladta.

�pp meg�rkeztek a nagyterem ajtaj�hoz. A legt�bben m�r elfoglalt�k a hely�ket az asztalokn�l, �s megpr�b�ltak tanulni, noha a vih�ncol� k�s�rtetekt�l �s a tompa zsivajt�l ez nem volt valami k�nny� feladat. A Griffend�l asztal�n�l szok�s szerint nagy volt a t�m�r�l�s.

L�tt�k, hogy Colin Creevey �ccse, Ginny, valamint oszt�lyt�rsai k�r�ben az asztalon �l, �s nagyon �gyk�dik valamin.

- Creevey�k mit csin�lnak m�r megint? - horkant fel Ron. A m�ltkori eset ut�n, mikor Frics irod�j�b�l kellett kimentenie �ket, rosszall�an figyelte minden t�nyked�s�ket.

Odaballagtak h�t a csoportosul�shoz, �s l�bujjhegyre �llva pr�b�ltak �tlesni a t�bbiek v�lla felett.

Colin most lesz�llt az asztalr�l. Felt�rte ing�nek ujjait, �s a nyak�n�l fogva leszor�totta az el�tte hever� szalamandr�t. Az k�ts�gbeesetten ki�lt�tte hossz� nyelv�t, �s kig�vad� szemeivel menek�l�si �tvonalakat keresett.

- Most m�r siker�lnie kell, Colin - b�ztatta Ginny. - �n is k�r�lbel�l ugyanennyi f�tyolk�t tettem a f�zetbe, �s Neville varangya sz�p nagyokat b�f�g�tt t�le. Ugye? - pillantott h�tra a fi�ra, aki most is Trevort babusgatta.

- Mi? Ja, igen.

- Rendben, h�t - hat�rozta el mag�t Colin.

A szipk�val felszippantott p�r cseppnyit a v�r�sborszer� f�zet�b�l, �s az �llat sz�j�ba csepegtette.

Az el�sz�r csak mozdulatlann� dermedt. A fi� el is engedhette, nem futott el. P�r m�sodpercig nyammogott a b�jitalon, nagyokat pislogva. Majd r�zni kezdte a fej�t, �s…

- F�j! - ki�ltottak a di�kok egyszerre.

A szalamandra ugyanis fogta mag�t, �s egy szempillant�s alatt kifordult, mint egy zokni. A bens�s�gei szanasz�t fr�ccsentek, bord�i pedig visszatasz�t�an fic�nkoltak.

- Merlinre, Colin, te meg mit m�velsz?! - borzadt el Ron.

- Ez… ez… �llatk�nz�s! - h�pp�g�tt Lavender Parvati v�llaira borulva.

- Affene! - motyogta a k�s�rletez� bossz�san. - �s ez m�r a harmadik… - pillantott oldalra, ahol letakarva m�r k�t kupac nyugodott.

- Jesszusom, Colin - vigyorgott Harry. - Csak nem valami b�jitaltan-h�zir�l van sz�?

- De igen… Holnap kell leadnom, de az istennek se siker�l megcsin�lni! M�r szinte mindent kipr�b�ltam.

- Akkor sem itt kellene k�s�rletezned! - r�tta meg Hermione.

- Nem tudtam, hogy ez lesz bel�le! A szalamandr�k csak fogt�k magukat, �s kifordultak. Valami mell�khat�s lehet…

A nagy kacag�s k�zepette nem vett�k �szre, hogy Piton, fia k�s�ret�ben szint�n megjelent a nagyteremben. Nem �lhetett le a tan�ri asztaln�l, mert Pansy Parkinson odaszaladt hozz�.

- Professzor �r! Professzor �r! A griffend�lesek valami gusztustalan dolgot m�velnek az asztalukn�l!

Piton Lamerinre n�zett, aki megvonta a v�llait. Remus ekkor l�pett m�g�j�k, �s a t�le megszokott, kedves hangon megk�rdezte:

- Valami baj van?

A b�jitalok mestere �vatosan h�trasand�tott. Lupin azonban teljesen �rtalmatlannak t�nt. Nem tudn� tal�n?

Volt egyfajta k�l�nleges csillog�s Remus sz�p szemeiben, de semmi �rulkod� jelet nem tapasztalt. Ez�rt fi�hoz hasonl�an � is csak megvonta a v�llait, majd a Griffend�l asztala fel� intett. A gonoszan kuncog� mardek�rosok k�vett�k �ket.

Lamerin el�refutott, �s felm�szott az egyik padra. Harry v�llaira t�maszkodva n�zte a gusztustalan szalamadra-tetemet.

- Hell� - n�zett az fel r� bar�tja.

- �dv - viszonozta Lamerin mosolyogva a k�sz�n�st.

- Jobban vagy m�r?

- Aha - felelte az csendesen. - Tegnap j�t tett, hogy aludhattam… Hallottam, j�rt�l n�lunk…

- �h�m. Majd elmes�lem - kacsintott Harry.

- Mi folyik itt? - k�rdezte Piton, ahogy oda�rt.

A legt�bb griffend�les �gy elhallgatott, mintha eddig is n�m�k lettek volna. Az �llat maradv�nyait azonban m�r nem tudt�k elt�ntetni.

Remus felvonta a szem�ld�k�t.

- Mi t�rt�nt ezzel a szerencs�tlen szalamandr�val?

- Kifordult… - szabadkozott Ginny Weasley. - Csak �gy…

- Creevey itt k�s�rletezik! - vetette oda Monstro. - Pedig tudja, hogy…

- … tilos, tudom - s�hajtott Piton. - Mr. Creevey…

- Sajn�lom - hajtotta le a fej�t Colin. - Pedig nagyon igyekeztem… Ginny Weasley szerint a f�tyolk�val rontottam el.

- Mennyit rakott bele?

- K�t kan�lnyit - mutatta fal a fi� az ev�eszk�zt. - Ahogy a receptben �llt.

- Az egy kicsit nagy kan�l… - mosolyodott el a professzor, �s meghallotta, hogy Remus kuncog mellette. - Annak a fele is el�g lesz.

A fi�nak felcsillant a szeme, �s m�ris el�kapta ed�nyk�j�t, melyben az eml�tett hozz�val�t hurcol�szta. A m�g sz�z b�jitalba hintette a megfelel� mennyis�get, �s megkavarta. A l� sz�ne mintha vil�gosodni kezdett volna.

- Igen! - lelkesedett Ginny. - Ilyen sz�n�nek kell lennie.

- Akkor… j�jj�n a szalamandra…

- M�g van? - k�rdezte Ron hitetlenkedve, �s a tetemekre pillantott.

A z�ldess�rga k�lsej� h�ll�, l�tva, mi t�rt�nt el�z� fajt�rsaival, imm�r hevesen ellenkezett, mikor Dennis kivette �t a ketrecb�l.

- Nem is b�rom n�zni! - takarta el a szemeit Parvati. Anthony Goldstein azonban teljesen r� volt izgulva a k�s�rletre.

- Majd mi megfogjuk! - aj�nlkozott Ernie Macmillan is.

A k�t prefektus tartotta az �llatot, m�g Colin beadta neki az adagot.

- Most m�r elengedhetitek - k�z�lte Piton.

- Mi lesz a szalamandr�val? - k�v�ncsiskodott Lamerin.

- Mindj�rt megl�tod.

Nem is kellett sok�ig v�rniuk. Az �llat ugyan cs�mcsogott egy kicsit, de egyszer csak ki�lt�tte a nyelv�t, �s egy j� �bl�set b�f�g�tt.

A di�kok kacaj�t�l lett hangos a nagyterem.

- De �des! - �radozott Ginny. - Megtarthatom, Colin? - vette az �l�be a kegyetlen�l b�f�g� l�nyt. Az �llatnak m�r a szemei is kig�vadtak az er�ltetett �klendez�st�l.

- Ha akarod… - felelte a fi� b�szk�n, �s kih�zta mag�t. El�gedett arccal pillantott a b�jitalok mester�re.

- �g�retes - sz�lalt meg v�g�l a professzor.

Ha valaki dics�retet szeretett volna hallani Pitont�l, ez volt a legt�bb, amire sz�m�thatott.

- K�sz�n�m, uram.

- T�rt�nt valami? - billegett oda hozz�juk Stainthorp �s Honeybourne.

A kis t�meg n�m�n n�zett a k�t f�rfira.

- �h, m�r l�tom - vigyorgott Stainthorp, amint �szrevette a m�g k�t kifordult gy�ktetemet. - Mindj�rt seg�t�nk rajta.

El�kapta a p�lc�j�t, �s meg�rintette annak v�g�vel az egyiket.

- Stimula!

Az �llat szervei undor�t�an mocorogni kezdtek, a csontok pedig �gy fic�nkoltak, mintha fejjel lefel� �ll� l�bak t�ncot j�rn�nak. M�gsem v�ltozott vissza a szalamandra.

A di�kok fintorg�sa �s ny�g�se jelezte, hogy nincsenek igaz�n megel�gedve a var�zslattal.

- Att�l tartok, nem volt valami hat�sos - jegyezte meg Remus sunyin mosolyogva.

- Persze, hogy nem. Hiszen nem b�b�j okozta ezt az �llapotot, hanem b�jital - mondta Piton olyan k�nnyeds�ggel, mintha j�kedv�en csever�szn�nek. Remus egyet�rt�en b�logatott.

Mindketten el�kapt�k p�lc�jukat, �s szinte egy�tt k�nt�lt�k a megfelel� var�zsig�t.

- Reverso utris!

A h�rom szalamandra egy halk pukkan�s k�s�ret�ben �jra fel�lt�tte eg�szs�ges form�j�t. A k�t tan�r pedig ki�rdemelte a gyerekek dics�r� lelkesed�s�t. F�l�nyes gy�zelm�kben az�rt m�g vetettek egy pillant�st a megsemmis�lt Stainthorpra. Piton k�l�n�sen �lvezte a helyzetet, hiszen a miniszt�riumi oktat� eleinte komolyan csapta a szelet kedves�nek.

- Ez szuper volt - jegyezte meg Ron, de megforgatta a szemeit, amikor megl�tta, hogy Hermione egy kis jegyzetf�zetbe fel�rja a b�b�j nev�t. - Te sosem v�ltozol?

- Term�szetesen nem - jegyezte meg a l�ny mosolyogva - eltette a tollat meg a noteszt. - Egy�nk valami gy�m�lcs�t. �hen halok!